Találtam egy kis történelmet (gondolom ismered, de azért érdemes feleleveníteni az történelmi ismereteket):
Forrás: http://szekelyivadekok.tripod.com/16.html
Bethlen Gábor és I. Rákóczy György uralkodása (1613-1648.) - Részlet
"Rákóczy György fejedelemségében magát biztosítván s az ország politikai békéjét helyreállítván: a közállapotok és a vallásügy rendezését tűzte napirendre. Összefüggött ez némileg a politikával is, mert a portára menekült vetélytársa Székely Mózes és az ő párthívei szombatos vallásúak voltak, amely felekezetet országos törvények tilalmazták.
A reformáció rohamos elterjedését Erdélyben éppúgy, mint az anyaországban nemcsak vallásos hitbeli, de politikai szempontok is elősegítették. A katolikus vallású Habsburg-házzal s a császári beolvasztási politikával szemben a reformáció az ellenzéket jelentette s az ország politikai önállóságának és függetlenségének erejét növelte. Erdélyben a magyarság nagy része a reformáció helvét formáját, a Kálvin hitét fogadta el, a szászság a protestantizmus lutheri ágazatához maradt hű; a székelység leginkább megoszlott, háromfelé szakadt. Egy része megmaradt a katolikus hitben, főként Csík-, Gyergyó-, Kászon-székben (a csíksomlyai zárda hatása alatt), Marosszékben Görgény vidékén az ún. ŤSzentföldönť, a mikházai kolostor környékén. Más része áttért a református hitre s tekintélyes számmal még tovább mentek az újításban: Dávid Ferenc és az olasz Blandrata hittanai nyomán az unitárius vallást fogadván el. E négy vallásfelekezet mint törvényesen befogadott (quattuor receptae religiones) vallásszabadságot élvezett. A XVI-XVII. század fordulópontján az unitáriusok közül egy rajongó felekezet kiválva, a szombatot ünnepelte, s innen szombatosoknak (sabbatarius) vagy zsidózóknak (judaizans) neveztettek.
Az ország rendjei azonban ezt az újítást nem méltányolták s eretnekségnek bélyegezvén, tilalmazták. A szombatosság azonban, mint eltűrt felekezet, fennmaradt, sőt miután Péchy Simon kancelláriusban nagytudományú és tekintélyes pártfogót, sőt hittérítőt talált, tovább terjedt s Marosvásárhely vidékén és Udvarhelyszék nyugati részén, Szenterzsébet környékén, több faluban alkotott hitközséget. Midőn Péchy Simon Bethlen Gábornál politikai okokból kegyvesztetté lőn és fogságra vettetett, a szombatosok is üldözés alá fogattak.
Az első törvényes intézkedést az 1618. októberi országgyűlés hozta ellenük, kimondván a Ťjudaismusť ellen, hogy akik a befogadott vallásokon kívül eretnekséget követnének, ha a jövő karácsonyig valamely törvényes vallásra át nem térnek, megbüntettessenek. {48} A törvény írott malaszt maradt. Az 1622.-i országgyűlésen szeptemberben Ťaz judaizálásban megátalkodott emberek ellen ezelőtt való articulust confirmáljákť ismét, de végre nem hajtották. Rákóczy György idejében az Ťorthodoxus statusť (református egyház) azzal a váddal lépett fel a fejedelemnél, hogy az új hit kezdi Ťfene módjára az egész Udvarhelyszéket inficiálni, már többen körülmetéltették magokat, mely miatt némelyik meg is halt.ť Kérik a fejedelmet, hogy az Ťártalmas szekta terjedésétť meggátolja. {49} Erre az 1635. májusi országgyűlésen ismét Ťconfirmáltatnak az judaizálók ellen az előbbi articulusokť, azzal a meghagyással, hogy Ťaz kik az jövendő karácsony napjáig nem convertálnának, az olyanok ellenť az államügyész pert indítson.
Ismét eltelt három év, mígnem az 1638. április országgyűlés kimondotta, hogy akik az 1635. évi törvénycikkben kitűzött határidőig nem tértek át, azok idéztessenek az országgyűléstől delegált, Désre kitűzött azon törvényszék elé, mely a kolozsvári unitáriusok viszálya felett volt hivatva ítélkezni.
