Kérlek, hagyjátok, hogy megosszam gondolataim és érzésvilágom.
1 éve kb., hogy történt az eset, úgy december környékén. Egyetemet kezdtem (szeptmberben), ő egy évvel fennebb járt mint én, ne tévesszen meg a dolog, én vagyok az idősebb, 7 évvel (én képviselem a női nemet esetünkben). Egy helyen éltünk (és még mindig), koliban. Első barátnője voltam, minden szempontból :). Haza is látogattunk hozzá, ami- lévén hogy nekem sincs sok tapasztalatom szerelmi párkapcsolatok terén- eléggé arra utalt, hogy kedvel :). Mondta is egyszer, hogy valami nagyon extatikusat szabaditottam fel benne. December elején hazalátogatott és maradtam még a koliban, és a közös karácsonyt és szilvesztert terveztük. (Hazafele még küldött, először, egy I love you-s macis gifet, meglepődtem). Egyik nap felhivott, hogy akkor megyünk X helyre vagy sem, aztán másnap jött az üzenet messengeren, ahol nagy sajnálkozva hogy nem tudja face to face mondani, szakitani akart azaz szakitott. Én, ahogy megláttam az üzenetet, teljesen lefagytam. Csak egy hónapra rá találkoztunk, de addig se én nem válaszoltam, és részéről sem jött semmi több. Kb egy hónap múlva, miután többszörösen is elmentünk egymás mellett, szó nélkül, megirtam neki a dühömből és bántottságomból, hogy egy fasz volt és hogy ennél és sokkal jobbat és többet érdemlek. Erre is üzenet jött vissza, hogy tényleg sajnálja hogy nem élőben mondta el, de kellett volna várjon és hogy nem akart beszélni velem a szesszióban, mert annyira sem tudna figyelni, mint akkor.
A történet tovabbra is az maradt, hogy sosem zártuk le, beszéltük meg. Én közben minden féle folyamaton végig mentem, sajnos több lánnyal is végig kellett nézzem ami persze nekem is fájdalmat okozott, még akkor is ha tudtam, hogy ő nem az az ember akinek én hittem és stb. egy örök társaságot kereső ember- fél az egyedülléttől, gondolom. Velem ellentétben, aki nagyon sokat vagyok és voltam egyedül és nagyra értékelem ezt a fajta szabadságom.
Mindeközben, úgy láttam, hogy ő próbált felém emberként nyitani, és beszélni vagy beszélgetéseket kezdeméynezni - nem rólunk, hanem csak ilyen ''egz koliban vagzunk, egy szakon, random kérdések, én egyszerűen nem tudtam vagy tudok túllépni azon, hogy nem volt ez lezárva köztünk. És visszahallottam nem rég, hogy ő is hiányolja ezt mert megérte volna (az ő szavai). Viszont kevésre rá, hogy ezt hallottam, összejött valakivel, akivel úgy tűnik eléggé egymásra hangolódtak. És én szeretném, ha tudnék örülni neki, de egyszerűen még mindig bánt és sajnálom, hogy nem volt megbeszéve köztünk.
Nagyon nehéz nekem, hogy ilyen korölmények között kell együtt lakjak az exemmel, elszomorit, mert midnketten megérdemeltük volna hogy beszélgessünk és tudom, hogy nekem is részem van ebben. De egy szemét köcsögnek tartottam amiatt, ahogy kezelte a szakitást es az üzenetért, és csak azt akartam hogy elfelejtsem. Ennek ellenére, teljesen része a mindennapoknak. El fog valaha múlni a regret érzésem hogy nem beszélek vele erről? Mostmár lassan 1 éve, ő csajozik én meg csak azt szeretném ha el tudnám engedni a haragom és a fájdalmat, sokat sirtam emiatt és mostanában. Hiányzik az a felem, amelyiket emgéltem vele, de racionálisan tudom, hogy sok midnenben nem voltunk kompatibilisek.
