Sziasztok!
Először is BUÉK minden kedves topiktagnak/olvasónak!
Szép és hasznos volt ez az ünnepi időszak, sőt még egy túra is belefért a Bükkben. Volt ott minden "jóféle": kéktúra, forrástúra, sőt még Tortúra is útba esett, mivel rendezők egy csoportjával is összefutottunk Bánkúton. Aztán becsúszott egy tutinemfrankó elkeverés is Mályinka felé tartva.
Többek között emiatt a legfőbb célom erre az évre a túrázás közbeni figyelésszint visszaállítása a régi szép időkben nálam megszokott helyre :) Túl sok volt a kavar az elmúlt évben...
Konkrét túratervekről majd később, mivel arra a kevés alkalomra nagyon kell válogatni. Sajnos kékezés legkorábban márciusban esedékes, de előtte azért azt a két éjszakai teljesítménytúrát meglátogatom.
Addig is csak írjátok a beszámolókat! :)
Viszont valamit nem értek:
Güszi 5665:
"Meg aztán 2004-ben nem iszom alkoholt. "
Nyilvánosan elnézést kérek, amiért hülyeséget írtam.
Felületes emlékképek alapján felhúztam magam és azt képzeltem, beépítették a telket, melyen a vár maradványai voltak.
A maradványok megvannak, csak odébb.
A tábla megtévesztő, de ez nem elég ok arra, hogy valótlanságok allítsak nyilvánosan.
Kifestettem az igazoló bélyegzőt és mindent el fogok követni, hogy saját szememmel meggyőződhessek arról, hogy a vár maradványai megvannak.
most hirtelen ezek mozognak az érdeklődésem homlokterében.. (fú, milyen szakszavak jutnak eszembe) Bár a Tápióság turistája is megvan egy ideje, de ahhoz még a vonatcsatlakozást sem tudom.. :)
OKT, DDK, DDP, Bükk 900-as csúcsok, Bükk szirtjei meg forrásai meg barlangjai, Cserhát 500-as csúcsok, Zemplén 700-as csúcsok, országos várazás, Nógrád megye turistája, Mátra turistája, Heves megye akármije, Pest megyei piros, meg van a Pilisi Parkerdő akármije...
Jól telt a karácsonyi szünet, a sok főzés-zabálás-mosogatás-kiheverés közben túrázni is tudtam. elmentem végül a pre-karácsonyi topiktúrára, de kb. este 1/2 9-kor döntöttem így végül, és egy csomó embernek meglepi voltam.. :D
aztán a 2 napos Bükk is jól sikerült, a bánkúti síházban kaptuk meg az utolsó 6 helyet.. persze aztán ott kiderült, hogy sokkal több szabad hely volt, mert a hó hiánya miatt sokan el sem mentek, akik lefoglalták a szállást..
Egyébként Bükk 900-as csúcsokat vadásztunk, az első nap (elég későn indultunk, de jó huzatunk volt) letudtunk 10 csúcsot, ehhez időt is mértünk, 5-5,5 óra alatt megvolt, ez még a tt-s időhöz is jó. Az éjszaka elég kalandos volt, 7-ünkből (lett még egy fő többlet) 2-en jártak rendszeresen rókázni a két emelettel lejjebb található wc-re, kb. 3-an folyton pisilni (mert tetőtérben voltunk, piszok meleg volt, végig inni kellett), és még a házinéni is az éjszaka közepén próbálta meg felkrákogni a műgégéjében (vagy valami kivezetőcsőben) összegyűlt váladékot.. ezt félálomban hallottam, és aggódtam is, hogy ez a szegény lány egyre rosszabbul van (aki lejárt hányni), de aztán meglepődtem, amikor ő kezdte el magyarázni, hogy mi is folyik lenn.
