Nagyboldogasszonyra - ezt állami és egyházi vezetoink is tudják ...
A Szűzanya üzenete Don Gobbinak, 1981. augusztus 15-én.
* * *
“Láthattad fiam, hogy gyermekeim mily hatalmas serege ünnepelte a pápa felgyógyulását. Fatimai jelenésem emléknapján tört ellenfelem szeretett fiam életére, s vette célba ezzel Szívemet. Ám terve meghiúsult. Ezt AZ EGÉSZ VILÁGNAK JELKÉNT ADTA AZ ÚR, hogy végül is Szeplôtelen Szívem diadalt arat majd ÁLTALATOK: Szeplôtelen Szívemnek magatokat átadott, és velem szüntelenül együtt imádkozó, együtt munkálkodó, együtt küzdô, együtt szenvedô papjaim; és az általatok Szívemhez vezetett, Szívemben élô többi hű gyermekem által ...
Jézusom Eucharisztikus Szívének békéjét fogja élvezni és kiárasztani AZ EGYHÁZ. Jézusom földi helytartója többet tud Isten e nagy művérôl, mint sokan mások. Ô tudja, hogy az Úr e tervében különlegesen fontos szerepet foglal el egy nép, amelyet elsô királyuk, a mai nap szentje, István, majdnem ezer éve már, hogy nekem fölajánlva, tulajdonomba adott. Ezért hazáját századok óta már REGNUM MARIANUMNAK, az én országomnak nevezik. A pápa szeme elôtt ismeretes e nép isteni küldetése, melyért évezredes történetének vértanúi sorával fizetett.
Ezért intézett e néphez rövid idôn belül több üzenetet és Magyarország védôszentje, István király mellett ezért fordult ma hozzám Szívemet megindító szavával, hogy a nép fontos örökségét nekem, Krisztus Anyjának, a szeretett magyar nemzet minden fia és leánya Nagyasszonyának gondjaiba ajánlja.
Meghallgatom szeretett fiam kérését, s ezért intézem most üzenetemet általad e népem minden fiához és lányához. Ez a nép évszázadokon át öntestével védte a keresztény Európát a különbözô pusztító, nem keresztény hadaktól. Önfeláldozó harcának egyik nagy diadalára emlékezteti ma is a keresztény világot a déli harangszó. A nyugat nemzetei Magyarországnak “A KERESZTÉNYSÉG VÉDÔBÁSTYÁJA” kitüntetô címet adták, de nem voltak hálásak e nép mérhetetlen véráldozatáért és emberfeletti szenvedéséért.
Ám Isten annál inkább kitüntette e népet azzal, hogy különleges tulajdonomba adta már állama megalapításánál. E korban pedig Szeplôtelen Szívem világraszóló békediadala KIVÁLTSÁGOS eszközéül adta ...
Az én népemnek lelkileg át kell alakulnia, hogy e küldetését betölthesse Isten dicsôségére, az emberiség javára és saját boldogságára.
Népemnek minden egyes fiát és leányát aggódó szeretettel hívom anyai Szívemre: a katolikus keresztények ajánlják fel magukat Szeplôtelen Szívemnek. Naponta imádkozzák el szentolvasómat, egyenként, vagy családjukkal közösen, a titkain elmélkedve. Törekedjenek Isten mindent átható szeretô jelenlétének és az én anyai segítô jelenlétemnek állandó tudatában élni.
Ezzel, és ha Jézusom megváltó áldozatából misehallgatás, áldozás és imádás révén kegyelmi erôt és szent örömet merítenek, le fogják gyôzni bűnös szenvedélyeiket, nem teszik szeretetlenséggel pokollá egymás életét, nem hagyják magukra a szenvedôket és öregeket, nem emelnek gyilkos kezet születendô gyermekeikre, nem hagyják Isten nélkül felnôni ôket, s nem gátolják, hanem segítik a legszentebb hivatásuk felé ...
* * *
(id. Tengernek Csillaga 2001. VI/4.sz.)
A Magyar Hírlap (Itália ... május 14., 1.,2.o.) beszámolva az olaszországi választásokról, kiemeli: a voksolást napra pontosan május 13-án, a II. János Pál pápa elleni Szent Péter téri merénylet huszadik évfordulóján tartották. A lap azt is megjegyzi: a Szent Péter-bazilikánál a pápa ismét megköszönte a Fatimai Szuznek, hogy súlyos lott sebébol felépült.
A Magyar Nemzet (Fatimai ... május 14., 1.o.) beszámolója szerint 600 ezer ember zarándokolt el május 13-án a fatimai kegyhelyhez, ahol 84 esztendovel ezelott jelent meg eloször a Szuzanya a három pásztorgyermek elott. Az MN tudósítása szerint a legszigorúbb biztonsági intézkedések közepette megrendezett ünnepség szónoka egy spanyol bíboros volt, akit az ETA baszk szakadár szervezet nyílt ellenségének tart.
Mária utolsó üzenete Don Gobbi atyának a Máriás Papi Mozgalom számára 1997. dec. 31-én:
"Hírül adtam Szeplôtelen Szívem diadalát a világban.
Végül Szeplôtelen Szívem fog diadalt aratmi.
Ez Jézus legnagyobb diadalában következik be, ami elhozza a világ számára a szeretet, az igazságosság és béke dicsôséges uralmát és mindeneket megújít.
Nyissátok ki szíveteket a reménységnek!
Tárjátok ki az ajtókat Krisztus elôtt, aki dicsôségben jön el hozzátok!
Éljétek meg e második advent félelmetes óráit!
Váljatok így diadala bátor hirdetôivé, nekem szentelt kis gyermekeim, akik az én lelkembôl éltek, legyetek a végsô idôk apostolai!
Elérkezett a pillanat, hogy kilépjetek rejtettségetekbôl és elmenvén bevilágítsátok a Földet. Mutatkozzatok meg mindenkinek, mint az én fiaim, mert mindig veletek vagyok.
A hit legyen a ti világosságtok, hogy fényt adjon nektek a sötétség e napjaiban, és egyedül a Fiam, Jézus tisztelete és dicsôsége iránti buzgóság emésszen benneteket!
Küzdjetek, világosság fiai, mert immár elérkezett az én küzdelmem órája!
A legkeményebb télben ti vagytok az én Szeplôtelen Szívembôl fakadó rügyek, amelyeket az Egyház ágaira helyezek, és hírül adom, hogy hamarosan bekövetkezik a legszebb tavasz.
Az lesz az Egyház számára a második pünkösd.
Ezért most felszólítalak benneteket, hogy gyakran ismételjétek a cenákulumokban azt az imát, melyet tôletek kértem:
Jöjj Szentlélek, jöjj el a te szeretett jegyesed, Szűz Mária Szeplôtelen Szívének hathatós közbenjárása által!
Az Édesanya szeretetével, akit ezekben az években meghallgattatok, követtetek és megdicsôítettetek, megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében."
(id. Mária Kora 2000/4.sz.)
