Keresés

Részletes keresés

timetable Creative Commons License 4 napja -1 1 76854

Én meg nem vinnék sátrat, inkább bevackolnék a tető alá. :)

Hangulatos hely, valószínűnek tartom hogy esténként járnak is ki ide szalonnát sütni, kocsival elég közel fel lehet jönni.

Előzmény: jzp2107 (76853)
jzp2107 Creative Commons License 4 napja 0 0 76853

hinnye, ide elég jól be tudnék olvadni a zöld sátrammal :-)

Előzmény: hadidoki (76852)
hadidoki Creative Commons License 4 napja -2 1 76852

Most jut eszembe, hogy 2011 áprilisában, én már jártam a Pásztor-forrásnál. (Aztán azóta már máskor is.) Így írtam akkor róla:

"Itt a Pásztor-forrásnál összefutó utak találkozásánál egy csodálatos tisztás található, tűzrakóval, esőházzal, pihenővel. A szikrázó naptól átvilágított kristálytiszta levegő telis-tele volt élettel, pillangókkal, apró rovarokkal, fenséges illatokkal… Ez maga volt a csoda! Reggeliztem egy kiadósat, közben ittam magamba a varázslatos hangulatot."

 

Szóval szép hely! (Legalábbis akkor így volt.)

Előzmény: jzp2107 (76851)
jzp2107 Creative Commons License 5 napja 0 1 76851

köszi

 

tudom hogy nem szoktál, de a Pásztor-forrásnál kétszer is említetted a sátrazókat, megjegyeztem :-)

 

Előzmény: Leadfoot (76848)
hadidoki Creative Commons License 5 napja -2 4 76850

És akkor lássuk a harmadik napot:

 

 

Közép-Dunántúli Piros

Mór - Iszkaszentgyörgy

 

 

2024. 03. 07.  csütörtök       Reggel nem volt felhőtlen az ég, de át-átsötütt rajta a nap. Az éjszaka megélénkült szél volt csupán egy picit zavaró. Elvégeztem a reggeli pakolást, megettem a szokásos induló csokimat, s nekivágtam a folytatásnak.    

            Mire feleszméltem már el is értem Iszkaszentgyörgyöt a temető közelében. Elsétáltam a Grófi sírkert felé, megcsodáltam a szokatlanul nagy templomot, majd tettem egy kitérőt a sportközpontnak kialakított régi kőbánya felé.

  

             Miután a Patkó presszónál elvégeztem a bélyegzést, átszelve a falut az Amadé-kastély felé vettem az irányt. A látványos épületegyüttes ma egy iskolát, egy magán kastélyt és még egy csomó kihasználatlan épületet foglal magába. Sajnos az egyik utóbbinak, a közelmúltban beszakadt a teteje. Remélem, mihamarabb megjavítják, kár lenne érte! 

 

Bár többször jártam már itt, most is élvezettel jártam be a kastély kertjét. Még az íves lépcsőn is felmentem bekukucskálni az emeleti nagyterembe. Egészen rendben van, jó hangulatú díszterme lehet az iskolának.

A második világháború idején 1944. tavaszától októberig itt működött a finn nagykövetség. Azóta is sok segítséget kapunk tőlük a kastély fenntartására. Miután kigyönyörködtem magam, a park felé indultam tovább.

            Ezt is szépen rendben tartják, ottlétem alatt is többen indultak szerszámokkal munkájukra. A régi patak medre ugyan már ki van száradva, de a látványos régi kőhidak még mindig hűségesen kötik össze a partokat. A közelben egy kőpiramis is található, bár én most inkább a kőasztal felé vettem az irányt.

  

           Ezen a környéken kezdett feltűnni, hogy észak felöl egyre elkeseredettebben kezd elborulni az ég, mintha nem tudná, hogy esőmentes időt ígértek a meteorológusok. Még annyi időm maradt, hogy a domb tetején megkeressem a GCISZA geoládát, de mire a Csillaghegyi-kilátóhoz értem, már szakadt az eső. Felmentem a kilátóba, ahol a tető védett ugyan az esőtől, de a látvány elkeserített: észak felől egyre sötétebb, elkeserítőbb felhők közeledtek, s lassan már az eddig világosabb, déli eget is elborították. 

 

             Nem sok értelmét láttam tovább erőltetni a dolgot, hisz szabad vagyok, ingyen utazom! Gyors menettel visszatértem a faluba. Itt a busz érkezéséig éppen meg tudtam reggelizni, majd a busszal Fehérvárra, s onnan vonattal haza.

Erre a napra összesen csupán 8 km jutott, de jól döntöttem az esővel kapcsolatban. Azóta is folyamatosan borongós, esős idő van, sokat kellett volna várnom a napsütésre.

Így jártam!  

