Évtizedekig a Belügyminisztérium személyzeti főnöke volt. A rendszerváltozás utáni kormányok - mert információkat reméltek tőle, vagy nem mertek hozzányúlni - 1999-ig megtartották. Császár Józsefné a hetekben ismét felbukkant a tárcánál. Méghozzá az állambiztonsági iratok környékén - ami most, a szocialisták ügynöktörvény-javaslata idején, talán több mint véletlen.
"Kuncze belügyminiszternek és ... Gyekiczky Andrásnak becsületére szolgál, hogy Császárné "igazoló írását' érvénytelenítették"
"Miniszterelnök úr, önök egy ilyen hírhedt asszonyt alkalmaznak újra, aki hamis papírokkal hozzájárult ahhoz az időszakhoz, amikor ártatlan áldozatokat gyilkoltak és családokat tettek tönkre"
Valahogyan nem akar igazolódni az a Kuncze – féle állítás.
Mindig előkerül valami.
„Egy bűnös jogos bűnhődése
Rossz hír a hálózatnak: ítéletet hirdettek a Vajda kontra Bárdy perben.
Kilenc év után Ausztráliában meghátrált az ÁVH.
2002. augusztus 26. (6. oldal)
Tiborc megjegyzése és előszava:
A betett változat nem tartalmaz képeket, akit érdekel, keresse fel a forrást:
http://www.mn.mno.hu/index.mno?cikk=98810&rvt=15
Aktualitását ma 2002. augusztus 26. – án Mécs Imre jogállami „habogásai” adják.
Egykoron nem volt ilyen kényes az érvényes dolgokra az SZDSZ:
„Vajda Tibor múltja nem makulátlan. A Budapesti Hadbíróság IX. 00365/1953. számú ítéletében (amikor átmenetileg Nagy Imre vette át a kormány irányítását, s Péter Gábort és társait felelősségre vonták) Vajdát „foglalkozása során elkövetett népellenes bűntettben, halált okozó súlyos testi sértés bűntettében és folytatólagosan elkövetett, társadalmi tulajdon elleni bűntettben” bűnösnek találta, és jogerősen hatévi börtönbüntetésre ítélte.”
Nem, az ÁVH – n nem vertek.
Ez a szégyen, nem a KGB ellen harcoló derék magyar Medgyessy (Mószerer) Péter.
Nem tudom, ezzel a szégyennel zsarolták meg Kuncze Gábort, amikor kiállt Medgyessy mellett, vagy van komolyabb dolog is?
Tiborc
A cikk:
„Csontos János
Az utóbbi években a Magyar Nemzet is foglalkozott azzal az Ausztráliában folyó „becsületsértési” perrel, amit egy volt ÁVH - s tiszt, Vajda Tibor indított egykori áldozata, Bárdy Magda ellen. A procedúra, amelynek fő célja feltételezhetően az ausztrál média elhallgattatása volt, kilenc év után Bárdy Magda javára dőlt el. Az új - dél - walesi bíróság iratain lévő „Verdict for the defendants” egyértelműen az alperesek, tehát Bárdy Magda és az ausztráliai 9-es tévécsatorna igazát támasztotta alá. A magyarországi süket csend, az ítélet elhallgatása már csak azért is érthetetlen, mert a Bárdy-ügy kapcsán adta ki annak idején a Kuncze Gábor - féle Belügyminisztérium hivatalnoka, Császár Józsefné azt az igazolást, miszerint az ÁVH - nál nem folyt kínvallatás. Kuncze annak idején lényegében elismerte minisztériuma hibáját, de nem reagált a Császárné elbocsátását követelő kezdeményezésekre.
Bárdy Magdát (akkori nevén Somogyi Istvánnét) és első férjét az ötvenes évek elején egy este váratlanul, minden előzetes bejelentés nélkül hurcolták el székesfehérvári villájukból, két és fél éves kisfiuk, Iván pedig ott maradt a lakásban. A Fő utcában Magda egy kegyetlen kihallgató tiszt kezébe került, aki a veséjét rugdosva követelte, hogy tegyen vallomást, mert a férje már úgyis mindent bevallott. Amikor pedig a hölgy a kisgyermekéért zokogott, vallatója azt mondta neki: „Te büdös k…, neked már nincs gyereked. Intézetbe adtuk, ahol jó kommunistát nevelnek belőle.” Négyhetes kihallgatás után végül egy hazug indokokat tartalmazó véghatározat alapján (amely 42 év után került Magda kezébe) tárgyalás és konkrét időtartam megnevezése nélkül a kistarcsai internálótáborba vitték őket. A véghatározatot Vajda Tibor, a rettegett vizsgálati osztály teljhatalmú vezetője írta alá. Magda a férjét rendkívül összevert állapotban akkor látta utoljára, amikor a rabomobillal Kistarcsára érkeztek. Ma már tudható, hogy Somogyi István fél esztendőn belül halott volt: mint néhány éve a Belügyminisztérium irataiból kiderült, „bántalmazás következtében”.
