Srácok, nem kellene valamikor összefutni? 10-20 éve nem.találkoztunk. Eszembe jutottak a Szivacsos összejövetwlek. Azóta annyi minden történt velünk... Norbi, te mikor jársz legközelebb Magyarországon?
A tankolás még egy kicsivel macerásabb volt, mert a szokott ÖMV kutam le volt zárva, így a Tesconál lévő Shell kúton kapott V-Power 100-ast. Úgy tünik, ízlik neki. Visszafelé lányommal jöttünk kötelékben 90 - 100-al, mert a Swift Sport még bejáratós motorfelújítás után. (És azért jött külön autóval, hogy járatódjon. Meg mert a vonatközlekedés pocsék.) Még a távolsági busz is megelőzött, de ilyen alacsony pillanatnyi fogyasztásértékeket még nem láttam a kijelzőn.
A horgászat majdnem betli lett. Ezúttal sikerült helyet kapnunk a gödrösi részen (meg parkolóhelyet is a horgász parkolóban), de bár ne kaptunk volna... Jó helynek tünt, nádas mellett, de tele volt akadóval. Először nem tünt fel, mert hol az egyikünk ment el pergetni, hol a másikunk. Amíg Zoli pergetett, én vigyáztam az ő botjaira, az enyém be se volt dobva. A ragadozók azonban nem aktivizálták magukat. (Egy helyen láttam igéretes rablást, de nem kellett neki se a Salmo Thrill, sem az izesített L&K gumihal, aztán odébbáltam, ne "tanítsam" a halat.) Nekiálltam fenekezni, aztán minden dobás után elakadás következett. Párszor kirángattam, párszor bement érte Zoli, de egyszer én is kénytelen voltam bemászni érte, ami vizicipő nélkül elég necces volt a kövezésen. Beúsztam érte, a dobóelőkénél fogva meghúztam visszafelé. Úgy éreztem, kiszabadult, jeleztem Zolinak, hogy húzhatja. De pár másodperc múlva kiabált, hogy megint leakadt. Ezúttal kihúztam horogig, és láttam, hogy egy olyan csömböllékbe akadt bele, amit kivittem a partra, és négy használható etetőkosaret, meg egy komoly végólmot sikerült belőle kivágni. Maradt benne másik négy rozsdás, kagylólepte etetőkosár. Tiszta szereléktemető az a hely, néhányat most feltámasztottunk.
Este nyolc körül cuccoltunk át a somosi részre, olyan érzésem volt, mint amikor a South Park World of Warcraft-os részének végén mondja Cartman, hogy "Most már végre lehet rendesen játszani." Már dél előtt a parton voltunk, de akkor lehetett végre rendesen horgászni. Ott aztán fogtam hét étkezési méretü keszeget (kb. bruttó 1 kg), amiből jól is laktunk másnap ebédre. Zoli nagyobb tétben játszott, mindkét cucca harcsára volt bedobva halszelettel csalizva, de harcsa nem járt arra, úgyhogy ő most nem fogott semmit azon az egy keszegen kívül, amit csalinak használt fel.
Pünkösdhétfőn voltunk vőjelölttel horgászni Tihanyban, a gödrösi részen akartunk megállni, ott állítólag mélyebb a víz, jobb a süllőzéshez. De a horgász parkolóban már nem volt hely, pedig a horgászhelyek fele üres volt. (Azért megnézném én a horgászengedélyét mindenkinek, aki ott parkol...) Végül a legutolsó horgászhelyet foglaltuk el a parton. Nem azért, mert nem voltak közben jobb helyek szabadon, hanem mert nem tudtunk hol megállni - legalábbis anélkül, hogy aránytalanul sok parkolási díjat kéne fizetni néhány óra horgászatért. Ott is csak nagy mázlival - és a tulaj engedélyével - tudtunk leparkolni egy magánterülethez vezető bekötőút mellett. Nagyon úgy néz ki, hogy egyszerre legálisan és életszerűen nem lehet ott megoldani az autóval horgászatot. Lehet, hogy ott kéne inkább bevetni a bringát, és mondjuk az Őrtorony kilátó parkolójától áttekerni a Lepkesorra. Sok cuccot - napernyőt, horgásszéket - így persze nem tudnék magammal vinni, csak a minimális felszerelést.
