Tévedsz, akkor is álmodtál csak egyszerűen nem emlékszel ezekre. Az az ember aki azt mondja, hogy ő sohasem szokott álmodni téved, mert valójában (majd) minden éjjel álmodik, csak épp nem tud róla. Legalábbis ezt mondják a kutatók.
"Köszi a jókívánságaidat /viszont/ de én nem szeretnék sokkal békésebb új évet. Csak igazabbat nyersebbet, tisztábbat.... Valami olyasmit, ahol a lényeg mindenféle zagyva cukorhab, és drasztikus pengejáték alól kilvasható."
Azért csak óvatosan a pengejátékkal, látom elég forrófejű vagy. :o) Mielőtt valakire kardot rántasz, győzödj meg a szándékáról. :o)
"Pedig tudom, hogy illuziókra szükség van, ismerem reményt adó erejüket."
Nem túlzás, tényleg nem akarok komolyan észheztérni:-)) A net, meg a marha tárgyilagos józanság nem fér össze :-)
Két hétig nem álmodni?? Én túléltem. :-)))
A kurva net miatt én is lelki zürbe kerültem, ezért fogytak el az álmaim, vagy a ráermlékezéseim?
Hogy találtam e barátokat, akikkel együtt szövögelhetem a mesét? Háááááááát.... nem is tudom
Azt hiszem igen. Talán mégis :-))
Hogy nyomozott e utánam valaki ? Hajaj!! A nyomozósdi játék a netbéli élet legizgalmasabb varázslata.
Hogy összebalhéztam e valakivel??? Nézd meg a Ciber Lóvagok és lóvaginák klubját ! :-)))
Picit élvezem olykor a balhézást, de előbb-utóbb megszelídülök. /Röviden erőt gyűjtök az újabb balhéhoz/
Köszi a jókívánságaidat /viszont/ de én nem szeretnék sokkal békésebb új évet. Csak igazabbat
nyersebbet, tisztábbat.... Valami olyasmit, ahol a
lényeg mindenféle zagyva cukorhab, és drasztikus
pengejáték alól kilvasható.
Szívesen ülök le pihenni, elmélkedni... Az is jól esik, ha valakinek a vállán alhatok / álmodva vagy álomtalanul/ de bizton tudom, hogy a kardra olykor olykor szükség van. A béke mindig időleges, és csak harc árán vívható ki. Ebben a kérdésben engem igazol a történelem, akkor is ha itt a neten a lelkek olykor belefeledkeznek valamiféle hamis illuzióba. :-)
Pedig tudom, hogy illuziókra szükség van, ismerem
reményt adó erejüket.
"Mostanra már észhez tértem kicsit / nagyon sosem fogok :-) /..."
Ehhh, ez már túlzás, azért nem egészen értem, hogy mi volt annyira meglepő.
"... s éppen azon tűnődöm, fölöttébb izgalmas lehet,ha valaki minden éjjel álmodik, és emlékszik is az álmaira. Kislánykoromban sokat álmodtam,/ mégpedig színesben !/ mostanában
egyre kevesebbet, s azok is, mint a fekete-fehér film."
Valójában mindenki álmodik, talán minden éjjel, csak nem mindig emlékezünk ezekre. Úgy tudom, hogyha kb. két hétig nem álmodnánk alvás közben, azt nem élnénk túl. Talán pont azért álmodsz kevesebbet és szürkébbet, mert - ahogyan írod - ébren sokat álmodozol. Mellesleg volt az életemben olyan időszak, amikor alig-alig emlékeztem az álmaimra, sajnos nem azért mert álmodoztam, hanem mert elég komoly lelki zűrben csücsültem.
"és milyen nagyon jó lesz, ha hasonló kitalált nicklények válaszolnak, visszajeleznek, rámozdulnak elképzelt lelki történésekre."
Azért gondolom csak találtál olyan barátokat akikkel együtt szövögethetitek a meséket, regényeket, nem?
"Lassacskán kiestem a szerepeimből, nickneveim külön életet kezdtek élni. Menekültek a nyomozók elől, védekeztek, visszakarmoltak, bölcselkedtek, eltüntek, megkerültek, nyájaskodtak, pöröltek, vitatkoztak..."
Ezt nem egészen értem, hogyhogy nickneveid külön életet kezdtek el élni és ki elől menekültél, csak nem nyomozott valaki utánad? Ennyire összebalhéztál volna valamelyik fórumtárssal?
