hát most én is végigolvastam a topikomat az elejétől...
az 51-től nem vesztette értelmét, szerintem abszolút tanulságos annak aki olvassa. Persze a tanulság mindenkinek más és más.
Ez ugye valami vicc? Elkezdtem végigolvasni az elejéről, váó, lenyűgöző volt, hozzá is akartam szólni mert a kapcsolatok megszakadásának egy eddig meg nem világított aspektusa történt meg velem. De mivel az 51 hozzászólás a megtévedt bárány, utána a topic "értelmét vesztette"...
köszi, hogy itt vagytok...
Tegnap olyan jót tett a beszélgetés a barátosnémmal. "Mellém állt", bíztatott, megnyugtatott. Megpróbálom majd leírni, mert akkor talán majd megint azt fogom érezni amit tegnap, és nem azt amit most, miután elolvastam hozzászólásaitokat. A mélypontról tuti kijöttem (Istenem add, hogy így legyen), de még sokk minden hátravan.
SubWoofer
Ez hidd el óriási szerelemmel indult. Nagyon sokat "köszönhetek" Neki. Eddigi szakításunk viszonylag kultúráltnak és "intelligensnek" mondható. Persze sok ötletem van a szívatásra (köztük bizony igazán durva is), de nem fogom megtenni.
Kifa
Szerintem is vége, próbálkozom felemelni a fejem. Nézegetek.
alice_itt
Sajnos már első üzeneted írásakor, mér megcsináltam azt a ... lépést.
Örülök, hogy Te még látsz kis esélyt, és próbálsz megóvni a baklövésektől (kicsit gyenge kifejezés). De most ez jön ki belőlem nemtok mittenni.
márnemGÖDÖR
IGEN
.
.
.
Bennem összeáll a kép. Amiben persze Ő a szürke hős. Le kell írjam, hogy teljesen felfogjam…
A teljes kiiktatás sajnos (szerencsére) menni fog. Jövő héten elutazik 2x1 hétre külföldre. A vevőivel. Meg természetesen a főnökével. Majd akkor kell erő, hogy ne arra gondoljak, és ne beszéljünk telefonon. Ebben az időben kell talpra állnom.
Addig majd még meglátjuk...
Te, olvasd már el mégegyszer, amit irtam, plusz az egész topikot!
Miért csinálod tovább a hülyeségeket. Az, hogy folytatod vele, vagy nem, a te dolgod, hallgathatsz barkire, csak egyet ne folytass: azt amit csinalsz most, amit irtal.
És gondolj bele, hogy ha tényleg nincs köztük semmi, és pont azért keres bárkit beszélgetni, mert tőled kapott idegbajt a lany, gondolj mar bele milyen megalázo, hogy követed a kocsijat kvazi, meg leégeted a főnöke előtt. HA nincs semmi.
Az, hogy van-e vmi akkor fog kiderülni, ha normálisan kezdesz viselkedni, és összejöttök megint és jó lesz. Ha hülyeségeket csinálsz, akkor romlás lesz, és sose tudod meg, volt-e köztük valami MOST, mert addigra MÁR LESZ vmi köztük, a jelentől függetlenül.
Gondolj egy kicsit rá, ha szereted, ne csak magadra. Vagy hagyd el.
Ha tenyleg szeretned, hogy mukodjon meg valaha ez a kapcsolat, akkor hagyd a lanyt! Teljesen iktasd ki! Ne hivd, ne keresd! Tudom, hogy milyen kegyetlen, de ha nagyon akarod, meg tudod csinalni. Hidd el, csak igy van eselyed!
Ha a kedvesed akar meg toled valamit, szeret teged, csak mostanaban egy kicsit elbizonytalanodott, vagy ugy erzi, hogy egy kis fellelegzesre van szuksege, akkor add meg neki a lehetoseget. Egy ido utan, ha tenyleg akar teged, akkor vissza fog menni hozzad, es valoszinuleg sokkal jobban vonzodni fog hozzad. Ha meg nem szeret, akkor nincs mit tenni, eroszakkal abszolut semmi ertelme, csak rosszat teszel magadnak es neki is.
