Megjelent BadinyJós Ferenc egy újabb kötetében két írás "A magyarság eredete és a Boldogasszony - Szabadkőmíves volt Badini uram" címekkel.
Az utóbbiban elmeséli egy őséről, hogy amikor az Franciaországba menekült az osztrák elnyomás elől, belépett a szabadkőmívesek közé, mivel azok a forradalom kirobbantásával tulajdonképpen osztrák ellenes lépést tettek, aminek ő további elősegítését kívánta minden áron. Amikor pedig hazaköltézvén, megházasodván és végül is elhalálozván az özvegyét a gaz osztrák fiskálisok mindenéből kifosztották, akkor az, a férjétől a halálos ágyán kapott, alighogynem elfelejtett Angolországba címzett borítékot mégiscsak feladván, nemsokára nagy meglepetésére egy angol látogatót kapott, aki házat, földet vásárolt neki, s jókora pénzmaggal is ellátta.
A családi história szabadkőmíves része ezzel lezárult, de Badiny Jós még elmondta könyvében, hogy a szabadkőmívesek roppant titoktartók, mert ha valaki elárulná titkaikat, akkor 24 órán belül halállal lakolna. S még egy angol királyi személy is így járt pórul egyszer! Nagyon rendes társaság egyébként, a francia arisztokráciát a forradalom dühe elől Angliába menekítette többek között.
Csak az a nagy baj, hogy utóbb befurakodtak közéjük a Rotchildok, ráadásul átalakultak Rotary klubokká, s azóta már csak azokat segítik mindennel, nem a szegény özvegyeket.
Aki nem hiszi, járjon utána, potom 1250 forintokért megvásárolható a mű minden jobb! könyvesboltban - vagy kiolvashatók belőle a betűk, ahogy én is csináltam...
Most fedeztem fel, hogy tavaly megjelent magyarul az újabb Knight-Lomas opusz: Hiram könyve : a szabadkőművesség, a Vénusz és Jézus életének titkos kulcsa / The book of Hiram ; [ford. Békési József]. - [Debrecen] :Gold Book, [2003]. - 391 p. Ha valaki vette a fáradtságot és elolvasta, legyen szíves ismertesse (röviden) a lényegét. Lalo
Tegnap, július 11-én vasárnap a TV2-n 21:40-kor kezdődött a Rosewood, az égő város című antirasszista film. Én csak a Friderikusz után kezdtem nézni, úgy félórás késéssel, épp akkor kapcsolódtam be, amikor két szereplő szabadkőművesnek vallotta magát. Aztán még egyszer előkerült a dolog, egy meglincselt néger azt mondta, hogy szabadkőműves esküjét teljesítette.
Ha látta valaki, legyen szíves tájékoztasson, hoy mi volt az előzmény? Hogy kapcsolódott a szabadkőművesség a film témájához?
Lalo
Boguslawa Czajecka: Stowarzyszenie Humanitarne "Schlaraffia" w Krakowie (1909 - 1938)
SUMMARY
The name "Schlaraffia" means "the land of the idle". In arte voluptas, the slogan of the organization, and its graphic symbol correspond well to the name.
Schlaraffia was founded in Prague in 1859. This date was considered as the year zero, or the year of the eagle owl (that is anno Uhui 0).
Schlaraffia referred to the idea of "paradise" free of concerns of everyday life. The character of this seemingly cheerful association fond of art was similar to that of freemasonry. The symbols the association applied confirm it. There is the eagle owl - a symbol of wisdom, as well as the key - a symbol of understanding the essence the beginning of things. Scissors were the sign of power; they corresponded to two crossed epees in freemason symbolism. The dunce's cap and the cup were symbols of life and pleasures pursued within Schlaraffia. Initially the association gathered artists and art patronage. As time went by the number of members and the range of their professions diversified. As far as nationality of members is concerned, there were Jews, Jewish Germans, Germans and Czechs. The designers of the group were Karol Ludwik Thoma, the director of the Prague Theatre, Henryk Oberländer and Schmidt Weissenfels. Also Albert Eilers, a musician and a poet, contributed actively. After the seat in Prague had time to take deeper roots, chapters sprang up within the Dual Austro-Hungarian Empire, Prussia, in other European and North American countries.
From 1918 to 1939 there were nine chapters of the Humanitarian Association "Schlaraffia" active in Poland: in Bielsko (since 1901), Cieszyn (since 1907), Lvov (since 1910), Poznan [Posen] (since 1889), Przemysl (since 1912), Bydgoszcz (since 1910), Cracow (since 1909), Katowice (since 1926), and Gdansk [Danzig] (since 1884).
The structure of the organization comprised two groups: 1) Patrons of Eagle Owl's Table (Uhustammstisch) and 2) Coloniae. Schlaraffia had double authorities: public and secret. The first were appointed annually during the Annual General Meeting of the members. As soon as the authorities were chosen, and in accordance with appropriate regulations, police was notified (after 1929 also Starostwo Grodzkie [the local agenda of the central government]. The Executive Board consisted of the president, one vice-president, secretary and treasurer.
Secret activities were centred around 1) Secret Supreme Council and 2) Chancellor. The Secret Supreme Council consisted of four people: the Marshall, the Master of Young Masters (tutor), the Master of Ceremony, and the Master Treasurer.
The Cracow Schlaraffia drew finds from membership fees, donations of members and friends, finds, and money collected during parties and balls.
From 1909 to 1938 the Cracow seat of Schlaraffia was the building at 17 Zielona (later: Józefa Sarego) street.
The association gathered only adult men, of certain prestige. During the twenty-eight years of existence the Cracow Schlaraffia had 134 members. Among them, apart from military people, were thirteen bankers, sixteen engineers, nine plant directors, four merchants, five masons and two architects. Another group were representatives of freelance professions: four lawyers, five physicians, three university professors, one musician, one singer, one painter, and four diplomats.
Among the members there were many highly skilled engineers. But it were the artists, especially musicians and painters, who played a special role in the association. The association maintained a range of contacts with other associations and organizations; among these was the Union of Jewish Humanitarian Associations in Cracow - B'nei B'rith. There were six activists of the Cracow B'nei B'rith in Schlaraffia.
Members of Schlaraffia were divided into a number of initiation levels: pilgrims (Pilger), candidate (Prüflinge), squire (Knappen), young master (Junker) and knight (Ritter).