De a Balatonra általában vőjelölttel szoktunk menni, olyankor az Alfával csak Veszprémig megyek, onnan az ő Hunyadi kombijával megyünk a partra. Késő este hazaérve már nem álltam be a garázsba, persze, hogy másnapra leszarta valami repülő viziló, ami cseresznyét evett. Mindegy, úgyis le kellett már mosni... Tankolni is kellett volna, még nem világít a szegénységjelző, de már nincs sok hátra. Lusta voltam rá, erre közben alaposan megemelték a benya árát. Először csak röhögtem a 3 forinton, ha üresről tankolom tele, az 180 forint pluszban, fél doboz csontkukac... De most már kezd nem vicces lenni. Holnap is emelik 8 forinttal, de ezért már nem mentem el külön, majd holnap útközben... Mert holnap is megyünk.
Legutóbb csak egy méreten aluli süllőcskét fogtam, twisterrel. (Meg két keszeget, amikor meguntam a mászkálást, és leültem fenekezni. Szép nagyok voltak, de azokat is visszadobtam, mert most is inkább törpeharcsát szerettem volna fogni, májas popuppal. De a törpeharcsák a létezésük alapját vesztették el, amikor hírét vették, hogy valaki célzottan rájuk horgászik. "De hát így nem tudunk bosszúságot okozni!" - és inkább mind eltűnt a Balatonból.) Vőjelölt viszont fogott egy 37 centis süllőt. Egy olyan támolygó villantóval, amit én csak vashorgonynak becéztem. (Amikor egyik kollégám beszállító haverjától vettem csomagban 8 wobblert meg pár villantót dobozostól, az olyanokat el se kértem, pedig biztos odaadta volna ugyanabban az árban azokat is.) De az volt elég nehéz ahhoz, hogy el tudja dobni addig a hínárfoltig, amiben a süllő lakott...
Erről mindig az jut az eszembe, amikor idéztek egy szöveget az Égéstérben: "Ezek a mai fiatalok már nem tisztelnek senkit, nincsenek erkölcseik, lusták, nem fog velük sehová jutni ez a világ..." Aztán kiderült, hogy ez egy 3000 éves asszír kőtáblán volt, ékírással... Nincs új a nap alatt.
Lehet, hogy boldogabbak voltunk akkor, de az biztos, hogy nem megyek le a Concours-ra Zsigulikat nézni. Láttam eleget, vezettem is, nem hiányzik. Nomeg pályakezdő koromban elérhetetlen volt egy karbon pecabot, a havi fizetésemmel volt egy árban. Most meg azon gondolkodom, hogy veszek még egyet, aminek kicsit más az "akciója", mint a meglévőnek. Elvégre kevesebbe kerül, mint egy teli tank az Alfába. (Hogy olaszautós tartalom is legyen.)
Én meg az unokaöcsémet vittem a parasztbiciklin Gáván a Kacsatóhoz. Felszereléssel együtt, bár az a felszerelés nem volt sok... Úszóztunk, az udvarban ásott gilisztával, és minden fogást elvittünk, "ami a spiccgyürün fennakadt". De becsületesen meg is pucoltuk a kis kerti asztalnál, és meg is sütötték nekünk. Mindezt persze engedély nélkül, mégis azok voltak a jó idők...
