Alapinformációk elérhetők a Kinizsi Százas hivatalos honlapjáról: www.kinizsi.org. További információ: bakancsos-szurikata.hu/kinizsi/ - Az eddigi Kinizsik áttekintő táblázata A következő, 43. Kinizsi időpontja 2025. május 24. (szombat).
Jó zokni (kinek melyik a jó, próbálgatni kell), valamint túra előtt, sőt akár már előző este is a talp bekenése lanolinnal (gyógyszertárban kapható), utána alvás zokniban.
Gratulálok Oczal, nagyon jó időt mentél, és hajrá a Kazinczyhoz! :)
Nekem most a szokásos Rockenbauer 130 a nyári cél (és azon talán egy magamhoz képest jó időt menni, ha sikerül rá készülnöm), a Kazinczy idén valószínűleg kimarad, bár ki tudja :)
Ez jelenleg a második leggyorsabb teljesítésem, ráadásul csak 18 perccel maradtam el a PB-től. Aminek talán még jobban örülök, hogy az égiek megadták azt, amit az idei mottómban kívántam: olyan simán ment, mint a Sárga 70. Végig élveztem az utat, egyedül a Nagy-Gete - Tokodi pincék szakaszon nem éreztem komfortosnak a lejtőket, illetve Koldusszállás felé néhány km-en tört rám az álmosság. Semmilyen vízhólyag, sérülés nem jött elő.
Nagyon örültem, hogy jópár kedves topictárssal találkoztam: rögtön a Nagy-Kevélyre felfelé Asciimoval. Ő a Kevélyről lefutott, ott megelőzött, de később - immár a Hosszúhegyre felfelé - ismét együtt meneteltünk és dumálgattunk. A kettő közti szakaszon találkoztam CsST-vel is, néhány szót vele is váltottunk. Hosszúhegyen ZE pontőrködött. Felidéztük, hogy 15 éve - mindkettőnk első Kinizsijén - együtt küzdöttünk Koldusszállás felé. Hosszúhegyről lefelé jó barátommal, Reckebbel botlottunk egymásba. Vele az első 3 Kinizsinket csináltuk szó szerint végig együtt. Jó volt vele is nosztalgiázni/röhögni a néhány közösen megtett km alatt. 91 km-nél a templomromnál Sistergőt faggattam arról, hogy lesz-e számára valamikor visszatérés indulóként a K100-ba? A tóvároskerti vasúti átjárónál Oscarral vártuk, hogy váltson át fehérre a lámpa. Az ebédlőben pedig Unicum társaságában próbáltam megenni a levest, ami szerintem idén kimondottan rossz volt.
A részidőim: Hosszúhegy: 2:22 Pilis-nyereg: 4:12 Nagy-Gete: 6:55 Mogyorósbányára: 8:45 Bányahegy: 13:04 Koldusszállás: 15:21 Szent Péter templom romja: 17:09 Cél: 18:26
Kellett ez a viszonylag sima K100 teljesítés, így már van értelme nekivágni a Kazinczy 200 teljes távjának.
Gratulálok minden túratársnak a teljesítéshez! Akinek pedig nem sikerült, annak a feladásig tartó küzdelemhez!