Every candidate had to be introduced and commended. Stricter discipline, which was introduced towards the end of the 30's must be seen as an attempt of defence against the "intruders".
Meetings (Sippung), that took place on a particular day of the week, were attended by members only. Weekly meetings of Schlaraffia involved a number of formalities after which one of the "knights" challenged another for a "word-joust". At that point both knights and squires put on paper dunce's caps. They could be distinguished by a white-headed pin worn in the button-hole.
Only the most meritorious members of the organization could reach the highest initiation level, knight (Ritter). On being "knighted", each of the "knights" was given a new pseudonym, which often reflected the virtues or vices of the newly knighted. The ceremony took place only once a year. The new "knight" was given a diploma and an appropriate coat-of-arms. There were thirty-four "knights" in the ranks of Cracow Schlaraffia.
Each of Schlaraffia centres had its own traits, distinguishing it from the other ones. Among these were: the colours (Reichsfarben), the seat (Burg), the day of meetings (Sippungstag), and the time of meetings (Schlag). Members gathered for sessions in a room specially prepared for the specific rites. On entering the room everyone was to bow deeply to a stuffed eagle owl - the symbol of wisdom. Schlaraffia had its own laws and its rites, based on chivalric one ("Schlaraffen Spiegel und Zeremoniale"). Rich people who belonged to the newly formed middle class hoped to be "nobilitated" through reference to chivalric tradition - hence the rituals. Undoubtedly Schlaraffia was a secret association. The association had exclusively male membership and hid their activity away from the outsiders (the profane). As any secret union, Schlaraffia had a specific structure with individual leadership and system of five initiation levels. It also had its ritual place, that is the assembly room, well guarded from the profane, with the altar of the eagle owl and the president's throne. Enrolment procedures were defined very clearly, just as the rules for advancing to higher initiation levels.
The final establishment of the organization's character will call for a further study in future.
Contrary to the provisions of their statute, individual chapters of Schlaraffia took live interest in the political events both of home and foreign countries. The association did not remain indifferent to nazi ideology. This was especially true about German chapters, which with no consent, called an extraordinary convention in Leipzig on 23 April, 1933, where they passed breaking away from the mother chapter of Prague and refusing obedience to it. The decisions of the council were: 1) The leadership of the Prague "Absolute Mother" over the chapters of the German Reich ceases on 23 April, 1933. 2) Members of individual Schlaraffia chapters can be only males of Aryan origin, belong to the nation, and consider cherishing of Germanism their duty. 3) All Schlaraffia chapters located within the Reich were bound to submit reports taking into account the issue of unification (Gleichschaltung) by September 1933. These resolutions broke the former unity of the association. Worldwide deterioration of the association followed. Since then the Prague Schlaraffia began to wither only to dissolve itself in Prague on 22 April, 1939. At that time Schlaraffia was crossed out from the Prague register of associations.
Schlaraffia Cracovia was liquidated in 1938, according to the Act of the President of the Republic of Poland on dissolution of organizations involved with or dependent on freemasonry. Schlaraffia was deemed dependent of freemasonry, and liquidated by the police not only in Cracow, but also in Poznan and Bydgoszcz.
The character of the association, as a both quasi-freemason and clandestine organization has its representation in the preserved documents. Among the especially valuable materials are the Order's Order (Ordens-Matrikel) and the minutes of Schlaraffia gatherings, proceedings from the general meetings and the sessions of the Supreme Council (Oberschlaraffenrat) and the Order's Chapter (Ordenskapitels). Helpful materials on the programme of the association are also found in the proceedings of "Coloniae Cracovia". Apart from the associations's rites and goals they allow for establishing the intellectual level and manners of the members, as well as their mentality and in some cases even the inner problems that lay heavy on their minds. They provide interesting material for researching middle class mentality of the first half of the 20th century. Much information can be accessed in reports on Schlaraffia activity in Cracow. Detailed information on members and the operation of the association is to be found on "subjects and texts of the lectures delivered by the knights" -people of the highest initiation level.
The materials also include miscellaneous correspondence. It is helpful in portraying contacts between the Cracow Schlaraffia and its sister chapters in Europe and worldwide (from Los Angeles to Shanghai) and, what follows, definition of directions of expansion and regions of the highest density of chapters.
The local operation of the Cracow Schlaraffia chapter is documented by the roll of honour and an album of special postcards published by individual chapters. The roll contains 394 pages with members' signatures of all initiation levels, including the signatures of knights, during the meetings from 1912 to 1938. A valuable asset are the satirical pictures done in pencil, coloured pencil and infrequently in water-colour. Many of these may be considered a sign of wholesome sense of humour, and some of their represent reasonable artistic standard. They render the solemn atmosphere of meetings, as g.: knighting. The album contains 178 valuable postcards and photographs published by the wealthier Schlaraffia chapters. Fortyfive postcards and nine photographs present the seats of several chapters, interiors of meeting halls and in a few cases the whole buildings.
The association led a wide range of propaganda activities. It usually encountered no difficulties in publishing its own local bulletins on special occasions.
The Cracow chapter maintained closer contacts with its sister associations in Vienna and Graz. Correspondence concerning organizational matters and rites of the association portrays the ties of the Cracow Schlaraffia with Prague. Apart from letters from individual associations one may find here letters from individual knights, i.e. members of the highest level of initiation, and, as enclosures, diplomas, information leaflets, reports and invitations.
To conclude, the papers of the Humanitarian Association Schlaraffia in Cracow contain varied and valuable information on this untypical quasi-freemason association of polygenous national structure which influenced its operation.
The association existed in Cracow from its foundation in 1908 to closing in 1938. The documents consists of 60 units; their total length is 5 ft (1,5 meters).
Schlaraffia's office is typical for a clandestine association. First of all, the date is encrypted. Although the months remain in an unchanged order, because there were twelve of them, their names were encoded as follows: January - Eismond, February - Hornung, March - Lenzmond, April - Ostermond, May - Wonnemond, June - Brechmond, July - Heumond, August - Erntemond, September - Herbstmond, October -Weithemond, November - Windmond, and December - Christmond.
Recording of the year was also complicated. The new era of Schlaraffia began with the moment of foundation of the first chapter in Prague. Both eras are illustrated by a table. The documents bear only the year Uhui. Dates of the standard calendar are extremely rare and were used only in a few instances.
