A Slade-től a Crackers - The Christmas Party Album c. lemezt szoktam gyakran hallgatni, a többit csak ritkán. A Sweet lemezei közül egyedül a Fanny Adams jön be, de az is csak néha kerül elő. Gary Glittert nem kedvelem.
Én is tapasztaltam már, hogy sok embert jelentősen befolyásol a nosztalgiafaktor. Úgy gondolom, engem egyáltalán nem, vagy csak elhanyagolható mértékben. Nálam a nosztalgia annyiban merül ki, hogy néha elgondolkodok, milyen sorrendben, melyik lemezeikkel ismertem meg a kedvenceimet.
Évről évre jelennek meg jobbnál jobb magyar lemezek. Rengeteget hallgatom ezeket, néha már a választás is nehéz, olyan sok jó magyar lemez van. Aki leragadt az István, a királynál, az nem sokat ért sem a hard rockhoz, sem a metálhoz.
Szerintem az István a királynak van egy nosztalgia faktora is, ne feledjük az egy színház is volt. Akkoriban ilyen nem nagyon volt. Ez sokat dob rajta. Kicsi koromban 6 éves lehettem, rengetegett hallgattam. Most már nem. De van ilyen mindenkivel szerintem :D
Mire jutottál? Nehéz feladat, mert van 5-6, ami biztos, a többi helyre viszont rengeteg jó magyar lemez esélyes. Én legalább 20-as listát fogok készíteni, de jelenleg nem tudok ezzel foglalkozni, mert a 2023-as lemezeket hallgatom. A 2023-as évtől egyébként nem várok sokat, mert a 2022-es az utóbbi tizenvalahány év legjobbja volt.
Ha visszalátogatna ide, megtenném. Emlékszem, egyszer arról írt, mennyire megveti a karácsonyi lemezeket. Talán még meg is dicsértem ezért. Szerintem az István, a király nem sokkal különb azoknál.
Csak arra tudok tippelni, hogy személyes okokból ez az album ragadta meg a figyelmét elsőként, ami által terelődött a rockzene felé. De amúgy kérdezd meg őt!
Igen, de mindenről húszas listák szoktak készülni, csak éppen a magyarokról nem. És ennél kommentárok sincsenek, pedig kivételesen nagyon kíváncsi lettem volna, hat ember szerint miért előzi meg az István, a király a teljes magyar mezőnyt (ami szerintem összességében a világ élmezőnyéhez tartozik). A harmadik dolog pedig az, hogy elég jól megismertem deliriousnomad ízlését, és ÉRTHETETLEN, miért az István, a király az első nála. Mindig is úgy tűnt, hogy a magyar zenét nem sokra tartja, de ez a választás akkor is logikátlan és következetlen, ami nem jellemző rá.
Ez a lista is nagyon távol esik a jótól, de talán valamivel jobb, mint a Shock listái. Mindenesetre eddig nemigen találkoztam olyan emberrel, aki szerint az Erotika a legjobb Piramis-album. De mindig lát az ember valami új baromságot.
Nehéz megmondani, mi volt ennek a listázásnak a célja, hacsak nem a magyar rockzene undorító megalázása. A színvonalra jellemző, hogy legalább 8-10 hatalmas hiányzó van, akik senkinek a listáján nem szerepelnek, de ott van Kaszás Péter, Pátkai Rozina, Kern. Van sok zs-kategóriás, és a nálam fos-kategóriába tartozó Bikini, István a király és Tankcsapda is.
Számomra legmegdöbbentőbb az István a király, ami kilenc szavazóból három első, egy második, egy harmadik és egy negyedik helyet gyűjtött be. Az én véleményem az, hogy aki egy ilyen albumot az élbolyba sorol, az lenézi, megalázza, és kigúnyolja a magyar rockzenét. Kíváncsian várom, másoknak mi a véleménye erről.
De, innen még nagyon sokat kell lépkedni, jókora logikai bakugrásokkal odáig, hogy nincs is szükség zenére. A Helloween esetét példaként alkalmazva nekem teljesen mindegy, mit gondolsz a Chameleon lemezről, ha például nekem tetszik.(Általános példa, talán ha két lemezt ismerek a Helloweentől, de nem is ez a lényeg, mert ugyanez lenne igaz, ha mondjuk egy Survivor-rajongó kritikustól olvasnék róluk - Survivor - bármit is.)
Szerintem két szempont számít leginkább. Ha mondjuk hard rockot keresel, olyat kell keresni, akinek a listáin és a legnagyobb kedvencei között jelentős mértékben találhatók a műfajból. Akinek a listáin főleg ordibátorok és zajmasszák vannak, de van néha hard rock is, azok többnyire a műfaj selejtjei lesznek. A másik szempont, hogy minél idősebb listázót érdemes választani. Nyilván nem hetvenéveseket, azok már túl öregek, de aki megélte a kemény zene kialakulását, fejlődését, új műfajok létrejöttét, az valami plusznak van birtokában, jelentsen ez bármit.
Nem értek egyet. Innen már nem kell sokat továbblépned, és rájössz, hogy nincs is szükség zenére... Az sem mindegy, kinek a listáiról ismer meg új zenéket az ember. Akinek a Better Than Raw vagy a Chameleon lesz az első élménye a Helloweennel kapcsolatban, azt csak sajnáni tudom.
Valójában mindenki véleménye irreleváns. Tájékoztatni meg arról tudnak, hogy nekik mi tetszik és miért, ebben viszont egyedül ők az illetékesek, semmi félretájékoztatás jellege nincs.
Én nagyon szívesen venném, ha készítenél egy indoklást vagy részletes útmutatót, szívesen összekötlek a magazinnal, és marha jó lenne, ha megjelenne egy olyan szempont, ami megmutatja, mi az úgynevezett "igazi" vezérvonal.
Azért készülnek, hogy olvassák. És olyan szempont szerint, ahogy a szerkesztők szeretik/nem szeretik az adott lemezeket. Nem kell keresni benne nagy megfejtést.
(Amúgy én az ízléscsendőrségen jókat szoktam derülni minden esetben.)
