Ha pl. a kérdésed az, hogy két egymás melletti órából fogsz egyet, megutaztatod majd visszateszed az eredeti helyére, akkor a válaszom az: kevesebbet mutat, ami egyben azt is jelenti, hogy a két találkozás között kevesebb saját ideje telt el mint a helyben maradottnak.
Az a baj, hogy ezt sok éven keresztül sok ember (köztük én is) számtalan hozzászólásban magyarázta neked, és nem értetted meg. Ezért igen kevéssé lehet bízni abban hogy éppen most meg fogod érteni.
Ha valaminek az idejét kérdezed, éppen úgy meg kell kérdezni hogy "mihez képest", mint ha a sebességét kérdeznéd. Ezt nem vagy képes tudomásul venni.
Axiómaként elfogadod hogy az idő abszolút, és ezt felhasználva bizonyítod különféle módokon, hogy az idő nem lehet relatív. Ami persze igaz is lenne, ha az axiómád alkalmas lenne a valóság modellezésére - de hát nem az.
Mivel azt hogy az axiómád és ezzel az abszolút idő nem jó modellje a valóságnak valami oknál fogva nem érted meg, sőt még csak fontolóra sem veszed, mindig körbejársz.
Így viszont nem világos, miért kezded el mindig ugyanazt a kudarcra ítélt vitát. Nem látod, hogy ez egy mókuskerék?
tehát a sebesség befolyásolja az óra sajátidejét vagy sem ? Nem a látszó idejét ami mindig más és más a megfigyelők mozgási és elmeállapotától függően hanem a sajátidejét amire a sebesség immár többek szerint nincs hatással. Mint ahogy a bot valódi, fizikai hosszára sincs hatással.
Többnyire először ránézek az egyikre, és leolvasom, majd ránézek a másikra, és azt is leolvasom. Majd megállapítom, hogy eljött az én időm, mert az órák ideje lejárt.
Azt kérdeztem, hogy amikor szinkronizálod az órákat (könnyítésül, vekkereket 1 másodperces tűréshatárral amik itt vannak előtted az asztalon és veled együttmozgók) akkor
az órák sajátidejéthasonlítod össze vagy valami mást ??
Az egyszerűsítés hibalehetőségeket rejt magában. Pontosan arról szól Einstein könyve (A speciális, és általános relativitás elmélete), hogy az ilyen hétköznapi fogalmaink, mint az időmérés, távolságmérés igencsak megtévesztőek, ha tüzetesebb vizsgálódás alá vetjük. Ezért valóban hibáztam az órák szinkronizálásánál, hiszen csak önmagukat szinkronizáló órákról beszéltem, és kihagytam a szinkronizálást végző személy szerepét, pedig az órák általában nem szokták önműködően szinkronizálni magukat. Így egy további téridőpontot is be kell vonni a tárgyalásba, a szinkronizáló helyét is. Ezt az eljárást most nem részletezem, mert már sokan megtették. Mindenesetre azért említem ezt, hogy lásd, nem szükséges két óra szinkronizálásához, hogy előttem legyenek az asztalon, a szinkronizálás akkor is elvégezhető, ha az órák fenn repkednek az űrben. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a szinkronizálás lehetetlenné válik, ha az órák helye, illetve a szinkronizáló személy helye közötti téridő görbült, vagy téridőbeli életvonaluk nem párhuzamos. Az asztalon levő órák esetében kézenfekvőnek tűnhet eltekinteni a fényjelek késlekedésétől, pedig valójában egyáltalában nem korrekt. Amíg az asztali órád fénye eljut hozzád, a számítógéped közben elvégzett egy, vagy több utasítást. A cézium óra számlálója el is unja magát közben.
Kedves Feri, tudom, én magyarázok félre. Az órák közel vannak egymáshoz amennyire csak lehet (= előtted vannak egy asztalon). Ettől az égitestek egyforma távolságban vannak és hozzád képest nem mozognak, az órák veled együttmozgók és minden óra méri a saját idejét. Nem a szinkronizálás technikai praktikája érdekel, a kérdés a lehető legyegyszerűbb:
Az órák sajátidejéthasonlítod össze vagy valami mást ??
A Pauli-féle kizárási elv szerint ha két óra a téridő ugyanazon a helyén tartózkodik, akkor az egy, és ugyanaz az óra, mivel két különböző óra mindig a téridő különböző helyein tartózkodik. És persze minden óra csak a saját maga idejének a sajátidejét képes közvetlenül mérni. Más órák idejét ennek okán csak azzal a késéssel érzékeli, amíg a másik óra valamilyen hatása, például a fényjele elérkezik hozzá. Ezért az órák szinkronizálása több lépéses folyamat. Előbb olyan helyzetbe kell kerülniük, hogy a szinkronban való járás lehetséges legyen, tehát azonos sebességgel, egymáshoz minél közelebb kell kerülniük, és egyéb nagy tömegű égitestektől azonos távolságban kell lenniük. Ekkor feltételezhető, hogy azonos késedelmet szenved köztük a fényjel mindkét irányban. Ezután némi párbeszéd közben beállítják, hogy ez a késés azonos is legyen. A két óra közötti távolság minimalizálása csak praktikusság, mivel így teljesíthetők legkönnyebben a szinkronizálhatóság feltételei. De természetesen ezek a feltételek más módokon is teljesíthetők, és elvben némely esetben két külön galaxisban levő órák is szinkronizálhatók. Csak ilyenkor tovább tart (néhány ezer évig) ez a folyamat.
