bar mar regota nem neztem be ebbe a topicba, eszrevettem hogy igen süllyed. beleolvastam es latom hogy be van fejezve. igen nagy kar szerintem. furcsallom hogy mar megint azok nem fontosak akik meg nem tudjak megvedeni az erdekeiket. szerintem az egyetlen ertelmes dolog az indexen ez a topic volt. talan egyszer majd belatja az emberiseg hogy addig nem fog valtozni mig a gyökereit nem kezdi el apolgatni. sajnalom, nem ertem. fontos tamaszt vesztettünk el. be kell vallanom hogy nagyon kellemetlen erzes. megnyugtato erzes volt tudni hogy ha bajok vannak lehet kihez fordulni.
kedves Agnes, hianyozni fogsz!
a sokszor kötekedö es megtöbbször felreertett mommy
Kedves Kismamák és Kispapák!
(Szerettem volna felsorolni most mindannyiótokat a Bugi családtól Yooig, de túl hosszú lenne a lista.)
Az elmúlt hét hónapban sokmindenről beszélgettünk itt. Az élet "nagy dolgaihoz" képest talán apróságokról, amik azonban ott, ahová egy pici gyerek érkezik, néha napokon, heteken át ott tudnak dobolni az ember fejében valamilyen kérdés vagy kétely formájában.
Nagyon köszönöm a kedves fogadtatást, a sok hozzászólást és levelet,a jó kérdéseket, a tengernyi jókívánságot és egyéb visszajelzést arról, hogy amivel itt megpróbálkoztunk, az hasznos lehet. Remélem, hogy a jövőben alkalmunk nyílik még a folytatásra, talán valamilyen más keretben és helyszínen.
A veletek folytatott párbeszéd nekem is sok fontos új szempontot adott, és nagy kedvet csinált ahhoz, hogy ennek a mielőbbi megvalósításán dolgozzam.
Mindannyiótoknak sok -nemcsak szülői -sikert, a gyerkőcökben és a gyerkőcöknek sok örömet kívánok.
Szerettel búcsúzik,
Hódi Ágnes
Szia Gabeszka, nem az Ovis-iskolás gondokba írta be? Még a múlt héten, asszem.
Ha megtalálom, szólok.
A budaőrsi McD. egyre népszerűbb, vagy lehet, hogy eddig is, de mi most 2 hónapon belül hirtelen már a harmadik szülinapra vagyunk oda hivatalosak. Azt a ricsajt, felfordulást, rohangálást.... eszméletlen, de nekem szokott tetszeni, olyan aranyosak ahogy láthatóan istenien szórakoznak. Miközben mi kapjuk a szívbajt ahányszor eltűnik a szemünk elől és nem szólunk rá mégsem, hogy óvatosan drágám, le ne ess cukrom meg ilyesmik...:))
Faxni
Most raadasul Csukas ba' megirta Susuke kalandjait is, aki Susu sarkanya (majdnem azt irtam, gyereke).
Tegnap, amig a Kriszta tornazott Budaorson, elmentunk a budaorsi McDonald's jatszohazaba. Egy kicsit tartottam tole, hogy fog az en kisfiam viselkedni a "nagyok" kozott. Aztan akkorat jatszott a negy-oteves gyerekekkel, hogy alig birtam leallitani. Kajakra kimelegedett, le kellett venni a polojat. Porgott, mint a motolla. Csuszdazott bele a golyotarto kadba, nagyon elvezte. A plane az, hogy amikor indulnunk kellett, elmagyaraztam Neki, hogy egy kicsit pihenunk, mert nagyon megizzadt. Szofogadoan turte az oltozest es erdeklodve figyelte a szekrol, ahogy a tobbi gyerek ottmaradhatott a csuszdanal. Nem hisztizett, nem nyafogott, nagyon okosan viselkedett. Asszem maskor is elmegyunk, mert nagy kaland volt.
