.....Egyébként furcsa emberek a budapestiek, folyton a Dunába akarják lökni egymást, mindkét oldalról. Ott van (illetve lehetne) nekik Európa csodás kék szalagja, rendezett, végig parkosított sétánnyal, ehelyett egy ronda teknő, és egyben nem-kedvencek (politikai ellenfelek) temetője (ha hihetünk a városi legendának), két oldalán autófolyammal.....
http://index.hu/kultur/eletmod/rakpark1102
"Budapest vezetése szerencsére nem gyermekekért aggodó kismamákból és fantaszta biciklistákból áll, hanem tapasztalt, ötvenes-hatvanas férfiakból,"
"De Babarczy eljött (sajnos addigra Vona már távozott), sőt, kijelentette: a hisztériakeltés igazságtalannak tartja, és a konferencia párbeszédre tett, kétségtelenül radikális gesztusa közelebb van a megoldáshoz.
Ha hisztériázik a liberális média, küldd őket hozzám, János! - ezt az ajánlatot már a konferencia zárómondataként tette a főszervező Simon Jánosnak."
Miért, gondolod, hogy a bíróságon mindent elolvasnak? Az elvileg csak kivételes esetben történhetne meg, hogy a másodfokú hatóság az elsőfokút új eljárásra kötelezze. Az ugyanis alapvető eljárási hibákat -őszintébben fogalmazva szar munkát- jelez. Szankció nyema. Egyébként nemrég kerültem abba a helyzetbe, amikor a másodfokú bíróság szóbeli indoklásában az ítéletet arra alapozta, hogy a szóban forgó céget 2004-ben felszámolták. Persze ez nem igaz, még csak eljárást sem indítottak ellene, egyszerűen összekevertek két szereplőt, ami az adott esetben perdöntő volt. Ezt azért szóvá is tettük, kiröhögtek. Az írásbeli ítélet jelentős késéssel érkezett, persze teljesen más indoklással. Sajnos a politikai elit és a többi szereplő hozzáállása között semmi8féle különbséget nem látok, olyanok kiabálnak, akik a maguk munkáját és más feladatait pont ugyanolyan trehány módon végzik, és pont ugyanúgy meg vannak győződve arról, hogy ők milyen rendes és tisztességes emberek.
A másik baj az, hogy akiknek be kellene tartatni a szabályokat, azok is gyakran úgy gondolják a szabályok rosszak. Az is igaz, hogy a mai Magyarországon nehéz minden szabályt betartani úgy, hogy ne üssön meg a guta vagy ne halj éhen.
"Sem az írott sem az íratlan szabályoket nem tartjuk be, részint mert nem lehet azokat betartani, részint mert nem látjuk értelmét..."
Többek között azért sem, mert a törvény betartatói rettenetesen felkészületlenek. Csak a szigorúság adott nyugati módon, a feltételek közben balkániak.
Rossz vérvételi cső, hibás számítógép az APEHnél, rosszul számoló végrehajtó, határozatot végig nem olvasó feljebbviteli hatóság, bekerítetlen kutyafuttatók, saját szerződési feltételeiket nem ismerő ügyfélszolgálati dolgozók a Cég csinibini egyenruhájában, és így tovább, és így tovább...
Ez még annak is elveszi a kedvét a Törvény betartásától, aki rigorózusan és elvien éli az életét - és elhatározza , hogy becsületes lesz.
Kis magyar Abszurd. Nagyobb zavarok lesznek ebből , mint III Richard ellenkező értelmű döntéséből...
Egy százhetvenéves hozzászólás....
Petőfi: Világosságot!