Ugyanez a minisztérium már az ötvenes években megállapította, hogy a véghatározaton szereplő internálási indokok valótlanok. Pedig ezek alapján tartóztattak le és tartottak fogságban embertelen körülmények között más családtagokat, így Magda édesanyját is. Mindegyik véghatározatot Vajda írta alá. Magda két és fél év múlva, a Nagy Imre – féle amnesztia idején szabadult. Férje sorsáról később hiába kísérelt meg felvilágosítást kapni az ÁVH - tól. Egyszerűen azt válaszolták neki: „ismeretlen körülmények között eltűnt”. Férjének földi maradványait fél évszázados kitartó keresés ellenére sem Magda, sem az orvostudományi intézet nem találta meg a számos tömegsír egyikében sem. A Legfőbb Ügyészség tíz évvel ezelőtt folytatott tényfeltáró vizsgálata alapján született jelentés azonban hátborzongató leírását tartalmazza a halottak elföldelési módjának: éjjelente teherautó-számra szórták bele a tetemeket az előre megásott, nagy gödrökbe. Ez a temetkezési „kultúra” pedig nemigen segítette a hozzátartozókat abban, hogy később halottjaik megfelelő végtisztességéről gondoskodjanak.
Magdáék gyönyörű székesfehérvári otthonába a megyei párttitkár, Sebes Imre családja költözött be, épp annyi idős kisfiukkal, mint amennyi akkor a Magdáék kisfia volt. A Pető- és Bauer - ügyek kipattanása óta tudjuk, hogy a fiúk nem felelnek az apáik bűneiért, de a tények kedvéért jegyezzük meg: az időközben felcseperedett kádercsemete, Sebes György később televíziós hírmagyarázóként védte az emberi szabadságjogokat, manapság pedig a Népszava elkötelezett publicistája. A XX. századi „koldus és királyfi” - történet szerint Magda kisfiát, Somogyi Ivánt valóban intézetbe kívánták tenni rabtartói, de hozzátartozóinak önfeláldozó küzdelem árán sikerült magukhoz venniük a kisfiút. Jutalmul őket is kitették otthonukból. Iván évtizedek múlva, már Ausztráliából hazatérve szerette volna pár percig újra látni legalább gyermekkora bútorait – ezt azonban az 1956 után Budapestre költözött Sebesék megtagadták tőlük…
A Somogyi család – még együtt, az internálás előtt
Magda a Kistarcsáról való szabadulása után, ártatlansága ellenére is további öt éven át szenvedte el a megkülönböztetés minden módját, végül 1958-ban sikerült elhagynia szülőföldjét, hogy kisfiával és édesanyjával Ausztráliában telepedjen le. Itt újra férjhez ment, Bárdy Tamáshoz, kisfiából pedig ügyvédet neveltek, aki manapság Ivan Somers néven él. A távoli kontinensen Magda a nehéz újrakezdés után a közösségnek, különösen a védtelen időskorúaknak és visszamaradott gyermekeknek szentelte az életét, és az e területen végzett áldozatos munkájáért a rangos Order of Australia kitüntetést is megkapta.
Bárdy Magda mindazonáltal szülőföldjétől távol is fáradhatatlanul kutatott, hogy férje halálának körülményeit tisztázza. 1993. január 26-án, a legnagyobb ottani nemzeti ünnep, az Australia Day idején, pontosan kilenc évvel az után, hogy magas kitüntetését új hazájában megkapta, bekövetkezett a fordulat. Megpillantotta Sydneyben, saját lakóhelyéhez közel Vajda Tibor volt ÁVH - s őrnagyot, egykori kegyetlen kihallgatóját. Ám Vajda habozás nélkül letagadta, hogy valaha is az ÁVH - n dolgozott volna, s hogy a véghatározaton szereplő aláírás az övé lenne – pedig egy őszinte vallomással elkerülhette volna a nyilvánosságot. Amikor ugyanis Magda írásszakértőkkel összehasonlíttatta Vajda egykori aláírását néhány mostanival, nem maradt kétség az azonosság felől.
Ausztráliában máig nagy érdeklődés övezi az 1956-os forradalmat és a kommunista terror éveit, ezért amikor Magda elmondta tapasztalatait a Sydney Morning Heraldnak, a sztorit a címlapon és két további lepedőnyi újságoldalon hozták 1993 márciusának utolsó szombatján. Olyan nagy volt az érdeklődés a téma iránt, hogy a 9-es tévécsatorna 60 Minutes című hírmagazinja is feldolgozta az ügyet május utolsó vasárnapján, s e műsorban Vajdát is megszólaltatták. Kívánságára ügyvédei jelenlétében előbb megtekintette a Magdával készült felvételeket, amint a stáb végigjárta az asszonnyal régi börtöneit, majd másnap elkészítették Vajdával az interjút.
