Olvastam. És elnevezés kérdése az egész. Lehet Krumplistésztának is nevezni :-), lényeg, hogy aki/ami a jó oldalon áll, azaz aki maga a jó oldal, az per definitionem Isten.
Továbbmegyek: nincs jó és rossz oldal. Van a jó - és van ennek a hiánya. A sötétség nem a fény ellentéte, a vakság sem a látásnak, a gyűlölet sem a szeretetnek. Hanem a hiánya. Az, hogy évszázadok alatt az ilyen "hiány-izékre" is ráhúzták az "Isten" nevet, az csak szóhasználati kérdés.
I. (!) János Páltól származik a megfogalmazás, miszerint igazi ateisták nem léteznek, mivel az az "Isten", akit ők tagadnak, nem létezik. (Hozzátéve: azt az Istent, aki létezik, nem tagadják, legfeljebb nem ismerik. Azaz lehet, hogy ismerik, csak nem tudják róla, hogy ő/az Isten. :-))
A cél ugyanaz, az ellenfél legyőzése, csak a módszer tökéletesebb, önmaga ellen fordítja az ellenfél energiáit is.
Vitatkoznék: a cél nem az ellenfél legyőzése, hanem harcképtelenné tétele. Különbség. A legyőzés célja az, hogy én legyek a győztes. A harcképtelenné tétel célja az, hogy ne legyen harc - ami után jöhet az is, hogy győztesként ünneplem magam, meg az is, hogy fölemelem a másikat a földről.
A dolog lényege: nem működik a világban kétféle erő, egy "isteni erő" és egy "sátáni erő". Ez hülyeség, de legalábbis a keresztény tanítással az ilyen dualizmus ellenkezik. Egyetlen erő van - és a személynek van lehetősége ezt jó és rossz irányba felhasználni. A másik személynek pedig a rossz irányba történő felhasználás esetén van lehetősége (és eszköze: erről szól a Hegyi beszéd!) visszaterelni a jó irányba.
Egyik kedvenc történetemet elevenítetted fel, köszönet érte. :-)
Viszont a szelidítésnél nem lehet mérlegelni, nem lehet a józanság határait méricskélni: megéri? veszélyes?
Mérlegelni szerintem csak a szeliditendő szokott.
Nemcsak formailag, tartalmilag is van különbség. Pl. Neked mindegy, hogy legyőznek, vagy meggyőznek?
A cirkuszi tigris példájánál maradva, a porondon nem a tigris győzi le ösztöneit, hanem az idomító. Ezért aztán minden bizonnyal a tigris minden más körülmény között, ami nem porond, tigris marad.
Míg ha kezdettől szelídségre nevelik, azzá válik.
Azon kívül ha az ellenfelet saját lendülete teszi harcképtelenné, nem más győzte le, hanem önmaga tévedését kell majd elszenvednie. Tehát a harci szellemnek csökkenie kell a másik iránt, és önmagát pedig jobb megismerésre ösztönzi.
Itt megint nincs győztes és legyőző, csak tanulási folyamat.
A cselgáncsnak fordított judo szó eredeti jelentése: lágy művészet. Jigoro Kono professzor fejlesztette ki az ősi japán elemekből, mégpedig egy sajátos élmény hatására. Nevezetesen az történt vele, hogy külföldre utazott, és életében először havat látott. Nagy mennyiségben. És nem értette, hogy miért van az, hogy amíg háztetők beszakadnak a hó súlya alatt, a fák ágai nem törnek le. És megfigyelte, hogy a faágak meghajlanak a hótól, ahelyett, hogy ellene feszülnének. Ezt a tapasztalatot vitte át az önvédelem terére: az ellenség támadó erejének nem ellenállni kell, hanem mintegy "elémozdulni", továbbsegíteni, és a saját lendületénél fogva terelni a megfelelő irányba. Az ellenfelet így a saját ereje, lendülete teszi végül harcképtelenné. Ezen az elven alapul a lágy művészet, szemben az ütésekre alapuló küzdősportokkal, pl. a kung-fuval.
Ugye nem voltam off-topic?
Ja, mit is mondott Jézus? "Ne álljatok ellen a gonosznak!"
Más megfogalmazással: az ellenség legyőzésének legbiztosabb módja, hogy barátoddá szelídíted.
Pontosan erről beszélek, a cirkuszi porondon sehogy. A kölykei között azonban igen.
És ha emberi környezetben nő fel, az életben sem a tigris természet lesz a domináns. Ilyesmit értek feloldás alatt.
Te valosagos szemely vagy? Te soha nem kuzdottel meg, hogy reggel felkelj, hogy leulj a tanulnivalo melle (annak idejen), hogy talan holt faradtan, osszeszoritott foggal dolgozzal, mert valami munkat be kellett fejezned? Soha nem kuzdottel almossaggal, amikor ebernek kellett volna lenned? Soha nem kuzdottel azert, hogy elfogadj olyanokat, akiket talan osztonszerunek nem tudtal elfogadni? Ha ezekre nem-mel valaszolsz, akkor azt kell mondanom, hogy te valahonnan az urbol jottel.
" A küzdelemhez mindig kell bizonyos fanatikusság. "
Miert kellene?
"hogy a harag, az erőszak helytelen,"
Ki beszel haragrol es eroszakrol? A kuzdelem egeszen mast jelent.
"hogy vesszük a bátoságot, hogy másokon tegyük ugyanezt? "
Ki beszelt masokrol?
