Keresés

Részletes keresés

tivadar Creative Commons License 2018.01.23 0 0 170

Igen! Helyben vagyunk...

Előzmény: treefa (169)
treefa Creative Commons License 2018.01.22 0 0 169

felmerül a kérdés, hogy mennyire van jogunk belefolyni gyermekeink - istentől kapott - talentumainak felhasználásába! Mert a jóízű versengés gyakran szenved vereséget mások alig kontrollált agressziója következtében.

Igaz, és felmerül a kérdés, mennyire van jogunk - akár meggyőződésünk ellenére - alig kontrollált agresszióra biztatnunk, vagy nevelnünk a gyereket.

Előzmény: tivadar (168)
tivadar Creative Commons License 2018.01.21 0 0 168

"...arra kéne odafigyelnünk, hogy a normális életösztön ne váltson át ártó ösztönné, a jóízű versengés ne váljon csatává. Magyarán arra kéne ügyelnünk és megtanítani ügyelni a gyerekeinket, hogy tartsuk, tartsák mederben az ösztönkésztetéseket, illetve idejekorán ismerjük, ismerjék fel a mederből kibillentő manipulációkat."

Ez is egy nagyon kedves és jámbor javaslat, részemről egyet is értenék vele. Csak felmerül a kérdés, hogy mennyire van jogunk belefolyni gyermekeink - istentől kapott - talentumainak felhasználásába! Mert a jóízű versengés gyakran szenved vereséget mások alig kontrollált agressziója következtében.

Előzmény: treefa (166)
tivadar Creative Commons License 2018.01.21 0 0 167

"ha a szűrő maga az igazságérzet, akkor adja magát, hogy az ilyen egyén mit szűr le belőlük. :-)"

Úgy veszem észre, nálad (benned) ez a fogalom ez olyan sztenderd, mint, az hogy minden embernek 2 keze és lába, valamint 32 foga van.  De sajnos ezek SEM igazak. ;-))

Még ha azt mondanád, hogy "azonos információk esetén", akkor esetleg.

 

Előzmény: nemkelltabu (165)
treefa Creative Commons License 2018.01.18 0 0 166

Igen, igaz az, hogy az emberek lelkületének csak egy része ez az állatias természet. És az is igaz, hogy kell némi külső inger ahhoz, hogy mindez előjöjjön belőlük, belőlünk. Sajnos az ilyen-olyan hatalmak gyakran élnek is ezzel a lehetőséggel, hogy kimanipulálják az emberből az állatot.

Azon gondolkodom, hogy ez az előmanipulálható „állat” bennünk, ez tulajdonképpen a(z alapvetően pozitív, előrevivő) túlélési ösztön, az életösztön elferdülése, illetve elferdítése. Valamint az egészséges versenyszellem, az egymást ihlető, motiváló igyekezet, jóféle vetélkedés kiforgatása, deformációja. Amikor fontosabbá válik a masszív elkülönülés, az elidegenedés, a másik kigúnyolása, a lelki-fizikai kipellengérezése, mint a civilizációs-morális-hitbéli kontroll.

Valahogy úgy gondolnám, hogy ennek a hajlamnak nem volna szabad meglennie, igaz, mégannyira sem lenne szabad a mai hatalmaknak ezen a húron játszaniuk.

A fenti fejtegetésből kiindulva, inkább azt mondanám, arra kéne odafigyelnünk, hogy a normális életösztön ne váltson át ártó ösztönné, a jóízű versengés ne váljon csatává.

Magyarán arra kéne ügyelnünk és megtanítani ügyelni a gyerekeinket, hogy tartsuk, tartsák mederben az ösztönkésztetéseket, illetve idejekorán ismerjük, ismerjék fel a mederből kibillentő manipulációkat.

mégiscsak jó, ha tudjuk, hogy egy időzítettbomba ketyeg bennünk, ami nem óra-percre van programozva, hanem bizonyos külső ingerekre...

:-) Ezt is korrigálnám: vannak időzíthető szerkentyűk bennünk és tőlünk függ, hogy hagyjuk bombaként robbanni, vagy vekkerként jelezni…

Előzmény: nemkelltabu (156)
nemkelltabu Creative Commons License 2018.01.11 0 0 165

Szervusz Tivadar!

 

"...az információk jönnek-mennek, de az a lényeg, hogy az egyén mit szűr le belőlük..."