Szia! Hát nyár óta nem tudom, mi lehet Veletek, bár gyanítom, hogy semmi sem lett. Ahogy végigolvastam a sztoridat, valamiért a tudalattimból az jött fel, hogy "ÖNSORSRONTÁS", hogy túl jó voltál a hölgy önmagában pozicionált érdemeihez képest. Hogy nem tudta hova tenni, hogy valaki tényleg tudja őt szeretni, tisztelni. Sajnos, ha valaki saját magát nem tiszteli, az a másik ember feléje áramló tiszteletét sem tudja értékelni, elfogadni. És még csak azt sem mondom, hogy hibás ebben. Érte valami trauma, amit nem dolgozott fel, ettől ő elkönyvelte, pozicionálta magát valahová, és hiába kap ennél pozitívabb visszajelzést, nem tudja hová tenni a helyzetet.
Picit más, nem untatásból. Én is pasi vagyok, ráadásul már egy 50-es csóka. Ebben a topicban igen aktív voltam 2011 és 2013 nyarain. 11-ben csak átmenetileg lettem faképnél hagyva (13 év után), majd visszajött a hölgy, 2013-ban sajnos végleg. 15 év után. És belőlem is egy mogorva, cinikus, már-már majdnem nőgyülölő figura lett. Legfőképpen az az "univerzummal szembeni csalódás" viselt meg, hogy akkor, amikor a szüleim halálukig együtt voltak, az ő szülei is halálukig együtt voltak, velem mégis ez történt. Bármi más sorscsapást hamarabb el tudtam volna képzelni a személyemmel kapcsolatban mint ezt. És a mai napig is sajnos az van, hogy valahol megtört, eltört a bizalom. Most van egy épülőfélben lévő kapcsolatom, de olyan kéreg is van rajtam, hogy elképzeltem, hogy mi lenne, ha megcsalna vagy elhagyna? Leszarnám. Kizárnám az életemből és folytatnám egyedül. Ahogy eddig is.
Nem nagyon pörög, de azért legyen itt az én történeten. Társkereső. Egy nagyobb csalódás után akkor jött a boldogság egy csodálatos nő személyében, amikor nem is számítottam rá. Még egy vékonyabb páncél volt rajtam, de elég volt ahhoz, hogy érezze. Zavarta. Kb egy hét után tudtam levenni. Éppen jókot, ekkor már csaknem feladta. De örült és hálákodott. Ő addig folyamatosan próbálkozott, nyitott, becézett. Már találkoztunk is. Aztán én is tudtam magamat adni. Innentől jött a csoda. Napi tralálkozás, hétvégi szórakozás. Közben egymásról gondoskodás: bevásárlás, főzés, éppen ami kellett a másiknak. És a megannyi csetelés, a kora reggeli kedves üzenetek, a lefekvés előtti kedves elköszönések. Egyre jobban beleményültünk. Egyre kedvesebb letgt, egyre jobban bújt. Imádtam a mosolyát, a csókját, az érintését, a hangját. Láttam rajta, hogy kölcsönös. Elmondta, hogy a válás után csak zűrös pasik voltak. Fiatalabb mindegyik, mind gyerek nélkül így gyereket akart, féltékenyek és sehova nem lehetett ezért menni velük. Én pedig mindenben ami fontos tökéletes vagyok. Volt, hogy hajnalban betekertem a munkahelyére (egyedül ő dolgozott ott), hogfy reggel virág fogadja. Ezért egy órát tekertem, amikor este még igen hűvös volt. Szerelmes lettem. Vittem neki kedvenc cukrot, csokit, máskor kávéval, fagyival mentem. Nem egyszer virággal, gyümölccsel állítottam be. Jött a nyár, gyerek itt is, ott is, még nem történt meg a bemutatás. De akkor hogy lesz? Mehetnénk egymáshoz, oldjuk meg. Kérte, mutassam be a gyerekeket. Megtörtént. IMádták és ő is őket. Nagyon szépen bánt velük. Az ő fiát majd később. Mert ballagás, aztán pár nap múlva kaja, több nap tiszta stressz, utána megismerhetjük. Ekkor még nem voltam családi rendezvényeken, távolról segítettem. Kikészült, rengeteg munka és feladat. De még a ballagási kaja éjjelén is áthívott