Előzmény: hadidoki (76849)
hadidoki Creative Commons License 6 napja -2 3 76849

Jöjjön a második nap:

 

Közép-Dunántúli Piros

Mór - Iszkaszentgyörgy

 

 

2024. 03. 06.  szerda      Alig tudtam kivárni, hogy kivilágosodjon, s gyorsan ki is másztam a hálózsákból. Jó hideg volt, de mozogva el lehetett viselni. Összecsomagoltam, megettem az induló müzlimet, s neki is vágtam a mai napnak. 

            Éppen csak elindultam, amikor visszanéztem: a már kicsit párás távolban, a fák rései között még látszott a megkapó hangulatú Hamuház. Szép volt ez a reggel!

Később feltűnt az Úttörő-forrás, lementem a mélyedésbe, de a kiszáradt forrás katasztrofális állapotú. Kár érte! Kicsit őszies hangulatú, ligetes erdőben haladtam tovább. A fák tavalyi száraz levelei, még fent voltak az ágakon. 

  

            Hamarosan, egy nagy rét szélén kereszteztem egy aszfaltos utat, majd nem sokára már a Bükkös-árok nehezen járható völgyébe értem. Ismerve a környéket azt is jól tudtam, hogy ez csak a bemelegítő az ezt követő Burok-völgyhöz.   

Néhány évvel ezelőtti emlékeimhez híven most is egybefüggő medvehagyma-mező borította a völgy alját, de ha lehet még több kidőlt fa akadályozta a haladást. Bár lehet, hogy a „nagyzsákos üzemmód” miatt éreztem így, de az biztos, hogy jelentősen lecsökkent a tempóm, s alig hittem, hogy ma még túljutok ezen a szakaszon. Persze, közben a csodálatos helyek láttán repesett a szívem a gyönyörűségtől. Mindenesetre azt nem lehet mondani, hogy nincs különleges hangulata az itteni tájnak.     

     

             Végül elértem az első és egyben az utolsó választási lehetőséget ahol ki lehet kapaszkodni a völgytalpról, s nem vacilláltam. Döntésemben szerepet játszott az is, hogy ezen az oldalvölgyön még sohasem mentem fel, viszont a Burok-völgy alsó szakaszát már többször bejártam.

 

              Az oldalvölgy alján lévő vízmosás ékesen jelzi, hogy itt időnként hatalmas mennyiségű víz zúdulhat lefelé. A hatalmas kimosott sziklák a víz elképzelhetetlen erejét mutatják. Feljebb, az eddigi néhány szállal szemben, egy meglepően dús, csodálatos hóvirág-mezőt találtam. Még feljebb, szinte alpesi jellegű meredekségbe kezdett az ösvény, s bár rövid volt, annál élvezetesebb.

             Felérve a völgy peremére, gyökeresen megváltozott a táj jellege. Egy szikes, ligetes fennsík vett körül, ahol az eddigiekkel ellentétben széles látómező fogadott. A napfényben sétálva csak fokozta hangulatomat, hogy itt pillantottam meg idén először tavaszi héricset. Végre haladni is lehetett, így hamarosan elértem a közeli, kedves, barátságos Isztimért. Kihasználtam a falu adta lehetőségeket: vettem vizet, elkészítettem a mai meleg levesemet, és békésem megebédeltem.  

             Felfrissülve folytattam utamat a nem igazán különleges országúton, melyről csak 4 km-rel később Guttamási után tértem le. A kicsit dombosabb terepen, végre erdőben tudtam haladni. Közben elrendeztem az ide telepített Fehérvárcsurgói bélyegzést, majd észrevettem az egykori bauxitbánya külszíni fejtését. Jó volt ez a változás, mert már kezdett egyhangúvá válni a baktatás. Megcsodáltam a csupasz sziklák maradványait… látványos tájsebek ezek a régi bányák!

             Egyszer csak ijedten konstatáltam, hogy  egy szőlőpincés, lakott területre értem.

-Hol fogok itt éjszakázni, ha már itt is házak vannak? – gondoltam, mikor egy régebb óta fiatal férfi kedvesen érdeklődött utam mikéntje felöl. Elmondtam, hogy második napja vagyok úton, és Eplény a cél, mire ő gratulált, és szerencsés utat kívánt. Jólesett a kedvessége, s mire ismét aggódni kezdtem volna, már látszott is, hogy van még egy fenyőerdővel borított domb a falu előtt. Nem is bántam a fenyvest, mert ez legalább némileg megfogja az egyre élénkebben fújó szelet.

       

 

            Kerestem egy ideális helyet tábornak, még egy ülőkének használható farönk is volt mellette, s a gondosan előkészített talajon felvertem a sátrat. Kényelmesen megvacsoráztam, és elraktam magam másnapra. A tegnapihoz hasonlóan, ma is majdnem 23 km-t haladtam. Ma kevésbé volt hideg, s a hosszú sötétséggel sem volt gondom, kellően fáradt voltam már a nyugodt alváshoz. Ez az éjszaka is békésen telt.