 

Hát, ha a szűrő maga az igazságérzet, akkor adja magát, hogy az ilyen egyén mit szűr le belőlük. :-)

Előzmény: tivadar (164)
tivadar Creative Commons License 2018.01.10 0 0 164

Üdv Tamás!

Szereintem ebben a kérdésben az információ a kulcsszó.  Az emberi test és lélek folyamatosan információkat keres és talál a létezése során. Hogy milyeneket, az jórészt rajta is múlik, majd azután ezek személyes megítélése teljes egészében.

Mondta valaki, "nem az a lényeg, hogy mi történik veled, hanem az, hogy te hogyan reagálsz erre."

Ha ezt kiterjesztem: "az információk jönnek-mennek, de az a lényeg, hogy az egyén mit szűr le belőlük, és mit raktároz el ebből magában".

Van aki szívesebben gyűjt pozitív élményeket és van aki inkább a negatívumokra rezonál.

Előzmény: nemkelltabu (163)
nemkelltabu Creative Commons License 2018.01.10 0 0 163

Üdv itt is, Tivadar!

 

Hogy ki alakítja ki bennünk az istenképünket? Ki tudja..?

Mindenesetre én szeretek el önironizálgatni azon, hogy esetleg a saját lelkünk alakítja ezt ki. 

Ez így legalább egy elfogulatlan(abb)nak tűnő álláspont, nem..? ;-))

Előzmény: tivadar (161)
tivadar Creative Commons License 2018.01.09 0 0 162

(folytatás)

Azóta is megrökönyödök ezen, amikor eszembe jut.   Ki (mi) akadályoz meg bárkit is, hogy olyan "jó" legyen neki is, mint (állítólag) nekem???

 

Sztem a kijelentés mögött az áll, hogy a szerinte nekem sokkal könnyebb életem volt, mint neki. Miközben fogalma sincs, az én életem eseményeiről...

Előzmény: tivadar (161)
tivadar Creative Commons License 2018.01.09 0 0 161

"...neked egy nyugodt, elégedett, kiegyensúlyozott istened (istenképed) van, nekem pedig egy háborgó, dühös-szomorú!"

Kedves jó Tamás!  Ha ez a mondat igaz, akkor már csak az a kérdés, hogy ki alakítja bennünk az istenképeket?   Az Élet(ünk)?  Az Isten maga?   Vagy saját magunk?

 

Valamikor régen valaki ilyet mondott nekem:   "Neked jó, mert te hiszel!"    Azóta is

Előzmény: nemkelltabu (155)
Törölt nick Creative Commons License 2018.01.07 0 0 160

Tegyük hozzá "az ember eredendően bűnös" szlogent, és mindez együtt egy olyan pszichés csomagot ad azoknak, akik ezeket elhiszik, amitől aztán a legkevésbé sem mernek önmaguk lenni. Mondhatnám, nem tudatosan nem hagyják élni magukat....megélni, megismerni magukat. És persze itt most nem kell végletekre gondolni.

Előzmény: tivadar (153)
tivadar Creative Commons License 2018.01.07 0 0 159

De ez adódik abból, hogy online vagyunk, plusz mindenki máskor ér rá irogatni. Ha IRL ülnénk egy asztalnál akkor egészen másként alakulnának adolgok. (Akkor meg az lenne a gond, hogy hipp-hopp máris itt a záróra...)

Előzmény: Törölt nick (158)
Törölt nick Creative Commons License 2018.01.07 0 0 158

Pontosan.

Előzmény: Törölt nick (157)
Törölt nick Creative Commons License 2018.01.07 0 0 157

Kicsit olyan érzésem van, mintha ülnénk egy futószalag mellett és válogatnánk a sorba kötött karácsonyfa izzókat a színük szerint. Úgy, hogy az izzók szinei csak kicsit térnek el a szomszédjaikétól.

Így próbáljuk válogatni összefonodó gondolatainkat és kiszakítva a láncból különbozô skatulyába tenni.

Előzmény: nemkelltabu (155)
nemkelltabu Creative Commons License 2018.01.07 0 0 156

Szép napot, kedves "Treefa"!

 

Úgy érzem, a te hsz.-od maradt ON-topic mederben, ezért arra itt válaszolok.

 

Igen, igaz az, hogy az emberek lelkületének csak egy része ez az állatias természet. És az is igaz, hogy kell némi külső inger ahhoz, hogy mindez előjöjjön belőlük, belőlünk. Sajnos az ilyen-olyan hatalmak gyakran élnek is ezzel a lehetőséggel, hogy kimanipulálják az emberből az állatot.