Varj egy-ket napot, esetleg egy par hetet. Tudom, hogy orjito, de nem tehetsz mast. Ha valamit tenyleg elrontottal, akkor ezzel nem fogod kijavitani, hogy raakaszkodsz. Sajnos lehet, hogy te nem hibaztal semmit, csak egyszeruen megorult a parod. Ez egy tipikus noi betegseg, nem lehet kezelni csak ugy, hogy kivarsz, hogy magahoz terjen. Ha meg nem ter magahoz, remelem csak nem kell egy orult no?
Mindigcsak! Nagyon szoritok neked, teljesen bele tudom elni magam a szituba. En sajnos a valas kimondasa utan 2 honapon keresztul probaltam racsimpaszkodni. Nem jott be, nagyon nem jott be. A topiccim elso mondata ugyan nem igaz ram nezve, mert ez mar regen megtortent, de ... Mostmar en is latom, hogy sokkal megkonnyithettem volna a dolgom, ha a szakitas pillanataban azonnal a sajat utjara engedem. Es talan 3,5 honap utan mar jobban lennek, nem ugy, mint ahogy most erzem magam. Vagy lehet, hogy azota mar terden csuszva visszakonyorogte volna magat. (Habar o nem ez a tipus)
De nalatok megtortenhet, hagy' hianyozz egy kicsit neki!
Ja, es a masodik mondatot meg felejtsd el, kinek adhatnek akkor tanacsokat! Es egyebkent is nagy szukseg van a fiatal, jo mernokokre!
Engem se fogsz szeretni! Szerintem nagyon naiv voltal, lepj le amig teheted. En meg a helyedben valahogy jol meg is szivatnam. Nem durvan, bunkon, csak lazan, okosan, de ugy hogy ne felejtse el egy ideig.
kösz az érdeklődést!
Mért van az, hogy minden kívülálló olyan jól tudja, hogy mit, hogy kell csinálni? Én meg halmozom a hülyeségeket. Meg sanyargatom magam! Biztos vagyok benne, hogy vége 100%-osan tudom, hogy nincs közeljövőnk. Ha ilyen jól tevékenykedem, akkor a távoljövőt, és normális kapcsolatot is kockáztatom. De most csak ilyeneket tudok.
Okokat keresek a miértre. Pedig konkrét ok nincsen. Csak annyi, hogy elmúlt a szerelem. Lassan fogyogatott, és már nincs.
Tegnap amikor már az ájulás kerülgetett, abbahagytam a focit és felhívtam. Angolról ment valahová. Kérdeztem a főnököddel találkozol? Azt mondta NEM.
Utána melóztam éjfél utánig. Hazamentem, Ő sehol. Hívom nem válaszol. Kezdtem megint elborulni. Kocsiba szálltam és irány a főnök lakása. Ott parkol az autó előtte…
Több mint fél órát szenvedtem, hogy hátha jön valaki, és bejutok. Aztán végül főnök ki erkélyre, miközben Ő le a lépcsőházban. Felszólok, hogy beszélhetnénk -e? Srác azt mondja OK. Ő lent marad kocsiban. De negyedóra múlva Ő is feljött. Az elején tisztázzuk, hogy nincs köztük semmi olyan… Elhiszem.
Nem normális dolog!
De én ilyen hülye vagyok…
Most megyek találkozom, egy barátosnémmal. Talán közelebb jutok a megértéshez, vagy inkább a beletörődéshez. Után megígértem egy Barátnak - aki (és a húga) szombaton is nagyon jót tett a lelkemnek -, hogy elmegyek én is velük bulizni…
Igyexem összeszedni magam. Mivel nem találom meg a másikba a hibát (vagyis inkább a okait), most jön a magamba szállás. Azt még nem tudom, hogy csinálom. Hogy tudatosodjanak bennem azok a hibák, amiket elkövettem, melyek azok amiken tudok változtatni…
Ha minden igaz, a tegnap volt a mélypont… remélem most már felfogtam.