Mint kiderült, Vajda, ahol csak tehette, minden vonatkozásban hazudott. Hazudott múltjáról az ausztrál emigrációs hatóságoknak, s hazudott végzettségéről is a fogorvosi kamarának. Amikor Bárdy Magda megtalálta őt a rendelőjében, az ÁVH-s karrierje előtt csupán négy elemit és négy középiskolát végzett egykori fogtechnikus mint szájsebész praktizált. Lelepleződése után azonnal visszavonult, lemondott fogorvosi kamarai tagságáról, eladta házát, kocsiját, titkosíttatta telefonját. Ezzel párhuzamosan pedig beperelte Bárdy Magdát, a Sydney Morning Heraldot, valamint a 9-es tévécsatornát.
Vajda Tibor múltja nem makulátlan. A Budapesti Hadbíróság IX. 00365/1953. számú ítéletében (amikor átmenetileg Nagy Imre vette át a kormány irányítását, s Péter Gábort és társait felelősségre vonták) Vajdát „foglalkozása során elkövetett népellenes bűntettben, halált okozó súlyos testi sértés bűntettében és folytatólagosan elkövetett, társadalmi tulajdon elleni bűntettben” bűnösnek találta, és jogerősen hatévi börtönbüntetésre ítélte. Az indoklás megállapította, hogy Péter Gábor, az ÁVH vezetője több esetben Vajda jelenlétében veretett meg a vizsgálati főosztályról átkísért gyanúsítottakat. Vajda több ízben is közreműködött egyes őrizetesek bántalmazásában: javaslatokat továbbított a főosztályvezető, illetve Péter Gábor felé a verés elrendelésére, majd maga is részt vett a gumibottal és puszta kézzel való ütlegelésben. Vajda hasonló módon vett részt Burgiasev György jugoszláv emigráns őrizetes megverésében, akinek a fejében egy ér megszakadt, s pár nap múlva a kórházban meghalt.
Vajda Tibor kihallgatója volt többek között Rajk László külügyminiszternek, Pálffy Györgynek, a honvédelmi miniszter helyettesének, Németh Dezső moszkvai attasénak, Korondy Béla belügyminisztériumi rendőr ezredesnek, Szebenyi Endrének, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkárának, Láng Istvánnak, a Honvédelmi Minisztérium tüzér szemlélőjének, Nagy Pál hivatásos ezredesnek, Kojsza Ilona segélybizottsági titkárnőnek, Tőkés Ottónak, Rajk László titkárának, Mátyás László belügyminisztériumi rendőr ezredesnek és Rosenfeld Editnek, Pálffy György titkárnőjének. Kihallgatta továbbá egy-egy alkalommal Szűcs Miklóst, a Technológiai Intézet igazgatóját, Ignotus Pált, a londoni nagykövetség sajtóattaséját és Szász Bélát, a Földművelésügyi Minisztérium tisztviselőjét is. Ezeket a halálra és börtönbüntetésre elítélteket, illetve agyonverteket később rehabilitálták, kivéve Láng Istvánt, akit csak részben.
A Vajda kontra Bárdy és társai per kilenc évig tartott, ami nem volt mentes egy jól képzett ÁVH-shoz illő félrevezetési kísérletektől. Vajda budapesti ügyvédei az Eörsi és Társai Irodánál megfelelő kapcsolatokkal rendelkeztek egy, a Belügyminisztériumban 1947 óta megszakítás nélkül dolgozó, régi kipróbált elvtársnőhöz, Császár Józsefnéhez, aki a Horn–Kuncze-kormány idején is a személyzeti főosztály vezetője volt, s csak Pintér Sándor minisztersége alatt váltak meg tőle. Császárné addig kutatott, amíg talált néhány olyan volt ÁVH-st, akik fél évszázaddal ezelőtt együtt dolgoztak Vajdával, s hajlandók voltak a régi kolléga kívánságának megfelelő tanúvallomást tenni. Ezeket összegezte, majd kiegészítette a mondottakat egy, az ausztrál igazságszolgáltatás számára készült hivatalos feljegyzésben. Ebben többek között azt állította, hogy „az ÁVH vizsgálati osztályán 1950 és 1952 között nem volt megengedett a gyanúsítottak bántalmazása”. Ez az irat a valóságtól eltérően azt is tartalmazta, hogy Bárdy Magda kihallgatója nem Vajda Tibor volt. Amikor az arcátlan történelemhamisítás napvilágra került, a Belügyminisztérium kabinetfőnöke cáfoló levelet küldött Vajda magyar ügyvédeinek, s ennek a másolatát Bárdy Magda is megkapta Sydneyben. Ám hiába született parlamenti felszólalás is az ügyben, Kuncze Gábor – ellentétben a civilizált országokban honos szokásjoggal – nem ajánlotta fel lemondását.
