Nem lesz időm visszanézni, de nem nehéz elképzelni. Olyan tíz-tizenkét meccset láttam az idei szezonból eddig, legalább a felében éreztem, hogy a bíráskodás kívánnivalót hagy maga után, időnként egyenesen rosszindulatú.
Úgy néz ki a magyar tv-nek évi 165 milliárd kevés volt ahhoz, hogy egy válogatott kézi meccset utólag vissza lehessen nézni. Kellene még száz milliárdot berakni, talán ezt akkor meg tudnék ugrani.
"a Magdeburg az Erlangen ellen inkább megmentett" ez szó szerint egy elcsalt meccs volt a magdeburg javára. ez a két vakegér messze-messze alulmúlta a bl-bírók amúgy sem veretes színvonalát.
Megtekintettem az imént, hogy fest idén Momir Ilić a wetzlari kispadon.
29-28-ra kaptak ki Eisenachban, ami szabályosan hízelgő annak tükrében, hogy nagyjából öt perccel a vége előtt hattal égtek és ekkora előnyt még Sebastian Hinze aktuális csapata sem képes leadni ennyi idő alatt.
Komoly hullámzás volt: a Wetzlar kezdett lényegesen jobban, egy gólszegény negyed óra után hárommal vezettek, akkor igen nagy sikerrel lefojtva a türingiaiak támadójátékát, miközben a hazaiak védekezése akkor még kevéssé működött. Mikor a Dessauból az idény elején érkezett Tillmann Leu és a régi motoros Philipp Meier megtalálta egymást a védelem tengelyében (lehetővé téve, hogy Peter Walz egyenesen kettesben védekezzen), eldőltek az érdemi kérdések.
Felállt fal ellen továbbra sem voltak jók, csak épp halásztak egy rakás labdát és számos lerohanást vezettek belőle. 12-12-vel fordultak a csapatok, hogy az Eisenach 5-1-gyel nyerje az első öt percet. A maradék történelem, a hesseni vendégek védelme eddigre nem igazán tudta lekövetni Felix Aellen trükkjeit és rá úgy is muszáj volt kilépni, hogy kidolgozott helyzetből a hetes vonal lehetett a legtávolabbi pont az ellen kapujától, ahonnan kapura lőttek.
A vendégek katarobosnyák kapusa, Anadin Suljaković egészen jól kezdett, aztán a másik oldalon Matija pikić felülmúlta: védett átlövéseket, védett hetest, védett ziccereket.
Ilićet nem értettem, tefan Čavor, az évtizedes gólfelelős szerény lehetőségeket kapott ma csak, Philip Ahouansou lődözött a másik oldalról és középről. A tavaly még eisenachi, tavalyelőtt balingeni játékos Filip Vistorop mindkét előző csapatában megmutatta, hogy kiélezett helyzetben mennyire sebezhető. Aligha csak én számoltam azzal, hogy a Werner-Assmann-Halléban pláne ő lesz a gyenge láncszem és valóban.
A bírók odaadóan tévedtek mindkét oldal kárára, amikor pedig végképp kifogytak az ötletekből, próbáltak rosszindulattal fújni. Sikerült nekik, Peter Walz és Felix Aellen is szállt ki szöveg miatt (előbbi egy meg nem adott vegytiszta belül védekezés miatt méltatlankodott), valaki Wetzlarból is.
Mindkét csapat halványabb tavalyhoz képest; a Wetzlart hanyagolni fogom, kellően szemsértő volt ma a fekete-szürke-tuttifrutti színekben pompázó együttes rajtuk és nagyjából ez volt az összes szín a játékukban.
===
Izgalmak elől is voltak, a Magdeburg az Erlangen ellen inkább megmentett, mint elvesztett egy pontot állítólag. Egy kockát sem láttam belőle, nem tudok hozzászólni és vissza sem fogom tudni valószínűleg nézni.
Mindazonáltal mostanra a Kiel áll egyedül vesztett pontok nélkül. Vicces lenne, ha pont holnap, az éppen 17. Lipcse otthonában botlanának.
Akkor jól értettem... Hát jól van na, elveszett valahol az a kockásfüzet-lap, ahol a foglalásokat vezették. Van ilyen még a német pedantériában is.
Kíváncsi vagyok, a VB-n mennyivel lesznek vendégcentrikusabbak, mint nyolc éve. Mivel a köztes időszak többségét itt töltöttem, legfeljebb az igen alacsony szintről való visszalépés mértéke lehet érdekes.
