Alapinformációk elérhetők a Kinizsi Százas hivatalos honlapjáról: www.kinizsi.org. További információ: bakancsos-szurikata.hu/kinizsi/ - Az eddigi Kinizsik áttekintő táblázata A következő, 42. Kinizsi időpontja 2024. május 25. (szombat).
Ja, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy nekem föltétlenül sikerül, de az, amit írsz, hogy "csak a szenvedés...és nem csak nekem...mindenkinek...mindenki rosszul lesz...", így ebben a formában nem igaz.
Tavaly 90-ig szinte semmi bajom nem volt, és utána is csak az, hogy szakadt az a rohadt eső.
Valamilyen szintű küzdés mindenképpen hozzátartozik egy százashoz, és ilyen értelemben lehet ellentétetes a kényelemmel, de ez teszi teljesítménnyé az egészet. Ettől felemelő dolog.
De ha nincs örömöd benne, akkor tényleg értelmetlen.
52-ig roppant büszke vagyok...4 óra előny...soha nem gondoltam volna...onnantól csak a szenvedés...és nem csak nekem...mindenkinek...mindenki rosszul lesz...küzd a hólyagokkal-hányingerrel, szedi a fájdalomcsillapítókat, vagy éppen összepotyog mint én is a tavaknál...
Van ennek így értelme? szerintem nincs.
Végig a k100 túramassza és a futópaca közötti több órás lukban mentem szinte egyedül...semmi k100 életérzés...csak az unalom...
Nálam van egy határ és ez már túlmegy azon...lehet túl kényelmes vagyok...nem t'om...nem akarok többet 5 cm átmérőjű vérhólyagot tisztogatni a sarkamról, sem összeesni a kimerültségtől, sem érezni ahogy forog a gyomrom...
ez van...ennyi...
de most őszintén!
Lehet KÉNYELMESEN (normálisnak értve) végigmenni 100-on?
Nem tudom érted-e...
Nem Hawaii fűszoknyás lányokra gondolok, meg díszmenetre...hanem hogy csak a távval kelljen törődni...az izmokkal...ne boruljon szét a talpad-gyomrod-idegrendszered (a tavalyin hallucináltam is)
Nekem - hangsúlyozom - nekem...ez valahol 50-60 km-nél van ezt még tényleg élvezem.
Na, akkor térjünk át a túragatyák kérdéskörre! Elsőként: utalhat-e a szexuális beállítottságra a nadrágválasztás, vagy sokkal inkább a praktikum a fő szempont? :) (Körte vagy szilva?)
Nagy méretnél mindenképp a nagyon széles vállpánt a nyerő - ami gyakorlatilag már top. Tehát utcai modell, mint a minimizer, pont a pánt miatt nem nyerő. Kategóriánkban tényleg a Triumph ultrabrutál sportmelltartója a jó, ami kissé ugyan meleg még a hálók ellenére is, és nem az a szexicsipkés fajta, viszont 100 km vagy egy enyhe lekocogás után a pántot nem a hónaljadnál átnyíródva találod, és mellen sem rúgod magad... :) A varrásai nem zavaróak, hálós, minimálisan szellőzik is, egyetlen gyengéje az alsó gumi, ahogy írtam.
Khm... Izébocsánat... Nem mondaná meg a melltartóm típusát? Ottan lóg a feje mellett jobbra, a fölső szekrénykilincsen... A széles gumipántba van beleszőve valami típusnév.
Végül is az én Triumphom olyan, mint egy szoros top (lehet, hogy az is)?
Hogy Triumphon belül minek hívják, azt így most látatlanban nem tudom.
Nem a varrások dörzsölnek (abból nem sok van benne), hanem a mell alatti részre eső vízszintes gumipánt, szóval a melltartó alsó pántja.
Gondolom, ahogy futok, van egy egész pici mozgása a bőrömön, ami egy idő után kikezdi (csak 10 km fölött jön elő futásnál, túrázásnál meg még sokkal később).
