Bocsáss meg, de ez így csacsiság! Az ellenőr nem tulajdonosa a trekknek, Ő azt - felteszem - munkájából adódóan veszi fel. A megbízónak kell felrakni a nyomvonalat, miután leadták neki.
Vajon ha 5 év múlva (ugye optimista vagyok) meglesznek (ha addig el nem veszik pár újra..) az egyébként addigra kisrészben már nemaktuális nagypontosságú trekkek az MTSZ-ben akkor lesz erősebb/jobban működő jogszabályi háttér és kommunikáció a földtulajdonosok és a turistatársadalom között?
na, megpróbálok mégegyszer nekifutni a témának, mert nem igaz hogy nem lehet megérteni mit próbálok magyarázni
de előtte egy pontosítás: nem azt írtam hogy az ellenőrök tegyék fel a térképre, azt írtam ha már ÚGYIS van trekkjük -ezt tőled tudom (elszóltad magad?)- töltsék fel. Ez 3 perc. És majd valaki (mondjuk én) felrajzolja. (ráteszi, felteszi) Mondjuk 30 perc alatt. (csak zárójelben: arról álmodni se merek hogy az ellenőr rajzolná fel, pedig az sem lenne ördögtől való, dehát haladjunk apróbb lépésekben)
Ezt én egy közös munkának látom, nem követelésnek.
Ha már követelés, azt éppen rólad is lehet állítani, állandóan a térképek (papír és digitális) hibáival jössz. Hogy miért hibásak. Erre írtam amit írtam (többször is), hogy ha már úgyis van trekketek (illetve van az ellenőrnek), fel lehet tölteni és attól gyorsul a folyamat. Mert ez, a feltöltés - mégegyszer leírom, 3 perc.
Ha egy másik ember trekkeli le, annak ha közelben lakik akkor is legalább fél nap a bejárás utazással együtt (feltöltés ugyanúgy 3 perc) ha meg távolabb akkor egy teljes nap.
Szerinted melyik a hatékonyabb, ha az ellenőr akinek ÚGYIS van trekkje feltölti és én felrajzolom, vagy az ha az ellenőr trekkje marad az asztalfiókban, trekkelő fél év/egy év múlva lejárja, hazamegy és feltölti. Szerintem az első (a folyamat második része, a felrajzolás az ugyanaz mindkét esetben)
Egyébként a válaszod nagy része -hogy milyen színű festék lett a fényképeződön, meg mi a nyomdába adás határideje meg ilyen-olyan csúszások okai, a téma szempontjából totálisan érdektelen.
Éspedig azért, mert ezekkel állandóan oda kanyarodunk vissza hogy a festő felé van bármi plusz kérés a festési munka mellett
NEM!
A festőt békén kell hagyni hagy fessen
De ott az útvonalkijelölő/ellenőr, akinek ahogy írtad ott a kezében a friss nyomvonal, miért ne szánhatna még rá 3 percet a feltöltésre? Ezt igazából még nem tudtad megindokolni, legutóbb a személyiségi jogokig jutottunk :-)
A valódi ok: nem akarja, mert eddig sem kellett. Talán nem is érti (vagy azt sem akarja, hagyják ezzel békén) hogy ez mire jó.
Pedig ezáltal a munkátokról -ha az pl egy vadiúj, korábban nem létező jelzés- nem csak azok értesülnek akik mondjuk valami helyi újságban olvassák, hanem az ország másik felén lévők is (sőt, a világ másik felén lévők is, de ennyire ne kanyarodjunk el)
A papírtérképeket nyugodtan el lehet felejteni, eljárt felettük az iső. Olyan mint a postabélyeg, még árulják, megszokásból, meg van egy-két eset mikor tényleg jól jön de hosszú távon vége. A jelzésekről egyelőre nem gondolnám ugyanezt, bár anélkül is lehet tájékozódni, a festésbe fektetett munka ad némi "biztonságérzetet", hogy akárki trekkjének követése helyett ha jelzéseket követünk akkor az egy alaposan átgondolt, szép helyeken biztonsággal vezető útvonal.
Igazából a "vagyunk mi és vagytok ti" része nem tetszik a hozzáállásodnak, ez a felosztás, hiszen a jelzést festők meg a térképet bütykölők szerintem egy célért dolgoznak Az meg ismét totális félreértés hogy "helyettünk" kellene bárkinek is dolgoznia"tőletek", nem helyettünk, inkább mellettünk, kisegítve a birtokotokban levő adattal. Hogy ne kelljen csak ezért odamenni.