A legyőzött agresszivitás szerinted mivé lesz?
Ezt csak feloldani lehet, nem legyűrni, nem elnyomni. A feloldás pedig szerintem nem mehet erőszakos úton. A küzdelemhez mindig kell bizonyos fanatikusság.
Én úgy érzem, ha valóban megértettük, hogy a harag, az erőszak helytelen, nem esik nehezünkre azt elhagyni. A megértéshez pedig sokkal inkább a békesség átélése,(eleinte mások segítségével) mint önmagunk legyűrése kell.
Hiszen önmagunk alakításánál sem vagyunk közös nevezőn, hogy vesszük a bátoságot, hogy másokon tegyük ugyanezt?
Te mindig azzal kotozkodsz, aki teljesen nyilvanvaloan jot akar. En nagyon orulok, hogy Mirabolan ezt beirta, mert ez uj lenduletet ad az eletemben. Ha jol megfigyeled, a harc es a kuzdelem rank vonatkozik. Tehat mi, az egyen szintjen tegyunk valamit a kozvetlen kornyezetunkben. Ez belso harcot es kuzdelmet jelent, nem hiszem, hogy Mirabolan hozzaszolasabol ez felreertheto. A belso harc es kuzdelem pedig nem ellentetes a bekevel es a szeretettel. Nekem mar kellett belso harcot vivnom, hogy szeressek olyan embert, akit nehez volt szeretni. Mirabolan is errol beszelt, semmi masrol.
"harc a békéért", "küzdelem az erőszak ellen" ezek a gondolatok nekem mindig gyanusak.
Nem lehet emberek tömegét megváltoztatni, mert az csak erőszakos úton megy. A cél pedig nemigazán szentesíti az eszközt.
Önmagunk megváltoztatási törekvése legalább ilyen nehéz, de az legalább rajtunk múlik. Ha önmagunkat tudjuk erőszakmentesen egy békés, toleráns irányba terelni, akkor talán egy-két közveltlen környezetünkben levőre is hat.
Azonban ennél többet elérni csak hatalom segítségével és erőszakosan lehet.
* * *
Az emberek világszerte mozgalmakat indítanak, szövetségre lépnek az erőszak kultúrája ellen. Az Egyházak Ökumenikus Tanácsa már 1994-ben megindította a "legyőzni az erőszakot" nevű programját. Folytatva erőfeszítéseit, 2001 elején meghirdeti az "erőszak legyőzésének" évtizedét.
Meggyőződése, hogy a keresztények és egyházaik arra kaptak meghívást, hogy a világ számára tanúságot tegyenek a békéről, a kiengesztelődésről, az erőszakmentességről. Az évtized célja, hogy teret biztosítsanak a béke és a kiengesztelődés új kultúrájának. Az erőszak kultúrája az alapvető értékek figyelmen kívül hagyásában gyökerezik. Az ellene való küzdelem pedig a lélekben és a szívben kezdődik. Minden évben, amikor karácsonyt ünnepeljük, a Béke Fejedelmére emlékezünk, aki kiengesztelt bennünket Istennel és embertársainkkal, új kapcsolatot állított fel azok között, akiket az elidegenedés és az ellenségeskedés eltávolított egymástól -- írja Raiser tiszteletes. Idén karácsonykor gondolkozzunk el azon, hogyan tudnánk hozzájárulni az erőszak leküzdéséhez, a béke kultúrájának megvalósításához. Korunkban, amikor az erőszak mindenütt jelen van, azok, AKIK MEGHALLOTTÁK ÉS BEFOGADTÁK KRISZTUS BÉKÉJÉNEK EVANGÉLIUMÁT, HIRDESSÉK A KIENGESZTELŐDÉS ÜZENETÉT, ne feledjék, hogy "Krisztus követségében" járnak.
Ez tehát ma a keresztények küldetése.
(Konrad Raiser tiszteletes, az Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkárának karácsonyi üzenetébôl - VR/MK)
* * *
Végezetül, hogy mégjobban kirajzolódjon kettőnk hite között a különbség, nézzük, mit is írtál: "Szerintem nekünk embereknek emberi természet adatott, mert ennél többel még nem tudunk helyesen bánni. Valóban hiszek az emberben, hogy képes önakaratából eljutni Istenhez."
Én teljesen máshogy látom! Nem az emberi természet ami Istenhez kerülhet, Nem Isten lesz emberi, hanem az embert teszi istenivé:
[2 Pét. 1.3] "Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon."
És Jézus ugyan emberi testet vett fel, hozzánk hasonlóvá lett egy időre, de megmondta, mikor a Szellem eljön, arról tesz bizonyságot, hogy Jézus az Atyához megyé és tanítványai többet nem látják! És többé nem ismerhetjük test szerint, a mi testünk erre képtelen. Nekünk kell istenivé válni, mert nem ember az Isten! Nem Isten válik emberré, hanem a hívőnek van hatalma arra, hogy Isten fiává legyen. Istentől meg isten születik, ahogy embertől ember, macskától macska, minden a maga neme szerint, stb.
Szóval örülök, hogy eljutottunk párbeszédünk végéhez, ilyen élesen kirajzolódott a köztünk levő különbség és mégis békességben maradtunk!
"AKIBEN KEVESEBB A VALÓDI MEGÉRTÉS, annak már bele van vésve. :-)" Hmmm... akiben pedig sem a valódi MEGÉRTÉS nincs meg, sem pedig a bevésett TÖRVÉNY, az ÖNZŐ és könnyen esik a BŰN csapdájába. :o)
Hogy is beszélt Jézus a MEGÉRTÉSRŐL?
