Én anno Pécsen voltam Narey edzőtáborban, nekem személy szerint tetszett. VIII. danos, nem tombolán nyerte, innentől kezdve szerintem meg tudja itélni, hogy
az ő rendszerében ki-minek felel meg. Megjegyzem, néztem mostanában kyu vizsgákat, és meg kellett állapítsam, hogy az a szint, ami anno nálunk 1 kyu volt,
Üdv! Ha mèg olvassa vki ezt a forumot,èrdekelne mi a vèlemènyetek a Narey fèle új vonal tèrnyerèsèről? Bátran tehetem fel ezt a kèrdèst ugyanis sok közöm már nincs az aikidohoz.2011-ben a dunaujvarosi,,edzőtáborban"ott voltam,bár ne lettem volna,es az edzőtábor szót se használnám szivesen-a nagy dumák,fegyelmezèsek es egymás körbepuszilgatása távol áll az edzèstől.A vonal es szemlèlet pedig teljesen távoláll tőlem,es Bèci barátommal azota emkegetjük hogy akkor,, alacsonyan szálltak a danok..." Mit gondoltok arrol hogy pofara vagy eppen adhoc modon adogatja vki a kyu vagy dan fokozatokat?
Sziasztok! Valaki tudna abban segíteni, hogy Budapesten a reggeli órákban hol tartanak Aikido edzést? Amiket néztem lehetőségeket ott csak esti időpontok voltak.
Takashi Kuroki AIKIDO edzőtábor 2013 szeptember 21-22
Ajánló: Takashi Kuroki sensei 1970-ben született, 19 éves kora óta aikidozik, Koji Yoshida és Shoji Nishio sensei tanítványa.
Aikido mellett tradicionális Iaido-t és Jodo-t is gyakorol.Nishio sensei technikáira jellemzően a kard és a bot használata
szervesen beépül aikido technikáiba. Segítségével egy speciális nézőpontból szemlélhetjük az aikido-t, melynek alapja a fegyver használat, ami segít megtalálni vagy korrigálni a helyes irányt és távolságot és megérteni a technikát.
Jelenlegi fokozatai: 5 dan Aikikai Aikido, 5 dan Jodo, 5 dan Iaido
Az Alapító idejében Koichi Tohei volt a vezető oktató a Hombuban. Neki is megvolt a saját elképzelése (mint bárki másnak) arról, hogy mi is az Aikido. Erősen favorizálta az Aikido-nak a misztikus Ki-vel való kapcsolatát és ennek tematikus oktatását. Emiatt az Alapító halála után az Alapító fiával Kisshomaru Doshu-val, aki gyakorlatiasabb gondolkodású lévén úgy gondolta, hogy ezt nem kellene erőltetni, ezen jól össze is különböztek. Koichi Tohei ekkor elhagyta az Aikikai Aikido családi vállalkozást és saját iskolát alapított, ez lett a Ki-Aikido vagy hivatalos nevén a Shin Shin Toitsu Do. A Ki-Aikido -nak része a Ki oktatása is, a Ki erősítő gyakorlatok, technikai szempontból pedig ugyanazt csinálják mint az Aikikai-sok, csak többet ugrálnak. O-sensei kicsi volt ezért ugrált, hogy felérje a pertnereit, ebből levont következtetés, hogy ugrálni jó dolog :) Tény, hogy ad egy lendületet a mozgásnak, a helyzeti energiát mozgási energiává transzformálja. A lendületes mozgás örömtelibb, viszont fárasztóbb. A Ki-Aikido foglalkozik mozgássérültek oktatásával is, míg más Aikido irányzatokra ez nem annyira jellemző.
Nem azt irta, hogy az aikido celja a foldbe dongoles stb., hanem azt, hogy mi egy valodi verekedes soran a celravezeto.
Az idezet szerint az aikido celja egy valodi tamadonak az etika negyedik szintjen valo lekezelese, de hogy az aikidokak elsopro tobbsege nem ezert csinalja, az biztos. Vagy ha ezt hiszi, hogy az aikido elsodlegesen erre jo, akkor nagyon nagyot hazudtak neki. Azon egyszeru oknal fogva, hogy hogy a jo edes manoba akar barki kontroll alatt tartani egy tamadot, ha nincs olyan hattere/ereje/tapasztalata/skill-je/akarmije, ahova feljebb (erkolcsi ertlemeben: lejjebb) tudna lepni, ha a "lagy" modszerek nem jonnek be? Mire O-Sensei fiatalkoraban eleg sokat "gyurt", igy fizikailag elegge ott volt a topon, harcolt Mandzsuriaban, gyakorolt par jitsu stilust, szoval neki volt hattere ahhoz, hogy lagy legyen. Na ez itt eleg keveseknek van meg.