Jáki Szaniszló magyarországi születésű bencés pap, tudománytörténész, Templeton-díjas, számos európai és amerikai egyetem vendégelőadója. Legújabb könyvében a fatimai jelenés titkait kutatja, középpontba állítva a Cova de Iriában lezajlott
Napcsodát: 1917. október 13-án "Táncolt a Nap", írta az akkori újságírók egyik legismertebbje, Avelino de Almeida, az egykori papnövendék, aki azzal a szándékkal ment a Fatima közelében lévő helységbe, hogy leleplezi a "babonaságot."
Jáki alaptézise a tények maximális tiszteletben tartása. Kötetében szemtanúk visszaemlékezéseire támaszkodik és bőségesen merít a korabeli sajtó híradásaiból. Mint olyan személyiség, akiben összhangban van egymással a hit és a tudomány, felhívja a figyelmet: amikor valahol vagy valakivel csoda történik, mindig, kivétel nélkül észlelni a természetes és a természetfölötti szoros kapcsolatát. Számára egyértelmű, hogy a XX. század történetét lehetetlen a fatimai események nélkül megérteni. A könyv bemutatja Portugália akkori történelmét, a magát demokratikusnak nevező hatalom és a balliberális sajtó ellenséges érzületét a kereszténységgel szemben. A hatalom igényeihez igazodó újságíróknak előzetes koncepciójuk volt arról, hogyan írjanak Fatimáról, és tudósításaikban, kommentárjaikban inkább ehhez ragaszkodtak, mint a tényekhez. A megjelent cikkek többsége gunyoros, fölényeskedő hangvételben íródott, és csak a kisebb, helyi lapokban jelentek meg tárgyilagos cikkek. Ez pedig érthetően, sokáig elkerülte a kutatók figyelmét. Jellemző, hogy a prekoncepciót elvető, a Napcsodáról hitelesen beszámoló Avelino de Almeidának kollégái sokáig nem bocsátottak meg, noha később igyekezett bagatellizálni a történteket.
A könyv tudós szerzője részletes elemzésében kifejti: a csoda tudományos magyarázata nem lehetséges, ha azon csupán természetes, csillagászati vagy időjárás jelenséget értünk. Tudományosan az állapítható meg, hogy nem csoda történt, fizikai okai voltak a Nap táncolásának, de ezt a három látnok prófétaként előre megjövendölte, s ez a napjelenség természetfölötti
hátterét még jobban igazolja. S az is tény, 1917. október 13-a előtt nem volt ilyen jelenség. A csoda kategóriájába tartozik, hogy a három látnok közül kettő meghalt. (Ahogy Mária szintén elôre megmondta nekik.)
Jáki Szaniszló azt sem tekinti véletlennek, hogy agyaglábú óriásként omlott össze a győzhetetlennek hitt Szovjetunió, és több évszázad után először fordult elő, hogy nem olasz pápát választott a konklávé, hanem a lengyel Karol Wojtylát emelte Péter trónjára. Természetfölötti beavatkozás kellett ahhoz is, hogy 1981. május 13-án a fatimai Szűzanya megjelenésének 64. évfordulóján a török Ali Agca eldördült fegyvere nem végzett II. János Pál pápával. "Egy ujj a fegyver ravaszát húzta, de egy másik ujj irányította a golyót." ...
Az Egyház számára nem a politikai gonosz hatalma jelenti a kihívást, hanem az erkölcsi rossz,
amelyet megtestesít és szolgál. Fatima a hitünkről szól. Ezzel kapcsolatban a szerző idézi Alberto Cosme do Amaral fatimai püspököt, aki 1984-ben az újságíróknak az azóta felfedett harmadik fatimai titokra vonatkozó kérdésükre azt válaszolta:
"Fatima titka sem atombombáról, sem nukleáris fegyverekről, sem a Pershing rakétákról, sem SS20-asokról nem szól. Tartalma kizárólag hitünkre vonatkozik. A titkot elemi csapás, vagy nukleáris világégés bejelentésével azonosítani, egyenlő az
üzenet értelmének eltorzításával. Ha egy földrész (Európa) hitét veszti, az rosszabb, mint egy nemzet megsemmisülése, és való igaz, hogy Európában a hit egyre fogy."
Jáki Fatima legfőbb üzenetét abban látja, hogy minden körülmények között próbáljunk hiteles keresztényként élni. Jézus tanítására hivatkozva figyelmeztet: ahhoz, hogy elkerüljük a fenyegető pusztulást, bűnbánatot kell tartanunk: "Ez Fatima
korunknak szóló, evangéliumi üzenete. Csak az önteltek és a tudatlanok nem veszik ma tudomásul, hogy éppen mikor minden rózsásnak tűnik, az egész világ látóhatárán baljós fellegek gyülekeznek. A kilátástalanság sötétjében egy kis fény pislákol
Fatima egén, ahol 1917. október 13-án Isten a Napot és a felhőket olyan titokzatos módon kezelte. Ezzel mint mennyei pecséttel igazolta, hogy három zsenge gyermek igaz próféta volt, és megerősítette azt a nem kevésbé mennyei intelmet, hogy ha nem leszünk olyanokká, mint a gyermekek, nem megyünk be a Mennyek Országába." (Agapé-Ecclesia Könyvkiadó 2000. -- A Magyar Kurir könyvismertetôje, 2000.nov.4.)
Értem kedves Mirabolan, de talán a jövendölések természetrajzának megértéséhez megfelelő módszer lehet az is ha a befűzött gondolatokhoz a saját méltatlan, világi reakcióinkat és tévedéseinket is beírjuk kommentként.
Kedves Kopancsi, ezek a pátriárka mondatai, amikkel természetesen lehet vitatkozni.
Én csupán tájékoztatásul írtam be ide, azért, hogy legalább a kedves olvtársakat ne érje túl nagy meglepetés, amikor Mária jövendölései valóra válnak.
Persze kedves Mirabolan, de ezt a modatodat
Anélkül, hogy az állam funkcióit magára venné, az egyház hozzájárul a béke megteremtéséhez, szeretetszolgálatot folytat, részt vesz az oktatásban, az erkölcsiség védelmében, a család gondozásában, Oroszország történelmi és kulturális öröksége megőrzésében. nos ezt a szép gondolatot az én barátaim két dologgal kiegészítik. Egyszer ez nálunk is így van és ez jó, másrészt az egyházat a mai magyar jobboldali politika elég ügyesen felhasználja a nemzeti történelmi tudat átalakításához, ezen keresztül a keresztény-monarchikus hagyományainak újraélesztéséhez. Ezáltal önmaga szerepének igazolásához és talán majd az eltúlzásához is. A kihívást abban látják, hogy az egyház túlzott mértékben elvilágiasul, szerepzavarba kényszerül azáltal, ha túlságosan hozzásimul a nemzeti politikai ideológiai törekvésekhez. Ez nem bírálat, hanem komolynak tetsző fentartás akar lenni részükről. Ebben a kérdésben én nem látok tisztán, az aggályokat osztom is, meg nem is... Szerintük az augusztus 20-i ünnepségeknek igen komoly üzenete volt, ebből az aspektusból.
