Az biztos.Én olvastam régebben róla,így már nem volt ismeretlen a neve.Azt nem tudod,hogy az 1999-es balesete milyen jellegű volt?Különben találkoztál vele élőben?
Szerintem kevesen tudták ki is volt ő. Egy ikon a szlovén mászók közül. És akik nem is szerepnek a cikkben, mert fiatalabbak: Marko Prezelj,Tomaž Humar. Csak úgy röpködnek arany jégcsákányok.
A Dhaulagiriről szóló híradásainkból önálló hírként eddig kimaradt az idei őszi szezon első sikere, a bolgár Boyan Petrov. Természetesen ő is megérdemel egy saját bejegyzést. A szófiai zoológus a himalájai rovarokat kutatja, és közben néha nyolcezrest mászik. A Dhaulagiri volt a 10. sikeres csúcsmászása, mindegyiket pótlólagos oxigén használata nélkül érte el. Ezúttal előbb a spanyol Carlos Soria expedíciójához csatlakozott, de csúcstámadáskor elvétették a helyes kuloárt és le kellett jönniük. Utána "Cala" Cimenti csapatához társult, ahol az első komoly csúcstámadásnál Cimenti 8000 méteren visszafordult. Petrov továbbment egyedül, és az őszi szezonban elsőként érte el a csúcsot. Boyan nagy túlélő. Tavaly elütötte egy autó, ami kis híján az életébe került. Súlyos fejsérülést szenvedett, vérömleny keletkezett az agyában, bordái törtek, a tüdeje zúzódott, géppel lélegeztették. Szerencsére nagyon gyorsan felépült, és tavasszal már a Gasherbrum II-t is kipipálhatta a listájáról. 2013-ban autóbalesetet szenvedett, ahol eltörte a lábát. Következő évben három (!) nyolcezrest mászott, fém rögzítővel a lábában. Nem akármilyen teljesítmény volt, mivel a Kancsendzönga (május 20) után július 23-án következett a Broad Peak, majd július 31-én a K2. A BP-K2 duplája 8 napon belül világrekord, amihez még Messner is gratulált. Hegyen kétszer mentették meg az életét: 2009-ben a Gasherbrum II-n spanyolok húzták ki egy gleccserhasadékból, a K2-ről történő leereszkedése után pedig hipoglikémia miatt elvesztette az eszméletét az alaptáborban, mivel cukorbeteg. Lengyel mászók segítettek rajta. Wikipédia-oldala szerint felépült a rákból is.
Sziklamászó balesetben, 62 éves korában elhunyt Francek Knez, szlovén mászólegenda. Otthonához közel, a Lasko melletti Harje településen ment pénteken, szokás szerint egyedül sziklát mászni egy mászóiskolába. A fal minden négyzetcentiméterét bekötött szemmel ismerte, még saját felszerelésdepója is volt a fal lábánál. Miután este sem tért haza, és a telefonhívásra sem válaszolt, felesége kiment utána. Ő talált rá holtan a fal tövében. Semmilyen mászófelszerelés vagy biztosítóeszköz nem volt rajta. A rendőrség nem tudta megállapítani, milyen magasról zuhanhatott le, mert semmilyen nyom nem utalt a falban erre. Az idegenkezűséget kizárták. Knez sosem kereste a rivaldafényt, „csendben” mászott a korát messze megelőző nehézségű új utakat. Becslések szerint összesen 5000 utat mászott meg pályafutása során, ebből 729 volt első megmászás. Letette a névjegyét az Alpokban, Patagóniában és a Himalájában is. Legaktívabb korszaka az 1970-es és 80-as évek volt. Legnagyobb sikerei nagy részét a „Három muskétás” szlovén trió tagjaként érte el, Silvo Karo és Janez Jeglic társaságában. Néhány mászás a páratlan karrierjéből: - 1977, 1980: két új út a Grandes Jorasses északi falán - 1982: Eiger északi fal, Heckmair-út 6 óra alatt (akkor új sebességrekord volt) - 1983: Az első patagóniai túra. Új út a Fitz Roy keleti falán: Hudičeva Zajeda -Diedro del Diablo („Ördög-pillér”, 900 m, 90º, 6a, A2). A Patagonia Vertical szerint máig nincs ismétlése - 1986 Cerro Torre keleti fal (Patagónia), új út: Peklenska Direttissima (Pokol-direkt, 900 m, 95 °, 7a +, A4, M6) - 1986: Torre Egger (Patagónia), déli fal, új út: Psycho Vertical (900 m, 6c, A3, 90 °). 29 évet kellett várni az ismétlésére - tagja volt az 1979-es Everest-expedíciónak, amikor a szlovénok a Nyugati-gerincen nyitottak új utat. A csúcsot nem érte el. - 1981: azon kevesek közé tartozik, akinek sikerült megmászni (ráadásul elsőként) a Lhoce déli falát, igaz, a csúcsra nem jutott fel - megmászta a Dhaulagiri déli falát, szintén csúcssiker nélkül. - 1987: Trango-tornyok, Névtelen Torony, új út: Szlovén-út (900 m, VI, 6c, A0) - Új utak az Indiai Himalájában, többek között a Meru keleti falán és a Baghirati II délnyugati falán (Rolling Stones, 600 m, VIII+) - A Triglav északi falán még a 90-es években is mászott új utat - 1999-es súlyos balesete és gerincműtétje után még visszatért. 2005-ben nyitotta az utolsó nehéz új útját Szlovéniában (7a). 2010-ben Silvo Karóval együtt megkapta a legmagasabb szlovén kitüntetést, a Szlovén Köztársaság Érdemrendjét, amiért a hegymászás révén hozzájárultak Szlovénia elismertségének növeléséhez.
