utánanéztem a halálfugának, a költő koncentrációs táborban volt, az ott meghaltak emlékére írta
erre nem is gondoltam, amikor olvastam, kicsit éreztem, de olyan avers , mintha zene lenne
nem lehet a halált sem megtagadni, amikor szüntelen az életünk része.. de lehet együttélni vele.. idönként nem rossz tanitó.. de nem mindenkinek való.. talán nekem is egyre kevésbé..
(nem leszek ma sokáig.. ha egyszercsak eltünnék, akkor majd jó éjt!)
Napkelte korom teje este iszunk
és délben iszunk és reggel iszunk és éjszaka
téged
iszunk csak iszunk csak
és sírt ásunk a szelekbe feküdni van ott hely
egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik
szakadatlan
ír német földre mikor besötétedik írja
aranyhajú Margit
ezt írja kilép csillagragyogásban előfüttyenti
kutyáit
füttyenti zsidóit elő sírt ásat a földbe
és rendeli tánczene szóljon
Napkelte korom teje este iszunk
és reggel iszunk és délben iszunk és este iszunk
mi
egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik
szakadatlan
ír német földre mikor besötétedik írja
aranyhajú Margit
hamuhajú Szulamit sírt ásunk ím szelekbe
feküdni van ott hely
Mélyebbre kiáltja az ásót itt ott meg hadd
szóljon a zene az ének
kap az övéhez a vashoz lendíti kék szeme van
mélyebbre a földbe az ásót itt ott fújjátok
húzzátok a tánchoz
Napkelte korom teje este iszunk
és délben iszunk és reggel iszunk mi
iszunk csak iszunk csak
egy ember lakik a házban aranyhajú Margit
hamuhajú Szulamit kígyókkal játszik
szakadatlan
Kiált lágyabban játszd a halált a halál
némethoni mester
kiált borusabb muzsikát s füstként a szelekbe
foszoltok
s fekhettek fellegsírba feküdni van ott hely
Napkelte korom teje éjjel iszunk
és délben iszunk a halál némethoni mester
és este iszunk és reggel iszunk csak iszunk csak
a halál némethoni mester kék szeme van
elér a golyója talál sose téved
egy ember lakik a házben aranyhajú Margit
ránk hajtja szelindekeit sírt ad minekünk a
szelekben
a kíygókkal játszik szakadatlan s álmodozik a
halál némethoni mester
Én sem tudom mi történik körülöttem, még azt sem, mi történik Sopronban. Néha kényelmetlen, ha megkérdezik valamiről a véleményem, amiről nem is hallottam. Nincs tv-m meg rádióm sincs.
Akkor most idézek egy kicsit, mert színházban vagyunk. Ezt most olvastam, Vincent kedvence írta:
"Van egy bizonyos, és igen széles rétege a magyar tömegkultúrának, amelyet jobbnak látok távol tartani az életemtől, amelyet kizárok inkább, a nyugalmam érdekében. Nem hallgatok kereskedelmi (és közszolgálati) rádiókat (gyűlölöm, ha gügyögnek velem, és azt, ha semmi esély sem mutatkozik arra, hogy hasznos információkhoz juthassak), nem nézek kereskedelmi (és közszolgálati) televíziókat, vagy ha mégis, akkor heti egy-másfél filmet, esetleg híradót, bár a hírműsorokat – vagy azokat az izéket, amelyeket hírműsoroknak lehet nevezni – is inkább a kollégákkal meséltetem el magamnak; semmi szükségem arra, hogy a szemembe nézzen tolakodón egy huszadrangú színész, a gesztusaival nyomatékosító, agyonsminkelt felolvasófej, megmondja valaki a tutifrankót, még azt is, mi az isten van a világ mögött (semmi, mi más volna?), hogy kórházi lépcsőkön lesben álló stábok napi betevő szívszorításán kelljen hatódnom, nincsen nekem ennyi pénzem Daedalonra, na; és persze nem olvasok színes magazinokat sem, amelyekben ugyanezek a fejek szoktak általában életviteli és konyhai tanácsokat adni, családjukat pajzsként maguk elé tartva akár. "
ágyikóba :)) de én nem küldtem magam helyett mást..
a nagy közös álom a közmegegyezések hálója.. egymásba kanyarodnak és ébrenlétnek nevezett állapotot indukálnak.. de az is csak egy álom.. csak nagy a köre.. egy jókora csapda..