Volt még egy mondatod, hogy "ha azt vállaltuk hogy ... akkor bukás" ezt meg nem is értem mi akar lenni. Ki vállalt? Mit?
A térkép-babrálás is egy önkéntes (közösségi) munka, szerintem még haszna is van.
Mondjuk lehet hogy ha valaki nem veri kétnaponta a mellét hogy mekkorát önkénteskedett akkor az már nincs is. Úgy látszik marketing részen még fejlődni kell :-)
Tök jó, hogy most már (szigetelt) csípőfogót is kell vinni a túrázáshoz...
Amúgy egy jótanács:
Egy hosszabb letépett fűszálat hozzáérintve a vezetékhez (illetve egyre rövidebbel próbálkozva) lehet kipróbálni, hogy valóban van-e áram a kerítésben, vagy sem. Kb. másodpercenként ad impulzust, tehát ha van benne áram, ennyi időnként érezhetünk enyhe bizsergést. Kibírható. Mindenesetre szívbetegséggel/pacemakerrel rendelkezők inkább ne kísérletezzenek.
Gyűjtöm az információkat, de ma már más terepen jártam.
Ahogy terveztem, az irány Zala megye volt.
Találtam egy buszt, mely 10:30-kor indult Zalaegerszegről, és Hahóton, a Z- jelzésű út kezdetén/végén volt az első megállója.
Szerencsére a Budapest felől hivatalosan 10:20-kor érkező EXPRESS nem késett sokat, így elértem.
Ezt követően be a sűrűbe!
Egy kicsit elfáradtam, de alaposan feltérképeztem a söjtöri szőlőhegyet, és a forrás környékét.
Nem véletlen, hogy ZALA a legnagyobb mumus, ha itt sikert "könyvelhetek el", akkor a többi már "gyerekjáték":-)
Ha kipihenem magam, írok az útvonalról, végső soron ui. ez az RP-DDK "kijárata", Rádiháza és Hahót a két végpont. Ez utóbbi fontos közlekedési csomópont, na és jelleghatár is. Ide vezet tehát a ZÖLD (egykor egy szakasza SÁRGA volt), na és Söjtörig vezet a K+, mely egyértelműen "kijárat". Valahol Söjtör határában becsatlakozik a ZÖLD-be, úgy ahogy a nagy könyvben meg van írva.
Most már könnyű, de háromszor kellett "nekiugrani".
Végre Söjtört is felfedeztem, bár leginkább a sör volt emlékezetes, a Deák presszóban.
Az eddigi információk alapján a terület tulajdonosai előzetes egyeztetések és bejelentés nélkül kerítették körbe a Kerteskő körüli hatalmas, 400 hektáros területet. Nem csak a jelzett turistautat zárták el, hanem a területen átvezető összes erdei utat is, és ezeken sem létesítettek kapukat.
Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra Szálka-Bátaapáti-Mecseknádasd
Azt pontosan tudtam hogy ezt a túrát szeretném megszakítás nélkül, egyben lejárni, elsősorban a logisztika miatt, így volt a legegyszerűbb, legcélszerűbb. Ennek megfelelően kora reggel fél hétkor a Mecseknádasd feletti Török-várnál (Schlossberg) a várrom parkolójában, egy jó kis helyen hagytam az autót, és a 7-kor induló busszal egy gyors szekszárdi átszállással fél kilenckor már Szálkán is voltam. Mindenkinek javaslom ezt a megoldást, mert szűk másfél óra alatt busszal megoldható ez az egyébként nem könnyen logisztikázható szakasz. (7:02-8:20-kor már Szálkán voltam) A feladat egyszerű volt: vissza a kocsihoz a kéken, 35km, van rá kb 9-10 órám! Ez a megszokott tempómnál lényegesen gyorsabb, de előtte megnéztem Hörpölin szintmetszeteit, nem tűnt túl vészesnek, pláne a túra második fele. A Szálkai víztározó mellett indul a kéktúra Mórágy felé, sokáig a part mentén oldalazva, egy jól kijárt ösvényen. Horgászok mindenütt, nyugalom, békesség, igyekeztem nem megtörni ezt az áhítatot. Ez olyannyira sikerült is hogy egy éppen telefonáló pecász nem vett észre, csak amikor már egy méterre voltam mögötte, és ezt a meglepetést egy hangos kiáltással, majd egy nevetéssel nyugtázta...", húúú, de megijedtem, b.m.g, de csak egy turista!"- mondta a telefonba.:-) Köszönésképpen széles mosollyal intettünk egymásnak. A víztározó mellől egy éles kanyarral vág neki a dombhátnak az ösvény, és miután tarvágás miatt nehezen volt követhető, továbbá egy brutál emelkedővel dzsindzsásba vezetett, így aztán egy ugyanilyen éles kanyarral megcéloztam a Kender-völgy szekérútját, amelyen dzsungelharc helyett virágokat fotózgatva jutottam el ugyanoda, a Radnai-magaslat útelágazásához. (Mivel a régebbi utak ésszerűbbek voltak, így meggyőződésem lett hogy a mai kék+-kék3szög volt egykoron a kéktúra útja errefelé.)