Kedves Sistergő, szeretném itt si megköszönni Neked és Kovalik Máténak is, hogy az ájulásom után gondjaimat viseltétek. Szerencsére nagyobb volt az ijedelem, meg rosszabbul is hangzik. Valójában a célban már semmi bajom nem volt. Elszúrtam az étkezést, ennyi. Még egyszer köszönöm. Oszvald Feri/Vestmann
Nem túl jó formában de annál nagyobb lelkesedéssel vágtam neki az idei túrának. Sikerült a legkorábban rajtolni és meglepetésemre már a Kevélyen légüres térben haladtunk Gyulával. Miután sikeresen lecsúszkáltam Kevély-nyeregből csak élvezni kellett a tökéletes időjárás + talajviszony kombót a túra végéig. Jó tempóban és megállás nélkül faltam a kilómétereket egészen Mogyorósbányáig, Pilis-nyeregben ettem egy pogit menet közben, Dorogon pedig egy mákos búrkifli segített feljutni a Getére. Mogyoróson leültem egy zsíroskenyér elfogyasztásáig, bedobtam 2db magnézium tablettát és már hasítottam is tovább, azaz hasítottam volna de a testem ebben nem volt partner, Öreg-kőhöz már alig húztam fel magam. Szentkútnál púp töltés és tudtam ki kell tartanom Bányhegyig ahol a hosszabb pihenőmet szoktam tartani. Bika-völgyből még épp feljutottam de a pusztamaróti sátortáborban le kellett ülnöm 5 perc pihenőre. Az igazi meglepi azonban az egyházi üdülő környékén jött, hányingerem lett ami még soha nem fordult elő velem túrán. Utána felvilágosítottak, hogy a dupla magnézium tud ilyet okozni, azt is most próbáltam először (nem jött be). Egy szendvics megoldotta a gondot de a tempón sokat nem dobott, így megkértem az arra járó Túratársakat segítsenek feljutni Bányhegyre, 20:00-ra eljött a pihenő ideje. Rendeztem a sorokat és próbáltam világosban eljutni a műútig ami sikerült is. Nem sokkal a kisrét előtt értem utol egy Hölgyet, aki az utat nem ismerte, én nem szerettem volna elfutni a végét, így én voltam a navigátor és Ő adta tempót. Innentől teljesen sima utunk volt a célig, ahol 1:25-kor csekkoltunk a jól megérdemelet jelvényért. Nagyon jól esett a szokottnál hűvösebb végjáték után a forró de eddigi legpocsékabb gulyás, melyet olyan kiválóságok társaságában, mint Oszkár és Oczal fogyaszthattam el.
Elég hosszú utat jártam végig a nagyon sok vízhólyagtól a kevésig, sok mindent próbáltam. A jó hír az, hogy idővel egyre jobb lesz, a láb szokja a terhelést. Régebben én is minden Százas előtt leragasztottam a talppárnát és a sarkamat. Aztán idővel már csak a sarkamat, végül pont a zoknicsere jobb kivitelezése miatt már azt sem. A megfelelően szellőző cipő is segít.
Én videós beszámolóval fogok készülni, addig is röviden:
Nagyon jól éreztem magam, szuper volt minden: az időjárás, a társaság (köszönöm CsST) a hangulat.
6:51-es indulás és kb 21:25-ös menetidő, ami a tavalyi, első százasomhoz képest két órás javulás.
(Nem csak Kinizsiből volt az első százasom, hanem úgy az életemben.... az idei ilyen szempontból az ötödik.)
Ami negatívum és rendkívül lelombozó: kb a Hosszú-hegyi EP-tól éreztem, hogy megint mind a két talpamon alakul valami... a Sárgarigón megtanultam, hogy ez kb. a halállal lesz egyenlő számomra, szóval kissé aggódtam. Az ottani tapasztalatok alapján le volt ragasztva a lábujjam tövétől kb. a talpam közepéig, valamint vettem liner zoknit is. A május elsejei Sárga óta mindössze 23 nap telt el, a bőröm nagyjából regenerálódott, de a jelek szerint nem eléggé.
A cél után "kibontottam" a lábam, és mind a kettőn akkora vérhólyag volt, amilyet én még nem láttam... nem durrant ki (valószínűleg a ragasztásnak és a szerencsémnek köszönhetően), de eléggé elkeserítő, hogy mindent elkövettem, hogy ne legyen gáz és mégis ez lett.
Most gyógyulgat, aztán jön a Gerecse50 június közepén. Ott nem akarom szétgyalázni megint, szóval csak nyugisan semmitől sem zavartatva fogok menni.
Szemezgetek új cipővel is, hátha... (egy jó Altra Lonepeak 9+ szuper lenne, ha valakinek van ezzel a modellel tapasztalata, szívesen olvasnám!)
CsST táblájában 23:35-öt (24 óra-25 perc) vállaltam, ezt teljesítettem, mert hát a k100-on csak 24 órát lehet befizetni. Szerencsémre a bajszéli kocsma 6:00 kor nyit, így kb 3/4 órát egy olyan helyen tölthettem, ahol már megismernek, és van minden, ami kellhet (4 cl szilva és egy korsó soproni).
Fizetősből: Dorogon egy zsíroskenyér (kötelező volt, mert két bejárótúrán is ott voltak a gazdái és megígértem hogy megyek. A Getére gondolva megszokott sört itt ki kellett már hagyni, de majd bepótolom máskor)
Bikavölgy: Hotdogmen hotdogja.