 

Nekem az a bajom, hogy valahogy azt vártam volna, hogy a mai "nyugat"-ra jellemző társadalmak embereiből egyúttal már kitörlődött ez a hajlam. A nagy "külső" fejlődésből arra következtettem volna, hogy ugyanez "belsőleg" is megtörtént. De nem így van! Nem tudom, mikor jutottam el ennek tudatos felismerésére, talán tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt, de eléggé sokkos hatású volt. És én erre a látensen ma is meglévő hajlamra gondoltam, amikor az emberiség változatlan lelkületét említettem. Valahogy úgy gondolnám, hogy ennek a hajlamnak nem volna szabad meglennie, igaz, mégannyira sem lenne szabad a mai hatalmaknak ezen a húron játszaniuk. De mégis megteszik. (Az ÁNTSZ tisztségviselői pl. bizonnyal mély elégedettséget éreznek, amikor a konformista-konzumidióta véresszájú kisemberek kommentekben nekiesnek az oltástagadó szülőknek...)

...

 

Másik felvetésed: "...Tudatosítani lehet az árnyoldalt, de túlhangsúlyozni nem kell. Sőt. Szerintem kifejezetten veszélyes: amire koncentrálunk, azt erősítjük..."

 

Látod, erre az oldalára nem gondoltam. Lehet, hogy így van. De akkor mit csináljunk? Szerintem mégiscsak jó, ha tudjuk, hogy egy időzítettbomba ketyeg bennünk, ami nem óra-percre van programozva, hanem bizonyos külső ingerekre...

Előzmény: treefa (154)
nemkelltabu Creative Commons License 2018.01.07 0 0 155

Drága fórumos Barátaim! :-)

 

A végén csak sikerül elcsavarnunk a fórum témáját az eredetitől.

Javaslom, hogy az istenképpel, világnézettel kapcsolatos beszélgetésünket vigyük át az "Isten boldog?" c. topicba!

Tivadar, emlékszel, ott kezdtünk el mélyebben beszélgetni. És már ott is az volt a kiinduló pont, hogy neked egy nyugodt, elégedett, kiegyensúlyozott istened (istenképed) van, nekem pedig egy háborgó, dühös-szomorú!

Azt hiszem, már ott leírtam némi öniróniával, hogy valószínűleg a saját lelkünket vetítjük ki az istenképeinkre.

Ha azt most visszahivatkozom ide, lehet, sok mindent meg is válaszoltam ezzel(?)! ;-))

Vagy mégsem..?

Mindenesetre ott igyekszem válaszolni a felvetéseitekre. Viszlát odaát! :-)

treefa Creative Commons License 2018.01.07 0 0 154

Szívesen. :-)

 

Az emberiség lelkülete semmit sem változott az eltelt idők folyamán. Ahogy ezekből a kísérletekből is látszik.

 

Szerintem ez nem "az emberiség lelkülete", csak annak egy oldala, árnyalata. Ezeknek az embereknek nem ez az alaptermészetük, az esetek többségében, tehát életük nagy részében nem ilyenek, de ravasz manipulációkkal, ferdítésekkel, hazug propagandával behúzhatók a csőbe, elő lehet belőlük ezt is bányászni.

 

Már a családban, a fejlődő gyermeki értelemhez igazítva tudatosítani kellene ezt az információt, aztán tovább az iskolában, a felnőtt társadalomban, minél több helyen és időben, ahol csak lehetséges!

De valahogy mégsem látom ezt a törekvést. Vajon miért..?

 

Tudatosítani lehet az árnyoldalt, de túlhangsúlyozni nem kell. Sőt. Szerintem kifejezetten veszélyes: amire koncentrálunk, azt erősítjük.

 

 

 

 

Előzmény: nemkelltabu (89)
tivadar Creative Commons License 2018.01.06 0 0 153

Hát igen, az egyházak évezredes munkája sikeresen kiépítette az emberekben a MINDENT KIVÜLRŐL KAPUNK c. hamis evidenciát. Kis porszemek vagytok (ami részben igaz), ha jók lesztek, majd mi gondoskodunk mindenről, de ha nem, akkor reszkessetek a büntetéstől.  ("Legszebb" példa:   "A hit kegyelemből kapható."  VS.  "Aki nem hisz, elkárhozik.") 

Félelemben tartani az embereket - örök eszköze a mindenkori hatalomnak. És örökös bűne az egyházaknak, akik ehhez hathatósan asszisztáltak/nak.