Sötét a bánya, De égnek benne mécsek. Sötét az éj, De égnek benne csillagok. Sötét az ember kebele, S nincs benne mécs, nincs benne csillag, Csak egy kis hamvadó sugár sincs. Nyomoru ész, Ki fénynek hirdeted magad, Vezess, ha fény vagy, Vezess csak egy lépésnyire! Nem kérlek én, hogy átvilágíts A másvilágnak fátyolán, A szemfedőn. Nem kérdem én, hogy mi leszek? Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok S miért vagyok?... Magáért születik az ember, Mert már magában egy világ? Vagy ő csak egy gyürűje Az óriási láncnak, Melynek neve emberiség? Éljünk-e önnön öröminknek, Vagy sírjunk a síró világgal? Hány volt, ki más szivéből Kiszíta a vért Saját javára, És nem lett büntetése! S hány volt, ki más javáért A vért kiontá Saját szivéből, S nem lett jutalma! De mindegy; aki áldozatnak Odadja életét, Ezt nem dijért teszi, De hogy használjon társinak. S használ-e vagy sem? A kérdések kérdése ez, És nem a lenni vagy nem lenni? Használ-e a világnak, aki érte Föláldozá magát? Eljő-e a kor, Melyet gátolnak a roszak S amelyre a jók törekednek, Az átalános boldogság kora? S tulajdonképen Mi a boldogság? Hisz minden ember ezt másban leli; Vagy senki sem találta még meg? Talán amit Mi boldogságnak nevezünk, A miljom érdek, Ez mind egyes sugára csak Egy új napnak, mely még a láthatáron Túl van, de egykor feljövend. Bár volna így! Bár volna célja a világnak, Bár emelkednék a világ Folyvást, folyvást e cél felé, Amíg elébb-utóbb elérné! De hátha ugy vagyunk, Mint a fa, mely virágzik És elvirít, Mint a hullám, amely dagad Aztán lesimúl, Mint a kő, melyet fölhajítnak, Aztán lehull, Mint a vándor, ki hegyre mászik, S ha a tetőt elérte, Ismét leballag, S ez így tart mindörökké: Föl és alá, föl és alá... Irtóztató, irtóztató! Kit még meg nem szállott e gondolat, Nem fázott az soha, Nem tudja még: mi a hideg? E gondolathoz képest Meleg napsúgár a kigyó, Mely keblünkön jégcsap gyanánt Vérfagylalón végigcsuszik, Aztán nyakunkra tekerőzik, S torkunkba fojtja a lélekzetet
"Eltévedtem a mennyország felé félúton Az utat sajnos visszafelé már jól tudom Eltévedtem a mennyország felé félúton Az utat sajnos csak visszafelé A sötétség felé, a hazugság felé tudom."
De olyan jó lenne, ha a mai huszonévesek már nem ilyenek lennének. Hiszen ők a sokat átkozott szocializmus végnapjaiban ovisok voltak.
Miért feltételeznénk, hogy ez a szocialista korszak hatása lenne az emberekre? Divat ezt mondani, de a Kádár-kor konszenzusa inkább csak felhasználta az amúgy is meglévő ilyen hajlamot.
Már az 1500-as években így mentek a dolgok: két király, három országrész - egy-egy úr meg aszerint váltogatta, "kinek a hűségén van", hogy melyik érte jobban meg várban, falvakban, földekben. Nem betartották a törvényeket - amiket nem maguk hoztak, rájuk erőltették -, hanem kijátszották, és ha ebből bajuk kerekedett, átpártoltak. Kicsiben is. És azután az a sok évszázad.
És nem is csak Magyarországra jellemző. Csehek, szlovákok,románok, szerbek talán másmilyenek? Ki a legismertebb középeurópai irodalmi hős, akit mindenki szeret? Svejk.
Mint írtam, szerintem erre az idő fogja a megoldást adni, bár ki tudja...
Ma, vagy tegnap olvastam, hogy az angol parlamentben is hasonlóan adják a juttatásokat, mint nálunk, aki biciklivel jár, annak is jár "benzinpénz", igaz, csak a fele, stb.
Ők pedig már igazán régen locsolgatják azt a kurva gyepet:)
Ez egy ördögi kör.