A vizsgálat megindult. A zsidózók könyvei elkobzása elrendeltetvén, Kolozsvárt 33 munkát (kéziratot s nyomtatványt) koboztak el s megkezdték a vallatást a szombatosok ellen, főként a Székelyföldön, ahol ezek leginkább el voltak terjedve. {50}
Az 1638. július 3.-ra kitűzött törvénynapra Désre a szombatosok Ťegy nehány százan, ha nem ezerenť megidéztettek, s Ťakik azon sectán lenni találtattak, megbizonyosodván, mindnyájan fejök, jószáguk elvesztésén maradtak vala.ť {51} Az eljárás egyszerű volt. A vád igazolására elég volt a szombatosság külső jele: ha a vádlott a szombatot ünnepelte, húsvétkor sótalan kenyeret (pászkát) evett, disznóhúst nem evett, családja tagjait nem kereszteltette meg. Ha Krisztust káromolta, ez fokozta bűnét. Az elitélteket a kamaraházzal szemben lévő templomba zárták, honnan tömegesen különböző várakba szállíttattak, s míg Ťészre tértekť, várépítésre használtattak.
A tömeges elítélés után került a sor a főbbekre, köztük Péchy Simonra. Ő betegséggel mentegetőzve (ŤIsten fogságában vagyokť írta), nem jelent meg, de azért a tanuk vallomása alapján fő- és jószágvesztésre ítéltetett. Éppúgy leányai: Kénosi Ferencné, Farkas Ferencné, Angyalos Istvánné és a hajadon Margit; továbbá Keresztessy Pál tanácsúr, portai követ özvegye, Kendeffy Zsófia és özv. Paczolay Péterné, Kornis Borbála. Elítéltetett Orbán Ferenc Udvarhelyszékről, Szentmiklósi Mihály, Péchy udvari papja. Thoroczkai János kolozsvári ötvös, a Máté püspök fia, Krisztus káromlásáért megköveztetett, nejét Ťkiperengéreztékť, Csiszár kolozsvári tanácsos a bitófa alatt hatvan botütést kapott. Péchy, papja és Orbán várfogságra küldetett Kővárba, Szamosújvárra.
A fejedelem nem élt a törvény szigorával. A várakban a református prédikátorok vették őket gondjaik alá, s aki valamely törvényes vallásra áttért s hitlevelet adott, azt szabadon bocsátották.
Lassanként mind megtértek. Péchy családja és rokonsága a református hitre tért s kiszabadult. Udvari papja Szentmiklósi később marosvásárhelyi református lelkész lett. Orbán Ferencet a fejedelem udvarmesterévé tette. Péchy a főurak 10000 forint kezessége mellett szabadult s a református vallásra tért. A szombatosság fő fészkei közül 1639-ben Szenterzsébet, Nagy-Solymos, Bözöd, Bözödújfalu s később Kis-Solymos a református egyházhoz csatoltatott. {52}
Ez a sötét középkorra emlékeztető regényes szerelmi história nagy port vert fel az országban, sokáig foglalkoztatta a közvéleményt s tárgya érdekességénél fogva az újabb szépirodalmat is. {54} Históriája röviden a következő: Rákóczy 1637. novemberi hadfölkelést hirdetvén Lupul moldvai vajda ellen, zabolai Mikes Zsigmond három fia, Mihály, János és Pál is összegyűjté hadi népét, de azokat nem a táborba vezette, hanem a kézdi-szentléleki várat támadta meg, s onnan erőszakkal elrabolták Tarnóczy Sárát, kibe Mikes János szerelmes volt, de a leány kikosarazta.