The first statute of the association declared German the official language. Apart from the encrypted names of months and specific marking of years the archives feature encoded place names: especially seats of chapters.
Following the order of the Minister of Interior of 15 December, 1938 on termination of freemason societies, the archive of Schlaraffia was taken over by the Starostwo Grodzkie in Cracow. In September 1940 its seat was taken over by German authorities and all the archives, including those of Schlaraffia, were taken over by the State Archives in Cracow in two batches: the first, of 14 August and the latter of 23 September 1940. They were stored at 54 Grodzka Street. Although the collection is well-preserved, it is not complete. It is not known if any parts were destroyed or removed, and which parts these were.
Supplementary source material on registration of Schlaraffia is found in the Acts of the Starostwo Grodzkie in the form of a single fascicle (StGKr 213).
In 1958, while being arranged, the materials of Humanitarian Association Schlaraffia were excluded from the main body of papers of the Starostwo Grodzkie. Ordering them was resumed in 1988 in a few stages. First the papers were divided into groups, then draft inventory of the material was made. The collection was then ordered according to the kind of preserved materials, their subject and chronology. Incomplete part of the archive were not disposed of.
In 1990 another 1.5 ft (50 centimeters) of materials were found. These materials consist mainly of books, and include: the Order's Order, proceedings from assemblies and general meetings of Schlaraffia, Chapter of the Order, Supreme Council and ordinary meetings. These materials were included into the previously organized collection, which was ordered according to the following key:
1. "Uhustammtisch Cracovia" (Patrons of Eagle Owl's Table) SCHL 1-5
2. Coloniae Cracovia 1909-1938 (a.U. 50-79)
The Order SCHL 6
Personal and organizational matters SCHL 7-29
Property and finances SCHL 30
Social and artistic activities SCI-IL 31-33
3. Humanitarian Association Schlaraffia from 1918 to 1938 (a.U. 59-79)
Organizational matters and rites of the association SCHL 34-41
Personal matters SCHL 42-49
Co-operation with sister chapters home and abroad SCHL 50-51
Financial matters SCHL 52-55
Own press SCHL 56-57
Congratulations and best wishes for knight "Edenwolf' SCHL 58
4. Coloniae Katovicia SCHL 59-60
The collection has been scantily researched. It is worthy of greater attention, especially as it touches upon little known subjects.
Érdekes egybeesése a véletleneknek, hogy éppen most, a Schlaraffia aukció idején került hozzám egy kiadvány a lengyelországi, foként a krakkói Scharaffia muködésérol. A Jagelló Egyetem kiadványa - Stowarzyszenie Humanitarne "Schlaraffia" w Krakowie (1909 - 1938) - a Studia Polono-Judaica sorozat 5. számaként jelent meg 1996-ban.
A lengyel szöveg számomra nehezen dekódolható, szerencsére van az anyagban egy angol nyelvu összefoglaló is. Ezt fogom a következokben idézni, rendkívül érdekes. Érdekes egyrészt a tény anyaga miatt - mind a prágai anyaszervezetrol, mind a lengyel szervezetekrol ismertet dokumentumokat - valamint azon fordulópontok kiemelése kapcsán - az 1859-es alapítás, a birodalmi német Schlaraffia árja alapokra helyezése miatti 1933-as szakadás, s a szabadkomuvesnek tekintett szervezetekkel együttes 1938-as betiltás - amelyek eddig nem voltak ismeretesek elottem.
Másik érdekessége a szövegnek, hogy fényesen bizonyítja, hogy mennyire könnyen lehet félreérteni - szándékosan, vagy szándéktalanul - egyes dokumentumokat, azok szóhasználatát, a szervezeti felépítés egyes részleteit, s lehet levonni belolük hamis következtetéseket.
Azt még csak egyszeru tájékozatlanságnak tulajdonítom, hogy a szerzo 5 fokozatúnak tételezi fel a Schlaraffia iniciátikus hierarchiáját - a szabályzatok és a ceremóniák leírásában szerepel a Pilger (zarándok) és a Prüflinge (jelölt) fogalma is, akikbol verbúválódnak a tényleges tagok, vagyis a Knappe (apród), Junker (úrfi) és a Ritter (lovag). De nyilvánvalóan a zarándok és a jelölt még nem tag hivatalosan, nem avatták fel oket. Szabadkomuves terminológiában kb. a keresoknek felelnek meg, azzal a (lényeges) különbséggel, hogy már a zarándokok is részt vehetnek egyes ceremóniákon vendégként, a jelöltek pedig már oktatásban is részesülnek. Ez a megoldás szerintem nagyon elonyös, itt még/már mindenki eldöntheti, hogy megfelel-e az o igényeinek a szervezet felépítése, módszerei, ceremóniái, s így kevesebb csalódás érheti a felavatása után, szemben a klasszikus iniciatikus szervezetekkel, mint pl. a szabadkomuvesség, ahol az egyén és a szervezet elvárásainak találkozása egy nagy lutri, mivel felavatása elott a jelölt gyakorlatilag nem tud semmit szépen hangzó de jobbára ködös célkituzéseken kívül. Elfogadva a Sclaraffia szabadkomuves eredetét (részben), szerintem ez a momentum is lebeghetett az alapítók szeme elott, hogy teszteljék egy ilyen - nyíltabb, elozetesen kipróbálható - felvételi rendszer muködését. Jelentem, a teszt ebbol a szempontból sikeres volt, be lehet vezetni másutt is... (Ami kevésbé tekintheto sikeresnek, az a nok kizárása - szabadkomuves eredetu bigottság - és a német nyelv megkövetelése.)