A probléma azonban szerintük itt nem áll meg. Nem sajátosan magyar jelenségről van csak szó, hasonló a helyzet Oroszországban (a párhuzamot onnan indítottuk), barátaim úgy fogalmaznak, hogy a cár szentté avatása tulajdonképpen a magyar helyzettel sok mindenben analóg; a politikai mítoszteremtésnek jól jön az egyházi ideológia és viszont.
Nem tudom, lehet, hogy eltúlzottak az aggályok és a párhuzamok erőltetettek, számomra mindenesetre elgondolkoztató, ezért is mondtam el neked.
Igor és hívô barátja véleményéhez egy interjúrészletet csatolnék a Corriere della Sera c. olasz napilap augusztus 3-i számából.
----------
"II.Alekszij pátriárka kifejezte reményét, hogy II. János Pál moszkvai útjára mielőbb sor kerül, s rendkívül nagyra értékelte a szentatya személyét és ökumenikus erőfeszítéseit.
Leszögezte, hogy az ökumenikus párbeszéd lehetséges és rendkívül szükséges. Ami az elmúlt évtized mérlegét illeti, a pátriárka hálát ad Istennek az ortodox egyház újjászületéséért. Az évtizedekig tartó, semmihez sem hasonlítható üldöztetés után, az egyház templomok ezreit építette újjá, ismét megnyitották kapuikat a különféle ortodox oktatási intézmények, egyházi tömegtájékoztatási eszközök kezdték meg működésüket, az országban megszervezték a szeretetszolgálatot. Az ortodox egyház tevékenyen részt vesz a társadalmi folyamatokban, és hangjára odafigyelnek a hatalom birtokosai. II. Alekszij az utóbbi évek legnagyobb eseményének azonban azt tartja, hogy milliók és milliók, akiket megfosztottak Istentől, visszatértek az egyházi hagyományokhoz. Feltartóztathatatlanul nő azoknak a keresztényeknek a száma, akik gyakorolják vallásukat. Ez nem egyfajta divat, hiszen a divatok nem tartanak sokáig, hanem azt tanúsítja, hogy az évtizedekig tartó üldözések, tiltások és hallgatások, a nemzedékekre rákényszerített erőszakos ateizmus sem tudták kioltani a hit utáni vágyat, az egyház, tanítása, a vallásgyakorlás, a hagyományok iránti mély érdeklődést. Az egyházi újjászületés egyébként nem mentes a nehézségektől ...
Anélkül, hogy az állam funkcióit magára venné, az egyház hozzájárul a béke megteremtéséhez, szeretetszolgálatot folytat, részt vesz az oktatásban, az erkölcsiség védelmében, a család gondozásában, Oroszország történelmi és kulturális öröksége megőrzésében. Ezeken a területeken az egyház és az állam együttműködése rendkívül termékeny lehet.
------------
Elég érdekes amiket vigor ír, gondolom előbb-utóbb rendelkezésünkre áll majd valamilyen más hírforrás is, hogy annak valóságtartalmát leellenőrzzük. De meg kell mondjam, én valamiért elhiszem neki, amit beírt.
Közvetetten, nagyon távolról kapcsolódik ez hozzá. A mai napi hírek között olvasom a Kurszk-tragédiája kapcsán;
Eközben II. Alekszij, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája a
Moszkva melletti Zvenyigorodban, az országos gyásznap alkalmából
tartott istentiszteleten egységre intette az orosz népet a
megpróbáltatás pillanataiban. Az egyházfő szerint a Kurszk
tragédiája "mindannyiunk keresztje", s semmi szükség bűnösök
keresésére, illetve elhamarkodott következtetések levonására.
Szóval nem nagyon értem miért fogalmazott úgy II. Alkeszij, hogy semmi szükség bűnösök keresésére, ez a kitétel -- ha igaz -- számomra elfogadhatatlan. Igaz én a cári család szenté avatása körüli felhajtást sem értettem, hiszen valóban tragikus ami történt velük, dehát az I. világháborúban úgy hullottak tízezerszámra a szegény muzsikok, mint a legyek, miközben a cáruk megfontoltan pödörgette a bajuszát a játékmakett-várak felett. Dehát nem vagyok orosz, inkább hallgattam egy nagyot. Néhány barátom meg nem érti, miért fikázzák annyian a római katolikus egyházat. Ezt most a hívő értetlensége, nem pedig a parttalan kritika kényszere mondatta velem. Ezért írtam feljebb, hogy valahogy összefüggnek a hírek, a tanácstalanságamból fakadóan pedig úgy érzem, hogy nagyon logikusan beillik a képbe amit vigor írt.
Alekszij pátriárka a Megváltó székesegyház újrafelépítését és felszentelését Oroszország lelki újjászületése jelképének nevezte.
Na ja. Én meg beszéltem egy hívö barátommal Moszkvából, és aszondta, hogy egy nagy kabaré az egész Megváltó Krisztus templomának építése. Példának felhozta azt, hogy a TEMPLOM mellett ÉTTEREM és MÉLYGARÁZS van, valszleg hogy a gazdag újoroszok áldozáskor, amit ugyebár orthodox hagyomány szerint egynapos böjt elöz meg, le tudják parkolni bálnamerdzsójukat és utána finom Stroganoff-bészínnel és vodkával pihenjék ki a böjt fáradalmait. Felemlítette továbbá, hogy az ikonokat SZÁMÍTÓGÉPPEL festették...
Sajna az orosz orthodoxia is kezd zülleni. Ne adj' Isten még egyesítik a katolicizmussal...
"A Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, és az megtér. A világra pedig egy békés kor virrad."
Ez a legfontosabb fatimai jövendölés.
II.János Pál 1984-ben ajánlotta fel Oroszországot Mária Szeplôtelen Szívének úgy, ahogy ô kérte.
A kommunizmus bukása Urunk színeváltozása ortodox ünnepén történt meg. Ez az ortodox egyház egyik legnagyobb ünnepe, amely most aug. 19-ére esett.
------------
"Az orosz ortodox egyház régóta várt ünnepére került sor augusztus 19-én, szombaton Moszkvában. II. Alekszij összorosz pátriárka ötórás szertartáson fölszentelte a Megváltóról nevezett, frissen újjáépített székesegyházat, melyet a múlt században a Napóleon ellen aratott 1812-es győzelem emlékére emeltek és szenteltek fel. A Szovjetunió létrejöttével az ateista bolsevik erőszak Sztálin parancsára 1931-ben leromboltatta a templomot, majd helyén egy hatalmas palotát akart emeltetni, tetején egy óriási méretű Lenin szoborral. Az irdatlan épületet magasabbra tervezték, mint a New York-i Empire State Building felhőkarcolója, ám a tapasztalat hiánya, továbbá AZ ALAPOK VÁRATLAN MEGSÜLLYEDÉSE MEGAKADÁLYOZTA A BÁBELI TERV MEGVALÓSÍTÁSÁT.
Alekszij pátriárka a Megváltó székesegyház újrafelépítését és felszentelését Oroszország lelki újjászületése jelképének nevezte. Moszkva polgármestere, Jurij Lucskov, a fővárosi költségvetés támogatásával mindent megtett azért, hogy az 1995-ben megkezdett munkálatok időben elkészüljenek.