A szentléleki vár Károlyi István, Báthory István egykori vitéz hadvezére leányának, Károlyi Zsófiának tulajdona volt. Ennek első férjétől, Tarnóczy Sebestyéntől egy leánya maradt, Sára, kivel (második férjétől Vitéz Lászlótól is özvegyen maradván) egyedül éldegélt a szentléleki várkastélyban. Itt rontottak rájok a Mikes-fiúk 1637. Szent Erzsébet napja - november 19. körül, s hiába könyörgött a leány, hogy ne vigyék el, Ťmert tudod, hogy nem szeretlek, soha bizony veled nem lakom, ha elviszesz isť - a leányt Ťnagy sírással-rívással kihozván, vonvánť, atyjuk, anyjuk házához elhurcolták Zabolára s Ťott a leánynak, ki éjjel-nappal csak sír-rív és jajgat vala, kedve ellen való mennyekzői lakodalmat csinálván, erőszakos feleségévé akarják vala tenni Mikes Jánosnak.ť.........."
Az asztronómiai telihold az idén április 8-án, szerdán volt, a kovásztalan kenyerek ünnepének nyitó napján, ez a bibliai niszán 15. A nagy ünnep valóban a teliholdra esik így az idei Niszán 15.-e, azaz a peszah napja április 8.-ra esett. (Niszán 14 nem ünnepnap, az a felkészülés napja, amikor a pászka bárányt feláldozzák, valamint ennek a napnak a kezdetén történik meg az Úrvacsora is, de az ünnep naplemente után, azaz Niszán 15.-én kezdõdik. Ezért tartottuk mi kedden az Úrvacsorát, majd szerdán a peszachot)
>>>Mit kell alapul venni és mikor van Új Év (Nissan 1) - az asztronómiai újholdtól, vagy a hold megjelenésétől?
Leegyszerûsítve, az újév a tavaszi equinox (napéjegyenlõség) utáni elsõ újholdjával kezdõdik. Az újév és a hónapok az “elfedett,” vagy asztronómiai újholddal kezdõdnek. Az idén március 26.-án volt újév, szerdai napon. Ezzel kezdõdött a 120.-ik Jubileum 32.-ik évének elsõ hónapja.
>>>Ezt a zsidók mikor tartottákgondolom, mivel a zsidóknak nem voltak olyan jó megfigyelő eszközeik,
A zsidók a templomperiódus alatt a helyes idõben tartották a napokat, a helyes naptárt használták. Az eredeti héber, illetve bibliai naptár csak i.sz. 358-ban adott helyet végleg a rabbinikus naptárnak, amelyet a babiloni II. Hillel rabbi állított ösze. Az új naptárra való átállás egy folyamat tetõzése volt, hiszen egy nagyon fontos és mélyen gyökerezõ tradiciót kellett elhagyni az újítás érdekében. A Mishnát i.sz. 200 körül állítottak össze, késõbb erre épült a Talmud, mint a Mishna kommentárja. A Mishna hézagosan bár, de lejegyezte ennek az átalakulásnak a folyamatát és az idevonatkozó részeibõl lényegében belátást nyerünk arra, hogy miként is ment végbe ez a folyamat. Az évszázadok folyamán még tettek hozzá szabályzatokat, így mai formájában használt zsidó naptár a tizedik században (!) jött létre. Ekkor véglegesítették a halasztási szabályzatokat.
Elmondhatuk tehát, hogy Krisztus után a zsidók etéren is aposztáciába estek.
>>>ezért a "szemmel való megfigyelés, azaz a holdsarló megjelenése" lehetett a mérvadó.
Ez nem így van. Az ún "megpillantásos módszer" megkívánja, hogy az erre elrendelt megfigyelõk meglássák az hold a kibukkanó sarlóját, illetve annak fényét, majd jelentsék azt a temlomi hatóságoknak, ahol hivatalosan kijelentik az új hónap kezdetét. Ezzel több probléma is van. Részben az idõjárási viszonyok: Ha pl. túl felhõs az ég akkor nem látható a sarló megjelenése, márpedig addig nem kezdõdhet meg az új hónap, míg meg nem pillantják és jelentik azt. A holdsarló, vagy félhold a pogány kultuszok egy fontos szimbóluma, ami az iszlámba is bekerült, s a mai napig fontos szimbólum. A megfigyeléssel még egy gond van. Mivel csakis a megpillantás után nyilváníthatják ki az új hónapot, így nem lehet a naptárt elõre meghatározni,az új hónap eltolódhat, stb.
