Úgy néz ki, hogy a Szent Tamásért elmondhatunk egy sörimát, és levehetjük a meglátogatandó sörözők listájáról. A felújítás után 5 csillagos szálloda lett belőle. Igaz, van egy sörbárja, és ott állítólag Szent Tamást csapolnak. http://www.theaugustine.com/dining/the-brewery-bar/ Részemről a szűretlen staropramenért még hajlandó vagyok becsukni az egyik szemem, és eltűrni a nem túl meghitt környezetet, de Szent Tamás ide, Szent Tamás oda, én inkább lemondok róla, minthogy egy luxus étteremben feszengjek. Elég megnézni a képeket, és azonnal elmegy az ember kedve tőle.
Holnap megyünk szerdán jövünk vissza egy kis Prágai kiruccanásra barátnőmmel. Szállásunk az Asztronómiai órától úgy 100 méterre lesz az Óvárosban.
Arra szeretnélek titeket kérni, hogy esetleg tudnátok mondani egy két konkrét helyet, ahol jó prágai csülköt lehet enni, knédlivel, vagy finom füstölt combot és nem lehúzosak a külföldiekkel szemben, illetve ilyen sörözőket.
Megköszönném ha esetleg konkrét utcát is tudnátok írni, hogy könnyebben megtaláljuk azokat. Tudom, hogy vissza kéne olvasnom, meg is tettem, de elvesztem a sok információ rengetegben.
A Radegast a jelek szerint teljesen megszűnt, bár két éve jártam abban az utcában utoljára. A Szt. Tamást nyáron láttam villamosból, akkor még tartott a felújítás.
Radegast név alatt több is lehet. Melyikre gondolsz? A Szent Tamást pár éve felújították, valszeg már megnyílt. Én utolsára vagy tíz éve ittam ott, de már akkor sem volt érdemes- nagyon elturistásodott.
Szevaszok! Pár éve (3-4?) kis csapattal Prágában járva, kedvenc sörözőimet akartuk meglátogatni, de a Radegast és a Szent Tamás sörözőt is bezárva találtam. Mi tudtok róluk? Felújítva megnyitották vagy végleg bezárták őket? Előre is kösz az infot!
Valóban, a sörszámításunk utáni XVI. században a tó befagyott, de az újabb kutatások szerint 3 szerzetes megmenekült, mert előrelátóan, no meg lustaságból - ne kelljen minden nap lejárni a tóhoz - fahordókban jelentős sörkészletet halmoztak fel celláikban. Mivel sörszeretetük nagyobb volt feleberáti szeretetüknél, a tartalékot nem osztották meg társaikkal, és azok tényleg szomorú véget értek.
Lásd: Humulus Lupulus: barátok veszödelméről szóló ének..
A - most kitalált - legenda szerint, az egyik öreg szerzetes javaslatára sörrel töltötték fel a tavat. Ennek az egyik kedvező hatása az volt, hogy a korábban mindig csak a cellájukban tespedő szerzetesek ezentúl sokkal gyakrabban mentek ki a friss levegőre, a tó környékén sétáltak, a tó partján pedig még fekvőtámaszokat is csináltak, és szemmel láthatóan vidábbak voltak mint korábban. Az egészséges életmód miatt pár hónap alatt a betegségek száma is lecsökkent.
A befagyás azért érdekes, mert egyszer tényleg befagyott, és akkor szomjan haltak a szerzetesek.
A másik ok az volt, hogy nagyon féltek a "véres" legendától. Nagy lenne a pánik, ha egyszer véres lenne a tó, és ennek híre is menne. Felmerült, hogy esetleg más vallásúak szabotázsakciót terveznek, pl. beledobnak egy levágott fejű, vérző patkányt a tóba, vagy piros tintát, vagy céklasalátát, vagy engedélyezett élelmiszerszinezéket. Ez veszélyt jelentett, de ha nem víz van a tóban, hanem sör, akkor sokkal kevésbé lehet észrevenni. A nagyobb védelem kedvéért később áttértek a barna sörre. Azóta is békében és boldogan élnek.