Bocsánat, hogy ide pofátlankodok, de úgy érzem, hogy melltartó ügyben nem bírok hallgatni:) Szerintem ez a pólóalávétel teljesen téves koncepció (igyekeztem nagyon kultúráltan mondani:D). Lehet kisebb mellűeknél bejön, de nekem egyrészt meghiúsítaná a tartást (ami ekkora méretnél nem elhanyagolható) és halálra idegesítene, mert tuti, hogy ott és úgy csúszna fel, hogy állandóan igazgatnám és nyűglődnék csak vele... De ha lesz akinek bejön, akkor szuper:D Nekem eddig egyszer sikerült kidörzsölődést tapasztalni, amikor merevítősben mentem el a zöld30-ra:) Jajj az fájt:(! Ami nekem bejött, az a felinának az egyik ezer éves sportmodellje, vagy a triumph minimizer-e, persze úgy, hogy kiírtom belőle a merevítőket (nem vagyon normális, hogy egy 7ezer forintos melltatót ezért szétnyírok:D)... A többit még szerencsére nem kellett kipróbálnom, de van, amelyik hétköznapi darab, futásnál majd levágja a vállaimat tőből:( Természetesen varrásnélkült ekkora méretre nem gyártanak, vagy hordhatatlanná teszik, akkora a hátrésze... Van hova fejlődniük, vagy nekem van hova fogynom;)
Mindenek előtt a szokásos köszönet nyílvánítás: A szakállasnak a remek időjárásért.
Azoknak akik segítettek a teljesítésben: Szüleim, testvérem, Medve - Sus duett
Akik a megpróbáltatások alatt tartották bennem a lelket és szurkoltak: Sanyi, Snipper - Marcsi duett, Mary, Ági
...ilyenkor láthatja az ember milyen kevesen vannak azok, akiknek igazán számít.
Szokás szerint a menet végén rajtoltam 7:55-ös időbélyegzővel. Nem akartam gyorsan kezdeni mert féltem a kifáradástól, erre jó a tömeg...visszafog. Az ezüst hegyen majd a Kevélyen jött a döbbenet...felfelé is képes voltam futni. Még otthon megfogadtam, hogy a kevélyről nem futok le...féltem a sérüléstől a sziklákon...de persze nem bírtam megállni és most először futottam megállás nélkül a hegy aljáig. Felemelő érzés volt! kezdtem megérteni a futókat egy jól eltalált tempó tényleg pihentető!
Hosszúhegyre menet faltam be az első szendvicseket, majd a gerincen újból futásra váltottam VOLNA ... de begörcsölt a jobb vádlim. Visszalassultam, elmúlt. Később újra próbálkoztam de megint jött a görcs. Ezt az ellenőrző pontot - számomra döbbenetes - 30 perccel korábban értem el mint tavaly. Úgy hogy akkor 10 percel KORÁBBAN indultam! Azaz rögtön az első szakaszon 40 percet hoztam...
A Pilisi szerpentint könnyedén vettem, már vártam a tetőt mert az mindíg is a kedvenc futós részem volt. Amint felértem meg is indultam VOLNA...de ekkor már keményre állt az izmom, megállított...fel kellett adnom a futást :(
Pilis nyeregről rendeltem egy kis magnéziumot féltávra, bár tudtam utánna is kevés lesz ez a futáshoz inkább csak arra elég hogy ne legyen nagyobb baj. Ezen a szakaszon újabb 15 percet nyertem az erős gyaloglással, mást nem is tudtam, úgyhogy próbáltam tartani a tempót.
Innen mogyiig sok változás nem történt...a Gete mászós, a katlan katlanos volt...szinte sehol sem álltam meg végig próbáltam tartani a (később GPS-el igazolt) 6,1-es mozgás átlagot.
Mogyorósra majdnem kerek 4 óra előnnyel értem be ami igen ígéretes volt a 20 órán belüli teljesítéshez. Rövid (~30 perc:) pihenés után vágtam neki a következő szakasznak ami valahogy szintesebb volt mint amire emlékeztem. A gyomrom is el kezdett vacakolni, a talpam is hólyagosodott.
Pusztamarót után pedig már "untam az egészet" teljesen befordultam...de ezért is jöttem hogy szembenézzek önmagammal...és sikerült 'felállni'...nyomni tovább.
Bányahegy világosban...8 órás rajttal...hmmm...meglepett...nagyon jó érzés volt. A gyomrom azonban nem így vélekedett és már csak az édességeket volt hajlandó megemészteni. Éreztem egyre nehezebben tartom a tempót.
