Lehetőségeinkhez mérten segítünk meghatározni talált gombáidat, de ne feledd, az itteni rábólintás nem pótolja a szakellenőri vizsgálatot. A vadon termett-szedett gombát mindig mutasd be szakembernek!
Örültem néhány "embernek" pontosabban csak "nick névnek" akit hozzávetőlegesen megismertem itt. Tele kosarakat cimborák, a továbbiakban is! Kicsit talán sajnálom is már, hogy nem fejlődhet ez tovább.
De én ezt unom. Unom a sok síküveget a csiszolt kristályok mellett. Meg nektek is jobb lesz így, ha nem zavarok tovább. :))) Bocs, hogy a gombászoknál írom meg, amit a Konyhaasztal többi fórumán is megtehetnék. Ezért ezer bocs és tízezer anyamedve...
nekünk nem sikerült, a fiam 40 fokos lázzal tolja, én meg azon gondolkodom, hogy hogyan fogjuk magunkban meginni és megenni a teljes tűzerőt, amivel a ma esti bulira készültünk :)))
Nekem ma volt az utolsó gombászásom idén. Ha esetleg valaki ráismer, szívesen venném a gomba hivatalos megnevezését, jómagam kaparós csiperkének ismerem. Gyakorlatilag kora tavasztól késő őszig megtalálható, a gyenge fagyok sem zavarják a növekedésben, mert gyakorlatilag föld alatt nő, nem utolsó sorban a konkurens kolegák elől is elbújik. Kiadós eső után kb. 1 héttel megbízhatóan előbújnak, sokszor fél kiló feletti példányok sem ritkák...
A tölgyfa levelek ne zavarjanak meg senkit, az csak a szél volt, fehér törzsű nyárfával él társkapcsolatban.
öregnéne: Ez ebben a formában nem igaz: hegyével együtt elképesztően jól kézbeállóan tisztította a vargánya tönköket. Az íve volt valahogy tökéletesen kézbeillő. Megpróbálom visszaadni neki az elveszett élformát. Valószínűleg hozzáértő szakembernél. Van jobb bicskám, az főleg másra jó, de ezt megmentem.
morel: Jól mondod. Nekem érték a régi holmi, használati tárgy. Különösen ha késekről, konyhai eszközökről van szó. Nem szempont, hogy olcsón vehetek másikat. Ja, ennek a kicsorbult késnek az eredetét jelző feliratokat direkt lehagytam a képről.
Tehát megvan még nagymamám egyik konyhakése, nem rozsdamentes még, de kiváló éltartó acél, amivel a pörkölteket készítette nekem. Megvan apám 18 cm pengéjű szeletelő kése, amit már rozsdamentes svéd szerszámacélból készített magának a gyárban, szegecselt bakelit nyéllel, és biztosan túlél még 6-8 nemzedéket. Ez a kenyérvágóm.
A hegy nem lényeg, gondolta öregapám, és elegyítette a Ballával a 3 decis korsóban a szódát a bikarbónával. A többit meg a kaszakő ette meg. :) (Noha az még jó széria volt. A mattra, teknősre kopott korsót meg kidobta anyám...)
Sajnos, ha nincs kontextus, minden használati tárgyat eszmei értékűnek veszek, így nem hasonlítgatom csak pénzért bármikor beszerezhető dolgokhoz. Természetesen nyugdíjazni bármit bármikor lehet, majd kiváltani jelenkorival. Vagy legalábbis eszmei értéket nem képviselővel. A konkrét esetben nem tudom, van-e.
Ezt simán megcsinálja egy késes, csak az élszalagot helyeztetném át, a fokát hagynám. De házilag, durva eszközzel kezdve is neki mernék állni. Mivel gombához lesz, teljesen mindegy, ha kicsit túlhevül az anyag, még a biliacél is éltartó ebben az esetben. :)
Pont tegnap lamentáltunk, ha kitart ez a jó sáros időszak, akkor megint hasonló szezon várható. Vagy legalábbis a feltételei adottak lesznek. Aztán benéztem a fagyóba + szekrény tetejére, és megállapítottam, hogy simán lehetne gyenge év, legalább jutna másra is idő. :D
A Dunántúlon mászkáltam sokat az elmúlt másfél hétben, nagyon durva, milyen belvizek vannak. Öröm nem látni némely nyáras alját.
Igen, tegnap én is elfagyott ltp-ket láttam. Számítottam rájuk, de arra nem, hogy nem lesz a fagyok után friss. Valahogy nem volt az igazi ez a szezonja. Kb. mint a vargányáé.
