Szent Márton Vándorút
Kőszeg-Szombathely
Ezt sem gondoltam volna pár héttel ezelőtt, hogy én zarándokolásba fogok belevágni.
Az egész úgy kezdődött, hogy ölembe pottyant 3 nap, mi mást csinálna ilyenkor az ember mint túrázik a kellemes 30 fokos nyárutóban.
Igenám, de merre?
Mivel jó régen jártam arra, Kőszegre esett a választás. Elkezdtem összerakosgatni 3 napnyi túrát, hogy minél több eddig be nem járt jelzést lefedjen, eközben ért a felismerés hogy a sárga sáv nem más mint a címben szereplő zarándoklat. Nosza ha már úgyis, akkor csináljuk komolyan, igényeltem füzetet, azt hittem valami letölthető dolog lesz, de a szervező nagyon kedvesen térítésmentesen elpostázta nekem - a posta szégyene pedig hogy majd 10 munkanap alatt képtelen volt a küldemény ideérni - csakazértsem szegte kedvem, vittem egy üres lapot és majd jobb híján a lenyomatokat beragasztom.
szombat, előjáték
Erre a napra egy Lukácsháza-Velem túra volt betervezve (piros 3szög, sárga körséta és sárga Alpannónia, piros sáv, aztán hogy egy kis szint is legyen benne a Sibrik kastély érintésével némi DDK-n haladással fel a Széles-kőig, onnan ismét piros 3szögön Kalapos-kői barlang, majd piroson a Pütyör-forrás mellett le Velembe, ahonnan busszal Kőszegre a szállásra
Jó terv, igaz? Indulás előtti este vettem észre, hogy Kőszegre a 16 órás busz átszállós nulla perc átszállással. Úgyhogy újraterveztem, hogy akkor tovább megyek Kőszegdoroszlóra busszal, és onnan gyalog Kőszegre a sárgán. Ez az etap a harmadik napon lett volna program, így aznap elég majd innen indulni, 1 órával több időm marad Szombathelyre (ez kellett is)
Notehát a vonatról dél körül leszállva neki is vágtam Lukácsházáról az aszfaltnak, nem fáztam de elcseréltem volna ezt az időt a következő két napra. Fénykép jobbra, fénykép balra, majd egy kis röpképtelen kamaszvércsét találtam egy villanyoszlop alatt. Okosteló híján buta telefonálgatásba kezdtem, 4-5 telefon árán az Őrségi NP madármenhely ügyeletétől ígéretet is kaptam hogy kimennek érte. Ezúton is köszönöm Tavaszi Széll és az MME telefonos segítségét.
A kis kaland után eggyel nagyobb fokozatba kapcsoltam, merthát 4-re Velemben volt randim ugye a busszal.
Olyan erdők vannak itt kérem, hogy csak lestem! Aszongya szelídgesztenyés-tölgyes. Ritkás. Ligetes! Ilyet még nem láttam, mind a tíz ujjamat megnyaltam utána. Feltűnt viszont a rettenetes mértékű szárazság, néhol fű kiszáradva, bokrok kókadtak, kisebb szelídgesztenyék haltak szomjan (a szívem szakadt meg, Szent Márton segíts!)
Egy nagyobb rétre kiérve a Szent Vid-kápolna mosolygott le rám. Már a vonatról gyanús volt, de akkor elhessegettem a gondolatot hogy az nem lehet hogy ide látsszon, de innen már biztosra vettem. Ezen a részen tűntek fel a szintén jóbarátaimnak számító nyírfák. Nagyon el vagyok ma kényeztetve!
Az egyensúly helyrebillentéséről a kőszegszerdahelyi bolt gondoskodott, csak délig volt nyiva :-( A gyarló ember, avagy Pavlov turistája: semmi baja ha órákig kell aszfalton kutyagolni, de ha meglát egy sopronis cégért ami be van lakatolva akkor aznap már végig vert kutyaként szomorkodva megtörten baktat. Kivéve, ha néhányszáz méter múlva nem botlik bele egy jóféle savanyúalmától roskadozó fába a senki földjén, köszönöm Szent Márton!
Némi dzsindzsás út, rövid eltévedés, aztán csak a kastélynál voltam. Ha sörrel nem is, hideg forrásvízzel tudtam szomjamat oltani. Kellett is a felfrissülés, mert egyre inkább közeledett a 4 óra, és még volt előttem egy batárnagy hegy. Jó lett volna megállás nélkül felmenni rá, de ahogy ráfordultam a hajdani műszaki zár benapozott perzselő nyiladékára, hát elszállt minden elszántságom, pihentem, tán kettőt is.