A Wikipédia szerint : A támadót ellenőrzése alatt tartva lehetőséget teremt a helyzet legjobb megoldására. Az aikidó célja ez utóbbi harcművészeti elv gyakorlati megvalósítása.
Fura, hogy azt írod, hogy egy valódi verekedésben "zúzni kell és földbe döngölni az ellenfelet, megfélemlíteni, elzavarni".
Szia Izleo! Némi (tizenéves) aikidos múlttal és némi (több évtizednyi) harcművészeti tapasztalattal szigorúan a saját véleményem szerint: Az Aikido a mai "modern" világban egy japán tradicionális harcművészeti gyökerekkel rendelkező testedzés, sport. Legalábbis nekünk akik nem vagyunk jártasak a japán kultúrális hagyományokban, de a XXI.századi japánoknak is. Hogy ezenkívül még ki mit képzel bele az már az egyéni vilégnézetétől függ. Gondolhatja hatékony harcművészetnek, vagy testkúltúrába ágyazott bölcseleti filozófiának is, de az Aikido az amit a dodzsoban gyakorolnak. Nincs olyan, hogy gyakorlás és éles helyzet. Azért gyakorolnak mert gyakorolni jó, sportolni egészséges dolog. Minden technikában benne van az, hogy igen, komoly sérüléseket lehet vele okozni akár edzésen, figyelmetlenségből is. Ezért gyakorlunk ovatosan. Ez fejleszti az önkontrollt, ami jól jön egy "éles" szituációban is, hogy nem reagálok elhamakodottan egy esetleges provokációra. Egy aikidos inkább kerüli a konfliktust. Az aikidosok békés emberek. Az Alapító nem is harcművészetnek, hanem a Béke Művészetének nevezte. Az Aikido gyakorlása pedig, jól látod, az együttműködésen alapszik. Uke és tori együttműködve hozzák létre a technikát. Eljátszák. Célja a partnerek közötti harmonikus kapcsolat létrejötte. Az Aikido technikái kevéssé alkalmasak a küzdelemre, támadó technika nincs is benne. Egy valódi verekedésben pedig zúzni kell és földbe döngölni az ellenfelet, megfélemlíteni, elzavarni. Csak mellékhatása az Aikidonak az, hogy évtizednyi gyakorlás után már egy esetleges utcai támadást (ha semmiféleképpen sem lehet elkerülni) is megúszhatsz ép bőrrel.
"Szerintem az aikido pont az a harcművészet, amit sosem késő elkezdeni. Pont azért, mert ez nem arról szól, hogy hogyan verjük agyon a másikat, és hogy bizonyítsuk be mindenkinek, hogy mi vagyunk a "janik". " - Nem foglalkoztam sosem harcművészetekkel, szóval a témában zöldfülű vagyok, de olvastam, hogy az Aikido-nak az egyik alapelve, hogy olyan technikákra alapoz, melyek kerülik az ellenfél "megsemmisítését" vagy durva sérülések okozását. Ehhez képest Aikidozni járó ismerősömtől hallottam, hogy a legtöbb gyakorlat végrehajtásához képzett "ellenfél" kell. Ezért tűnik sokszor az Aikidozás a bemutató videókon is inkább valami "fura táncnak" vagy "filmes jelenetnek", mintsem valódi harcművészetnek. Az ellenfeleket figyelve gyakran a legbugyutább karlendítéseket látni valódi ütésindítások helyett, és az eséseknél is érezni, hogy erősen összedolgoznak a látványosság érdekében. Visszatérve a "kamu ellenfél" kérdésköréhez, ez az ismerősöm mondta, hogy egy kezdővel vagy egy sima utcai támadóval szemben (tehát olyannal szemben, aki ellenáll) élesben alkalmazva a haladóbb technikákat, igenis csúnya csukló, könyök vagy vállsérüléseket lehetne okozni. Ez egy kicsit összezavart. Akkor most az Aikido egy "békés" harcművészet, vagy csak egymással szépen óvatoskodtok, egyébként meg élesben tördelitek a végtagokat? Vagy van egy szint amikor már olyan képzett az Aikidos, hogy akár élesben is rögtön meg tudja ítélni, hogy mennyire legyen "durva"? Hogy van ez?
engem a dzsiudzsicu jobban villanyoz mint az aikidó, bár valószinűleg ha nem bemutaton találkozok velük, különbséget sem tudnék tenni közöttük. Nekem ketrecharba való technikának tünnek a rővid hatótávolságoknak köszünve. Ahol a kűzdelem hatőköre, a védelem hatékonyságával arányos.
Nobuyoshi Tamura:Aikido könyvritkaság eladó,kereskedelmi forgalomba nem került.Ár:10e 