Én se úgy, hanem úgy, hogy nem tudod a terepen húzgálni a biciklit magad után. :D
Eszembe jut, gyerekkorunkban nekünk még sokszor arra sem jutott lehetőség, hogy mindketten biciklivel menjünk az öcsémmel. Egyikünk azzal és vitte a felszerelést, másikunk meg gyalog. 4-5 km
Persze én se úgy gondoltam, hogy elengedett kormánnyal megyek a parton, és húzom magam mellett a csalit... Hanem mondjuk két híd közti szakaszt úgy lejárni, hogy bringával megyek két hely között, vagy legalább tolom magam mellett. Aztán a másik hídtól meg hazatekerek, szóval ne kelljen visszamennem oda, ahol kiértem a parthoz.
Tegnap végre kipróbáltam azt a koncepciót, hogy biciklivel megyek a Gaja-Nádorra pergetni. Hát, a tanulság az, hogy vagy bringázunk, vagy pecázunk. Voltam már bringával horgászni, de akkor csak fenekeztem, vagyis odamentem a tó egy pontjára, ott ücsörögtem egy darabig, aztán hazatekertem. A pergetés viszont talán akkor se menne így, ha kaszálnák a csatornapartot. Az övig érő susnyában meg pláne nem lehet tekerni, kénytelen voltam otthagyni a bringát, gyalog elmenni 4-5 helyre, és ott dobni egy párat. Hát, akkor már inkább az autót hagyom ott, mert a bringát csak a bottokhoz tudtam hozzálakatolni...
A Nádoron a legjobb szakaszra (a vasút és a Gaja-torkolat között) nem lehet odamenni, mind a két irányból le van zárva, nem tudom, milyen okkal és jogon. A Gaja meg szóra sem érdemes, nincs benne víz. Úgyhogy ez most inkább bringázás volt, horgászattal ha bruttó egy órát töltöttem talán. Persze nem fogtam semmit. A gyerekek viszont még az előző hét péntekén voltak a hévizi kifolyón, szereztek naphalat, meg minden mást is, benépesült az új akvárium.
Valszeg nem úgy repültek oda... (Bár madarak lábán megtapadhat az ikra.) Talán megunt akváriumi kedvencek szaporodtak el, vagy ki tudja, milyen szándékkal kerültek oda... (Volt már olyan, hogy le kellett fóliázni patakmedret, mert valaki abban termesztett akvaristák számára olyan növényt, ami itthon invazívnak minősül.) Egyébként nagyon hippi a hely, Lilláék odavannak érte, szombaton vissza akarnak menni, egyrészt másik naphalért, másrészt meg fürdeni benne...
Vasárnap a hévízi kifolyóra mentünk, mert a lányom egzotikus halakat akart az akváriumba, és ott a meleg vízben élnek ilyenek. Meglett az első "zsákmány" a szép új botomra: egy 10 centis jaguársügér. Őt nem vittük haza, mert nagyon agresszív faj, kicsinálta volna a többi halat az akváriumban. Később vőjelült spiccbotjával sikerült fognom egy tüzfejü tarkasügeret. (Nem magamtól vagyok ilyen okos, a hely elvileg egy tanösvény, és akkurátusan fel vannak tüntetve egy háromnyelvü táblán a halfajok is. Az amúrgébnek angolul elég vicces neve van...) Ő már korábban fogott egy naphalat, de az sajnos elpusztult Veszprémig, hiába előztük a sort időnként 140-el a 77-esen. (Powerbankról müködtetett lélegeztető volt a vödörben, valszeg inkább túl mélyre nyelte a horgot. Az én sügerem szépen beilleszkedett, a stressztől kifakult színei is visszajöttek.) Aztán a jó példát követve én is hazarongyoltam 140-el a 8-ason. Ma meg elvittem az Alfát olajcserére, egyebek cseréjére, meg valami balra kanyarodáskor kopogott hátul. Ha meg már úgyis ott vannak alatta, nézzék meg, hogy igényel-e valami beavatkozást. (Ők csináltak rajta utólagos alvázvédelmet korábban.) Amúgy az i30 kombi puttonyában is épphogy elfér keresztben a 130 centis bottok, átlóban kell be- meg kiügyeskedni. Ha vőjelölt a hosszabb pontyozó, meg harcsázó botjaival megy horgászni, lehajtja az egyik ülést.