Így a második nap kevésbé fitten csak 3 hegyet vadásztunk le, aztán megszavaztuk egerszalókot.. amit persze előtte nem terveztünk, szal nem volt feredőhacuka senkinél.. Irány az egri tecsó. nincs szezon, nincs fürdőruha.. oké, irány a fehérneműosztály.. így aztán mindenkinek gyorsan szemmértékre vettünk fekete alsógatyát/bugyit, passzolt a méret, és irány Szalók..
Közben telefonon kaptam a hírt, hogy a második unokahugom is megszületett, szal jó nap volt.
És jó sokat punnyadtunk a meleg vízben.
aztán már másnap elkezdtem fontolóra venni, hogy megcsinálom nyáron a Bükk 900-as ttúrát, most, hogy már tudom, melyik csúcs hol van. Igaz, könnyű volt a tájékozódás, mert nem volt lomb, és kiszúrtuk a csúcsot, hogy az az, és ált. az is volt.. :) Bár a fiúk remek tanácsadók voltak, be kellett, hogy lássák, hogy sok feleseleges utat spóroltam meg nekik, azzal, hogy egyszerűen ráéreztem a hegyekre.. :)
És még jan. 2-án délután kiruccantunk kutyéát sétáltatni a Naszályra, a Cserhát 500-as csúcsokból egyet levadászni.. Pont egy kisgyerekes apával futottunk össze a hegy lábánál is, meg a csúcson is, más úton mentek fel.. Megkérdeztem csúcsozik-e, mert úgy emlékeztem, hogy Rongyláb vitte a családot, és neki is maradt ki pont. De nem ő volt. :)
és egyébként
boldog új évet
meg sok szép túrát kívánok mindannyiunknak!
Mehetnékem volt, de társam úgy döntött, előbb meggyógyul. Lehet, hogy nekem is ezt kellett volna tennem!
A motorvonatos túra (csak Siófok – Kaposvár!) elő volt készítve, az idő optimálisnak látszott, felültem tehát a vonatra. Somogy turistájának nem kell ismernie a dombok között kanyargó vasútvonalat (100 km Siófok és Kaposvár között), de én úgy döntöttem, hogy e nélkül nem az igazi. Részben ismerős volt az útvonal (Felsőmocsolád –Kaposvár és Bábonymegyer – Siófok oda-vissza), de a teljes táv is érdekelt. Meg aztán 100 kilométer az komoly mennyiség!
Siófokon volt idő felkeresni a DDP elejét/végét jelző táblát. Kicsit eldugott helyen van, de még megvan. Régi restancia ez is!
Mentem egy kicsit a jól jelzett útvonalon, egész az aluljáróig. Ennyi.
Tabig „völgytúra”, de utána dombok között kanyarog a „pici piros”. Nem észvesztő a tempó, de haladtunk. Jó volt leszállni Kaposváron!
Eredendően egy rövid túrát terveztem (Töröcske – Kaposszerdahely – Kaposvár vá.), de mikor megtudtam, hogy 14:59-kor indul a pici piros Fonyódra, és van csatlakozás is, megváltoztattam a tervet. Terven felüli 50 kilométer és elkerülöm a vélelmezhetően igen zsúfolt Pécs – Budapest vonalat! Meg aztán gyalogolni se kell:o(
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy havas tájra számítottam. És nem örültem a szélnek sem. A jó meleg vonatban megindult az orrom is, szóval nem volt nagy kedvem túrázni.
„Szerencsére” voltak nálam igazoló füzetek.
Felkerestem a vár helyét. Utcanév tábla nincs, de egyértelmű volt, hogy hol vagyok. A vasút felőli „háromszög” ledózerolva, az utca másik oldalán PLAZA. A falon egy tábla, itt állt…
Vegyes érzelmekkel olvastam a szöveget.
Nem is kommentálnám.
Kértem egy bélyegzőt a váras füzetembe (a PLAZA nyitva volt) és a Kaposvár turistája lapra is.
Megtaláltam a Sportmúzeumot is, de január 31.-ig zárva van.
Végre elkészült a tér, nagyon szép. Több zöld nem ártott volna!
