Lehetőségeinkhez mérten segítünk meghatározni talált gombáidat, de ne feledd, az itteni rábólintás nem pótolja a szakellenőri vizsgálatot. A vadon termett-szedett gombát mindig mutasd be szakembernek!
A tábor utolsó napján dr. Benedek Lajos tartott egy rövid szakmai összefoglalást, de az még nem volt végleges, a munka a tábor után itthon is folytatódott.
A kutatás eredménye egyébként olvasható lesz az Erdélyi gombászban (MOESZIA)
Igazat adok neked, bár én az elnevezés eredetéből indulok ki: a tinóruk a tinó orrához hasonlítanak, s mert a "tinó-orrú " kifejezés nehézkes, a nyelvünkre jellemző hangelhagyás valósult meg az idők folyamán - mégpedig kétszeresen, az egyik R és az egyik O elhagyásával. Ezért szerintem mindkét "tinóru" és "tinórú" forma használata legitím lehet.
Csak pontosan:-) Takács Izabella gondolatai a Bárczi Géza Magyar szófejtő szótára (1941) és az akadémiai Magyar értelmező kéziszótár (2003) szócikkeinek összehasonlítása kapcsán.
5.2. A magánhangzók mennyiségi változásai (nyúlás, rövidülés, hanghézag)
A rövidülés Az ómagyar korszakra is jellemző szóvégi rövidülés nem gyakori. A két vizsgált korpuszban mindössze két esetben találkozunk ezzel a jelenséggel(a szóvégi magánhangzó megrövidülésével): darú – daru és a tinórú – tinóru esetében. A rövidülés egy szótagú szavak esetében is megfigyelhető: bőjt – böjt; hún, hun – hun; kún – kun; nérc, nyérc – nerc; szík – szik (5 eset), ugyanakkor több szótagú szavak esetében is: ármádia – ármádia, armada; bajúsz – bajusz; csöröge, csőröge – csöröge; frizúra – frizura; írígy – irigy; koldús – koldus; matrác (alakv. madrac) – matrac; testámentom – testamentum (8 eset). Megfigyelhetjük, hogy azokban az esetekben, ahol két változat is jelen volt a nyelvhasználatban, a rövid magánhangzós változat bizonyult hosszabb életűnek.
Mindössze 60 év alatt rövidült a két munka alapján, de nyelvünk ezek szerint elfogadja a nyúlás fogalmát is, tinórú – tinóru - tinórú, ezért mindenképpen maradok a legkorábbi írott formánál. Ám mindenki úgy ejti, ahogy számára kellemes vagy megszokott.
Nagyspórás csiperke (Agaricus crocodilinus) Feltételezem, hogy William Alphonso Murrill amerikai mikológus 1912-ben ilyen habitussal írhatta le először a nagyspórás csiperkét, mint a kép jobb felén látható példányok.
Én értettem mit vársz, de az alapkérdés az volt, hogy tinóru, vagy tinórú. Kassai Ilona, aki nyelvész, pontosan a darut és a tinórut hozta fel ritka rövidülési példaként. Csak azt akartam ezzel mondani, hogy szerinte ma már a tinóru az elfogadott, ugyanúgy mint a daru. Nekem meg tökmindegy, én tinórunak mondom, amúgy a tinórú is tetszik, de arra már úgyse fog ráállni a szám. :)
Sziasztok! Ugye jól gondolom, hogy barna nyálkásgombát (Gomphidius glutinosus) szedtem? Nem annyira kis méretű (gondolom az eső növesztette meg), a kalapátmérő 7 cm, a tönk vaskos fogású, alsó részén krómsárga. Amiért bizonytalan lettem az a kalapszín, tavaly ugyanitt csokoládébarnás színű, ez meg inkább világosbarnás, drappos. Nem közvetlenül a luc alatt, inkább a kéttűs fenyőkhöz közelebb.
Szedtem még jó sok fiatal szemcsésnyelű fenyőtinórut és friss fenyő-pereszkét.
sziasztok! tudnátok ajánlani valami általatok jónak ítélt gomba szakkönyvet? ha lehet interneten elérhetőt.. amiben összeszedetten, rendszerezve le vannak írva a fajták sajátosságai, jellemzői stb. aztán egy képzés is érdekelne, de ami akreditáltat találtam az megszünt 2013-ban.
Nemrégiben meg benne volt az árusítható fajok tervezett listájában, de szerencsére és helyesen kivették onnan. Nem egyszerű azon változatait szétválasztani, amik problémásak vagy gyanúsak.
Tudom, nagyon rossz kép (sajnos csak a telóm volt nálam, az meg túl homályos és nagy mérteű képeket csinál, csak így tudtam feltölteni, ezért ezúton is elnézését :) ), de ezt a nagyon szép gombát találtam párhete a Zemplénben, szerintem pikkelyes tinóru, szerintetek?
Csöves volt természetesen, több helyen elfeketedett, öregnek tűnt, illetve a kalpagja olyan őzláb-szerűen pikkelyes. Önállóan nődögélt három darab, lomberdőben (pontosabban egy sziklamászóhelyen sziklák tövéből :) ).
Csak megerősítést kérnék :)
Természetesen nem szedtem le, csak találtai értékét könyveltem el magamban.
És egy kérdésem is lenne hozzátok: honnan lehet pontosan tudni, hogy az őzláb az nem a mérgező, picike fajta? Elég nagy őzláberdőbe futottam a Gerecsében a minap, de nem akartuk szedni feleslegesen (természetesen vinném vizsgálóhoz, csak feleslegesen nem irtom mégha mérgező sem), mivel én eddig csak óriásmérettel találkoztam, ez alatt féllábszárig-térdig érőt értek. Ezek meg olyan 10-15 cm magasak voltak, 10 cm körüli kalpaggal.