A tájékozatlanságon túlmeno, rosszindulatú, mindenesetre gyanakvó hozzáállást tükröz a "clandestine" jelzo gyakori használata a "secret" helyett. Ezt azzal indokolja szerzo, hogy "kódolt" a szervezet nyelve - más elnevezéseket használnak a hónapokra, helynevekre mint a "profánok", más az idoszámítás, stb. Másik "vádpont" a szervezeten belüli "Titkos Tanács" léte, mint ami nem szerepel a rendorségnek bejelentett vezetoség leírásában. Nohát kérem itt mutatkozik meg legjellemzobben, hogy mennyire nem érti meg a szerzo a Schlaraffia szellemét, ami a hierarchikus társadalmi viszonyok kigúnyolását és azt jelenti, ahogy ezt a lovagi hierarchia, intézmények, szokások parodisztikus ábrázolásával jeleníti meg. Egy lovagi környezetbol nem hiányozhat a Titkos Tanács! Hasonlóképpen totális félreértése, meg nem értése a Schlaraffián belüli ironikus szellemnek és gúnyból táplálkozó hierarchikus felépítésnek az a következtetés, mi szerint a fellengzos címek és kitüntetések használata egyszeruen a középosztálybeli tagok rangkórságának kiélése nemesi osök, címek és rangok hiányában.
Még hosszasan lehetne elmélkedni mind a Schlaraffiáról, mind errol a kötetrol. Akár a közölt képek elemzése is külön tanulmányt jelenthetne. Sajnos az angol nyelvu összefoglalón kívül nem sokat értek a szövegbol - némi orosz emlékekkel azért ez-az azért még kihüvelyezheto.
Ha esetleg lenne valaki, aki tud lengyelül és érdekli a Schlaraffia, akkor keressen meg e-mail-ben a lalo5@c2.hu címen, szívesen rendelkezésére bocsájtom a teljes anyagot.
Mint azt a (1474)-es cikkemben jeleztem, Schlaraffia jelvény árverést tart az Árverezőház (1011 Budapest, Corvin tér 2. Tel/Fax: 2016694), amelyen 979 darab jelvény, érme kerül (virtuális) kalapács alá.
Az "1. schlaraffia levelezési árverés"-en
"Az árverési vevő ajánlatát írásban, telefonon, faxon és e-mailben adhatja meg."
...
"A tételt a legmagasabb összeget ajánló kapja meg. A leütési ár a második legmagasabb ajánlat + 10 %."
...
"A vételi ár a leütési ár + 15 %."
...
"Megtekintés:
Az Árverezőházban (1011 Budapest, Corvin tér 2.) 2004. május 17-től, hétfőtől szerdáig 10-18 óráig, csütörtökön és pénteken 10-16 óráig.
Az árverés lezárása: 2004. június 10-én 18 órakor."
Az árverés tárgyai közül különösen érdekesek lehetnek az
Díjazom a humort, de a mondatalkotást bízd rám. Szeretnék olyan maradni amilyen vagyok:] De ha eljutok egyszer oda, hogy írok ígérem kikérem a véleményed:] Aztán szvsz maradjunk annyiban, hogy ha összefutnánk valamivel ami René Guénon szabadkőműves kapcsolataival összhangban van azt itt közzétesszük és megvizsgáljuk. De ha teheted [és ezt megint csak hangsúlyoznám] munkásságát ne mások gondolataiból ítéld meg, hanem a magasdéból gazdálkodj. Itt találsz tőle irodalmat: klikk!
"... nagyszerűen kooperálod ..." Mit csinálok??? Nem neked kéne inkább értelmező szótárt olvasgatnod???
"De nem értem, neked ez a szapulás miért olyan fontos?" Milyen szapulás??? Ha Kelemen és Eco érveken alapuló Guénon kritikáját tekinted szapulásnak, akkor azokról légy szíves bizonyítsad be, hogy alaptalanok, vagy rágalmak sorozata, ugyanis egy ilyen kijelentés (érvek nélkül) ehhez kevés.
"... a legegyszerübb valakinek a segítségét kérned ha a fordító szoftverekkel nem boldogulsz ..." Úgy látszik, te sem érted amit én írok. Ha még egyszer gondosan elolvasod, akkor rájöhetsz, hogy tudom használni a fordítóprogramokat ...
"... álj neki és vizsgáld meg R. Guénon szabadkőműves múltját. Miért lépett be, mire jött rá és miért hagyta ott pl. Tudva levő ugyanis, hogy ezen éveiben nagyon bizalmas iratok birtokában volt ami több nevesebb művében erőteljes inspirációként is szolgált." Sajnos egy ilyen kutatásra nincsen időm. De ha te az ezekkel kapcsolatos véleményedet közzétennéd, azt szívesen elolvasnám, végiggondolnám.
Egyébként úgy látom, ez a legösszeszedettebb írásod az eddigiek közül. Csak így tovább! De azért ilyeneket máskor ne írj, hogy:
"Ezzel magyarázható erős kritikám is a szabadkőművesség irányába, mely szvsz csöppet sem tükrözi már szememben relikviáinak hitelességét."
Ezt talán következőképpen lehetne megfogalmazni - már ha sikerült a megfelelően kibogoznom meglehetősen zavaros mondatodat:
Ezzel magyarázható erősen kritikus hozzáállásom a szabadkőműveséghez, amelynek hagyományai szvsz cseppet sem tűnnek hitelesnek.
vagy:
Ezzel magyarázható erősen kritikus hozzáállásom a szabadkőműveséghez, amelynek tevékenysége szvsz cseppet sem igazodik hagyományaihoz.
vagy:
Ezzel magyarázható erősen kritikus hozzáállásom a szabadkőműveséghez, amelynek tevékenysége szvsz cseppet sem igazolja hagyományainak hitelességét.
Ha valamelyikkel eltaláltam, hogy mire gondoltál, akkor kérek egy piros pontot!
Nehéz eset vagy meg kell hagynom - bár ahogy azt nagyszerűen kooperálod, a hiba valszeg bennem van. Mindenesetre részemről ennek ellenére nincs harag. De nem értem, neked ez a szapulás miért olyan fontos? Személyesen megérteném de ne feledjük, hogy ez a net. De...