A sok kiadásra magas adókat kell kivetni, de azt az emberek elcsalják, akkor viszont nem lehet őket lejjebb vinni és így tovább...
Gondolom, az uniós pénzektől azért várhatunk némi javulást, mert nem mindegy, hogy egy beruházást milyen százalékkal kell visszatermelni, de hát erre még a Széchenyi terv is alkalmas lehetett volna, mert bár minden bekötőutat abba húztak bele, azért jutott belőle vállalkozóknak is, nyilván szigorúan pofára.
Én voltam egy panzióban, ami abból épült, kibéreltük az egészet, mit gondolsz, kaptunk számlát?
Erre egyetlen megoldást látok, valóban szükség lenne egy jelentősebb vállalkozói adóterhelés-csökkentésre, ezzel együtt hasonló mértékű szociális megszorításra.
És valahogy el kellene magyarázni az embereknek, hogy ha a vállalkozó nem megy tönkre, akkor lesz nekik is munkájuk, a vállalkozókat meg halálba büntetni, ha ennek ellenére mégis számla-umbuldába bonyolódnának.
Dehát a szociális demagógia ezt teljesen lehetetlenné teszi.
Na jó, legyen neked igazad. :-) Az igazság az, hogy engem egyáltalán nem -vagy csak kis mértékben- érdekel a KÁ ügy, ami zavar az a bizalom és az együttműködés hiánya, amire talán valóban nem ez a jó példa. Azt gondolom, közbizalom nélkül nem tudunk jelentősen előrelépni, legfeljebb egy kvázi diktatúrával. Sem az írott sem az íratlan szabályoket nem tartjuk be, részint mert nem lehet azokat betartani, részint mert nem látjuk értelmét, részint mert kifejezetten rosszul járunk akkor, ha mi betartjuk a többiek pedig nem. Az ország és a mindennapok működése is valamifajta informális katyvaszon és kapcsolati hálón alapul, olyanok követelik ordítva a Zuschlagok lecsukását, akik maguk is trükköznek a tevékenységeikben, beleértve a pályázati pénzek lehívását is. És ezek bizony nem mind elvetemült bűnözők, egyszerűen meg szeretnének élni, ezért szereznek számlákat 5-10-szeres áron történő beszerzésekről, az önkormányzatok összecsapnak ezt-azt egy számlára, az orvosok soha el nem végzett beavatkozásokat számolnak el, és tulképpen mindenki jót akar. Miközben konkrétan bűncselekményt követ el. Engem az izgat, ebből hogyan lehet kiutat találni, egyrészt mert halálosan zavar, másrészt mert a saját üzleti tevékenységemet is nagy mértékben gátolja, és félek tőle, hogy idővel akár el is lehetetleníti.
Alapvetően egyetértek, ami az én problémám, hogy itt a WADA magyar tagozatáról van szó, a WADA-ról pedig minden átlagember is pontosan tudja, hogy nem szaroznak egy magyarral, nemhogy egy sportoló ne tudná ezt.
Az persze más kérdés, hogy ha az amerikaiak közlik, hogy ha náluk egy doppingolót is mernek találni, akkor pakolnak és hazamennek, mire persze nem is találnak, aztán évekkel később kell visszamenőleg megsemmisíteni az eredményeiket, ha mégis kiderül...
Valahol hallottam egy magyar sportolóról, talán asztaliteniszező volt, de ebben nem vagyok biztos, aki elfelejtette beírni a schedule-ba, hogy vidéken lesz egy versenyen.
Persze pont keresték Pesten, mire azonnal otthagyott csapot-papot, és rohant az ellenőrökhöz, nem is lett semmi baja.
Tehát van, aki ezeket a dolgokat megfelelően kezeli és nem azon agyal, hogy jó-e ez a szabály, hanem ha egyszer elfogadta, akkor be is tartja.