Kedvem lett volna alaposabban megnézni magamnak a Széles kő masszív szikláit, de választanom kellett hogy vagy ez vagy a barlang, ez közelebb van a DDK-hoz, akkor ezt majd akkor, a barlangot most. Kaptam magamtól negyed órát rá, az 7 perc oda, 5 vissza, ilyen szinten voltam betáblázva. Hejj kisvércse, de hiányzik az a fél óra! Remélem nemhiába és minden rendben veled!
A barlang után lefelé nagyon feldobódtam, nem tudtam hogy a vasfüggöny egyik utolsó tartóoszlopát még állva találom! Ilyenkor látom igazolva bolond hóbortomat, sose tudni melyik legapróbb kis kósza turistaúton is mibe tud az ember botlani.
Végre aztán széles út került a lábam alá ahol be lehetett gyorsulni, még az is benne volt a pakliban hogy Velemben talán beszaladhatok a Pittyes-kocsmába, végül ehelyett inkább a koronaörző bunkert néztem meg, nomeg 10 percet vártam a késő buszra.
Közben a helyiektől megtudtam, hogy a nulla perces átszállás a gyakorlatban azt jelenti hogy bevárják egymást a buszok (hjakérem, tudok én még hinni ilyenekben, mikor 5 nappal korábban a szemem láttára (internetes térképes vonatinfó rulez) hagyta ott a fiamat a vicinális Félegyházán a késő IC-t be nem várva?)
És valóban így is volt, Szerdahelyen ott várta a Kőszegre menő busz a Velemről jövőt, de én ugye mentem Doroszlóra, hogy egy kellemes napsütéses végetnemérő földúton előbb a kőszegi műútig -itt bekerítetlen málna és szederfarmok, szőlőpászták zöldellő sora, óh köszönöm Szent Márton- majd árnyas erdő, majd felesben napos-árnyas kőszegi utcák, végén "A" bolttal! Nem kell nekem Hilton szálló, se büféasztalos vacsora óh nem, viszont egy bolt, hideg ásványvízzel, sörrel, kakaóval reggelre az már egészen más. Napom bearanyozása volt hogy ez a terv sikerült, a grúz kebabosnál tett látogatás, közben a 150 éves tűzoltók önkéntes ünneplése folyó borral és csapolt sörrel, hát erre már gondolni sem mertem volna!
Úristen, ha ilyen a Szent Márton út első (fél) napja, milyen lehet a Caminó? :-)
vasárnapi facsarás
Erre a napra egy zarándoklástól független körtúra lett kitalálva. Fel az Óház-tetőre, onnan a Keresztkúti volt laktanyák vagy lehallgató bázisok vagy miacsodák mentén vissza Hétforráshoz, aztán Szálasi-bunker, óriás gesztenyefa, Szulejmán kilátó és már hipphopp a koliban is vagyok.
Leírva de egyszerű :-)
Az eleje jól ment. A szállásról 2 perc sétával a Jézus-szíve templomnál voltam (na jó, lehet hogy volt az 3 is) Bent orgonaszó, énekkar, kedvem belőve. Odakint Mária utas tábla, aszongya 4 napos zarándoklat Mariazellbe, első nap 40 km Lékán át Krumbachba (szemöldök felvon), onnan 2x 35 km (szem elkerekedik), majd utolsó napon ami elröppen mint egy perc, hágón keresztül kimondani is szánalmas 45 km után Máriacellben is vagyunk. Szó bennszakad... Mivan? És ezt így hogy? Ennyire puhány lennék? Attól elkezdtem sántítani hogy elolvastam :-)
Zöldön indultam hogy ne teljesen arra menjek amerre tegnap jöttem, már itt éreztem hogy olyan mintha behúzott kézifékkel mennék, nyomom nyomom de csak izzadok meg fáradok, nemigazán esik jól a dolog, szám kiszáradva, nyelvem egy duzzadt tapló, mi a franc ez? Ez már nem lehet a tábla hatása :-) Tegnap túltoltam? Kiszáradtam, nem ittam eleget? Éjjel nem aludtam jól? (ez mondjuk igaz) Háhhááá, ha tudtam volna mi lesz az emelkedőn :-) Óház-tető alatt van egy füves placc, na ott rogytam le a többi sétáló nagy döbbenetére. Aztán pár perc alatt rendeztem soraim és felmentem az "életveszélyes" kilátóba, ahol csoda kilátás és olyan isteni ájer fogadott hogy totál meggyógyultam tőle! Amúgy nem arról volt szó hogy ez fizetős? Vagy mióta veszélyes, azóta nem? Ám legyen..