1. Szálka, a "trófea"
2. nicsak, hódok is lakják a tavat?
3. távolban a Mecsek, valahol a lábánál, a messzeségben az autóm...
Kismórágy felé friss telepítésű, nagyon igényes almafa-ültetvényen vezetett keresztül az út az Öreg-Templom-hegyen át, -jó volt ezt látni- majd Kismórágy ott felejtett házai mellett a régi vasúi megállóhely düledező épületeinél, egykori bányák közt haladtam tovább Mórágy felé. Jól jelzett, sőt mi több, jól karbantartott (!) úton haladt a kék ösvény, valakik lekaszálták, bozótot irtottak, direkt a kéktúra nyomvonalán. Megmondom őszintén, rácsodálkoztam. Ilyen is van? :-) Mórágy falucska nagyon szépen rendben van, -a Rockenbauer-filmhez képest is sokkal jobban néz ki- , felújított épületek, szép, rendezett falukép, 24 órában elérhető bélyegző a Helytörténeti Gyűjtemény falán. A pecsételést követően továbbhaladva a falu szélén várt a Juhász Árpád geológus szerint Afrikából, az Egyenlítő környékéről idáig vándorolt Mórágyi-gránitrög, amelyről a neves tudós percekig beszélt a '86-os filmkockákon.
1. Mórágyi pincék
2. a Mórágyi gránitrög
Akkor (1986) és most. Erre mutatott rá Juhász Árpád geológus. Megtaláltam. :-)
Mórágy-Bátaapáti közti távolság 3.5 km... na, ebből a kéktúra itt kétszer ennyit "csinál", jó sok, itt-ott meglepően meredek szinttel, és még egyszer ennyi távolsággal közelíti meg a szomszéd falut. Ennek feleslegessége feletti bosszankodásomból csupán egy előttem kb 15 méterrel, hatalmas dübörgéssel megugró szarvascsapat látványa zökkentett ki. De az rendesen! Most az én számból hangzott el félhangosan ugyanaz a mondat mint reggel a horgászéból...:-) Bátaapátiba kb 500 méteres kitérővel kell bemenni bélyegezni, de megéri, szép, rendezett falucska ez is, gyerekzsivajjal, élettel teli, szeretem az ilyen falvakat, ahol szemlátomást van élet, van jövőkép, nem az elmúlás ocsmány pofáját kell mindennap bámulnimint mondjuk Tornabarakonyban.* Az Apponyi-kúria 2006-ban felújított épülete szép ékessége a falu főutcájának, a '86 óta szintén felújított, rendeltetésének megfelelően funkcionáló Apponyi-pincészetet most kihagytam, a megszokottnál egy egész km/h-val gyorsabb átlagomba ez sajnos most nem fért bele.
1.-2. Bátaapáti akkor és most
3. Mini Mostar
A falut elhagyván egy hosszan emelkedő mélyúton felértem az innen egészen Mecseknádasdig tartó 250-270 méteres magasságban kanyargó, kb 10 km hosszan elnyúló szintútra, amelyről legközelebb majd a kék négyzeten ereszkedek le, akkor már a cél felé. Hullámzó földutak, szántók, erdők váltogatták egymást, egészen a Harsányi-keresztig, ahol aszfaltutat érvén gyorsabb tempóra váltottam. Egészen addig míg rájöttem hogy a sorban egymást követő hatalmas, öreg bükk és tölgyfák nagyon régi kék jeleket rejtegetnek! Na, innentől oda az átlagnak, mint egy pincsikutya a tűzcsapokhoz úgy mentem oda minden öreg fához, és kerültem körbe őket párszor, majd miután már úgy éreztem hogy kezdem túlzásba vinni újra belehúztam. A Héthárs-pihenőnél szent áhítattal szemléltem a környéket "itt táboroztak a Rokiék..." majd egy gyors uzsonna és pár fotó után hamarosan már az egykori "Nyolchárs"-nál álltam, ahol már csak egy db kiszáradt hársfa árulkodott a múltról, jó sok régi kék és zöld jelzéssel.