És hát tudjuk azért azt is, hogy vannak olyan szerek, amik pár nap múlva már nem mutathatók ki, vannak olyanok is, amikkel elfedhetők. Azon kívül feltételezhetjük, hogy az ellenőröknek nem egész napi elfoglaltság egy-egy sportoló ellenőrzése, nyilván naponta jópárat kell végigjárniuk, úgyhogy nem is értem, hogyan lenne elvárható, hogy pl. Kovács Ágnes után szaladgáljanak.
A tetteinknek következményei lehetnek, ezzel kellene végre mindenkinek tisztába jönnie, de ez nyilván szocializációs kérdés, nem megy egyik napról a másikra.
És akkor nem lenne az, hogy valaki olyan durván húzza meg az autómat, hogy úgy néznek ki az ajtók, mintha konzervnyitóval gyakoroltak volna rajta, majd dolgavégeztével szó nélkül odébbáll, például...
És nem írna alá egy olyan papírt, amit minden átlagosan tájékozott ember megfelelően tud értelmezni, bármennyire új is, hanem addig inná a vizet, míg pisilni nem tud. Roger Moore meg vagy vár, vagy megérti, vagy kit érdekel, amikor már régen le van tárgyalva minden.
Nem elvárható, hogy egy működési szabályzat mindenre kitérjen. Ami elvárható minden féltől, az az együttműködés, a konstruktivitás. A magyar törvények, szmsz-ek, rendeletek nagy része se nem jobb se nem rosszabb mint nálunk fejlettebb országokban. Azok értelmezése, a hozzáállás az, amivel nálunk baj van. A miért nem lehet, mi a probléma, miért nem akarom, miért büntetlek meg megmagyarázásába hihetetlen energiákat fektetnek emberek, miközben ezzel az erőfeszítéssel talán meg is lehetne oldani az ügyeket, és akkor mindegyik fél jól járna.
Elmondok egy példát: Az üzleti életben a felek időnként pereskednek, egy jogvita eldöntéséről van szó, amiben eltérnek az érdekek. Lehet ezt kulturáltan, higgadtan is csinálni, meg el lehet egymást küldeni anyjába is. Ami viszont elvileg megszokott, hogy az ügyben eljáró jogászok nem lépnek át egy bizonyos határt, nem udvariatlanok, nem bunkók, nem agresszívek. Ez viszont inkább megszokott volt. Az ügyvédek egy része elképesztő módon viselkedik, a bírák egy része minden további nélkül szim- és antipátiákat mutat ki, kiabál -a nem udvariatlan, nem hamisan tanúskodó- tanúval vagy peres féllel, beszarás.
Azt gondolom, elfelejtettünk együttműködni, kicsinyes sérelmeinket vezetjük le másokon hatalmi helyzetben, és a hatóság az bizony Hatóság, az osztályvezető Osztályvezető Úr, az alkalmatlan főnök egy zsarnok maradt a mai napig. Én is látok időnként persze bíztató jeleket, de azok inkább kivételesek mint jellemzőek. És ami meglepő, hogy a normális emberek nagyobb része az idősebb korosztályból kerül ki, a fiatalok meg úgy viselkednek, mintha ők teremtették meg a világot. Amikor a huszonéves taknyos rendőr kioktatott arról, könnyen lehetséges, hogy nem mondok igazat -összetörte egy Jaguáros a parkoló autómat, ismerős látta, rendszámot felírta- akkor azért kis híján kitéptem a kis fülkéjéből. Bunkó volt, kvázi lehazugozott, és persze hülyeséget beszélt a saját eljárásukról is. Huszonéves senkiházi, aki ma törött orral mászkálna, ha épp nem lenne rendőr.