Az ókori emberek nagyon érttek az asztronómiához, ki tudták számolni pontosan a hónapokat az asztronómiai újhold alapján, amit számításokkal elõre is meg lehet határozni. A suméroktól kezdve a majákig meg a kínaiakig évezredekre elõre ki tudtak számítani naptárnapokat (lásd a 2012 körül forgó mániát, ami a maya naptár utolsó éve). Az izraelitás sem voltak hülyék etéren. Hogy az asztronómiai kalkulációt használták, azt a 1Sámuel 20:5 verse is elárulja, amikor Dávid kijelenti: “Holnap lesz az újhold napja, …” Nos, a megfigyeléses módszer ilyet nem enged meg, hiszen ott elõször meg kell pillantani a kibukkanó holdat, csak azután lehet deklarálni az újholdat.
>>>De ezek szerint akkor az interneten található zsidó naptárak mind rosszak? Ugyanis csak egyféleképpen lehet helyesen ünnepelni: vagy kedden este, vagy szerdán este, vagy csütörtökön este. Most tehát melyik a bibliai?? - Vagy megint valami értelmezésbeli különbségek vannak? Hogy lehet valamit így is értelmezni meg úgy is??
A zsidó naptár elvileg nem rosszabb, mint a nyugati világ naptára, csak éppen ugyan annyira nem biblikus. A rabbinikus zsidó (Hillel) naptár mellett ismert még a karaita zsidó naptár, a karaiták szintén holdsarló pillantók, így az õ naptáruk sem korrekt. Igen, egyféle képpen lehet csak ünnepelni, a bibliai módon. Erre rendelte Isten az égitestek mozgását (1Móz. 1:14; Zsolt. 104:19), majd azok alapján határozta meg a megfelelõ, (szószerint “kijelölt”) napokat, vagyis az ünnepeket. A keresztények nagyrésze nemcsak a naptárt nem ismeri, de az ünnepek menetrendjét sem. Te az Emlékünnep alatt gondolom az Úrvacsorát érted, ami ugye Niszán 14-én van, de ez nem ünnep a bibliai értelemben. Ez egy szakramentum (mint a bemerítkezés), a Bibliai ünnep maga Niszán 15.-én van, ez a kovásztalan kenyerek ünnepének nyitó napja, amit meg ugye általában nem tartanak a keresztények. Ehelyett kinevezték a niszán 14.-i Úrvacsorát az ünnepnek. Tehát itt úgy naptárilag, mint a biblikus törvények tekintetében is helytelenül cselekednek. Nem, nem lehet így is, meg úgy is értelmezni. A törvény lefektette a kijelölt napok pontos megtartását, Jézus aszerint teljesítette be áldozatát, aszerint végzi megváltó munkáját és aszerint fog visszatérni. Nem a rabbinikus, nem a keresztény, nem maja a maja naptár szerint, ahem a naptár szerint, amit Maga fektetett le.
Az ünnepek sorrendjének magyarázatáért lásd a Peszah [98] címû írást honlapunkon
A Hillel naptár ma nem e néven ismeretes, a rabbinikus zsidóság és sokan mások ezt “héber naptárnak” titulálják, ami megtévesztõ, mert ez nem az eredeti templomi naptár, hanem a rabbinikus zsidóság kreálmánya.
Mivel a zsidók e naptár szerint számítják az ünnepeiket, ezt a naptárat a legegyszerûbb módon úgy követheted, hogy megnézed mikor tartják a zsidók az ünnepeiket, mert a rabbinikus zsidóság aszerint szálmolja ki azokat.
Az idei év nagyon különleges, ugyanis a Hillel féle naptár által számított ünnepnapok megegyeznek az eredeti templomi naptáréval. Ez mondjuk nagyon rendhagyó, de ilyen is elõfordul néha, mert az ünnepek úgy esenek, hogy nem kell a halasztási törvényeiket alkalmazni. Emiatt láttad ugyan azokat a napokta náluk is, meg nálunk is.