Előzmény: hadidoki (76847)
Leadfoot Creative Commons License 6 napja -1 1 76848

Szia, igen, stimmel az azonosításod. :)

 

Nekem sátrazós tapasztalatom nincs, de azt mondom, indulj nyugodtan, mert bőven van erre alkalmas hely. Az is, amiről szó volt Jánosipuszta mellett (ld. a csatolt képet). Van pár épület kicsit arrébb, de az nem sok vizet zavar. Mikor arra jártam, vízmentes volt a terület, bár völgyről van szó.

 

A Lóri szerintem abszolút alkalmas ilyesmire. Kulturált a környék, a kulcsosház mellett ki van alakítva egy kis udvar padokkal, asztalokkal. És elenyésző az esély arra, hogy valaki legyen a házban.

 

A 66-os környékén nem jut eszembe így hirtelen hely. A keleti, Sikonda felé eső oldalon a közeli birtok területén keresztül vezet a zöld, szerintem ott nem opció a sátrazás. A másik oldalon pedig szinte azonnal kezdődik a domboldal, és a 66-os út is elég forgalmas, szóval zajos is lenne.

 

A Pista bácsi pihenője tényleg nem ideális helyszín, közel van a lapisi nagykanyar parkolója is, szóval ott azért lehet forgalom. Esetleg ha elindulsz onnan a sárga +-on befelé, pár száz méterre van egy szimpatikus tisztás, ha jól emlékszem.

A Darázs-kút így fejből nincs meg, de majd nyitva tartom a szemem. Remélem, mihamarabb letudom ezt a szakaszt.

 

Előzmény: jzp2107 (76846)
hadidoki Creative Commons License 2024.03.11 -2 9 76847

Közeledik a tavasz, kezdődnek a túrák, beszámolók! Múlt héten én a KDP folytatásába vágtam bele, felemás sikerrel. Fogadjátok szeretettel az első nap leírását!

 

Közép-Dunántúli Piros

Mór - Iszkaszentgyörgy

 

 

2024. 03. 05.  kedd      Idéntől komoly változás történt az életemben. Elmúltam 65 éves, s így már ingyen utazom az országban. (Ha már megállítani nem tudom az időt, legalább kihasználom előnyeit!) Az első lehetőségnél neki is vágtam a KDP folytatásának. Reggel 9 óra körül érkezett a vonatom a móri állomásra, és kértem egy bélyegzést a szolgálattevő vasutastól. Adott is készségesen, s közben érdeklődve kérdezett a túramozgalom felöl.  

           Kifelé a bekötő úton mellém szegődött egy szerencsétlen ember, aki 10…15 s-al késte le a fehérvári vonatot, s így most volt két üres órája. Hát mondta rendesen, de legalább kijött, s így nem kapott gutaütést. A nagyútnál elköszöntünk egymástól, s én jobbra fordulva neki is vágtam a túrának.

          Hamar túljutottam az aszfaltos szakaszon, majd ráfordultam egy dombtetőre vezető földútra. Innen, a kicsit ködös levegő ellenére, szép kilátás nyílt a mögöttem hagyott város két távoli templomtornyára. Hangulatos volt ezen a távolba látó dombon ballagni, aztán később egy jobb kanyart követően fásabb, ligetesebb szakasz következett.        

  

         Szép napfényes, bár hűvösebb időt ígértek erre a hétre, ezért is mertem belevágni ebbe az útba. A fák tövében sok helyen ibolya virult, néha lepke röppent, sok fa már virágba is borult. Néhol ibolya illat lengte be az erő alját. A természet jó 2..3 héttel előrébb járt már, mint a naptár, s én élvezettel szívtam magamba az idei év első komolyabb túrájának hangulatát. Úgy terveztem, hogy 5 nap alatt Eplényig megyek, …de ne vágjunk az események elébe!        

 

            Érintve egy aszfaltos utat, jobbról elhagytam egy kis tavat, s egy viselhető emelkedő tetején egy létrás kerítéshez értem. Valahol itt láttam egy kidöntött fán egy fantasztikus taplógombát, pár száz méterrel később a kijáratnál pedig egy „őzlábat”  …na nem gombát, hanem egy olyan őzlábat amihez valamikor egy őz is tartozott, de mostanra már csak a láb maradt.

 

           Hamarosan dél felé fordult az út, s mivel délfelé járt az idő, Mecsértelepen le is ültem ebédelni a bolt bejáratánál lévő padra. Ebéd közben vettem észre, hogy van itt egy bélyegző, és ekkor döbbentem rá, hogy itt bélyegezni is kell. Bizony véletlenül lefelejtettem a tervezéskor a track-ről ezt a bélyegzőhelyet, s így majdnem el is felejtkeztem róla. De minden jó, ha a vége jó: hamarosan friss erővel s friss bélyeg lenyomattal már a falu utáni kerülő utat jártam.

           Szép, bár egy kicsit kevésbé jellemző út vezetett itt felfelé a hegyre. Ezen a környéken tesz a  jelzés egy jó nagy kerülőt, amit simán le lehetett vágni egy rövidítéssel. Ki is használtam a lehetőséget s hamarosan már a kisgyóni bélyegző helyét jelezte a GPS-em. 