Kósz esetében pedig úgy tudom, ezek nem az ő -egy másik pólós- mondatai voltak, az meg sajnos a magyar közállapotokat jellemzi, hogy egy sportoló kezet emel a rendőrökre, aztán meg Gyurcsányozik, mintha annak bármi köze lenne az ittas vezetéshez. De hát vaszeg érdekes lehetett a beszélgetés az Andanteben, kicsit felhevíthették a fiút. Egészen elképesztő gyűlölet halmozódott fel emberekben, és nem csak a sikertelenekben, akiknek könnyebb valaki másra haragudni, mint magukba nézni. Sikeres, képzett emberek gyűlölik a két nagy párt vezérét, meg az egész Szdszt, egészen elképesztő, és számomra megfoghatatlan módon. Mondhatni betegesen. Tulajdonképpen vicces is, de közben ijesztő. Mert hogy valaki anyázik, az rendben van. Káromkodik, szidja Istent egy ilyen szituban, az érthető. De hogy kerül ide Gyurcsány? Már látom magam előtt, ahogy valaki rácsap a kezére a kalapáccsal, és felüvölt Orbán/Gyurcsány b...za meg! Esetleg? Mocskos Mdf! Életszerű, nem?
Csak a gond ott van, hogy egy konkrét ügyből lett levezetve, az pedig sántít.
A MACS nem magyar hatóság, hanem a WADA kihelyezett részlege.
Ha egyszer a működési szabályzatukban, amit az illetékes sportolók is elfogadtak, az van leírva, hogy nem kötelesek sehova se menni a versenyzővel, akkor senki se várhatja el tőlük, hogy mégiscsak menjenek.
Mint ahogy Zsanett se várhatja el, hogy a rendőrök a saját kocsijával viszik haza, ha egyszer nincs nála semmilyen irat és így autózott fel Miskolcról, vagy honnan.
Mondjuk azt se várhatja el, hogy cserébe megdugják, de erre egyelőre semmi bizonyíték...
Én korántsem látom annyira sötéten a helyzetet, mint te, vagy Zsuzsa.
Komoly előrelépést tapasztalok a hivatalok működésében, nemrégiben egy igen szövevényes autós ügyet sikerült az 5-ik kerületi önkormányzatnál elintéznem, amiről azt hittem, nem fog menni, de a maximálisan segítőkész ügyintéző segítségével sikerült.
A rendőrök sem annyira parasztok már, mint korábban, haladunk, ha lassan is.
Aztán vannak persze egyenlőbbek köztünk, mint pl. az olimpiai bajnok vízilabda-kapus, aki közepes ittasságát azzal gondolta eliminálni, hogy Gyurcsány háborítatlanul garázdálkodik, hát azt hiszem, a civil társadalomnak is illene lépéseket tennie, ha nem is a hatóságok, de legalább a normalitás irányába...
Miért is lennének másmilyenek? Azért, mert mi már látjuk, hogy ez így rossz és nem méltó? Vagy azért mert ezt látják maguk körül, mert apu-anyu nem dobja el a szemetet, mert nem anyázik a kocsiban ülve, mert nem szeppen meg a hatalomtól, mert, mert, mert.
Sajnos ez a történet elsősorban magunkról szól, valóban. Adott egy még mindig fiatal lány, aki fiatalságának hosszú éveit áldozta rá a sportra -aki valaha forgolódott az úszósport körül bármilyen szinten, az tudja itt nem túlzás áldozatról beszélni-, és olyan eredményeket ért el, amikre méltán büszke. Ez a lány, akire addig egy ország is büszke volt, " a mi Kovács Ágink", elment az Egyesült Államokba tanulni. Mert egy idő után úgy érezte -joggal-, hogy neki fontosabb 40-60 év megoldása, mint még egy érem. Ezt már kevésbé szerettük. Egy ilyen tehetség, és akkor visszasüllyed a középszerbe -ami USA egyetemi szinten persze korántsem volt középszer. Már nem is volt a mi Kovács Ágink annyira.
Aztán visszajött, úszott, szerepelt, kezdett megint a miénk lenni. Elpuhult, túlsúlyos, lusta embereké, akik sörrel a kezükben elemezték ki, most ő milyen sportoló valójában. Meg persze másoké.