Van benne síalagút. Egyszer már használtam is, a bringaszállítót dugtam bele (mert az az ülésen sem fért el keresztben). Visszafelé már bringát hoztam rajta, akkor vettem a Maurice-t. De ez odafelé még kétesélyes volt, ezért nem tettem egyből a tetőre. Amúgy nem szeretem, bejön hátulról a zaj, meg minden. Úgyhogy ha elfér a bottok keresztben a hátsó ülésen, akkor úgy viszem. Hacsak nem négyen megyünk egy bottal horgászni... Ma a Seicentoval mentem ki Csurgóra végre kipróbálni a pergető felszerelést. Nem is bánom, mert a gáthoz vezető út utolsó szakasza nagyon necces, sajnáltam volna az Alfát. A tapasztalatok vegyesek, inkább nem is részletezem...
Na, törpeharcsa: Szerdán egyéb ok miatt szabadságot kellett kivennem, miután azzal végeztem, kiugrasztottam a garázskirálynőt, és elmentem vőjelölthöz, aztán lementünk Tihanyba horgászni. Mondtam neki, hogy venni kéne gilisztát, mert szeretnék törpeharcsára horgászni. De nem kellett venni, addigra már ásott a lovaknál remek "kézmüves" trágyagilisztákat. A nagyobbik botomat bedobtam egy olyan piros popuppal, mint amire a palotavárosi ponty jött, de arra itt nem nagyon volt érdeklődő, talán egy keszeg. A kisebbiket másfajta popuppal, a horgon pedig gilisztával, hátha megint sikerül olyan 20-25 dekás "tepsibe való" törpéket fogni. Nehéz elkészíteni, de Zoli el tudja, és akkor sokkal finomabb, mint a keszeg: vastagabb a húsa, nincs benne szálka, stb. Nem is szólva arról, hogy jobb, ha a pocakban van, mint a tóban, ahol csak kárt csinál.
De csak keszegek kaptak rá, mint a bolondok. Nem volt időm naptejjel se bekenni magamat, mert folyton mozgatta valami. Egy dévér aztán elvitte a gilisztát, maradt a popup, hátha lesz egy kis nyugi. De arra is jöttek... Következő körben elhagytam a popupot, csak gilisztát tettem fel, hátha arra megjön a törpe. Na, arra jött meg a 2,43 kg-os ponty... Ráadásul Zolinak is akkor kapott egy, egyszerre ketten fárasztottunk pontyot. Szerencsére ő az övével hamarabb végzett, tudott nekem segíteni kimeríteni, különben nem biztos, hogy megbirkóztam volna vele. Az övé kisebb volt, az is épphogy méretes, de visszaengedte. Az enyémnek nem volt ekkora szerencséje, rá már nem vonatkozott a fogadalom... Igazából azért hoztam el, hogy végre egy nemes halat is beírhassak a fogási naplóba. Másnap ettünk belőle, zsíros volt, pedig az ekkorák még nem szoktak zsírosak lenni, pláne nem a nyurgák. Egy törpeharcsa finomabb lett volna... Tehát törpeharcsát szerettem volna fogni, és pontyot fogtam. A horgászok többnyire ennek az ellenkezőjére szoktak panaszkodni... Aztán még történtek mókás dolgok a horgászat során. Még próbálkoztam élő csalival különféle kombinációkban, de törpeharcsa nem jött, csak bazi nagy keszegek az éjszaka. Azokat már visszadobtam, volt már a szákban elég másnap reggelire, pucolja