szerintem kihagytál pár dolgot a sztoribol! PL. mikor hogyan lett vége? egyáltalán, vége, vagy csak te parázol? És tényleg ostobaság egy telefonálásból ilyen balhét csinálni, másrészt, ha azt érzi, hogy igy ellenőrzöd és nem bizol benne, akkor ő hogyan bizzon benned?! Ne legyél hülye!! Itt lenn prophecy egy a milliobol aki meg tudta menteni a kapcsolatát, nem biztos, hogy te is emeled a statisztikát.. Miért nem arról beszélsz, neki mi a gondja. Miért nem segitesz neki? Akkor nagyobbra nőnél a szemében, stb. Ha nem tudsz higgadt lenni és balhézol, az amugysem férfias, a gyengeség tucatnyi jelével meg csak eltántoritod magad mellől, mert majd elgondolkozik rajta, miért tartod magad kevésre, és vajon jogosan is. Pedig még időben vagy szeritnem, még nem bonyolodott másba, és a főnökébe sem, de ha te végig hülye leszel, akkor fog. Próbálj mg lehiggadni, és ne azon parázz, mi lesz és mi lehet, Azzal fonglalkozz, mi volt, miért van ami van, és mi legyen, hogy jó legyen.
Na, tudosits.
Nem tudok mit irni, almos, faradt vagyok, vegre befejeztem a dolgomat, megyek is aludni, de elobb akartam valami szivet melengetot kuldeni.
A szavak nem jonnek.
Fel a fejjel! Persze csak az a kerdes hogyan?
Az ido megoldja, addig meg...
Biztos az írásommal van a probléma. Sajnos nem vagyok aranytollú. Folytatom, maximum magamnak…
Szóval kb. 3 hete volt egy beszélgetésünk, amikor nyugodtan, higgadtan megállapítottuk, hogy már nem igazán tökéletes a kapcsolatunk, a szeretet még nagyon nagy, de a szerelem már nem a régi, és mindketten nehezen tudunk a másik felé beleadni magunkat. Ezt kicsit én provokáltam ki, de nem volt kellemes a szabadság után az a pár hét. Abban maradtunk, hogy majd meglátjuk mi lesz…
Ö úgy érzem nem tett semmit az ügy érdekében, én haloványan próbálkoztam, de kis "fasirtos semmiségeken" sikerült kicsit balhézni. Az olimpia kicsit elterelte gondolatokat más irányba.
A múlt előtti hétvégén szombaton is dolgozott, hétvégén barátokkal volt egy közepes vasárnapunk, egy semmilyen hétfőnk egy nem olyan jól induló keddünk, amikor Ő üzleti lovaglásra ment a főnökével…
A főnöke egy külföldi, nálam kicsit időseb srác, a magyart nem igazán használja, pedig már lassan 2 éve itt van. Eleinte nem igazán dolgozgattak együtt, aztán egyre többet. Volt is konfliktus a többi munkatársaival emiatt. Még Ő mondta, hogy arról beszélnek bent, hogy biztos úgyis jóban vannak. Persze én is féltékenykedtem korábban is, meg ez utána is, de Ő mindig megnyugtatott, hogy csak az új helyzet, meg a sok probléma, meg bizonyítani kell stb. … a lényeg, hogy mivel korábban sok probléma volt a hülye féltékenykedéseim miatt nem foglalkoztam különösebben a dologgal. Csak éreztem, hogy talán a munka most nagyon fontos az életében. Bár amíg régebben már kimondta, hogy talán lenne cégvezető, a munkatársaival kialakult ridegebb hangulat miatt az utóbbi időben mindig negatívan beszélt erről a lehetőségről.
Azért írtam ezt le, mert tegnap (vasárnap) este abban a lakásban aludtam én is, amelyik ideiglenes otthonunk, amíg a lakásfelújításunk van. (Ez az én volt osztálytársnőm lakása, aki éppen külföldön van.)
