Nemrégiben utaztam kb. 60 kilométert egy busszal. Az első 5 km alatt volt egy utas, aki a sofőrrel beszélgetett, majd leszállt. Néhány sorral mögöttem ült egy nő. A busz végében pedig buliból hazafelé tartó fiatalok, akik megadták az alapzajt a buszon. A nőt minden és mindenki jelenléte zavarta. Azt követően rögtön odajött hozzám, hogy leszállt a sofőrrel beszélgető ember:
- Azt tudja, hogy ez az ember Isten esküdt ellensége? Milyen jogon beszélget a sofőrrel, zavarja a munkában...
Pedig én egy egyszerű, munkába igyekvő biztonsági őrnek néztem... Valamit illedelmesen válaszoltam neki, hogy biztos régóta ismerik egymást, próbálva elhatárolni magamat mindentől. Kb. negyed óra múlva megint odajött hozzám, hogy a buliból hazafelé tartó fiatalok is Isten esküdt ellenségei. Meg tudtam-e, hogy Isten esküdt ellenségei plutóniumot dugdosnak a végbelükbe. Erre már ledobta az agyam az ékszíjat, rákiabáltam, hogy hagyjon békén.
Pár perc múlva a sofőr hívott oda magához, hogy mi volt a gond. Elmeséltem neki, persze, röhögött. Mondta, hogy ha még egyszer odajön hozzám a nő, lependeríti a buszról. Majd visszaültem a helyemre, ő bekapcsolta a rádiót. Mikor leszálltam az első ajtónál, mondta, hogy sajnálja az incidenst. Mondtam neki, hogy én meg kitartást kívánok az út további részére. Belenézett az utastéri visszapillantóba: "úgy tűnik nem lesz gond, a fiatalok eddig jöttek, a nő meg befogta a fülét is". Nyilván a rádióban is Isten esküdt ellenségeinek a zenéje szólt.
Buszállomásról indulnánk a szokásos sofőrrel, de tartalék busszal, egy bácsika csoszog a busz felé. Sofőrbá már ki is indult, egy méter után megállt, mikor meglátta a papát komótosan közeledni a busz felé. Ajtót kinyitva kiabál ki a papának, hogy "Siessen már papa, indulnánk! Vagy nem velem akar utazni?" Papa csodálkozó szemekkel csoszog a busz felé, sofőr sürgeti, indulnánk (a túlsó végállomáson másik 4-5 járat várja a járatunkat, mint csatlakozást).
Papa végre odaér az ajtóhoz, sofőr mondja neki, hogy az a szerencséje, hogy ismeri, mert különben itt maradt volna. A papa csodálkozva néz a sofőrre, hogy "Miért, már annyi az idő, hogy indulnánk?" Sofőrbá ekkor már majdnem elröhögi magát, átvált humoros hangnemre, tessékeli a tömött busz belsejébe a papát, hogy jól van, csücsüljön le. Papa még kinyögi: "Magát ismerem, de a busz formája egyáltalán nem volt ismerős." Sofőr: "Nekem sem, de hát mit csináljak, ezt találtam reggel."
A videóban van az, amikor arról van szó, hogy mindig akkor kell vásárolni menni, amikor mindenki munkába megy. Hogy ez milyen igaz arra a járatra, amivel én utazok naponta!
Reggelente 5:40-kor indulok Pestre, kb. 50 km-t utazok. Persze, hogy azon a járaton van a legtöbb nyugdíjas, mindig a nagy bevásárlótáskákkal szállnak fel, tudnám, miér olyan fontos Pesten vásároláshoz hajnalban indulni. Később véletlenül sem jó... Arról nem is beszélve, hogy olimpikonokat megszégyenítő gyorsasággal foglalják be a véletlen felszabaduló ülőhelyeket, sőt van, hogy versenyt futnak érte a többiekkel! Egyszer leszállt mellőlem valaki és szinte már félelmetes volt, ahogy a busz elejéből észrevették vagy 5-en a felszabadult ülőhelyet és elkezdtek hátraszaladni...
Minap vártuk a buszt hazafelé többekkel a falumból. Olyan környék, ahol mindenki ismer mindenkit, a buszsofőrök is személyes ismerősei/rokonai/szomszédai mindenkinek. Társaságunkba beszabadult egy pesti vagy Pest környéki nyugdíjas néni. Mindenki összesúgott a háta mögött, hogy ez meg ki, hová mehet, van-e valaki, aki ismeri... Totál ismeretlen mindenkinek, a megfelelő bizalmatlansággal is kezeltük. A néni valami társaság középponti szerepre vágyhatott, belekezdett a faggatózásba, hogy felénk is szoktak-e trükközni a jegyekkel a sofőrök, ill. a bérletekkel mi, utasok. És szinte föl volt háborodva, hogy társaságunk nemcsak hülyén bámult rá, hanem szóvá is tette, hogy messzemenőkig el is ítéli a trükközést. És azon végképp padlót fogott, hogy nálunk minden bérletes becsületesen kitölti a bérletszelvényt. Kérdem én: ennyire becstelen már mindenki a falumbélieken kívül vagy azért még akadnak becsületes emberek is?