A kövekből épített székesegyház szombati fölszentelése másnapján, vasárnap Alekszij pátriárka szentté avatta a XX. század mintegy ezer orosz pravoszláv vértanúját, akiket a mennyei Isten-házat alkotó élő köveknek nevezett. A szenttéavatottak között találjuk az utolsó orosz cár, II. Miklós teljes családját. A szovjethatalom 1918-ban gyilkolta hatalomra különös kegyetlenséggel az uralkodóház tagjait, Miklós cárt, Alexandra cárnét és a trónörökös Alekszijt, négy leánytestvérével együtt.
A cári család tagjaival együtt az ortodox egyház szentjei közé iktattak mintegy ezer más személyt, papokat, szerzeteseket, férfiakat és nőket, akik Krisztus-hitükhöz való ragaszkodásuk miatt kényszerültek a sztálini gulágokra és szenvedtek mártírhalált.
Alekszij pátriárka beszédében megemlékezett a napokban elsüllyedt Kurszk nevű orosz nukleáris tengerelattjáró áldozatairól, akiket a legújabb orosz vértanúknak nevezett." (VR/MK)
... minden, ami létezik, Krisztusban teremtetett...
Ez az a mondat, amit magam is osztok, ám ezért mondom, hogy az egyetemességre irányuló következtetés logikailag támadható, részigazság. Ugyanakkor az egyetemesség szó tartalma nincs kifejtve. Ez bizonytalanságra ad okot. Univerzalizmus (pfuj de rondán írom). Helyettesíthetem? Ha igen; akkor az alfa és az omega találkozik bennem.
Jó, egyetértünk, ugyanakkor a fatimai jelenések kapcsán (a konkrét eset) nekem úgy tűnt, hogy inkább a hierarchia álláspontjára hivatkoztok, mint saját belátásotokra. Ezért provokáltalak bennetek. Az idézett anyaghoz egy lényeges hozzáfűznivalóm mégis van. Nekem nem csak Ádámnak van egyetemes jelentősége, nemcsak Jézusnak van egyetemes jelentősége, ez szerintem így csak egy részigazgazság. Hozzáteszem. Minden ember egyetemes jelentőséggel bír. Ez épp' isteni természetünkből fakad. Ezt fontosnak tartottam volna kihangsúlyozni.
A kérdést csupán azért tettem fel, mert soraidból úgy tűnt, nem ismered a pápa véleményét a hit és értelem, hit és tudomány összeférhetôségérôl.
Én nagyon bölcsnek tartom és el tudom fogadni mindazt, amit képes vagyok fölfogni az írásaiból. Sok olyan van persze, ami nekem túl magas. Az azonban világos, hogy az egyház nem osztályozza és vizsgáztatja a híveket aszerint, hogy mennyiben fogadják el a dogmákat, sôt, öntudatos vallásosságra buzdít azzal, hogy ki-ki sajáteszűleg vizsgálja meg, kinek mit hisz el, és hallgasson a lelkiismeretére.
Én nem hallottam olyat, se dogmában, se üzenetben, hogy hinni kell, mert lehetetlen.
Amit elsôsorban lehetetlennek tartok, az épp a legfôbb parancs, a szeretet törvényének tökéletes teljesítése - teljes szívedbôl, teljes lelkedbôl és minden erôdbôl: ehhez szentté kellene válni. Ez viszont mind az ószövetségben, mind az újszövetségben isteni felszólítás: Szentek legyetek!
Isten azonban nem kíván lehetetlent, hiszen Ô tudja legjobban, mire (és mire nem!) vagyunk képesek. Üdvözítô tervét, szívének szándékát: hogy Ô maga akar mindenkit megszentelni ingyen kegyelembôl, Szent Fia végtelen értékű áldozata által - nem tartja titokban, benne van az írásokban. Mindenkit, Ádámig visszamenôleg, aki nem áll ellen a végsôkig az Ô szeretetének, amit kinyilvánít. Ezeket az üzenetekbôl tudom, de inkább a Nemzetközi Teológiai Bizottságtól idézek (állásfoglalás a vallásközi párbeszédrôl, ld. a katolikus.hu-n).
34. Első elemzésre Jézus üdvözítő művének egyetemessége azon a tényen alapul, hogy üzenete és megváltó áldozata minden emberre irányul, és mindenki befogadhatja azt a hitben. Az Újszövetségben viszont más helyeket is találunk, amelyek, úgy tűnik, azt mutatják, hogy Jézus jelentősége ezen is túlmegy, és bizonyos értelemben MEGELŐZI ÜZENETÉNEK BEFOGADÁSÁT.
35. ... minden, ami létezik, Krisztusban teremtetett (vö. 1Kor 8,6; 1,3.10; Zsid 1,2). A Kolosszei levél 1,15-20 szerint minden benne és általa teremtetett, és feléje tart. Ugyanez a szakasz azt is megmutatja, hogy Krisztus oksági szerepe a teremtésben összekapcsolódik a megváltás közvetítésével, ami felé az egész teremtés irányul. Jézus a teremtés elsőszülöttje és az elsőszülött a holtak közül; és úgy tűnik, hogy az előbbi az utóbbiban éri el teljes jelentését. AZ ATYAISTEN VÉGSŐ SZÁNDÉKA AZ, HOGY KRISZTUSBAN MINT FŐBEN FOGLAL ÖSSZE MINDENT (vö. Ef 1,10). ... "Mindent lába alá vetett és az egész egyház fejévé tette őt: ez az ő teste és teljessége, aki mindent mindenben betölt" (Ef 1,22-23; vö. Kol 1,17). Az Ádám és Krisztus közti Szent Pál-i párhuzam (vö. 1Kor 15,20-22.44-49; Róm 5,12-21) valószínűleg hasonló irányba mutat. Ha az első Ádámnak egyetemes jelentősége van mint első embernek és első bűnösnek, akkor Krisztusnak is mindenki számára üdvözítő jelentősége kell, hogy legyen, bár ennek a jelentőségnek a részletei nincsenek világosan kifejtve. Minden embernek, aki a földi Ádám képét viseli magán, az a hivatása, hogy a mennyei Ádám képére alakuljon.
Nem tudom, hogy pontosan mire gondolsz, ezt meglehetősen lazán fejtetted ki, sőt egy huszáros vágással a pápai enciklika kritikáját várod itt el tőlem. Mivel ez nincs előttem, e nagy hordejerű hittételről úgy nem szívesen nyilatkoznék, hogy nem most olvastam el újra, emlékemben nem friss. No de ha elolvasom nem bánom. Előkerítem.
Kérdésed elől nem akarok elbújni. Annál is inkább, mert az emberi szellem és az isteni szembenállítási kényszerén úgy érzem te sem jutottál még túl. Így is értékelem a Fides et ratio-ra vonatkozó kérdésedet. Mivel a témát te vetted fel, korrektnek tűnik, hogy bemutasd, hogy pontosan mire is vársz tőlem választ. De ne álljunk meg itt. Megbocsáss. Válaszolok azonnal, hogy értsél.