Végül jött az ügy, amiről persze van határozott és kemény véleménye többségünknek, ami általában az összeesküvés kontra hülye volt, tán doppingolt is végletek egyike. Én azt gondolom, a hatóság normális esetben partner. Ha kell, elkíséri a sportolót a megbeszélésre, ha kell várnak a pisilésre, ha kell elmondják milyen hibákat kell kijavítani, és nem váratnak egy szakhatósági engedély kiadásával 2 hétig, mert a személyzeti tusolóban nincs még felszerelve a kapaszkodó, a téves adóbevallás esetén -amennyiben az nyilvánvalóan jóhiszeműen elkövetett hiba- nem büntetnek, hanem segítenek azt kijavítani. A hatóság nem ellenség, nem az ellenségünk, kivéve, ha tudatosan, rosszhiszeműen szegjük meg a szabályokat, hágjuk át a törvényt. Ami "ismeretének hiánya" persze nem mentesít a felelősség alól, de ki ismeri az összes törvényt és annak értelmezését? Még a legtöbb jogász sem.
Ezzel szemben nálunka Hatóság -és a nevében eljáró személy -konkrét ellenség. Ennek megfelelően viselkedik velünk, és mi ennek megfelelően viselkedünk vele. Csapataink harcban állnak. És mivel mégis csak szabályokat testesít meg, a szabályok is ellenséggé válnak. Nem a közös életünket segítő normákká, legjobb esetben is írott malaszttá. De inkább csak valami kellemetlen, zavaró dologgá, amit legjobb áthágni, aztán majd ha bukunk, akkor fizetjük zsebből a rendőrt, az ellenőrt, a munkavédelmist, a bírót. A bírságot. Hiszen nem szégyen áthágni a szabályokat, soha nem hallottam még, hogy valaki ágybavizeléssel, impotenciával, pikkelysömörrel dicsekedne -pedig ezek betegségek-, viszont adócsalással, unfrankó táppénzzel, gyorshajtással, ittas vezetéssel, fal számlával dicsekvő emberrel igen gyakran találkozom.
A konkrét ügy ebből a szempontból szerintem érdektelen is. Persze KÁ biztos nem így van ezzel. Az persze számít, hogy a MACS ellenőrei elmagyarázták-e érthetően: Hölgyem, ha innen elmegy, akkor az doppingvétségnek minősül, várhatóan két éves eltiltással jár, a következő eredményeit megsemmisítik, maradjon! Vagy elkísérjük, mert az persze életszerű, hogy ha most csak ennyit tudott pisilni, akkor esetleg töb óra kell a következő pisiléshez. Ha nem tudja mi legyen, hívja fel az edzőjét, vagy a szakági vezetőt, de értse meg, ebből baj lesz. Hogy ez így vagy hasonló formában elhangzott-e, hogy KÁ hogyan reagált, az a konkrét esetben releváns. Attól tartok, nemzetközi szinten azonban nem tolerálható, mert ott nem ismerik ezt a K.und K. modellt, fel sem merül, hogy miről van szó.
Én csak azt látom, hogy huszonéves politikusok simán elfértek volna az MSZMP KB-ban is, fiatal ellenőrök már olyan bunkók, mintha ez kötelező lenne, nem változik semmi. Talán azért, mert azt gondoltuk, megspórolhatjuk magunknak a munkát, majd a nyugati modell, meg az EU meg az idő megoldanak mindent. Tévedtünk, én legalábbis biztosan. Jó lenne valami megoldást találni, de nem látom a kiutat a csapdahelyzetből. Hankiss könyve ma is aktuális, és ha így megy tovább 20 év múlva is az lesz. Az megállapítható, hogy az elterjedt stratégia sehova nem vezet. Ismételten eladósodó ország, romló képzés, stagnáló gazdaság, elégedetlen emberek, szar utak, korrupció, vicces igazságszolgáltatás, láthatatlan rendőrök, borzalom.
