Most egy kicsit hagyjuk a fényt, mert ez egy elég gyakori pongyolaság. A sebesség definícójában eleve benne van, hogy mihez képest értelmezed. Olyan nincs, hogy valami sebessége egy másikhoz képest egy harmadik szerint.
Ha tőled jobbra is és balra is elindul egy-egy tárgy hozzád képest 200 000 km/s sebességgel, akkor te azt látod, hogy köztük a távolság másodpercenként 400 000 km-rel nő. De azt nem mondhatod, hogy az egyik sebessége a másikhoz képest 400 000 km/s. Vagyis éppen mondhatod, csak nem lesz igaz :)
Azért nem kell szégyenkezned, ha összeszeded magad, akkor te is tudsz az említettekkel összemérhető hülyeséget írni.
Valószínű ez itt már alapkövetelmény. :-)
Visszatérve Eötvös Loránd méréseihez.
Amennyiben kitudta mutatni, bizony rétegek elhelyezkedését, akkor egy megfelelő nagyságú ólomlemezről is kimutatható, hogy az a méréshez képest merőlegesen, vagy lapjával áll, természetesen, ha a környezetének a sűrűsége eltér.
Hasonló különbségeket már Eötvös Loránd is mért, csak esetleg nem ólom lemezzel.
Csak a történelmi hűség kedvéért, az nem Eötvös Loránd volt, hanem gézu. Ő hosszasan és vehemensen értekezett a gravitációs élhatásról, ami neki is csak a fejében létezett, mint másnak a nyomó gravitációt okozó graviton. De hát az index tudomány rovatába jól elfér ez is.
Ez megnyugtató, mert aggódtam, hogy esetleg az angyalkák sóhajtásából kellene kihozni.
De sajnos ez a Newton törvényben van benne és a levezetésben valóban szerepel egyfajta észlelési szög. És hogy lata vértolulást kapjon, itt egy pontosabb érték:
a gravitonok nyomóereje= 1,21027097 ą 0,00001668 ˇ 1044 newton
1,2*1044. Ez annyira tetszik!!!! :)) A 1044 az már annyira tuti, nagyságrendileg sok méréssel kimérve, hogy most már az 1,2-es szorzót sem írjuk hanyagul 1-nek! Az bizony 1,2. Mutatnál némi mérési eredményt, ahol nem hogy a kitevőt, de az együtthatót is ilyan pontosan megmérték? :DD
A graviton a (nyomó)gravitáció kvantuma, elemi energiarészecske. Örökmozgó, nagysebességű részecskepáros okozza a gravitációs nyomóerőt. Ez a nyomóerő elképzelhetetlenül nagy, 1.2x1044 newton. Ezt nem érezzük, mert ez az erő a protonokat és az elektronokat nyomja minden irányból. Nem olyan mint amikor az autó gyorsít és a hátadat nyomja, mert minden egyes atomot nyomás alatt tart.
Amit érzünk belőle, az a felülről jövő nyomóerő és a Földön alulról keresztüljövő, némileg árnyékolt nyomóerő picinyke KÜLÖNBSÉGE, ez a testünk súlya.
Mi ezt a pirinyó különbséget tartjuk a gravitációs hatásnak, ezért gondolják a fizikusok, hogy a gravitáció a leggyengébb hatóerő. Hát ebben is tévednek. Olyan 80 nagyságrendet.
De ez még mindig jobb, mint amekkorát a relativitáselmélettel tévednek. Ugyanis a fekete lyuk tömegközéppontjában nulla a gravitációs hatás, de a relelm ezen a helyen végtelen nagy gravitációs hatást prognosztizál (szingularitást képzelődve).
Ez bizony végtelen nagyságrendű tévedés, rekorder a maga nemében. Elég nehéz lesz hajazni :)
"Mardjunk annyiban, hogy a tudomány elmúlt csaknem 100 évében, ravaszabbnál ravaszabb kísérletek sokaságával csupán azt lehetett kideríteni:
A fény nem hullám. A fény nem részecske. A fény olyan valami ami olyan tulajdonságokat mutat, mintha hullám lenne. Ezenkívül olyan tulajdonságokat mutat mintha részecske lenne."
Pontosabban a kísérleti eredményeket a kutatók értelmezik részecskének, illetve hullámnak.
Más objektumokkal végzett kísérletek is hasonló eredményt mutatnak (pl. elektron).
Tehát valószínű az értelmezéssel van a gond. Nincs részecske és hullám.
Ami van, az annak az egyik nézete részecske, másik nézete hullám.
A tömeg nem alapvető tulajdonsága az anyagnak, mert az elemi részecskéknek nincs tömege. A pörgő elemi energiarészecskék tehetetlensége okozza a tömeg tulajdonság illúzióját.
A foton 4 elemi részecskéből áll, amik egymás körül keringenek miközben c sebességgel száguldanak. Mivel pörögnek, ezért tömeg tulajdonság rendelhető a fotonokhoz. A fény nyomása független attól, hogy rendelsz e hozzá tömeg tulajdonságot vagy nem. Az energiájától függ, de a tömeg indifferens ebben a tekintetben.
A gravitonok nyomása horribilis és szintén semmi köze a tömegükhöz, amit esetleg hozzá lehet rendelni a gravitonpárokhoz, lévén csavarvonal alakú, egyenes pályán haladnak, tehát bizonyos értelemben pörögnek.
(-: csak az a baj, hogy impulzusa viszont van neki, eltolja az üstökös csóváját...na jóóó...arra fogjuk rá, hogy atomi részecskék, de olyan is van illetve lehetne, hogy foton rakéta. Gondolom le lehet mérni a fény nyomását.... de akkor viszont tömege is kell legyen.