           Beérve a faluba, s követve a kiírást megkerestem a nyomós kutat, ahol feltankoltam vízzel. Kedves emlékek kerítettek hatalmukba, hisz 2004-ben az OKT bejárása közben itt, a Gyöngyvirág kulcsosházban kaptam kedves fogadtatást, bélyegzést, és egy jóleső ebédet is Südy Pétertől és csapatától. A kedves faluban most is sétáltam egy rövidet, majd a kis tavat is megcsodáltam. 

           Kapaszkodóval folytatódott innen a túra, gyakorlatilag egészen a Hamuházig, bár én egy kicsit megcifráztam. 

  

Az eleivel ösvényen vezető út hamarosan elérte a hegyre vezető aszfaltos-murvás utat, melynek egyenletes emelkedése könnyebb haladást biztosított. (A kemény talaj hátrányáról most ne beszéljünk!) Ezen az úton a védett geológiai feltárásig mentem, ahol tettem egy letérést az ammonites „csigák” felé. Érdemes volt ezt a kicsiny szintvesztést beáldozni a látványos sziklák, a hangulatos pihenőház, és a meghitt erdei szentély megtekintésére. Még a közeli GCSTB geoládát is levadásztam.        

 

     

             Visszakapaszkodva a murvás útra már csupán az egyhangú kapaszkodás maradt bő 2 km-en keresztül. Aztán ezen is túljutva szelídült a kapaszkodó, s hamarosan felsejlett a lombtalan fák mögött a Csikling-vár púpja. Néhány lépéssel elértem a földvár szélét, melyet mély árok vesz körbe. Kövek már alig vannak, de a földsáncok és az árkok jól felismerhetőek. „Belépve” a várba már csak egy torony alapjai sejlenek fel a földből, de az ismeretlen múlt hangulata ott lebegett felette. Itt is megkerestem a közeli GCSIK geoládát, majd elgondolkozva, elmélázva, elhagytam a várat.

  

             Pár lépéssel el is értem a Hamuházat, ami a mai napom végcélja volt. Utolsó ittlétem óta bizony változott a környezet: az idevezető utak kiépültek (erdei úthoz képest komoly forgalom volt rajtuk), a ház előtti pihenő megrogyott, a környezete szemetes, s bizony a házon is látszik az idő múlása, de a régi hangulata még így is él. Letelepedés után még megkerestem a Klára-kútat, ami siralmas állapotban van. Kár érte! Pedig még gondolkoztam, hogy itt verek tábort, de esély sem volt rá. Visszaérve a házhoz sátrat vertem, elhelyezkedtem, majd nekiláttam vacsorázni. Időközben befutott egy biciklis kolléga, de a köszönésen kívül nem igazán beszélgettünk. Mire én befejeztem az evést ő is elköszönt, így hát bevackoltam magam a medvehagyma illatú sátorba, átvészelni a várhatóan nem túl meleg éjszakát.        

   

            Erre a napra 22,5 km jutott, és elég is volt ez így kezdésnek. A csillagfényes ég alatt bizony valóban nem volt meleg, de minden trükköt bedobva, még éppen viselhető volt. A sötétben időnként rám huhogott egy-egy bagoly, egyszer egy őz is riasztott, de békésen telt a pihenés. Az igazán kellemetlen, az őszi túrákról már ismert túl hosszú sötétség volt: 18:30-kor már semmit nem lehet látni és bizony reggel 6 óra körül kezd csak világosodni. Ez bizony majdnem 12 óra, amit nem igazán lehet végigaludni. De egyszer csak tényleg hajnalodott: egészen jól telt az éjszakám.

 

folytatás következik!  

jzp2107 Creative Commons License 2024.03.11 -1 0 76846

helló

 

köszi a beszámolót! szerintem olvastam FB-on a DDK meg DDP beszámolóidat (ha FD a monogrammod)

Ha még friss az élmény, kérdezhetek? hátha emlékszel..

 

"Ennek a résznek a végén le kell ereszkedni a Zobákpuszta és Magyaregregy közti országúthoz, majd az átkelés után a másik oldalon pár száz méteres meredek kaptató jön. Nem sokkal ezután, Komló-Jánosipuszta közelében volt az egyik pont, ahol a navigáláshoz segítségül kellett hívnom a térképet (egyébként kifejezetten jól jelzett az útvonal). A fair-ség kedvéért: nem nagyon van hova festeni a jelet. Itt egy rövid szakaszon együtt halad a zöld és a DDP, ami vissza-visszatérő elem volt a hétvége során."

a nem nagyon van hova festeni azt jelenti esetleg, hogy fain sátrazásra is alkalmas rét van itt?