Élő emberrel nem nagyon találkoztam a főutcán [a temető odébb van:o(], az üzletek zárva voltak. Kocsma, cukrászda csak a „túra” vége felé volt, de azt nagyon elegánsnak találtam. Meg aztán 2004-ben nem iszom alkoholt.
Végre volt kellő idő, feltérképeztem az emléktáblákat (Kaposvár turistájának ezeket ismernie kell!). Sok 2000. év utáni volt. Egy darabig jegyzeteltem, de nagyon hideg volt.
A kút be volt csomagolva, a kedvem lelohadt.
Elindultam ellenkező irányba.
Át a hídon, irány a Donner-kálvária. Ez kimaradt legutóbb, gondoltam becserkészem. Meg is találtam. Igazi kuriózum. Nem lövöm le a „poént”, fedezze fel mindenki magának! Sajnos, lakat van az ajtón (ezzel már sokat elárultam a hely jellegzetességéről) és a környékbeliek szerint általában csak húsvétkor van nyitva. Ha jól emlékszem, minden hónap utolsó péntekén 18:00-kor van mise a kápolnában. Kaptam egy címet, de vasárnap lévén nem zavartam a lakókat.
A vonaton alaposabban megnéztem a térképet, lehet, hogy a domb másik oldaláról is megközelíthető a kápolna?
Jó volt újra Kaposváron, igaz, most nem volt olyan barátságos, mint ahogy megszoktam. Beültem volna egy cukrászdába, de egyedül nem volt kedvem.
Befészkeltem magam az ülésre, elő a térkép. Indult a „gyorsított” túra. Egész jó tempóban haladtunk. Egy óra tíz perc alatt 50 kilométer. Jó sok megállóval.
Felismertem a forrást (a mellette lévő emlékoszlopot) Somogyvárnál. Kissé elhanyagolt a tórendszer, de tanulságos abból a szempontból, hogy mennyi víz nem folyik a Balatonba! Délről sem!
A „nagyvonat” kicsit késett, de kényelmesen utaztam, a MÁV kitett magáért. Ilyen hosszú vonatot rég láttam!
December 30-án Évával voltam a Börzsönyben vártúrázni. Diósjenőről indulva a Csehvárat, a Tamás-várat, a Pléska-sziklát és a két titkos várat kerestük fel. A Csehvárnál a "kisbaltás" sajnos megelőzőtt bennünket, de a többi helyen épségben megtaláltuk a kódokat. Igaz, a Tamás-várnál is az egyik fára festett kód meg volt rongálva, de a másik felfestést és a táblát is épségben találtuk. A többnyire jelzetlen, vagy éppen úttalan utakon kissé nehezen haladtunk, így Kemencére érve kb. 20 perccel sikerült lekésnünk az utolsó Szobig menő autóbuszt, így a hazajutás kissé kalandosra sikeredett, de még aznap hazaértünk.
December 27-én az Orbán Róbert-féle Vas megyei túramozgalmak teljesítésére indultunk. Itt szerencsére csak egyszer kellett pecsétet szerezni a Litera-túra iglapjára, a Kőszegi-hegység mozgalmaira pedig egyszer sem. Vonattal érkeztünk Ostffyaszonyfa állomásra, amely a falutól kb. 5-6 km-re található. A Hadifogoly-temető érintésével közelítettük meg a települést, ahol megkerestük a Petőfi emléktáblát. Innen térkép híján műúton mentünk át Csöngére, ahol a gondnok némitől megkaptuk a Weöres-emlékház kulcsát. A települést is sikerült alaposan megismerni, mivel a gondnok a falu nyugati szélén lakik, míg az emlékház a falu túlsó szélén található. Innen kissé monoton dűlőúton mentünk át Kemenesmihályfára, ahol a műutat elkerülve a szőlőhegyi utakon mentünk át a Berzsenyi-présházhoz. A présháztól a jól követhető turistajelzések segítségével értünk vissza Celldömölkre, ahol a túramozgalmat a határidő előtt 4 nappal teljesítettük.