Úgy szeresd felebarátodat, mint Te magadat és ne tégy olyat vele, amit Te se szeretnél, hogy veled tegyenek.
És mit is mondott a TÖRVÉNYRŐL, avagy arról, hogy valaki miként tegyen erőszakot saját magán?
Ha a szemed megbotránkoztat akkor vájd ki, ha a karod botránkoztat akkor vágd le. (Ezt képletesen kell érteni, azaz, VÁGD LE magadról a BŰNT, még akkor is, ha fájdlamas és szegényebbnek, csonkábbnak érzed magad miatta.)
Te azt állítod, hogy én beismertem, hogy szervezett támadás folyt a keresztények ellen. Mondd, illik egy kereszténynek ekkorát hazudni? :-(((
Hmmm... Szoval, először azt irtam,
"ma már látom, hogy nagyon valószinű, hogy ez a felállás nem volt véletlen. Vagyis két tábor volt jelent, csak az egyik definiálta magát nyiltan mert a másik elbújhatott a kisebbségi lét védőpajzsa mögé. Igy visszaolvasva a hozzászólásokat szerintem sok meleg jelent meg igen negativ béleménnyel a keresztényekről. Ezzel nem tom menyire szervezetten, de kavarták a szart ami jól is sikerült."
Szóval nekem úgy tünik, hogy a vita elfajulásában komoly szerepet játszott egy biz korus igen ügyes hangulatot modeláló szerepe, ami a keresztéyneket dühitette a melegeknek meg kapora jött."
Ezt persze lehet tudatos szervezkedésre utaló gyanunak vélni soraimban, de azért ez a bizonyossághoz egy kicsit kevés. Oncogito is rákérdezett, amire azt irtam:
"szerintem nem volt véletlen abban a topikban az egységes hang, és erre elég jó alap ha maga a topik gazdája ezt beismeri"
Mit ismersz be? hogy lehetett ott egy egységes hang azzal, hogy elismered hogy többen átjöttek "erősiteni" amit meg is köszönsz.
"Dankelo válasz erre | adatok | e-mail 2000-11-29 22:27:00 (1308)
Kösz.
Jól jön egy kis erősítés. :-)
Dan
Az én mondatomból az következik, hogy nem véletlen az egységes hang, amit arra alpozok hogy ez kitünik a topik hozzászólásaiból meg arra, hogy te magad reklámoztad odaát és még meg is köszönöd a segitséget, amit lehet, hogy nem kértél, de azért jól jött. Ezt hogy ne feledjük igy fogalmaztam meg: Szóval nekem úgy tünik, hogy a vita elfajulásában komoly szerepet játszott egy biz korus igen ügyes hangulatot modeláló szerepe, ami a keresztéyneket dühitette a melegeknek meg kapora jött.nos ez az amit elismertél az általad is idézett sorokkal.
Amit viszont nem fogsz megtalálni a soraim között, az az, amikor én azt állitanám, hogy te beismered, hogy "szervezett támadás folyt a keresztények ellen."
Amikor megnyitottam a topicomat, írtam róla a HUSZ-ban, de nem azzal a szándékkal, hogy toborozzak, hanem, hogy lássák, nem csak a Miért undorítóak a melegek topicban ócsárolnak bennünket, hanem a keresztény topicokban is, ami miatt azt a topicot nyitottam.
Ok elfogadom, hogy nem szerveztél semmit, de én sem mondtam ilyet konkrétan. Igy azon
megfogalmazásomra hogy: nekem úgy tünik, hogy a vita elfajulásában komoly szerepet játszott egy biz korus a te szádban azzá voltozott hogy: Te azt állítod, hogy én beismertem, hogy szervezett támadás folyt a keresztények ellen.
Ehhez jön még, hogy OnCogitó felvetésére átértékeltem véleményemet"
Jó, nevezzük inkább csapatszellemből fakadó egyetétő és támogató magatartásnak. De ne értsd félre én ezt nem tartom bajnak v. bünnek. Akkor nem tetszik, ha nincs meg hozzá a kellő nyiltság.
Erre hazugnak is nevezel. Gondolom egyetértesz ezek után, ha következtetésedet egyszerűen
csúsztatásnak tartom.
Azt írtad korábban, hogy mindenfajta vélemény hat valahol az emberre.
Namármost ezek a (feltételezett) mindenhova befurakodó fizetett provokátorok is emberek. Lehet, hogy a válaszaik adottak, de azért egy-egy helyes gondolat még nekik is szöget üthet a fejükbe, és már nem éltél hiába. :-)))
A jószándék pedig nem azonos a vaksággal. Szerintem bizonyosság nélkül nem szabadna feltételezni sehol rosszat. A valódi rossz az Ugyis olyan, hogy sokszor kérdés nélkül is bizonyít. Ilyenkor azért a valódi jószándék valódi kőkemény ellenállássá alakulhat.
Viszont a sorrend nem mindegy !
"a keresztény etika nem a homoszexualitást támadja, hanem a homoszexualis cselekdetekben a parázna tetteket. Ez az összemosás sajnos mindig előfordul. Szoval nem a homoszexualitás mint tulajdonság az ami kifogásolt, hanem a köré épitett erkölcsiség és a tettek erkölcsi minősége. Igy a keresztény etikának nem a homoszexuális ember a célpontja, hanem a szexualitásból eredő bűn és tisztátalanság."
