Így ezt még konkrétan nem hallottam, de szerintem a világ bármely részén, ha egy macskának azt mondod egy kajával teli tállal a kezedben, hogy "Gyere ide!", oda fog jönni! :)
Nekem sajna nincs saját macskám, amióta Pesten élek, de korábban mindig volt vidéken a kertes házunkban. Az egyiket úgy hívták, hogy Szemüveg, mert olyan volt a pofija, mintha szemüvege lenne. Vele nagyon jó haverok voltunk, ha kifeküdtem napozni a kertbe, ő is kifeküdt mellém, én meg újságnehezéknek használtam, hogy amíg ott van, legalább ne fújja el a lapokat a szél (ezt egy Garfieldból lestem el). Volt arra is nem egy példa, hogy mikor jöttem haza az iskolából, a főúton és két mellékutcán túli buszmegálló padján ülve várt, és mikor meglátott, hogy szállok le a buszról, egyből felvirult és nyávogott... :) Elég sokszor ki is kísért reggelente a buszhoz, a többi váró ember meg csak nézett, hogy beszélgetek vele... :) Volt még sok hasonló dolga, szerintem ez a macska nem volt egyáltalán misztikus, szerette, ha foglalkoznak vele, ill. ő van a középpontban. Volt egy testvére is, őt sajnos az előbb említett főúton elütötte egy autó. :( Pedig ő inkább volt misztikusabb, kerülte a nagy jövés-menést, de azért szerette, ha "nyúzzák"... :)
Az Igazi Macska könyv nekem is megvan már régóta, oda-vissza kiolvastam már nagyon sokszor... :)
Engem az a kérdés foglalkoztat nagyon, hogy miért van az, hogy egyes emberektől, hiába teszik ki a lelküket is, menekülnek a macskák, másokkal meg sokkal bizalmasabbak. Vajon mit éreznek meg az emberen?
[megj.: én hál' Istennek az utóbbi kategóriába tartozom :)]
A Mesek a kriptabol cimu orokervenyu:) horrorsorozatban is volt egy ide kapcsolodo resz. Egy dilis tudos egy hajlektalan agyaba beoperalt egy reszt egy macska agyabol, ami szerinte a 9 eletet okozta. Ahogy folkelt a beteg, a tudosunk rogton fejbe is lotte, tesztelven allitasat, es valoban ujraeledt a pali. Aki ezutan fejbelotte a tudost:) es elhatarozta, hogy meggazdagodik a csodalatos tulajdonsagaval. Ezert hat nyilvanos ongyilkossagokat kovetett el sorjaban, vizbe fojtotta, megfullasztotta, kivgezte magat, szam szerint hetszer. Utoljara egy sirba rakatta le magat, amit lecementeltek. A sirban kezdett el gondolkozni, hogy ez lesz a nyolcadik, az utolso akcioja, mert elfogytak az eletei, a folkelese utan normalisan kell elnie. De ekkor eszebe jutott, hogy kicsit elszamolta magat, mert az orult tudos is megolte egyszer legeloszor, es most bizony tenyleg sirra jut:)
Egyebkent nem nagyon szeretem a macskakat, inkabb csak a kicsiket. Lehet, hogy elozo eletemben kutya voltam:)
Én most elmegyek egy időre a fórumról (lásd: Az új topicomban), de ha szeretitek a macskákat, nyugodtan lehet folytatni itt a társalgást.
Szerintem, aki szereti a macskákat, az rossz ember nem lehet. :-) De tényleg.
Üdv!
Murdock
Na... Újra írok ide.
Most olvastam el Terry Pratchett "Az Igazi Macska" című könyvét (hála fórumtársnőnknek, aki elküldte nekem), és innen merült föl bennem az, hogy a macskák tényleg szabadon közlekedhetnek térben és időben.
Ti is úgy vagytok vele, hogy az egyik percben még ott van a macska mellettetek, a következőben meg már eltűnt, és sehol sem látod? Aztán hirtelen megint ott van mondjuk az ajtó előtt, és dorombol?
Lehet, hogy nem is gond nekik a tér, vagy az idő...
Nagyon bírom a macskákat...
Egyébként az is igaz, hogy ha látunk egy macskát, bárhol és bármikor, az mindig úgy néz ki, mintha mindig is ott lett volna, még akkor is, ha épp akkor érkezett.
Na, üdv!
Murdock
Sziasztok,
Én is a macskarajongók táborába tartozom. Szintén úgy érzem, hogy nem alaptalan a macskákat körüllengő titokzatosság. Nekem is van macskám, már elég idős. Emberi kor szerint 39,5 éves, ami annyit jelent, hogy közel kilenc éves. Folyamatosan figyeltem a viselkedését, s elmondhatom, hogy valóban igazi egyéniség. (Óvodás korom óta vannak cicáim.) Az egyik etológus mondta, hogy nincs még egy állat, aki(!) annyira tudna alkalmazkodni gazdája szokásaihoz, mint a macska. Furcsán hangzik ez, főként, ha meggondoljuk, hogy eléggé individuális lényként van elkönyvelve. Mégis, ha alaposan megfigyeljük, tapasztalhatjuk, hogy apró szokásainkat mennyire tekintetbe tudja venni. A macska is rendkívüli módon idomul gazdájához, ahogy a gazda is ugyanilyen mértékben - ha nem nagyobban - hasonul macskájához. (Nekem is vannak macska-tempóim :)) Ugyanakkor igaz, hogy tőlünk is elvárja ugyanezt az alkalmazkodást az ő szokásaival kapcsolatban.