Másnap a Csúcsrajáratás ill. a Gerinctúra volt tervezett programunk. A legelső vonattal mentünk át szombathelyi szállásunkról Kőszegre, ahonnan a hegység főgerincét jártuk végig a Gerinctúra keretében Írott-kőig, majd onnan osztrák területen haladva Oberkohlstättenig. Vigyázat, aki csak az Írott-kőig tartó belföldi szakaszt kívánja teljesíteni, az a Gerinctúra igazolólapját töltse ki, mert bár az útvonala megegyezik a Csúcsrajáratás mozgalom útvonalának belföldi szakaszával, de külön igazolólapja van, más kérdésekkel!
Az Írottkő Natúrpark honlapján egy egyértelmű leírás is található, a letölthető iglapok mellett!
Visszafelé Oberkohlstättentől a szanatóriumig (Heilanstalt Hirschenstein, a térképen Waldgebiet) a leírásban ajánlott utat követtük, onnan az 56-os út hajtűkanyarja után a Nußgrabenbach völgyében vezető Z jelzést választottuk. Ez a jelzés a térképeken nem szerepel, de szintén Rohoncra vezet egy hangulatos völgyben és nem hosszabb a műútnál!)
A határátkelőnél visszatérve Magyarországra találkoztunk először határőrökkel. A közeli Bozsokon a buszforduló melletti Imperial Pubban maradt elég időnk, hogy megvacsorázzunk. Ezt a helyet tudom ajánlani a DDk-t járóknak is mivel útbaesik, szimpatikus a személyzet, jó a kaja, és kérésre a bélyegzőt is pillanatok alatt előhozták (céges, de rajta van a "Bozsok" felirat).
Az ünnepek (2003-ban még) tt-mentes időszakát kihasználva én is szemezgettem kicsit a túramozgalmakból.
Dec. 23-án VadMalaccal indultunk Dömsöd vasútállomásról, hogy megismerjük a Pest megyei piros alsó szakaszát. Apaj területén találtunk néhány táblás-piros jelzést. A puszta területén kóvályogtunk egyet (mely a Hortobágyhoz hasonló...), majd a Dömsödi-árapasztó mentén tértünk vissza a jelzésre. Dömsödig meglehetősen ritkán találtunk jelzéseket (egy kb. 5 km-es szakaszon egyáltalán nem). Dömsödön az önkormányzaton készséggel bélyegeztek. Dömsödtől Ráckevéig az üdülőtelep mellett, a Duna-partján vezet az út, itt régi, festett jelzéseket is találtunk. Ráckevén a vázlattal ellentétben a jelzés érinti a HÉV-állomást (mi a hídfő közelében a postán bélyegeztünk). Ráckevétől többnyire festett jelek vannak, bár nem szabványosak. Egy helyen - az Öreg-hegy után - egy tanya mellett balra kell fordulni, itt szabadon voltak a kutyák, VadMalac nem kis ijedelmére. A jelzés felvezet a gátra és a Sillingi-erdőn át vezet Szigetújfaluig. Itt egy srégen jobbra induló utcán értük el a főutat, egy félrevezető jelzés következtében. A kocsmában bélyegeztünk (a posta már zárva volt :o(), de a bélyegzőre sajnos Ráckeve volt írva. A falut a temető mellett hagyja el a jelzés és eléri a HÉV vonalát. Itt érdemes rátérni a sínekkel párhuzamos P+-re, és azon menni Szigetcsépig! Mi megkiséreltük a P sávot követni, ami egy balra tartó földúton indult, majd arról hirtelen jobbra letért egy teljesen benőtt régi szekérútra. Az erdő szélén követtük a felhagyott, járhatatlan utat, mígnem az erdő sarkához értünk, ahol a jelzés is véget ért! Szigetcsépen a HÉV-állomáson bélyegeztettünk.
Ha figyelmesebben olvasnád beszámolóimat (ez persze lehetetlen, hisz ennyit nem lehet figyelmesen olvasni), akkor tudhattad volna, hogy a 90%-os kedvezményes jegyet kellett volna kérni.