Van igen egységes elmélete, a de brogli féle anyaghullámok, de nekem azt se sikerült sehogy se életszerűvé tenni. )-:
Ilyen kategórikus kijelentésekkel az "Új Fizika" rovatban lehet eredményeket elérni.
Ez a "Tudomány" rovat.
Mardjunk annyiban, hogy a tudomány elmúlt csaknem 100 évében, ravaszabbnál ravaszabb kísérletek sokaságával csupán azt lehetett kideríteni:
A fény nem hullám. A fény nem részecske. A fény olyan valami ami olyan tulajdonságokat mutat, mintha hullám lenne. Ezenkívül olyan tulajdonságokat mutat mintha részecske lenne. Minden olyan kísérleti összeállítás amely cáfolni akarja a hullámként viselkedést, azt hozza ki, hogy igen, a fény nem hullám, hanem részecske. Minden olyan kísérleti összeállítás, amely cáfolni akarja a részecskeként való viselkedést, azt hozza ki, hogy igen, a fény nem részecske, hanem hullám! S ezek az egymással ellentétes eredményt adó kísérleti összeállítások gyakran csak egy nüanszban különböznek.
Amikor a fény részecskeként való viselkedése kerül előtérbe, akkor úgy hívjuk, hogy foton. Amikor a fény hullámként való viselkedése kerül előtérbe, akkor úgy hívjuk, hogy elektromágneses sugárzás.
Ha ezt nem értjük, akkor nem a fénnyel van baj, hanem velünk. A mi emberi fogalmainkkal. Ez utóbbiakat kellene újragondolnunk.
Egy apró adalék: Minden részecske hullámtermészettel is bír. Minden hullámjelenség részecsketermészettel is bír.
Azt tudom, az világos, a matematikája nagyon egyszerű, de sose tudtam ezt feldolgozni életszerűen.
Volt egy érdekes könyvem, 70 es években adtak ki ilyesmiket még, Jánosi prof.-tól, Realativitás elmélet és fizikai valóság címmel, kár volt kölcsönadni )-: ..franc gondolta, hogy majd még öreg napjaimban foglalkoztatni fog ilyesmi (-:
Ha részecskék lennének akkor egy kicsi lyukon úgy haladnának át, hogy csak a lyukkal szemben észlelnéd őket, de nem így van hanem a lyuktól jobbra-balra alatta-fölötte mindenhol látod, hogy ott a lyuk, világít, olyan mint ha maga lenne egy pont szerű fényforrás. Ki lehet próbálni, nagyon kicsi lyuk kell hozzá.
Van az egésznek egy matematikája. Ami viszonylag egyszerű, amiután megértettünk egy-két elvont fogalmat, amit minden relatívítással foglalkozó szakkönyv első oldalain le van írva. A folyamatokat grafikusan is lehet értelmezni, ez sokat segít.
Ezen matematika szerint, a fénnyel való haladás egy zéróval való osztást jelentene. Ennyi.
Az alapfogalmak és a matematika elsajátítása nélkül szerintem lehetetlen megérteni a folyamatokat.
Van egy analógia a Gallilei féle transzfomáció és a Lorentz féle transzformáció között, elöszőr meg kell érteni a Gallilei félét (ebben az idő abszolút- ahogy mindenkinek ezt az elemi iskolában megtanították), utánna neki lehet fogni a Lorentz félének is.
Létezik olyan levezetés is, ami három feltételből: a relativitás elvéből, a térnek a homogénitásából és a térirányok egyenrangúságából ugyanarra az eredményre jut. Azaz nem föltétlenűl szükséges a fény sebességének felhasználása a specrel levezetéséhez (ami a Lorentz transzformáció).
Ha a toronyóra éppen üti a delet, akkor a hangja lesz magasabb, amikor szembe megyünk vele. De a mutatóról visszaverődő fény hullámhossza is rövidül kis mértékben. Egyébként pedig végiggondolható, hogy ha nagy távolságból közeledik egymáshoz nagy sebességgel a toronyóra és a megfigyelője, akkor a mutató forgását gyorsabbnak vagy lassabbnak látjuk - de ez egy más tészta. És ennek a megoldását a specrel szakértőkre bízom.
Úgy szoktam a kérdés elől kitérni, hogy ha szembe megyek a fénnyel akkor annak nem a sebessége lesz nagyobb a számomra hanem rövidül a hullámhossza. ...de ezzel is megfogom magamat, mert ha szembe megyek a toronyórával? Akkor gyorsabban látom forogni a mutatóit? Nem?
Az előző HSZ-ban úgy fogalmaztam a "fénysebesség"-ről: a létezhető legnagyobb sebesség.
Pontosítanám: a létezhető legnagyobb viszonylagos sebesség (mivel se abszolút téridő, se abszolút sebesség nem létezik).
Tehát két foton egymással szemben szintén ezzel közlekedik. De ahogyan kikövetkeztethető, a 0 sajátidővel ezt egyik sem veszi észre.
Fura határok a hétköznapi életben is vannak. Ha valami biztosan bekövetkezik annak 1 a valószínűsége. Vannak a valószínűségszámításban olyan esetek amikor a valószínűségeket összeadhatjuk. Gondolhatnánk, hogy így kihozhatunk 1-nél nagyobb valószínűséget. Kimondani könnyű, hogy valaminek a valószínűsége pl. 2. De ilyen nem létezik. Ugyanígy kimondhatjuk egy sebességre, hogy 2c. De ilyen sem létezik. S ahogy a valószínűségeket is csak korlátozott körülmények között adhatjuk símán össze, úgy a sebességeket is.