Már péntek este is volt egy beszélgetésünk, amiben leszögezte, hogy ezt az egészet kő keményen végig viszi, nem akar (akart) velem találkozni nem beszél arról, hogy kikkel találkozik, mit csinál. Őt sem érdekli én hogyan akarom túlélni ezt a helyzetet. Rideg volt, látszott rajta, hogy Ő is szenved, de egy pillanatnyi kétséget nem hagyott afelől, hogy tántoríthatatlan.
Szóval vasárnap este nem akartam haza menni, volt megint sok beszélgetés, meg elvonulás. Mivel nem nagyon tudott aludni (én a Szív hídjait vettem Neki fel, vagdosva ki a reklámokat), éjfél előtt lement levegőzni, meg zenét hallgatni a kocsiba. Fél óra után rácsörögtem, de nem vette fel. Egy óra múlva visszajött, aztán lefeküdt aludni. Kicsivel később én is mellé feküdtem. Azt mondta ne csináljam, de csak feküdtem, és végül tűrte. Reggel ébredés után egyből felkelt, rideg volt.
Szégyellem magam, de van egy undorító szokásom (illetve régen volt). Megnéztem a hívás listáját a mobilján. A főnökét hívta 23:45-kor. Elborult az agyam. Persze azt mondja, hogy csak nagyon jó barátok lettek az utóbbi időben, meg vele is megbeszélte a dolgokat, meg nincs semmi. Tudom, ha lenne sem vallaná be soha, de én kiakadtam. Fizikai rosszullét kapott el, elmentem zuhanyozni, zokogtam rázkódtam, nyomtam magamra a hideg vizet, utána vacogtam. Kész voltam. Még sokáig szenvedtem, aztán elment dolgozni… Én hazamentem anyukámhoz, nem tudta igazán mi van mostanában velem, elsírtam neki a sorsomat.
TUDOM, HOGY VÉGE. TUDOM, HOGY HAJTHATATLAN ÉS NEM FOG MEGINOGNI. TUDOM, HOGY NEKEM IS MAJD JÓ LESZ.
DE,
NEM AKAROM ELFOGADNI, MÉG HARCOLOK! HÁTHA...
VAGY CSAK MÁRTíRT AKAROK MAGAMBÓL CSINÁLNI.
íGY PRÓBÁLOM A SZíVEMBE VERNI A VALÓSÁGOT?
Biztos hibát követek el, de nem tudok mást tenni.
Remélem nem fog végképp megutálni és még azt az esélyt is elveszíteni (amivel még nyugtat, és én is magamat), hogy talán, egyszer, még valamikor, hátha...
Nem akarja, hogy ma éjszaka ott maradjak, de nekem most is kell őt látni, kell a beszélgetés, még ha rosszabb is lesz tőle minden.
Bár nem jött pozitív visszacsatolás, azért elkezdem:
Én:
25 éves fiú vagyok.
Műszakis alapképzettségem és agyam van, tehát nem nagyon fog sok költői és magasröptű dolog kijönni belőlem
Budapesten lakom, jelenleg a szüleimnél (is).
Van egy jó cégnél egy jó állásom.
Ez az első igazi pofonom az élettől. (A családom az átlaghoz képest normális, de messze nem "ideális")
Nekem Ő volt az első igaz szerelmem, az első igazi kapcsolatom.
A többi majd menet közben
Ő:
30 éves (igen több mint 4,5 év korkülönbség),
az vidéken született és élt 24 éves koráig, amíg egy budapesti fősuli elkezdésekor, egy csoporttársa miatt elvált, és BP.-re költözött. 3 év szerelem után, bár még szerelemes volt a srácba, az eszével ott tudta hagyni. (rövid "újramegpróbálás" után). Utána kis kicsapongásai után jöttem én.
Több mint 2,5 év együtt.
Ebből közel 2,5 év összeköltözve!
