Keresés

Részletes keresés

zozo.1982 Creative Commons License 3 órája 0 0 60793
Előzmény: Simulacrum (60792)
Simulacrum Creative Commons License 3 órája -1 0 60792

Ezekről pontosan hol lehet információt kapni, mert honlapot nem találtam hozzá?

Előzmény: Garofano (60790)
asciimo Creative Commons License 6 órája 0 1 60791

"Bruck an der Moor"

Jo lesz az Bruck an der Mur-nak is. Amugy szep magyar neve is van a folyonak, ugy hivjak hogy Mura.

 

"Megfordult a fejemben 2-3 napos téli magashegyi túra"

ha egyedül vagy, inkabb varjal majusig, meg akkor is lehet eleg ho odafent.

 

" egy fadobozos telefonra amin keresztül a településen és környezetében fekvő turisztikailag nagyobb (Mönichkirchen is láthatóan a turisztikából él) helyeket lehetett hívni, méghozzá valószínűleg ingyen, mert se tarifát nem láttam, se pénzbedobónyílást"

Jo ötlet, eszembe se jutna fizetni erte. Hiszen Te vagy a Vendeg, Neked teszek meg mindent mint szallasado, hogy aztan nalam fizesd ki a szallast. (ez a gondolkodas a Szolgaltatasrol kicsit maskepp van Ausztriaban mint Magyarorszagon...)

Ha tovabbjössz az uton nyugatnak, latsz meg jobb dolgokat is. (pl a 12-es kepeden levö utat elfelejtheted :) ) Eleg regi megoldas ez a fadobozos telefon. A legtöbb helyen mar fenykep,szolgaltataslista is van a szallasokrol, es egy piros/zöld LED jelzi hogy szabad vagy sem.

 

 

 

 

Előzmény: V43 1279 (60788)
Garofano Creative Commons License 19 órája 0 1 60790

A kecskeméti Természet Házában január 31-én 18:00 órától "Transzpireneusok trekking" címmel, február 14-én pedig az Alföldi Kéktúráról tartanak előadást. (OFF: Hobobobo mi a januárira készülünk menni, ha belefér időben esetleg összefuthatnánk :) )

annyi baj legyen Creative Commons License 21 órája 0 0 60789

"És jusztis megyünk kékezni még a télen Káld környékére, szóval mi is ellene megyünk a statisztikának :D"

Helyes :)
(az emailedből is kikövetkeztettem, hogy jöttök erre mostanában, de olyan felemásan érkezett meg, mondat közepén félbehagyva :D)

Előzmény: olahtamas (60782)
V43 1279 Creative Commons License 21 órája -1 1 60788

Zentralalpen:  Krumbach-Mönichkirchen

 

Ismét egyedül vágtam neki, az idő/távolság/közlekedés miatt csak 18 km-es távnak, amely az utolsó „kirohanós” , egy napos Zentral túrám volt. Mönichkirchen után már magashegységben (Alpok keleti vége) folytatódik a túra, várom már, hogy mehessek arrafelé, de erre legalább 2017. májusáig várnom kell. Megfordult a fejemben 2-3 napos téli magashegyi túra (az egyik innen felfele, a másik ötlet meg Bruck an der Moor előtt lett volna egy két napos), de egyrészt a nagyon rossz közlekedés,  másrészt a téli hideg idő és a szállásról történt vissza nem jelzés miatt ezt elvetettem. Helyette inkább csináltam egy kis DDK-t.

Na de vissza a lényeghez: szokásos itthonról elérhető első vonatokkal mentem Bécsújhelyig, majd onnan Edlitz-Grimmenstein-ig. Itt buszra váltottam, Krumbachból 11 óra előtt pár perccel tudtam elindulni. Ezúttal már világosban is láttam a főutcát és az adventi naptárat. Egy jobbkanyar után egy hangulatos tóban tanyázó kacsákat tisztességesen megetettem a zsákomban lévő elemózsiával, majd folytattam az utamat. A városból kivezető szakasz nem volt valami érdekfeszítő, pár régebbi ház (skanzen-féleség) volt a szokásostól de eltérő, de az itt szokásos rendkívül rendezett portákra még így, a 150. kilométernél is sikerül időről-időre rácsodálkoznom. Egy nagy lejtő után már az Unterhaus nevű településrészen jártam, majd ezt is elhagytam hamarosan és erdei, emelkedős szakasszal folytattam az utat.

