A váratlan végeredményre való tekintettel az imént visszanéztem az oroszlánok különrangadóját, Bergischer HC (akik kék oroszlánként hirdetik magukat)-Rhein-Neckar Löwen ütközetet, ami az újoncok 30-27-es sikerével zárult.
A BHC sok mindennek kinézett a mérkőzésen, csak nem egy potenciális kiesőjelöltnek. Váltakozó vezetések után a mannheimi vendégek tudtak érdemi előnyt kiépíteni, a 11-11-es döntetlenért viszont már Patrick Groetzki egyenlített a szélről.
A "hazai" (Düsseldorfban játszottak, a Bergischer HC viszont kvázi hontalan csapat, mert a wuppertali csarnokban is vendégek, a solingeniben már egyáltalán nem játszanak, évi hat mérkőzést pedig elvisznek Düsseldorfba (ez a három város 10-20 km-ekre van egymástól) csapat védekezése rémesen eredményes volt az első játékrészben (miután Kohlbachert tudták semlegesíteni a vonalon), az ezen a mérkőzésen a 273. Bundesliga-mérkőzésével a klubrekordot beállító Christopher Rudeck pedig nyolc labdát fogott az első fél órában, többek között két hetest és az egyik után egy kipattanót.
Ekkor még Späth is viszonylag hatékony volt a mannheimi kapuban, de a szokásos teljesítménye alatt maradt (amúgy csak én hiszem azt, hogy hízott, vagy valóban?).
A BHC két komoly veszteséget volt kénytelen elkönyvelni: nyolc perc után az irányító Eloy Morante Maldonado súlyosnak látszó bokaszalag-sérülést szenvedett, így az Európa-bajnoki szünetig biztosan nem fog a csapata rendelkezésre állni. A védekezőspecialista Gerdas Babarskast a 38. percben vesztették el egy véleményes harmadik kiállítás után. A nevesincs BHC-jobbszélső Julian Fuchs kb. nullszöges gólja után a kapuban háromnegyed órát végigagonizáló David Späth kapott egy kisebb dührohamot, aminek a során lecserélte saját magát, Mike Jensen viszont a helyén igen keveset tudott hozzátenni a játékhoz, tíz perc és nagyjából három bevédett labda után le is cserélték.
Ha már nevesincs játékosokról beszélünk, irányítóban a 22 éves tehetség, Soeren Steinhaus remekül mozgatta a szálakat Morante helyén és sokkal jobban játszott Dani Baijensnél. (Fun fact: Baijens erős svájci beütéssel beszél németül, komoly önkritikával arról, hogy bizony a kicsinek tartott csapatok ellen is meg kell feszülni és ők ezt akkor és ott nem tették meg.)
Machullának 52 percnél és mínusz négynél ki kellett kérnie a harmadik idejét is, kínjában 5-1-es védekezéssel és négy lövővel próbálkozott. Ez arra volt elég védekezés hiányában, hogy a hátrányukat tudják menedzselni, de ettől még két perccel a vége előtt is néggyel égtek Nico Schöttle tizenegyről, passzívnál elengedett bombája után - és legkésőbb ekkorra a csarnok is felrobbant.
Érdekes egy csapat ez a Löwen. Az ember hajlott volna azt gondolni, hogy Knorral a dráma is távozik a csapatból, Hinzével pedig a hosszabbacska rövidzárlatok. Dráma tényleg nincs, a csapatjáték viszont ettől még mindig meglehetősen ingatag.
Tizenkét forduló után nincs feljutó csapat a kieső helyeken. Holnap a Minden Stuttgartba, az aktuális 17. helyezetthez látogat. Négypontos meccs lesz a javából.
Hihetetlen eleganciával, lazasággal lőtt, szint csak csuklóból elintézve az egészet.
Mikor szar és unalmas egy meccs, olyankor néha azt nézem, h ki mekkora energiát, mozdulatot tesz bele egy-egy passzba, nos még senki megközelíteni sem bírja az Ő lövökészségét!
A passzoláshoz nem használta az egész karját, nem kellett felemelnie, lendíteni, dobni, neki ez mind 1 mozdulat volt, csak simán csuklóból.
Talált, mondjuk a videót nem láttam, így az okot se tudom. A hollandoknál volt vendégségben, biztos nagy élmény lehetett a sok lurkónak találkozni vele.
A második félidőben Bartucz védett, 3 védése volt, igaz, az a három egyből egymás után.