Kapcsolatunk elején új nagyonjó munkát kapott (kocsi, telkó, jó fizu, kihívások, sikerek)…
Mi:
Hatalmas szerelemmel indult, az elején a (párhuzamos) lopott, titkos kapcsolat varázsával. Aztán hamarosan összeköltözés (én a szülői otthonból az ő albérletébe). Orjási boldogság. Gyönyörű nyaralás. Tervek (a gyerek 2-3-4 év múlva, házasság ugyanakkor). Együttlét. Otthon építés. (nyaraló, új lakás, lakásfelújítás.)
Szüleim, a család, barátok, ismerősök, hamar befogadták (anyukám kicsit lassabban), én is hasonlóan.
Idáig jutottam most. Tök ideális. Kicsit visszafogott. Majd remélem lesz erőm a rosszat is leírni.
Most elmegyek szétfocizom magam. (remélem nem esek össze, mert nem ettem egész nap semmit), aztán be a melóba megcsinálni a sürgős, tűzoltó munkát. (Ma nem volt erőm bemenni).
Először is elnézést, hogy egy meglévő topikba írok, de mint friss felhasználó asszem nem nyithatok újat. Olvas(gat)tam jópár topikot, és úgy gondoltam, hogy a legjobb lesz, ha itt jelentkezek be.
Szeretném magamból kiírni a fájdalmamat, érzéseimet, (~Őszinte napló copyright:), és egyszer majd odaadni NEKI.
Egy BARÁTOM javasolta, hogy próbáljam meg leírni, az sokat segíthet…
Ha ráadásul még kapok néhány hozzászólást, kérdést az csak mégjobb lenne…
A topik cím igaz kicsit sántít, mert már 6 napja történt a szakítás, amely már egy ideje érett és "közös megegyezésként" indult, de végül is Ő mondta ki a visszavonhatatlant. Most szörnyen érzem magam, bennem van, hogy "belehalok", de meghalni nem akarok…
Tehát "Elhagyott! Belehalok!" jeligével most visszavonulok, összeírni az alapdolgokat! Jól esne, ha addig jönne 1-2 bíztató szó, hogy legyen merszem fel is rakni ide, és aztán folytatni… (Önbizalmam kicsit megtépázva :-))
Mit is mondhatnék mást mint fel a fejjel mindenki azért mert elhagyott még ENGEM szeret és ...
Ja hogy meg akarok halni...
Nem könnyű és minek hacsak azért nem hogy többé ne csalódjon bennem senki... de akkor miért szeretnek akik elhagytak ?
Csak élni nem lehet velem és ha igen akkor miért ne vagy Jöhet a következô?
mindenkinek szabad mindent!
neked is a 3.-nak is és annak a szegény párának is akit te szopatsz annak is!
Namost az hogy ki mit tesz az saját belátása szerint történik. Teljesen mindegy hogy kinek hány nője ill pasija van! Bármikor bárki ráizgulhat egy emberre (az pedig viszont).
Ha megtörénik a dolog akkor már "sáros" vagy!
Két lehetőséged lehet elmodod: szembenézel a következménykkel , vagy nem akkor pedig vagy elfelejted (ez nem szokott menni), vagy SOHA nem mondod el.
Ha elmodod akkor iszonyatosan megbántod a párodat (néha nem, de ez extrém) és ezt tudja ő is.
Ha nem modod el akkor is iszonyatosan megbántod a párodat csak ezt nem tudja.
Ha elmondod és nem bocsát meg (ha nem extrém :)) ), akkor a lelkiismereted kb ugyanazon szinten marad mintha nem mondanád el, sőt még neked is szar lesz.
Tehát: mindenképpesz szemétláda vagy, csak az a kérdés (az lett volna az elején a kérdés), hogy mennyire akarsz rosszat tenni. No és az sem mindegy hogy Neked kinek a lekiismerete számít?
Sziasztok,
az én véleményem szerint Prophecy jobban járna, ha kidobná a lányt, mert az állandóan csak szivatja. Ennyi, pont.
De úgyse én döntöm el.
De mintha alice meg a harmadik félre (vagyis...harmadra:-) akarná rákenni az egész dolgot. Ez azért furcsa, engem nem tud elcsábítani az, akit én nem akarok, hogy elcsábítson. Nem?