Depó a Vaskapu előtt a villanynyiladék tetejénél és a vértestolnai visszakanyarnál: két kis pilseni és 1x fél liter cola. Sistergő pontjánál egy nagy Pilseni.
A legrosszabb: A Gete lefelé.
Kellemes meglepetés: Tokod felé a kéken a kocka-hegyi piknik. Nagy buli, kevés híja volt, hogy el nem csábultam. A legjobb: a beérkezés, ez felülmúlhatatlan.
Fájdalmak: a szokásos bal talp többször előjött, de a folyadékbevitellel uralható volt, 60-tól bal oldali derékfájás, 75-től a megszokott mindenfájás.
Hiányok: A 8:00 indulás miatt (ez egyébként bejött, nem volt lökdösődés a meg sorban állás a getéről lefelé sem, meg a pontokon sem) meg a nyűgdíjastempó miatt -- hiába raktam ajándékkötözőt a zsákra -- nem találkoztam a megszokott ikonokkal (pl. Asciimo, Oscar, CsST)
Összesítve: Új taktika volt: Kihagyva a dorogi, a mogyorósi, és a bányahegyi hosszabb pihenőt, 5 percnél nem hosszabb megállások, a felmeneteken a szokásos haldoklás, így összesen haladósabb volt mint korábban, viszont 60-70 után nem sikerül visszagyorsulni (mondjuk a kocsma sem nyitott volna sokkal korábban) Most bosszant a COVID. Ha az a kettő nem maradt volna ki, akkor jövőre jönne a huszadik.
Behúzva a hatodik is. Templomromtól már csak sétáltam, együtt örültem a sok leendő első teljesítővel. Baji bicikliúton évtizedek óta nem látott osztálytársammal futottam össze, aki bár futó, most sérülés miatt csak baktatott. Így végignosztalgiáztuk a maradékot szép lassan.
Csodálatos, ideális időjárás, útviszonyok, és túratársak. Idén nem bosszankodtam az idétlen bothasználatok, kíméletlen, lökdösődős előzések miatt. Valahogy az volt az érzésem (leszámítva persze egy-két esetet), felkészült volt mindenki, aki Mogyorósról továbbindult.
A legszélesebb sárga, feliratos szalagot tettem fel, ennek ellenére sajnos csak alig találkoztam topictárssal.
Rajtban Sanyival, természetesen Vestmannal is.
És akkor ami nem tetszett.
A szokott helyen Dorogon némi étel-ital vásárlás, majd Mogyin nagyobb pihenő. Itt leesett állal néztem az árakat. Nem kótelező persze az Ep-n vásárolni, de ez azért durván túlárazott volt....
Vestmannal együtt ügettünk ki a célból a vonathoz, kb. 300 m múlva jött szembe egy meglehetősen kétségbeesett induló, aki a célt kereste. 7:55-kor rajtolt, mi 7:53-kor igazítottuk útba. Elkezdett futni, bár szerintem ő sem sok esélyt adott magának. Azért 1-2 perccel kicsúszni.....
Gratulálok minden indulónak, és aki valamilyen formában részt vett a túra szervezésében. Végig élveztem ezt az egy csodálatos napot/éjszakát.
Vestmannak külön a tartalmas beszélgetést, jövőre is elnézhetnél errefelé Sopronból:-)
Gratula a teljesítéshez. Szerintem kb. 16:30 -17:00 óra körüli idő lehet benned.
Ha a nicknevedben a 87 a születési időd, akkor van egy jó hírem. Hamarabb fogod elhagyni a fölösleges dolgok cipelését, mint ahogy az erőd fog csökkenni az évek múlásával. Pl. első privát Iszinikemen csak csokiból több mint egy kilót vittem haza.
Ahogy csökkent az erőm, K100-on, Mátrabércen (felkészülés helyett) a hátizsák súlyát lőttem be, amivel még tudom teljesíteni a távot. Addig pakoltam kifele belőle, amíg nem ment 8-7-6 kg alá csomagom.
Piszok nagy szerencsénk volt! És most arra kell magamat fejben trenírozni, hogy nem lesz mindig ennyire könnyű.