Hát akkor itt az ideje szétválasztani a konkolyt.. !
Legszebb keresztényi cselekedet felismerni a törvényt és minden körülmények között megtartani. Azt hiszem, ez minden további ezzel kapcsolatos vitát le is zárhat.
Ami pedig bűneink elfojtását illeti, megint csak azt tudom mondani, nem vagyunk egyformák és nem vagyunk egyforma fejlődési szinten, tehát nem is lehet egyorma sem az utunk, sem a sorsunk.
Akiben kevesebb a valódi megértés, még mindig jobb, ha erőszakot téve CSAK önmagán csírájában fojt el minden rosszat. Talán Isten ahhoz is ad majd erőt, hogy ne törjön ki másutt vulkánként.
Én a megértésben, a megismerésben hiszek, ami önfeláldozás nélküli "lemondást" jelent. Ide azonban valahogy el kell jutni, és szerintem minden törekvés helyes, ami ide vezet.
"Igy nem lehet Isten tetszését keresni az igasság és a helyes út keresése nélkül és nem lehet úgy a helyes úton járni és az igasságot öszinte szivvel keresni, hogy az ne tetszen Istennek."
Ámen.
Nehet, hogy Te egy tudat alatti fatalista vagy? :-)))
Oncogito, fogadd tiszteletem. Mindig reméltem, hogy vannak még normális emberek, de mikor idejöttem e fórumra keresésük közben, nagyot csalódtam.
Te visszaadtad a reményt :)))))
Meglepődve tapasztaltam egyébként, hogy néhány ember a saját 'Béke veletek :)' topikomban akarja nekem elmagyarázni, hogy az, hogy egymást szidják és fröcsögtetik a nyálukat, az nem is békétlenség, és különben is én csak nyálas szeretet-buzi vagyok :) Hát emberek...
Szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket - mondta volt egy kedves ismerősöm, és én hallgatok rá :)
A tudatos szervezettséget azonban nem tudom megemészteni.
Jó, nevezzük inkább csapatszellemből fakadó egyetétő és támogató magatartásnak. De ne értsd félre én ezt nem tartom bajnak v. bünnek. Akkor nem tetszik, ha nincs meg hozzá a kellő nyiltság.
ha igazam tudatában vitázom, ugyan kit érdekel, hogy akár Torgyán bátyánk szervez egész pártjával ellentámadást mondjuk a kereszténység nevében?
Azt érdekli, aki nem szereti ha a szavai használatlanul koppanak a földre, és csak arra jók, hogy már születésük előtt legyártott cimkét rájuk ragasszák.
Ha valóban nem érdekelne, akkor a kimondott szavaim, pusztán exibicionizmusomat szolgálnák. Ennél személy szerint tudok hasznosabb elfoglaltságot is.
Ha nem tudnak meggyőzni valaminek az ellenkezőjéről, ugyan kit érdekel, hogy hány fizetett jobb-vagy baloldali provokátor van jelen?
Persze, ha vita van és nem csak egy vitának álcázott tüntetés. Ez utóbbi esetben semmilyen vélemény igasság nem számit csak az érdek.
Egyedül az a veszély állhat fenn, hogy valamelyik igazat talál mondani véletlenül. :-)))
Ez mindig előfordulhat. Csak ne keverjük a féligasságokat az Igassággal. Bármilyen hihetetlen az igasság helyes ismerete csak azoknak nem áll az érdekében, akik egy ideológia melett lobbiznak. Mindenki másnak létérdeke az igasság ismerete, még akkor is, ha az rámutat a hibáira.
Node komolyabbra fordítva. Lehet, hogy naívabb vagyok, de nem is akarok ezen változtatni, mert a saját jószándékom is fogyatkozna, ha másnál elsődlegesen a rosszat feltételezném.
Bocsánat itt három dolog van. A jószándék sem helyes, ha az igasságot igyekszik elfedni, vagy kikerülni. A jószándék természetszerüleg ellentetje a rossz szándéknak, igy nem csoda hogy forditott arány van közöttük. Harmadik, és ez az előbbi kettőből következik, ha jószándékból kerülöm az igasságot mert az fájdalmas lehet és a fájdalom okozása autómatikusan rossz szándékot feltétlez, akkor ugyanúgy nem jutok el a jóhoz, pedig azt szándékoztam. (az igasság felszabadit)
De lehet egy kicsit modellálni. Vagyis az emberhez jószándékú vagyok de tévedéseihez, vagy rossz érdekeihez nem. Aki ezt el akarja kerülni, annak nincs más választása, mint hogy csakis egységes jószándékot tételez fel elfogadhatónak. Vagyis ha nem értesz egyet, akkor már az ember ellen is vagy. A liberalizmus szabadossága ezt az engedetlenkedő emberi büszkélkedést (eredendő bűn, azaz az abszolut igasság (Isten)elleni lázadás) akarta életeszenciává nemesiteni azzal, hogy kimondta, mindenki tolerálandó, ha elég komolyan mondja és teszi amit csinál és azzal nem okoz kárt másoknak. A keresztény moráll ennél szigorúbb, mert nem relativizálja szubjektiv igasságokra az egy abszolut igasságot. Igy nem az igasság realtiv, hanem annak megitélése az, és csak a személyes nézőpontok szerint látszik annak, pedig ettől az igasság még nem változik meg. a keresztény felfogás szerint ez a realtivizmus tévedés, még akkor is, ha az igasság adott esetben nem tárható fel meradéktalanul. A liberális szemléletben meg ezen abszolut igasság keresése tünik reménytelennek és a kirekesztés eszközének, mivel megelégszik azzal, hogy a szubjektiv valóságokal cseréli fel az objektiv valóságot, igy számára minden abszolutra igy objektivre törekvő etika cska kirekesztő lehet a szubjektiv etikákkál szemben.