1. a Héthárs-pihenő hársfáit szorgos kezek pótolják
2. a Nyolchárs jelzései akkor és most
Jóformán kétautónyi szélességű erdei sztrádán halad tovább a kéktúra ezen a szakaszon a Jágercsárda felé, csodaszép régi (és új) kék jelzéssel, nem győztem őket nézegetni, fotózgatni, de közben egészen jól haladtam is, nagyon élveztem ezt a szakaszt, talán az egész túrán a legjobban! Nagyjából a Héthárstól Apátvarasd-telepig, a csárdáig afféle jutalomútnak éreztem ezt a pár kilométert, itt már tudtam hogy még világosban leérek Mecseknádasdra, de éppen elég időm volt még nézelődni, régi jelzéseket keresgélni, és ahogyan kivettem, a Harsányi-kereszttől a 6-os főútig ez volt az eredeti, Dél-Dunántúli Kéktúra nyomvonala, még '86 előttről. Apátvarasd-telepen a bélyegző-ládikában ott lapult az újfajta gumis pecsét, és egy kazalnyi matrica is, mindkettőt felhasználtam itt jártam igazolására. A telepről a keskeny erdészeti aszfaltútra kiérve hamarosan a kék négyzet ösvényére tértem, amely egy rövid, dzsindzsás bevezető után olyan meglepetéseket tartogatott, hogy nem hittem a szememnek! Azt hittem ez csupán egy szántóföldi bekötőút lesz Mecseknádasd felé, afféle letérés a faluba, mindenesetre ilyen vadregényes, szakadékos, középhegségi hangulatot árasztó patakvölgyre egyáltalán nem számítottam, az biztos! A község utcáit elérve hamarosan a már jól ismert buszmegállónál voltam, majd egy utolsó nekirugaszkodással felkapaszkodtam a Schlossberghez. Még pár fotó a naplementéről (ez kissé költői, mert a napot nem is láttam reggel óta:-) ) majd ez után a jól sikerült túranap után, 33.33 km-rel a lábamban, (amelyet végül 3.7-es átlaggal, pontosan 9 óra alatt teljesítettem) elégedetten indultam haza.
1. Apátvarasd-telep bélyegzője
2. a vadregényes kék négyzet jelzés Mecseknádasdig jó megoldás lehetne a kéktúra számára is.
3. a Mecseknádasd feletti Schlossberg / Török-vár benne volt a filmben is.
Én simán áttenném oda, (a kék négyzetre) a kéket, majd Mecseknádasdon keresztül, az alacsony forgalmú aszfalton vinném Óbányáig. Tökéletes megoldás lenne, több szempontból is jobb mint a mai, látnivaló, logisztika stb...
Anno a 6-oson ment fel Apátvarasd-telep felé Mecseknádasdról a kéktúra, ha jól tudom a főút forgalma miatt -érthető okból- tették át a mai útra, de aki erre jár, az szinte mindenki itt megy le Mecseknádasdra, az atlasz is így logisztikázza a szakaszt.
A mostani apropó: szerettem volna "bejelenteni", hogy Újhartyán felől, jelzett turistaúton is felkereshető a rom (Csévharaszt).
Csévharaszt felől már évek óta van jelzett út (K3), melynek legújabb "verziója" Prom.
Jó ez az "átfestés"!
A másik irányból (Újhartyán felől) eleddig csak jelzetlen úton lehetett közelíteni, az útvonal a digitális térképek alapján követhető volt.
A most megjelent térkép is OK, csak épp a jelzés hiányzik.
A jelzett turistaútnak Újhartyán buszmegállójából (Egészségház) kellett volna indulnia, de ott csak egy tábla van, mely szerint a rom 5,7 kilométer a Z4Z és ZL jelzéseken. Út van, a táblát is kihelyezték, csak a jelzéseket nem festették fel:-(
Vélelmezhetően a pályázat feltétele volt a térkép megjelentetése, példányszáma és ára is (500 pénz), minden megtörtént, a térképen ott a Z4 jelzésű útvonal, de jelzés az nincs.