Innen egy jelzetlenen átcsaptam a natúrparki kerékpárút csodasima útjára, aztán feltettem a szopóálarcot és felvonszoltam magam a Tábor-hegyre. Szép irtásban vezet a szép meredek út, lehet közben napoztatni a tarkót. Redneck level végtelen.
Ki tudja mi volt a jutalom? Úgyvan, szeder. Én még ilyen édeset nem ettem. Bár gyanítom, olyan ez mint a 40 km-es mátrai ttúra utáni zsíroskenyér, a zamat a 40 km-ben van :-)
Újabb csoda a hegy északi oldala ahol szerintem alsó hangon 5 fokkal hűvösebb volt és még a levegő is mozgott, egész megszáradtam. (még arra is volt energiám hogy elmenjek a bekerített hangabolyokig megtudni, hogy a szorgalmas kis lényeket a vaddisznóktól védik ilymódon) Hanem a másik oldal, hát ott bugyogott a bitumen. Nem baj, fő hogy ez is végetért egyszer és a Hétvezér forrásnál kóstoltam végig a hétféle vizet, francokat, annyi szelfiző állt sorba hogy örültem hogy megtöltöm a palackom aztán húzok ki a képből.
El ne felejtsem, olvasgattam is ám az útbaeső táblákat. Azt pl tudtuk (én nem) hogy a Kőszegi-hegységet fénykorában Rohonci-hegységnek hívták? És hogy Burgenland = őrvidék? (pedig németes voltam) Voltak még olyan helynevek hogy Borostyánkői-hegység (összeáll a kirakós, visszafelé Borostyánkő IC) Bucklige Welt (passz) Pulyai-medence
A forrástól a továbbiakban jutalomjáték, lefelé, lefelé, büfé, lefelé, lefelé, gesztenye (Mátyás-királlyal egyidős volt állítólag) aztán még egy picit lefelé, majd eléggé felfelé a kilátóhoz, ahonnan az ott lévő párral együtt néztük hogy miaszösz? Kigyulladt a főtér? Valami autó ég? A kebabos, csak nem? Nadehát ott a sok önkéntes tűzoltó, majd eloltják. Na mikor itt jártam kezdett derengeni, hogy esetleg tán nem lehet hogy valami gyakorlat volt (később szállásadó néni megerősített hogy de, ugyanazt a kibelezett suzukit gyújtják fel mindig, amit máskor meg a patakba löknek és onnan mentik. szerencsétlen autó, mit vétkezhetett még életében?)
A Kék Huszár volt még felírva a noteszembe ami mellett nem volt még pipa, így hát kipipáltam (kócos csirkemell, grill zöldség, csíki sör, valaki toljon haza...)
hétfői megdöglesz
Reggel búcsút vettem Kőszegtől azzal, hogy pont egy év múlva ugyanitt, kölykökkel (előtte olvastassam el velük az Iskola a határont vagy utána? egye fene, jó lesz utána)
A nap jó híre hogy nem lesz agyonbonyolítva, sárgán Szombathelyig. Sietni se nagyon kell mert a 17:10-es IC-re vettem helyjegyet még a Keletiben azzal a célzattal, hogy ha elérem a 15:10-est akkor majd jól visszaváltom és veszek arra, már ha még lesz akkor hely rá. Abban nem voltam 100%-ig biztos hogy du 3-ra be tudom fejezni a sok szombathelyi ládát (jól éreztem)
Natehát, lukácsházi átszállással -a csatlakozó buszom jó 5 perccel előbb jött, hoppá! 8 után kicsivel ismét Doroszlón vagyok. Igazolni ugye nincs mivel, templom -remélem- felújítás alatt, kocsma nincs, bolt eladás alatt, maradt a fotó meg a buszjegy.
Kiérve a településről bebújunk az erdőbe, keresztezem a sárga sétautat ahol szombaton jöttem, szép erdő, de még mindig száraz. Viszont jóleső látni az elég sűrűn elhelyezett táblákat, néha még a jelzés is "dedikált", rajta van az út neve (ha már: miért nem lehet ezeken kódokat is elhelyezni megoldandó a bélyegzési gondokat?)