7:01-es indulást sikerült összehozni, így ment a tülekedés a Pilis-tetőig. Ott kocogtam, ott pihentem ott ettem, ahová beterveztem. Sajnos teli töltöttem a camelbaget Trézsi-kútnál és túl sok extra kajával készültem így a szerpentinnek kb 14 kilós pakkal mentem neki. Ezt és a kocogást megérezte a bal térdem és nyitott egy groupchat-et, amit elnevezett fájdalomnak. 4:40 alatt jutottam el a Pilis-nyeregig. Már itt egy fél órás előnyöm volt. Nem akartam nagyon megnyomni, csak egy biztonságos idő tartalékot gyűjteni az éjjeli és hajnali szenvedésre, aminek eljövetelében biztos voltam. 3-4 km/órás átlag vízhólyagok, ízületi fájdalmak, fáradtság miatt...
Kétágú-hegyről lefelé csatlakozott a groupchat-hez a jobb térd. Enyhe rettegés lett úrrá rajtam, tudván, hogy mire számíthatok később. Kesztölc-Dorog szakaszt megkocogtam nagyrészt, pláne, mikor vitt két Alföldi futó lendülete előttem. És akkor úgy 36 környékén az egyik lábujjkörmöm felvételt kért a beszélgetésbe. Vettem rá egy pillantást, de nagy vészt még nem láttam. Ilyen köröm probléma velem még soha nem volt. Persze új cipő és elmulasztott pedikűr. A probléma kezelését a Nagy-Getére hagytam. Ádám nevű túratárssal vidáman fellépdeltünk a hegyre, be is kéretszkedtem a reggeli fuvarjába. A körmöm feléig gyanús volt, minden létező irányból ragasztgattam és bizakodtam. A Nagy-Gete tényleg egy szemét! De lefelé! Bekövetkezett, amitől tartottam, a kínok kínját éltem át minden egyes lépéssel. Ugye először a nagy meredek köves, aztán a golftól - a medicin labdáig méretezett bokatörő kövek, végül le a Tokodi pincék felé. Ahol lehetett hátrálva mentem - úgy nem fájt. Ha a térdeimen múlik, itt már hazafelé tartottunk volna valamilyen járművön, de szerencsére ebben a kérdésben nem volt döntési joguk. Úgy terveztem, hogy Mogyorósbányáig két óra alatt eljutok, na ahhoz hozzájött még háromnegyed óra. Tisztességgel nekiálltam pusztítani a hadtápot, hogy ne a hátamon kelljen cipelni, megittam az este lefagyasztott leves alapelvet bekaptam egy fél ibuprofent és bekentem a térdem egy sporttárs dilklofenák géljével. Kicsit elmacskásodva indultam neki a dombnak, de a tetejére visszamelegedtem és a cukor is elkezdet beütni. Ádám egy szakaszon beért egy kicsit újra együtt talpaltunk, Péliföldszentkereszten rá töltöttem a zsákomra a trézsin töltöttből még több, mint egy liter volt, így kettőig egészítettem ki. Innentől jó tempóban haladtam. Megleptem magam egy hot doggal és egy nullás sörrel.
Nagyjából egy időben mászhattunk fel Smith W.-vel a Gerecse oldalán gyönyörű vörös fényben pompáztak az elvirágzott medvehagymák. Felvettem a tempót egy hármas csapattal, gyorsabban mentek, mint magamba mentem volna és nem volt kedvem a fejlámpát előhalászni - nekik végül igen. Nem vagyok egy Akbar admirális, de Bányahegyi hívogató fényeit meglátva felkiáltottam, hogy ez csapda! A ponyva lakmuszpapírként ragasztott magához. Tea, óra töltés, felöltözés, talpaimon megelőző hotspot ragasztás, étkezés, energia ital, még egy fél algoflex és a tervezett 15 perces pihenőből 35 lett, pedig nem lustálkodtam. Amint a szemetem kidobtam, elkezdett rázni a hideg - gyűlölöm -, gyorsan pulcsi föl és irány Koldusszállás! Sajnos a rossz bokám kihűlt, Vértestolnánál melegedett csak be én meg a pulcsiba, de már nem akartam megállni. Amikor már szentül meg voltam győződve, hogy tíz percen belül Koldusszállás, hát jött a pofon a táblán, hogy még 2,5 km. Frissen futva se lenne tíz perc... Lassan, de nem nehezen eljött a lejtő is és az újabb csapda helyzet (0:06), itt már csak egy teát engedtem meg magamnak. Mivel már odafelé éreztem, hogy ötig biztosan beérek, de a négy se irreális, vérszemet kaptam. Eddig a pontig nagyon fegyelmezetten etettem és itattam magam, most már csak inkább nasikat ettem a szendvics falatkák helyett, hogy a cukor szint megmaradjon. Kicsit több, mint két óra alatt a végső ellenőrző pontra értem (2:18), ellenőriztem a hotspotokat, még kezelhető méretű vízhólyagok voltak. A lejtő kegyetlenül fájt a térdeimnek, de nem ért váratlanul. A baji síkon kocogás, a templom 3:15-öt mutatott. Végül kényelmesen 3:46-ra (20:45) beértem az első Kinizsimen a célba!