Igy a naivitás az nem a jószándék előmozditója valójában. Ezt mutatja szemléletessen az a mondás, hogy a pokol felé vezető út is jószándékkal van kikövezve. A jószándéknak igen is meg kell céloznia az igasság mind jobb ismeretét, különben csak ál biztonságot szolgál, mégpedig a szubjektiv igasság valóságot helyettesitő voltának ál biztonségtudatát.
Feanor ezt irja erről,
Véssük ezt kőbe. Azt hiszem, itt kezdődik az ember kiemelkedése az állatvilágból; ez és csak ez lehet az alapja minden erkölcsnek, és ennek hiányában bármi fajta vallásoskodás nem több ideológiánál.
Igen, ha az ember magát akarja megváltani, kiemelni az alantasabb világból és maga akar önerőből jónak valami többenk épülni. De akkor minek Krisztus a megváltó? Csak tanitónak? Nem, a megváltónak van ereje egyedül arra, hogy a benne bizót megváltoztassa mégpedig Isten gyermekévé Csak az Isten hajolhat hozzánk és emlhet fel forditva nem megy. Erre az ember magától nem képes. Ezt hivjuk -többek között- kegyelemnek és erre a kegyelmre kapott mindenki meghivást és ennek elérése a keresztény út.
Cserfának irod,
A homoszexualitás nem elhatározás kérdése, hiszen gondolj csak bele, mennyi ellenségeskedést zúdit valaki emiatt a saját fejére. Ugyan ki vállalná ezt másért, minthogy önnön természetét elfogadja. Ami pedig természetes, az nem lehet egyuttal Isten ellenes.
Ez nagyon szép, csak az a gond, hogy a keresztény etika nem a homoszexualitást támadja, hanem a homoszexualis cselekdetekben a parázna tetteket. Ez az összemosás sajnos mindig előfordul. Szoval nem a homoszexualitás mint tulajdonság az ami kifogásolt, hanem a köré épitett erkölcsiség és a tettek erkölcsi minősége. Igy a keresztény etikának nem a homoszexuális ember a célpontja, hanem a szexualitásból eredő bűn és tisztátalanság.
Az erőszak pedig egy nagyon fura dolog. Erőszaknak tartom önmagunk természetének visszafojtását is. Ugyanis ha valaki a szívében megértett egy igazságot, akkor önfeláldozás nélkül tud aszerint cselekedni. Amíg azonban erőszakot tesz önmagán, biztos hogy csak kifelé él látszat-tisztességes életet. Ez pedig inkább elfedi a bajt, és meggátolja az őszinte elhagyását. Mig ha kiéli, tapasztalja hogy valóban rossz úton jár. Szerintem az igazi tisztesség ezen a kinek rövidebb-kinek hosszab úton járható.
Igen a megismerést tekintve talán igen. Viszont az Istenben bizó ember nem a megismerésekből fakadó jellemfejlődésben hisz pusztán, hanem az ehhez kapcsolódó Isten erejében. Sok hivő igaz mondja, de nem bizik, hisz abban, hogy amit Isten mond az helyes és annak megtartásához megadja a segitséget is (kegyelem). Ismerjük az irást "ha csak annyi hitetek lenne mint egy mustármagnak, akkor ha azt mondanátok ennek a hegynek, hogy vesd magad a tengerbe bizony mondom meg tenné azt." Ez titok azoknak, akik még nem mertek igazán bizni Isten erejében és Istenre bizni terheiket. Pál azt mondja, "Nem tartoztok a testnek azzal, hogy test szerint éljetek." Igaz-mondja az ész- de ki tudja ezt megtenni? Viszont aki valóban hisz és elhiszi azt, hogy Isten meg is cselekszi vele azt amit igért, annak már másképp hangzik. "Huu tényleg, valóban miért is kellene nekem ezt meg ezt tennem?" Pál azt is mondja, "Isten békéje ésszel kimondhatatlan" Ez azt jelenti, hogy az a segitség amit Isten ad, az az értelem számára megfoghatatlan "ésszerüségeket" és erőt követ.
Viszont ki az, aki megizlelheti milyen is az amikor megtart valamit? Pont az az ember aki akarja és hisz benne ;s kitart abban hogy megtartja és hisz abban, hogy Isten ehhez az erőt is emgadja. Az az ember megérzi mit is jelent az, hogy "ésszel fel nem érhető". a tőbbiek meg okoskodnak ésszel és nem mondom hogy nics igazuk, de Isten igassága miért éppen itt ne lenne teremtő erejű? Csak az ember gyenge, csak egy két pillanatig tud a vizen járni. Ezért egy Istenhivő, mivel ezt tudja és maga is tapasztalja, nem itélhet meg senkit (az embert) annak személyes bukásai miatt.
Tudod, ha Jézus boldog, hosszu öregkort élt volna meg szerettei körében, számomra akkor sem jelentene kevesebbet a tanítás. Számomra a bizonyosság nem a vértanusága, hanem élete és tanításai.