Koldusszálláson még benyaltam egy szendvicset, csodálkoztam milyen könnyedén megy le...aztán ott is maradt..se előre se hátra...innen Somlyóvárig végig hányingerem volt...tovább lassultam...
Somlyóvárnál csak 5 percet engedélyeztem magamnak, megpróbáltam a lehetetlent...a GPS kijelzőt figyelve 6-os fölé vinni az átlagomat...sikerült is a tavakig. Ott - gondoltam leülök 5 percre - felhívtam nővéreméket hogy indulhatnak a célba nemsokára benn leszek. Majd felálltam...és jött a köd...visszaestem az aszfaltra...kivert a víz...leesett a vérnyomásom...6 km-re a végétől kénytelen voltam 30 !!! percet ülni a hidegben (a kabátomon ültem) nem bírtam felállni.
Végül valahogy lenyomtam egy szőlőcukrot és megittam a maradék vizemet. Tudtam ha most nem tudok felállni akkor végleg beállnak az izmaim. Talpon maradtam és elkezdtem bicegni...majd lassan visszatért az erőm és sikerült újra normál tempóval (értsd 5-ös átlag) beballagni a célba.
3:09-kor...így a vége 19:14 lett, bőven a kitűzött időn belül...még úgy is, hogy megborultam a tavaknál.
A kb. idők:
7:55 Csillaghegy 10:01 Hosszúhegy 11:48 Pilis nyereg (a getei időpont most nincs nálam) 15:22 Hegyes kő 16:09 Mogyorósbánya 19:59 Bányahegy 22:06 Koldusszállás 00:19 Somlyóvár 03:09 Szárliget
Nekem most bejött a valaki által itt javasolt Gabi babapopsikenőcs - így a futótop gumírozott pántja nem dörzsölt ki mell alatt. Viszont most hátul lettem sebes a toptól is, meg a futóshort derekától :-( Szerintem ultra távokon ezt szinte lehetetlen megúszni.
Ami jó, hogy egyetlen hólyag sem lett a lábujjaimon :-)
Életem legszebb Százasa volt. Gyönyörű volt az erdő, Koldusszállásig arra is volt energiám, hogy a madárdalt hallgassam, beszélgettem sok régi és új ismerőssel – mi kellhetne még?
T100, röviden: Sikerült, 16:51-gyel. Elégedett vagyok, mert kihoztam magamból, amennyit értelmesnek tartottam. Lehetett volna 50 perccel jobb, ha nem jön közbe néhány apróság (lásd alább), de lehetett volna bőven szintidőn kívül is, ha melegebb az idő. A pontok hangulata, a szervezés tökéletes volt.
Mindez részletesen:
A Nagy-Kevélyig nagyon lazán megyek, mégis 51 perc alatt ott vagyok. Nem is értem, hogy lehet ez, a hőmérsékleten kívül a tiszta és éppen jó páratartalmú levegővel próbálom magamnak megmagyarázni.
A laza menet folytatódik Dorogig: a 10-es úthoz kerek 5:00 alatt érek oda. Alig akarom elhinni. Egy apróság zavar mindössze: a cipőm állandóan telemegy kosszal. Úgy érzem, nem törné fel a lábam, de az "éles" tesztelést inkább nem vállalom: 5-10 kilométerenként megállok kiszórni, ami a 101 km-en 15-20 perc időveszteséget jelent.
A Getére már kényelmesebb tempóban, de még mindig jó állapotban megyek föl.
A Hegyes-kőről túl gyorsan jövök le, kicsit beállnak a lábizmaim. A zsíroskenyeres pont valamennyire helyre tesz, és Mogyorósbányára érve még úgy tervezem, 10 percen belül továbbindulok. Ehelyett szűk félóra lesz a pihenőből. El tudtam volna indulni hamarabb, de a pihenést jobb taktikának érzem. Egy korsó és egy pohár sör lecsúszik közben, és jót tesz, mint mindig.
Pusztamarótra épphogy pontzárás előtt érkezem, ami kissé meglep, mert az időtervem szerint a 16 órás célba érés arányos részénél tartok. Ez kellőképpen motivál arra, hogy továbbra is megfussam a lejtőket.
Bányahegyen kihagyom a gulyást, két tea is bőven sok a gyomromnak.