Számomra semmilyen dogma sem következik magától, sem valamiféle tekintélyelvűségből. Az emberi megismerést sem érzem korlátozottnak, nem tudom az emberi megismerés határainak tagadását elfogadni. Előrebocsátom, ha van ilyen határ, akkor kérni foglak benneteket, hogy húzzátok is érthetően meg. Az emberi megismerés végessége számomra egy pillanatnyi állapot, amely isten felé konvergál. Minden nézet, amely ezt kétségbevonja számomra nem más mint az emberi szellem szabadságának és isteni természetének megkérdőjelezése.
Persze kedves Mirabolan, lehet, hogy valamelyikünk félhall valamit. A Fides et racio számomra nem a hit és a gondolkodás szembeállításási kényszeréről szól, hanem inkább pont az előzőekben vázolt a kérdésre irányít rá a figyelmünket. Hitelveinkhez való hűségünk és tapasztalati megismerésünk korlátozott volta és az abból fakadó korlátozott tudásunk mennyire tartható egyensúlyban? Ha tetszik, az empíria kiteljesedésének korában milyen jövője lehet katolikus dogmáinknak? Meddig tartható a hiszem, mert lehetetlen axioma? Azonban a kérdés még nem zárul itt le. Nemcsak a tapasztalat-dogma, hanem magának dogmáinknak a természetrajzát is fel kell térképeznem magam előtt. Dogmáinkat is kritika alá kell vetnem. Ezekre pedig már végképp nem vonatkozik; a hiszem, mert lehetetlen? Innen pedig már csak egy lépés az Evangélium újraolvvasása, majd életgyakorlattá emelésének hívői kényszere. Szerinted mi másról szól az Egyház? Újraevangelizáció. Amely talán csendesen jobb létre szenderült. Végül is az Egyház legnagyobb hibájának nem a dogmákat nevezem, hanem a dogmák elfogadásán alapuló hívői önkorlátozás és öncenzúra belső fékjeit. Erre szerettem volna a sorok között a figyelmeteket ráirányítani. Vulgarisan; nem csak szeresd felebarátodat, mint sajátmagadat, hanem gondolkozzunk is ezen a parancson el minden nap.
>> A ráció és a hit körüli magyarázatokat ismerem, de ezt az érvelést én nem szeretem, mert nagyon veszélyesnek érzem. Miért? Ez az érvelés magában hordja a hit és a ráció direkt szembeállítási kényszerét.<<
Konkrétan a "Fides et Ratio" c. pápai enciklikát érzed ilyennek?
1.Én azért vagyok bizonytalan a Fatimai tikok tekinteteben, mert nem foglalkoztam velük. Persze lehet, hogy ha megtenném, akkor másfajta bizonytalanság venne erőt rajtam.
2. Az egyház valóban körültekintően jár el, nem is tehet mást elvégre az igasság szeretete erre kötelezi. Elképzelhető, hogy valamit elhallgatnak, de ha ez igy van akkor inkább azért van igy, mert még több szál az igasságból nem bontakozott ki. Egyébként én nem tartom nagy bajnak, ha ilyen kérdések tekintetében nincs tiszta kép.
Szerintem nem kell mindent érteni. Majd eljön az ideje annak is, v. eljönnek azok akiknek igazán szolnak az üzenetek, és ök majd érteni fogják. (pl. a pápa) Valószinü az együttgondolkodás és az odafigyelés előnyössebb cél mint egy világos üzenet, pláne akkor aha a történelem még nyitott. Ebben egyetértünk.
Ez az érvelés magában hordja a hit és a ráció direkt szembeállítási kényszerét. A hívő számára az isteni titkok a megismerhetetlenég kategóriájába emelődnek át. Veszély éppen itt van; ne keresd az isteni titkot, azt te úgyse ismerheted meg.
Szerintem mára már az a "ne keresd mert nem értheted meg" -ből a ne keresd már kikopott. Ha ezt valóban elfelejtjük és helyére berakjuk a figyelmezteteést, hogy amit nem érthetünk meg arra ne nagyon alapozzunk döntéseket mert bizonytalan alap, akkor már helyén van a dolog, szerintem. Lehet, hogy ez inkább lelki figyelmeztetés és nem racionális. és idővel a lélek megtermi a megfelelő választ rá, ami nem feltétlen jelent majd racionálisan megfogalmazható eredményt is.
Az istenkeresés és a tudományos megismerés szembenállítását sem tudom elfogadni.
5. Én sem. Egyszerüen azért mert nem ugyan az az alanya a két tevékenységnek. Ha Istne lennék magam is rejtőzködnék a teremtményeim "távcsövei" elől. Hagyjuk meg mindennek a megfelelő utat. Szerintem Isten a természetből felismerhető, de magában mint alany nem vizsgálható. Igy szerintem sosem fog a tudomány konkrét egyenes uton Isten valós vizsgálatáig eljutni. Isten majd megmutatja arcát annak akinek akaja, és ehhez megvannak a modszerei is. A kinyilatkoztatás története is erről szól.
6. Az Isten keresés valóban a mi dolgunk. Nem is azt mondtam, hogy nem. Viszont nem biztos, hogy az ilyen titkok igasságainak szinről szinre látása már mindanyiunk dolga lenne.
Köszönöm szépen magyarázatodat. Hozzászólásod lényegi részeit osztom, ám véleményemből fakadó késtségeimben és bizonytalanságaimban megerősítettél.
1./ Elgondolkodató a fatimai tények, a látomások hiteles bemutatása körüli kölcsönös bizonytalanságunk; Én alig tudok valamit ezekről a jelenésekről és tartalmukról a magyarázatokról és körülményeikről. Én is. Mirabolan is.
2./ De az biztos, hogy ha az igasság egyértelmü és világos lenne, akkor nem lenne kételkedés a világban. De nekünk, ma még, "csak tükör által homályossan" létszanak a dolgok. Ezt osztom, de csak a Mária-titkok magyarázatára tudom elfogadni. Visszakanyarodom az 1. pothoz; ha az Egyház közzéteszi a látomásokat, akkor azt egyértelműen és a hívők számára világosan kell megtennie. A csodák, a jelenések egyházi általi elismertetése igen nagy körültekintés és vizsgálódás után szokott bekövetkezni, ennek technikai módszreit igen nagy körültekintéssel és nagyon egzaktul megfogalmazták elődeink. Céja pont az a körülmény, a tisztánlátás igénye, amit fent bemutattál. Gondolom ez most is így történt, a fatimai titkokat a kánonjog alapján most is, igen keményen megvizsgálta az arra hivatott hierarchia. Ám az, hogy pl. mi hárman -római katolikus felekezeűek!- sem látjuk tisztán a pápai látogatás ellenére sem (!) azt, hogy mik is valójában a valódi tények, annak számomra az az üzenete, hogy az egyházi "PR-gépezetbe" valami hiba csúszott. Innen nézve legalább két jogosnak tetsző kérdés merülhet föl;
a/ Ez a mulasztás tudatos volt-e?
b/ Vagy véletlen.
Jómagam, ismerve a hierarchia igen komoly felkészültségét az a/ pontra szavazok. Sajnos véleményemet a szektások is osztják. Innen a topicnyitó címben szereplő "blöff" szó is. Ez az ítéletalkotás innen nézve sajnos tarthatónak tűnik.
