Lehetséges, hogy a főzésben szereplő egyéni jellemzők nem szimmetrikusan oszlanak meg a két nemben. Ilyen felmérést nem ismerek, ha valaki igen, ossza meg a közönséggel. Más példákról tudok: színérzék, matematikai érzék, stb.
De szerintem sokkal több múlik azon, hogy egyénileg (nemtől függetlenül) ehhez milyen tehetsége van valakinek. Olyan, mint a hegedülés: egyik próbálkozóból ünnepelt művész lesz, a másik legnagyobb eredménye, hogy a macsakok elkerülik a környéket. Csak a hegedülésre kevesebb ember van rászorítva; főzni kell, és erre vonatkozó elvárás főleg a hölgyekkel szemben lép fel.
Tőle tanultam egyébként az ÉJSZAKAI FŐZÉST. Este odarakjuk az ételt (ami alkalmas erre a főzési módra), beszabályozzuk a lángot optimális kicsire és reggelre kész.
A sóleten kívül mi nem fő szarrá egy egész éjszaka? :o
Nálunk szerencsére fordított a helyzet: én főzök, a férjem boldogan megeszi, és ő mosogat. (Ismeretségünk kezdetén olyanokat főzött magának, hogy azóta is kiráz a hideg, ha eszembe jut. Pl.: gombapörkölt halászlékockával, Halászlékockás vízbe beleöntve egy üveg konzerv zöldborsó... magyarul: mindenféle összeöntve, ami véletlenül van otthon.)
Szerintem is a férfiak nagyon tudnak főzni. Én imádom a főztjüket. Az én párom mérnöki pontossággal főz, mindent egyformára aprít, és teljesen arányosan, egyensúlyban helyezi az alapanyagokat a lábosba. Rendkívűli módon szereti kavargatni az ételt. Így van olyan étel amit "agyongyötör", pedig kíméletesen kellene kezelni. Ezzel együtt hagyom érvényesülni és boldog vagyok, ha a főztjét ehetem. Mosogatni útál, de ha ő végzi, azt is fantasztikus pontossággal teszi. Tőle tanultam egyébként az ÉJSZAKAI FŐZÉST. Este odarakjuk az ételt (ami alkalmas erre a főzési módra), beszabályozzuk a lángot optimális kicsire és reggelre kész. Isteni egytál ételek készülnek így.
Ne szidd Stahl Juditot, mert kimoderálnak! (Ez komoly.) Egyébként nem csak az apukámból indultam ki. Az ő példájával csak azt akartam illusztrálni, hogy a férfi szakácsok általában mindenáron "egyedit akarnak alkotni", nem hajlandók úgynevezett hétköznapi, megszokott ételeket főzni, és nagyon durva tud lenni a végeredmény.
Bármilyen rossz szakács is a papád, semmiképp sem fair az egész férfinemre kivetíteni! Ha nekem fölajánlanák, h. tetszésem szerint elmehetek vacsorára Jamie Oliverhez / Floydhoz / Laci bácsihoz v. Stahl Judithoz / Frank Júliához / Lajos Marihoz, egyértelműen az első listából választanám vmelyiket. (Bár Nigellához azért el lehetne csábítani :)
Nem hiszem. Apám például azt állítja, hogy tud főzni, ami abból áll, hogy minden ételbe kolbászokat, szalonnákat és csülköket főz (lehetőleg egyszerre). Anyám meg ráhagyja és hízik.
Bár senki nem gondolná, ez egy nagyon kemény fizikai munka, amit általában 12 órás műszakokban csinálnak a profi szakácsok. A konyhában kb. 60 fok van, és szombaton, vasárnap, Húsvétkor, Karácsonykor is meló van. Ezt azért kevés nő vállalja.
A legtöbb étteremben megállna az élet, ha a szakácsnak pl. megbetegedne a gyereke, és otthon kéne maradnia. Ez a helyzet egy nőnél azért gyakran előfordul.
En nem biznam a nomre a fozest :) Na jo, ha nagyon akarja, akkor igen.
De amugy nem teljesen stimmel, amit irsz, mert a mesterszakacsoknak (es a cukraszoknak meg inkabb) tulnyomo tobbsege bizony ferfi. Persze, azt mar nem tudom, hogy pontosan miert :)
