Ebben a korán bedurrant kánikulában csak óvatosan szeretek túrát tervezni,ezért is választottuk erre a meleg a napra ezt az aránylag rövid szakaszt,mellyel befejeztük a mozgalmat.A meleg végett igyekeztünk minél hamarabb megérkezni az egykor jelentős, középnemesek lakta településre,ahol a híres költőházaspár (Gyarmati Fanni-Radnóti Miklós)a nászútjának egy részét töltötte. A faluban különös tisztelet övezi "Füst a szemében"-t,talán egyedüliként az országban,utcát is neveztek el róla.Mivel a lehető legkorábbi buszt választottuk,így már fél hét után pár perccel le is kecmeregtünk a járatról és rövid falunézés után bekapcsoltuk az utánégetőket,a még ekkor elviselhető időben és egy hosszú aszfaltkoptatásba kezdtünk Kékkútig.A Káli-medence látványa feledtette a percenkénti ugrálást a kamionok elől,melyek az ásványvíz üzem termékeivel rongyoltak a szűk országúton.
A Theodóra-forráshoz érve,már nem csak a foglalatból ömlött a víz,hanem rólunk is izzadság formájában,ezért pihenőt vezényeltünk,kortyoltuk a friss,üde ásványvizet,mely mentes formában tör elő a művészien kialakított foglalatból.Pedig a mai technológiával megoldhatnák,hogy dúsítsák széndioxiddal és egy kis olaszrizlinget is keverjenek bele :) :D :D :)
Kékkúton ,mely talán a legszebb település az egész Balaton-felvidéken pillanatok alatt átrongyoltunk és a tűző,egyre forróbb napsütésben poros úton ,kérődző tehenek,legelésző lovak és szamarak közt értünk be Salföldre.Itt még a természetvédelmi Major zárva volt,de a kedves személyzet beengedett bennünket. Begyűjtöttünk egy Nemzeti Parkos stemplit és itt már sikerült egy-egy olaszrizling hosszúlépéssel is frissíteni.
Salföldről hosszú kaptató után végre beértünk a Cseres-hegy árnyas erdejébe,megkerültük Aligvárimajort s máris a Csigó-tag hatalmas szőlőparcellájának mentén ereszkedtünk.Itt már ismerős volt a táj,hisz jártunk itt a Balaton-kör bejárásakor.A hatalmas táblában egy hatalmas géppel permeteztek,még jó,hogy a traktoros nem csak szórta a permetet,hanem a szemét is nyitva tartotta,így megúsztuk,hogy minket is tartósítsanak.
Sziklák,mellett-alatt kapaszkodtunk a Csöng-hegy gerincéig,ahol feketefenyvesben vándoroltunk a Salföldi kolostorrom letéréséig,mi ide most nem mentünk le,hanem megkezdtük a meredek ereszkedést a Badacsonyörshöz tartozó Öreg-hegyre,ahol megkapó panoráma tárult elénk(Badacsony,Gulács,Tóti,Csobánc),csak az a kár,hogy a növényzet és az épületek sokat kitakarnak .
Innét már tempós haladással értük el Badacsonytomajt,ahol a Két-tornyú templomnál pihenőt és törzsi gyűlést tartottunk.Ugyanis innét a kék a 71-es melletti járdán tűző napsütésben vezet Badacsonyig.Mivel még éreztük a bugit s az idő is csak 11 körül járt,ezért úgy döntöttünk,hogy a S- -on felmegyünk Badacsonyra és rendhagyó módon zárjuk a mozgalmat,ráadásul ebből az irányból még nem is jártunk a hegyen.
Szuszogtató emelkedők után előbb a 2014-ben felszentelt az egykori Felső-Kolónia omladozó bányászlakásaiból épített I.Szent István Király kápolnát vizuáltuk meg,majd tovább kapaszkodtunk a Klastrom-kúthoz,mely egy sötét,nyirkos völgyben fakad.Na itt megjöttek a vérszívók hadai. Több száz,mit több száz,ezernyi szúnyog lepett meg bennünket.Hiába jártuk a rítus táncot a küzdelmet elvesztettük ,így csak gyors fotozás jött s máris tovább álltunk.
Vadregényes bazaltfolyások közt kapaszkodtunk fel a Kuruc-körútig nyomunkban az ádáz ellenséggel.Gerincvándorlásba kezdtünk a Rózsakőig,ahol megcsodáltuk a megunhatatlan panorámát s megszokásból ráültünk a kőre,bár rajtunk már nem kell fogni a hiedelemnek.
Óriáslépcsőkön ereszkedtünk a Kisfaludy -forrásig,majd az Imre Pincénél a barátságos pultostól rendeltünk két rózsakő hosszúlépést,nem épp barátságos áron(1000huf).Még látszik az előszezon nagyon kevesen voltak a népszerű helyen,ráadásul most egy gondozatlan képét mutatta a hegy.Sok volt a gaz,szemét.