1. A Guénon honlapot csak azért ajánlottam figyelmedbe, mert a szabadkőművességgel és így a topical összhangban van. Ennyi. Az, hogy a francia nyelvet nem érted meg megint csak nem gond mivel több más nyelven, így magyarul is jelentek meg hozzá fűződő irodalmak, de a legegyszerübb valakinek a segítségét kérned ha a fordító szoftverekkel nem boldogulsz - ami megint csak nem elhanyagolandó tényező. Egyébként meg ha valakit meg akarsz érteni érdemes a nyelvét megtanulni ilyen egyszerű. Mert ahogy azt a Biblia is példázza, a fordítás gyakorta teljesen más irányokat ad. Ebből kifolyólag én is olyanok segítségére támaszkodom akik jól tudnak angolul, esetleg franciául vagy Evola véget olaszul - mert ez utóbbi nyelvet én sem értem:] Ezért ahelyett, hogy itt köntörfalaznál inkább álj neki és vizsgáld meg R. Guénon szabadkőműves múltját. Miért lépett be, mire jött rá és miért hagyta ott pl. Tudva levő ugyanis, hogy ezen éveiben nagyon bizalmas iratok birtokában volt ami több nevesebb művében erőteljes inspirációként is szolgált. Mivel neked van időd a témában keresegélni nagyon nagy segítségemre lennél. Ugyanis Guénon látott valamit a szabadkőművességben amit én is el tudok részint fogadni, de még nem teljesen világos mi ez. Ezzel magyarázható erős kritikám is a szabadkőművesség irányába, mely szvsz csöppet sem tükrözi már szememben relikviáinak hitelességét. Gondolok itt pl. olyan destruktív tényezőkre mint a politika. Ezért nem is értettem, hogy foglalhat egy szabadkőműves "neküknktökmindegy" alapon ebben állást - ahogy azt annó webmastermasson kifelytette. Ugyanis e felett magasan illendő túllépni.
Világos eddig miről beszélek?
2. René Guénon -nal kapcsolatban pedig nagyon sok magyarra fordított anyaggal találkozthatunk már. Viszont ezek java része olyan is. Itt valóban már picit gáz a mondatalkotási, stilisztikai és nyelvi hibákat elviselni. Főleg ha LA -ék tollából olvasod azt, erre szvsz figyelj oda.
Egyre rejtélyesebb vagy. Én konkrétumokat kérdezek, vagy mondok, te meg állandóan általam értelmezhetetlen szövegeket produkálsz, s azt ajánlgatod, hogy olvassam Guénont, Eliadét, a Guénon páholy honlapját, lehetőleg franciául. Sajnos nem tudok franciául, ezért ezt a leckét momentán kihagynám. Hát mikor utasítottalak én arra, hogy olvassad el Eco összes műveit olaszul?
Összefoglalva eddigi "párbeszédünket":
Van a szabadkomuves.lap.hu honlapon egy érdekes Guénon írás Dante ezoterizmusáról, nagy művének szabadkőműves és hermetikus vonásairól.
Véletlenül találtam egy erre vonatkozó kritikát Kelemen jános tollából, amely tételesem, történeti és logikai érveket felhozva cáfolja Guénon állításait, hivatkozva eközben Eco eredményeire is.
Ezekre felhívtam a figyelmet (1589) és pontos hivatkozásokat adtam meg.
Nagy meglepetésemre erre is találtam egy reakciót Horváth Róbert írásában és ezt is beidéztem (1590).
Mindháromból idéztem a lényeges részeket és megadtam a teljes cikk elérhetőségét is, tehát korrektül jártam el. Feltételeztem, hogy mindenki értékelni tudja saját maga is az egyes írások színvonalát, melyikben találhatók érdemi érvek, s melyikben érvelés nélküli dehonesztáló megjegyzések.
Ekkor jöttél te, s elkésettnek minősítetted a legutóbbi (Horváth Rőbert) szemléletének bemutatását.
(Megjegyzem, már ezt az elkésettséget sem igazán értettem ...)
Mindenesetre válaszomban (1592) kimutattam Horváth írásának érvek nélküliségét, Kelemenre és Eco-ra tett sanda megjegyzéseit, nehogy valaki is azt gondolja, hogy én ezzel értenék egyet.
Erre nagyon felindultan válaszoltál (1594), aminek részleteit nem értettem, de mindenesetre felszólítottál Guénon tanulmányozására (franciául) és leszóltad Eco-t. Mindezt érvek nélkül.
Válaszomban (1596) tájékoztattalak Eco-val kapcsolatosan néhány alapvető tudnivalóról. Tényszerűen, forrás hivatkozással.
(1611)-es hozzászólásodból megint csak nem derült ki mit akarsz mondani, csak sejtelmes célzásokat tettél és felszólítottál Eliade tanulmányozására.
Ezen elcsodálkoztam (1616) és érveket kértem tőled.
Legújabb opuszodban (1621) pedig az értelmező szőtár és a (francia nyelvű) Guénon páholy weblapjának olvasását ajánlgattad.
Én mindkettőt szívesen megteszem, ha megindoklod, hogy miért tegyem ezt? Milyen címszavakat nézzek meg az értelmező szótárban, és ezek miről fognak engem meggyőzni? Mely részeit kellene elolvasnom a Guénon páholy weblapjának és miről kapok ezzel információt? (Ugyan nem tudok franciául, de e weblap lapjainak alján előzékenyen elhelyeztek fordító programokra mutató linkeket, így egy ilyen "nyers" fordítás alapján fogalmat tudok nyerni e lapok tartalmáról.)
De akár te is beidézhetnéd és lefordíthatnád a fontosabb részeket...
Biztos azért van, mert van köztünk egy kis korkülönbség és vagyok annyira avantgard, hogy öntudatlanul ezt ki is használjam. A lényeg: ha neked ezek a dolgok ennyire fontosak vegyél le a könyvespolcodról egy értelmező kéziszótárt és essél neki. Ha nem, úgy beszélhetünk Eliade -ről meg Guénon szabadkőműves múltjáról. Például:
Megjelent a szerző, Berényi Zsuzsanna Ágnes magánkiadásában a "Szeged szürke eminenciása" című könyv, amely a Csongor Győző szabadkőműves főmester utáni nyomozás iratait mutatja be.
Csongor igen sok mindennel foglalkozott, ahogy a Szeged, József Attila sgt. 14. sz. épület homlokzatán levő emléktábla hirdeti:
„ITT ÉLT, DOLGOZOTT
CSONGOR GYŐZŐ
(1915-1997)
TANÁR, BOTANIKUS, MUZEOLÓGUS,
VÁROSTÖRTÉNÉSZ, NUMIZMATIKUS,
SZABADKŐMŰVES FŐMESTER.”
A kötet megvásárolható a szerző jelvényvboltjában, mely a Király utcában, a Szent Teréz templomtól a Deák tér felé menve a bal oldalon található.