"Végül is villma lettem, pimasz, bakancsos, kócos vad figura, aki gondolkodás nélkül pofáncsapja azt, aki beleköt."
Ehehehe azt tapasztaltam már, hogy elég gyors a kezed, én pedig csak azért nem rántottam kardot mert úgy véltem, hogy félreértés az egész. :o)
Békésebb, vidámabb új évet kívánok én is, szia
áh.
Nézd, ne vedd készpénznek amit írtam, az csak a többnickesek egy részére lehet igaz, valójában egy - ebben a témában járatos - pszichológus tudná megmondani, hogy ki miért ír több nicken.
"Mondhatjuk úgy is, nem mertem vállalni önmagam."
Beleolvastam a hozzászólásaidba és szerintem Te felvállaltad önmagad - pontosan azzal a színes, fantáziadús világgal amivel a meséidet, történeteidet írod; amúgy élvezettel olvastam ezeket, látom bolondulsz a csokiért. :o) Azt nem tudom, hogy régebb milyen nickeken irogattál de, ha ugyanilyen volt a stílusod, akkor szerintem ez szintén önmagad felvállalását jelenti.
Mostanra már észhez tértem kicsit / nagyon sosem fogok :-) / s éppen azon tűnődöm, fölöttébb izgalmas lehet,ha valaki minden éjjel álmodik, és emlékszik is az álmaira. Kislánykoromban sokat álmodtam,/ mégpedig színesben !/ mostanában
egyre kevesebbet, s azok is, mint a fekete-fehér film. Így aztán kénytelen vagyok ébrenálmodni,
/nevezhetjük képzelődésnek, fantáziálásnak /
" külön ragyogásban élek" :-)s gyakran leírom, hogy egy képzelt személyiségként, egy elképzelt szituációban, hogyan viselkednék, mit tennék, mit nem tennék. Sok gonosz, és sok jó figura
lakik bennem, ők szövik napról napra a sorsomat, s belőlük leszek én se jó se rossz... Olyan mint bárki ember./Szeretek egyedül lenni /
Amikor fölfedeztem a netet, mindjárt arra gondoltam, hogy ebben a nagy virtuális térben megjeleníthetem az én különböző figuráimat, leírt szavakkal meg is szólaltathatom őket, és milyen nagyon jó lesz, ha hasonló kitalált nicklények
válaszolnak, visszajeleznek, rámozdulnak elképzelt lelki történésekre.
Egy év kellett ahhoz, hogy megérezzem, nem egészen
úgy működik a dolog, ahogy reméltem. A neten éppen
úgy jelen van az ármánykodás, a hatalomvágy,a versengési láz, az irígység, a hamis szépelgés, a szeretetéhség, és az agressziv, durva kötekedés mint a valóságban, s az igazi nagy kavarás a háttérlevelezésekben zajlik.
Lassacskán kiestem a szerepeimből, nickneveim külön életet kezdtek élni. Menekültek a nyomozók elől, védekeztek, visszakarmoltak, bölcselkedtek, eltüntek, megkerültek, nyájaskodtak, pöröltek, vitatkoztak... És hitették magukkal, hogy ez csak játék! Ez egy ilyen játék.
Végül is villma lettem, pimasz, bakancsos, kócos
vad figura, aki gondolkodás nélkül pofáncsapja azt, aki beleköt.
Hát így állunk. Mondjuk egy söntés pultjánál.
Mögöttünk egy egész évezred omlik a múltba, elöttünk maradék életünk titkai.
Emelem a fakupát. Boldog új évet kívánok neked,
és mindenkinek.
/Az amúgy kötekedő, szemtelen villma most ugyancsak zavarban van. Erre nem számított./
Álomhajos! Olyan lényegretörően, szemléletesen írtad le azt, amit én már már megfogalmazhatatlannak véltem, hogy most hirtelenjében nem is tudom mit mondjak.
Én is más néven indultam / itt a filozófia rovatban, de vesztemre átmerészkedtem a forum más területeire/ s amikor bántással, értetlenséggel, vagy érdektelenséggel találkoztam, átmenekültem egy új, aztán megint egy új név mögé.Mondhatjuk úgy is, nem mertem vállalni önmagam.
"Bort a fakupákba!!" - Tessék... ez bizony jó bor lehet, nézd a gyöngyöző rubinszemeket amint koszorút fonnak a kupa szélén. Nosza koccintsunk, adjon Isten kedves Villma! :o)
"Látod álomhajos a te nickneved például nagyon szépen kifejezi a virtuálison való hajózás készségét.