Tartok tőle, hogy hosszú évek közös munkája kell ahhoz, hogy érezhető előrelépés történjen, abban reménykedem, hogy ha csúszásban is vagyunk egy kissé, igaz lehet az:elrontottuk ezt az évezredet, de sebaj, mert itt a következő sor. Csak magunkon kéne kezdenünk a javítást.
Egyébként engem az zavar leginkább ebben az egész történetben, hogy Kovács Ágnes úgy csinál, mintha most jött volna a Holdról, meg az edzője szintén.
Hogy ilyen papír eddig nem volt?
És?
Akkor aláírok egy papírt, hogy doppingvétséget követtem el, mert az ellenőr esetleg azt mondja, hogy nem lesz abból semmi baj?
És az sem opció, amit Logofet mond, hogy ráírja, hogy kivel van meetingje, mert ez a világon senkit nem érdekel!
Az, hogy ő UNICEF-nagykövet lesz-e, nem Roger Moore jóindulatán múlik, mint tudjuk ezt az egész projektet hónapokkal ezelőtt tárgyalta le a nemzetközi úszószövetség a UNICEF-fel.
Az egész találkozás egyszerű protokoll-esemény volt, amiből minuszos hír se nagyon lett volna, ha nincs ez a cirkusz.
És ha influenzás lesz, vagy mittudomén?
Az elképesztő arrogancia meglehetős butasággal elegyítve, hogy azt hitte ez a szerencsétlen csaj, hogy rá más szabályok vonatkoznak, valószínűleg tényleg azt gondolta, hogy ez Magyarország, csak a doppinglabor már más szabályok szerint működik...
Úgyhogy el fogják őt meszelni, efelől semmi kétségem sincs és ezzel a lendülettel nagykövet se lesz ő sehol, majd a földbuta mamájával, akire nyilvánvalóan ütött nyitnak egy pizzériát, oszt jónapot...
De ha Athén óta nem lenne nyilvánvaló, hogy a dopping nem vicc, legyen itt példaképpen a Tour de France, amiről egy hónapig naponta szólt a sportsajtó, talán az uszodába is jár újság.
Ha valaki nem követte volna az eseményeket, amik nem kissé gennyesek, röviden feleleveníteném:
Volt egy dán kerekes, Rasmussen nevű, aki a felkészülés során doppingvétséget követett el, mert nem találta meg a WADA, mert állítása szerint Mexikóban edzett és nem kapta meg az értesítést.
A Tourt nem a NOB szervezi, hanem egy magáncég, akik ennek ellenére engedték elindulni, a kutya se gondolta volna, hogy nyerhetne.
Csakhogy az utolsó hegyi szakasz után még mindig vezetett és a Tourt a hegyi szakaszokon lehet megnyerni, Rasmussennek zsebben volt a győzelem.
Ekkor egyszeriben megvilágosodott egy olasz tv-kommentátor, aki egyébként az egész versenyt végigközvetítette és rájött, hogy találkozott ő Rasmussennel a kérdéses időszakban a Pireneusokban, edzésen.
Erre a saját csapata azonnal kizárta, merthogy hazudott nekik, mert nem ott volt, ahol mondta.
És senkinek sem szakadta a fejére a plafon, hogy egy csapat elsőszámú versenyzője nyilván a csapat tudta nélkül ott kerekezik, ahol akar.
Ebből júliusban világraszóló botrány volt és akkor még nem tudtuk, hogy ki nyerte az előző évi Tourt, mert a pályán nyertes Floyd Landis bíróságról bíróságra szaladgált a pofátlan hazugságaival.
Úgyhogy azt gondolom, tettethetjük magunkat hülyének, de ezzel eredményt biztosan nem érünk el és szimpátiát se biztos, mert az utolsó idióta, akit szerettünk, Forest Gump volt, de őt meg azért szerettük, mert nem sumákolt...