Egyszer történt (meg is írtam), hogy busszal tettem meg 4 kilométert, teljes áru jegyet váltva. A jegy igazolásként is funkcionált, hisz más lehetőség nem volt (Lispeszentadorján). Vissza is mentem, legyalogolni a távot.
:o)
Az igazság az, hogy megtagadhatja a kedvezményes jegy kiadását, bár nála nem marad nyoma annak, hogy egy rubrikát felhasznált a kedvezményre jogosító papíron az utas. 2004-ben a 9 forint már nem igaz, vagy 10, vagy 11!!!
Üdvözlet mindenkinek!
Bár a "szomszédban" már beköszöntem, most itt is megteszem.
Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!
December végén voltam több túrán is.
-Bükk forrásai+szirtjei-Zete társaságában,
-Karancs és Kápolna-hegy-családommal,
-Pálos kolostorok, Börzsöny várai-egyedül.
az SK féle CD-t tőlem eddig hárman kérték, meg is kapták mindhárman, mivel én ajándekba kaptam igy az első igénylő is ajándekba kapta tőlem a masik kettő posta + 1 db cd arért.
MÁS:
2003-évben a Somogy Turistája jelvényszerző turamozgalmat 1 azaz EGY fő teljesitette: Babina László Fonyód.
Új év, új stílus (a szenvedély a régi).
2003-ban a KÖR volt a prioritás, 2004-ben nincs hasonló cél.
Még nem fejeztem be a felmérést, de restanciahegyek halmozódtak fel. Megkezdtem a ledolgozásukat, de azt hiszem, egy év nem elég.
Új megközelítésre lesz szükség!
Írok majd túrákról is, de gondoltam, beköszönök.
Úgy érzékelem, 2004-ben lesznek teljesítők és lesz olvasnivaló is.
Remélem, sikerül egy-két jó túrát összehozni, nyitott vagyok a közös túrázás vonatkozásában. Az OKT-n kelet-nyugat irány (eddig 2 szakaszon vagyok túl) az Alföldön fordítva (jelenleg csak Békés megye).
A 2. AK-s füzetet még nem szereztem be, de ami késik, nem múlik, a Békés megyei szakaszon csak a megyei füzetbe bélyegzek. Pénteken voltam, majd írok.
Az új túratípus a MIXTÚRA nevet kapta.
A lényege az, hogy a mozgalmak vannak előtérben, legalább 2 (a túrán kívül), de a 3 az ideális. A túra hossza nem szempont. Az alap, természetesen a kék! OKT, AK, na és a „titkos” túra, a Kohász Kék. Ez a jelvény még hiányzik a gyűjteményből.
Az első mixtúra az OKT Badacsonytördemic – Tapolca szakasza volt, a második az AK Geszt – Körösnagyharsány szakasza. (Volt folytatás is!)
A két kiemelt mozgalom a 10 megye 100 nevezetessége és a 9 megye 99 nevezetessége.
A prioritások:
Somogy megye és Kaposvár
Tápiómente (illene már befejezni!)
A utazások megszervezésekor mindig szem előtt tartom H.G. mozgalmát.
Tegnap kicsit megszenvedtem, de nagy élmény volt.
Nagyon örülök, hogy Nagypapi beindult. Még egy pici ”unalom”, majd kezdődik az ÖRSÉG. Érdemes megvárni a tavaszt! Iváncig még csak-csak, de utána van az a gyönyörű völgy és azok a hatalmas fák!
Mindenkit, aki tegnap átvette a G.kék kitűzőjét a BUÉKon, arra kérek, hogy küldjön egy e-mailt az izolir@freemail.hu-ra nevével, nickjével és címével. Köszönettel: -gethe-
Ugy latszik teremtodik a hagyomany, tavaly december 22-en es 29en voltam kekezni, iden is megvolt a dec22 (errol mar irt Visztula)
es elmentem dec.29-en is.