3./ A látomás interpretációjával kapcsolatban leírt véleményedet -ismételten megerősítem- osztom. További kétely azonban a konkrét eset kapcsán felmerül és megválaszolásra vár;
- Mi célja lehetett Máriának egy többféleképpen értelmezhető kijelentéssel? Ha elfogadom ezt, nevezetesen azt, hogy Mária üzenete többértelmű lehet, úgy ennek mi más célja lehet, mint az, hogy minket mindez gondolkodásra késztessen, közös vizsgálódásra késztessen az egyházban?
4./ A ráció és a hit körüli magyarázatokat ismerem, de ezt az érvelést én nem szeretem, mert nagyon veszélyesnek érzem. Miért? Ez az érvelés magában hordja a hit és a ráció direkt szembeállítási kényszerét. A hívő számára az isteni titkok a megismerhetetlenég kategóriájába emelődnek át. Veszély éppen itt van; ne keresd az isteni titkot, azt te úgyse ismerheted meg. Ha pedig istent nem ismerhetem meg, akkor mit akarok ettől a vallástól? ect. Logikusan felmerül a hívői nagykorúság tagadásának elmélete, de ettől a megállapítástól tartózkodnék. Ha nem muszáj nem adnék érveket ellenfeleink szájába, ill. az ezáltal az eredeti kérdésfelvetésemtől a boncolgatás során (mi is a három fatimai titok?, mi a hivatalos egyházi magyarázat?) elkanyarodnék.
5./ Az istenkeresés és a tudományos megismerés szembenállítását sem tudom elfogadni. Igaz ez az én habitusomból, hobby-tudománykedvelésemből fakad. Ha akarod nagyon szívesem megbeszélhetjük -talán egy erre szolgáló topicban-. Előljáróban annyit mondanék, hogy én az emberi szellemet isteninek tartom, ezért ebből fakadóan azon a naív idealista véleményen vagyok, hogy ha az emberi szellem isteni, akkor a tudomány egyszer istent meg fogja ismerni, a tudományos megismerés és a metafizika egy szép napon, évszázados kitérő után újra találkozni fog. De ez nem most lesz. Ez a tudomány mítosza. Sokan nem osztják. Mint írtam: lehet jogosan.
6./ De talán nem is az a dolgunk. Majd egyszer..talán "szinről szinre" is megnézhetjük a dolgokat... De, az istenkeresés dolgunk! Miért ne lenne az? Mert lehetetlen vállalkozás? No és! A racionális személetű nyugati embertől ezt a jogot nem is tudod semmilyen dogmával, egyházi paranccsal elvitatni, a belső cenzúrát meg mi hívők építjük fel magunkban. Ám az effajta istenkeresés közben egy percig sem szabad elfelejtenünk, hogy nincs fontosabb számunkra, mint Jézus szeretet parancsa.
Szerintem egy véleményen vagyunk, csak ugyanazt, másképp közelítjük. A római egyház kritikájával annak; misztikájához is elérkeztünk. És itt mégis egyetértünk; Majd egyszer..talán "szinről szinre" is megnézhetjük a dolgokat... Az időtényezőtől én eltekintek, szerintem a gyakorlatban Te is. OK.
Én alig tudok valamit ezekről a jelenésekről és tartalmukról a magyarázatokról és körülményeikről.
De az biztos, hogy ha az igasság egyértelmü és világos lenne, akkor nem lenne kételkedés a világban. De nekünk, ma még, "csak tükör által homályossan" létszanak a dolgok.
Egy látomás nem verbális üzenet, mi meg a verbális racionális gondolkodáshoz vagyunk szokva. Nem is anyira fontosak mint a kinyilatkoztatás. Az egyház ismeri a kinyilatkoztatást, de a történelemnek még nincs vége. Eddig is változott és ezután is fog. Az egyháznak a mában kell élnie és értelmezni a kinyilatkoztatás örök igasságait. Igy nem feltétlen feladata látomások konkrét és preciz értelmezése. Gondolj arra, hogy az egyházatyák korában menyi évtized, évszázad kellett egy hittétel kikristályosodásához. Ha akkor éltünk volna azt láttuk volna, hogy még alapvető hitkérdésekben is bizonytalanság van. És a hit mégis terjedt, erős volt, oly anyira, hogy számos vértanunak adott erőt a kitartásra.
Nekünk kényelmes helyzetünk van. Ha érdekel valami megvehető könyvben, elolvasható utánna nézhető, stb.
A hit a hüségen alapszik a többi meg majd a maga idejében kiderül.
Ma hajlamossak vagyunk visszafelé nézni a világot. összehasonlithatatlanul jobbak a kilátásaink a multra a történelemre stb. igy nem szeretjük a bizonytalanságot. A tudosoktól biztos magyarázatokat várunk és meglep minket ha nem kapunk. Nem ehhez szoktunk hozzá. Na de Isten terveihez képest a mi tudásunk....
De talán nem is az a dolgunk. Majd egyszer..talán "szinről szinre" is megnézhetjük a dolgokat...
Ez a Hittani Kongregáció által közzétett magyarázat magyar fordításából való, amit itt találtam
(http://www.katolikus.hu/roma/fatima.html).
Tájékoztatásul emeltem ki belôle ennyit.
A látomás nyilván többféleképpen értelmezhetô - saját véleményem a tiedhez közel áll, lényegi eltérés nélkül.
Elég sokat írtam már Fatimáról több topicban; ha érdekel, itt összefoglalhatom. A fatimai jelenésekrôl Magyarországon a kommunizmus alatt nem jelent meg semmi nyomtatásban, én a nagymamámnál olvastam róla egy régebbi füzetkében. A boldoggáavatás óta a katolikus sajtóban elég sok részletes cikk található Fatimáról és más jelenésekrôl is.
Magyarázatoddal a tisztán látás igénye miatt vitába szállok. Ne haragudj, kedves Barátom, de minden látomás többféleképpen értelmezhető. Nem akarok hitedbe gázolni, ám hogy megérts önigazolásul előrebocsátom, hogy magam is gyakorló római katolikus vagyok. Hit megvallásról ennyit. Tudod, itt a szektások dogmapüfölőjében nem árt néha védekezésül előrebocsátani. De jöjjön a lényeg.
Magyarázatod, melyet ehhez a mondathoz fűztél, igen erősen támadható. Idézem kommentárod tárgyát;
A helyszínt három szimbólum mutatja be: egy meredek hegy, egy félig romokban heverő nagy város, s egy hatalmas, bárdolatlan fatörzsekből ácsolt kereszt.
Nem nem, kedves Mirabolan ez nem ilyen egyértelmű! Lehet más kommentár is;
-A meredek hegy lehet az Istenhez vezető út.
-A félig romokban heverő nagy város lehet; a római kereszténység maga. Ezzel kapcsolatban gondolj Péter kősziklára épített házára, amely köré igazi város épült a történeti idők során. Ez most romokban hever.
-A hatalmas bárdolatlan ácsolt kereszt is sok mindent jelenthet. Akár azt is, hogy Isten számunkra halott (Oh Nietzsce, hát tényleg igaz?), v azt, hogy vkire vár. Emlékszel, Hova mégy Barátom? De lehet még más is...a kereszt miránk vár, római katolikusokra! Miért reszket a pápa?