Sok mindenre számítottam előzetesen, de arra nem, hogy percekig a könnyeimmel küszködtem a kitűzőm kézbevételétől a leves szürcsölésén át a célfotóig. Nem a fájdalom, vagy büszkeség könnyei voltak, hanem eufória. Már ezért az érzésért megérte!
Azt hittem, hogy sokkal szenvedősebb lesz. Persze, ha melegebb lett volna a kidörzsölődés problémát okozott volna. Vagy azt eső. Még az optimista tervemnél is több mint egy órával jobban mentem. Nem hajtottam ki magam, csak annyira mentem, amennyire vitt a lábam. Előzetesen nem hittem, hogy még 70 után is 5 km/óra körüli tempót fogok tudni tartani. A körmöm még megvan, úgy néz ki nem lesz baja, lehet, hogy segített a leragasztás. A bal bokám be van dagadva, terhelni nem tudom, de ez mindig így van, mióta egyszer kinyírtam - majd egy ortopédus egyszer megnézi.
Túl sok ételt vittem és az időjáráshoz képest túl sok vizet. Öt kilót lehetne még faragni a terhen. Viszont az, hogy normál nagy szendvicseket négybe (három-négy falat méret) vágtam és 4 km-ként azt, vagy gyümölcsöt/műzliszeletet/sós rágcsát ettem, nagyon bevált, ahogy a fagyasztott leves és gyümölcs turmix is.
Sajnálom, hogy nem láttam mást ajándékkötöző szalaggal, de találkozunk még a túrán! És innen is köszönöm Ádám apjának a hajnali fuvart!
Valahogy eljutottam én is a célig, így már 8 hivatalos teljesítésem van.
Címszavakban:
-végül 7:33kor rajtoltam el, pedig később szerettem volna, csak nagyon fáztam.. :)
-szerencse, hogy....:
kifogyott a vizem Dorogon és be kellett mennem egy boltba, kb, 1,5 percet elidőzve ezzel
hogy piros lámpát kaptam a vasúti átjáróban, további 1,5 percet elidőzve
hogy Tokod felé mentem a kék sávon a Gete után, mert szerettem volna megmosni az arcom, ez nem volt több 1 percnél..
....így együtt sétáltam fel a pontőrökkel a Hegyes kő oldalába és nem maradt ki a pecsét.. :D Legalább 10-15 ember elhaladt már ekkor a pontnál és nem kaptak pecsétet.
-egy szerencsétlen túratársnak én közöltem a rossz hírt Kősziklára felérve.. (ott értem utol, elmondtam volna neki előbb is.. :D)
-Mogyorósbányán megkívántam a levest, ezzel megpecsételve a sorsomat Bányahegyig, ennél lassabban csak a csigák mentek szombaton..
-lemerült az órám Bányahegy után, így a célidőm kérdéses.. A Kinizsis "tracker" pont a célidőt nem mutatja.
-Templomromnál leültem pár percre, hogy elfogyasszam a Snickerst amit az utolsó szakaszra tartogattam. A lábaim jó 10 percig nem indultak újra.
Kb. 22:09 vagy 22:10-kor értem a célba, ezt onnan tudom, hogy telefonáltam egyet miután megkaptam a levesjegyet, telefon szerint 22:11-kor. Az időm így 14:36 vagy 14:37.