Krisztus nem egy eszme vértanuja volt, hanem a Megváltó az önmagát kiüresitett és a világba emberként beleszületett Isten, aki már ennél korábban tudta halálát.
A helyes útra való törekvés, az igazság keresése nálam a fő cél, nem az, hogy Istennek tetsző legyen a cselekedetem.
Ez a kettő elválaszthatatlan. Igy nem lehet Isten tetszését keresni az igasság és a helyes út keresése nélkül és nem lehet úgy a helyes úton járni és az igasságot öszinte szivvel keresni, hogy az ne tetszen Istennek.
Hitem szerint Isten szeretetét nem kell kiérdemelnünk, az alanyi jogon mindenkinek jár.
Nem jár, van. A szeretet alapfeltétele az hogy nem jár, vagy szükséges.
Ha egész életünkben szilárdan álltunk a talpunkon, egyetlen bukásunk is romba dönthet mindent, és ugyanakkor ha egész életüket a mocsokban is töltöttük, egyetlen helyes, szívből jövő cselekedet is "megmenthet", hiszen az azt jelenti, hogy megértettük a lényeget.
Azért ne legyünk enyire fatalisták. :)
Valóban hiszek az emberben, hogy képes önakaratából eljutni Istenhez.
Eljutni nem is, de felismerni Isten felé nyujtott kegyelmét azt igen.
Azt hiszem, valóban kirajzolódnak hitünk "magánterületeinek" körvonalai.
"Én azt látom, te humanista ember vagy, aki Isten helyett az embereket szereti, de Isten nélkül, vagy legalábbis távolól, az emberek után."
Ugy érzem, szinte érdemtelenül kaptam ilyen dicséretet. Csak törekszem az emberszeretetre (is) de még a törekvésben sem vagyok tökéletes.:-)
Hitem szerint Isten szeretetét nem kell kiérdemelnünk, az alanyi jogon mindenkinek jár.
A hozzá való közeledést már igen, és én úgy érzem, ennek egyik első lépése ha mi emberek tudjuk egymást szeretni. Nem a bűnt, az embert.
Egy másik topicpan már irtam, de ide is megismétlem, mert alapgondolatom.
Még a legutolsó tolvajnak, rablógyilkosnak is lehet olyan pillanata, amikor különb mindannyiunknál. Egész életünk hitvallás és benne minden egyes cselekedetünk.
Ha egész életünkben szilárdan álltunk a talpunkon, egyetlen bukásunk is romba dönthet mindent, és ugyanakkor ha egész életüket a mocsokban is töltöttük, egyetlen helyes, szívből jövő cselekedet is "megmenthet", hiszen az azt jelenti, hogy megértettük a lényeget.
Szerintem nekünk embereknek emberi természet adatott, mert ennél többel még nem tudunk helyesen bánni.
Valóban hiszek az emberben, hogy képes önakaratából eljutni Istenhez.
Valószinüleg kimerítettük ezt a témát, hiszen mindketten kialakult hitünkről beszéltünk. És őszintén örülök, hogy békében. :-)
Látod, egy sor dolgot ugyanúgy mondasz, mint én. Mégis, egész más következtetést vonsz le belőle.
Án szintén nem akarok Istennek tetsző életet élni. Hanem én szeretem Istent! Ez azt jelenti, bízom Benne, hogy, ha kevés erőm szerint élek is, Rá gondolva, és Tőle várva vezetést, gondoskodást, és igyekezet helyett bízom Benne!!! És elfogadom Tőle, hogy az a legjobb, ha tiszta vagyok! Nem igyekezetből! Bizalomból!
Jézus is azt mondta, aki szereti őt, az ő parancsolatában jár. Mi szerint az első és nagy parancsolat Isten szeretete! Hát hogyan lehet Istent szeretni, ha kijátsszuk???
De arról szó sincs, hogy én igyekeznék a magam választása szerint. Hanem megláttam, Istennek jó, ha hozzá közeledünk! És szentség nélkül Őt nem láthatjuk meg!
Tudod, én nagyon sokat tanultam gyermekeimtől. Legtöbbet a legkisebtől, Petikétől. Aki sokat hibázik, sok rosszat tesz, és észre sem veszi. De rettenetesen bízik bennem. Én meg megtartom őt! Megtartom testvéreivel szemben, ha uralkodni akarnak rajta, kéréseigyakran levesznek a lábamról, függőségén gyakran megindulok, szóval a kishapsi igen nagy mester! Mert valahogy átjár engem egy bizonyosság, Isten is gyönyörködik bennünk (bizony, az én gyermekeim is gyönyörűek, neézd csak meg a honlapomon!). És Isten oly jól formált mindent! Ha nekem jó gondozni (gondját viselni) gyermekeimet, Istennek biztos igen jó a mi gondunkat viselni. De mit gondolsz, mit érzek én, ha gyermekeim kijátszanak, ha magyarázkodnak, ahelyett, hogy bíznának? Bizony, én nagyon nem szeretem a hamisságot. Diákjaimmal is így vagyok. és kemény tanár létemre úgy vélem, becsülnek. Hát én hogy lehetnék a hamissággal szemben elnéző? Isten hogyan lehetne a hamissággal szemben elnéző? Nem! Gyűlöli! Ahogy Jézus is! Ezért is lett Ő a Krisztus (Felkent). Igen határozottan is beszélt a hamisokkal, meg a képmutatókkal. Tényleg lehet Tőle tanulni, jól mondod!
