Nekem most nincs pénzem új gépre,inkább élvezem a koncerteket emléknek meg felveszek pár számot arra a mostani tökéletes!Olyan botrányosan szar felvételek kerülnek fel youtubre mind képben,mind hangban,hogy az enyém így is a jobbak között van!
Akinek nem tetszik keres jobb minőségűt,nem azért megyek elsősorban koncertre,hogy kamerázzak másoknak......
Szerintem is csodás volt a koncert :) Felvettem minidiszkre, egész jó lett a felvétel. Sajnos a közepén 3 dal lemaradt, mert nem vettem észre, hogy lemerült az aksim :(((( de 75 perc így is megvan. Megpóbálom valahogy feltölteni torrentre és megosztani Veletek is. Még egy kis türelem.
A Perfect Day-t rendesen megkönnyeztem.... (pont ezért nem vettem észre, nem figyeltem a felvevőre :((( )
Szerintem a koncert fantasztikus volt! Nekem a kedvenc részem, amikor a "Perfect day" után, mintha egy könnycseppet törölt volna le az arcáról. Végig libabőrös voltam! A szövegelfelejtés édes volt... Az elején olyan érzésem volt, mintha a zenekarból mindenki Marie-t figyelte volna, hogy minden rendben van-e.
Örülök, hogy ezt a koncertet bevállalták - feledhetetlen élmény marad az biztos!!!
Plusz boldog vagyok, hogy megtaláltam ezt a fórumot, és látom, hogy mocorgás van!!! :)
A képeket és videókat köszönöm, én is megpróbálok megosztani párat - persze csak ha igény van rá!
Bár Marie Fredrikssonon észrevehető nyomokat hagyott a betegsége (2002-ben egy rosszindulatú daganatot távolítottak el az agyából, aminek következtében elvesztette olvasási és számolási képességét, látását a jobb szemére, valamint korlátozódott a jobb oldali mozgása), énekhangja, dinamizmusa, színpadi jelenléte erős, átható és magával ragadó volt. Kész csoda – gondoltam –, hogy itt van, és vállalkozik erre. Aztán rájöttem, hogy a felé áradó szeretet, a zenélés önmagában is gyógyító hatással bír. Amikor megbicsaklott a hangja, egy bizsergés futott végig a hátamon; amikor elfelejtette a szöveg egy részét, mérhetetlen profizmussal hidalta át a helyzetet. Ez végtelenül emberi és hiteles.
Én azon csodálkoztam mennyi külföldi volt, melettünk egy Izraeli srác ült akiide eljött megnézni őket, a végén pedig Románokkal fotózkodtunk akiktől kérdeztem, hogy látták-e Bukarestben őket és ha jólértettem az válaszukat angolul az volt, hogy nem mert ez nagyobb buli.
Tegnap mi a küzdőtérről élveztük végig ezt a király koncertet. A dressed for success remek alapozó volt, nekem nem volt gondom a hangzással, nagyon tuti volt.
Bevallom, nekem legjobban a háttérénekesnő jött be, mintha egy 78-as burda vagy nőklapjából lépett volna elő.....:)
Mi sem hagytuk ki természetesen, noha inkább csak "kocarajongók" vagyunk... de ennek ellenére a nem túl ismert dolgaik is nagyon tetszettek.
Az eleje valóban nem indult valami fényesen, mintha csak valami tribute-banda állt volna ki a színpadra, de miután helyreállt a hangzás, már semmire sem lehetett panasz a részükről. Tényleg csak a zene (és az ének) állt középpontban, és ennek így is kell lennie. Habár azt meg kell vallani, hogy a háttérzenészek számomra igencsak vicces látványnak tűntek, de a svéd könnyűzenében (és a svéd mindennapokban is) ugyebár gyakran előfordul az ilyesmi... :-) a gitáros srác viszont nagyon szépen játszott minden hangszeren, és a "szétgitározások" is igen jól sikerültek, meg a bemutatkozása is. Csak azt sajnáltam, hogy pont a két legismertebb gitárszólót sikerült összecsapni - igaz, az utóbbi szó a Listen To Your Heart-ra egészében is igaz volt. Most vajon tényleg csak a "muszáj" érzet miatt nem tették oda annyira, vagy mert elfáradtak a végére... de sajnos csak a puszta mivolta miatt volt fénypont...