A Bakony kozeperol hianyzott egy darab, megpedig Bakonybel-Zirc, ezt sikerult 4,5 ora alatt abszolvalni.
Ahol tudtam, ott kocogtam, a terep is idealis volt, raadasul elegge fent, de meg a muut elott egy csapat öz vonult el keresztben. 31-et szamoltam, tenyleg nagyon nagy latvany volt. A kilatonal kekturas tizenevesekkel talalkoztam. Kicsit jo erzes volt, hogy ok 1/2 9-kor, en pedig 3/4 10-kor indultam el Bakonybelrol. En kineztem magamnak a 15.15-os buszt Zircrol, ezert siettem, de a kilatoba azert felmentem. Nagyon szep a kilatas!Leszaladtam Szepalmapusztara, majd tovabb Borzavarra. Itt egy gyors pecset+kola es tovabb Zircre. 13.35-kor indult egy busz Veszprembe, es bar ilyen korai buszokat es menetrendet nem irtam ki, felszalltam ra, es jottem is hazafele. Jolesett egy kis mozgas az unnepek utan, es a kekbol is befoltoztam egy kis lukat, most Keszthelytol Bodvaszilasig megvan az OKT!
A "kerek-tó világa" környezetvédelmi oktató CD ingyenesen kapható. A CD mint Windows, mint UHU-linux alatt futtatható!
Igényében írja meg Baka Évának eva.baka@tetrapak.com, hogy milyen címre (és hány darabot) kér.
Két ünnep közt sikerült 2 napra elszabadulnom, s a jó időt kihasználva elkezdtem következő nagy célom, a DDK-t teljesítését. Talán van néhány gondolat, amit nem teljesen haszontalan megosztani Veletek.
Szombathelyet néztem ki szálláshelynek, lévén sok az olcsó kollégium. Sajnos két ünnep között mind zárva, legtöbb helyen a telefont sem vették fel, másutt a takarításra hivatkoztak. Végül egy külvárosi panzióban sikerült szobát foglalni (6000 Ft a 3 ágyas szoba).
1.nap: Olad-Írottkő Mivel elég korán sötétedik, az volt a cél, hogy minél hamarabb el lehessen kezdeni a túrát. Ezért a szombathelyi IC-t választottuk, majd a vasútállomástól az 5-ös és 25-ös buszok mennek Olad felé (A buszokon 140 Ft a jegy, az árusoknál 93!). Természetesen elpasszoltuk ugyan a megállót, de mivel a buszok 3 utolsó megállója közvetlenül a Kék út mellett van, 1 métert sem kellett pluszban megtenni. ¾ 10-kor sikerült végre elindulni. Mielőtt elhagyjuk a várost, a búcsúi főút és a Torony utca sarkán van egy Gösser söröző, valúszínűleg itt is lehet bélyegezni (nincs túl sok bélyegzési lehetőség Oladon!). Ugyan az Atlasz leírásával szembe haladtunk, nagyon jók a jelzések, nem nagyon lehet eltévedni. Kivétel ez alól a patakon (illetve helyén) való átkelés, ahol egy kerítésen kell átlépni (nincs az Atlaszban), majd a patak árkára merőlegesen haladva kell átvágni a tisztáson. Nagyon sok a vad, legalább 20 őzet láttunk, ráadásul – fényes nappal – egy 30-40 fős vaddisznócsorda (vagy konda?) is átvonult előttünk kb. 100 m-re az úton. Hát, nem volt semmi látvány!
Bozsok előtt – köszönhetően a szántóföldnek és a kevés fának – kevés a jelzés, de látszik a falu, ezért már könnyű letalálni. A falu első „háza” előtt színes ruhák tömkelege száradt a 0 fok körüli időben. Vajon kik lakhatnak itt?