őket a rosseb... Közben meg ott csapkodtak a balinok, kis hülye sügér úgy kergette a nálánál alig kisebb snecit, hogy a vízből is kiugrott... Mintha tudnák, hogy rájuk még tilalom van. Engem meg ott evett a fene, mert pont emiatt a két faj miatt vettem új pergető felszerelést. Ott aludtam, benne volt a pakliban, hogy másnap lemegyünk ragadozózni, de nekik aznap délelőttre lovastúra volt betervezve. Én nem tudok lovagolni, úgyhogy Zoli egyik bringájával tekertem ki a Büdöskúthoz. (Nem azon az útvonalon, ahol ők mentek, így is necces volt edzetlenül szinte végig emelkedőn. Visszafelé aztán jóformán tekerés nélkül abszolváltam: a 82-esen lévő vasúti átjárótól sikerült akkora lendületet venni, hogy az átvitt a következő púpon, csak Gyulafirátót határában, ahol a már aszfaltozott bringaút egy S-kanyarral visz fel a hídra, kellett hármat beletekernem.) De az egész nagyon elhúzódott, a keszegeket is csak utána sütöttük meg, este fél hétkor álltunk fel az "ebédlő" asztaltól, akkor már se idő, sem energia nem maradt arra, hogy megint lemenjünk horgászni. Örültem, hogy baj nélkül haza tudtam vezetni olyan fáradtan. A szép új pergető felszerelést így végül csak megautóztattam.
A minap azon akadtam fent, hogy a 130 centis bottok nem fér be a Seicento hátsó ülésére. Nos, a 156-nak meg a csomagtartójába nem fér bele sehogyan sem. A hátsó ülésen épphogy elfér. Nem ezért szeretjük...
A pontymatracot én is csak azért vettem, mert a horgászrend előírja. Bosszankodtam is miatta, mert a lehető legkisebbet rendeltem, de a meglévő hátizsákomba így sem fért bele. Kénytelen voltam venni egy 30 litereset a Dekában, abba épphogy be lehet gyömöszölni. Ragadozókra én csakis mücsalival szándékozom horgászni. Az élő kishallal csalizás bizonyos feltételekkel engedélyezett ugyan, de nekem etikailag nem fér bele. Így is vannak néha kétségeim azzal kapcsolatban, amit csinálok...
Régen még ez a fajta halkezelés nem volt téma, fertőtlenítés meg nedvesített matrac, stb. Meg mifelénk a konyhai horgászat is alapvető volt, ha fogtunk, akkor vittük haza és megettük. Nagyobbacska törpeharcsákat is, igen finom a húsa. Egy ekkora keszegnek vagy kárásznak a magam részéről sokkal jobban tudnék örülni, mint a tenyésztett és nevelt pontyoknak. Mi pergetni ősszel-télen jártunk, viszont ilyenkor nagyon evett a csuka tavasszal, áradáskor sok kisebb példány érkezett a tiszából a holtágunkra és május-júniusra a szintén nagy számú keszegfélével folyamatosan táplálkozva bőven méretes példányokat lehetett fogni. Addigra kinőtt a hínár, a szélében úszóztunk élő hallal. Ez is érdekesebb volt a pontyozásnál. A mag részéről amúgy mindig az úszós készséget szerettem, akár orsóval, akár csak egy spiccbottal. Az úszón pontosan látszik, hogy mi történik, nem úgy mint egy zsinórra akasztott kapásjelzőn.