"Emlékeztek még a német srácra, Jost Kobuschra? Ő volt az, akivel Klein Dávid tavaly együtt ért fel az Annapurnára, és aki 20 méterrel a csúcs alatt lejátszotta minden idők legmagasabb sakkpartiját :) Nos, Jost ezúttal az ismeretlennek vágott neki, és végrehajtott egy szóló első megmászást! A világ negyedik legmagasabb érintetlen hegycsúcsát, a nepáli-kínai határon emelkedő, 7296 m magas Nangpai Gosum II-t mászta meg."
Nem tudja valaki,hogy kivel sakkozott?Vagy online nyomtak egy partit?
"Boyan Petrov után két újabb mászó érte el még október 1-jén a Dhaulagiri 8167 méteres csúcsát. A szevasztopoli orosz Jurij Kruglov, valamint a nepáli Ang Phurba Serpa is a normál úton jutott fel. Érdekesség, hogy a velük egy csapatban mászó Ben Kane végül azért volt kénytelen a csúcstámadásból visszafordulni, mert lemerült az elem a fejlámpájában. Harmadikként mászott Kruglov és Ang Phurba mögött, de hallótávolságon kívül volt, rádió pedig nem volt náluk. Hiába látta társai fényeit, nem tudott nekik szólni, hogy tartalék elemre lenne szüksége. Az éjszaka sötétjében egy ideig próbálkozott a folytatással, de egyszerűen nem látott semmit, a terep pedig nehéz volt. Felmerült benne, hogy kivárja a hajnalt, de túl sok idő lett volna a rettenetes hidegben, így inkább visszabotorkált a legfelső táborukba. Társai szerint tökéletes fizikai állapotban volt, simán felért volna. Néha milyen apróságokon múlik a csúcssiker..."
Azért ez a lemerült elem elég amatőr hibának tűnik...
Nem túl szívderítő helyzetről számolt be a Manaszluról a német Amical alpinhegyivezetője, Luis Stitzinger. Ő és felesége, valamint jó néhány kliensük ugyan sikeresen elérte a csúcsot (neki ez volt a hetedik nyolcezrese, feleségével együtt hatot másztak közösen), de a hegyen az Everestre emlékeztető tömeg van, hasonló kísérőjelenségekkel. Felszerelések tűnnek el a magaslati táborokból. A kereskedelmi szervezők nem egyeztetnek egymással, így ha jó az idő, mindenki nekiront a hegynek, nincs kooperáció, a kulcshelyeken nagy a torlódás. A mászók 3/4-e pótlólagos oxigént használ, egyesek már az 1-es táborból (5700 m!). Sőt, láttak olyan expedíciót, ahol még az egyesből az alaptáborba ereszkedés közben is használtak oxigént. Jellemzően a kínai és orosz szervezők nem spórolnak semmilyen eszközzel, ha a csúcssiker a tét. Egyes expedíciók mászónként két serpát küldenek a hegyre.
