-Mi a panasz? -nagyon fáj a torkom. Nyelni is alig tudok. válaszoltam rekedt hangon. -Álljon fel, nyissa ki a száját. Mondta halkan a doki. -Jó, de ne nyúljon a torkomba, mert azt nem bírom -Muszáj megnéznem. Mondja, ÁÁÁ! A fa spatulával lenyomta a nyelvem. Egész mélyen. Sosem tudtam kontrollálni a garatreflexem, és most is rögtön öklendezni kezdtem. Még éppen idejében húzta ki a számból a spatulát. -Bírja ki, még nem végeztem. Nyissa ki. Mielőtt kinyitottam , észrevettem, hogy két spatulát vett a kezébe. -ÁÁÁÁ Ismét lenyomta a nyelvem, de most még lejjebb, és még erősebben. Csodálkoztam a szokatlan brutalitáson, de a hányinger rögtön elhessegette a gondolataimat .
Nagyon kellemetlen volt , de a következő pillanatban eresztett a szorításból, mire az inger is csökkent. -Na ugye, milyen szépen tartja magát. Most kicsit rossz lesz , de tartson ki. A következő pillanatban ismét lenyomta a nyelvem tövét, de iszonyatosan erősen. -Most kicsit megpiszkálom a garatmanduláját. A másik spatulával kotorni kezdett a torkomban. Azt hittem, elhányom magam. Lökésszerűen éreztem az ingert, de mindig elmúlt. Aztán az inger kezdett alább hagyni.A fájdalom került előtérbe. Hörögve tűrtem a fájdalmas vizsgálatot. Patakokban folyt a könnyem. Mi tart ilyen sokáig? -Most kicsit pihenjen mondta, mire kihúzta a spatulákat. -Törölje meg az arcát. adott egy papírtörlőt a kezembe. -Le fogom ecsetelni a torkát mondta ellentmondást nem tűrő hangon a doki. Közben a szekrényből kis üveget , hurkapálcikát , vattát vett elő. Azzal intett, hogy ismét nyissam ki a számat. Megadóan nyitottam ismét tágra a számat, és behunyt szemmel vártam a kínt, ami következett. Ismét brutális erővel nyomta le a nyelvtövemet, majd erős kaparást éreztem a torkomban. Borzasztóan rossz ízt éreztem. Minden eddiginél erősebb hányási inger következett. A doki kikapta a kezét , de már későn. Az ingert valódi hányás követte. A doki kezét, és köpenyét el is találtam. Közben az arcára pillantottam, és gúnyos mosolyt láttam rajta. Szó nélkül levette a köpenyét, kezet mosott, és újabb vattacsomót kezdett feltekerni egy pálcikára. -Pedig majdnem kész voltunk. Most elölről kezdjük. Kellemetlenül éreztem magam. Az ismételt törölgetés közben azon morfondíroztam, miért gyötör ilyen sokáig engem ilyen jelentéktelen megfázás miatt. Máskor ,ha torokfájással dokihoz megyek , gyors torokellenőrzés bármiféle spatula nélkül, majd gyógyszerfelírás szokott következni. Most meg mintha a szenvedésem lenne a cél. És hol lehet az asszisztens? Közben kinyitottam a számat, és meglepődtem, mert pillanatok alatt bármilyen kellemetlen érzet nélkül leecsetelte a torkom. -Na, milyen ügyes volt. Mondta enyhe gúnnyal. -Maga mellett muszáj ügyesnek lennem-- szaladt ki a számon. -Most kap egy injekciót. Tegye szabaddá a fenekét. Nagyra kerekedtek a szemeim- Erre nem számítottam. Doktor úr... Én nem bírom az injekciót. Muszáj? -Nem muszáj, de ha nem adom be, nagyon elhúzódik a betegsége. Magyarázta, miközben megnyugtatóan finoman megszorította a karomat. Azzal elkezdtem kicsatolni a nadrágomat.Szűk farmer volt rajtam. Alig tudtam letolni a combom közepéig. -Hajoljon az ágyra. Mondta halkan a doki....
Szerintem valami olyasmi lessz az.Egyértelmüen nemderül ki mert a méhszájat magát nem igazán látni és elég sok a váladék vagy esetleg a sikositó krém is.Demi más célból lenne ott az a jelzöszáll.
Volt valaki a "The Bodys" kiállításon?
segítsetek már egy kicsit.... jól látom?Az ott egy spirál jelző szála a hüvelyben