(Kieg.: helyfoglalás érkezési sorrendben. Ez magyarázza, amit a nézőtéren látsz, itt-ott egy-egy üres szék, egyesek meg ott ülnek, az alapvonal mögött, ahová már alapvetően nem számoltak nézőkkel.)
Így van. Pedig náluk vettem a jegyet, online. Nagy jelentősége persze nincs, de valahol jellemző.
Tegnap Eindhovenben, mint mindig, ha a válogatott játszik, pont annyian votak, ahány jegyet venni lehetett, rég elkelt minden jegy. Családok, fiatalok, nagyobbrészt lányok. Az előcsarnokban árulnak válogatott mezt, a derekamig érő kislányok álltak ott sorba mezért. Komoly az ellentét: amikor tavaly a Vác meccsén voltam Venlóban, ott nagyjából a játékosok baráti köre és családja tette ki a közönséget.
A büfében a kólát simán kiadják palackban, nem kell pohárba tölteni (fél liter 3,90).
Tipikus felkészülési meccs volt, mindkét csapat bizonyos dolgokat gyakorolt, volt, ami sikerült, volt, ami nem. Végül a hollandok nyertek.
Ez valahol talán tipikus. Ma este Eindhovenben holland-német, vasárnap Krefeldben német-holland meccs (vasárnap U18 és U20 is lesz, ugyanott). Mindkettőre van jegyem.
Pár óra különbséggel jött egy e-mail a hollandoktól, leírták, hol lehet parkolni, mikor nyitják a csarnokot, figyelmeztettek, hogy péntek délután Eindhoven környékén nagy a forgalom, induljak időben. Aztán jött egy a németektől, hogy lesz meccs, vegyek jegyet.
Most látom, hogy elnéztem az olimpiát. A tokiói csapatból még többen játszanak, abból a keretből még válogatott (ha esetleg most nem is): Dmitrijeva, Vjahireva, Vegyohina (ma már Sarkova), és Szkorobogatcsenko (Szantalova). A többiek visszavonultak vagy csak kimaradtak.
Lehetne még Truszova (kapus), Kirgyaseva (irányító), de más most nekem se jut eszembe.
A riói csapatból már nem sokan játszanak, ha jól számolom, csak négyen: Dmitrijeva, Szeny, Vjahireva és V. Zsilinszkajtye - ez utóbbi inkább csak vegetál a Kubanyban. Szudakova még elképzelhető, hogy valamelyik csapat keretében benne van, de ezt most nem tudom.
A Vjahireva, Dmitrijeva, Maslova trión kívül van még aki Európában "ragadt" és tekinthető most hiányzónak?
Nem állítom, hogy a korábbi orosz válogatottakkal naprakész voltam de nekem úgy tűnik, hogy gyakorlatilag teljesen kicserélődtek Tokióhoz képest. Azért az a közel 4 év amióta nincsenek egy érdemi felnőtt karrier harmada, ráadásul nem abba az irányba mutatnak az események, hogy egyhamar visszakerülnek a nemzközi vérkeringésbe.
Nem mindegyik játékosnál vagyok biztos, de ennek a keretnek több, mint fele játszhatna valamelyik délszláv válogatottban. Ha csak a két Ivančok és a két Panda horvát válogatott lenne, már sokkal gyengébb lenne az osztrák, és valamivel erősebb a horvát csapat.
Ha a játékvezető lefújja és visszaadja a labdát a támadó csapatnak, akkor nem számolják, se a lövést, se a védést. Ezt egyszer valahol valaki félreértette, és elterjedt, hogy ha visszakerül a labda a támadó csapathoz, akkor nem számít a védés. Ami teljesen alaptalan. Hogy innen ered a tévedés, azt csak sejtem, az viszont biztos, hogy természetesen számít a védés, akárhová pattan a labda (kivéve persze, ha a kapuba).
"De a kapusok pártolói gyakran megjegyzik: a kapus védett, akár kimondottan nagy védés volt, ha nem védi ki gól, mégse számolják lövésnek."
Nekem ez a legnagyobb kérdés. Az ugyanis valóban igazságtalan, hogy a kapusnál nem számolják, mert ha bemegy, akkor viszont gólnak számít. Értem, hogy miért nem, de ez akkor is kitolás a kapusokkal :-)
Ami a számomra a legérthetetlenebb, az a védéseknél az, hogy az védésnek számít-e, ha az ellenfélhez visszakerül a kipattanó. Van olyan vélekedés, hogy ez is védés, de van olyan is, ami szerint az ilyeneket nem számítják be a védések közé.