A történet óta voltam Bp-n, és mivel 100 Ft-tal olcsóbb, városon belül Volánbuszoztam. Fölszálláskor a sofőr próbált győzködni, hogy nem fontos a jegy. 500-asból 300-at kaptam volna vissza, jegyet kérve 250-et kaptam végül. A becsületem nem adom el 50 Ft-ért...
Egyik ismerősömet jelentette föl egy banya még a nyár folyamán, mert nem kapcsolta be a légkondit a buszon, csak a vezetőfülkében. A típus egy ilyen busz volt:
(Azoknak, akik nem ismerik a típust: hűtést-fűtést tekintve ugyanaz a szint, mint a régi Ikarusok és a vezetőfülkében sincs légkondi.)
Májusban vettem egy robogót. Egyik-másik autós láttán szívből sajnálom, hogy nem ZIL-lel kezdtem rögtön, mert robogón ülve kicsit kevesebb vas van a fenekem alatt, mint az autósok alatt. De nagyon szívesen felejteném el tövig nyomni a féket, amikor megelőzés után besatuznak előttem. Az ok annyi, hogy én megyek lakott területen 50-nel, az előzéshez ugyebár gyorsabbnak kell lenniük, de aztán visszalassít satufékezéssel a barma, hogy szűk 50-nel döcögjön előttem.
Így nyáron a Balaton-parti buszfordulókat ellepik az autósok. Sokszor a busz nem, vagy csak nehézkesen, esetleg máshol tud megfordulni. Egyik ilyen beparkolt buszfordulóban: sofőr szitkozódik, hogy az autósok teljesen elállták a fordulót, ahol a busznak hosszában kellene állnia, ott keresztben áll három autó, az utasokat az úttest közepén kénytelen leszállítani. Elmegy máshová megfordulni, nagy nehézkesen sikerül a dolog, aztán félreáll a forduló széléhez. A kiállási idő kb. 1,5 óra, az idő alatt az egyik szőke hajkoronával ékeskedő nőnemű autótulajdonos is megérkezik az autójához: "Jé, ez a busz még nem állt itt, amikor ide parkoltam, most hogy fogok innen elindulni?" Sofőr, buszából kiszállva, támasztva az egyik közeli fát: "Hát igen, amikor megérkeztem, nem tudtam hová állni, miután nagy nehezen megfordultam a busszal." Néni szépen megvárta az indulási időt szó nélkül.
Nekem az nem világos továbbra sem, hogy hogyan sikerült magadról egyes szám második személyben beszélni :D
Továbbra is mondom, hogy engem nem terhel meg a lépcsőzés, ahogy általánosságban az emberek többségét.
Téged megterhel. Te nem tartozol az általánosságba. Nem rólad van szó. Úgy is mondhatnám, hogy kinek nem inge, nem veszi magára. De úgy tűnik, te nagyon magadénak tartod azt az inget, ahogy visszaolvasok.
te elso szam egyes szemelyben beszeltel magadrol valoban egy olyan topikban,ahol igencsak altalanositani szokas......Ahogy nem minden "oreglany" pofatlan a buszon,ugy nem minden "fiatal" neveletlen,ha nem adja at a helyet
De ki beszélt rólad? Ráadásul ki kritizált téged?! Mert én biztos nem!
Ha figyelmesen olvasod el, amit írtam, én magamról írtam, egyes szám első személyben, hogy én hogyan szoktam csinálni. Majd reagálsz rá egyes szám második személyben. Már megijedtem, hogy tudsz rólam valamit, amit én nem...
Nekem pont ez a bajom: nem teszik fel. Berakják az üléssorok közti folyosóra, hadd kerülgesse a polgár... Ugyanolyan bicskanyitogató szokás ez a fiataloktól, mint az öreglányoktól a mellettük lévő ülésen utaztatott szatyor.
Ide nagyon jól illik, nem tudom, melyik filmben volt:
"szóval az ember megalkotta a liftet, hogy ne kelljen lépcsőt másznia. Értem. Aztán az ember megalkotta a lépcsőgépet, hogy testmozgást végezzen. Értem. Vagyis nem értem"
Amúgy én rendszeresen megyek fel a sokadikra gyalog. Használom a liftet is, de napi 8-10 óra számítógép előtt döglés, munka címén nagyon ellustított az utóbbi időben. Ez a minimum szerintem, ha már nem sportolok.
Mellesleg 18 évig jártam fel a sokadikra, 101 lépcsőfokot, naponta többször is, nem haltam bele (nem volt lift), 8 év alatt úgy ellustultam, hogy ma már lihegve teszem meg ugyanezt a távot. Szóval most, hogy ismét magasba kell feljárni, és van lift, úgy gondolom, kifejezetten jót tesz, hogy inkább gyalogolok.
Biztos a húzós megoldást preferáltam volna, amilyen lusta vagyok. Viszont a vonaton a felső csomitartóba akkor is fel kell tenni, ha egész addig a saját lábán görgőjén jött...
... hogy a szart se érő egészségügytől meg gyógyszerektől várjuk a segítséget, amikor lerobbanunk, ahelyett, hogy magunk is tennénk valamit magunkért, pl. néha kiemeljük a seggünket a kocsiból (meg a liftből).