 

1. Edlitz-Grimmenstein Bahnhof

2. adventi naptár ezúttal világosban Krumbach-ban

3. kacsaetetés ON

4. Krumbach vége

 

Az aszfaltos út a krumbach-i kastényhoz vezetett fel, a kis ösvény a közelében haladt, pár perc szuszogtató lépések után felértem az aszfaltos út egy felső részére, itt sorompóval zárt földútra tértem rá. Szép magas fék és fenyők között vezetett az utam, egy kis forrást is kereszteztem. Az viszont fel sem tűnt, hogy a piros-fehér-piros jelet felváltották a fehér-piros-fehér jelek (hiába, sokadik koránkelésem volt abban az időszakban), de ebből végül nem lett semmi gond, mert belecsatlakozott a Zentral-ba, sőt még a szebb úton is jöttem. Feichten nevű házacska csoporthoz érkeztem, majd egy jobbossal felfele indult az aszfaltos út, hogy egy 200 méter méter után elkanyarodjon balra, itt jobbra mentem le, immáron keréknyomra. Az elágazásnál hangulatos ház állt, megszokott módon mindenféle kerítés nélkül. A keréknyom bevitt az erdőbe, majd újabb néhány házat érintettem, majd újra erdő szakasz következett. Itt az új túracipő kidörzsölte a sarkam, egy sebtapasszal orvosoltam a dolgot majd tovább mentem a szép erdei szakaszon. Az erdőből ismét kibukkanva, már látható volt a közigazgatásilag Zöbern-hez tartozó Pichl falu. Némi lejtő következett, majd balról, egy ház mögül csatlakozott be az alpannonia nevű túraútvonal (Fischbach-Kőszeg), ami a Zentral-ral együtt halad egészen az Alpl hágóig. Nem sokkal később be is értem a hangulatos faluba és a buszmegállóban meglepő módon tapasztaltam, hogy még emberi időben, délre oda lehet érni Magyarországról is, persze csak hétköznap. Ha egyszer folytatom az alpannonia-t akkor jó lesz kiindulásnak.

 

 

5. a helytelen, de szebb úton Feichten előtt

6. kilátásféleség alakulóban

7. fenyves

8. Pichl

9. érkezik az alpannonia, innen nézve jobbról

10. kis kápolna Pichl "központjában"

 

Innentől aszfaltos úton mentem a következő faluig, Schlag-ig. Útközben egy bácsi éppen vadászlest javított az út szélén megállt kocsija mellől. Schlag határában egy szép kastély ált, a kerítésen belül az egyik fára egy sárga lámpa volt rögzítve, a rendeltetésére nem sikerült rájönnöm. Beérve a faluba, a tűzoltószertárnál jobbra tértem le (velem szemben két ló táplálkozott a nekik rendszeresített etetőből egy társas lakóház udvarán) és néhány ház után magam mögött is hagytam a települést. Az út kicsivel rosszabb minőségűre váltott, az egyik kanyar belső felén valaki egy elakadásjelző háromszöget felejtett ott. Az út emelkedett, és az emelkedés tetőpontján egy kis elágazásban balra kellett fordulni. Már hallható volt a közeli autópálya hangja, nemsokára át is keltem rajta, majd a túloldalán egy kis emelkedő következett. Az emelkedő elejénél volt egy kis pihenőhely két paddal egy asztallal és egy Mária képpel. Itt megpihentem egy kicsit, ettem egy keveset, szerencsére jól álltam az idővel. Egy nem túl messzi háznál a lakója kint söprögetett, a kutyája szabadon volt engedve és alkalmi pihenőhelyemre remekül rálátott így hol ugatva, hol ugatva és közelebb jőve borzolta a múltkori krumbach-i eset után még ez irányban nem kevésbé paprikás hangulatomat. 10-15 perc után folytattam az utamat felfelé, egy idő után a szintnek köszönhetően értékelhető kilátásban volt részem. Mivel domb tetején voltam, itt már beköszöntött a téli idő: köd, jeges fenyőágak és hófoltok kísértek innentől egészen Mönichkirchen-ig. Érintettem az aznapi utolsó kis házcsoportot, az egyik udvarán érdekes sziklakert-szerűséget láttam, különböző kis játék állatokkal. Nemsokára elfogyott az aszfalt és innentől már földúton és ösvényeken mentem tovább a téli, javarészt fenyvesekből álló szép erdőben.

 

 

11. schlag-i kastély

12. szokatlanul kockás út az autópályánál

13. kilátás a párás időben délkelet felé

14. apróságokkal feldobott sziklakert

15-18. nagyon tetszett ez a rész, a táblás kép címe: Célirányosan!

 

Az összefüggő erdő egy nagyobb tarvágásban ért véget, az ösvény is nagyobb jeges részek lettek hirtelen. Kiértem egy szélesebb földútra ami pár 10 méter után elágazásba torkollott. Egészen közelről hallottam egy kis ér csobogását, meg akartam nézni: sikeresen meg is találtam, ugyanis a jobb lábam sikeresen belecsúszott a fű alatt rejtőző kis vízfolyásba, így a túra utolsó 2 km-ét vizes lábbal tettem meg. Megmásztam egy dombot, majd annak a túloldalán a házak előtt balra egy kis kitérőre lett volna lehetőség, de a ködös miatt semmit nem láttam volna, így továbbmentem. Itt már megérkeztem Mönichkirchen-be, kiérve a főúthoz feljebb sétáltam, majd a település üdvözlő táblájától balra eső emeletes épületben üzemelő vendéglőbe léptem be pecsételési céllal. A Zentral és az alpannonia füzetbe is sikeresen kaptam pecsétet, cserébe meghallgathattam a „józan” román munkások bugyuta kérdéseit meg hadoválásait. A büdös cigarettájuk szaga az orromba el is kísért a buszmegállóig.