A kudarc nem vette el a felperes kedvét a megtévesztő próbálkozásoktól: az évek óta stagnáló ügyben újabb ötlete támadt. Ausztrál ügyvédje feleségének, Janet Bellnek jó kapcsolatai voltak az Australian Broadcasting Corporation (ABC) televízióval, s olyan megbízatást kapott a társaságtól, hogy több mint negyedmillió dolláros (közel negyvenmillió forintos) költségvetéssel „megfelelő” dokumentumfilmet készítsen az ügyről. Janet Bell tehát Vajda Tiborral és feleségével (aki annak idején úgyszintén az ÁVH alkalmazásában állt) elutazott Budapestre, ahol konzultált néhány szakértővel, és a Népszabadság számára Pünkösti Árpádnak is interjút adott. Amikor a 9-es tévécsatorna tudomást szerzett az ABC közszolgálati tévéadón bemutatandó dokumentumfilmről és annak hátteréről, 1998-ban újabb filmet tűzött műsorra, rámutatva az ABC megbízásából készült film alkotójának összeférhetetlen voltára. Ennek érdekében az ő forgatócsoportjuk is újfent ellátogatott Budapestre, ahol tanúkat és szakértőket szólaltatott meg.
Vajda Tibor az ötvenes években mint az ÁVH őrnagya és 1993-ban, ausztrál tévéadásban
Noha addig Vajda az eredeti pert alig szorgalmazta, az új műsor ellen újabb pert indított „contempt of court” (bíróság megsértése) címen, amiért a folyamatban lévő per befejezése előtt az ügy újabb nyilvánosságot kapott. E második pert Vajda kiterjesztette az Ausztráliában megjelenő hetilap, a Magyar Élet szerkesztőjére is, az újság ugyanis beszámolt az ABC által készíttetett, Vajda Tibor ügyvédjének a felesége által produkált film történetéről. Ezt a pert Vajda a bizonyítékok súlya alatt aránylag gyorsan elveszítette. A második per során az ABC megbízásából készült filmet is levetítették, ebből kitűnt, hogy Vajda Tibor és Janet Bell a Császárné által kiállított hamis iratot úgy használta fel, mintha a Belügyminisztérium kabinetfőnöke később azt nem cáfolta volna meg. Annak ellenére cselekedtek így, hogy a cáfolatot nemcsak a magyar Belügyminisztérium küldte el annak idején Vajda magyar ügyvédeinek az Eörsi és Társai Irodába, hanem – a készülő dokumentumfilmre való tekintettel – Bárdy Magda is eljuttatta azt Janet Bellnek. Mint kiderült, az ABC stábja gyakorlatilag hiába utazott Budapestre, mert akikkel Vajda beszélni kívánt, jobbára nem álltak vele szóba. Miután pedig az ausztrál szenátus a botrány hatására kemény kérdéseket tett fel az ABC közszolgálati televízió vezetésének a megrendelt műsor tartalmát és az alkotó személyének összeférhetetlenségét illetően, a csatorna végül elállt a Janet Bell-féle film bemutatásától. Az ausztrál adófizetők pénzén finanszírozott produkció költsége így teljes egészében odaveszett.
Ennyi kudarc és perköltség után az ügy mind kilátástalanabbnak tűnt Vajda Tibor számára. Végül ügyvédei is úgy látták célszerűnek, ha a reménytelen pert feladja. A bíróság által július végén kiadott végzés az alperesek, köztük Bárdy Magda és a 9-es tévécsatorna javára szól. Vajda balszerencséje, hogy a világ túlsó végén is találkozott egy olyan áldozatával, akinek nemcsak az emlékezőképessége kiváló, de rendkívüli kitartása is volt végigcsinálni az elhúzódó procedúrát. Bárdy Magda célja a nyilvánosságra hozatallal az elévülési időn túl természetesen nem a büntetés szándéka volt – de nem kívánt hozzájárulni a régi gazságok szőnyeg alá sepréséhez sem. E bátor mentalitásával szülőföldjén manapság kisebbségben maradna, hiszen az össznépi szégyennek tekinthető Medgyessy-ügy apropóján végzett közvélemény-kutatásokban a magyarországi lakosság többsége a „minek bolygatni a múltat” opportunista álláspontjára helyezkedett.