Nem tudom, hogy a JT-i mijen naptárt használnak, de mivel két napos eltérés van, egyedül csak arra tudok következtetni, hogy a JT-i a holdsarló megjelenésétõl számítjálk az újholdakat, nem pedig az asztronómiai újholdtól (a teljes átfedéstõl, vagyis amikor a hold elfedi a napot). Van pár felekezet, amelyek a holdsarló megjelenésétõl kezdve számítják az újholdat (ez természetesen röviddel az asztronómiai újhold után látható), s mivel ezek a felekezetek szintén csütörtökön tartják az Úrvacsorát, csak azt tudom következtetni, hogy nálatok is ezt a naptárszámítást használják.
Mindenesetre, ha csütörtökön tartjátok az Úrvacsorát, akkor az tuti, hogy nem a rabbinikus, illetve Hillel naptár szerint számoltátok ki.
Az írást feladtam a szokásos email címre. A honlapon azért nincs még rajta, mert az írás utolsó része még nem teljes, valamint még a helyesírási javításokat sem végeztük el. Az utolsó, a Dominionizmus címû rész egyenlõre Drábik János írása, de mivel nagyon nagy vonalakban ír, át fogom írni az egészet részletesebb és pontosabb infokkal, valamint tömörebben fogalmazva.
A Bibliában van néhány nyom, amit ha követünk, nem túl nehéz rekonstruálni a templom-naptár dátálását.
A leglényegesebb idevágó igerész az Ezékiel elsõ soraiban található:
Ezékiel 1:1-5 1 A 30. esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor a száműzöttek között voltam a Kebár folyó mellett, megnyílt az ég, és isteni látomás tanúja voltam. 2 A hónap ötödik napján - Jojachin király száműzetésének 5.esztendejében – 3 az Úr szózatot intézett Ezekiel paphoz, Buzi fiához a káldeusok földjén, a Kebár folyó mellett.
Jojachin király számûzetésének ideje egy ismert történelmi dátum, s ezalapján némi számítgatással rekonstruálható a teplomi naptár.
Jézus i.sz. 27-ben kezdte meg a szolgálatát, ami jubileumi év volt (ezt Josephus egy írása is alátámasztja). Ha a az Ezékielben megadott dátumokat a pontos naptárszámítással tovább vezetjük, akkor egyeztethetõ a 27-es jubileumi év, tehát nincs elcsúszás. Van még néhy hasonló dátum, de most csak ez van kobakban.
Amúgy ha jól emléxem ezt már megírtam valahol ebben, vagy pedig valamelyik másik általam nyitott topicban.
Az Echo TV eheti Pörzsölõ címû mûsorának második felében a Nibiruról, illetve az X bolygóról van szó. A sumerilógus hölgy meglepõen korrekt módon vázolja az ismereteket, érdemes megnézni.
Kitér Tiamat-ra is, ami ugye földünk õse volt. Mégegyszer, ajánlom megtekintését:
Épp tegnap adtam fel Neked egy írást, amit azt hiszem elõtte nem küldtem el. Többszörösen is félreértetted amit mondtam. Elõször is olyat nem mondtam, hogy ha valakinek állami házassági engedélye van, az parázna, hanem azt, hogy az államnak nincs felhatalmazása házasítani, a házasság intézményét felülvigyázni, vagy azzal manipulálni.
Gondolom a házasságod nem azért tartod hitelesnek, mert az államnak tettél esküt, hanem azért, mert a feleségeddel egymásnak.
Visszakérdeznék azért. Ha az állam, mondjuk a jövõben még jobban megbolondul, s azt mondja: mi adtuk az engedély, hát most meg visszavonjuk, mert nem tetszik a pofád. Ha ilyet tenne akkor a házasságod érvénytelennek minõsítenéd?
A házasság két ember szövetsége Isten elõtt, ha egymásnak esküt fogadnak, s ehhez nincs szükség egy szélhámos bürokrata bandára. Az állami házassági engedélyezést egyébként csak alig több, mint másfél évszázada vezették be az élet minden aspektusát uralni akaró, illuminátusok által kontrolált kormányzatok.
Olyat sem állítottam, hogy az egyházi esküvõ hitelesebb, mint az állami, azoknál fogva, hogy az egyháznak sem adatott meg a házasítás engedélyeztetése. A házasság egy az Édentõl kezdõdõen önmagában önálló intézmény, sem államnak, sem egyháznak nincs hatalma fölötte.