 

S mindeközben mi mindnyájan Isten (=a Teremtés) részei vagyunk. ("Én és az Atya egyek vagyunk!)

Akkor mitől kell félnünk? 

Előzmény: Törölt nick (152)
Törölt nick Creative Commons License 2018.01.06 0 0 152

Mindenki magáért felelős!

 

Szerintem is:) De lehet, hogy ennek súlyát nem tudják sokan magukra venni tudatilag? persze, ha bűn- és bűnhődésben hisznek, nem is csoda.:( Pedig tényleg annyira nem logikus. Következmények vannak, de nem büntetésként, hanem segítségként. És ha már valaki átlátta, megbánta, még következmény sincs, mert okafogyottá válik. A lart pour lart bántás? 

Előzmény: tivadar (150)
Törölt nick Creative Commons License 2018.01.06 0 0 151

Ezen kívül nekem még van egy hiperérzékeny pontom, a szuverenitás kérdése!

No, ez az, amit nem tudok megbocsájtani, ha valaki megsérti!

 

A szuverenitás tiszteletben tartása alapvető elvárásom nekem is úgy általában:) A következő mondatodról egy olyan valaki képe ugrik be, aki kicsit automata üzemmódban, bizonyos sematikus pszichés minták alapján azonnal üt (hacsak mentálisan is), ha rálépnek a tyúkszemére. (szoktam én is így lenni:)) És ahogy olvaslak, folyamatosan az az érzésem, nem szeretsz a dolgok mögé nézni, ami a megértést adhatná bizonyos esetekben. Ismétlem magam, de szerintem a valódi megbocsátásban ennek a momentumnak kulcsszerepe van.

 

Mivel úgy gondolom, ez az elv egy olyan program, ami mindenkibe bele van programozva jó mélyen.

 

Igen, valószínűleg.  De más dolog kiállni ezért az elvért, és más dolog haraggal tartósítani a viszonyt valakivel amiatt, hogy éppen nem tartotta tiszteletben - valamiért.

 

Ezért én nem találom jó szónak a tanulást arra, hogy ezt a sokszor mélyen eltemetett alapprogramot felfedezzük magunkban! Szerintem sokkal jobb szó rá az újrafelfedezés!

 

Igen, én is azt gondolom, a tanulás sokszor igazából visszaemlékezés. :)

 

Tudod, "Enteomi", én úgy gondolom, hogy amikor az ember, mint értelmes élőlény, tudatában először megjelent a lelkifurdalás, azaz annak a tudata, hogy valami olyat tett, amit nem kellett volna, akkor ez frusztrálta az embert. És ez a fajta frusztráció sajnos öngerjesztő folyamat!

 

Persze nem lepődőm meg, ha egyáltalán nem értesz velem egyet. Séth valószínűleg nem beszél ilyesmiről.

 

:) Seth pont beszél ilyesmiről, kevés olyan dolog van, amiről nem beszél:) beszél pl. természetes és mesterséges bűntudatról. Zanzásítva, a természetes bűntudat a mindenkiben mélyen kódolt lelkiismeret, ami megszólal, ha helytelenül, az egész-szel szembemenően cselekszik, de ennek annyi a célja, hogy felismerje az ember, kapjon egy jelzést, felfogja, és ne tegye többet. A mesterséges bűntudat az elme konstrukciója, hitek, gondolatok, elvárások, értelmezések nyomán egy "mesterségesen" kialakított gondolati séma nyomán fenntartott, teljesen szükségtelen bűntudat. Azt gyanítom, a tiéd ebbe a körbe tartozik, már ha Seth "tanításából" indulok ki. (Arról is beszél egyébként, hogyan, mikor és miért jelent meg az emberi tudatban a lelkiismeret, de ez túl összetett, nem tudnám interpretálni)

 

És ráadásul úgy gondolom, hogy ez egy csöppet sem elvont, vallásos szöveg, hanem nagyon is gyakorlatias tény! Már átéltem ezt többször is!

De félek, hogy mégis, akinek más a hitrendszere, az semmi mást nem lát az előzőekben, mint szenteskedő teológiát...

 

Azt nem gondolom, hogy szenteskedő volnál, az másmilyen, de hogy vallásos ideákkal van átitatva a hitrendszered, az nem kétséges. De félre ne értsd, nem kritizálom ezt, csak egy megállapítás. Tiszteletben tartom, hogy úgy gondolkodsz, ahogy, én meg leírom, én hogyan gondolok ezt-azt, ha már beszélgetünk.