Az álomhajos a valóság fölött bont vitorlát
és viszi a szél beláthatatlan partok felé. / Huh , de költői voltam:-)/ "
Köszi, ez tényleg szép hasonlat :o), de az álomhajós nicket nem a virtuális világban való hajózás szimbólumaként vettem fel. Egyszerűen csak azért mert a fórumozást egy álom leírásával kezdtem s mikor gondolkoztam milyen nicket válasszak akkor hirtelen ez tűnt a legjobbnak főleg, hogy szinte minden éjszaka álmodom, jobban mondva emlékszem ezekre.
"Tegyük fel,hogy ez a te egyetlen nickneved. Ha így van, nyilván sajátságosan véleményezed azokat, akiknek több is van.
Tegyük fel, hogy több néven játszol, s akkor elnéző vagy azokkal, akik szintén."
A kezdet kezdetén az álomhajós nicket csak egy-két hozzászólás miatt vettem fel s csináltam egy másik nicket amivel többnyire a törzsasztalon poénkodtam, de azt már legalább egy éve nem használtam. Igazából az álomhajóst csak néhány hozzászólás miatt csináltam aztán mégis ennél maradtam. De ez semmiképp sem befolyásol abban, hogy elnéző vagyok-e vagy sem azzal akinek több nickje van. A többnickes játékkal viszont vigyázni kell, mert könnyen megteremtheti a bizalmatlanság légkörét vagy tévedésre adhat okot. Magam is belecsúsztam egyszer egy ilyen csapdába, azt hittem valakiről, hogy egy-két másik nicken marhul velem s lyóól lebaltáztam. :o)
"Vannak olyanok, akik mélyen megvetik a többneveseket, mert /mint mondják/ azok
nem merik fölvállalni önmagukat."
A vali-fili is van egy két ember aki többnickest játszik, egyiküket például kifejezetten kedvelem a poénjai és a humora miatt. Inkább azokra szoktam haragudni akik abban lelik örömüket, hogy másokat b@szogassanak. Én meg abban lelem örömömet, hogy őket b@szogatom, mindaddíg amíg abba nem hagyják. :o)
"Kérdésem: hiszel e abban, hogy egy embernek több énje van/ de legalább kettő/ s itt lehetőséget lát arra, hogy külön külön megszólaltassa azokat?"
Szerintem válasszuk szét egy kicsit a dolgot. Tudtommal akinek több énje van az inkább skizofréniában szenved vagy arra mutat hajlamot, de itt a fórumon nem erről van szó. Nagyon sok introvertált ember él a világon, ami teljesen természetes és semmiképp sem kisebb egy extrovertált típusú embernél. A befelé forduló emberekre jellemző, hogy szellemi energiájukat befelé sugározva, színes, fantáziadús világot varázsolnak maguk köré, külön ragyogásban élnek amelyből nem egyszer csodálatos regények, történetek, művek születnek. Természetesen az ilyen emberek bele-bele bújnak egy-egy szereplő bőrébe, azonosulnak vele, ezt a szerepet a saját énjükre terítik, saját magukat képzelik bele ebbe, de tudtommal nincs több énjük. Jut eszembe, a napokban volt az M1-esen egy remek kis filmsorozat az "Anna" (Anne of Green Gable), talán láttad. Szerintem ő tipikus példája ennek az álmodozó, befelé forduló személyiségnek, a valóságot kiszínezte a képzeletével, szinte mindenre rávetített valamit a belső világából, hogy az ne legyen olyan szürke s még a saját nevét is kihangsúlyozta, hogy az nem közönségesen a-val végződik, hanem e-vel. Mível nagyon magányos volt és nagyon vágyott egy "rokonlelkű" barátnőre, eleinte a tükörhöz beszélt s így lett önmaga barátnője, így hozta felszínre, így osztotta meg valakivel a belső világát. Réges-régen az emberek - főleg vidéken - különböző közös alkalmakon hozták felszínre ezeket az élményeket, a tűz körül meséket, verseket költöttek, ma viszont az internet kínálja ezt a lehetőséget. Ugyhogy én nem találom rossznak azt, ha valaki több nicken, több szerepet játszik, legalábbis laikusként én így tudom megítélni a dolgokat. Persze most nem arról van szó aki valamilyen határozott célból játszik többnickest.
Bort a fakupákba!!
Látod álomhajos a te nickneved például nagyon szépen kifejezi a virtuálison való hajózás készségét.