12 óra leforgása alatt ketten vesztették életüket a Mont Blanc francia normál útján, a Gouter-kuloárban. Kedd este egy 30 éves cseh mászó csúszott ki a kuloár kijáratánál, miután kiakasztotta magát a biztosításból. 600 métert zuhant. Másnap reggel egy szintén cseh, 27 éves lány csúszott ki a kuloár 1/3-ánál, a pontos körülményeket vizsgálják. Mindketten többfős társaság tagjain voltak, rendelkeztek a szükséges felszereléssel. Ezzel 14-re nőtt a Mont Blanc idei halálos áldozatainak a száma. Önmagában ez még nem feltétlenül ért volna meg itt egy posztot, viszont az esettel kapcsolatban ismét nyilatkozott St Gervais polgármestere, Jean-Marc Peillex. Akik esetleg lemaradtak volna róla, nyáron az alábbi hírrel került bea nemzetközi hegymászó sajtóba. Ezúttal radikálisabb lépéseket szeretne az értelmetlen halálesetek megelőzése érdekében, melyek éles reakciókat váltottak ki az érintettek körében. Javaslatai az alábbiak: - akinek nincs kellő tudása, felszerelése és tapasztalata, ne próbálkozhasson a Mt. Blanc megmászásával. - távolítsák el a fix köteleket az Aiguille du Gouter-re vezető szakaszon - hozzanak létre ellenőrző pontokat - fektessék le írásban a Mt Blanc megmászásának szabályait - a szabályok be nem tartásáért járjon bírság Végül pedig, ha jól értem, akkor javasolja, hogy a könnyelműségből bajba kerülőkkel fizettessék ki a mentési költségeket.
"Helyenként rövid, drótkötéllel biztosított szakaszok teszik változatosabbá a mászást."
A német kicsit óvatosabb, bár azt írja, hogy inkább alpesi túra, mint Klettersteig, sisakot, illetve gyerekeknek és kezdőknek komplett klettercuccot javasol.
A lengyel mászók már a 60-as években kinőtték a nyári Tátrát, és ezért, főképpen más lehetőségek hiánya miatt fordultak a téli mászások felé. Ezt Pietrowski nagyon egyértelműen leírja a könyvében. Ne felejtsük el, más világ volt az, nem lehetett utazni stb. Egyébként is, nekik a Tátra mindig is sokkal több volt mint egy hegy. Vagy 100 éves, folyamatos mászó múlt, ami beépül a kultúrájukba, a filmjeikbe pl Zanussi. Hihetetlen mennyiségű tehetséges mászó, akik egymást hajtották bele az egyre komolyabb teljesítményekbe. Államilag is támogatott sport lett a mászás. Azért persze másztak ők az Alpokban és Norvégiában igen komoly téli utakat. Sok jó mászójuk aztán kikerült Ny-ra. Ebből az egészből szépen, természetesen nőtt ki a téli Himalája. Aztán lett pár olyan kiváló mászójuk, akiket szívesen láttak minden nyugati expedícióban is, erről meg Kukuczka ír nagyon szemléletesen.
Arra gondoltam,hogy esetleg mivel északabbra fekszik,ezért a klímája zordabb,mint az Alpoké.De mivel alacsonyabb,ezért telente is jobban mászhatóbb.Aztán lehet,hogy tök hülyeség.
Különben mit szóltok a lengyelek tervezett téli K2 mászásához?És miért pont a lengyelek azok,akik viszonylag nagy számban próbálkoznak télen a nagyobb hegyeken?Tradíció?A Tátra?Vagy csak a lengyel virtus?:)
Szomorú, tragikus és felháborító... Brazil kalózok kirabolták és vélhetően megölték a brit kalandornőt, Emma Keltyt. Februárban kezdte meg szóló útját kajakkal lefelé az Amazonason. Helyi vezetője figyelmeztette, hogy egyes szakaszokon kalózok garázdálkodnak, akik a legkevésbé sem tisztelik az emberi életet. Emma azonban mindenképpen végig akarta evezni az Amazonast. A GoPro kamerája, a tabletje és két mobiltelefonja azonban elegendő értékkel bírt ahhoz hogy egy szemtanú szerint két golyót eresszenek belé és bedobják a folyóba. Három gyanúsítottat hallgattak ki, ketten közülük 17 évesek. És hogy mit keres itt ez a hír? Nos, Emma Kelty idén januárban szólóban, mindenféle külső segítség nélkül, az Antarktisz partjáról indulva, sílécen elérte a Déli-sarkot. Ő volt a hatodik nő, akinek ez sikerült. Két évvel korábban két úriember társaságában már véghezvitte ugyanezt, de a célja a szóló volt. Helye van a Hóhatárban - és a halhatatlan kalandorok között is. "Mert az élet túl rövid ahhoz, hogy bárki mások legyünk... - Emma Kelty"
Megvannak az első őszi csúcsmászások a Manaszlun. Szokás szerint a köteleket rögzítő serpák értek fel először hatan, két klienssel, még szeptember 18-án. A fix köteles serpa csapatot két kereskedelmi szervező, a Seven Summits Treks és a Himex adta. Köztük volt az utóbbi kötelékébe tartozó Phurba Tashi Serpa, aki "holtversenyben" a legtöbbször állt az Everest csúcsán (21 alkalommal, akárcsak Kami Rita Sherpa és Apa Sherpa). A kötelek egészen a főcsúcsig vezetnek. Ma újabb két mászó jutott fel. Összesen 500 (!) mászó és serpa tolong a Manaszlu alaptáborában idén, mivel a Cso Ojut a kínaiak idénre Tibet felől lezárták a külföldiek elől.