 

Talán kicsit tudományoskodóbban hat, ha megpróbálnék olyasmikre hivatkozni, hogy vajon miért érezték úgy már a primitív népek, hogy áldozatot kell bemutatniuk az isteneik felé?

Én úgy gondolom, hogy a tudatalattiban létező ösztönös, és talán eredendő lelkifurdalás miatt.

 

És talán már a primitív népek is kialakítottak mesterséges bűntudatot magukban, és sajátos hitrendszerüket, mely szerint ha leölnek egy ártatlan állatot, akkor semmissé tehetik a tetteiket....

 

Jó lenne ennek a 22-es csapdájának valahogy véget vetni! De hogyan..?

Igen, itt alighanem egyezik a véleményünk: Kell hozzá belátás!

Én azonban itt saját bűneink belátását értem...

És úgy gondolom, ha valaki eljut idáig, akkor ebből ép ésszel csak a megváltás tudatával lehet kijönni!

 

Igen, látom, valamiért TE ezt gondolod. Ha nem haragszol, azért megpróbálnék rávilágítani arra a tényre, hogy evvel a gondolatkörrel te vagy, aki folyamatos bűntudatban és önostorozásban élsz. Mi pedig (Tivadar, vagy Belga, vagy én) nem tesszük ezt, gondolom, mégsem hiszed, hogy lelkiismeretlen gonosztevők vagyunk. Sóval lehetséges, hogy a 22-es csapdája a saját gondolati/hitrendszeri konstrukciód. És ha ezt megváltoztatod, kikerülsz belőle.

 

 

Előzmény: nemkelltabu (136)
tivadar Creative Commons License 2018.01.06 0 0 150

Ha az ember ügyesen kivár, akkor a kollégák előbb-utóbb válaszolnak helyette is... !   ;-)))

Nem is akarok itt okoskodni sokat, inkább majd a "menekülősben" folytatom.

 

Azt viszont megerősíteném én is, hogy ezt a bűn és bűnhődés témakört el kellene engedni a haragvó és megbocsájtó Istenképpel együtt!   Isten tökéletesen tisztában van azzal, hogy teremtményei itt a fizikai síkon abszolut nem tökéletesek, és hibázni fognak gyakran. Ezen nincs mit megbocsátani,  a létező törvények mindenképp hatni fognak, van aki gyorsan tanul, van aki meg lassabban. 

Ez, hogy quasi jobban haragszom magamra, mint az Isten, engem egy elfuserált egyházi  elképzelésre emlékeztet.

A megváltásról.  Nem tudom elképzelni, hogy Jézus kereszthalála, MINDEN - az az  előtti, majd az az utáni embermilliárdok, ÖSSZES "BŰNÉT" úgymond megváltotta volna.  Minden tiszteletem Jézusé, de ha valaki így hiszi ezt a dolgot, akkor én ettől elhatárolódnék. Azt elfogadnám, hogy bizonyította az Atyának, 1. ez az emberi test alkalmas a továbbfejlesztésre, (nem kell egy újabb özönvíz, vagy hasonló), 2. bizonyította az embereknek, hogy a legkínosabb halálból is van visszatérés, nem kell "besz@rni emberek!

De az, hogy bárki HELYETT elvégezte volna a szükséges változásokat, az önmunkát - azt nem hiszem és nem is logikus. Mindenki magáért felelős!   (de itt megint belefutunk a reinkarnációba...bocs.)

Törölt nick Creative Commons License 2018.01.06 0 0 149

Válaszolok majd a korábbi nekem írt hsz-edre is, de meg akartam várni, mit írsz Tivadar megváltással kapcsolatos kérésére.

 

A vallások és felekezetek nem igazán vannak dobogós helyen nálam sem.

 

Ha ez így van, talán nem botránkoztatlak meg túlságosan a következőkkel:

 

Ezt írod:

 

Én ennek kapcsán csupán arra gondoltam előző hsz.-omban, hogy ha valami őrültnagy bűntudat gyötör, és noha megbántam, amit csináltam, de nem tud megnyugodni a lelkem, akkor szerintem ebből a földi pokolból csak abba az irányba van kiút, ha tudom, elhiszem és érzem, hogy maga a világot teremtő Isten, akarom mondani az Ő Jézusa már fizikálisan is elszenvedte helyettem a brutális büntetést!