Akik – amíg még megtehetik – meglátogatják Budapesten az Andrássy út 60.-ban berendezett Terror Háza múzeumot, a kommunista terror ÁVH-s bűnöseinek tablóján ott láthatják Vajda Tibor nevét és arcmását is. Ez akár történelmi igazságszolgáltatás is lehetne, ha nem akarnák a mai hatalomban lévők (részben régi fegyvertársak) ezeket az emberiség elleni bűnöket relativizálni. Biztató jel, hogy a „hálózati kormány” kapcsolatai mégsem érnek el Sydney városáig.
Bárdy Magda kilencévi kitartó, végül sikeres harca az igazságért azért is szimbolikus jelentőségű, mert ő mindkét XX. századi terrorisztikus „eszme” büntetőtáborait megtapasztalhatta: Kistarcsára az auschwitzi koncentrációs táborból való szabadulása után hat évvel került. Az ő példázatos sorsa a cáfolat azokra a kommunizmusmentegető érvekre, amelyek spekulatív alapon különbséget tesznek a kétféle diktatúra között. Neki aligha van kétsége afelől: nácizmus és kommunizmus egypetéjű ikrek…
Szóljon hozzá a fórumban
Copyright Magyar Nemzet 2001-2002”
Nem semmi.
Mario Brekttel beszélgettem tegnap, akkor jutott eszembe.
Az akkori és a mai gyakorlat analógiája.
Előzménye:
Tiborc válasz erre | adatok | e-mail 2002-01-18 08:24:30 (291)
Nem tartom eléggé hitelesnek Kuncze Gábor online válaszát.
Az ÁVH – n nem vertek, csak a háromnegyed köríves tenyérbe lendítést gyakorolták!
Valami Medgyessy (Mószerer) Péterkém viselt dolgain, azaz veretes hazugságain izzik az index hu politikai vitafóruma, de talán az egész ország részese a nagy politikai átveréseknek.
Vannak olyan topicok, amelyeket nem sikerült eddig elvarrni, mint ezt sem. Én hibám, nem érek rá mindenütt jelen lenni.
Kuncze úr megint vastagot lódított meghallgatásán, és ez eszembe juttatta tartozásomat.
Tartozom egy olyan egykori kommunista visszaemlékezésinek felidézésével, akit személy szerint Demény Pál elé sorolok.
1989 – ben adták ki könyvét Magyarországon, Glatz Ferenc előszavával, tehát hiteles mű. Zinner Tibor jegyzetelte.
Kuncze Gábort, és azon belügyi apparátusbeli sameszait, akik kiadták Vajda Tibor részére a magyar diplomáciát megszégyenítő iratot, csak politikailag alultájékozott szélhámosnak tudom minősíteni. (Online közlés szerint Kuncze Gábor helyesbített.)
Kuncze Gábort, és azon belügyi apparátusbeli sameszait, akik jelenleg Medgyessy (Mószerer) Péterkém viselt dolgai miatt összevissza hablatyolnak, dezinformálnak, egy egész országot ügynöknek vádolnak, - ismerős szöveg Rákosi Mátyás szájából? „Fasiszta ország”- minősítsék a történészek. Ebben is lesz helyesbítés?
Pitiáner konjuktúra - lovagok, percemberkék, akik a koncért mindenre képesek. Márai Sándor jellemezte jól őket.
Idézet Szász Béla könyvéből, 48 – 49 oldal:
„Nem tettem volna ezt, már csak azért sem, mert ebben a pillanatban belépett az a túltáplált, durva arcú nyomozó, aki másodmagával a Földművelésügyi Minisztériumban letartóztatott. Leült, de nem szólt, kibontott egy nagyméretű borítékot, amin női kézre valló, kissé otromba címzés állt: Vajda* elvtársnak. Akár valóban így hívták, akár nem; számomra ez a név most már meghatározta a durva arcvonású fiatalembert. Vajda feltépte a borítékot, a benne lévő iratokat gondosan elolvasta, majd a fiókjába zárta. Ezalatt a Vas megyei életem fonalát kezdte gombolyítani. Először a családom került sorra. A két ávéhás jelentőségteljesen pillantott össze, amikor készséggel elismertem, hogy apám a Vas vármegyei Elektromos Művek vezérigazgatója volt, majd gúnyosan firtatták anyám rokonságát, kivált pedig katonatiszt atyafiságunkat. Olyan megjegyzéseket tettek, mintha az a tény, hogy négy unokafivérem - kettő közülük még az Osztrák-Magyar Monarchia idején - a katonai hivatást választotta, önmagában is egyértelműen bizonyítaná Szőnyi Tibor állításait. Hasonlóképpen kommentálták katolikus papi középiskolámat, hajdan jó nevű egyetemi kollégiumomat, a párizsi Sorbonne-on eltöltött két félévemet. Vajda sötéten megjegyezte, számára egyéb adat híján is nyilvánvaló volna, hogy ily környezetben nevelkedett ember jóhiszeműen nem csatlakozhatott az akkor még illegális kommunista mozgalomhoz. Szerencsére azonban bizonyítékaik is vannak, hogy már 1932-ben, egyetemista koromban, Horthy politikai rendőrségének megbízásából, provokációs szándékkal furakodtam a kommunisták közé. Jól tenném, ha - mielőtt még ezeket az adatokat elém tárják - a magam jószántából mondanám el, miképp kezdtem meg és miképp folytattam besúgó tevékenységemet.