engem és a srácaim, rengeteg kaját adott. Jött a hét, nekünk évzáró, neki másnap üzleti út. Nem tudtunk találkozni. Csak a szerelmes kedves üzenetek. Csütörtökön írtam neki a legnyíltabb szerelmes üzenetet. Mire visszaírta, hogy hasonlóan érez, alig várja, hogy családként létezzünk. Szeptembertől a fia kirepül, esetleg összeköltözhetnénk ( neki és nekem is rendezett háttér, tehát nem számító jelleg). Hogy csakádként együtt nyaralhatnánk, amire úgy várt már. Megírta, hogy nehéz hete volt, és végre majd újra egymással szemben borozunk a kellemes nyári éjszakán. Az üzleti esemény végén írta, hogy otthonról újra írni fog, addig is hiányzom. Ez volt négy órakor. Este hétkor (egy órás útja volt haza), megírta, hogy az anyja volt nála, de most már van. Ekkor egy ártatlan minen ok kérdés hagyta el a kezem. 20 perc múlva azt írta, hogy nem. beszélnünk kell, mert részéről elmúlt, ez már barátság, nem tudja folytatni. Beszéltünk. Majd személyesen is. Igen, reggel még azt írta. Igen, végig úgy érezte...de már két hete vívódik és figyel. És nem érzi, hogy oda lennék érte. Mást szokott meg. A tenyerükön hordozták az exek (kapartak, küzdöttek..ezeket többször is monda). Én nem ilyen vagyok. nem érzi, hogy rajongok érte. Ez kevés, és nem is fog változni, vége, ennyi. A lány, aki pár napja még egészsége féltékenységgel engedett el dolgozni, ahol lányok vannak, az egyszer csak nem érez semmit. Aki kéri, hogy mutassam be a gyerekeket, mert ő komolyan gondolja, az egyik napról a másikra lezárja. Csak pislogtam. Beszéltünk még erről pár nappal később, de csak ezt kaptam: majd átgondolom. ezt sokszor elolvasom. nem tudok mit mondani. barátok lehetünk. talán idő kell. lehet rosszul döntök. Szar ez így is és úgy is. Mintha tinik lennénk, miközben 40 körüliek vagyunk. Szakítás előtt egy héttel a barátnője félrehúzott és elmondta, mennyire dicsér és milyen jókat mond rólam. És végre megtalálta akit keresett. Bár tudnám, mi történt.
Köszi az ölelést. Nem akarok vele beszélni. Amit a szakításnál mondott, az van..Azt mondta nem volt szikra, erre harom honap utan jott ra. Egy youtube videoban amugy magamra ismertem. Odaado voltam. Magamat egy alsobb polcra tettem es kifejeztem szamara, hogy koszonom, hogx velem.van. Amikot volt az a megingos telefon akkor elmondta, hogy nem lat engem a kapcsolatban. Atveszek szavait, mondatait, gyakran azt fozom, amit o fozott. Azt mondta azert mondja el, hogy ez zavarja. Viszont idot nem adott, masfel het mulva szakitott. Pedig azt mondta tudnom kell hogy velem kepzeli el a jovot. Utobb megtudtam masodkezbol, hogy szerette volna velem, meg is probalta, de megijedt amikor konnyek kozott vallottam szerelmet. Es igen, o is sokszor leirta, mondta mennyire szeret. Egy masik vidoban is magunkra ismertem. Felmerte hogy nem tudja, nem akarja viszonozni azt es annyira.amit en adok neki es igy nem akart kinozni sem. Ebben igaza volt. Mar egyre jobban vagyok, kapcsolatra nem allok keszen, mindenkiben ot keresem. Egyelire bulizok es kalandokat keresely csajok kozelseget. Viszont eppen ma eltunt a tarskeresorol es persze azon kattogok, hogy lett valakije aki most hozza jar, jokak nevetnek, szeretkeznek. Hulye vagyok, mert mar biztosan tudom, hogy utanam azonnal visszament a szeretojehez, tehat mwr nem en vagyok az utolso nala. De a szereto becsajozott, nekem igy konnyebb volt..most viszonz valszeg pasija van, ami megint szar.