A Tápisz újdonságértékével kapcsolatban jutott eszembe az a javaslat is, amelyet 1999. október 16-án terjesztett elő Helio L. Da Costa Jr. az Vancouver Grand Masonic Day kapcsán tartott előadásában.
Ebben bemtatja a "The Chamber of Reflection", amit magyarul az Elmélkedés kamrája, vagy Sötét kamara néven emlegetnek, különleges értékeit az ettől mindeddig megfosztott kanadai szabadkőműveseknek...
"CONCLUSION
Even without going beyond the scope of this exposition, and presenting the rest of the first degree ritual as performed in most countries of the world, you can imagine what an impression this initial part of the ritual makes on a candidate being ushered into our honourable institution. The Chamber of Reflection teaches, indeed, powerful lessons. True initiation is an individual internal process. Nobody can transform a man but himself. Others may guide and help, but ultimately, the individual alone is the only one who can perform the great work. The Chamber of Reflection truly epitomises this process. It is my hope, that those of us, who have not experienced this ritual in our Masonic life, have at least derived some small benefit, although vicariously, from this allocution today."
Egy másik érdekes cikk volt számomra a Kelet 2003/1-2-es számából dr. Horváth Tamás írása Nagy Töhötömről. E fórum (1529)-es hozzászólásában idéztem a Nagy Töhötöm könyv, a Jezsuiták és szabadkőművesek Péter László által írt utószavából Nagy Töhötöm kizáratásának históriáját. Dr. Horváth Tamás volt e kizárás idején a Buenos Aires Keletén működő 406-os Kossuth páholy főmestere. Tekintsük meg az ő verzióját:
"Az argentin jó könyvolvasó és a könyv hamar kelt el. Hamarosan - ugyancsak a Kossuth páholy
anyagi támogatásával, megjelent a második kiadás is. Az elszámolás kissé nehézkes volt.
Töhötömnek közben meglehetősen felszaporodtak adósságai, így a jobban szorongató adósokat
elégítette ki először, a testvérek majd csak várnak türelmesen. Így is lett, azonban az
argentin infláció folytán a könyv finanszírozói felvizezett pénzt kaptak. Már akik kaptak.
És természetesen senki sem perelte. Néhány év telt el. Dr. Illia demokratikusan választott
elnököt katonai forradalom buktatta meg, ami akkoriban még a szokásos formában játszódott le,
néhány órán belül, néhány tank felsorakoztatásával. Illia hajnali órákban taxin távozott el
az elnöki palotából s Ongania tábomok lett az új elnök. Ongania s nála még jobban felesége
jobboldali és mereven katolikus nézetek hívei voltak. Az argentin szabadkőművesség veszélyt
érzett, Carlos Wilson nagymester engem kért meg, hogy menjek át Uruguayba s kérjem meg az
uruguayi nagymestert, mozgósítsa a közvéleményt, ha Ongania betilt bennünket. Tojástánc volt,
bármely percben betilthattak volna. Minden szempontból vigyáznunk kellett, semmivel sem
provokálni a kormányt. Az Egyháznak (Argentína püspöki kara a legkonzervatívabb irányzatot
követi mindmáig) jó orra van, s ilyenkor mindig megragadja a kínálkozó alkalmat, hátha most
be lehetne csukatni őket. Akciókban nem volt hiány. Ugyanakkor Chile politikailag egyre
inkább balra sodródott s előrevefette árnyékát Salvador Allende (aktív szabadkőműves)
megválasztásának lehetősége. Minden támogatva lett, ami a baloldalt előnyös helyzetbe hozza.
Hozzá kell tennem, hogy Chilében (habár 9 millió lakosa van csak, Argentína 30 milliójával
szemben) sokkal erősebb és elterjedtebb szabadkőművesség mint Argentínában, amihez hozzájárul,
hogy oft régen megtörtént az Egyház és Állam szeparálása, míg Argentínában még ma is
„állami vallás" a katolicizmus és papi intézmények komoly szubvencióban részesülnek.
Mindennek a tetejébe, a fentiek logikus folyománya következtében feszült volt a viszony a két
ország között.
Kevés diplomáciai érzékkel és kevéssé meggondolva a következményeket, Töhötöm, aki az
említett differenciák miatt régóta nem látogatta két páholyát, hosszabb időre Chilébe ment s
ott írta meg, ott adatta ki második könyvét „Iglesia y Comunismo" (Egyház és Kommunizmus)
címmel, amelyben a „Jezsuiták és Szabadkőművesek" analógiájára kifejtette, hogy a kettő nem
él ellentétben egymással, hogy közös nevező létezik stb.
Tekintettel az itt kimondottan veszélyes helyzetre, ekkor Wilson nagymester felkért, mint a
Kossuth páholy akkori főmesterét, alkalmazzam Nagy Töhötömre az akkori Alapszabályok 207.
szakaszát s zárjam ki a páholyból tagdíjtartozások és a munkalátogatás teljes hiánya miatt.
A Kossuth páholy tisztikari ülése egyhangúlag úgy döntött, hogy a nagymester kívánsága
indokolt, a paragrafus valóban alkalmazható s ennek folytán végrehajtásra került. Nagy
Töhötöm testvért szabályosan „lege artis" kizárták. Ennek folytán semmilyen reguláris
páholy őt fel nem vehette, be nem fogadhatta, a két argentin páholy (illetóleg az Argentin
Nagypáholy) előzetes megkérdezése és jóváhagyása nélkül. Sőt, őt mint látogatót sem
fogadhatta a nemzetközi kódex alkalmazása alapján. Tehát minden páholy, mely őt akárcsak
mint látogatót fogadta, automatikusan irregulárissá vált.
Nem sokkal ezután Töhötöm, akinek itteni léte, függetlenül a szabadkőműves vonatkozásoktól,
ha nem is tarthatatlanná, de nehézzé vált, hirtelen elhatározással visszament családostul
Magyarországra. Itt senkitől el nem búcsúzott. (Énreám neheztelt, mert engem tartott
felelősnek kizárásáért. Hogy magam a Nagymester kvázi utasítására jártam el, soha meg nem
tudta.)
...