 

19. tarvágás

20. a végére egy kis hó is jutott a jó 900 méteres magasságban

21. Mönichkirchen, háttérben balra a pecsételőhely

 

Még volt egy jó negyed órám a buszig kifújni magamat. A megálló kis faépületébe egy magyar szemmel teljesen szokatlan készülékre lettem figyelmes: egy fadobozos telefonra amin keresztül a településen és környezetében fekvő turisztikailag nagyobb (Mönichkirchen is láthatóan a turisztikából él) helyeket lehetett hívni, méghozzá valószínűleg ingyen, mert se tarifát nem láttam, se pénzbedobónyílást. A busz befordult a központ felé, így összeszedtem magam és pár perc múlva be is futott a megállóba. 2,2 euróér vitt le a Aspanba az állomásra. Itt a váróterem radiátorára raktam száradni a zoknijaimat és a cipőimet, így mezítláb ültem a váróteremben, lehet ez beszédtéma volt később a helyiek között. Itt az jutott eszembe, hogy tipikusan olyan népség területén járok akik inkább kicsengetik a fél eurót a budira, minthogy elmenjenek egy közeli fához elvégezni a kisebb dolgukat. Nem ebben a helyzetben voltam most, de a lényeg talán érthető így is. Szóval ezek alapján szokatlan lehetett szerény személyem látványa ebben az állapotban számukra. Nemsokára érkezett egy Desiro motorkocsis vonat Fehring irányából, meg is indultak kifelé az emberek. Mondom biztosan összezár a másikkal ami korábban érkezett Bécsújhelyből és ketten viszik tovább az utasokat. Hát nem. Megmondom őszintén nem böngésztem át alaposan a menetrendet, mert az érkező vonat gyorsjáratként ment tovább, amit meg én néztem ki vonat (Bécsújhelyből frissen érkezett és ezzel zárt össze a már állomáson álló motorkocsi, így valóban dupla egységgel mentem tovább) az meg mindenhol megállt Bécsújhelyig. Na de sebaj, ezzel sem maradtam le semmiről. Bécsújhelyről a megszokott soproni és győri átszállásokkal értem haza.

 

22. telefon a megállóban

23. Aspang állomás Desiroval

 

Folyt. köv. tovább majd jó időben, terveim szerint nagy zsákkal.

annyi baj legyen Creative Commons License 21 órája 0 2 60787

Ziu9, ha jól emlékszem, igaz?
Alkalomra, és kilométerre is aug., okt, júl. a sorrended:


Október vége kimagasló minden évben, 2015-ben okt. 24-e volt a csúcs, 242 felhasználó rögzített túrát arra a napra. 2016-ban egy héttel később indultak neki sokan, 189-en.

Előzmény: timetable (60784)
hobo-bobo Creative Commons License 21 órája -1 0 60786

Van választék másból is, jó pár gyermek jelvény mellett számozott "nagy" kéktúrás is van most:

 

1977-ben kiadott OKT jelvény

Turista jelvény - Országos Kék-Túra M.T.Sz. sorszámos - Vatera.hu

 

Úttörő Kék Túra Kőszeg Kemeneshát Ritka - Vatera.hu

 

 

 

 

hobo-bobo Creative Commons License 21 órája -1 0 60785

Wenzel Péter mondta hogy 3x verték már újra a Kohászok útja jelvényt, nekem ebből kétféle van meg, ez a harmadik, a legelső veret első után verete:

 

Kohászok útja, turista jelvény - Vatera.hu

 

Még mindig olcsóbb mint lejárni. :-) 

 

 a legelső és a legújabb, a Vaterán található a kettő közti példány

 

Mivel 500 db-ot vertek belőlük alkalmanként ezért nagyjából kb 1500-nál valamivel kevesebb teljesítője lehet a túrának, 1964 óta.

Lehetne több is...

 

timetable Creative Commons License 22 órája 0 0 60784

Október esetében miért is cáfolna rá? A különbség abban van a tavaszi szüneti időszakkal, hogy ott a húsvét "nagyobb" ünnep, így nem egyfajta hosszú hétvégének tekinti a többség, mint az októberi ünnepnapokat ha úgy esnek, ezért nincs kiugró adat a tavaszi idényben. A legerősebb hónapok a statisztika szerint a 10.,8.,6. Nálam a sorrend így alakult: 8.,10.,7. (bár én nem alkalomra, hanem megtett kilométerre számoltam ki). 

Előzmény: Torgyi1 (60777)
hobo-bobo Creative Commons License 22 órája 0 0 60783

Bár túrának nem nevezném, csupán sétának, de egyetértek.

Mi is összekötöttük a kellemeset a hasznossal.