Korábban is felvetetted, hogy a Szent Szellem hogyan lehet erõ:
>>A másik, hogy ha a Szent Szellem erő, akkor hogyan lehet megbántani, megsérteni, és hogyan van, hogy vannak érzései?
Ezt az érvet nagyon gyakran hallani, korábban válaszoltam is arra a részére, hogy miként tûnhet úgy, hogy a Szent Szellemnek vannak "érzései."
Számomra a lényeg ebben a kérdésben a Biblia szava. A Szentírás sehol nem mondja a Szent Szellemt személnynek, viszont erõnek nevezi.
Lukács 1:30-35 30 Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! 31 Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. 32 Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, 33 ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége." 34 Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?" 35 Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.
A Szent Szellem az, ami Máriára szállt hogy Jézus megfogantassék, és az itt a Magasságos [az Atya] erejének van bemutatva. A görögben a dunamisz szó áll, aminek jelentése valóban erõ, (a magyar dinamikus szó is ebbõl ered).
Ezek után számomra furcsa, hogy a [háromsághívõ] keresztények pont a fordítottját akarják érzékeltetni, nevezetesen azt, hogy a Szent Szellemet személynek nyilvánítja a Biblia nem annak, hanem pedi erõnek.
>>Akkor a Szent szellem az Atya része, ereje lenne? Nem különálló rész?
A Szen Szellem az Atya szelleme. Nem különálló annyiból, hogy az Atya akaratát viszi véghez, mint aktív erõ. A Szent Szellem hét szellembõl áll, azaz hét különalló, azaz önmagában is funkcionálló szellembõl. A Bölcsesség pélául Isten hét szellemének egyike, ugyanakkor a Szent Szellem egy aspektusa.
>>Mit jelent ez a rész: "Ezt pedig mondja vala a Lélekről, a melyet veendők valának az Ő benne hívők: mert még nem vala Szent Lélek; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg." János 7;39
Ekkor még a Szent Szellem nem volt a tanítványokban maradandóan mûködõ erõ, ami elvezeti õket minden igazságra (Ján. 16:13), vagyis a tanítványok csupán emberi értelemmel funkcionáltak. A Szent Szellem a megdicsõülés után vált elérhetõvé. Igen, vannak egyedi esetek, amikor a Szent Szellem vezett embereket bizonyos dolgokban (lásd Pétert, akit a Szellem vezetett annak felismerésében, hogy Krisztus az élõ Isten Fia (Máté 16:17)), de ez más, mint a bentlakozó Szent Szellem, ami elvezet minden igazságra. Az általad felhozott idézet arról beszél, hogy a tanítványoknak még nem adatott meg ez az állandó, bennük élõ vezettetés, az csak a nevezetes Pünkösdkor jött el.
Egyébként a Szent Szellem, illetve az Isten hét szelleme valóban Krisztus léte elõtt lett generálva vagy megalkotva (Péld. 8:22-23; Sirák 1:4), mint a teremtést vezetõ erõ és az eszköz, amelyen keresztül Isten kommunikál a teremtéssel, s ami által egyé lesz velük.
>>>A másik, hogy az újszövetségben már Krisztus Szellemének mondják a Szent Szellemet: Róma 8:9; Filippi 1:19; 1Péter 1:11. Vagy ezek az igék másról szólnak?
A Szent Szellem, vagyis az Isten hét szelleme az Atyától árad ki, hozzánk azonban Krisztuson keresztül jut el (Jel. 1:6), akit Isten felruházott minden hatalommal. Ezért is mondta Krisztus, hogy õ küldi el az igazság szellemét (a Szentlélelket kitevõ Isten hét szellemének egyikét) ami mégis az Atyától való (Ján. 15:26).
>>>Ha pedig imádkozom, akkor kihez imádkozom, az Atyához vagy Jézushoz? Vagy mindkettőhöz, vagy egyszer így egyszer úgy?
Jézus megtanította tanítványait arra, hogy kihez és hogyan imádkozzonak, amikor ugyan ezt kérdezték tõle, így válaszolt:
Máté 6:9 Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,
Évekkel ezelõtt alaposabb levezetést írtam itt a Szent Szellemrõl és Isten hét szellemének megalkotásáról, talán érdemes lenne elõkotorászni.