Mait mondasz, hogy Isten határozza meg,és nem mi, ez csak abban igaz, hogy tényleg Istené az ítélet. De Isten emberekre bízta beszédét, és nekünk meg (mint írtam régebben) jó imatéma, kívánatos, hogy megtudjuk, mi a jó, és mi a rossz. És a jót kell választanunk, és elhagyni a rosszat. És el kell határolódnunk a vétkezőktől pár intés után. Ez apostoli tanítás, méghozzá attól az apostoltól, ki ezt az Úrtól vette, ki megírta a szeretet himnuszát. Mert Istent is szeretni kell!
Tehát nem kerülendő, hanem Istentől adott mintegy ajándék a jó és a rossz megkülönböztetése. Maga a szent fogalom is azt jelenti: elválasztott.
És abban sincs igazad, hogy az ítéletet (a jó és rossz megítélését) kerülni kéne. Éppen nem! Hanem a szellemi ember mindent megítél! Már, ha a Biblia igaz.
De kedves Oncogito! Kezdünk körbe forogni.
Én azt látom, te humanista ember vagy, aki Isten helyett az embereket szereti, de Isten nélkül, vagy legalábbis távolól, az emberek után.
Én teista ember vagyok, aki Istent szereti inkább, mert Isten jobban szeret minket, nemeslelkűbb, igazságosabb, könyörülőbb, stb. És módot ad arra, hogy Fia életét élhessük, sőt, Vele élhessünk! Azaz mi is isteni természetet kaptunk, akkor meg minek az emberi? Tudod, minek? A keresztnek! Ahogy Jézus tanította, ha valaki meg nem gyűlöli még a maga lelkét is, nem követheti Őt! Ami azt jelenti, hogy neked ebben bizony, nincs igazad (nem diadalért, hanem mert távol esik vélekedésed a krisztusi tanoktól.)
Péter menteni akarta Jézus testét, a rómaiak keresztre feszítették.
Ha Neked most választani lehetne, melyik szerepét vállalnánád el? Hogy Isten akarata beteljesedjen újra megfeszítenéd Jézust?
Én, ha örök kárhozat lenne is az ára, akkor sem tenném meg.
Tudod, ha Jézus boldog, hosszu öregkort élt volna meg szerettei körében, számomra akkor sem jelentene kevesebbet a tanítás. Számomra a bizonyosság nem a vértanusága, hanem élete és tanításai.
Olyan szívesen és gyakran idézgetik ezt az áldozatot, holott az emberek többsége még piti kis anyagi javairól sem mond le. Olyasmi ez, mint amikor azt hangoztatják, hogy "az utolsó csepp vérem is az igazságé... de az elsőt, azt nem adom!"
Nem tudok hinni abban, hogy az igazi szeretet pusztítás árán létezhet. A szeretetnek mindent oldó hatalmának kell lennie, ha Istentől való.
Eszünkkel nem bírjuk felfogni a Tökéletest, csak a szívünkkel, ezért tudok én csak annak hinni.
"De mondom, én sem önsanyargató, sem lemondó nem vagyok, hanem várom, Isten metsszen le rólam minden vad hajtást. És megtaláltam, hogy Isten ezt meg is teszi! Csak éppen Ő az Úr, nem mi határozzuk meg, mi legyen, hanem Ő."
Igen, Isten és nem mi !!!
Minden más nem helyénvaló és már ítélkezés. Ha Te úgy érzed, hogy a szerinted bűnösöktől távol kell tartanod magad (nehogy Te is azzá válj a közelében), tedd azt a lelkiismereted szerint.
Én nem bűnös és bűntelen szerint szelektálok, (talán eldönteni sincs bátorságom) hanem önmagam életvitele sodor mellém barátokat vagy ellenségeket.
A helyes útra való törekvés, az igazság keresése nálam a fő cél, nem az, hogy Istennek tetsző legyen a cselekedetem. Ha ez őszinte, akkor úgyis az lesz. Az ellekezőjében pedig nem hiszek. :-)
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában."
Én nem zárkózom el az eszmecserétől.
Hogy te a szívedre, és nem az eszedre hallgatsz, érthetetlen a számomra. Mert a szív éppen az értelem helye (a Bibla szóhasználatával), no, meg a szándékoké.
Azt én is készségesen elismerem, aki nemi dolgokban vétkezik, az elsősorban maga ellen vétkezik, ahogy Pál is írja. De ez még nagyobb vétek (ha az apostol nem hamis). Gondold meg, van egy gyermeked, és árammal rázatja magát, és szétzúzza saját gyönyörű idegrendszerét, stb. Mert erre hajlama van. Mennyivel nagyobb bűn ez, mint, ha valakinek arra van hajlama, hogy másoktól lopjon? Ha apa lennél, és másik gyermeked lopna a harmadiktól, te vigasztalni tudnád a meglopottat. De mit kezdesz azzal, aki önmaga testéből csinál romot? Mit kezd Isten azzal, ki önmaga testét, Isten Szellemének templomát gyalázza? Isten szent, hogyan vállalhat közösséget az ilyen emberrel?
Te mondod, nem választjuk hajlamunkat. De az erőszakos sem választja, meg a tolvaj sem, ez bizonyítást nyert egypetéjű ikreknél, stb.
Ám Jézus a földi embereket gonosznak nevezte (kik gonosz létükre is tudnak jót tenni). Sőt, szerinte egyedül Isten jó!
