"Kíváncsi vagyok két generáció múlva a térképen lesz-e még Tölgyikrek..."
A földrajzi nevek sokszor elszakadtak attól a helyzettől, vagy állapottól, aminek létüket köszönhetik. A Norma-fa már régen kidőlt, a Hárs-hegyen sincsenek már hársak, a Hármashatár-hegyen sem találkozik már három közigazgatási határ. Mégis fennmaradtak, mert az emberek következetesen használták tovább a neveiket.
Itt is csak rajtunk múlik, túrázókon, hogy ezután ezt a pontot minek nevezzük: Lom-hegyi-nyeregnek, vagy Tölgyikreknek. Ha következetesen kitartunk a Tölgyikrek mellett, így tanítjuk meg gyermekeinknek, unokáinknak, akkor fennmarad majd, mert a térképészek is továbbviszik majd a nevet a turistatérképeiken. És esetleg megszervezhetnénk azt, hogy oda, a turistautak elágazásába kiültetünk szorosan egymás mellé két életerős tölgy csemetét, és akkor dédunokáink már megint joggal hívhatják azt a helyet Tölgyikreknek. :-)
Tavaszi Széll, Te is jókor rakod fel a beszámolódat, már harmadszor szól az asszony, hogy segítsek metszeni, de ezt nem lehet itt hagyni... :-)
A vadászos kalandjaid elég tipikusak, a két véglet, mint minden területén a társadalmi kapcsolatoknak. Még jó, hogy nem álltál neki a János-teleki erdőnél magyarázni, hogy nem raktak ki figyelmeztető táblát, kis túlzással tán a két vaddisznó mellett találtad volna magad.
Miskolc-Putnok: Kazincbarcelona amolyan elővárosi határ, odáig több az utas, ráadásul odáig van villamosítva a pálya, ezért kell ott átszállni, ha tovább akarsz utazni. Szóval energiatakarékossági és kocsigazdálkodási okai lehetnek az átszállásnak, szerintem azért vállalható így is. Bár az igazi az lenne, ha Eger felől lehetne normális idő alatt eljutni Putnokra vonattal. De hát napjainkban sajnos még nem-normális idő alatt sem lehet.
Putnok - Mályinka, OKT, szűk 20 km, bő 500 m szint.
A Rákóczi IC három (!!) kocsiból álló szerelvényével menetrend szerinti pontossággal érkeztünk Miskolc Tiszai Pályaudvarra. Innen még egy, szerintem indokolatlan kazincbarcikai átszállásra volt szükségünk Putnokig. A Sajó völgyében köd parancsolt megálljt a tekintetnek, a vasúti töltés melletti tócsákon jégpáncél csillant, az elmúlt napok kora tavaszi időjárása mint ha csak távoli emlék lett volna. Sajószentpéteren egy idős férfi leszállt, majd gyorsan visszalépett a vonatra, hiszen Kazincbarcikáig szeretett volna utazni. A szerelvény azonban időközben mozgásba lendült, majd hirtelen fékezett. Szerencsére nem esett bántódása, de igazán emberi volt a kalauzhölgy őszinte segítőkészsége, aggódó kérdései.
Az alternatív papírmunka (pecsételés) leküzdése után a vasútállomás melletti Gesztenyés kocsmába sírültünk. A helyi törzsközönség sörözött és biliárdozott, én az egyik kávétejszínt a pultra locsoltam, majd, miután kaptam egy második lehetőséget, ugyanabba a kávéba csorgattam mind a kettőt. Kicsit nehezen indult a nap.
És a Nap is nehezen indult. A felhők mögül fürkészte az Állomás úton megtett első lépéseinket. Átkeltünk a síneken, a Sajó hídján, majd a gátján, csak gyér autós forgalom elől kellett a keskeny padkára húzódnunk. Idősebb Opel fékezett le mellettünk, és a sofőr rákérdezett, hogy el tud-e vinni bennünket valameddig. Nem először fordul elő velem túra közben, ezekért az emberi gesztusokért sem szabad kihagyni az országúti szakaszokat. :-)
Magunk mögött hagytuk a sajóvelezdi elágazást, hétvégi házak füzére tekint le a hegyoldalról és néhány sor szőlő kapaszkodik meredeken lefutó lejtőn. Bár Putnok és környéke soha nem adott és nem is fog adni nemzetközi elismertségű bort, de adott hazánknak egy nemzetközi szinten is elismert borászt, sőt, szubjektív véleményem szerint a magyar borászat újkori történetének talán legtöbbre hivatott alakját, Gál Tibort. Sajnos, mint olyan sok zseninek, neki sem volt elég ideje, 10 éve, február 10-én közúti balesetben hunyt el Dél-Afrikában.