Amikor kétségbe vontam, hogy az ÁVH vagy bárki soha meg nem történt besúgást bizonyítani tudna, ismét előkerültek a gumibotok. Némi előkészítő csatározás után homlokomat a durva kaviccsal fröcskölt, miniatűr hegyvidékhez hasonló falhoz támasztották. Rám parancsoltak, szorítsam kezemet nadrágom varrásához, testemet pedig oly módon merevítsem meg, hogy a padló és a fal között negyvenöt fokos szöget zárjon be. Cipőmet levettették, hogy meg ne csússzam. A jóképű Vas megyei mellém guggolt és gumibottal verte a lábujjaimat. Erre a derékszögű háromszög, minek átfogóját testem képezte, rendszerint hamarost összeomlott. De vallatóim néhány perc múlva ismét helyreállították a klasszikus geometriai alakzatot. Ám az elmés újítás mellett, amin Euklidész talán csodálkozott volna, ez az ávéhás kettős sem hanyagolta el a szokásos vesetángálást, a háromnegyed köríves lendülettel ütött tenyérbe verést, de a talpalást sem. Ehhez azonban nem használtak már szőnyeget. nem csupán azért, mert a kopár kihallgató szobában ilyenfajta luxustárgy nem volt fellelhető, de azért sem, mert legyengült fizikai állapotom szükségessé sem tette leleményes segédeszköz alkalmazását.
Néhány nap múlva, éppen egy kevésbé viharos éjszakai kihallgatás hajnalán, Vajda az írógép elé ült, hogy fölvegye az első jegyzőkönyvet. Egyelőre csupán szokványos adatok és dátumok felsorolását kívánták, mikor születtem, mikor, hol végeztem iskoláimat, meg hogy 1932 - ben Franciaországba utaztam, majd Párizsból 1939-ben Argentínába, ahonnan 1946-ban visszatértem Budapestre. Ám az első mondatok után máris elakadtunk, mert Vajda ezt írta: "1937 szeptemberében kalandvágyból Párizsba utaztam."
Kijelentettem, nem kalandvágyból, hanem tanulmányi célokból utaztam Párizsba, törölje a "kalandvágyból" szót, mert így nem lesz módomban, hogy a jegyzőkönyvet aláírjam. Oktalanságnak látszott olyan ily, voltaképpen csak enyhén rosszalló jelző miatt megmakacsolnom magamat, de valamiképp úgy éreztem, ha meghajlok, ha megindulok az engedékenység lejtőjén, nincs többé megállás, és rövidesen elismerem majd, hogy nemcsak Szőnyi és Wagner összekötője voltam, nemcsak kémszervezetet létesítettem a Külügyminisztériumban, hanem már kora ifjúságomban rendőrségi besúgóként kezdtem politikai és erkölcsi pályafutásomat.”
(*alatt Zinner Tibor ismerteti Vajda Tibor életrajzát. Császárné „élvtársnő”, Kuncze Gábor minisztériumának ékessége sem olvasta Zinner hivatkozását: LfB. Ir. 005/1954)
Kunczét, a belügyi apparátusbeli hazug MSZP utóvédharcosokat, az szt - tisztek szövetségét nehezebb utolérni, mint a sánta kutyát.
Olyanok, mint az elboocsájtott légió.
További jó szerecsenmosdatást kívánok asztaltársaimnak Császárné módra Medgyessy (Mószerer) Péterkém viselt dolgai kapcsán!
Kedves egészségükre!
Tiborc
Érdekes módon itt találtam meg ezt a nevet: Gyekiczky András
„No Trebi, az eset után Gyekiczky Kuncze kabinetfönöke egy kolumnás cikkben ismerte el az elkövetett hibát és kért elnézést a Népszavában.”
Csendesen megjegyzem, hogy ezt a nevet most újra hallottam a Sajtóklub 2002-02-08. – i adásában. Bayer Zsolt említette, mint azon embert, aki két hete házal egy mocsok hírrel a sajtó tájékán.