 Szerintem láttalak... :-)

 Prédikálószék a felkelő nap fényében

 virágozzék ezer virág! :-)

 Zsiványok sziklája... nekem mindig olyan érzésem van itt hogy ez egy nagyon régen lakott és elhagyott település helye

 sokfelé járkálok erdőkben, de amit a jég a Pilisben művelt pár éve még mindig megdöbbent, és ilyenkor lombmentes időszakban nagyon látszik még mindig az óriási pusztítás

 

Előzmény: olahtamas (60782)
olahtamas Creative Commons License 23 órája 0 3 60782

Télen inkább csak a kéktúra az, amit nehezebb összelogisztikázni a rövid nappalok miatt, és a közlekedés sem annyira kiszámítható.

Valamint a sátrazást is kevesebben vállalják, egy két elvetemült kivételével :)

Ettől még szeretünk télen túrázni!

pl. aki most hétvégén nem túrázott az bizony sajnálhatja, hiszen ritka az ilyen szép idő.

Mi is felugrottunk szombaton a Csóványosra kukucskálni a Tátrát, vasárnap meg Kemencéről felsétáltunk Holló-kőre, és csodaszép túráink voltak!

És jusztis megyünk kékezni még a télen Káld környékére, szóval mi is ellene megyünk a statisztikának :D

Előzmény: annyi baj legyen (60765)
hobo-bobo Creative Commons License 25 órája -1 0 60781

95. § (1)121 Az erdőgazdálkodó a megjelölt turistautat, a bejelentett lovaglóutat vagy a járműközlekedésre kijelölt utat érintő korlátozást köteles minden alkalommal az erdészeti hatóságnak előzetesen bejelenteni.

 

96. § Az erdő látogatásának korlátozását a helyben szokásos módon kell kihirdetni, valamint figyelmeztető táblák kihelyezésével gondoskodni kell a megfelelő tájékoztatásról.

 

Alig tartják be ezeket a jogszabályokat, aztán meg megy a rémüldözés. 

A lentebb említett német vadásznak sem volt igaza, engem biztosan nem rázott volna le annyival, még akkor sem ha józan megfontolásból nem megyek tovább.

 

 

 

Előzmény: tibszlb (60780)
tibszlb Creative Commons License 26 órája -1 0 60780

A téli tespedés után (bár én egy hete már voltam a Bakonyban egy teljesítménytúrán) év-kezdésként egy kicsi, izgalommentes túrát terveztünk a párommal. Tényleg könnyű volt....

Zircről átbuszoztunk Borzavárra azzal, hogy visszasétálunk a kéken. Már Zircen is sok túrázót láttam, de téves volt az a megállapításom, hogy "... én még életemben ennyi kéktúrázóval nem találkoztam". Mint kiderül, (Bakonybélből elrajtoló) teljesítménytúrázók előzgettek bennünket.

Már majdnem Zircre értünk, amikor egy furcsa puskás, a turistaút mellett álldogáló emberrel találkoztunk. Mi ugyan köszöntünk, de nem hallottuk, hogy visszaköszönt volna, de mást sem mondott. Amikor kicsit később kiabálást, és puskaropogást hallottunk, azzal nyugtattam magunkat, hogy biztosan paintballoznak, és az adrenalin szint növelése érdekében kiabálnak ennyire. Aztán a puskaropogás már olyan volt, mint egy szovjet háborús filmben, már én se vettem viccesnek a dolgot, főleg amikor megláttuk a jobbról, a Zirc-Borzavár országút felől közeledő, csatárláncban haladó, kiabáló embereket, rájöttünk, hogy egy hajtóvadászatba csöppentünk. A hozzánk legközelebbi vadász is megrémülhetett, rohant oda hozzánk a "Van még bent valaki?" kérdéssel. Közöltem vele, hogy mi ugyan csak magányos harcosok vagyunk, de gyaníthatóan jönnek még mögöttünk teljesítménytúrázók, a mobiltelefonja után kapkodott. Nőm közbevetésére (nem kellett volna a vadászat tényét valahol kitáblázni?) a "Mi bejelentettük a rendőrségen (a nagyvadas hajtóvadászatot)" volt a válasz.

Ezt követően persze szedtük a lábainkat, a következő pihenőnknél 3 icipicit rémült teljesítménytúrázó ért be bennünket.

Hát ez volt a mi tegnapi izgalommentes túránk.

maszogep74 Creative Commons License 28 órája -1 0 60779

...egyébként én is sokat áldoztam már fel a turistáskodás oltárán... :D

https://goo.gl/photos/2ZqLwZamvHWu6T3P7

Torgyi1 Creative Commons License 2 napja -1 2 60778

Ősszel mindig előre félek a kínai katicáktól. Amikor szép az idő, az erdőszéleken nagy rajokban jelennek meg, beleszállnak az ember szájába, szemébe, fülébe, és kegyetlenül büdösek. Nem harapnak nagyot, csak finoman rágcsálják az ember bőrét, de kellemetlenek.