Akkor a Szent szellem az Atya része, ereje lenne? Nem különálló rész?
Mit jelent ez a rész: "Ezt pedig mondja vala a Lélekről, a melyet veendők valának az Ő benne hívők: mert még nem vala Szent Lélek; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg." János 7;39
Mert ezek szerint Jézus után lett a Szent Szellem. De mégis tudjuk, hogy előtte is volt Szent Szellem. Ezt nem nagyon értem, valahogy nem áll össze a kép. Mert az értem, hogy az Atya és a Fiú külön állanak, és nem egylényegűek, tehát nem egyek. A Szent Szellem vigasztal, beszél hozzánk, mint egy különálló személy. Egy erő, hogyan tud hozzánk beszélni? A másik, hogy az újszövetségben már Krisztus Szellemének mondják a Szent Szellemet: Róma 8:9; Filippi 1:19; 1Péter 1:11. Vagy ezek az igék másról szólnak?
Ha pedig imádkozom, akkor kihez imádkozom, az Atyához vagy Jézushoz? Vagy mindkettőhöz, vagy egyszer így egyszer úgy?
Elnézést ha már erre válaszoltál valamikor, ebben a topicban. Ha időm engedi akkor átolvasom az egészet.
>>>Az egyik amit nem nagyon értek, a Szentháromság tanával kapcsolatos. Milyen kapcsolatunknak kell lenni Jézussal? Hogyan kell viszonyulnunk hozzá? Sokan úgy imádják mint az Atyát, de ha jól értem ti ezt nem tartjátok helyesnek.
Jézust a Biblia Urunknak nevezi, akinek Isten minden hatalmat és itéletet megadott, akinek Isten mindent alávetett (természetesen Önmagán kívül). Krisztus tehát egy olyan felruháztatott hatalommal bir, ami az Atyától jön, és számunkra õ az út az Atyához. Mert egy Istenünk van, az Atya, és egy Urunk, Jézus Krisztus.
Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, de nem tesszük õt egyenlõvé az Atyával.
>>>A másik, hogy ha a Szent Szellem erő, akkor hogyan lehet megbántani, megsérteni, és hogyan van, hogy vannak érzései?
A Biblia szerint az emberi szív pl. lehet gonosz, jó, makacs, stb. stb. Hogyan vannak egy szervnek ilyen érzései? Hasonlóan, az Isten a Szelleme Isten tulajdonságait adja belénk, amikor a Szellemet megbántjuk, azzal az Atya bennünklévõ természetének mondunk ellent. Az emberben van egy emberi szellem, az sem külön lény az embertõl, hanem az emberé.
De visszakérdezek, ha Krisztus a Szent Szellemtõl fogant meg, miért nem õ Krisztus Atyja? Krisztus az Atyát nevezte Atyjának, nem a Szent Szellemet, holott, ugye akitõl megfoganunk, az az atyánk.
Egyébként ebben a topicban végig mentünk már ezeken a kérdéseken sokkal alaposabban, talán érdemes lenne visszaböngészni.
Ja, hogy az Újszövetségben? Persze az más. Én úgy gondolom, hogy az egyik ember ügyel a napokra, a másik nem ügyel. Egyik sem törvény, egyik se vesse meg a másikat. Nekem a gyüliben vallak akik tartják, vannak akik nem. Persze amikor Jézussal jártak a tanítványok, akkor ez kicsit más volt. Akkor nem kellett keresni az Urat, mert ott volt velük.
Egy rendes zsidóember éppenhogy ezt teszi szombaton, amit leírtál. Elolvashatod Herman Wouk: Én Istenem -című könyvében. Ott leírja, hogy a szombatnak (ez egy zsidó ember, akinem az ősei híres rabbik voltak!) nem az a lényege, hogy nem szabad szivarozni, meg lóversenyezni, meg villanyt kapcsolni meg mittudomén. Hanem hogy ehelyett az Örökkévalót kell keresni. És hogy színházi munkatársai (ők nem zsidók) az egész zsidó vallásából leginkább a szombatot irígylik. De ezt HW jobban leírja, jó szívvel ajánlom ezt a könyvet.