Végül a Pallagi - féle bulvárlap hozta le a Kósa Lajos debreceni polgármester ellen kreált szex - botrányt, nyilván asztaltársaim foglalkoznak a témával a megfelelő topicban.
Ezek után megkérdőjelezem Gyekiczky András ex – belügyminisztériumi kabinetfőnök tisztességességét, szavahihetőségét, visszamenőleg is.
Mondhatnám, amilyen a szolga, olyan a gazdája, de nem mondom, mert Kuncze Gábor és Gyekiczky András mai kapcsolatáról nincsen információm.
Igyekeztem a frissen megszerzett oktatásnak megfelelően a tényekre szorítkozni, ne érjen ez a vád:
„Lehet az SZDSZ-t nem szeretni azért, mert liberális, lehet az SZDSZ politikusait utálni azért, mert liberális elveket képviselnek, csak akkor ezt meg kell mondani egyenesen és tisztességesen. Az SZDSZ-t ért vádak rendszerint egymásnak is ellentmondó ostobaságok, amelyek tényszerűen nem igazak.”
Minden tiszteletem a liberális elveké.
Tiborc
Azért az a "tudtom nélkül" ma is visszaköszön!
Idézet:
"Mindkét pártelnök helytelenítette, hogy az egyházak egyes képviselői úgymond a kormánynak kampányolnak, Kuncze közölte: szívesebben hallana többet az egyházak karitatív tevékenységéről. A gondola kérdésére, mi a véleménye arról, hogy 1998-ban a Hit Gyülekezete, hangfelvételek és Bartus László könyve szerint az SZDSZ választási sikeréért, és ellenfelei romlásáért imádkozott, a szabaddemokrata elnök úgy felelt: ha ez valóban megtörtént, az sem volt helyes. "
Forrás: http://www.gondola.hu/cikk.php?szal=2918
Tiborc
Kuncze ávós bűnpártoló topic javítása.
a kunczeonline.html alapján.
Kedves Trebitsch!
Elnézést, az eléggé szerteágazó topicban erre a helyre tudom a hivatkozást betenni.
Más keresés közben találtam rá, és hallgattassék meg az illető fél is.
Remélem, a valót közölte, kíváncsi lennék Bárdi Magda véleményére is, de ennek megszerzését nem vállalom. Vannak erre specializálódott szakemberek.
Nem kommentálom az online imterjút, nem eléggé meggyőző.
Idézet az online interjúból, az eredeti az indexen olvasható:
„Woland: - Kuncze Úr!
Etikus volt-e, hogy az Ön, kudarcokban páratlanul gazdag belügyminisztersége alatt állították ki azt az igazolást a BM-ben, miszerint "az ötvenes években a fizikai erőszak nem volt megengedett az ÁVH-nál"? Mindez összefüggésben áll-e azzal a szomorú ténnyel, hogy Eörsi képviselőtársa egészen a legutóbbi időkig közös ügyvédi irodát tartott fent a Ries Istvánt személyesen agyonverő ÁVH-s főtiszt Bauer Miklóssal?
Kuncze Gábor: Az ominózus levél a BM-ből a tudtom nélkül ment ki. Amikor tudomást szereztem róla azonnal másik levélben értesítettem a perben álló feleket, hogy a korábban, az apparátus által kiküldött levél tartalma nem felel meg a történelmi tényeknek és ezt egyébként Bárdi Magda a perben fel tudta használni. E tekintetben a Belügyminisztérium hivatalos véleményévé az általam küldött levél vált. „
Kiegészítem a megtalált dokumentumokkal az eddig leírtakat.
Alapmű.
Dr. Hudy Zoltán: Pártωrendωőrség
Interart Stúdió 1990
ISBN 963 8035 00 5
Nem idézem a könyv "Császárok, királyok, Császárnék" című fejezetét, mert hosszú. (131 - 147. oldal)
Mindent leírt a szerző a Császárné et.nő rendszerváltás előtti viselt dolgairól.
A kéziratot 1990. február 5. - én zárta le a szerzője.
Súlyos politikai dilettantizmus volt a "rendszerváltónak" titulált kormánytól, és utódjától is, valamint a mélyen alultájékozott és pitiáner szabadon választott parlamenti képviselőinktől, hogy hagyták ezek ellenére tevékenykedni a hölgyet!
Nemrég kaptam vissza a könyvet, ezért hivatkozok csak most erre.
Legalább olyan korrupciókat írt le a szerző Benkei elvtársról, mint Bokor Úr Cinege Józsefről.
Elhallgattatásra ítéltetett.
A szerző is, a könyv is.
Akit érdekel, olvassa el.
Csípős megjegyzés a pontosítás: Kuncze Gábor csak egy a sok közül. A többi is megéri a pénzét.