Lukácsháza szőlőhegyén van egy csöpp kilátó, odalátszik Szombathely (hű, de csalóka!)
Van még 200 éves vadkörtefa (Süsü épp nem volt otthon), nagyjából itt kapcsolták be az infrát maxra odafönt. A Holdfényliget kalandparkhoz nyitás előtt (10 óra) érek, néhány ember várja hogy bejuthasson. Nekem apró megváltás egy odabiggyesztett kékkút és ez aznapi jócselekedetem is, ezzel mentettem meg Morzsit a szomjhaláltól, ha én nem vagyok a gazdáik nem veszik észre hogy egy kúttól táboroznak 7 és fél méterre (nem én találtam ki, lenyomtam és megszólaltak hogy jé itt van víz :-)
Szabad panaszkodnom? Az út kavicsos, poros, a vízhólyagom -sose szokott lenni- kiújult hiába szártam ki reggel, a kavics fehér, vakít, a nap sárga, az is vakít és még ráadásul meleg is mint a fenemegette. Végre felérek az aktuális dombra. Így már jobb. Jé szilvafa. No mégegy. De finom! Nem viccelt a térkép, ez szőlőhegy a javából. Ha annyira értenék hozzá még azt is tudnám hogy ez normális hogy aug 20-án mézédes minden szőlő, nem akarok már mindent a klímaváltozásra fogni, de ez itt pl. tökre otellónak kinéző valami aminek savanyúnak kéne lenni most még de nem az, akkor most mi van? De, persze, attól még tömhetem magamba hogy nem tudom milyen fajta. Na és, ha pöttyös, az csak valami gombaölő, rézgálic vagy miazördög, ittam én már durvábbat is :-) Nem, én se neheztelnék ha a hátizsákos turista lecsípne 4 szemet a szélső tőkéről, a jég is elverheti, a darázsról meg a rohadék seregélyekről nem is beszélve, hát akkor már inkább a zarándok egye isten nevében (be lehet rúgni erjedetlen szőlőszemektől is, vagy ez inkább napszúrás?)
Már csak egy kis kövecses dombocska van némi napsütéssel és jön és jön! Perenye, ahol biztos lesz.. nem, nincs, csak du 3-tól nyit a kocsma. Ó, az a... drága nagyasszonyunk Mária hogy megóvott a kísértéstől, imígyen viszont mi lesz a pöcséttel?
A végén még elkárhozom a sok szelfitől. Pedig Isten bocsássa meg nekem, ismét ehhez kellett folyamodnom, ráadásul egy szent helyen! Gencsapáti Szentkút. Node odáig még el is kellett jutni. Perenye becsületére legyen mondva, ha egyetlen egésznapos nyitvatartású kocsma eltartására képtelenek is az ittlakók, pedig szép takaros nem kicsi településről beszélünk, azért árnyas pihenőhelyet azt tudnak építeni! Le a kalappal és köszönet nékik. Naszóval itt pihentem meg először, tudtam hogy ennek nem lesz jó vége. Nem is lett, Szentkútnál jött a következő, ráadásul kénytelen voltam lábat szellőztetni a már említett hólyagok miatt. Egy idősebb néni tett tanúbizonyságot hihetetlen tűrőképességéről aki fent a Lourdes-i barlangnál imádkozott a 40 foknak érződő tűző napon. Először egyet sandított rám, aztán mégegyet, aztán leköltözött mellém az árnyas padra, én meg nem tudtam mit ír erről az etikett, szabad rózsafüzér mellett erősebb rózsaillatot árasztani? Addig feszélyeztem magam, hogy felöltöztem és útnak indultam, miután kipróbáltam a kutat (vize hűs, ámde kellemetlenül vasas izű) nomeg kitúrtam a geoládát. Azóta se tudom hogy a néninek arany szíve van, vagy annyira szánalmas csóringernek néztem ki, de megkínált nápolyival és lelkemre kötötte hogy vigyázok az úton. Megnyugtattam hogy hát hogyne vigyáznék, és köszönöm a kedvességét de erőm még van, ételem is, csak a talpam próbálgatja a határait..