Egy négytagú szlovák csapat nagyszerű új utat mászott a Pamírban (Kirgizisztán). A tagok Ondrej Húserk, Jozef Krištoffy, Vladimir Liek és Mato Grajciar voltak. Az 5239 m magas Alexander Blok csúcsra vezető 900 m magas fal 22 kötélhosszos útjának kulcshelye 9+ (5000 m magasságban). Az utat, amely a "Nyári csokor" (Summer Bouquet) nevet kapta, szabadon mászták. Jó eséllyel a legnehezebb, szabadon mászott út a régióban. Az expedíció július 27-től szeptember 10-ig tartott, a csúcsot augusztus 25-én érték el.
Az Ak-Su völgy egyre kedveltebb célpontja a távoli, ismeretlen helyeket kereső alpinistáknak. A völgyben számos szűz gránitfal és csúcs kínál igazi csemegét azoknak, akik a bejáratott helyszínektől távol keresik a járatlan, ismeretlen utakat.
Megvolt az első igazán komoly "télbetörés" az Alpokban. 2000 m felett sokfelé fél, 3000 felett egy méter hó esett, és még havazik. Az előrejelzések ellenére természetesen több turista is bajba került. A saalfeldeni hegyimentők (Salzburg) az éjjel két bevetésen négy embert szabadítottak ki Tél Tábornok markából a Steinernes Meer hegységben. Az első esetben egy 70 éves francia és egy 71 éves luxemburgi túrázó indult kedden délelőtt 10 órakor a Peter Wiechenthaler Hüttéből (1707 m) a Praterstern irányába, pedig a gondnoknő nyomatékosan kérte őket, hogy nem induljanak el. A 2261 m magas Weißbachschartéról ereszkedve elakadtak a félméteres hóban, és már vissza sem tudtak jönni. A hegyimentőket 18:00-kor a gondnoknő riasztotta, aggódva a két túrázóért. Gyalogosan hozták őket vissza a hüttébe a hegyimentők. A másik esetben egy fiatal német-amerikai pár került az egyméteres hó fogságába (képünkön). Délután indultak a Kärlingerhaus felé, de már a Riemannhaus felé vezető úton elakadtak. Éjfélkor riasztották a hegyimentőket (ugyanazt, az előző mentést végrehajtó csapatot). A betemetett turisták eléggé ki voltak hűlve, itt már orvosi segítségre is szükség volt. Kötélbiztosítással hozták le őket, a mentés egész éjjel tartott. A bevetésvezető elmondása szerint 25 éves pályafutása alatt nem volt része ilyen extrém helyzetben. A nagy mennyiségű friss hó miatt ugyanis a mentők is komoly lavinaveszélyben voltak.
Számomra az mindig is alap volt, hogyha nem biztosítunk, standolunk mászáskor, akkor levesszük a kötelet. Nincs attól idegesítőbb és zavaróbb amikor megyek hátul, és a mászás mellett szedegetem a kötelet, próbálok nem belelépni, elakad stb. Haszon meg semmi. Egy fedett, havas gleccser nyilván egész más, itt alap a kötél. Ezek a túrázók lényegében egy könnyebb jégmászásba szaladtak bele. Utólag már könnyű okosnak lenni, de ha csak annyit tesznek, hogy egyesével mozognak, és a fixált csákányból biztosítanak, simán lejönnek.
Babcsán Gáborék augusztus végén a Mont Blanc-csoportban kalandoztak. Suppan Sárával négy szép utat másztak 6b- 6c+ fokozatban, 200-500 m hosszúakat. Egyik az Aquille Peigne-en (a Fésű) a "Verdon Memories", különösen nehéz volt (talán technikailag az egyik legnehezebb, amit magyarok ebben a csoportban másztak). Az utat Michel Piola nyitotta. A fal 500 m, ebből az út nehéz része 300 m, 7- és a 8- fokozat között, de csak 10 fix biztosítás van a kötélhosszakban, tehát szinte teljesen trad. A másik nehéz út a Brevent falán a "Fin de Babilon" volt (250 m) végig 6b (7) és 6c (7+/8-) fokozat közötti. További fotókért keressétek fel Gaba Gábor Babcsán oldalát, az alábbi linken (Ez a Fésűs-album): https://www.facebook.com/gabor.babcsan.5/media_set…