Tiborc
A politikai átnevelésnek lehetnek árnyaltabb verziói is.
pl: Heti egy óra a kígyós Kosztolányinál, aki előadást tart az igazság relativitásáról.
Heti 15 perc eltöltése Grespik László környezetében, aki katolikus sámándalokat énekelve, vitézi kardját csiszolja egy kaszakővel.
Heti öt percben az íróasztala fölé görnyedt Csurka hátának nézése, miközben az antiszemitizmus elleni legújabb antiszemita írásán dolgozik.
Heti két percben Dajcs Tompika előadását kell hallgatni a három gyerek és egyebek kormányprogram lényegéről. ( Ha nő vagy, akár egy évre is mentesülhetsz az előadása alól, ha letolod neki a bugyidat és előre hajolsz. )
Heti öt percben éljenezni kell Torgyánt a villája előtt ( Ettől mentesülsz, ha némi pénzmagot utalsz át a szervező által megnevezett jótékonysági számlára )
Évente egyszer kezet kell csókolni egy miseruhába öltözött papnak, aki Orbán képet tart a kezében.
Hetente egy tucat Millenniumi Országjárót kell elvinned lakótelepi címekre. ( A TB. biztosításod a kézbesítés időszaka alatt nem érvényes )
Hetente egyszer kis fehér csomagot kell átvenned Pintértől és az általa megjelölt címen és személynek átadni, vagy a kocsija alá helyezni.
Most így hirtelenjében más nem jut az eszembe. Kiegészíthetitek.
Kedves tegzes,
logikailag nyilván nem áll fenn ez az összefüggés, de azért még ne dolj hátra. Nem jelenthetjük ki teljes bizonyossággal azt sem, hogy aki nem látja a kormány nagyszeruségét, az egészen biztosan nem tökkelütött.
Általánosságban mondom, azért még ne csomagolj :-)
Rendes doki vagy!
Meg is igérem, hogy téged nem haraplak meg, ha ez a fidesz a politikai átnevelésem érdekében kényszer gyógyintézetbe csukat. ( Valamit muszáj tenniük, mert a politikai fogoly kategória már megszünt )
Az meg ugyebár, csakis kezelésre szoruló gyagyás lehet, aki nem látja a FIDESZ kormány nagyszerűségét.
Veér Andrással csak az lenne a baj, hogy barátunkban a még lehető legutolsóbb /tatárföldi kórodában kezelt/ feltehetően kisgazda hadifogolyt látná, s kartonra rajzolt fogkeféket, fésűt mutogatna neki, s megigérné, hogy visszahegesztik a lábát:-))) Ebből pedig az a rögeszme kerekedne ki, hogy Tatárföldön nincs fésű... s a nők wc-pumpával igazítják a frizurájukat.
Idézem 195. beírását:
"És az hol van, mikor az ártatlan nyugdíjas tüntetőket sk ütötte-verte, valamint Pongrácz Gergelyt, a magyar nemzet disznótenyésztőjét bilincsbe verte?
Én istenem, de fura teremtményeid vannak! "
Elnézést, de a hablatyot nem kedvelem!
Nekem ittend semmiféle teremtményem nincsend!
Igyekszem az illem, és a jó modor alapján létezni, és néha balkézzel hátranyúlok, előveszek egy régi könyvet, és emlékezetből fellapozott oldalait szkennelem, ezt elismerem.
Bármelyik, az irodalomban, a könyvkiadásban, terjesztésben, vagy csak az olvasásban jártas asztaltársam kézből kontrázhatna, nem tudom , miért nem teszik.
Asztaltársam, vagy: "Tisztelt asztaltársam! Tisztelt Hölgyem! Tisztelt Asszonyom!"
Tévedésben leledzik, amikor - megsértve a Modus Moderandit ittend Pongrácz Gergelyt, a magyar nemzet disznótenyésztőjét azonosítja pindiy asztaltársunkkal.
Nem folytatom pindiy modorában, pedig megérdemelné!
Az általam idézettek helytelen állításaiért is elnézést szoktam kérni, megsértve ezzel az elkövetők jogait.
Kérem, ha ilyent vesz észre, helyesbítsen, egyébként pedig ne foglalkozzon az én "teremtményeimmel"!
Mint öreg tanítóm, Matula bácsi mondaná: "Ennél finomabban nem lehetne mondani…"
Érdemi megjegyzését köszönve
Tisztelettel
Tiborc
A Szegény! Hát már nem csak tudathasadása van, hanem üldözési mániája is.
Húzz te is gumikesztyűt, aztán munkára fel!
A tudathasadása kezelésére aztat javaslom, hogy ejtsünk rá egy Lenin szobrot, így ismét visszazökkenhet az a jó régi kommunista éne. Aztán jól ráeresztjük a Csurkára