"Egyszer pedig az utolsó találka előtt két nappal ingott meg, hogy úgy érzi, zárni kezdett felém, de ezen túllesz, ne agyaljak ezen, csak szerette volna ha tudom. Imád és a szívemhez vezet az útja."
Az ilyen mondásoknak kb annyi értelmük van, h jól megijessze a másikat, de igazából nagyon kevés információtartalma van, h mi is történik csak egy nagy ködös ijesztegetés.
Volt olyan mondás, h szerelmesek vagytok egymásba? Igy olvasva nagyon intenzivnek tűnt a kapcsolatotok, de ez nem volt benne.
Még egyszer sajnálom és értem, h most nem tudsz mit kezdeni ezzel. Beszélni tudsz beszélni a hölggyel? Nekem általában sokkal könnyebb lezárnom, ha megkapom az infókat, h mit gondol meg érez a másik és nem vagyok tele kérdőjelekkel.
Leült a topic, de azért leírom röviden a történetet.
Szerelmes vallomásokkal teli, egymással törődős, rengeteg üzenettel és telefonnal gazdagított, egymáshoz odabújós, egymás kegyeit kereső és megtaláló csodálatos három hónap után...egy mozizós, vacsorázós, pezsgőzős, táncolós, az éjszakát átbeszélgetős és átszerelmeskedős, a következő hétvégét tervezős, amikor egymásnak megköszöntük hogy egymásra találtunk és mennyire jó nekünk, szóval ez után pontosan egy héttel rá, Valentin nap előtt egy nappal elhagyott, mondván, hogy nem érzi a szikrát. Röviden ennyi. Egyetlen veszekedés vagy vita sem volt. 40 felett vagyunk, én a férfi.
Ami esetleg fontos lehet:
- A hölgynek állandó szeretője van, ha nics partnere, talán sokkal könnyebben tesz véget egy kapcsolatnak, mert már akár másnap nincs egyedül
- Az utolsó nap amikor nálam volt (egy héttel a szakítás előtt), fogta a párnáját amit első nap hozott, és elvitte
- Egyszer szilveszter előtti napon ingott meg (szeretője hívta bulizni), de nem tudott elengedni akkor még, eljött és utólag áldotta az eszét, hogy engem választott
- Egyszer pedig az utolsó találka előtt két nappal ingott meg, hogy úgy érzi, zárni kezdett felém, de ezen túllesz, ne agyaljak ezen, csak szerette volna ha tudom. Imád és a szívemhez vezet az útja.
- Az utolsó előtti találkáról, amikor eljöttem tőle, két óra múlva küldött egy fotót, hogy levetkőzött, megy fürdeni. Feltűnt a lábán egy ékszer, ami nagyon tetszett, de mivel sosem volt rajta és sosem említette, rákérdeztem, hogy ezt most húzta fel, miután eljöttem és pont fürdés előtt? Annyit mondott, hogy most igen, de a többire nem válaszolt...
-Az utolsó héten ritkulni kezdett a kommunikáció, de felvette a gatyámat és lefotózta, csodás hétvégét kívánt, még volt becézgetés, de itt fordult először elő, hogy 5-8 órán keresztül semmi üzenet nem jött felőle. Állítólag a hétvgétét az anyja nála töltötte, de pénteken és szombaton este fél kilenc után megszűnt létezni, csak másnap jelentkezett azzal, hogy bealudt. Volt ilyen, de ilyen korán és két nap egymás után, ráadásul hétvégén még sosem.