Nekem megvan az ötödik teljesítés 19:40 alatt. Minimális futással sikerült összehozni, mert 2 hete összeszedtem egy vádli sérülést, de érdekes módon az elején még jócskán jelentkező fájdalom az utolsó 20-25 km-re elmúlt, ott már inkább a combjaim és a hátam fájt amit arra fogok, hogy megpróbáltam a terhelést áttenni a botokra és a comjaimra.
A végén nagyon hideg volt, úgy bekergetett a célba, mint tavaly a megázás. :)
Gratulálok Smith W. és jó volt személyesen találkozni, beszélgetni kicsit :)
Az időjárás és a talajviszonyok valóban csaknem tökéletesek voltak idén, az éjszakai hideggel sem volt gond, egy pulóver elég volt nekem is meg hogy folyamatosan mozgásban voltam :)
Közben megtaláltam a táblázatomat is az eddigi Kinizsi Százasaimról (és Iszinikekről), ez volt ha minden igaz a 42. alkalom hogy valamelyik irányban végigjártam a távot :)
Tizedik alkalommal is sikerült teljesíteni a túrát, így megkaptam az ezért járó pólót is a célban. Előzetesen volt némi fenntartásom a talajviszonyokkal kapcsolatban, de alapvetően több futást terveztem az eddigiekhez képest, és ez össze is jött, nagyjából 70 km-ig tudtam ehhez igazodni. Persze alapvetően a lejtők megfutásáról van szó, de pár sík részen is belekocogtam. Kicsivel 10 órán belül értem Mogyorósbányára, de itt is csak annyit tartózkodtam, amíg megettem a levest. Jóval később sötétedett rám mint általában szokott, új élmény volt látni a naplementét a Gerecse oldalában.
Koldusszállásig nagyjából a szokásos tempóban haladtam, amiben segítségemre volt, hogy Vértestolna után hosszabb beszélgetést folytattam egy túratárssal a magyar labdarúgásról. A Koldusszállástól a baji vadászházig terjedő szakasz most is lassan telt el, de igyekeztem minél gyorsabban haladni. Még sötétben értem be a célba.
CsST-vel az ürömi műút után találkoztam először, aztán a célban és a metrón is, ahol pár szót tudtunk váltani. Suvlajjal hosszabban is tudtam beszélgetni a Hosszú-hegyre menet, majd Bánya-hegyen. Asciimoval a rajtban és célnál is összefutottam.
Azt gondolom, hogy szinte tökéletes volt az időjárás, a nap is csak a Pilisben sütött egy kicsit, és pár percig Hegyes-kő előtt, de alapvetően végig borult volt az idő. A sár egyáltalán nem volt vészes, a Kevély-nyereg után volt nagyobb, de erre azért lehetett számítani. Az éjszaka kifejezetten hideg volt, bár nekem elég volt végig a pulóver.
Egyúttal gratulálok minden teljesítőnek, és azoknak is, akik megpróbálták, de valamiért nem jött össze nekik.
Gratulálok én is mindenkinek, a szintidőn belül célba érőknek és azoknak is, akik küzdöttek, de valamiért nem sikerült végigjárniuk a távot.
Sikerült nekem is a zsinórban 17. teljesítés, 21:34 alatt. Most hirtelen nincs előttem a korábbi teljesítéseim táblázata, de úgy hiszem hogy ez az átlagosnál jobb időim közé tartozik, az egyszeri 18 órán belüli időmet kivéve általában szintidőkihasználósabb voltam.
Igyekszem majd írni egy bővebb beszámolót is néhány gondolattal, tanulsággal, jó volt többekkel is találkozni innen a topikból és persze sok "nem topiklakóval" is, és külön köszönöm a társaságot Zsoltnak, akivel egy táv egy jó részén együtt haladtunk.
Még annyit, hogy ahhoz képest, hogy szinte alig készültem (az Iszinik óta nem is volt komolyabb túrám, egyszer sétáltam el Nagykovácsiba még április elején (30 km), meg egy rövid, szűk fél órás kocogásom volt a Kinizsi előtti héten), szóval inkább rutinból hoztam, de most jóval kevésbé szenvedtem meg, mint párszor korábban, és magamhoz képest az időm sem lett rossz.
A tavalyinál amúgy jóval kedvezőbbek voltak a körülmények, nem volt eső, és sár is alig.