A központban megdöbbenve láttam,hogy az ikonikus Hableányt is elérte a rombolás szele.Vaj'h mi lesz bontás után a helyén? A túrát a Rablósoron a kedvenc bisztrónkban (Alapozó bisztró) a retro jegyében zártuk.Első egy sült keszeget kért kéknyelűvel én pedig egy retrós hambit jaffával. Ejtőzés után nem maradt más mint beütni az utolsó pöcséteket s megvárni a gyorsot,melyet egy Csörgő húzott.
Legutóbbi ottjártamkor még hiány volt a jelvényekből; ez változott ezek szerint? Nem azért, hogy Norbyt elkeserítsem, de lehet várnia kell még azért, mert sokan vannak akik előtte teljesítették az AK-t.
Én már jó tíz éve nem voltam barlangban - azt hiszem akkor volt, hogy Zozóék elhívtak az Ördöglyukba. Most biztos nem tudnám bevállalni, de a gondolattal eljátszik az ember ugye.
A barlanggal az a helyzet szerintem, hogy olyan izmokat kell használni, amit utoljára gyerekként használtál kb. ezért sokkal jobban megterhel, mint egy túra. Még a mozgások is olyanok, ami tényleg egy gyereknek van meg, a mai felnőttből kiveszik, emiatt sokszor van olyan érzése az embernek, hogy hűha, ezt nem fogom tudni megcsinálni. Plusz még ha az embernek van klausztrofóbiája is, akkor tényleg nem esik jól.
Én szerettem , és mai napig macerálja a fejem az, hogy milyen lehet egy hegy gyomrában alvós túra.
Kétszer volt meg a Mátyás, egyszer az Ördöglyuk, egyszer a Kossuth, ráadásul akkor, amikor úgy kiáradt a patak, hogy az első tárnát teljesen át is alakította. Emlékszem a bejárat után masszívan úsznunk kellett egy keskeny alagútban, hogy beljebb tudjunk jutni. Mondjuk mindegyik úgy leamortizált, hogy én is örültem, mikor kiértünk és nem kértem repetát másnap. :)
A mályinkai kilátót vagy megjavították, vagy lelopták róla az "életveszélyes" feliratot...
:o)
Én dacolva tettem minden erkölcsi és jogi következményeivel, jól fölmásztam rá és megtekintettem a rám váró Dédestapolcsány-Lázbérci víztározó-Upponyi hegység szakaszt.
Az lemaradt, hogy tegnap több kékezővel találkoztunk, 1db 3fős csapat, 1 db 2 fős csapat és 2 fő külön-külön járta a jelzett utat. Szóval nem kell aggódni, van rajta forgalom.
Megértelek, én teljesen ugyanígy jártam a Mátyáshegyi-barlangban több mint 10 évvel ezelőtt! Barlangász ismerősök vettek el oda minket (&son-t és engem), rendesen be is öltöztettek, aztán órákig csúsztunk-kúsztunk-másztunk a járatokban, végül már amikor azt hittem, hogy lassan visszaérünk felszínre, akkor egy piszkos pocsolyánál kijelentették, hogy na, most vagyunk feleúton és értünk le a Duna szintjére! A visszafelé útról már semmire sem emlékszem, robotként tettem, amit mondtak. Amikor felértünk az áldott napfényre, én is megfogadtam, hogy csak olyan barlangba látogatok ezentúl, ahová korláttal ellátott lépcsősorok vezetnek! &son sem mondta utána soha, hogy barlangba vágyna! :-)
Megcsúszott és egy meredek domboldalba esett egy ember vasárnap délután a solymári erdőben, a Barlang utca közelében.
A baleset következtében a turista karja eltört és a feje is megsérült, ezért a helyszínre a főváros hivatásos tűzoltói és a solymári önkéntes tűzoltók is kiérkeztek, akik a katasztrófavédelmi műveleti szolgálat irányítása mellett, stabilizált állapotban, telepített kötélpályán, alpintechnika segítségével mentették le a sérültet a mentőautóhoz. A turistát a mentők kórházba szállítják.
(pest.katasztrofavedelem.hu)"
Gondolom, az Ördöglyuk barlangnál történt, ott van olyan rész a barlang kijáratánál, hogy nagyot lehet esni.
A barlangot egyébként nagyon ajánlom minden túrázónak kipróbálni, ritka élmény ám, különösen a vége :)
Kerekpopsis túrázó - a sok guggolás jót tesz a farizmoknak...
Az ilyen vizekkel jó vigyázni, nálunk a családban is volt, ki esküdött rá és palackszám vitte haza a Mira vizet, itatta a családdal. Az eredmény az lett, hogy az egyik családtagnál belobbant a Crohne betegség és többet nem lehetett visszafordítani.
Lehet sok negativot fog erni, de megosztom veletek, hogy ma a 12-es OKT szakasz ismetelt bejarasaval (kb 9 eve voltam itt a fuzetemmel) osszejott a bronz jelvenyhez szukseges pontszam. Bar a szakosztalyvezeto megfenyegetett, ha ilyen utemben szerzek minositeseket, akkor egyszerre fogom megkapni a bronzt es az ezustot. :)