Egészen Koldusszállásig meglepően jól megy a 9 km/h körüli kocogás, sík úton , alig akarom elhinni, hogy ilyen jó állapotban vannak az izmaim. A gyomrommal kezdenek gondok lenni; úgy érzem, túl sokat ettem a túra elejétől kezdve. Nem súlyos a gond, de már semmi sem ízlik igazán. A korábbi években is Koldusszállástól kellett igazán akaraterő a túrához, idén sincs ez máshogy. A lábammal nincs gond, se merevség, se vízhólyag, de a fáradtság egyre nagyobb, az emelkedőkön látványosan lassulok.
A Szénégetőnél megzavar az irtás: nem veszem észre a letérést. Mire gyanús lesz a dolog, már majdnem újra a kéknél vagyok. Negyedóra veszteség. A fáradtság – és a józan ész – közben győz bennem a fair play szellemével szemben: még az aszfaltúton kérdezi egy srác, hogy velem jöhet-e, mert 12:30-at tervezett és nincs lámpája. Mondom, ha bírja a tempómat, igen, de alkalmazkodni nincs se erőm, se időm. A kékig még nem sokkal marad le (és lámpa nélkül is járható az út) , onnantól nem látom.
Nagyegyházán a pontőröktől tudom meg, hogy – ahogy gondoltam – csatlakozott egy lámpás csapathoz, és Somlyóvár kihagyásával lement. A pont után jön számomra a nap utolsó hibája: a "hármasútnál", ahol a mezőn semmi jelzés nincs, és idén csak két út látható, a jobb oldalit választom. Várom, várom balról az erdőt, aztán elindulok balra le a mezőn. Meg is találom a kéket, de itt is vesztettem öt percet.
Szárligeten a vasúttól kocogás a célig – nem az idő, hanem az "elv" miatt, gratuláció, ismerősök viszontlátása. Asciimo-ék elvisznek a Moszkva térig, onnan taxi hazáig.
Éjjel kettőkor már alszom, és reggel hétkor szinte kipihenten ébredek. Délelőtt azért leginkább csak pihenek, délután beülünk az autóba, és megteszzük az első 500 km-t Brüsszel felé. Nagyon kényelmes szállást találunk. Éjjel izzadok, mint egy ló, szerintem lázas is vagyok, de reggelre újra semmi bajom. Talán így takarítja ki a szervezet a salakanyagokat? Hétfőn újabb 850 km vezetés; amit a szokásosnál kicsit fáradtabban, de távolról sem ön- és közveszélyesen teljesítek. Úgy érzem, a héten már kocogás is lesz valamelyik reggel.
Tényleg jó. Bár nagy melegben nálam is volt kidörszölés, de nekem jobban számít, hogy funkcionáljon is - ellentétben sok másik modellel, ahol a szóösszetétel "tartó" tagja szimbolikus...
van egy hasonló varrás nélküli topom, de nem nagyon hordom túrára, mert nem tart eléggé, futni meg biztos nem lenne alkalmas :( Sajnos nekem szükség van a tartásra, ezért is szeretem egyébként a triumphot, az tart. Táskát meg leginkább a 20l-es horpasztott hálós hátú bringászsákot hordom, de néha még az is kidörzsölt :(
hasonló problámák miatt az utóbbi 4-5 évben csak varrásnélküli, eléggé rugalmas top-jellegű melltartóban túrázok. Egyszer egy nagyon szerencsés vételem volt a Tescoban, Dorina névre hallgató top, 2-t vettem, meg nemrég egy másikat, talán Triumphot, vagy valami ilyesmit. Erre a 3 melltartóra vigyázok, mint a szemem fényére, hétköznap ezeket sosem hordom, csak a vacak drága melltartókat. :D
Ha nem 100D méret kell, szóval igazán nincs súlya a mellnek, akkor érdemes ezt kipróbálni. Hozzáteszem, futáshoz nem nagyon próbáltam, lehet, hogy az "ugrálás" (bocsi) miatt ez annyira nem jön be, mivel nem tartja olyan nagyon feszesen.
Póló fölé melltartó nekem annyira nem szimpi, szinte tutira felgyűrődik valahol, és még rosszabb lesz.
Nyáron leginkább könnyű hátizsákkal vagy hátizsák nélkül megyek, mert a nyári kidörzsi a legrosszabb.