Hogy miért kemencehősök, azt nem tudom van kemence, padok is vannak, meg budi, meg asztalok.
Némi felújítás nem ártana, de amúgy jó hely, eddig biztos nincsenek jelek, pedig az egyetlen lehetséges útvonalon mentem, van trekk is.
Az útviszonyokkal sincs probléma, a homok megitta a vizet, kellemesen lehetett bandukolni, igaz, az elején majd 2 kilométer aszfalt, és az M5 sem a túraélmények csúcsa. Sebaj, majd felfestik, és akkor lesz jelzés is!
Kicsit bosszankodtam tegnap, hogy nincs a TUHU térképén, de amikor megvettem a térképet, és megláttam az új útvonalat, úgy döntöttem, nem sürgős ezt "feltenni", Újhartyán nincs messze, lehet, hogy arra járok, és majd utána.
Ma kiderült, nem a TUHU térképéről hiányzik, hanem a valóság más, mint a térkép.
Érthetetlen, hogy adhatja a nevét a PMTSZ ehhez a felelőtlenséghez, ráadásul ez már a második gikszer. Kettőből kettő, ez nem bizalomgerjesztő!
Sebaj, megyek Zalába, ott nincsenek várakozásaim, ha van jelzés, OK, de ha nincs, akkor megyek a térképpel.
Remélem, az alapos előkészület hatására sikerül felfedeznem a söjtöri szőlőhegy titkát, és megtalálom e kúthoz vezető jelzett utat is, már ha létezik egyáltalán.
Bocs, hogy erre a kérdésre én válaszolok, de ahogy a kéktúra ellenőrök is írták már, ők abszolút külsősök, mindketten többszörös kéktúra teljesítők, akik arra lettek csupán felkérve, hogy az igazolófüzetek átnézésének és értékelésének babra munkáját vállalják. Szőke Viktor (Pálmai Vencel utóda) koordinálja az ellenőrök munkáját.
A Kéktúra Bizottság, amelyben én is tag voltam, 2014 óta nem ült össze, engem legalábbis nem értesítettek, hogy jelenjek meg a soron következő ülésén. 2012 óta vagyok (voltam) tag benne, ez idő alatt nem ők végezték
- sem az országos túramozgalmak jelvényeinek kiadása, a teljesítők nyilvántartását (ezt a mindenkori kéktúra ellenőrök végezték Pálmai Vencellel, illetve most Szőke Viktorral és Kunos Gáborral)
- sem az OKT bélyegzőhelyek karbantartását, a bélyegzők pótlását (ezt Pálmai Vencel és csipet-csapata végezte régebben nagy szorgalommal, gondolom, most Szőke Viktorék végzik ezt is)
- arról, hogy a hosszútávú túrák (E3, E4, E7, I22) és teljesítménytúrák koordinálását a Kéktúra Bigottság végezte volna, nincs tudomásom.
Hogy most ki a tetszhalott Kéktúra Bizottság vezetője, azt sem tudom. Igazi nemtudomka vagyok, igaz-e? :-)
Ismertem olyat aki nem vett le semmit, nem türt fel semmit, csak atsetalt. Februar masodik hetvegejen, ejszaka a Börzsönyben. Tök lazan csinalta. Nekem meg leesett az állam
Á, nem járhatatlan az, csak necces. :) Bakancs, zokni le, nadrágszár feltűr, és hajrá. Sokan csinálják. Sokan meg visszafordulnak az első híd után inkább Vinyére, tönkölybúzás-medvehagymás lángost enni. :D
Tegnap a Vinye 20 IVV túrát jártuk végig. Szerencsére a Cuha-patak vízállása még éppen megfelelő volt, hogy mind a felső szakaszok átkeléseit, mind az alsó szakasz útvonalát követni lehetett. Kb. 15 cm-rel magasabb vízállásnál az alsó rész teljesen járhatatlan, és a felső részen is lettek volna gondok. Az idő viszonylag jónak volt mondható, csak egy párszor cseperészett az eső. Őzeket is láttunk, illetve sok erdei virágot. Nyáron valószínűleg egy kissé könnyebb követni az utat, de a jelenlegi állapotnak is megvolt a maga feelingje.