Innentől számoltam az árnyas métereket, Szombathelyig kereken nulla méter volt. Hogy ez menniyre aljasul tudja az emberből kiszívni az erőt.. Azért az élet humoros oldalait még fogtam, az pl milyen, hogy Szombathelyre úgy érkezik a zarándok, hogy egy kukoricatáblába taposott ösvényből egyszercsak huss, új építésű társasházak, és ha jobban mereszti az ember a szemét akkor egy új templom! Bemenni az üvegajtókig tudtam, Hévíz utánérzésem volt. De ez kicsit azért szebb. A panelek oldalában tudtam fogni némi árnyékot, és azt hittem délibáb de nem, az egy söröző cégére. Elvonszoltam magam de zárva. Mögöttem egy srác kérdezi hogy mit szeretnék, mit keresek. Olyan volt mint amikor félálomban az ember agya kereke még lassú, hosszúnak tűnő másodpercekig kerestem a választ, hogy mégis mit gondol, mit keresnék? Lottózót? Nem. Vagy esetleg öööö és itt nem jutott eszembe más alternatíva, úgyhogy kiböktem hogy valami itatóhely kellene esetleg, ha megoldható.
Itt van jobbra a bovling (így mondta) vagy vissza a garázsoknál. Ebből eldőlt hogy a bowling, mert vissza én egy tapodtat sem, bár az a bowling igazából már feltűnt korábban is, csak nem voltam benne biztos hogy örülnének nekem. Ezt a pólót ami rajtam van (reggel vettem fel, még tiszta volt) ha egyszer leveszem az állomáson, bottal fogom belepiszkálni a zsákomba. Vagy otthagyom. Na és ezzel menjek be egy pizzériába amik előtt BMW-k meg Range Roverek állnak? Szükség törvényt bont, bementem, kaptam csapolt Soproni IPA-t 510-ért (bár gyanús hogy csak 4 deci volt, meg azt se értem miért "majd hozom" felkiáltással kell eltűnni hátul mikor a sörcsapok elöl vannak, depedig elég csapolt íze volt, miért öntenék ki dobozból mikor az ráadásul 5 decis, biztos a szemelőtt levő sörcsapra másik hordó van kötve, miért kell mindig a rosszat feltételezni? Hát mert mióta itt élek láttam egyet s mást? Akkorsemkell, értettem - ezeket csak úgy odabent ügyeztem le, Ikrek vagyok, nem skizó (remélem).
Szent Márton sugallatára az egyik pincérfiú az ebédjéhez szódát töltött magának, juteszembe egy nagy pohár szódát is kérek, mondtam. Leány mosolyog, nyúl a 3 decis pohár felé, néz rám kérdően, volt ott még másfajta üvegáru is, lehet nagyobb is egész nyugodtan, biztatom, ekkor elővesz valami vastagfalú nemtudommit, korsónak nem mondanám mert nincs füle, talán virágvázának használhatják ha esküvő van? Na azt telirittyentette nekem szódavízzel, majd kért 510 Ftot, egyem a zuzáját hát mostmár tuti hogy nem kummantott a dobozos ipával, végre úgy adhattam jattot hogy örültem hogy adhatok :-)
És a legjobbat nem is mondtam: ahová lerogytam egy ventilátor tolta a hűst, ettől főnixmadár feltámadt és egy megállással letolta a Szombatelyen belüli 4-5-6 km-nyi ládázós sétálós városnézős (önkínzós) dolgot a 35 fokban (azt hittem csak én érzem ennyinek de 2 hőmérő is ezt mutatta)
Volt ebben csótó (hová lett a kemping? még a nyomát se leltem, mikor OKT-ztam itt aludtam pedig) szocreál felszab emlékmű neon 1945-tel (ez igen-igen komoly, szó nincs rá!!) templomok, Szent Márton életére utaló jópofa szobrok, az épphogy csak folydogáló Gyögyös-patak többszöri keresztezése, a séta közepétől már árnyékban, semmi dörgés, bár az utolsó patakátkelésnél gyanús volt hogy mennyire hömpölyög ez a patak, aztán ahogy az utolsó kockát ellőttem és már csak az állomásra kellett kiérnem (egyébként h5 volt) úgy elkezdett ömleni az eső hogy csak lestem
Egy szó mint száz, nagyon élveztem, remek dolog ez a zarándoklás, főleg ha igazán jól csinálja az ember (ti. fáj is)
Amikor semmi különös akkor semmi különös, amikor meg valami jó van, akkor lehet örülni hogy Szent Márton hogy elintézte :-) De tényleg, vallásosnak lenni tök jó dolog, lehet hogy újrakezdem?
A gyaloglást majd egyszer innnen, azt biztos!