Most december elején futottunk bele vadászokba, Kondorfa és Ivánc között, egy némettel beszéltünk, a térképről fogalma sem volt, azt mondta, menjünk el, ahonnan jöttünk, de attól a helytől minél messzebbre. Tábla nem volt, tájékoztatást senki nem adott. Ezért aztán az erdőn keresztül vágva kimentünk az aszfaltra, úgy mentünk tovább, Hegyhátszentmártont kihagytuk. Nagyon kellemetlen, mert az ember utazik 2-3 száz kilométert, aztán félni kell, hogy a seggembe lőnek.

Előzmény: Simulacrum (60776)
Torgyi1 Creative Commons License 2 napja 0 0 60777

Köszönöm szépen!

Ez viszont teljesen rácáfol arra, hogy a tanítási szünetekkel összefüggésben állna a túrázási hajlandóság.

Előzmény: annyi baj legyen (60772)
Simulacrum Creative Commons License 2 napja -1 1 60776

Részemről is a nyár a "legtúrásabb". Nekem az ősszel a vadászatok a bajom. Ahogy más is írta, hosszú utazás után elég rosszul érezném magam, ha belefutnék egy lezárt szakaszba. Sajnos már volt ilyen, nem bejelentett külföldi vadászok voltak. Azt mondták, ha kedves az életünk nem menjünk arra. :(

Előzmény: Torgyi1 (60769)
garass Creative Commons License 2 napja 0 3 60775

Én azért nem temetném még ezt az utat. A jelzésfelújítási tervünk szerint 2018-ban az útvonal felújítást nyer, ha lesz rá központi akarat. Akik nosztalgiázni akarnak, még mintegy másfél évük van ennek bejárására. Azt követően már az új jelzésrendszer szerint lesz jelezve.

Ami a jelvényszerző mozgalmat illeti, az elsősorban a kereslet, érdeklődés függvénye. Ezt mi nem szeretnénk megszüntetni, ezért is kerül sor az útvonal felújítására.

Előzmény: hobo-bobo (60767)
maszogep74 Creative Commons License 2 napja 0 0 60774

:/ Clear cache után már én is látom... 

Előzmény: Jesper Olsen (60773)
Jesper Olsen Creative Commons License 2 napja 0 0 60773
Előzmény: maszogep74 (60770)
annyi baj legyen Creative Commons License 2 napja -1 2 60772

"vagy olyat, hogy bizonyos régiókat évszaktól függően elhanyagolunk."

Évszaktól függetlenül vannak hanyagolva ezek a régiók, azaz sokan elkezdik a kéktúrát, és ezeket a részeket nem, vagy csak időben nagyon elnyújtva teszik meg, ezért van két-háromszoros különbség a top30-hoz képest.

"A túranapok hónapok szerinti elemzése is érdekes volna. Létezik valahol ilyesmi?"


Előzmény: Torgyi1 (60769)
akárkibárki Creative Commons License 2 napja 0 0 60771

Igazán csinálhattál volna képet a kutyusokról is...:)

Előzmény: V43 1279 (60764)
maszogep74 Creative Commons License 2 napja 0 0 60770

Reggelre eltűnt a tegnap esti hozzászólásom :/

 

Szóval tegnap Tés körül sétáltunk, aki hétvégén erre jön, sok hóra és még több jégre számítson.

 

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1332137756831903.1073741973.100001070733098&type=1&l=2c8d47ac2d

Torgyi1 Creative Commons License 2 napja 0 0 60769

Elgondolkodtató, de nem vagyok benne biztos, hogy ennek alapján tehetünk-e olyan megállapításokat, hogy "nem szeretünk télen túrázni", vagy olyat, hogy bizonyos régiókat évszaktól függően elhanyagolunk.

Egy túrás akkor megy, amikor "viszket a talpa" és/vagy amikor van 1-2 szabad napja. A szabad napok a legtöbbször a tanítási szünetekhez kötődne a legtöbb esetben, így az én esetemben a legtöbb túrával töltött nap a nyárra esik annak ellenére, hogy a telet jobban szeretem. És valljuk be, azért olyan elvetemült túrázóból kevés van, aki hozzánk hasonlóan minden évben Szilveszter napján túrázik, és Újév napján hajnalban útnak indul...

Október előttem kicsit rejtélyes: sokszor akkorra esik az őszi szünet...

Mivel az OKT szakaszait most egymás utáni sorrendben és egy irányban járom, esetemben egy régió évszakhoz való kötődése a kezdet időpontjától, és túra teljesítésének fogától függ. Gondolom, rajtam kívül kevesen találnak ki maguknak ilyen teljesítési szabályokat, bár az első bejárásom során a sorrendet praktikus szempontok szerint határoztam meg.

A túranapok hónapok szerinti elemzése is érdekes volna. Létezik valahol ilyesmi?