Rengeteget tanultam a macskafélék magatartásáról Elizabeth Marshall Thomas Kismacskák és nagymacskák című könyvéből, amit minden macskaszeretőnek ajánlok elolvasásra. Sok mindent megtudhatunk a viselkedésükről ebből a könyvből, ha titokzatosságukat nem is lehet megfejteni.
A macskák időérzéke is bámulatos. Egyik ismerősöm macskája képes volt arra, hogy mindig megvárja gazdáját - kisétált elé a megállóba - hazaérkezésekor, de a döbbenetes az volt, hogy a pénteket meg tudta különböztetni a hét többi napjától, akkor ugyanis a gazdi korábban érkezett.
Az én macskám valóságos luxusban él. Mindennap kap halat és húst, csak ha nagyon éhes, és nem vagyunk otthon, akkor kell a száraz kajára fanyalodnia. Anyukám szerint ezért ilyen hosszú életű, bár rákos a jobb füle.
Én pont azt szeretem a macskáimban, hogy olyan önálló kis lények... Nem lehet nekik csak úgy -emberállat-módon- parancsolgatni... ha tetszik, akkor odajönnek, ha nem, kkor pedig mosolyognak rajtunk...
És imádom, ahogy lehet velük kommunikálni. Az egyik cicám például rendszeresen kimondja, hogy "mama", persze, csak úgy a maga módján...:-)
Lehet rajtam mosolyogni... :-)
Tegnap például az Eperfalvi Szamócza nevezetű Úr, ült velem a monitor előtt, és meredten bámulta az egérkurzort, majd meg is rohamozta, és meghökkenve koppant az üvegen... :-)
És amit a legeslegeslegjobban szeretek bennük, az az, hogy akármilyen stresszesen megyek haza, 2 percen belül képesek megnyugtatni... Az a halk dorombolás... Az a hangos dorombolás... Az a bújás... Az az odasimulás... Az az elégedett ábrázat... Az a meleg bundaszag... Hmmm...
Szerintem a macskák végtelenül egyszerű és ostobácska lények, csak megjátsszák magukat, és elhitetik, hogy titokzatosak. Az én macskám is előkelő hallgatásba szokott burkolózni, kivéve, mikor éhes, mert akkor levetkőz minden misztikumot, szégyentelenül ordít kajáért, és követelőzik. Szerintem ekkor bukkan elő az igazi énje. A nagy titokzatos hallgatását is lehet úgy magyarázni, hogy egyszerűen lusta kommunikálni, és még a fülét is lusta odafordítani, ha hívom.
Pont ezért izgalmasabb. Ha normálisan programozták a pályát és van elég eü.-i ládikó akkó nincs is rá szükség (pl.Tomb Raider). :o)
De jajj annak a macseknak amelyik olyan pályára születik, amely mongyuk sztráda mellett van és az egyik oldalon egy kutyatelep, a másik oldalon meg egy sintértelep van. :o)
áh.
aaa, ez nem olyan, nekik nincs eleteik kozt ido:)
Mikor meghalna, akkor meghalas helyett levonnak egyet a 9-bol:) Ha elfogyik, akko meg telleg meghal:)
Hát igen, erről ugye már hallottam én is...
Egyszer láttam egy kérdést, hogy mi van a macskák életei közti létközben? :-))
Egyébként 9 élettel egész jó lehet élni. Nem?
Na, üdv!
ma lattam egy macskat, fel akart ugrani egy foldszinti ablakba. Nem sikerult neki, viszont lazan megtapadt a fuggoleges falon.:)
Egyebkent 9 eletuk van, ezt tanusithatom. Egyik ejjel baratnomnel voltam, es a macska at akart maszni egyik szobabol a masikba, mert azt ugy szokta, kivul a parkanyon. Na, nem jott ossze neki a bravur, es lepottyant a masodik emeletrol, fiatal kiscica. Mi vagy egy ora mulva vettuk eszre, hogy nincs meg, kerestuk mindenhol, vegul lementunk megnezni nem e esett ki az ablakbol. Es ott ult a cica, semmi baja nem volt, varta, mikor megyunk erte, es dorombolt:)
Kedves gazdámat Charlynak hívják. Nyugodtan
összehozhatjuk Lilikéddel tekintve,hogy Őhercegsége is átesett műtéten.Így viharos
szerelmi románc köztük nem várható! :(
:)
ahogy egész nap
sértetlenül
és semmit se sértve
surran a törékeny
és nyaktörő
tárgyak között
ahogy mindig megtalálja
az egyetlen megoldást
ahogy mindig meglátja
az egyetlen kiutat
a dolgok beláthatatlan
labirintusából