következő amit kinéztem, Lóri kulcsosház, ott szerinted lehet-e sátrazni? (egyáltalán van-e alkalmas placc illetve nem tudom mennyire illeszkedne az ottani "hangulatba")

vagy esetleg a 66-os előtt-után? az távban jobb lenne csak ránézésre nem annyira elképzelhető hogy akad megfelelő hely

 

 

utolsó leendő táborhelyem a kéket keresztezve lenne de itt még nem jártál, ha esetleg majd erre fogékony szemmel járnál megköszönném :-)

tuhun találtam egy Pista bácsi-pihenőjét, de elég közel van hozzá egy "randiparkoló" ami nem biztos hogy túl előnyös :-)

DDK után van egy forrás is (Darázs-kút) de simán lehet hogy egyetlen meredély az egész

 

köszi előre is

Előzmény: Leadfoot (76841)
nagypapi Creative Commons License 2024.03.11 -2 1 76845

Nagyon köszi a beszámolót.

Ha minden jól megy, hétvégén én is a Mecsek felé veszem az irányt, a Várkör túrák közül tervezzük a rövidebbeket (Zengő-kiskör, Réka-kör) bejárni.

Előzmény: Leadfoot (76841)
hadidoki Creative Commons License 2024.03.10 -1 1 76844

Nekem nem igazán ez a stílusom, de tisztelem, és elismerem a teljesítményt!

 

Köszönöm, lehet, hogy fogok igazoló képeket csinálni, bár valójában nem ez a legfontosabb célom. Nálam a hangsúly a szemlélődésen, a táj, a természet élvezetén van, s a többi csak ezután jön. :)

 

További sok sikeres túrát kívánok!   (... ja, és várom/juk majd az utolsó szakasz történetét is!)

Előzmény: Leadfoot (76843)
Leadfoot Creative Commons License 2024.03.10 -2 1 76843

Köszi!

 

Személyes okokból próbálom feszegetni a határokat. Az OKK-n a szakaszátlagom 42 km volt, a DDP-n 48, vagyis volt nem egy 60 km fölötti napi távom (ráadásul elég jó tempóval), a leghosszabb pedig 76,5 km volt.

 

Amúgy ha minden ellenőrzőpontnál csinálsz egy fényképet, szerintem azt is elfogadják.

 

 

Előzmény: hadidoki (76842)
hadidoki Creative Commons License 2024.03.10 -1 1 76842

Gratulálok a túrához, nem csúnya környék! Egy-egy részét már bejártam eddigi utaimon, de a bakacslistámra vettem így, ezen az úton is bejárni. Én ezt a QR-kódos stílust azt hiszem meghagyom a fiataloknak, de az út izgat!  

Jó erőben vagy, nem semmi 40 km-t letolni egy nap alatt! 

Előzmény: Leadfoot (76841)
Leadfoot Creative Commons License 2024.03.10 -1 2 76841

Ugyan nincs vége, de még friss az élmény, szóval...

Mecseki Zöld 2024.03.09.-10.

 

Pécsiként a logisztika nem szorított különösebb keretek közé, így sokat agyaltam rajta, miként osszam be a távot. Végül arra jutottam, hogy a szokásos túráimnál könnyebb, nagyjából fél-negyed-negyed felosztásban csinálom meg. Először úgy terveztem, hogy a közelgő hosszú hétvége három napja alatt járom be a távot, de aztán kiderült, hogy más dolgom lesz, ezért előrehoztam erre a hétvégére.

 

Az első etaphoz szombat reggel fél 7 körül érkeztem Mecseknádasdra. Gyorsan ráéreztem a QR-kód olvasásra, aztán elindultam az Óbányára vezető úton, ahol szerencsére még elenyésző volt a forgalom. Viszont az időjárás még kifejezetten hűvös volt, persze amint elkezdtem felmászni a Réka-vár felé, egyből kimelegedtem rendesen. Frissen-üdén jó tempóban haladtam, így viszonylag gyorsan a pusztabányai kulcsosháznál voltam. Örömmel láttam, hogy a többi hasonló ház után (legutóbb a Réka-kunyhó készült el) ezt is elkezdte felújítani a Mecsekedrő. Viszont a QR-kódot az istennek se találtam, a pozíció alapú igazolás pedig valamiért nem működött. Keringtem kicsit, és már majdnem továbbindultam azzal, hogy majd GPX-fájl alapján igazolok, mikor megláttam a kódot a tábla hátulján, ahol a bélyegző (vagyis az azt helyettesítő matricák) vannak. Épp csak a szememet nem szúrta ki.