Hát ennyi. Kattogaz az agyam, igyekszem összetenni a morzsákat egésszé és keresni a választ a miértre. Átolvastam három havi csetelést, és döbbenten állok. Mert ha az mind igaz volt, akkor pláne nem értem.
Helló, Mary Michael vagyok, azért jöttem, hogy ezt a jó hírt az egész világra terjesszem arról, hogyan visszakaptam a férjem szerelmét. Amikor múlt hónapban a szerelmem egy másik lányra hagyott, de amikor találkoztam egy baráttal, aki bemutatta Drigginovia-nak a nagy hírvivőt, azt mondtam DrIgbinovia kérdésére, hogy hogyan hagyott a férjem, és hogyan kell dolgozni egy nagyon nagy cég. Csak azt mondta nekem, hogy a megfelelő helyre jöttem, hogy a szívem vágyát minden mellékhatás nélkül elhozzam. Azt mondta nekem, mit tegyen Miután befejeződött Az elkövetkező két napban a szerelmem felhívott a telefonra, és sajnálom, hogy élni fogok, és a következő héten, miután a szerelmem felhívott, hogy bocsánatot kérjek, hívták egy interjúban a kívánt cégnél, és felügyelőként kellett dolgoznom. Annyira boldog vagyok és túlterhelt az a tény, hogy ezt az egész világnak meg kell mondanom arról, hogy Drigbin segít nekem, hogy megadja a szívemnek a vágyat. A Drigbinovia mindenféle varázslat és jó mágia szakembere. Ha bármilyen kérdése van, forduljon a Drigbinovia-hoz a következő e-mail címen: doctorigbinovia93@gmail.com
Tegnap beszélgettünk sikerült addig eljutnom hogy meghallgat amit szeretnék neki mondani haladás végülis ez is. De nem fogom erőltetni ezt a témát ne hogy azt gondolja hogy erőszakoskodom. Ha meghallgat és eljönne velem arra a programra amit terveztem vele (falmászás meg hasonló extrém sportok ezeket akarta annó kirpóbálni velem) akkor lehet hogy ismét közel tudnék kerülni hozzá. Ha jól sül el és látom hogy élvezi akkor lehet további komolyabb programokat szervezni. Szerintem ő ezt már érezte hogy ez lesz csak nem mondta el ami kicsit azért fáj..
Azt kifelejtettem hogy komoly tervei voltak velem: gyerek eljegyzés és azt mondta hogy kiöltem ezeket belőle. Mondtam neki ameddig albérletbe vagyunk addig nem fogok gyereket csinálni. Szerintem a sok várakoztatásba is beleunt az összeköltözésnél is sokat várt akkor most a gyerek eljegyzés... Én meg most kezdek rájönni 1.5 hónap után hogy mit vesztettem el és hogy mennyire hiányzik.
Bármit megtennék hogy vele legyek akár ki is mennék dolgozni utana de ő jelenleg nem nagyon akarja... Barátkozzak vele? Októberbe haza jön 1x legalább találkozunk még a maradék cuccokat visszaadjuk egymásnak akkor hogy hívjam el bárhova is? Mert facebookon már ecseteltem neki a találkozást de nem nagyon akarja ő ezt még...