Egyik sem vagyok, csak épp talán jobban értem, hogy milyen rugóra jár az agyuk, s nincsenek illúzióim ezzel kapcsolatban. Tisztelet a kivételnek, de igenis kettős mércével mérnek az urak.
Tipikusan férfiszöveg a következő is: nem mindegy, hogy kihánynak egy ablakon, vagy behánynak.
Végül is pallantyú az, aki a legtisztességtelenebb ebben a szituban, te pedig valamilyen szinten áldozat vagy, egy újabb strigula az ő szemében.
Azt gondolom, hogy teljes az egyenjogúság és nem szabad többet a férfinak sem, mint a nőnek.
Érdekes, hogy indulatosnak gondolsz, abszolút nem vagyok az, főleg itt nem, mint kívülálló. Érzelmileg közömbös számomra a story, viszont érdekes a három fél különböző megközelitése, hazugságai, magyarázkodásai. Igazad volt, már rég nem rólatok van szó. Nem szeretnélek megbántani semmivel, bizom abban, hogy boldog leszel, bár egy kicsit göröngyös az utad. Semmit sem adnak ingyen. Sajnos.
Susanne
"Mindent szabad"?! Neki? Nekem is? Csak férfiaknak? Megbocsátható, mert ők ráizgulnak a nőre? Miért, te nem éltél át iylet fordítva? Vagy ennél kicsit hűvösebb vagy...? :)
Komolyan, neked valami fura, antifeminista lövésed van, egy férfisoviniszta nő!
(Igazából akkor érteném meg az indulataid, ha kiderülne, hogy a barátnőd csalt meg..)
Mindent szabad! Végül is férfiból van és röptében a legyet is... A legyecskék pedig számosan vannak, amint a mellékelt ábra is mutatja. Okos legyecske pedig nem hagyja magát, mert tudja, hogy otthon várja őt valaki, akinek nagyon fontos és aki nagyon szereti őt, és még csak fel sem merül benne, hogy olyasmit tegyen amivel fájdalmat okozhatna.
Gyerekek, ez nem semmi!
Már úgy értem az egész. Én végigolvastam. Nem mintha dicsekedni akarnék. Már az kihozta belőlem az állatot, mikor prophecy barátunk lazán leírta, hogy a lányka többször félreszerelmesedett. Komolyan mondom, először azt hittem, egy elkeseredett, titkolt-leszbikus barátnő siratja a legkedvesebb barátnője elvesztését. (persze hamar kitusztult a kép.) Onnantól viszont végig nem értettem, hogy miért nem kap ez a szegény porbatiport, megalázott fickó a fejéhez - vagy miért nem kap egy IRL barátja a fejéhez! Közelítsük meg több oldalról a kérdést (mint azt a másik fél oly gyakran ajánlja).
Prophecy helyében -halálos szerelm ide vagy oda- nem hagynám, hogy a nőm így játszon velem. Végül is nem a lábtörlője, nem a szállásadója de még csak nem is az apja vagyok, hogy mindent megbocsássak neki. Tehát azokkal értek egyet, akik a férfiúi önbecsülés jól érzékelhető jeleit hiányolták szenvedő alanyunkból. Így nem lehet élni - örökké megalázva! Már réges rég eltörölték a rabszolgasásot!!
Na nézzük a lánykát... Ízlések és pofonok, mint tudjuk. De én képtelen lennék olyan férfihez (fiúhoz) huzamosabb ideig vonzódni, akire nem lehet felnézni, aki "neandervölgyi" és nem becsüli önnmagát. Ahhoz, hogy mások szeressenek minket, előbb magunkat kell szeretnünk - de ezt a tanácsot inkább Prophecynek szánnám. Szóval ha a fickó ennyire nem stimmel, ha ennyire másokat kellett újra és újra keresni helyette, akkor mit gondol kedves Alice: ezután más lesz? Működni fog a dolog? Megemberesedik a barátunk? Kötve hiszem! Létezik botlás a világon, és ugyanúgy létezik megbocsátás is, de azért vannak határok!!