A Kossuth páholyba különböző hírek szivárogtak, melyek szerint nyugat-európai páholyok
fogadták volna Töhötöm látogatását, sőt, hogy egy argentin követségi funkcionárius (magyar
származású) mozdította volna elő, rendezte volna meg ezeket a látogatásokat. Ezért írásban ű
lett figyelmeztetve, hogy eljárása szabálytalan s tartózkodjék további hasonló akcióktól,
ellenkező esetben ellene kellene eljárást indítani.
Aztán jöttek olyan hírek is, melye szerint Töhötöm organizált volna magyar keresők számára
felvételeket Nyugat-Európában. - Tekintettel az Argentin Nagypáholy szívélyes viszonyára
ezekkel a főhatóságokkal formális akció nem történt, mindössze privát úton lettek
figyelmeztetve eljárásuk merőben szabálytalan voltára.
S most jön az utolsó fejezet.
A Kossuth páholyban, csakúgy mint az argentin páholyokban és a skót magas fokokon
(Töhötöm soha nem volt 30-ik fokon, mint azt könyvében jelzi) újra és újra felmerült a
kérdés csakúgy, amint az argentin nagykövet fogalmazta volt: vajon lelke mélyén ki ő, mi ő:
pap, jezsuita, keresztényszocialista, szabadkőműves, kommunista? Ez volt a nagy kérdőjel.
Amint mondani szoktam: nem találtak még fel készüléket lelkek röntgenezésére..."
Kelet, 2003/1-2 65-74 Dr. Horváth Tamás: Emlékezés Nagy Töhötömre, részlet (Az eredeti írás Buenos Airesban, 1991. augusztusában jelent meg.)
Nagyon érdekes cikkekre ill. cikkrészletekre bukkantam a Kelet újonnan kezembe került számaiban. A 2002/2-3-as számban például szerepel egy írás angolul és magyarul is a St. Stephen Lodge angol nyelvű páholyban lezajlott látogatásról. A cikk eredetileg a brit Berkshire Tartományi Nagypáholy gondozásában megjelenő The Link című szabadkőműves folyóirat 2002 tavaszi számában jelent meg . Ebből idézek egy részletet:
"Egy számunkra sok fejtörést okozó helyi szokás a Tápisz használata, ami egy 1 x 2 méteres szőnyeg, amelyet a helyiség közepére fektetnek. Rajta festett kőműves szimbólumok, csakúgy, mint egy nagyméretű Tracing Board-on. Míg a tárgy láthatóan nagyon régi volt, értelmezése az angol látogatóknak mindvégig misztérium maradt. Bár a páholymunka az Emulációs Rítust követte, a Tápisz megkövetelte a helyiségben a szögletes mozgást, mivel rálépni szigorúan tilos és ezt már a kezdetek kezdetétől belénk sulykolták. A nap korai szakaszában a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy helyettes nagymestere, P.A. testvér követelt bebocsátást. Meglepetésemre, a helyettes nagymester a páholyt középen átszelve, egyenesen a sérülékeny tápiszon keresztülgyalogolva foglalta el helyét, látható büszkeséggel. Az egybegyűltek hangos felzúdulásra vártam, hogy a protokollt ily mértékben megsértette valaki, de semmi sem történt.
Mint később megtudtam, csak a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy nagymestere és helyettese gyalogolhat át a Tápiszon, s ez nyílt elismerése az oly kevesek által elért rangnak."
Bill Mesley: Berkshire Magyarországra látogat, Kelet, 2002/2-3 6-8 old, részlet
(Megjegyzés: A "követelt bebocsájtást" nyilván félreértés, az eredeti "was admitted" inkább bebocsájtatott-nak fordítandó.)
"...gondolat útján felelőtlenül írjuk le a dolgokat ..."
"...mi köze ennek a szapulásnak az általad felvetett témához?" Milyen szapulás, melyik téma?
"... dialektikus puff neki:]" Mi ez?
"... közel azonos témában überel." ???
"Tudom, akkor jöne a kérdés...amit kerülni kell:]" ???
"[Ezt te nem biztos hogy érted, ... " Valóban.
"... de nyugi vannak akik tudják mit hebegek itt össze vissza:]" Akkor valaki elárulhatná!
"A fentebbi írótól meg ajánlom a "kóklerség deffinícióját":]" Melyik fentebbi írótól? Ecotól, Guénontól, vagy Eliadétől? S ha már ajánlod, miért nem idézed?
S miért kellene nekem Eliadéba belekötnöm? Felhoztál akárcsak egyetlenegy érvet is, amelynek kapcsán Eliádéra hivatkoztál volna?
"Nézetem szerint itten egy méretes baromságot olvashatunk... Ez az idézet másról sem szól, mint hogy a lódító PP szeretné fényezni a kommunizmust, inkább intellektuális irányzatnak beállítani, mintsem annak, ami. Szeretne bele némi "eredendően polgári" dolgot (szk-ség) belecsempészni."
Attól tartok, hogy itt PP iránti ellenszenved meglódította a fantáziádat. Ez az idézet először is szabadkőműves apja véleményét tükrözi - nem igazán hiszem, hogy apját manipulációra használná fel. Ráadásul az "Ő mindig úgy fogta fel a dolgot..." bevezetéssel el is határolódik tőle.
Azt, hogy milyen munkásmozgalomról írt Popper, én is csak találgatom. Ez az egyetlen bekezdés foglalkozik ezzel. Annyit írt még apjáról, hogy az olajipari szakember munkásmozgalmi (szociáldemokrata) múltjával nagy karriert futott be, de óvatosságból soha nem vállalt egyetlen moszkvai kiküldetést sem.
"Moszkovitáknak azokat nevezi a történettudomány (tehát nem a kommunisták maguk) akik közvetlenül 1945 után tértek haza Magyarországra, tehát nem itthon vészelték át az illegalitást. Moszkoviták: Rákosi, Nagy Imre, Révai József, Farkas Mihály, Gerő Ernő. Versus itthonmaradottak: Kádár, Rajk, Donáth, Losonczy, Péter Gábor."
Amennyiban Magyarországra szoritkozunk! A Popper idézetből ez nem következik, én inkább nemzetközi vonatkozásokat éreztem annak kapcsán.
"A moszkvai irányítást mindenki elfogadta, a nem moszkoviták is."