Összesen 5 védés a Melsungennél, plusz a második félidőben egyszer 7, egyszer 10 percig nem lőttek gólt. Ilyen teljesítménnyel a Bundesligában illene kikapni, ehhez képest döntetlen lett, 29-29. Nem volt egy túl színvonalas meccs, bár kétségkívül végig izgalmas volt.
A szuperszombat felvezetése a Malték napjával folytatódott, avagy a holnapi felsőházi kényeztetések előjátékaként ma Lübbeckében megmérkőzött egymással a GWD Minden (akiket a szakma a 18. helyre vár idény végére) és az aktuális sereghajtó SC DHfK Leipzig.
A hazaiak kezdtek sokkal jobban, elléptek 7-4-re, onnan tudott a Lipcse fordítani, kettővel-hárommal elmenni és plusz eggyel (16-15) fordulni. A támadójátékuk ekkor egészen potensnek tűnt: ebben sokat segített, hogy beállóban nem 18-19 éves fiúknak kell helyettesíteniük Luka Rogant és Moritz Preußot, így onnan is, kintről is eredményesebben támadtak. Mamićcsal a zavaróban 5-1-et védekeztek, tulajdonképpen a kezükben volt a meccs, egyben helyreállni látszott a világ feltételezett rendje.
A fordulás után egyértelműen új mérkőzés kezdődött, a GWD hat perc alatt utolérte a vendégeket, Malte Semisch 24%-ról 41%-ra tornázta fel magát a második félidőben negyed óra alatt a mindeni kapuban (19 védéssel zárt, az utolsót az utolsó másodpercben mutatta be), a lipcseiek pedig pillanatról pillanatra mállottak szét. Egy védett lövés elől, egy rontott védekezés hátul, mindez eladott labdákkal tarkítva, 50 perc után 29-21-re vezetett már a Minden, mert nekik meg minden bejött. Ekkora beomlást azért ritkán látni, a lipcseiek fizikailag teljesen rendben vannak, mentálisan meg ránézésre totálisan a padlón.
A Minden soraiban a második félidőre irányítóba érkező Alexander Weck egészen parádésan játszott, lőtt 4 gólt és érzésre nagyjából ugyanannyi gólpasszt be Tom Bergnernek a vonalra. Emellett Malte Doncker nagyjából akkor és olyan kedélyesen szlalomozott át az addigra teljesen összezavarodott lipcsei védelmen, ahogy akart, abból pedig vagy gól lett, vagy gólpassz, védekezésben pedig már Eisenachban is prémium kategóriás kullancs volt.
32-26 a vége és állítom, hogy Aaron Zierckének, a mindeni edzőnek mintha könnyek csillognának a szemében. Ez egy ritka szórakoztató csapat, pedig még a fél kezdő is kb. névtelen játékosokból áll, van mire büszkének lennie.
Raúl Alonso próbál épp nyilatkozni, ügyesen kerülve, mennyire inog vajon a kispad alatta. Papíron a DHfK minden poszton jobb a GWD-nél, a gyakorlatban valami nagyon nem működik. Nekik két pontjuk van tizenkét játéknap után, a Mindennek hét. Ez brutális különbség. Világszenzáció lenne, ha a GWD bent maradna, márpedig minden közvetlen konkurrenset megvert idáig egyszer, akivel találkozott. A következő ellenfél a TVB a távoli Stuttgartban. Ha azt is megnyerik, a végén még az is eldől tavaszra, hogy nem kell idegeskedniük :)
===
És mindenki nyugodjon meg, szerintem több meccsről nem írom le az élményeim a hétvégén ;-)
Ok, ezen lehet vitatkozni. Ami fix én a Füchsét és a Magdeburgot mondanám biztosan erősebbnek a Veszprémnél (akikkel egyébként szorosakat szoktak játszani a bl-ben). De az, hogy egyértelmű szakmai visszalépés, egyszerűen nem igaz.
Plusz ott van, hogy jövőre sztem egyértelműen erősödni fog a Vp., akkor már tényleg vastagon f4 esélyesek lesznek.
Veszprém szurkolóként is vitatom ezt, teszem hozzá sajnos, a mostani veszprém a bundesligában a 4-6 hely egyikéért küzdhetne csak. Posztonként max jobblővőben erősebb Remili révén a veszprém, meg talán épp jobbszélen.