3.5 évet voltunk együtt és most 1.5 hónapja szakított velem a barátnőm de úgy hogy vasárnap jöttünk haza a nyaralásból és kedden bejelentette hogy ennyi volt. A történet a következő, azt tudni kell hogy első komolyabb kapcsolatom eddig csak futó kapcsolataim voltak. Én 26 vagyok a hölgy pedig 28. Utolsó félévbe költöztünk össze ő mar 2éve nyaggatott ezzel ez volt az egyik probléma, nem tudott megfelelni nekem a háztartásbeli dolgokkal ez is néha szült konfliktust és ami betette a kaput az hogy kirugták a munkahelyéről. Az egyik barátom kiment svájcba dolgozni és magányos volt a barátom kint és elkezdtek beszélgetni és kicsit eltávolodtunk egymástól ő nyomkodta a telefont én meg a sz.gépnél ültem ez is hatalmas gond volt szerintem hogy nem foglalkoztunk egymással. Amikor összejöttünk utána 1.5 évre rá mondta hogy menjünk ki külföldre dolgozni (ő már volt kint szóval tudta jól hogy mennyivel jobb az életszínvonal) én nem akartam.. és amikor megtudta hogy kirugják a munkahelyéről felkereste a régi osztrák munkahelyét és oda ment ki. Nos ugye kedden bejelentette hogy ennyi vasárnap meg a barátom vitte ki külföldre mert pont kapóra jött neki hogy megy vissza és akkor kitud vele menni (olcsóbb volt a kiutazás). Azóta már átment a volt barátnőm is svájcba a barátomhoz mert ott talált jobban fizető állást és egy munkásszállon is laknak. Én szerinten nincs közöttük semmi csak barátok. Viszont én még szeretnék érte küzdeni de a legfőbb probléma számomra az 1000km távolság. Jönnek haza mind a ketten októberbe mert egy faluba lakunk és mondtam neki hogy találkozzunk beszélgetünk és csinálunk valami programot. Válasza az volt hogy nem szeretne exel közös programokat szervezni. Viszont akkor mért irogat facebookon? 3.5 évet nem lehet 1.5 hónap alatt kitörölni. Valamilyen szinten biztos hiányzok neki.. mi tévő legyek tudtok nekem ebbe segíteni? Nem szeretném elveszíteni :(
Ne gondolj vissza hanem előre. Tudd hogy vége és keress minél hamarabb mást..
Az időt ingyen kapjuk az életben, de mégis a legdrágább dolog ami van.
Akár mennyire fos érzés, tudd hogy ő is nagyot veszít.
Legyél nyitott az első perctől más nő felé, beszélj magabiztosan, határozottan, pozitívan és próbálj viccelődni. Ne legyél unalmas más nő szemében és ne viselkedj mint egy loser. Vegyél új ruhát menj sportolni hogy jobb alakod legyen, legyél ápolt borotválva és hidd el a nők úgy rádfognak találni és tapadni hogy na. Csak azzal foglalkozz aki valamit hoz az életbe amit értékelsz és a többit szard le.
Mutasd meg egy nőnek hogy jó veled lenni és biztonságot tudsz nyújtani neki.
Ennyi, tényleg nem nehéz dolog és most már hagyd abba a sírást.tegyél lépéseket és két hónapon belül már szexelsz is a következővel és kiröhögöd magad hogy milyen marha voltál hogy sírtál és reménykedtél az exedér aki úgyis már mással szexel.
Mi két évet voltunk együtt a párommal, aztán felsorolta a negativ tulajdonságaimat és viszlát...
Nem mondom hogy nem volt igaza, mert sokszor tényleg túl negativan/reálisan látom a dolgokat,de neki nem kellett megküzdenie semmiért, a családja sokáig egy közép osztályba tartozott, már nem, de hiába 32 éves még mindig a szüleivel lakik és a keresete ugymond zsebpénz! Én mindig is csóró voltam, én is apummal lakom, de apum 60 évesen nem talál munkát, én dolgozok de alig van életem mellette, ebből adódik a negativitásom, de ő ezt nem értette meg, nem is hibáztatom érte mert addig nem tudja az ember hogy milyen amig nem kerül bele, tervben volt hogy veszek egy házat és összeköltötünk, de ő nem akarta hogy apum ott lakjon velünk, ahol meg most lakunk ott elég rossz a helyzet szomszédság terén és nem hagynám itt!
A lényeg az hogy azóta összejött egy haverjával, és kiderült hogy ez miatt is szakitottunk, kicsit padlóra küldött mert a pasi elég érdekes fazon, antiszociális stb.
Én tudom hogy jó döntést hoztam, mert azóta ő is "formálodott" a pasi mellett, felszedett vagy 10kilót,és már nem az a szép szőke lány akit én megismertem, de azért rossz látni őket együtt...