 

Innen részben a kanyargós burkolt erdészeti úton kell fölmenni a Cigány-hegyi elágazásig, majd jön a Vár-völggyel párhuzamos szakasz. Ennek a (számomra) legjellegzetesebb pontja az elhagyatott lakókocsi. Valószínűleg favágók használhatták régen, aztán itt maradt, és azóta egyfajta állandó tereptárgyként árválkodik egy tisztás közepén. Ennek a résznek a végén le kell ereszkedni a Zobákpuszta és Magyaregregy közti országúthoz, majd az átkelés után a másik oldalon pár száz méteres meredek kaptató jön. Nem sokkal ezután, Komló-Jánosipuszta közelében volt az egyik pont, ahol a navigáláshoz segítségül kellett hívnom a térképet (egyébként kifejezetten jól jelzett az útvonal). A fair-ség kedvéért: nem nagyon van hova festeni a jelet. Itt egy rövid szakaszon együtt halad a zöld és a DDP, ami vissza-visszatérő elem volt a hétvége során.

 

Mint említettem, Pécsen élek, ezért az útvonal nagyrészét jól ismerem. Az egyetlen kivétel a Kisvaszari "kitérő", tehát nagyjából a Kisbattyán-Kisvaszar-Mecsekpölöske résztáv volt. Pedig vannak itt is kifejezetten szép erdőrészek, megéri erre túrázni. Sajnos Kisvaszar már nem ilyen szép, kimondottan elszegényedett település sok romos, rossz állapotú házzal. Viszont szerencsére az egyik útba eső nyomókút működött, mert úgy volt tervezve, hogy itt kell vizet szereznem. Persze ha nem sikerült volna, akkor se lett volna semmi veszve, mert a kocsma nyitva volt. Előtte van elhelyezve a QR-kód, amit sehogy nem sikerült beolvasnom (a felső részéből egy kis darab le volt szakadva, bár tapasztalataim szerint attól még mennie kéne a beolvasásnak), így maradt a pozíció alapú igazolás.

 

Az elmúlt hetek időjárása nem volt csapadékos, ezért sárral szinte egyáltalán nem kellett küzdeni. Ez alól a Kisvaszar utáni pár száz méter volt a kivétel, de ott se volt vészes a helyzet. Itt szintén volt egy nagyon szép erdőrész, aztán Mecsekpölöskéhez közeledve már kicsit kevésbé érdekes a táj. Ugyanez folytatódik a falu után, és az itteni emelkedő ráadásul már nem esett különösebben jól 40 km körül járva. Sőt, még az eső is elkezdett szemerkélni. Komló-Körtvélyes mellett a villamos távvezetékek alatt áthaladva volt a másik pont, ahol nem volt túl jó a jelölés (vagy simán csak benéztem), pedig a DDP-n talán két hete jártam erre - igaz, akkor az ellenkező irányba, és úgy jobban kiadta.

 

Innen már egyenes út vezetett lefelé Sikondáig, ahol lekanyarodtam a zöldről, és a tó mellett kimentem a 66-os út melletti buszmegállóhoz, mert innen ment olyan busz, ami átszállás nélkül bevitt Pécsre. 48 km után kereken délután 5-re értem a megállóba, ahol 6 perc múlva már jött is a buszom. Ugyanide érkeztem vissza vasárnap reggel 7 óra előtt pár perccel a betervezett második szakaszra. Miután visszagyalogoltam a zöldhöz, megcsináltam a sikondai igazolást, amire előző nap a buszhoz sietés miatt már nem volt időm. Úgy döntöttem, nem megyek föl a Természetbarátok házához, mert lent a jelzett úton gyalogolva elég közel voltam hozzá (vagyis 100 méteren belül), hogy megcsináljam a pozícióalapú igazolást.

 

Nem messze innen kb. 100 métert a 66-os út mellett kell gyalogolni. Nem fér a fejembe, egyes autósok miért nem bírnak oldaltávolságot tartani az út mellett gyalogló embertől. Ezen rengeteget bosszankodtam már az OKK alatt, és most is akadt rá alkalom. Ezt követően ismét egy kaptató (ezekből a mai etapon elég sok volt), majd érkezés Vágotpusztára, ami két dolog miatt nevezetes: egyrészt itt vannak a Mecsek legmagasabban fekvő lakott házai, másrészt ez volt a Mecseki Láthatatlanok egyik fő bázisa. Én mindenesetre nagyon szeretem ezt a kis eldugott, pár házból álló falut (ami persze nem önálló település, ha jól emlékszem, Mánfához tartozik közigazgatásilag).

 

Orfű felé indulva egy aranyos terepfutó hölgy hozta rám a frászt. Jó közel volt már, mikor meghallottam, és elsőre azt hittem, valamilyen állat - amiktől egyáltalán nem félek, csak ezt így nem volt alkalom végiggondolni. :-) Vágotpusztától szinte látótávolságban volt a Lóri kulcsosház a következő igazolóponttal, innen pedig már szintén nem volt messze Orfű, ahol a Mecsek háza ajtaja mellett volt kihelyezve a nagy méretben kinyomtatott QR-kód. A szomszédban van a Vízfő barlang és a Forrásház - én már láttam ezerszer, ezért most nem tettem meg a kitérőt, de aki nem járt még ott, annak érdemes.