Az órák sajátidejét hasonlítod össze vagy valami mást ??
Mielőtt hülyeségeket kérdezel esetleg tájékozódhatnál, hogy a saját idő fogalmilag mit jelent. Neked persze mindegy. Eddig sem értetted, most sem sikerült. Ezen a színes betűk sem segítenek.
Jól van, ha az órákra nincs hatással a sebesség, akkor visszahozzuk az órát és ugyanannyit mutat mint a földön maradt (előzőleg egyformán beállított) etalon óra.
Nem. Nem annyit mutat.
De ha ezt ilyen sok év alatt sem sikerült megértened, akkor miben reménykedsz?
Vagy úgy hiszed némi bunkósággal fűszerezett mantrázással mégis csak eléred, hogy legyenek csodálóid?
nem az órákra van hatással a (hozzánk mért) sebesség..
Jól van, ha az órákra nincs hatással a sebesség, akkor visszahozzuk az órát és ugyanannyit mutat mint a földön maradt (előzőleg egyformán beállított) etalon óra.
Nem ülhetsz két lovon egyszerre. :) És piszkosul nem érdekel, menet közben mit látsz az órákon.
ha történne valami (az órákkal, bottal, tömeggel), akkor nem is arról beszélnénk, hogy az idő relatív, hanem lenne esetleg egy topik a "Sebesség hatása az órákra" címmel.
Azt akarod mondani, hogy a sebességnek nincs hatása az órákra?
Az egész relativista bagazsé éveken keresztül hülyeségeket tanított nekünk? Hogy a GPS óra látszó ütem-eltérései nem valóságosak?
És a Chou Alu metronómja a valóságban nem változtatja a kattogási ütemét attól, hogy lassan megy? Csupán menetközben másként látszik az ütem? És a Hafele Keating is hazudott?
Ne magyarázz félre. A FitzGerald-Lorentz elmélet matematikai szinten ekvivalens a spec-rel-lel, és ha képtelen vagy megérteni a spec-rel-t, akkor még mindig ott van számodra mentsvárként az előbbi.
Tehát a FitzGerald-Lorentz elmélet szerint a tárgyak fizikailag, valóságosan összemennek az éterhez képesti sebességüknek megfelelően, és az idejük múlása is lelassul. Nincs semmi látszólagosság, ezek mérhető fizikai elváltozások, amelyek persze leginkább az elektromágneses tér elváltozásain tesztelhetők, és a Maxwell egyenletekből következnek. Emiatt is végül is lehetetlen megmondani, milyen sebességű az éter. Tehát ez az elmélet egy olyan bázisra hivatkozik, amely bázis ismeretlen, és elvileg is megismerhetetlen. Praktikusan bármely inerciarendszer kinevezhető éternek. És pontosan itt csatlakozik ehhez a spec-rel, amely az éter ezen univerzalitását megfelelteti a Galilei féle relativitás-elvnek. Tehát ha bármely inerciarendszer lehet éter, akkor bármely inerciarendszer is legyen valóban az éter, tehát nincs abszolút éter, csak relatív éter van, vagy esetleg nincs is éter, kinek-kinek saját szájíze szerint.
Bár a kezdeti feltevésben ugye az éterhez képesti sebesség szerepel, mint a távolságkontrakció, és az idődilatáció okozója, azonban ez a sebesség fiktív, elvileg ismeretlen, és így sehol nem jelenik meg az elméletben. Ehelyett az elméletben mindenütt az inerciarendszerek közötti sebesség szerepel. Ezért teljesen indokolt a spec-rel használata.
.. this fun"experiment" was to measure.. plot show the clocks aren't perfect(even these excellent atomic clocksvary randomlyat ten nanosecond level..
Ezt a kisértetet találtad hozni a relatintásításelmélet bizonyítására? Amikor TF már megmondta a tutit, semmi sem történik az órákkal? Meg a bottal. A dgy megmondta a tutit, semmi sem történik a tömeggel? Lassan itt is mindenki beletörődik, a bottal nem történik semmi relatimisztikus.
A Mt Rainieren hideg van, más a légnyomás, zötykölődnek az órák az úton satöbbi. De legalább visszavitték az órákat.