Előzmény: annyi baj legyen (60765)
V43 1279 Creative Commons License 2 napja -1 0 60768

Jaja, olvastam, jó kis beszámoló! :)

Előzmény: hobo-bobo (60767)
hobo-bobo Creative Commons License 2 napja -1 0 60767

A Partizán túra egy múltbéli túra, szerintem nem is létezik már sokáig mint mozgalom, de ne legyen igazam!

Ennek megfelelően én úgy tekintettem rá mint egy turista-történeti emlékút, és ennek megfelelően egyáltalán nem lehangolónak, sokkal inkább érdekesnek, izgalmasnak találtam, nagyon jót túráztunk ezen a 20 kilométeren nyáron Tavaszi Széllel:

 

"...Ezek a táblák, a régi-régi piros jelzések, az olykor benőtt utak mind-mind erősítették bennünk azt az érzést, hogy ez az útvonal bizony már picit talán a múlté, a '70-es évek turista-romantikája köszönt vissza szinte minden percben, minden öregebb fáról. 
Ami egykoron ennek a túrának az ideológiáját adta, az egykoron járt, ma már benőtt utak, a térképen jelölt, de már nem létező épületek, a régi, szétnőtt piros jelzések mind mind a turistaság hőskorának az elmúlását hirdették számunkra. Örültünk hogy még, egy pillanatra részünk lehetett benne. Egy letűnőben lévő korszak utolsó mozzanatait csíptük meg..."

 

Partizán túra 2016. szeptember 4.

viewArticle

 

konfartibi Partizán-túra című albuma az Indafotón

 

 

 

Előzmény: V43 1279 (60766)
V43 1279 Creative Commons License 2 napja -1 0 60766

Kohász befejezéséről majd akarok egyet írni. Igen, mindkét túra végen találkoztam/találkoztunk Wenzel Péterrel akitől személyesen vettem/vettük át a jelvény(ek)t. Nagyon rendes volt, hogy kijött mindkétszer. Ő említette nekem az Északi zöldet, kérdeztem itt is, de nincsen senkinek sem meg az igazolófüzet elektronikusan.

 

A Partizánon még vadásztak amikor arra jártunk, így nem akartam emiatt erőltetni a beszámolót. A Cinókás orom környékén eléggé elhanyagolt az út.

 

Igen, meg Palina környékén a többit is. Elég lehangolóan néznek azok ki :/

A tó viszont szépen be volt fagyva. Szépen nyugodtan végigértünk volna, ha nincs a csúszás a vadászat miatt, onnantól megint lehetett rohanni.

Előzmény: hobo-bobo (60763)
annyi baj legyen Creative Commons License 2 napja -1 3 60765

Egy kis statisztika vízuálás:
1061 túrázó 23776 túranapjának elemzése alapján a 30 legkevésbé járt okt szakasz még mindig az észak-keleti régióban található, összefüggő terület Sátoraljaújhely, és Mályinka között, illetve a nyugati országrészben Káld, és Sümeg között.

A leglátogatottabb területek sem okoznak meglepetést, a főváros környéki területek dominálnak, a balatoni tanúhegyek, a Mátra és meglepetésemre a Vértes egy rövid szakasza fért be a TOP30-ba.

A következő grafikon is a várható adatokat mutatja, nem szeretünk télen túrázni:


Illetve TI nem szerettek, én igen :)





V43 1279 Creative Commons License 2 napja -1 2 60764

Zentralalpen: Hochwolkersdorf-Krumbach

 

Hajnali első és másik két személyvonattal történt végigutazás után Bécsújhelyen találtam magamat. Volt itt egy kis idő körbenézni a patentul felújított állomáson aminek a költsége állítólag annyi volt mint a győri állomás felújításáé. Amikor ezt meghallottam csak annyit kérdeztem, hogy a győri állomás fel van újítva? Na, de vissza a túrához: ismét 5,5 euróért utaztam Bécsújhelytől a legutóbbi túra végpontjához, ami a mostaninak egyben kiindulópontját jelentő Hochwolkersdorf-ba. A buszról leszállva hozzá is láttam a 24 km-es útnak.  Nem volt sok hátra a faluból, hamar a végére értem. Tulajdonképpen egészen Hollenthon-ig aszfalton mentem, pár nagyobb és pár kisebb falut érintve, dombos környezetben. Hochwolkersdorf után közvetlenül az első bukkanóról láttam meg a Wiesmath-hoz tartozó Annaberg kápolnáját, az addig vezető úton jobb kézre is érintettem egy pár házból álló területet, majd kanyargós és egyre emelkedős terepen érkeztem meg Annaberg-re. Itt szép felvésű és korrekt kivitelű házak tömkelegével találkoztam. A dombról, ahol a kápolna fekszik, leereszkedtem és egyből a kis városban találtam magamat. Főterén egy nagy oszlopon különböző kis rajzos szimbólumok voltak, Gántra emlékeztetett.