Meg tudom érteni, hogy utálod a Veszprémet, de ettől még nem kéne hülyeségeket írni. Ennyi erővel senki ne igazoljon a Barcába se, hiszem az ottani bajnokság még a magyarnál is kevesebb kihívást tartogat. Egyébként meg tetszik nem tetszik, a Veszprém egy hajszállal magasabb színvonalat képvisel a jelenlegi Kielnél, Bundesliga ide vagy oda.
Ezek után miért marasztalná a Kiel? Menjen, amerre jól esik neki. Sportszakmai kihívásokról nem beszélhetünk (és ilyen szempontból qrvára álságos a BL-lel jönni, mert elit képességű ellenfelekkel így is találkozik eleget).
Egyébként szombaton is ők fújják valamelyik csúcsrangadót, amire a velük szemben megingathatatlan rosszindulatom alapján azt kell gyanítanom, hogy leginkább a kvóta és a PR miatt.
Minden szuperhétvégék szuperhétvégéjének kezdeteként Misha Kaufmann ma este visszatért Eisenachba. Sok öröme nem volt benne, a TVB Stuttgart az ő irányításával 28-24-re kikapott, lényegében simán.
A mérkőzés előtt azt nyilatkozta, hogy ő is, a csapata is fel van készülve a pokoli hangulatra, ő pluszban arra, hogy meg fogják rohanni az emlékek öt év Türingia után. A hangulat valóban végig kiváló volt, Heinét úgy kellett odacibálni nyilatkozni a lefújás után tíz perccel a még mindig telt házas csarnokban, amíg a többiek a tomboló B-közép előtt nyújtottak. Elég komoly látvány volt úgy összességében eisenachi mércével is :)
Na de kezdésnek a csarnok szinte felrobbant, mikor a kezdő sípszó előtt bejelentették, hogy a csapatkapitány, Peter Walz 2028-ig hosszabbította meg a szerződését. Pici üröm az örömben, hogy a védekezés oszlopa, Philipp Meier viszont távozik az idény végén, a pletykák szerint épp Stuttgartba.
A TVB kezdte jobban a találkozót, 15-11-re még vezettek, a szünetben 16-14-gyel fordultak, a 38. percben viszont már 20-17-re a házigazdák mentek. Ehhez annyi kellett, hogy Heinevetter a második félidőben 50% körül védett, az elsőben meg hazai kapus legfeljebb akkor ért labdához szinte, mikor a hálóból kiszedte.
Alsóházi csapathoz képest az eisenachi védelem a második félidőben egészen brutális volt Philipp Meierrel és Tillmann Leujal hármasban, így a szintén nem épp apró termetű Peter Walz kettest tudott védekezni, labdákat szerzett és mindenki rommá faultolt mindenkit, aki épp arra járt, szinte teljesen kiiktatva a játékból az első félidőben lubickoló Kai Häfner-Simone Mengon párost.
Kuriózumként a 43. és az 50. perc között 22-20-nál befagyott az eredmény. A Stuttgart kiválóan védekezett, ámde töketlenül támadt és viszont.
A ceyloni import bírók próbáltak rendet tartani a pályán, pattogva, vasököllel, két Gestapo-tiszt szeretetreméltóságával és finomságával, összességében alátámasztva, hogy a dájverzity jegyében nem kéne boldog-boldogtalannak sípot adni a szájába, mert poroszabbnak akartak tűnni a sokéves átlagnál.
Az Eisenach kényelmes helyzetben, 12 mérkőzésből 10 ponttal áll a középmezőnyben, a TVB-nek továbbra is csak 4 van és így legalább köldökig állnak a kiesés elleni küzdelemnek.
Balkezes kuriózumok a végére:
- a stuttgarti ikon Kai Häfner ma este megszerezte egyebek mellett a 2000. gólját is az első Bundesligában. A meccs után ezt elintézte azzal, hogy tán pár nap múlva jobban örül ennek, ma inkább csak nyerni szeretett volna - Kaster Thorsen Lien, a stuttgarti jobbszélső rémálomszerű estén vett részt: Vinzent Büchner nyolc gólt lőtt róla, ő maga pedig nagyjából öt lövést rontott és csak az utolsóból talált be mínusz ötnél - az Eisenachban általában professzionális kispadi biodíszlet jobblövőnek tekinthető, de a csapattal anno a harmadosztályt is megjárt Alexander Saul két gólt is lőtt :)