21:13 (ez a teljesítési arány), 18:43 (egy órát javítottam a PB-n), Vértestolnai műút világosban, 60-ig remekül ment, 60-76 között egyre nagyobb kínlódás, majd feltámadás. Szuper volt, mint mindig. És volt szerencsém a Hegyes-kő - Kőszikla szakaszt az immár 40-szeres teljesítő Vajda Zoltánnal megtenni.
Nagy nehezen sikerült újra belépnem... Ébresztő beállítva, bringa felmálházva. Holnap-holnapután ügyesek legyetek!
K100 ajánlásaim:
Felszerelés:Lehetőleg könnyű csomag. A súly hosszabb távon megöl.
Pár dolgot megemlítek: tartalék zokni, leukoplaszt, zsíros krém, papírzsepi (WC-re is). Kaja, innivaló ne fogyjon el, de a normális mennyiség többszörösét vétek cipelni.
Lúdtalp 24963-as hozzászólása alapján: Próbálj egy egyensúlyt felépíteni a szenvedésben, és érezd a (verseny) túra örökkévalóságát!
- Ne résztávozz! Hegyre olyan tempót válassz, aminél nem kell megállnod pihenni! (A folyamatos haladás a leggyorsabb.)
- Amikor először úgy érzed, hogy vége, már nem bírsz menni, akkor általában további 50% távra vagy képes. Elsőbálozóként lehetőleg akkor is menj végig, ha kicsúsznál a szintidőből. Akkor a táv
már meg lesz, csak az időn kell javítani.
- Az elején a tömeg miatt elkaphat a gépszíj. Arra is gondolj, hogy Bányahegy fele is hasonló tempóban tudsz majd haladni?
- Ha rossz a térded, akkor a Kevélyről való lerohanással megalapozhatod a túra feladását. Itt 5-7 percet nyerhetsz, nem ezen fog múlni. Megéri kockáztatni?
- Trézsi forrásnál lehetőleg tankolj fel annyit, amennyivel Kesztölcig eljutsz.
- Pilis-nyeregnél lehetőleg ne állj meg vásárolni! Ha hosszú a sor az sok percbe kerülhet. Itt érdemes elővenni a kaját, és menet közben (!!!) enni.
- Kesztölcön az ?Akácos utcában? (jobb oldalon figyeld a slagot. Gyerekek szoktak vizet adni.
- A Getétől nem kell félni. Egyszer el fog fogyni. Ha lefele most is futsz és rossz a térded, akkor a Tokodi pincéknél jó esélyed van a feladásra.
- A Tokodi pince utáni meredek emelkedőn ne siess, azzal csak veszítesz!!! Engedd el az időt! Ha felértél Mogyorósbányáig az "elvesztegetett" idő többszörösét is behozhatod.
- Mogyorósbányánál ne keseredj el az időterv miatt, a túra második fele gyorsabb.
- Mogyorósbányán érdemes hosszabb 30-40 perces pihenőt tartani.Legalábbis amíg a Kakukkban volt a pont, addig így volt. ?Esetleg zoknicsere? Ne vigyél sok vizet, Pélinél lesz víz.
- Péliföldszentkereszt forrás. Legközelebbi biztos vízvételi hely Bányahegy. - Vértestolna után ne lepődj meg! Koldusszállás jóval messzebb van mint gondoltad. Állj be egy "vonatba" és - ha száraz idő volt akkor - szívd a port. Ha az előtted levő minden lépésnél
kolompol a fémbögréjével az jó, akkor nem fogsz elaludni menet közben.
- Koldusszállásnál a hamus tea is finom lesz. Lemossa a fogakra rakódott port. Ha 10-15 percnél tovább maradsz, akkor nehéz/fájdalmas lehet az elindulás.
- Koldusszállás után (4km-re) amikor elkezd bukni lefele az út kanyarodj le balra! Innen 500, a víznyelőtől 100 méterre figyelj a 90 fokos jobbra való letérésre! Innen 9 km múlva
szép időt, sor-talanságot és könnyű teljesítést kívánok mindannyiótoknak!
Idén nem indulok. Mostanában úgy érzem, ár-értékben (nem anyagiakra gondolok) nekem többet adnak a rövidebb 40-60km-es túrák. De biztosan megyek majd még, a K100-at nem lehet csak úgy abbahagyni :)
A lista (képként) kattintással nagyítható.