Kedves Mirabolan! és Nan, ha - visszajön a strandról!
A három titok igazából micsoda? Igen sok egymással ellentétes felsorolást olvastam erről. Miképpen kommentálja ezt a római katolikus egyház, ki döntötte ezt el, volt-e valamiféle nyilvános hitvita ezügyben? Túl soknak tűnik az ellentmondás és a ködösítés (?), a megismert kommentárokat elkapkodottnak érzem. A kiszivárogtatás időbeli eltolódásáról most nem beszélek. Nyilvánvaló Mária szándéka, először az egyház vezetőinek a felelőssége jön szóba... Talán ezért. Talán nem. Vajon mi okból van az, hogy több kételyünk van velünk, mint a közzététel előtt volt?
Várom válaszod, ha tetszik innen belülről, a nyájból;
1./ Valójában mi ez a három titok, a forrás megnevezésével....
2./ Honnan merítetted a kommentár, a forrás megnevezésével....
-------------
Miként az első két titok kulcsszava a ,,salvare le anime'', a ,lelkek megmentése', úgy a harmadik titok kulcsa a háromszoros felszólítás: ,,Penitenza, Penitenza, Penitenza'', ,Bűnbánat, Bűnbánat, Bűnbánat'! Az evangélium kezdetére kell emlékeznünk:
,,Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumnak!'' (Mk 1,15.) Érteni az idők jeleit azt jelenti: megérteni a bűnbánat - megtérés - hit sürgető voltát. Ez a megfelelő válasz arra a történelmi pillanatra, melyet a következő képekben vázolt nagy veszedelmek fenyegetnek. Hadd idézzem föl itt egy személyes emlékemet: egyik beszélgetésünk alkalmával Lúcia nővér azt mondta nekem: egyre világosabbá válik számára, hogy az egész jelenés célja az volt, hogy erősödjék a hit, a remény és szeretet gyakorlása - minden egyéb csak hozzáadás.
Vegyük csak szemügyre közelebbről az egyes képeket. A Szűzanya balján álló angyal a lángpallossal a Jelenések könyvének hasonló képeire emlékeztet. A világra váró ítélet fenyegetését jeleníti meg. Az, hogy a Föld lángtengerben pusztulhat el, ma már semmiképpen sem fantáziakép: az ember a maga találmányaival már elkészítette a lángpallost.
A látomás megmutatja a pusztító hatalommal ellentétes erőt - egyrészt a Szűzanya ragyogását, másrészt az ugyancsak tőle eredő fölszólítást a bűnbánatra. Ez pedig megmutatja az emberi szabadság fontosságát: a jövő nincs megváltoztathatalanul megszabva, s a kép, amit a gyermekek láttak, nem előre elkészített filmfelvétel az elkerülhetetlen jövőről.
Az egész látomás arra szolgál, hogy mozgósítsa és a jóra irányítsa az emberi szabadságot. A látomás nem filmet akar bemutatni a meg nem változtatható jövőről. Értelme épp az ellenkezője, a jóra fordításért akarja mozgósítani az erőket. Ezért teljesen tévesek a titok fatalista értelmezései, amelyek plédául azt mondják, hogy a merénylő 1981. május 13-án az isteni terv gondviseléstől vezérelt
eszköze volt, ezért egyáltalán nem cselekedhetett szabadon; s egyéb hasonló elképzelések. A látomás sokkal inkább a veszélyekről és elkerülésük lehetőségeiről beszél.
A szöveg következő mondatai még világosabbá teszik a látomás kép jellegét: Isten megmarad a mérhetetlen és minden látásunkat felülmúló fényességnek. Az emberek mintegy tükörben jelennek meg. A látomás e belső korlátoltságát, e nyilvánvaló határokat mindig észben kell tartanunk. A jövő csak ,,tükörben és homályosan'' mutatkozik meg (vö. 1Kor 13,12).
S most nézzük az egyes képeket, melyek a titok leírásában követik egymást. A helyszínt három szimbólum mutatja be: egy meredek hegy, egy félig romokban heverő nagy város, s egy hatalmas, bárdolatlan fatörzsekből ácsolt kereszt. A hegy és a város az emberi történelem színhelye: a történelemé, ami fáradságos hegymászás, a történelemé, ami az emberi építés és
együttélés helye, s ugyanakkor a rombolásé is, ahol az ember megsemmisíti alkotásait. A város lehet a közösség és a haladás, de a veszedelmek és a legnagyobb fenyegetettség helye is. A hegyen áll a kereszt - a történelem célja és tájékozódási pontja. A kereszten a pusztítás megváltássá változik; a történelem nyomorúságának jeleként áll, ugyanakkor ígéret is a történelem számára.
Ezután emberek jelennek meg: a fehérbe öltözött püspök (,,úgy gondoltuk, hogy a pápa az''), további püspökök, papok, szerzetesek, s végül minden rendű és rangú férfiak és nők. A pápa nyilvánvalóan előttük megy, az őt körülvevő iszonyattól reszketve és szenvedve. Nemcsak a környező házak és a város hever félig romokban - útja a megöltek holttestei között vezet előre. Az Egyház útját tehát keresztútként mutatja be, mint utat az erőszak, a pusztítás és az üldözések korában.
E képben egy egész évszázad történelmének képét láthatjuk. Miként a hegy és a város képében a Föld helyei együttesen irányulnak a keresztre, az idők is összetartoznak: a látomásban fölismerhetjük az elmúlt évszázadot mint a vértanúk, a szenvedés és az egyházüldözés századát, a világháborúk és helyi háborúk századát, melyek az évszázad második felét teljesen kitöltötték és a kegyetlenség új formáit hozták felszínre. E látomás ,,tükrében'' évtizedek vértanúi vonulnak el előttünk.
Most alkalmasnak látszik idézni egy mondatot abból a levélből, amelyet Lúcia nővér a Szentatyának írt 1982. május 12-én:
,,A titok harmadik része Miasszonyunk szavaira vonatkozik: »Ha nem, (Oroszország) tévedéseit a világra fogja szórni háborúk gerjesztésével és az Egyház üldözésével. A jók vértanúk lesznek, a Szentatyának sokat kell szenvednie, nemzetek fognak elpusztulni.«''
Egy évszázad keresztútján a pápa egészen különös szerepet tölt be. A hegy csúcsa felé igyekvő, meggyötört személyben több pápát is láthatunk összefoglalóan, akik X. Piusztól kezdve a mai pápáig az évszázad szenvedéseit viselték és vitték a kereszt felé. A vértanúk útján a látomásban a pápát is megölik. Nem kellett-e a Szentatyának saját sorsára ismernie ebben, amikor az 1981. május 13-i merénylet után felolvastatta magának a harmadik titok szövegét? Nagyon közel állt a halálhoz, és megmenekülését e szavakkal magyarázta: ,,egy anyai kéz vezette a golyó pályáját, és a haldokló pápa megállt a halál
küszöbén.'' Hogy egy »mano materna« (anyai kéz) a halálos golyót másfelé terelte, újra azt bizonyítja, hogy nincs megváltoztathatlan végzet, hogy a hitnek és az imádságnak van hatalma beavatkozni a történelembe, s végül az imádság
erősebb, mint a fegyvergolyók, a hit erősebb, mint a megoszlások.