Mi kívülállók pedig... mit is mondhatnék?? Mindenkinek minden jószándéka, segíteni akarása, virtuális pofonja ellenére, ha ez a szegény ördög hisz ennek a luvnyának, és hajlandó adni neki még egy esélyt (..aztán még egyet, még egyet, még egyet..) akkor azt hiszem, bele kell törődnünk, és hagyni, hagy rombolják egymást tovább... Végül is zsák és a foltja: az egyik imádja kínozni a másikat, a másik pedig a kínokban kéjeleg (gondolom én, mert ha nem így lenne, már rég kiadta volna az útját)
Szabad e nyomulni valakire, akiről tudjuk,hogy együtt él valakivel??
Szabad-e nyomulni rá, ha mi is valakivel vagyunk?
Ja, és szabad-e nyomulni egy nőre, ha van egy barátnőnk meg egy szeretőnk is?
Hogy egyszerűbb legyek: ilyen jó fej volt-e a kígyó a fán, vagy az alma tehet róla, hogy Évába harapott?
Szerinted kire tartozik annak a magánélete aki egy ilyen fórumon szeretné azt megoldani??
Természetesen arra aki a fórumot olvassa, még akkor is ha nem szól hozzá!
Hogy ne tartozna itt mindenkire amikor MINDENKIVEL megosztják???
Ez az Ő elhatározásuk volt illentve prophecyé.
Hogy ki hogyan szól hozzá az vérmérséklet és tapasztalat függő.
Mindegyik hozzászólásból (bármelyikből!!) tapasztalatot lehet leszűrni!!
Tényleg halál ellen született a topic csak az a baj hogy időközben egy kissé át kellett értékelni a dolgokat!
(Elolvastad Te ezt a topicot?....mondjuk csak félig??)
Miféle következőnél röptetnéd meg a kisasszonyt? Ez már A következő volt! :))
Inkább drukkolj a magyaroknak Sydneyben, annak legalább értelme is van.
A 3. -nak miért is kellene összehúznia magát??
Egy kapcsolat megromlásának az oka az a két(több) ember aki benne van/volt addig.
A 3.-ra rá lehet fogni, de nem kéne, mert ő legfeljebb rádöbbenti valamelyiküket, hogy valami nincs rendben.
Aztán ha a három szög már nem OK mert elleposodott az új pár kapcsolata akkor dobódik a 3. ember, mert ugye nehéz elszakadni, és visszaszaladás van a BIZTOSba
Hmmm. Előre is elnézést kérek, hogy így ismeretlenül is beledumálok a dolgotokba. Különösen azoktól, akik lehet, hogy többet tudnak erről az egészről, mint én (pl. személyes ismeretség alapján), és ezért nálam árnyaltabban látják a dolgot.
Szerintem nincs alapotok alice_itt-ről így nyilatkozni, ilyen hangnemben. A prophecy-vel való magánélete csak a kettőjüké - prophecy segítségért fordult az ide írókhoz, amit megkapott. Többen is próbáltak rajta segíteni, én úgy vettem észre, sikerrel - de a teljes valóságot nem tudhatta senki rajtuk kívül. Mindenki lehet hülye, követhet el hibát, alice_itt is elkövetett egyet. Nagyot. De ha prophecy ezt meg tudja bocsájtani neki, akkor lehet vele boldog ezután is - és ez a fontos.
Gyerekek, ez a topic arra született, hogy prophecy ne akarjon meghalni. :-) Sikeres. Az egy másik dolog, hogy ezek után én árgus szemmel figyelném asszonypajtást, és az első gyanús jelre megreptetnén, ahogy kell, de ez más, reméljük, ilyenre nem lesz szüksége.
Szóval én drukkolok nekik nagyon. Viszont remélem, nem hallunk több panaszt prophecytől alice_itt-re, mert ha igen, nem érdemelt bizalmat.
Ja, és ha tényleg jelen van itt az, aki a harmadik volt ebben a dologban, szerintem húzza össze magát egy kicsit.