 

Orfű pár utcáján átgyalogolva kezdődött a nap legnagyobb mászása, hiszen innen egyenesen a 602 m magas Jakab-hegy tetejéig vezet az út. Valahogy az élt a fejemben, hogy a zöld a Vásáros-úton megy (zöldnek tényleg zöld az is, csak épp kereszt), de nem. A Szuadó-völgy és a Vásáros út két gyakori útvonalunk egy cimborámmal, a zöld sáv viszont a kettő közti Körtvélyesi-háton halad, ahol sokkal ritkábban fordulok meg. A mászás mindenesetre nem volt olyan fárasztó, ahogy számítottam rá. Amint kereszteztem a Jakab-hegy csúcsát övező földsáncot, leesett az állam. Máshol is volt az út mellett, de valami elképesztő koncentrációban zöldellt itt a medvehagyma ameddig csak a szem ellátott. Én ugyan enni nem eszem, de látványnak sem utolsó!

 

A Jakab-hegy a kedvenc helyem a Mecsekben a sokféle attrakció (földvár, halomsírok, babás szerkövek, pálos kolostorrom, a Zsongor-kő kilátópontja, stb.) együttese miatt, és a környező erdők is nagyon szépek. Egyébként kicsit csodálkoztam rajta, hogy itt nincs igazolópont. Mellesleg tavaly ide került át az RPDDK pecsétje is - ide ugyanis azért nem jön föl minden suttyó, jöttment vandál, ahhoz azért túl sok a mászás. Bár kezdtem éhes lenni, inkább elindultam lefelé, és leültem egy magányos helyen, ahonnan egész jó kilátás nyílik Cserkútra és a környező vidékre.

 

A lefelé vezető út se kifejezetten könnyű, ugyanis az ösvény sokáig kellemetlenül köves, bizony oda kell figyelni. Azért nem tart soká az út az Éger-tetőig. Meglepetten láttam, hogy az évek óta lezárt kilátó már nincs lezárva. Legalábbis ezt gondoltam, aztán közelebb érve láttam, hogy csak lecserélték a messziről is jól látható piros-fehér szalagozást egy lakattal lezárt, és a feljutást fizikailag is meggátoló ajtóra. Az Éger-völgyet nagyon szeretem, csak kár, hogy itt szoktak összegyűlni azok a "kirándulók", akik pár száz métert hajlandók elgyalogolni az autótól hogy itt bömböltethessék a tucc-tucc zenét meg viselkedhessenek egyéb prosztó módokon.

 

Mondjuk itt amúgy se nagyon időztem volna, mert már közel voltam a vasárnapi célomhoz. Igazoltam a Teca mama vendéglőnél, és lesétáltam a Magyarürögi útig. Előzetesen úgy állapodtam meg magammal, hogy a túrát vagy itt, Ürög felső megállóban fejezem be, vagy ha buszok tekintetében úgy jön ki a lépés, akkor elmegyek még Deindol megállóig. Leérve láttam, hogy két perc múlva jön egy busz, ami átszállás nélkül hazáig visz, így ez lett a vége 24 km után.

 

A hátralévő kb. 26 kilométert remélhetőleg mihamarabb teljesítem.

Előzmény: nagypapi (76829)
KFeri_2+4 Creative Commons License 2024.03.07 -2 2 76840

A facebook-on azt olvastam, hogy február elején átkerült a bélyegző a Vértes Natúrpark táblájára.

Előzmény: fornit1 (76839)
fornit1 Creative Commons License 2024.03.07 -1 1 76839

A Szári bélyegző elérhetősége nem 0-24, bent van a kocsmában, ha a következő túrát tervezed, akkor csekkold le a nyitvatartását. (Várpalotán is ugyanez a helyzet.)

 

Előzmény: KFeri_2+4 (76832)
hadidoki Creative Commons License 2024.03.07 -1 1 76838

Mondjuk Te nem vagy idegen ettől az ötlettől, sok szép túrát kívánok!

Előzmény: V43 1279 (76835)
AttHunter Creative Commons License 2024.03.06 0 1 76837

Nagyon szép rész, az egyik kedvenc területem. Gratulálok.

 

Jól tetted, hogy nem mentél be.

Én megpróbáltam lemenni annó, és nem vagyok túl ijedős, de majdnem becsináltam.

Fejlámpa volt nálam, de váltógatya nem. :)

A lépcsőn még lementem a kutyussal, persze ő elől, mert így kell.

Aztán a jobbra fordulásnál bentről ránk ordított egy mély, érces hang.

A kutya veszett ugatásba kezdett, az érces hang egyre jobban ordított és én rohantam kifelé, 180-as pulzussal.

A kutya nagy nehezen kihátrált, mögötte egy torzonborz hajléktalannal.

Aztán idekint kiegyeztünk egy döntetlenben, bár kétségtelenül még így is Ő volt az illatosabb.

Kicsit dumáltunk, aztán a pulzus normalizálódása után elindultunk lefelé.

 

Úgy hogy óvatosan ezekkel a bunkerokkal. Hasonló meglepetés ért a Pécel feletti Bajtemetésen is, csak ott szipusokkal volt tele a bunker.