Hát, ez azért túlzás. Attól függ, mikor és hol. Ha nem csak Magyarországot tekintjük, akkor Kína, Korea, Vietnam, Kuba, Jugoszlávia, Albánia, Románia, Olaszország, Franciaország stb. egyes időszakokban igencsak szembekerült a szovjet vezetéssel. De Magyarországon is voltak más irányvonalat követők, pl. Demény. (Mondjuk ő a börtönben nem igazán tudott nagy hatást kifejteni.)
"A kommunisták meg a szabadkőművesek összekavarása meg tipikus vulgárjobboldali baromság,..."
Ezzel teljesen egyetértek!
"... az semmit nem jelent, hogy valaki galileista-szabadgondolkodó volt fiatal korában ... Vagy a szülei voltak azok ... Max. ilyen szinten lehet összefüggés a klasszikus munkásmozgalom és a szk.-ség között, más nem."
Ezzel már nem. Egyre több szociáldemokratáról tudom meg újabban (miután erre is odafigyelek), hogy szabadkőműves volt. Itt van pl. Popper papa és Csongor Győző apja. Valószínűleg ez Nyugat-Európában még általánosabb lehetett.
Elnézést, tévedtem, valóban nem New York város, hanem New York állam vezetője George Pataki.
"George E. Pataki, the 53rd Governor of New York State, has shown that strong leadership and commitment to core principles can position the Empire State to lead the nation well into the 21st Century. New York State's first Republican-Conservative chief executive, George Pataki was elected Governor on November 8, 1994. On November 3, 1998, he was re-elected by a margin of twenty percent, the largest landslide for a Republican Governor in history. Re-elected to a third term on November 5, 2002, George Pataki won by a margin of over 725,000 votes."
Nézd tudom, nagyon rossz helyesíró vagyok és sajnálom vagyok annyira lusta is, hogy ez ellen ne tegyek valamit, de ha már itt járunk: kéne - kellene, hát ... stb. mindenkire igazak, mert nem vagyunk nyelvművelők és általában gyorsan, gondolat útján felelőtlenül írjuk le a dolgokat [szvsz]. Aztán ha nem tévedek, tudományos körökben adott erre egy nyelvi lektor is - bár ma már a számítástechnikának köszönhetően ez sem szükséges. Avagy elnézést, hogy nincs helyesírás programom és nagyon böte a gépem:] De már asszem kérdeztem nemegyszer:
...mi köze ennek a szapulásnak az általad felvetett témához? [Jelzem: nállam rég nem hatásos a dialektikus puff neki:]
De annyiban oké, hogy számomra ECO [visszhang=szójáték:] egy kókler, számodra meg egy "csodagyerek", de én leginkább Guénonra próbáltam reagálni és nem rá, vagy tévedek és ez is csak rossz szóhasználatomnak köszönhető he?
De ha már itt járunk olyan egyéniség pl. mint M. Elidae is több neves eggyetemen megfordult már, de mivel alapvetően nem "tudományos" megállapításokból merít hanem vallási HAGYOMÁNOK -ból, akadémikus körökben kevésbbé "divat" a nevét emlegetni, holott közel azonos témában überel. Biztos a puszta véletlen - pláne, hogy Guénonhoz is merőben sok köze volt. Ez pedig tekinthető örökérvényű kérdésnek is [avagy tudományos kontra vallási], amire hosszú idők óta nem méltanak egy kiadós válaszra. Tudom, akkor jöne a kérdés...amit kerülni kell:] [Ezt te nem biztos hogy érted, de nyugi vannak akik tudják mit hebegek itt össze vissza:]
Nos ennyi. A fentebbi írótól meg ajánlom a "kóklerség deffinícióját":]
[Esetleges válaszod előtt jól nézd át mibe lehet belekötni:]
"És volt még valami: az apám szabadkőművessége. Ő mindig úgy fogta fel a dolgot, hogy óriási verekedés folyik a munkásmozgalmon belül a moszkovita és a szabadkőműves szárny között. Természetesen a szabadkőműves szárnynak van igaza."
Nézetem szerint itten egy méretes baromságot olvashatunk az idős szélsőbaloldali guru szájából. Popper - nem okozok nagy meglepetést - erősen baloldali. Ez az idézet másról sem szól, mint hogy a lódító PP szeretné fényezni a kommunizmust, inkább intellektuális irányzatnak beállítani, mintsem annak, ami. Szeretne bele némi "eredendően polgári" dolgot (szk-ség) belecsempészni. Ambíciója eredménye azonban nem egyéb, mint a szk-ség inszinuálása és a kommunizmus hibáinak (hogy ne mondjam rémtetteinek) relativizálása, azaz utólagos felmentés.
Polgári munkásmozgalom? Ne fárasszatok.
K
PS: bár jó lenne tudni - Lalo, esetleg ezt is ideírhatnád - hogy miféle munkásmozgalomról beszél PP. Szociáldemokratákról vagy kommunstákról? Csók mindenkinek.
""Tisztázni kéne, kik is voltak (a) "moszkoviták"..."
Ez eléggé egyértelmű. A kommunista mozgalom moszkvai, vagy a moszkvai irányítást elfogadó vezetői. "
A moszkvai irányítást mindenki elfogadta, a nem moszkoviták is. Moszkovitáknak azokat nevezi a történettudomány (tehát nem a kommunisták maguk) akik közvetlenül 1945 után tértek haza Magyarországra, tehát nem itthon vészelték át az illegalitást. Moszkoviták: Rákosi, Nagy Imre, Révai József, Farkas Mihály, Gerő Ernő. Versus itthonmaradottak: Kádár, Rajk, Donáth, Losonczy, Péter Gábor.
A kommunisták meg a szabadkőművesek összekavarása meg tipikus vulgárjobboldali baromság, az semmit nem jelent, hogy valaki galileista-szabadgondolkodó volt fiatal korában (Rákosi) aztán komancs lett. Vagy a szülei voltak azok (asszem Maléter) de ez meg már apákésfiúkozás.
Max. ilyen szinten lehet összefüggés a klasszikus munkásmozgalom és a szk.-ség között, más nem. Ugyanis az megint más kérdés, hogy pl. Neuschlosz Marcell sztrájkjogot követelt a saját munkásainak a 19. század végén, ettől ugyanis ő még nem lesz a munkásmozgalom harcosa, mert ez beleilleszkedik ugyanabba az idealizmusba, ami amúgy jellemzi az egész szabadkőművességet, és nincs artikulált politikai tartalma.