...az igazi viszont számomra a tökéletesre sikeredett Must Have Been Love volt - de emellett a valamiért a csapat karrierje során "elsikkadt" lassú számokat is nagyon tudtam élvezni (lazán be tudtak volna ezekkel is futni, ha a rádióban is gyakrabban lehetett volna hallani ezeket), ahogy a különféle hangszercserélgetésekkel legalább annyira meg tudták dobni ezt az estét, mint a nagy slágerek meg a gyorsabb dolgok.
Marie hangjára és megjelenésére sem lehetett panasz, és ezzel még úgy is megállná a helyét, ha nem ment volna át mindazokon a dolgokon, csak szimplán hallgatásba merültek volna az elmúlt néhány évben.
Kár, hogy a közönség mindezt kevésbé respektálta... nemcsak azt nem értettem, hogy miért pofáznak a lassú számok alatt, hanem azt is, hogy hogy képes valaki bent az állóhely közepén rágyújtani. Meg az oké, ha valaki Metallica vagy Iron Maiden előtt/alatt/helyett berúg, mint a ló, aztán kb. úgy is viselkedik, nade itt?!
Összességében azonban ez egy kihagyhatatlan dolog volt - mellesleg az első Papplacis koncertlátogatásom is ;-) - de nemcsak az örök emlékek tették széppé, és ha majd egyszer visszajönnek, mi is így teszünk...
Ha azon a szemüvegen keresztül nézzük, hogy min ment keresztül Marie (agydaganat, látásvesztés, irás-olvasáskészség elvesztése), akkor ez egy becsülendő teljesítmény volt tőle. Mégha néha el is csuklott a hangja és érezhető volt, hogy már
nincs annyi "kraft" benne, mint régen. De egy ilyen betegségből felállni nem semmi teljesítmény.
Nekem Reni ordítozós rikácsolása nem jött be. ...de nem vagyunk egyformák.
A koncert elején észre lehetett venni Marie-n és Per-en is, hogy zavarja őket a hangzás. Marie-n kicsit jobban látszott, hogy valami nincs rendben, Per profibban hidalta át a problémát. A nagyedik számtól viszont szerintem nem volt gond.
Aranyos volt Marie, ahogy zavarba jött, amikor a Silver Blue közben küzdött a szöveggel... Per csak másodikra kapcsolt, hogy be kéne segíteni. Aztán mondott valamit Marie-nak (gondolom a következő sort) és meglett a szöveg... :-)
Az elején úgy tűnt, hogy valami nincs rendben a hangtechnikával, picit nehezen indult a buli, de a The Big L után Marie kapott egy másik mikrofont és nagyot javult a hangzás. Belejöttek ők is, meg a közönség is.
Marie varázslatos, mint mindig. Per egy igazi őrült, persze jó értelemben véve, látszott rajta, nagyon élvezte a koncertet az első perctől az utolsóig.
Ami a játszott zenéket illeti, nem volt hiányérzetem. Minden kedvencemet és minden igazi nagy slágerüket eljátszották.
Ja, és nekem bejött Chris gesztusa amit a bemutatáskor tett nekünk magyaroknak.
Még valami... Akár kedveli valaki akár nem, szerintem el kell ismerni, Renáta nagyon odatette magát. Látszott rajta, hogy nagyon igyekszik és nekem tetszett is a produkciója. Részemről énekelhetett volna többet is, hogy ne legyen akkora szünet közte és a Roxette között.