Jó lenne találni valakit akivel egy irányba húzunk, de eddig nem akartam senkit magam mellé!
Tudom hogy megérdemlem hogy nekem is legyen valakim, de nehéz megtalálni az igazit!
nem tudom mi az a " tokot novesztenek" :) :) istenemre próbáltam megfejteni.
azt gondolom, hogy az van, ami mostanában a legtöbb 35 éve baja - egyedül is akarsz lenni meg nem is- szerintem az elköteleződni tudás fontos dolog - merni kell . sokkal könnyebb utána minden.
Gondoltam kiirom magambol, bar latom halott a topic :)
35 eves vagyok, a parom 32. 5 eve vagyunk egyutt, ebbol 3 eve egyutt elunk az o lakasaban.
Az igazsag az, hogy amig egyutt voltunk, az elmult egy evben en allandoan sulyoltam h hianyzik az egyedul let, hogy visszakoltozzek a sajat lakasomba es kicsit felepitsem magam, hogy lassam hol tartok, hova tartok igy 35 evesen.
sajnos totalnelhanyagoltam ot, semmi szeretetet nem adtam, nem foglLkoztam vele nem
voltak kozos programok, neha bulik de az is ki-ki a sajat barataival.
O birka turelemmel allt mellettem sokaig, aztan 3 napja robbant a dolog, hogy szakitsunk es koltozzek el.
hosszu ido ota ezt akartam de mindig visszatancoltam es most o mondta ki.
Emiatt valamiert teljesen megzuhantam, hogy most tenyleg elveszitem es semmi mas nem jar az agyamban csak a jo dolgok Amikbol alig volt, es nem ezek a dolgok amiket leirtam.
nem ertem miert vagyok ennyire keszen es jelenleg barmilyen kompromisszumra kepes lennek (beleertve a gyereket, ami a legnagyobb problema volt, hogy en meg nem tudom akarok e.. tudom 32 eves es lepnie kell ezugyben) hogY visszacsinaljuk, holott racionalisan tudom h nem mukodott.
de azt is tudom hogy en basztam el, miattam nem mukodott es lehet ha tokot
novesztenek es vegre felnonek akkor meg tudnam valtoztatni a hianyossagaimat.
Tényleg elég tahó, nem rég jöttem haza, köszöntem neki, ő meg csak játszik a telefonon és még csak meg se moccan és nem is köszön vissza. Nem tudom mit akar ezzel, engem már nem bánt vele. Csk mindig arra a köetkeztetésre jutok ilyen esetekben, hogy baj an a fejével....
Szakított velem a párom, agyis minden jel erre utal. Még mindig együtt élünk. Viszont közel 2 hónapja teljesen elhidegült tőlem, én sokat sírok, ő pedig úgy tesz, mintha egyáltalán nem érdekelné. Minden közös dolgunk hirtelen megszűnt. Külön eszik tőlem, szinte soha nem néz a szemembe, nem beszélünk semmiről, és lényegében kiköltözött a konyhába (távol tőlem a nappalitól). Ez egy kínszenedés mert még mindig szeretem és természetesen ágyom is rá. Nagyon-nagyon hiányzik. Mindent megteszek, hogylegalább kibéküljünk... Finom ételeket készítek (de nem nagyon kell neki), próbálom leknyerezni, stb. Nagyon nehéz ez az állandó ridegség. És persze mindent őrá alapoztam a jövőmben, egymással terveztünk, stb. De nem zaklatom, próbálok a lehető legtermészetesebben iselkedni... De az érzelmeimet nem tudom mindig leplezni... Esetleg elonulok sírni... Egy alkalommal volt, hogy néhány napra közeledni kezdett felém, szóba állt elem megint, jókedvünk volt, ennek nagyon örültem... De aztán megint történt valami (nem tudom mi!) és megint úgy bánik velem mint egy senkivel.... Sok minden an a hátunk mögött, szerintetek van még remény arra, hogy minden jóra forduljon?