 

Előrebocsájtom - és ez lehet, hogy sokakat megbotránkoztat -, személy szerint nem hiszem, hogy ez történt. Még ha alapvetően a magam részéről elismerem/elhiszem Jézus létezését és működését, a "bibliában" írtakkal kapcsolatban azt gondolom, sok átírás, hozzáköltés, átértelmezés lehet benne, és sok olyan elem is, mely legendákon alapul. De ez csak zárójelben.

 

Amire kíváncsi volnék, ha nem hinnél abban, hogy "isten" büntetése jár helytelen cselekedetekért (amiket bűnnek hiszel), akkor is gyötörnéd magad a korábban elkövetett "bűneidért"? Szerinted - emberi józan ésszel - van értelme büntetni valakit olyasmiért, amiről tudja, hogy helytelen volt, megbánta, és e megértése, belátása, megbánása folytán nem tesz újra ilyet? Továbbmegyek, szerinted van értelme büntetni magadat folyamatos gyötrődéssel, önostorozással olyasmiért, amiről beláttad, hogy helytelen volt, valóban megbántad, és nem teszed többé?

 

 

Előzmény: nemkelltabu (142)
Törölt nick Creative Commons License 2018.01.06 0 0 148

Azt mondanám, hogy te nem Istennel állsz harcban, hanem azzal a képpel, amit festenek róla a vallások.  Ez valószínűleg több pontra (amelyekben harcban állsz) igaz is.

 

Egyetlen pontban egyezik meg mindegyik vallás és más spirituális kör: feltétel nélküli szeretet.

 

Arra céloztam, hogy ha elfogadod, hogy létezik egy olyan intelligens teremtő erő, amit sokan Istennek hívnak és senki sem képes látni a teljes képet róla, akkor úgy gondolod, hogy ő is belemegy ebbe a(z emberek körében gyakran alkalmazott) ki nem szeret kit és miért játékba? Nem az lenne a logikus, hogy ő mindenkit szeret és ezt "gondolja" természetesnek? Márpedig ha ez a természetes, akkor ettől eltérő álláspont nem az?

 

Nem tudom pontosan, hogy milyen istenképet állítottál össze magadnak, de ha még saját bevallásod szerint is bizonyos pontokban harcolsz ezzel az istenképpel, akkor nem gondolod, hogy rossz az irány?

 

Vagy pedig, ha a feltétel nélküli szeretet nem szerepel a te istenképedben, akkor miről szól a harc? Miért, kivel harcolsz egyáltalán?

 

Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek szeretnie kell mindenkit, hiszen létezik a szabad akarat. Viszont a feltétel nélküli szeretet hiányában zárva maradnak olyan kapuk, amelyeket az emberek mindenképpen szeretnének kinyitni (pl. megváltás). Persze ez is csak egy istenkép alapján igaz :)

 

Előzmény: nemkelltabu (147)
nemkelltabu Creative Commons License 2018.01.06 0 0 147

Kedves "Belga"! 

 

Kicsit most az az érzésem, bizonyos mértékig elbeszélünk egymás mellett. Vagy legalábbis nem vettél figyelembe mindent, amit előzőleg írtam.

 

Most én is csak kivonatosan válaszolnék, mert már megint zsong a fejem a fórumtól! :-))

 

Pl. írtad ezt: "...Istent elfogadod, de továbbra is emberi szempontok szerint látod a világot?..."

 

Én viszont az előzőekben leírtam, hogy jelenleg több ponton is "harcban állok Istennel".

Ha úgy érezném, hogy kizárólag az ő (Isten) szempontjai szerint látom a világot, akkor nyilvánvalóan nem állnék harcban vele.

Előzmény: Törölt nick (146)
Törölt nick Creative Commons License 2018.01.06 0 0 146

Viszont, ha már mindenki békén hagy, akkor csak egy valaki maradt, akivel szembe kell nézned. Önmagad.

 

Azt te is beismerted, hogy csak rajtad múlik, hogy érezd a megváltást, hogy megbocsásd magadnak saját bűneidet. Ez csak akkor fog menni, ha szereted önmagadat. Függetlenül attól, hogy mit tettél.

 

Feltétel nélkül.

 

Valószínűleg most még visszapattansz ettől a két szótól, fogalomtól. De abban biztos lehetsz, hogy amikor eljön az ideje, ugyanúgy fogod érezni, mint amikor eltalált a hit. Már csak ennek a csodának a megtapasztalása maradt hátra :)

 

"Lelkészek gyakran elkövetik azt a -szerintem- hibát, amikor prédikációjukban egyfüst alatt kezelik az előbbi fajta megbocsájtást, a tetteit egyáltalán meg nem megbánó, hanem azokat továbbra is művelő ellenségnek való megbocsájtással. Pedig emberi szempontból ég és föld a kettő!"