Előzmény: KFeri_2+4 (76832)
Garofano Creative Commons License 2024.03.06 0 1 76836

Köszönöm a leírást! Nagyon szuper túra lehetett és csak megerősített abban, hogy egyszer én is szeretnék egy ilyenen részt venni.

 

 

Előzmény: nagypapi (76818)
V43 1279 Creative Commons License 2024.03.05 0 1 76835

Márciusban még kicsit karcos lenne, talán egyszer ilyen is lesz.

Per pillanat 1000+ távolságból sem éppen ideális ötlet, de remélhetőleg még van pár évtizedem rá, hogy összehozzam :)

Előzmény: hadidoki (76826)
V43 1279 Creative Commons License 2024.03.05 -2 1 76834

Konkrétan már tényleg itt tartunk...

500€ vagy 500 ezer ft?

Előzmény: jzp2107 (76828)
HEV Creative Commons License 2024.03.04 0 2 76833
Előzmény: nagypapi (76829)
KFeri_2+4 Creative Commons License 2024.03.03 -2 2 76832

A KDP-n egy rövid, pecsételés nélküli túrával búcsúztam a Gerecse dombjaitól. Vasárnap az ebédlőasztal helyett az autó kormánya mellé ültem le, hogy Szár és Bicske érintésével eljussak Óbarokra. Bemelegítésként felmásztam az Öreg-Kőszikla-tetőre, utána tettem egy kitérőt a Lófingató-hegyre, végül pedig gyönyörködtem a majdnem körpanorámában a Zuppa-tetőn.
A túra hosszabb, fényképes beszámolója a következő oldalon olvasható: https://turaelmenyeim.blogspot.com/2024/03/kdp-obarok-szar-20240218.html

fornit1 Creative Commons License 2024.03.01 -2 1 76830

Én is Piszkén kezdtem, a Zirci érkezés szimpatikusabb volt, ráadásul így az utolsó etap volt a túra legszebb része. 16 túranap volt a végéig, a vágányzárig akár be is fejezheted. A Piszkei kezdés mellett szól az is, hogy átérsz a Burok völgyön, mielőtt benövi az aljnövényzet:)

Előzmény: Leadfoot (76824)
nagypapi Creative Commons License 2024.03.01 -2 1 76829

Majd a Mecseki Zöldről írnál pár sort? Nem nagyon van róla beszámoló, pedig érdekes lehet... 

Előzmény: Leadfoot (76824)
jzp2107 Creative Commons License 2024.03.01 -2 3 76828

mert luxusoltok itt a hazai túrautakon

én már Svájcba járok túrázni, mert az olcsóbb :-)

 

na jó, nyilván viccelek, de majd 3 hetes svájci vándorlás két főre vonatozással kajával tavaly picivel volt 500 fölött
igaz, 2 esős napot leszámítva sátorban alvással

életreszóló élmény volt!

 

Előzmény: Pulmy (76821)
nagypapi Creative Commons License 2024.03.01 -2 2 76827

Tavalyelőtt májusban voltam pár napot Lisszabonban, több dolog volt a bakancslistámon, köztük egy fado bár és a 28-as villamos. Bevallom, nekem nem igazán jött be a fado bár, volt egy olyan turista-lehúzós érzésem. De a zene tényleg elég különleges.

A villamos viszont szuper! Még a pesti 28-ashoz képest is! :-) 

Előzmény: Pulmy (76821)
hadidoki Creative Commons License 2024.03.01 -1 2 76826

Menj sátorral!  

Egy túrára így csupán a vonat költségével kell számolni (nálam már ez is ingyen van! :), a velejáró élményekről már nem is beszélve. A kevesek által járt Északi Zöldön ennek kivételesen jó hangulata van. (... na persze cserébe cipelni kell a sátrat.)  

Előzmény: V43 1279 (76823)
nagypapi Creative Commons License 2024.03.01 -2 1 76825

Összességében jól van jelölve, néhány helyen kellett elővennem a telefont. Igaz, csak arra kellett ügyelnem, mindig jobb kéz felől legyen a tenger. :-)  Ha éppen nem is látszott, hallani távolabbról is lehetett. A homokban pedig látszódtak a túrázók nyomai, az is segített.

Előzmény: fornit1 (76820)
Leadfoot Creative Commons License 2024.03.01 0 0 76824

A hétvégén befejezem a DDP-t, utána megcsinálnám a Mecseki Zöldet, és ha minden jól megy, még márciusban jöhet a KDP. A vágányzárról hallottam, és ez az egyik érv a zirci kezdés mellett. A piszkei kezdés mellett nálam főleg az szól, hogy úgy épp akkor lenne a legzöldebb az erdő, mikor a legszebb bakonyi részekre érek. És az sincs kizárva, hogy május végéig befejezem, mire jön a vágányzár.

Előzmény: nagypapi (76816)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!