Az álomhajos a valóság fölött bont vitorlát
és viszi a szél beláthatatlan partok felé. / Huh , de költői voltam:-)/
Tegyük fel,hogy ez a te egyetlen nickneved. Ha így van, nyilván sajátságosan véleményezed azokat, akiknek több is van.
Tegyük fel, hogy több néven játszol, s akkor elnéző vagy azokkal, akik szintén.
Vannak olyanok, akik mélyen megvetik a többneveseket, mert /mint mondják/ azok
nem merik fölvállalni önmagukat.
Kérdésem: hiszel e abban, hogy egy embernek több énje van/ de legalább kettő/ s itt lehetőséget lát arra, hogy külön külön megszólaltassa azokat?
"Jó, misézzünk! A szertartáshoz tegyünk két gyertyát az asztalra:-)" meg egy butykós borocskát, két fakupával... habár ha jobban megnézem ez misebor... nah mindegy, remélem nem számít szentségtörésnek. :o)
"Önmagunk vállalása a valóságos életben, és önmagunk vállalása a neten. Az előbbi kimeríthetetlen téma..."
Az utóbbi is kimeríthetetlen téma, csak még ez a net egy viszonylag friss műfaj. Csupán annyiban különbözik az előzőtől, hogy erősen lecsökkennek azok a félelmek, gátak amelyek a valós életben az ítélkezéstől, de leginkább annak negatív következményeitől védenek bennünket. (Természetesen akkor, ha valaki csupán beszélgetésre használja a nicket és ezt nem valamilyen más, határozott céllal teszi.) Ugyanakkor ha valakinek a szeméyiségéhez idővel "hozzáragad" a nick, birtokolja azt, akkor bizony a net-társadalom íratlan szabályai, mintái ezen keresztül szintén hatást gyakorolnak rá.
"Most akkor beszéljünk arról, valóban föltárhatjuk lelkünk minden titkát itt a virtuálisban? Nem kísértenek át ide is a valóság
belénk rögzült félelmei?"
Mint az előzőekben írtam, a társadalom egy formája azaz a net-társadalom itt is hatást gyakorol ránk és itt is érvényes a minta-másolás. A legtöbb esetben mindenki annyira tárja fel itt önmagát amennyire más "nick" is feltárja önmagát. Természetesen, ha valaki bajban van vagy valamilyen segítségre van szüksége akkor más a helyzet, de ez már a "határozott cél" kategória.
Lehet, hogy kicsit szedett-vedett lett amit írtam, de első törpölésre ezek a meglátásaim.
"Jó, misézzünk! A szertartáshoz tegyünk két gyertyát az asztalra:-)" meg egy butykós borocskát, két fakupával... habár ha jobban megnézem ez misebor... nah mindegy, remélem nem számít szentségtörésnek. :o)
"Önmagunk vállalása a valóságos életben, és önmagunk vállalása a neten. Az előbbi kimeríthetetlen téma..."
Az utóbbi is kimeríthetetlen téma, csak még ez a net egy viszonylag friss műfaj. Csupán annyiban különbözik az előzőtől, hogy erősen lecsökkennek azok a félelmek, gátak amelyek a valós életben az ítélkezéstől, de leginkább annak negatív következményeitől védenek bennünket. (Természetesen akkor, ha valaki csupán beszélgetésre használja a nicket és ezt nem valamilyen más, határozott céllal teszi.) Ugyanakkor ha valakinek a szeméyiségéhez idővel "hozzáragad" a nick, birtokolja azt, akkor bizony a net-társadalom íratlan szabályai, mintái ezen keresztül szintén hatást gyakorolnak rá.
"Most akkor beszéljünk arról, valóban föltárhatjuk lelkünk minden titkát itt a virtuálisban? Nem kísértenek át ide is a valóság
belénk rögzült félelmei?"
Mint az előzőekben írtam, a társadalom egy formája azaz a net-társadalom itt is hatást gyakorol ránk és itt is érvényes a minta-másolás. A legtöbb esetben mindenki annyira tárja fel itt önmagát amennyire más "nick" is feltárja önmagát. Természetesen, ha valaki bajban van vagy valamilyen segítségre van szüksége akkor más a helyzet, de ez már a "határozott cél" kategória.
Lehet, hogy kicsit szedett-vedett lett amit írtam, de első törpölésre ezek a meglátásaim.
Kedves alomjahos!