Valamint annyira rafinált tőr volt, hogy bili alakúra sikeredett. Volt még egy opció: Ráírni a papírra, most ennyit tudtam pisilni, 9-re mennem kell egy megbeszélésre Roger Nyúllal vagy Roger Moore-ral, vagy bárkivel, de amennyiben elkísérnek, a megbeszélés után szívesen pisilek, esetleg találkozzunk délben valahol, és akkor pisilek, a most leadott mintát pedig a kivételes helyzetre való tekintettel kérem megőrizni, mint bizonyítékot. Ezt cca. 3 perc leírni, és máshogy fekszik a leányzó. Így meg -sajnos- simán elmeszelik majd nemzetközi szinten, és bármennyire kellemetlen is ezt mondanom, tök igazuk lesz. Azt sem értem, miért nem sikerült felhívnia egy illetékest, bár az egésznek semmi köze ehhez a topichoz, hacsak annyiban nem, hogy a történet mennyire jól mutatja a mai magyar közállapotokat, és a közbizalom hiányát. Egy hatóság vagy egy ellenőrzés nálunk félelmet és indulatokat gerjeszt, miközben normális esetben együttműködő felekről lenne szó, nem ellenségekről.
Ez egy pont olyan rafinált tőr, mint amit Kovács Ági elé dugtak, aláír, nem ír alá, mindegy, jól nem jöhet ki belőle.
Namost én is hallottam már ezt az eszmefuttatást, éppen Farkasházytól, hogy ha aláír, 2 év, ha nem ír alá, 2 év.
Csakhogy neki volt ám egy sokkal kézenfekvőbb opciója is, tudniillik pisilni még egy felesnyit.
És könnyek, felháborodás ide, vagy oda én egyszerűen nem hiszem el, hogy egy 20 éve sportoló, diplomás ember plusz az edzője együtt lehet ennyire hülye...
És hát veled is hasonló a helyzet: állítasz egy csomó butaságot, aztán valami bornírt szóvirággal az egészből kihátrálsz és akkor még én csallak tőrbe...
Fél füllel hallottam, ment valami híradó (Hír?, Echo?, Mtv1?), és ahha kaptam fel a fejem, hogy egy nő ahisztokhatákat megszégyenítő módon rahhcsol. Ezután már figyeltem a mondókájára, amit a fenti topikban tárgyalnak.
Csak annyira, mint Havas Zsófia -szerintem szélsőbalos- politikus asszony, aki ma igencsak szokatlan, majdnem példátlan övön aluli ütéssel üzent az Szdsz-nek. Olyan súlyos demagóg szöveggel, melynek lényegi mondanivalója leginkább a saját pártjára igaz (meg úgy az összes parlamenti, vagy képviselőházi demokratára). Nem sajnálom egyiket sem, de attól még megdöbbentett a stílus.
bolsh, nem vagy formában, ez nem a dal ajánlása - ez beszámoló egy letartóztatásról és kis mellékelt életrajz... Szóval tényleg linkeltél, de a szó régi értelmében.
Ma "ajánlotta". Kerülni igyekeztem a kifejezést; hogy (helyesen) linkelte, de most úgy érzem nyelvünk újra és újra bebizonyítja, hogy milyen nagyszerű. Ugyanis mind a publicistára, mind pedig rám igaz az áthallás, bizony linkeltünk. Ajánlotta, én pedig továbbajánlottam. És most linkelek.
Barcs Miklós, vagyis dr. Flash [2], Magyarország legnagyobb punkénekese és szociográfusa, aki a HVG.hu-nak készített videókat [3] a helyszínen, és akit kollégájával együtt szintén lefogtak, valahová Kőbányára szállítottak, és hajnalig még csak leülni sem engedtek, szóval ő biztosan gondolta, neki elég keményre kristályosodott véleménye van a rendőrségről és a magyar politikai elitről [4] a hetvenes évek óta.
