Gondolom, Ozzy tökéletes albumai érdekelnek. Szerintem az első nyolc Black Sabbathból a Master Of Reality kivételével mind, a szólóalbumai közül a Bark At The Moon, a No Rest For The Wicked és az Ozzmosis, és Gary Moore-tól az After The War.
Nemrégen véletlenül megtaláltam egy hozzászólásodat, amelyből kiderül, hogy a Szécsi Pál-diszkográfia is a kedvenceid közé tartozik. Azt már tudtuk, hogy Koncz Zsuzsa-rajongó vagy, most pedig azt is megírtad, hogy Zalatnay zseniális.
Szép gyűjteményed lehet a hasonló zenékből. Biztos van ott egy kis Korda, Koós Jani, Kovács Kati, Katona Klári, Harangozó Teréz, esetleg Záray-Vámosi is. Persze ha a klasszikus Halenek és a Freedom Call zseniális albumai nem jönnek be, lehet hallgatni akár ilyeneket is...
Azt viszont nehéz megérteni, miért akarsz irányítani egy metáltopikot, hiszen ilyen ízléssel a metálosok szégyene vagy. Az ember elgondolkodik, hogy egyáltalán mennyi metált hallgatsz, mert a fentiek mellett valószínűleg gyaran előkerül nálad popzene, komolyzene, progresszív rock, filmzene, néha talán még hard rock is.
Telnek a napok, de csak Ozzyra tudok gondolni, a zenéit hallgatom. Pedig engem már a Black Sabbath-film is eléggé megviselt pár évvel ezelőtt. Le is töröltem utána, nehogy még egyszer megnézzem.
A nagyságát a számok jellemzik leginkább. Szerintem 11 tízpontos lemeze van, amiből 7 Black Sabbath, 3 Ozzy Osbourne és - ha ide lehet számítani - 1 Gary Moore. Ugyanennyi van Iomminak is. Ennél több csak egyetlen embernek van: Michael Schenkernek szerintem 12 tökéletes albuma van.
Nem lepődtem meg, hogy tele van gagyival. Ha a nyerteseket és a jelölteket is számítjuk, akkor is csak egy 9 pontot érő album van itt, a Celebration Day. Az viszont messziről bűzlik, hogy semmitmondó zenéjével a Foo Fighters ötször nyert, és még három jelölése is volt. Valóban ők lennének toronymagasan az utóbbi 30 év legnagyobb rockistenei???
És ez csak a történet egyik fele. Az alternative rocknak ugyanis van külön kategóriája, ahol a Foo Fighters első lemezét jelölték is!!!
Hát a Dreamtale-re bevallanám a Kennedy gyilkossagot ha nyomnák nekem folyamatosan, pedig nem is éltem akkor, de ez igaz a Helloweenre ha ez megnyugtat :) , meg minden ilyen áriázósra, ezek dolgok nem jönnek be nekem, de mindenki azt hallgat amit akar és tetszik neki.
Nem érted. Legkevésbé sem érdekel, hogy ki mennyire ismert és fontos a RYM-en, vagy akárhol máshol. 2022 előtt a Dreamtale egy jelentéktelen banda volt számomra, akinek a lemezeit szinte soha nem hallgattam. És ez igaz a listám több mint felére is. Csak azért tudom megtalálni ezeket a lemezeket, mert évek alatt kidolgoztam, majd tökéletesítettem egy módszert, hogy a lehető legkevesebb lemezről maradjak le, ami érdekel, és belefektetem azt a hatalmas munkát, ami ehhez szükséges. És ezt nem csak egy-két műfajban csinálom, hanem 10-15-ben. Rajtam kívül ezt senki sem csinálja, még Fater is messze volt ettől. A kritikusok sem csinálják, még mindig a régi nagy neveket favorizálják, akik már régen kiégtek, már régen kifulladtak. Nálam az egyetlen ilyen lemez az Ordinary Man volt, talán 20-25. hely körül. Természetesen nem fogom berakni egy top 10-es listára csak azért, mert ezt te inkább el tudnád fogadni. (Bár szerintem a Reckless Love is nagy névnek számít. Hibátlan a mérlege, rendszeresen szállítja az erős, 9 pontos albumokat.)
Akármit is jelentsen, vannak Megfellebbezhetetlen Igazságok a zenében. Hiába nem hallgatok ABBA-lemezeket, az akkor is ZENE, a Wiegedood pedig szerintem csak ZAJ. Most hallgatok egy kis Blues Companyt. Eddig már legalább kétszázszor hallgattam, tudom, miért jó zene.