A legutóbbi alkalommal a vaksi szememmel meg a hülye fejemmel a 28-adikát karikáztam be a horgászjegyen 21-e helyett. Így hát tegnap is "muszáj" volt kimennem... Meló után már csak a palotavárosi tóra szaladtam ki. Ezúttal elő volt készítve a merítő, csak a pontymatracot volt necces fél kézzel előrángatni... De ez az állatka már megérdemelte, hogy vele avassam fel: Ez már bőven méretes, megtarthattam volna, de visszaengedtem. Megfogadtam ugyanis, hogy az első méretes nemes halat, amit megtarthatnék, vissza fogom engedni, hogy aztán az hozzon szerencsét a szezon hátralévő részére. Aztán már csak azon izgultam, nehogy fogjak még egyet, mert arra már nem vonatkozott volna a fogadalom... Ugyanakkor nem nagyon tudtam volna vele mit csinálni, a feleségem nem akarja, hogy halat vigyek haza, anyám talán még a múltkori zsákmányt sem sütötte meg. Asszem, jövőre csak sportjegyet veszek... A tó aztán megoldotta kérdést, mint a mesebeli okos lány: fogtam még egyet, de az már ránézésre is méreten aluli volt, nem kellett azon filózni, hogy megtartsam-e. (A kis hülye kiugrott a pontymatracról a fűre, pedig addigra már a széleit is felhajtottam. Tépőzárakkal lehet belőle "kádat" csinálni.) Akkor aztán abba is hagytam a horgászatot.
Downernek igaza van, az ilyen teletömött mesterséges tavakon - amiben más faj nem is nagyon van - nem nagy kunszt megfogni a pontyot. De holnapután lejár a pergetési tilalom, az egy kisebb sikerrátával kecsegtető, de jóval szórakoztatóbb módja a horgászatnak.
Egyébként a sógornőm Harmonika becenevű Fiat Seicentojával mentem ki a tóra, hogy olasz autó is legyen a hozzászólásban...
Ma megint Sárszentmihályon voltam, mert az bringával is viszonylag könnyen elérhető. A nagyobbik botommal fogtam egy üres csigaházat, a kisebbikkel meg egy méreten aluli pontyocskát. Ami olyan kis kocsög volt, hogy még egy üzenetet sem tudott átadni a nagyapjának. De kb. 30km alapállóképességi edzést mindenképp beszákoltam...
Ezzel én is így vagyok, bár a fehérvárcsurgói víztározó is mesterséges tó, a sárszentmihályi víztározó is egy bányató. A palotavárosi tó tényleg az, amit mondasz, de én legalább sportszerü voltam, egy könnyű bottal mentem, vizuális kapásjelzővel.
Az eredeti koncepció az volt, hogy biciklivel járom a Nádor csatorna meg a Gaja patak partját, és ha látok valami jó helyet, ott dobok. (Már láttam olyat, aki beszélt valakivel, akinek a rokona hallotta, hogy fogtak ott rendesebb halat.) Tavakon úgysem lehet pergetni, mert mindenhol ül valaki... De kicsit meginogtam, amikor hírét vettem, hogy Csurgóra meg Sárszentmihályra telepítettek csukát. (Igaz, a Nádorba is, de így talán mégsem ott kezdek május 2-án.) De arra is nagyon kiváncsi vagyok már, hogy a 4-18 g dobósúlyú Reiva Kansai-val el tudom-e dobni a 12 grammos Salmo Thrillt odáig, ahol a balinok garázdálkodnak a Balatonon...
Nem baj, az én billentyűzetemen úgysem működik az y, a tiédet vettem kölcsön.
Na egy biztos, ha valaha vízpartra ülök, akkor én is csak valami természetes vizet tudok elképzelni. Ezek a kivályt, ponttyal telerakott teknők csak riasztanak, főleg a bojlis, rádiós kapásjelzős módszer, miközben a horgász bent dekkol a klimatizált kisházban...hova jutottunk!
Amire mondjuk volna vonzalmam, így gondolati síkon, azok a kis 10-20 méter széles folyók vagy csatornák. Módszerben az úszós érdekelne csak, néha nézek videókat, főleg spiccbottal érdekes számomra. Bár mondjuk, nem tudom ezek hogyan jönnének össze a gyakorlatban.
Ez már bőven méretes, megtarthattam volna, de visszaengedtem. Megfogadtam ugyanis, hogy az első méretes nemes halat, amit megtarthatnék, vissza fogom engedni, hogy aztán az hozzon szerencsét a szezon hátralévő részére.