Güszi és Tisztula leírásából igyekeztem beazonosítani a pizzériát, azt hiszem sikerült is, de inkább tovább mentünk egy egységgel (körülbelül +150 méter), s az Aranypatak vendéglőbe tértünk be egy sörre (220 Ft volt a Borostyán, a kaja is elfogadható áron [nem próbáltuk], mindazonáltal látszik, hogy az egész falu az átjáró labancokra rendezkedett be). Szó nélkül adtak (szép) bélyegzőt.
Bozsoktól szinte a határ mellett emelkedik az út Írottkő felé. Helyenként szép a kilátás, és jól nézzünk a lábunk elé, mert kis hazánkban igen ritkán látni ilyen zöldes kőzetet (valószínüleg zöldpala, de ne kövezzetek meg ha mégsem, régen tanultam kőzettant!). Érdemes kitérni mintegy 100-150 métert a Khrsz majd Kbarlang jelzésen, ez utóbbi nincs jelezve az Atlaszban.
Jól megnéztek minket a Nívás határőrök, aztán vissza is fordultak, nyílván rájöttek, ha nagyon akartunk volna, símán átmehettünk Osztrákiábam, látszanak a határkarók, nameg az árulkodó nyírfasáv.
A Sötét-völgy tényleg sötét! Valószínűleg a nedvesség festi be sötétre a bükkös amúgy világos kérgét. Itt ott látható egy-egy új Khrsz és Kkör jelzés is, ezek sincsenek a térképen! Piros-kéken hosszú, meredek kaptató az Írottkőig. Szerencse, hogy szinte semmi hó nem volt, kivéve a kilátó előtti nyitottabb részt. A pecsétről írtam a megfelelő fórumba.
1 óra volt még sötétedésig, így igencsak igyekeznünk kellett. A szinte gusztustalanul szeles idő ellenére szépszámú kirándulval találkoztunk az Írottkő és a Szt. Vid templom között. Új, gusztusos tájékoztató táblák és térképek segítik sok helyütt a tájékozódást. Már bőven sötétedett, mikor Velembe értünk. Csalódás. Egyetlen kocsma, vendéglő sincs nyitva (a térképen jelzett Gomba vendéglő megszünt), van egy lakópark jellegű épületegyüttes a falu aljában, állítólag ott van egy, aranyárban (valami Novák a tulaj, álítólag ő vásárolta fel és záratta be a falu műintézményeit, hogy jobban menjen a lakópark-biznisz).
Visszabuszozás Szombathelyre, kajálás a furcsa nevű VAOSZ étteremben (kiváló, hatalmas adag vadtál, őzsülttel, vaddisznópörkölttel 1070 forintért, mindenkinek csak ajánlani tudom!). Nem kis kavarás és gyaloglás után 10 után értünk a panzióba, a társaim úgy döntöttek, hogy másnap majd csak Jákon találkozunk, nem tartanak velem.
2.nap: Olad – Egyházasrádóc Egy órával előbb sikerült Oladra érnem, ugyanott kezdtem a túrát mint előző nap, csak most az Atlasszal megegyező irányban.
Olad nem a szombathelyi prolicsaládok lakhelye, ez kiderül a villasorokból, nameg a szembejövő gépkocsikból. Út a jelzések és térkép alapján egyértelmű, bár mikor beérünk az erdőbe, rögtön van egy eltévedési lehetőség, egy elágazás mértani közepén van a jelzés. Először balra indultam, erre azonban már csak piros és zöld jelzések voltak. Visszatérve az elágazáshoz, jobbra indulva 100 m után a jel. Az oladi sípályát benőtték a bokrok és fák, a felvonónak más csak a csapása, és gépháza maradéka látszik. Nem messze innen a turitaúton keresztbe fektetett nagy fatörzsek, lejjebb kiszalagozott pálya maradványai tanúskodnak egy hajdan rendezett kerékpárversenyről. A rendezők „elfelejtették” rendbe tenni a terepet.