Nálunk most a Süsü a sztár, ugyanis a (azt hiszem)múltheti Nok Lapjában a mesepályázat nyertes muvéhez van egy kép egy síró sárkányról. Ágit (mármint a miénket) annyira érdekli ez a kép, hogy már egy hete nézegetjük. Tegnap pedig Heni talált egy képet Süsürol. Azt hiszem el tudjátok képzelni a hatást. Kiváncsi vagyok mi lesz a eakció a videóra.
Egy kicsit vedd azt is figyelembe, hogy az anyósod megjegyzéseire te mindig is érzékenyebben fogsz reagálni.
Nálunk az vált be, hogy hamar megtanítottuk a gyereket puszit adni, aztán a nagyi meg csak olvadozott. És egy könnyes szemu, vigyorgó nagyi megjegyzései már nem is tunnek olyan bántónak.
Szomi, majd később a PomPomot is! Meg a Kukori Kotkodát is lehet kapni.
(Majd később.) Enyém szereti ezeket. Hát még én, néha nem is tudom, melyikünk örül jobban..:))
Faxni
Ági ajánlotta, hogy vegyük meg az értelmes filmeket a babáknak videón.
Tanácsát követve, ma megvettem a Süsüt és most hallottam a jó hírt, hogy két héten belül megjelenik a Teletabi kazetta.
Láttam még több magyar népmesék kazettát is. De azt hiszem azt inkább majd késobb.
Kedves Szilvásgombóc!
Egy ilyen apró babánál még semmiképpen nem beszélnék elkényeztetésről. Mindenben tőletek függ, semilyen szükségletét nem képes saját maga kielégíteni, teljességgel rátok van utalva abban, hogy a jelzéseit megértsétek, és ezt a javára fordítsátok. Egy ilyen pici baba még tökéletes alkalmazkodást kíván és érdemel a szülei részéről. Igaz, én a nagyobbaknál is "elkényeztetés-párti" vagyok. Úgy gondolom, az ember a nehéz helyzetekben, az élet nagy megpróbáltatásai során abból tud meríteni, amit gyerekkorában felhalmozott. Szeretből, ragaszkodásból, elégedettségből. Az örökös sóvárgás, fájdalmas vágyakozás a tárgyak vagy érzések, érintések után és a "kibírás" nem ezt szolgálja.
Üdvözöl,
Ági
Még nem tudtam végigolvasni az egész topicot, bocs, ha már volt ilyen kérdés. Szóval:
A kisfiam 5,5 hetes. Mikor sír és felveszem (vagy a férjem), a bal vállamra teszem, szinte nyomban elhallgat, nézeget. Anyósom szerint már el is van kényeztetve.
Mi a véleményed erről és szerinted mikortól lehet elkényeztetni a Kicsiket?
Kedves Szomi!
Látod, ezen én is rengeteget törtem már a fejem. Spekulációm során arra jutottam, hogy a gyeekek valószínűleg akkor is a fulladástól félnek, ha csak az arcuk kis része lesz vizes. Ez a félelem nyilván nem tudatos, de megfigyeléseim szerint azoknál a gyereknél, akik tudnak úszni,vagy babaúszás során megismerkedtek azzal az érzéssel, hogy az arcuk vizes legyen, nincs ilyen heves tiltakozás a hajmosáskor sem.
Üdvözöl,
Ági
Nagyon köszönöm válaszodat, és különösen kedves szavaidat! Sajnálom, hogy a továbbiakban nem leszel velünk, megnyugtató tudat volt, hogy ha valami nekem óriásinak, másnak valószínűleg aprónak tűnő gondom van, akkor itt vagy Te és bizalommal fordulhatok Hozzád. Nem lehet valahol máshol hasonló kötetlen formában Hozzád fordulni későbbi gondjaink-bajaink alkalmával?
Ha nem, akkor kivánok Neked további sikeres munkát, hozzánk hasonlóan elégedett "páciensekkel" és sok sikert családi életedben is!
Üdvözlettel: Kriza