 

1. a 800 éves Hochwolkersdorf-ot nemsokára elhagyva

2. első bukkanóról látszó Annaberg kápolnája

3. terepviszonyok

4. az előbbi kápolna közelről

5.-6. Wiesmath táblája és az oszlop különböző szimbólumokkal

 

Nem túl sokáig tartott az út a házak között, ismét nyílt terepre értem és egy elágazásnál jobbra fordultam. A következő kis falucska Geretschlag volt, ahol ismét döbbentem láttam, hogy mennyire nem zárkóznak el nyugati szomszédjaink: két ház közötti kocsibejáró, kerítés nincs és a ház végében lévő teleüveges terasz-szerű részen lehetett látni ahogyan egy hölgy étkezik, de máshol is (pl. Jois-ban) láttam már ilyesmit. Szóval nem semmi ez a látásmód a magyarhoz képest. Nem nagy távolságot tettem meg a következő városig, Hollenthonig, ahol pecsételnem kellett. A templommal szemközt lévő bolt osztott nyitvatartásban működik, kora délután nincsen nyitva. Egy bank feliratát láttam, de sok élettel nem találkoztam, ezen kívül egy másik helyen is próbálkoztam volna, de zárva volt. Az idő most is kényes téma volt, ahogy ezeknek az egy napos megyek-jövök jellegű túráknak a nagy részén. Ezért túl sok időt nem akartam erre szánni, de mégis kell az igazolás miatt. Visszamentem a zárva tartó bolt melletti tűzoltószertárhoz ahol éppen sikerült elcsípnem egy nénit, aki pecsétet nem tudott adni, de sok német nyelvű bölcselettel látott el, amiből sokat nem értettem. Annyit sikerült kihámoznom a mondanivalójából, hogy menjek be a polgármesteri hivatalba ami a bankkal egy épületben van. Megköszönve a tanácsot közelítettem a zárva lévőnek  vélt épülethez, de előtte benéztem mögé, hátha ott is be tudok menni. A nagy ház mögött az egyik ablakon benézve láttam, hogy egy fodrászüzlet, bekopogtam az ablakon és mondták, hogy oké, csak elöl jöjjek be. Úgy is tettem, két mosolygós fiatal leányzó volt bent az üzletben és egy játszósarok mellett meg is kaptam a lenyomatot. Kifelé haladva nem direkt sikerült felrúgnom egy játékot. Kilépve az utcára folytattam a túrát, a kis város végén ért véget az egybefüggő aszfaltos szakasz, itt le kellett térni az útról egy lejtős ösvényre.

 

7. Geretschlag-ot elhagyva

8. Hollenthon központja

9. 5 km/h, de amikor először odaértem 7-et mutatott, de azt már nem sikerült előcsalogatni újra :)

 

Némi jelzésbeli hiányosságokból adódó hezitálás után elindultam lefele az alig látható keréknyomon (aszfalton továbbhaladva is ki tudtam volna ugyanoda érni, de kerülő lett volna). A nyom egy elhanyagolt ösvényben folytatódott, kidőlt fákon át kellett verekednem magam, majd barna falevelekkel borított ösvényen értem be a következő kis épületegyütteshez,  mely Spratzau névre hallgatott. Itt sem időztem sokáig mert a jelek hamar újra az erdőbe tereltek egy hangulatos patakon átkelve. Az erdő szép volt, sok-sok fenyővel. Némi szint legyőzése után értem fel egy nyílt magaslatra (útszéli kereszt) ahonnan ismét aszfalton mentem tovább ezúttal már egy Obereck nevezetű helyen (itt láttam 2-3 elhanyagolt épületet, ez nagyon ritkának számít). Elmentem egy érdekes kinézetű kis kápolna mellett, majd folyamatos lejtéssel érkeztem egy elágazáshoz mely már ismét erdőben feküdt. Jobbra fordultam a szintén aszfaltos útra amely Thal felé vezetett. Az út mellett patak csörgedezett, idilli hangulatot adva ezzel a helynek. Pár száz méter után be is értem Thal-ba, mely egy völgyben terül el, szép környezetben. Nekem tetszett. Éppen a hátralévő utat számolgattam amikor elővettem az igazolófüzetet leelenőrizni, hogy biztos nem kell-e pecsételni itt. Akkor jött a feketeleves: a fejemben lévő 6 helyett még 9 km-re voltam Krumbach városától és erre műveletre nem egészen 2 órám maradt! A pánikhangulat egy pillanat alatt végigfutott rajtam és gyorsabbra vettem a lépteimet a Thal-ból kivezető nem túl jól jelzett úton a domboldalban. Közben a rá-ránéztem a fénykepezőmön lévő térképekre, amikből nem volt már annyira aggasztó a helyzet, de azért mennem kellett rendesen.