Becsatlakozik valahonnan egy új sárga jelzés, hamarosan azonban a feledés homályába vész, majd 1-2 km után jobbról újra előkerül (ez az, amit ábrázol a térkép is). Egy balról beágazó szekérúton zöld jelzés. Annak ellenére, hogy számos különböző jelzéssel találkozhatunk az úton, az Atlasz csak egy kékbe torkolló sárgát és egy rövid K+-t jelöl. Ez hiba. Az Atlasz térképével ellentétben az üdülőtelkek már szinte végig elérték a Gaj-árok mellett húzódó földút-turistautunk vonalát. Nárai felé az egymásra merőleges nyiladékokon kell kanyarognunk, és a szemétdombok között lépkedve, valamint az utolsó nyiladákból hosszasan „megcsodálható” élénk-türkiz háznál elérjük a falut.
Nárai semmi különös, ha pontosan követjük a Kéket egyetlen boltot-kocsmát sem érintünk. Azokhoz a delta elágazásnál a falu közepén nyugat felé le kell térni. Jákig 6 km országút. Elején még lehet menni füvön az út mellett, később más elég meredek a rézsű, sáros is, úgyhogy marad az aszfalt. Kellemetlen szakasz. Na nem a mellettem megálló határőrök kérdezősködései és igazoltatása miatt, hiszen tiszta a lelkiismeretem, egyetlen rossz szándákú pakisztáninak és srilankainak sem segítettem az úton. A térképen jelzett fasor a valóságban nem létezik. A falu főterén levő műintézmény vaskeresztesi kékfrankos nevű italát érdemes megkostolni, igazi, jellegzetes tájbor. És nem alföldi. Házmester formájában is ajánlható. Főtértől nem messze a Kék mentén turistaszálló, az Atlasz nem említi, lehet, hogy új. A templomot nem szabad kihagyni; annak ellenére, hogy hétfő volt, a déli kapun át be lehetett jutni – ingyen. A falut elhagyva balra kell térni, majd egy sorompóval lezárt magánterületen kellene áthaladni. Sötétedés után – az ottani portásbácsi két kutyájára tekintettel – ez erősen ellenjavalt, hacsak a terület őrzőjével nem sikerül megegyezni. Azt mondta egyébként, hogy a terület kerítése mellett délről ki lett alakítva egy ösvény, és ezt azonban nem nagyon tudtam beazonosítani.
Hosszú, jól járható, széles földút vezet neki az erdősávnak, ahol egy látszólag értelmetlen kunkort tesz az út. Nekem sem sikerült megfejteni az értelmét, mindenesetre szép a táj, úgyhogy nem bántam a kis kitérőt. Egyházasrádóc felé hosszú, egyenes útszakaszok, a jobbra jelzett és az Atlasz által is megemlített nagy gödrökhöz nem tettem kitérőt.
A széles – ám az egész nap szemerkélő eső miatt egyre sárosabb – földút közepén egy levágott őzfej. Valószínűleg orvvadászok lehettek, mindenesetre elég megdöbbentő látvány.
Egyházasrádócra, ahogy Güszi is említette, a Tanítók útján érkezünk le. Az egyik házon van a tábla, amit az Atlasz szerzője nem vett észre. A főúton balra először a Falatozó feliratú kocsma, majd 800 m-re a „feltűnően rendben tartott” állomásépület. Épp lekéstem a vonatot, kénytelen voltam a következő megérkezéséig visszasétálni „falatozni” egyet.
Tanulság: A Kék végig jól jelzett, az Atlasz leírása korrekt, a térkép nem annyira. Feltehetőleg egy régebbi Kartográfiás térképet próbáltak ápgrédelni, de látszanak a terepi bejárás hiányosságai: főként az egyéb turistajelzések hiányoznak róla, pedig mindkét nap számos ilyennel találkoztam. Jó lenne ezeket is felvezetni a következő kiadásra.
Ugyanígy megváltoztak a tereptárgyak is: a jáki fasort valószínűleg az útépítés miatt – jó magyar szokás szerint – kivágták, a mostani néhány csenevész fakezdemény a legnagyobb jóindulattal sem tekinthető annak. A jelzett oladi síparadicsom is már a múltté.