A titok befejezése ... Vígasztaló kép, mely a vérből és könnyből álló történelmet Isten üdvözítő hatalma befogadójává teszi. A kereszt szárai alatt angyalok fogják föl a vértanúk vérét és az Isten felé igyekvő lelkekre öntözik. Krisztus vére és a vértanúk vére a látomásban eggyé válik: a vértanúk vére a kereszt száraiból folyik. Vértanúságuk összatartozik Krisztus szenvedésével, eggyé vált vele. Kiegészítik, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből az ő teste, az Egyház javára (vö. Kol 1,24). Életük Eucharisztia lett, belépett a meghalt búzaszem misztériumába és részesednek annak termékenységében. A vértanúk vére a
kereszténység magvetése, mondta Tertullianus.
A riasztóan kezdődő harmadik titok tehát a remény képével fejeződik be: nincs hiábavaló szenvedés, s főként a szenvedő Egyház, a vértanúk Egyháza útmutató az Istent kereső emberek számára. ... a vértanúk szenvedéséből erő fakad a tisztuláshoz és a megújuláshoz, mert szenvedésük megjeleníti Krisztus szenvedését és a jelenre is kiterjeszti üdvözítő hatását.
Elérkeztünk az utolsó kérdéshez: Mit jelent a fatimai titok egésze (három része együtt)? Mit mond nekünk? Mindenekelőtt Sodano bíboros úrral együtt meg kell állapítanunk: ,,úgy látszik, hogy az, amiről a harmadik fatimai titok szólt, már a múlté''. ... aki meghökkentő apokaliptikus titokfeltárásokat várt a világ végéről, annak csalódnia kell. Az ilyen kiváncsiságot Fatima nem elégíti ki, mint ahogy a keresztény hit általában nem a kiváncsiságot táplálja, s nem is teheti meg. A lényeget a titok szövegét bemutató reflexiónk elején már elmondtuk: buzdítás a lelkek megmentésére az imádság útján, s felhívás a bűnbánatra és megtérésre.
Végezetül még szeretném idézni a titok joggal híressé vált mondását: ,,Az én Szeplőtelen Szívem győzni fog''.
Mit jelent ez? Azt, hogy az Isten számára nyitott, az Isten szemlélése által megtisztult szív erősebb minden fegyvernél.
Mária ,,igenje'', szívének szava megváltoztatta a világtörténelmet, mert bebocsátotta a Megváltót e világba - mert ennek az igennek a terében Isten
emberré tudott lenni és örökre az marad. A Gonosznak van hatalma a világban, látjuk, újra meg újra megtapasztaljuk; van hatalma, mert a mi szabadságunk eltéríthető Istentől. Mióta azonban Istennek emberi szíve van és az emberi szabadságot a jóra, Isten felé fordította, nem a rosszra való szabadságé az utolsó szó. Azóta érvényes: ,,A világban üldözést fogtok szenvedni, de bízzatok, én legyőztem a világot'' (Jn 16,33). Fatima üzenete arra biztat, hogy merjünk bízni ebben az ígéretben.
Joseph Ratzinger bíboros
a Hittani Kongregáció prefektusa Módosítva: 2000. 08. 09.
Ebben a században pedig mesterségesen szítják a tudomány és hit közelségét. Olvastam egy ortodox könyvecskét, abban direkte úgy volt írva, hogy "az újpogányság ellen a tudomány jó szövetséges lehet". Valószínüleg néhány okos keresztény felismerte, hogy a tudomány kisebb konkurrenciát okoz az Egyháznak, mint a vallásszabadság. És mivel az Egyház már jó két évszázada viaskodik a rá nehezülö nyomással, többnyire eredménytelenül, kell egy szövetséges, ugyebár. Csakhogy az újpogányság hatékonyabb szövetségben van a tudománnyal a dolgok jelenlegi állása szerint.
Bocs, hogy ilyen későn válaszolok, de hát a meló.......
Nos egy kis adalék a mondanivalóm alátámasztására.
1864 A pápai "tévtanok syllabusa" kárhoztatja a vallásszabadságot, a szólás, a sajtó, a lelkiismeret valamint a tudományos felfedezések közlésének szabadságát.
üdv: Agy
Bevallom: az a jóképü, szakállas srác, amit föltettem Spenderként, csak az egyik egyetemi barátom fényképe, nevezetesen Andrej Karakasev-é (Moszkvában tanultam...). Teljesen skizofrén alkat vagyok, már legalább 100, totál különbözö stílusban író nickem van a Fórumon... hehehehehe :-)
Az új teremtmény a"Krisztus".A Krisztus(felkent)sok tagból álló testület.Ennek feje Jézus Krisztus, Isten szeretett fia.A teljességre jutó Krisztus(felkent, egyház vagy testület) olyanokból fog állni, akik kiválasztatnak az emberek közül és megigazulnak,s akik Isten szent lelkétől születnek és attól felkenetve, mindhalálig kitartanak.(Efezus1:22,23)"Ő az egyháznak, mint a maga testének(testületének) feje, ő a kezdet, a halottak zsengéje, hogy az övé legyen az elsőség mindenben.Mert az Isten úgy akarta, hogy az egész isteni teljesség őbenne lakozzék."(Kolossé I.18:19)Az új teremtmény már e földön valóság és nem csak képzelt dolog.Nem mindenki új teremtmény, aki kereszténynek nevezi magát, hanem csakis az, aki Krisztus által Isten családjába felvétetik."Aki Krisztusban van, új teremtés, ami volt, az elmult, ím minden megújult."(Korinthusb. II.5:17.)
Kedves u peter!
Mitől lesz valaki igaz keresztény?
Hogyan válik tagjává az újteremtésnek?
Melyik szerinted Isten igaz egyháza?
A Szentírás tanúsága szerint az apostolok a Jézustól kapott felhatalmazást imádság és kézfeltétel által adták tovább. (v.ö.: ApCsel, Timóteus levél) Ez a kézfeltétel folytonossága a katolikus egyház püspökeit összekötik Jézussal. A pápa is részesült ebben a kézfeltételben, amikor püspökké szentelték. Így Istentől kapta a felhatalmazását.
A kézfeltétel egyben Isten kegyelmét közvetítő jel. A papok is részesültek ebben, tehát nekik is megvan a felhatalmazásuk.
A Jahve – Jehova név vitáról:
A zsidóságban a korai időben a héber volt a nyelv, amely nem irja le a magánhangzókat. A fogság alatt a zsidók átvették az arám nyelvet, így a Kr.e II-I. században pontozással jelölték a Biblia szövegében a magánhangzókat.
Mivel az Isten nevét hiába ne vedd parancsot annyira szigorúan vették, hogy a Bibliában sem olvasták az Isten nevét, ezért amikor pontozták a szöveget, a JHV szót nem pontozták. Így ma nem tudjuk, hogyan ejtették a zsidók Isten nevét.