 

 

10. Spratzau előtt az ösvényen

11.-12. Spratzau, egy fa fészeren Zentral-os tábla

13.-14. Felfelé a fenyveses erdőben

15.-16. Obereck és kápolnája

17. Thal előtti hangulatos rész

18. Thal, már elhagyása után

 

Thal utáni dombon ismét pár ház állt, innentől ismét aszfalton mentem. Sietősen lépkedtem a naplementében. Az út is mintha játszott volna velem, mert elláttam egy darabig, de aztán jött egy jó nagy szerpentin. Nemsokára elértem az a helyet ahol egy másik útra való becsatlakozásnál V alakban kellett volna haladnom, némi kerülővel, de én fogtam és lecsaptam keresztbe át a másik útra. Szerencsére a megfagyott föld miatt nem volt maradandó a szántóföldi tartózkodás. Kiérve a másik útra, immáron az előzőhöz képest szinte ellenkezőleg haladva, értem el Strass-t (innen még 6 km Krumbach és volt egy bő órám ra) látótávolságra, ahol ismét jobbra kellett volna mennem az elágazásban, itt is lecsaptam egy keveset a háromszögből: nem mentem ki a kereszteződésig hanem egyből a lenti útra tértem rá. Innentől végig folyamatos lejtés volt a következő kis falucskáig, Tiefenbach-ig. Az egyik dombtetőn lévő háznál kerítés híján a kutyák pofátlan módon leszöktek ugatva a háztól a domboldal feléig. Nem voltak különösebben megtermett jószágok, de azért akkor sem kéne ezt…akkor még nem sejtettem hogy a következő történés bevezetője lesz ez. Elhagyva az aznapi sokadik kis falucskát, megelégedve vettem tudomásul, hogy utolértem magam és már nem kifejezetten van veszélybe a kiszemelt utolsó busz hazafele. Egy kis dombra kellett felmászni aminek a tetején ismét házak álltak (Krumbach külterülete), a félhomályban viszont egy aggasztó körülmény kezdett kibontakozni: nagyjából tőlem 150 méterre az aszfaltos út egy balos útcsatlakozásánál egy németjuhász színvilágú és egy kuvasz kutya kezdett felém jönni, előbbi ugatva…jobbra tértem be a fűbe az útról egy ház felé ahol égtek a lámpák (végső esetben ordítottam volna egy hangos Hilfe!-t) az első dög megáll tőlem pár méterre és ugatott…odadobtam neki az egyik szendvicsemet és otthagytam.  Közben a kuvasz is odaért, csendben szemlélte az eseményeket. Elhaladtam mellette, közben nem néztem hátra. Néhány méter múlva hátra pillantottam, és a tarka kutya, akiről azt hittem a néhai kajámat eszi, látom hogy ismét fut felém és a kuvasz is követi csendben. Na ekkor már nem játszottam tovább, begyorsítottam, átvágtam az aszfaltos út és a füves rét közötti árkon (mögöttem hallom az ugatást), rá az útra és sprint lefelé. Egy jó 150 métert futottam a lejtőben, visszanéztem és füleltem, de szerencsére sikerül leráznom a dögöket. Pár lépés múlva meg is jelent előttem a Krumbach tábla, jó fél órával a busz előtt. Szóval nem derült ki, hogy a minimális útvonal rövidítés nélkül elértem volna-e a buszt. Lesétáltam a központba egy az utcán aminek bal oldalán patak folyt, még néhány sötétben készített képre is volt idő. A főutcán  egy pékségben kaptam pecsételést a füzetembe, majd elmentem a buszmegállóig.

 

 

19. megy le a nap

20. a fagyos föld közepén az egyik elágazásnál

21. alakul a tájkép

22. Tiefenbach előtt, a szemközti dombon lévő háztól jöttek le a kutyák egy darabig

23. Tiefenbach

24. Krumbach előtt, nemsokára jöttek a kutyák

25.-26. Krumbach tábla és az utána rögtön lévő osztrák "nemzeti" tehén

27. -28. Krumbach főutcája és egy szép adventi naptár

 

Itt elsőre nem találtam meg a neten talált járatot, mivel menetrendváltás után voltam egy nappal, így nehezen, de elképzelhetőnek tartottam, hogy nem cserélték még ki a menetrendi lapokat. Átmentem a túloldali megállóba, de ott még valószínűtlenebb volt az úti célom, így visszatértem az eredeti, általam helyesnek tartott irányhoz. Némi silabizálás után megtaláltam az időpontot amit kerestem. Megnyugodva ültem le a padra, nemsokára odaért egy idősebb ember akinek a cigijét önként lehetett szipákolnom…az érkező üres buszra ketten szálltunk fel, ám a dohányos nem jött el végig. Én Edlitz-Grimmenstein vasútállomásig buszoztam 3,3 euróért. Az állomáson volt egy kis időm, arrafele az a szabály, hogy nincsen jegykiadó automata az állomáson, hanem a vonaton lévő automatából kell jegyet venni, amit meg is csinálnak! Jött is a Desiro motorkocsi időben, amivel szintén pontosan érkeztem Bécsújhelyre. Itt pár percen belül volt csatlakozás Sopron felé (pont az a vonat amivel a legutóbb majdnem mentem, de elértem éppen az előtte lévőt). Soprontól Győrig IC-n utaztam, onnan pedig személyvonattal tértem haza.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!