Jó, misézzünk! A szertartáshoz tegyünk két gyertyát az asztalra:-)
Önmagunk vállalása a valóságos életben, és önmagunk vállalása a neten. Az előbbi kimeríthetetlen téma, egy egész könyvtárat megtöltene az irodalom, ami regényben, tanulmányban, esszében stb ezt a kérdést boncolgatja, de a lehetséges megfejtés sok millió
szállra bomlik, éppen ezért nincs megfejtés csak úgy általában. Személyre szabottan esetleg.
Van, aki szívesen fölvállalná önmagát, de nem teheti, mert rásütik a bélyeget, hogy deviáns.
Vannak olyanok is, akik fennhangon vállalják saját magukat, anélkül, hogy tudnák, kik is ők valójában. És olyanok is vannak, akik úgy döntenek, meghajolnak a körülmények hatalma előtt, és szeretteik kedvéért alkalmazkodnak, vagyis egy kicsit lemondanak önmagukról. Sorolhatnám, mert sokféle variáció létezik még.
Második kérdés, önmagunk vállalása a neten. Nahát ez borzasztóan érdekes, mert itt sokan azért nem vállalják saját valójukat, hogy fölvállalhassák önmagukat, és ez csak látszatra ellentmondás.
A valóság adott körülményei között hazugságok béklyójában, megalkuvások alázatában, képmutatások kényszerében élők, itt a neten úgy érzik kinyílt számukra az önfelvállalás végtelen lehetősége.A rejtőzködő szabadság! Álnevek mögé bújva végre elmondhatnak olyan gondolatokat is, amit a valóságban, a legközelebbi hozzátartozónak, illetve éppen annak a világért sem mondanának el.
" Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek ". Álarcom mögé rejtőzve végre fölmutathatom lelkem minden titkát, ha nem is bátorkodom "díszletként" fölállítani mögé valóságos sorsomat.
Ez a net egyik különleges varázsa, s ezzel együtt
éppen ellentéte annak, amit a valóságban átélünk," mert próbálunk alkalmazkodni a társadalmi mintaképhez "
Elég hosszú voltam, pedig csak addig jutottam el,
hogy önmagunk vállalásának két féle lehetősége van. Most akkor beszéljünk arról, valóban föltárhatjuk lelkünk minden titkát itt a virtuálisban? Nem kísértenek át ide is a valóság
belénk rögzült félelmei?
Igen, igazad van, ezen a témán megéri misézni. :o) Mit is jelent ez, hogy "vállald önmagad"? Hisz igazából sok esetben nem is vagyunk tisztában önmagunkkal, mit, miért teszünk, ugyanakkor az is előfordul, hogy önmagunk előtt sem vállaljuk önmagunkat. Valamilyen negatív tulajdonságunkat, cselekedetünket különböző érvekkel, indokokkal, mentségekkel akaratlanul is felnagyítunk, hogy elkendőzzünk, fátyolítsunk önmagunk előtt. Ugyanakkor az is előfordul, hogy valamilyen pozitív tulajdonságunkat tudattalanul elfojtjuk, háttérbe szorítjuk vagy tudatosan próbáljuk megváltoztatni, mert automatice próbálunk alkalmazkodni egy folyamatosan váltózó társadalmi mintaképhez.
Szerintem ezek a dolgok egy bizonyos határon belül természetesek; igazából mindezt kiindulópontként szántam "önmagunk felvállalása önmagunk előtt", szerintem érdemesebb először ezt kiveséni mielőtt belemennénk az "önmagunk felvállalása mások előtt" témába.
Tudom, illetve sejtem. Én csak megpróbáltam feszegetni a témát / már amit a topic címe jelöl/
mert azért ez a kérdés nincs még teljesen kivesézve. Vagy igen? Miről is beszélgetünk?
Nem baj az, ha én hívatlan prokátor vagyok. Sokakat nem hívnak, mégis jönnek... :))))
Hát bocsásd meg ezt nekem :D
De kicsinykét (visszatetsző volt), amúgy : tökéletesen mindegy, hidd meg nekem.
Jókívánságaidat tisztelettel köszönöm, nagyon elkel, külön imádkozom azért, hogy megvalósuljon.
Ha tudnád, milyen égető szükségletem az, amit jókívánságodban megemlítettél.
Az első kötet 1992-1994 történetét fogalja magába, tehát hozzászólásodat az akkori énemhez írtad, de sajna-batár én csak a mostani énemben tudok válaszolni. Hogy up to date légy, el kell jutnod a kilencedik kötet 25 oldaláig. (kihagyások és kapkodás nélkül)
Boldog karácsonyt!