 

Istent elfogadod, de továbbra is emberi szempontok szerint látod a világot?

 

A lelkészek nem hibát követnek el, hanem ismertetik, hogy mi szerepel a "kollektív szerződésben". Az más kérdés, hogy a hívők egy része (nagy része?) sem tudja betartani ezt a pontot. Ezért talán nekik nagyobb lelkiismeret furdalásuk van, mint azoknak akik el sem fogadják ezt a pontot.

 

Ha viszont magaddal megbarátkozol, feltétel nélkül, akkor más elfogadása (függetlenül tetteitől) is könnyen fog menni. Ez pedig azt jelenti, hogy célba értél :)

 

Természetesen mások feltétlen elfogadása, szeretete nem jelenti azt, hogy mentesülnek a büntetés alól, ha (földi) szabályt, vagy törvényt sértenek.

Előzmény: Törölt nick (144)
nemkelltabu Creative Commons License 2018.01.06 0 0 145

Köszönöm! ;-)

Előzmény: Törölt nick (144)
Törölt nick Creative Commons License 2018.01.06 0 0 144

Csak egy rövid reakció.

 

Nekem logikusnak tûnik, hogy ez a kedvenc témád, mert ûgy tûnik, hogy mindenkivel (ateistákkal Isten miatt, a hívôkkel és minden más spirituális "szektával" a feltétel nélküli szeretet elutasítása miatt) ellentétesen pozicionáltad magad. Normális, teljesen emberi hozzáállás, ha azt szeretnéd, hogy hagyjanak élni úgy, ahogyan te szeretnéd.

Előzmény: nemkelltabu (142)
nemkelltabu Creative Commons License 2018.01.06 0 0 143

"...Mitôl lesz valaki tudatában a megváltásnak, annak hogy megtörtént a megváltás? Gondolom az kevés, ha bemondják a rádióban..."

 

Amikor az embert eltalálja a hit, az önmaga számára is megmagyarázhatatlan! Pláne tizennyolc évnyi hardcore istengyűlölet és istentagadás után! Így leginkább azt mondhatnám, hogy ez saját magam számára is egy csoda volt!

Persze el tudnám mesélni, hogy mintegy kívülről nézve, hogyan történt mindez, illetve, hogy hogyan éltem meg azt az időszakot. Mert, hogy nem egy pillanat alatt történt. De ennek nem itt volna a helye, hanem leginkább talán a "Bizonyságtételek" c. topicban. "Friss szél" fórumtársnak egyszer meg is ígértem, hogy talán majd ott írok több mindenről is saját életemmel kapcsolatban. Viszont mindezidáig nem szántam rá magam...

 

"...Gyanítom, hogy ezt érezni kell. Érezni kell, hogy nem vagy bûnös. Kell-e ehhez egy külsô megerôsítés? (Valaki határozottan állítja, hogy nem vagy bûnös) Van-e valamilyen egységes, mindenki által elfogadott feltételrendszer, ami elfogadottá tesz egy ilyen külsô megerôsítôt?..."

 

Igen, ezt érezni kell! A "külső" megerősítés pedig maga a hit, ami valójában nem külső, hanem belső.

Viszont én ilyen helyzetben nem egy általános "nem vagyok bűnös" érzésre gondoltam már az előzőekben sem, hanem attól a konkrét bűntől érzem magam mentesítve ilyenkor, amit annyira bánok, hogy szinte gyötör a tudata! Persze azért ilyenkor megérint az érzés, hogy ha a többi bűnömet is így meg tudnám bánni, akkor azok alól is mentesítve vagyok. Azért írtam imént a "vagyok" szót a "lennék" helyett, mert Jézus részéről mindez már elrendeztetett, rajtam múlik a dolog másik része... persze addig csak "lennék". :-)

 

"...Mi van azokkal, akik (már) nem érzik bûnösnek magukat, (úgy) tudják, tudatában vannak, hogy nem követtek el bûnt (saját nézôpontjuk szerint)? Náluk már megtörtént a megváltás? ..."

 

Szerintem akik így hiszik, azok tévedésben vannak. Bűnöket folyamatosan követünk el, ezért gyakorlatilag folyamatosan szükségünk van a megváltásra, a megváltás erejére! És ez a tudat, bizony, alázatossá kell tegye az embert. Ezért akiben én nem látom ezt az alázatot, annak nem is nagyon hiszek.