Nem is kell, a lényeg az, hogy a nagy egész szempontjából a Dreamtale ugyanolyan "ismert" és "fontos" zenekar az elmúlt harminc évből, mint mondjuk a Wiegedood (sőt RYM alapján utóbbit többen ismerik, és jobbnak tartják, de ez tényleg mellékes). Csakhogy én a saját mihaszna egyéni ízlésemmel nem osztok senkit fennhéjazva, nem írok szociopata jellemvonásokat felmutató hsz.-eket (pl. 73145) arról, hogy kinek mit és hogyan kell hallgatni, és mik a Megfellebbezhetetlen Igazságok a zenében. Maximum csak jól elröhögcsélek magamban mások általam szarnak tartott ízlésén, például a tényleg ijesztően rossz és értelmezhetetlen Blues Companyn.
Kár volt belehallgatnod, előre megmondhattam volna, hogy neked egyik sem fog bejönni. Ráadásul az enyém ugyanolyan mihaszna egyéni ízlés, mint a tiéd és mint bárki másé, szóval nem tudom, most mit is akartál bizonyítani. És a kérdésemre persze még mindig nem válaszoltál.
Még egy utolsó hozzászólást muszáj írnom a témával kapcsolatban. Csak azért, hogy akik nem ismernék a részleteket, pontos képet alkothassanak a vita lényegéről. Tegnap ugyanis belehallgattam a lemezeidbe, és ezt a pazar élményt nem szabad megtagadni senkitől.
Ja, hogy mindenki gitárszólót várt? Hát, azt nem kaptak, csak valami ocsmányságot és dögunalmat. Röhögnöm kellett, hogy valaki ezt tartja legjobbnak. Kínomban. Na, majd a 2022-es év lemeze! Ez már teljesen más! Rendkívül változatos, varázslatos zene. Az énekes 25 évig tanulta a szakmát a legnagyobb mesterek irányításával.
Belehallgattam a másik kettőbe is, unalmas fos mindkettő. Ez az öt lemez az, amelyek nálam egy pontot érnek, egyik sem többet. Ez a zene legalja, ha csak ilyenek léteznének, az emberiség nagy többsége soha nem hallgatna zenét. Akár még ebből a topikból is bárki képes lenne élvezhetőbb zenét alkotni ezeknél. És még te mihasznázol? Ideillik a klasszikusod:
Kár volt belehallgatnod, előre megmondhattam volna, hogy neked egyik sem fog bejönni. De kinézem belőled, hogy ha valamelyik valamilyen csoda folytán mégis megtetszene, azt is letagadnád.
Persze, hogy semmit sem értesz, hiszen számodra hard rockból az 1981-es Edda az etalon, azóta sem hallottál jobbat. Éppen azokkal a műfajokkal kapcsolatban vagy abszolút fogalmatlan, amelyek a listámon szerepelnek. Hallgatsz te mindent: popzenétől death metalig, komolyzenétől black metalig, tánczenétől progresszív rockig. Tehát minden fos zenét, csak az igazán jó, kemény zenét nem! Néhányat (pl. Judas Priest, Iron Maiden) persze belengetsz ebből is, de könnyen lehet, hogy csak behazudod, vagy erőszakkal jóra hallgattad, mert mainstream zenék. De azt képzeled magadról, hogy hard rockban, klasszikus metálban (és más műfajokban, amelyek szintén SOHA nem szerepelnek a listáidon) is profi szakértő vagy. De nem.
Mi lenne, ha csak azokkal a műfajokkal foglalkoznál, amelyek rendszeresen szerepelnek a listáidon? Ezzel mindenki sokat nyerne.
És azokról szólna az utolsó öt év, amik a listádon szerepelnek? Dehogy, ez csak a saját mihaszna egyéni ízlésed - hogy egy klasszikust idézzek. Viszont ezeket az előadókat látva és néhány lemezbe belehallgatva nem tudom, milyen jogon kritizálod gőgösen egyáltalán BÁRKI ízlését.
Komolyan nem értem, mit akar ez jelenteni, nyilván csak szórakozásból gyártod az értelmetlen hozzászólásokat. Te is jól tudod, hogy az utóbbi harminc év már nem az említett zsenikről szólt.
Jó-jó, durmogjál csak, én örülök, hogy beírtad, végre nem kell tovább babymetalozni, adtál elég muníciót. Szegény, a Black Sabbath-tól és a Rainbow-tól eljutottál ezekig, nem irigyellek.