Most tehát milyen mentség van arra, hogy valakinek (engem is beleértve) gonosz hajlamai vannak, hogy testében ott a bűn? Ahogy Pál apostolnak is ott volt!!!
Semmi!
Hanem bizony, a testnek, a léleknek a megfeszítés, a brutális erőszak jár! Már, ha a Bblia igaz.
De ezt Szellemmel kell(ene) tenni, különben nem lehet. Ha szellemmel, akkor a szívünkben dől el a dolog, akinél ez igaz, nem is vétkezik, mert nem vétkezhet, mert szándékai, céljai egészen más irányt vettek! Mert szívében, szándékai, akarata és értelme központjában Isten törvénye! Ez Isten ígérete! Jézus nem nehezet adott, hanem könnyűt! Pálnak könnyebb volt, hogy nem élt nemi életet! Ajándéknak tekintette! Nem tehernek! Feanornak is könnyebb lenne, ha venne Szellemet, ha szellemmel megöldökölhetné lelkét (az ó embert) és megfeszítené. Mert ez gyönyörűség! Jézus mondta.
Nézz utána, kedves oncogito, én utálom a lemondást, mégis ilyeneket mondok. Mert nem az ember végzi ezt el, hanem Isten. Nem az ember cselekedete (akkor kevélyek lennénk), hanem Isten valami jobbat ad, valami valóságosat!
És mi is van azzal, aki mégsem szellemet vesz, nem megöldököli lelkét, hanem mentségeket keres, miért is marad vétekben, azaz az Úron kívül? Ha az ilyen azt mondja, ő is az úré, akkor ő nem a Bibliában leírt Jézus Krisztusé, hanem érzéki ember, aki fel nem foghatja Isten Szellemét, sem a szellemi dolgokat.
De mondom, én sem önsanyargató, sem lemondó nem vagyok, hanem várom, Isten metsszen le rólam minden vad hajtást. És megtaláltam, hogy Isten ezt meg is teszi! Csak éppen Ő az Úr, nem mi határozzuk meg, mi legyen, hanem Ő.
Az őszinte szívvel tett dolog (vétek), mit te írsz, hogy nem lehet rossz, tévedés! Jézus nem tűrte, hogy Péter ne engedje, hogy Jézussal a szörnyűségek történjenek. Sátánnak nevezte! Pedig Péter éppen Jézus személyét, testét kívánta menteni! Érted?
Aki azt véli, Isten valami rosszat vár el, vádolja Istent! Bízni kéne Benne, nem kijátszani, mentségeket keresve! És, ha valaki megpróbálja Őt, de becsülettel, és rosszul jár, sikerült bebizonyítania, Isten igazságtalan, vagy, hogy Isten nncs. De van!
Szóval ha Isten szentséget vár el egész életünkben, biztos vagyok benne, nekünk ez a lehető legjobb, és leggyönyörűségesebb, bárhogy kijátsszuk ezt, csak rosszul járhatunk.
És gondold meg, Isten ehhez (a szentséghez) mindent megadott nekünk, még egyszülött Fiát is bűnünkért való áldozatul, stb.
Aki meg az Ő vérét megtapodja, annak valami rettenetes jövöje várhatő, ha a Biblia igaz. De nem Isten keménysége miatt, hanem, mert ezt ő maga választotta. Mert, ha nem választja, ha tudatlan, a tudatlanokért, kik nem tudják, mit cselekszenek, maga Jézus is könyörgött. Pedig Őt ölték! De, ha valaki megismerte az igazságot, és visszatér, annak reménytelen! Már, ha a Biblia igaz.
És mit gondolsz, aki Jézust vallja, nem ismerte meg az igazságot? De bizony! Így van a Bibliában. Ezért nem lehet egy homoszexuális életet élő (nem hajlamú, hanem élő is!) ember a testvérem az Úrban, mert vagy nem ismerte meg az Igazságot, vagy, ha megismerte, és tovább fertelmeskedik (a Biblia szerint), akkor meg neki annyi. Már, ha a Biblia igaz.
Lehet, hogy naívabb vagyok, de nem is akarok ezen változtatni, mert a saját jószándékom is fogyatkozna, ha másnál elsődlegesen a rosszat feltételezném.
Véssük ezt kőbe. Azt hiszem, itt kezdődik az ember kiemelkedése az állatvilágból; ez és csak ez lehet az alapja minden erkölcsnek, és ennek hiányában bármi fajta vallásoskodás nem több ideológiánál.
"Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be az Isten országába."
Sok igazságot írtál le, nem is nagyon vitáznék vele, mert a lényegtelen részletek valóban lényegtelenek.
A tudatos szervezettséget azonban nem tudom megemészteni.
Azon túl, hogy ki hányszor rándul ki a szex fórumra, (arról nincs hiteles statisztika) ha igazam tudatában vitázom, ugyan kit érdekel, hogy akár Torgyán bátyánk szervez egész pártjával ellentámadást mondjuk a kereszténység nevében?
Ha nem tudnak meggyőzni valaminek az ellenkezőjéről, ugyan kit érdekel, hogy hány fizetett jobb-vagy baloldali provokátor van jelen?
Egyedül az a veszély állhat fenn, hogy valamelyik igazat talál mondani véletlenül. :-)))
Node komolyabbra fordítva. Lehet, hogy naívabb vagyok, de nem is akarok ezen változtatni, mert a saját jószándékom is fogyatkozna, ha másnál elsődlegesen a rosszat feltételezném.