Káprázik a szemem, vagy tényleg azt olvasom, amit írtál? Nem értem milyen diszkrécióról beszélsz?
Nem azt írtam, hogy Bögyöllő Győző nem vállalta önmagát, és ezt én "közzéteszem", hanem önmagunk vállalása a téma egy eset kapcsán, ahol az illető személye nem érdekes.
Az illető egyébként tud a topicról, és ő nem bánta, hogy ezt megbeszéljük.
Ismered azt a kifejezést, hogy hívatlan prókátor?
Miért lenne egy téma indiszkrét, amikor az önkielégítéstől kezdve annyi mindenről esik szó a fórumon? Épp önmagunk vállalása tabu téma?
Hogy az egyháza roszallásával ki találja magát szemben, ahhoz nem tudok mit hozzászólni.
Akinek fontosabb az egyháza/felekezete mit mond, mint maga az Isten, azzal nem tudok mit kezdeni. Isten előtt vállalja, hisz tudja, Isten mindent lát, de felekezete előtt nem?
Ez persze nem csak az illetőt, hanem felekezetét is érinti, hiszen toleráns felekezet tagjának nem kell büntetéstől tartania, mert a felekezete által tiltott könyvet olvas.
Hízelegne a hiúságomnak, ha valamelyik gyülekezet indexre tette volna a könyvem, de nem ismert még széles körben, csak itt a fórumon reklámozgatom.
Hát kedves Beácska, minden jót Neked!
karácsony alkalmából azt kívánom, hogy adjon az Isten bölcsességet döntéseid meghozatalához, és erőt azok keresztülviteléhez!
Én kérek elnézést, nem kellett volna felfortyannom
Ez "VÁLLALD ÖNMAGAD!" téma, így külön topicként eléggé kihívó, s éppen ezért érdekes.
Már máshol is beleütköztem ilyenfajta elvásárokba,
és sohasem értettem igazán, hiszen a neten való
jelenlét éppen attól izgalmas, hogy nem kell vállalni valóságos énemet, sorsomat, itt szabadon,
gátlások nélkül megnyilvánulhatok....Ti is nagyon jól tudjátok, hogy így van ez, miért kéne bárki után nyomozni? Lehet e bárkinek is szemrehányást tenni azért mert elbújik egy vagy több nicknév mögé? Talán éppen azért teszi, mert így tudja
felvállalni valódi önmagát.
köszi, de tényleg félreértés történt. Az egészet csak a topikcím miatt írtam, lécci ne balhézzatok emiatt, Villma felháborodása jogos volt, én is így tettem volna ha valaki ilyet mondana nekem.
Huhhh... kedves Vilma, sajnálom ha félreérthető voltam, nem akartalak megbántani. A "Vállald önmagad"-at csak játékból írtam be, hisz ez a topic címe, ezért is tettem eredetileg idézőjelek közé.
Szia,
áh.
... ha kellően kiderülted magad, megkérdezhetem, hogy ott legbelül valaki, akit nem vállalsz nyilvánosan, valóban titkolni való?
Ugyanis lehetséges, hogy minél tovább rejtőzködik, annál nehezebb lesz elővarázsolni.
Vállaljam önmagam??? Ha-ha-haaa.... ez a legszebb, legpoentirozottabb szöveg az egész neten. Senki sem vállalja önmagát, de mindenki elvárná a másiktól, mint valami rejtett erkölcsi tétel: " vállald önmagad!"- mert ez olyan jól hangzik.
Gáborral nincsenek félreértéseink kedves álomhajós- önmagad álomhajósa, önmagad lénye, veleje, önmagad felvállása.... ahhhh :-)))
Mér, te ki vagy ? :-))))) El ne áruld, tulképpen nem is érdekel:-)))
A 35. tételt kivéve mindennel egyetértek, és leborulok szellemed nagysága előtt.
Tisztelt Ivánhoe ír lovag ! Mélyfolizófiád kvinteszenciája elképzelt fantázia regényem alapja
lehetne, ha a köznapi kis átértelmezések nem vinnék mindig félre a történetet . Nagyon nehéz összeegyeztetni a játszi-könnyed olvasmányosságot, az elviselhetetlenül mély tartalommal. Előbb-utóbb beledöglök.:-)) mert a mély tartalom nekem is óriási falat. Nem bírom lenyelni, félek belefulladok.
Tudnál segíteni? Van hozzá fantáziád? Ha igen, akkor gyere vissza Gulacsek várába,ahol össze-vissza őrölnek az idő malmai.