 

"...Ha megtörtént a megváltás az azt jelenti, hogy onnantól már nem követhetsz el bûnt (mert megszûnik a bûn fogalma, ami korábban annak számított, már nem az) vagy csak az eddigi bûneid lesznek "elfelejtve"?..."

 

Azt hiszem, erre tulajdonképpen előbbi válaszom érvényes.

 

"...Ha csak az eddigi bûneid "tünnek el", akkor milyen gyakran várható a megváltás?..."

 

A megváltás Jézus részéről egyszer történt meg, de ennek erejét esetről esetre tudjuk lehívni, amikor megbánjuk valamely bűnünket.

 

"...Igazából nem az érdekel, hogy a vallások mit mondanak a megváltásról, hanem az, hogy te mit gondolsz róla, hogyan képzeled el..."

 

Ezt a kitételedet külön köszönöm! Pont ebből a szemszögből próbáltam írni, ezért is tettem hozzáaz elején, hogy mindez személyes véleményem, ha úgy tetszik, érzetem, tapasztalatom, mittudomén micsoda... :-)

A vallások és felekezetek nem igazán vannak dobogós helyen nálam sem.

Előzmény: Törölt nick (139)
nemkelltabu Creative Commons License 2018.01.06 0 0 142

Szép napot, kedves "Belga" és "Tivadar"! (Így, ABC sorrendben..! :-))

 

Köszönöm, hogy nem alap-iróniával és alap elutasítással viszonyultok a kérdéshez!

Ellenben a válaszom lehet, hogy egyszerűbb lesz, mint várjátok, így számotokra egyúttal csalódás is.

 

Ugyanakkor kicsit félek tőle, hogy nagyon elkanyarodunk a topic kiindulási témájától. Pedig nekem a kedvenc témám!

Szóval azért reménykedem, hogy a végén visszatalálunk az elejére... :-)

 

Tivadar, legelőször a te utolsó kérdésedre szeretnék válaszolni!

Én jelenleg is több ponton "harcban állok Istennel". Tehát az én esetemben igencsak sérül több parancsa is.

Épp ezért előremenekülök, és nem is tartom magam kereszténynek. Miattam ne botránkozzon meg senki Jézusban! Mármint amiatt, hogy én sok vonatkozásban nem úgy élek, ahogy ő tanította.

Mert hát igen, ki vagyok ábrándulva az emberiségből, és nem tudom, talán nem is akarom szeretni az ellenségemet. Noha, úgymond, józan ésszel már felfogtam ez utóbbi parancs értelmét.

 

Egy kicsit még hadd maradjak az ellenségnél!

Azt írtam előbb, hogy nem tudom szeretni. Ellenben ha látom rajta, hogy őszintén megbánja a tettét, és bocsánatot kér, akkor azért alighanem meg tudnék bocsájtani.

Lelkészek gyakran elkövetik azt a -szerintem- hibát, amikor prédikációjukban egyfüst alatt kezelik az előbbi fajta megbocsájtást, a tetteit egyáltalán meg nem megbánó, hanem azokat továbbra is művelő ellenségnek való megbocsájtással. Pedig emberi szempontból ég és föld a kettő!

 

No, és akkor csak eljutunk a megváltásig!

Én ennek kapcsán csupán arra gondoltam előző hsz.-omban, hogy ha valami őrültnagy bűntudat gyötör, és noha megbántam, amit csináltam, de nem tud megnyugodni a lelkem, akkor szerintem ebből a földi pokolból csak abba az irányba van kiút, ha tudom, elhiszem és érzem, hogy maga a világot teremtő Isten, akarom mondani az Ő Jézusa már fizikálisan is elszenvedte helyettem a brutális büntetést!

Mondom, persze, hogy ehhez kell hit és kell bűnbánat!

Tehát én ezt így, ilyen egyszerűen élem meg a mindennapjaimban, ha szükség van rá.

 

Tivadar, azt hiszem, 138-as hsz.-odra ezzel válaszoltam. Ha valamit kihagytam, figyelmeztess nyugodtan!

Most igyekszem "Belga" kérdéseire is válaszolni a folytatásban...  

Előzmény: tivadar (140)
thoughts Creative Commons License 2018.01.06 0 0 141

+ a determinizmus. ...

Előzmény: tivadar (140)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!