A Határ-völgynél letérünk az országútról, könnyítünk a ruházatunkon, hiszen most néhány km szuszogtató emelkedő vár ránk és egyébként is, már nem csak a felhők fölött kék az ég. Igazi északi oldalon kapaszkodunk, csúszkálnak a bakancstalpak a jégen, kicsit rángatjuk egymást közben, de sikerül talpon maradnunk. Szép a völgy, széles az út, jól haladunk. Toyota Hilux parkol az út szélén, kicsit óvatosabb leszek, javaslom a hangosabb beszédet, füleljük a zajokat. Előzménye is van ennek, alig több mint három hetes az élmény, Petróczi iskola és Kunfehértó között az Alföldi Kéktúrán. Íme:
"A János-teleki-erdőben távoli fegyverdörgés zaja riasztott néhányszor, majd kb. negyedóra múlva japán gyártmányú Pick Up blokkolt le mellettem, öt fegyveres pattant ki belőle, és a Fő Vadász (a fővadász?) rákérdezett arra, hogy mit keresek én itt? Köszöntem, bemutatkoztam, és rámutatva a 10 méterre lévő legközelebbi jelzésre azt válaszoltam, hogy kéktúrázok. Érezhetően az outdoor mozgásformáknak nem voltak nagy barátai, mert ingerülten közölték velem, hogy aznap már edzésüket végző tájékozódási futók is megzavarták a szabadidős tevékenységüket, mely "edzi a testet és jókedvet ád". Midőn rákérdeztem, hogy mára befejezték-e már ezt a tevékenységet, és tovább mehetek-e, a platón fekvő két böhöm nagy vaddisznóra mutatva közölte velem, hogy igen. Hogy ez a tevékenység a humán populáció által az élőhelyükről kiszorított vadonélő állatok mély bódításban lévő repatriálása volt-e, azt nem tudom.
Udvariasan, de határozottan elnézést kértem, ha megzavartam őket. Hasonló gesztust nem vártam tőlük, de azt sem, hogy a képembe vágják, hogy igen, zavarom őket. Pedig ez történt. A vadászatot befejezték, már hazaindultak, de a puszta jelenlétem az erdőben így is zavarta őket. Kis ízelítő abból, amit a sok-sok tilos terület kapcsán érezhettek sok évtizede a természetjáró elődök. Aztán mindannyian vizelni kezdtek. Nem az elődök, hanem a vadászok. Hogy ez territoriális viselkedés, esetleg valamilyen más non-verbális kommunikáció, vagy a hólyag szinkronban ürülése volt, azt nem tudom. De azt tudom, hogy régen kezeltek ilyen undorral vegyes dühvel - gyűlölettel. És azt is tudom, hogy a másfél literes ásványvizes palackkal, mint legveszélyesebb fegyveremmel felszerelve, régen becsültem meg ennyire a törékeny jogállamot."
Ehhez képest nem sokkal a Nyúzó-tető előtt szembejön velünk a Hilux tulajdonosa, fegyverrel a vállán. Köszönünk egymásnak, én ismét udvariasan rákérdezek, hogy vadászatba szaladtunk-e bele, és tovább haladhatunk-e? Nem, dehogyis, nem vadászik, nyugodtan menjünk tovább, jött a rendkívül udvarias válasz. Igazából csak járni akart egyet az erdőben, a fagyos avar zörög-csikorog, a vad szinte kilométerekről meghallja. Nem tolakodóan kérdezte úti célunkat, javasolta a Damassa-szakadék és a Három-kő-bérchez a kitérőt. Hosszabb beszélgetés után, kölcsönösen szép napot kívántunk egymásnak. Ugye nem kell magyaráznom, hogy miért gróf Széchenyi Zsigmond gondolata jutott eszembe: "A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás." A nap tanulsága Máté könyvében jó ideje ismert már: Nolite iudicare, ut non iudicemini.
Az Ivánka erdészlak után a széles, jól járható útról letérve felérkezünk a Szilas-tetőre. Még párás az idő, a Bükk vonulata csak felsejlik, de szépen süt a nap. Ereszkedünk a hegygerinc déli oldalán, a Cibróka ősöreg, halódó gyümölcsfái után a nehezen definiálható (száraz időben szikesnek tűnő, szinte félsivatagi) talajból jelentősebb mennyiség velünk tart a bakancsainkon. Sáros, nehezen járható most ez a szakasz, de már az upponyi pincesor mellett vagyunk, és aszfalt kerül a talpunk alá. A bélyegző megszerzése kicsit nehézkesen, de fájdalommentesen ment, vettünk egy-egy doboz sört a kis boltban, leültünk a láblabdapálya melletti padokra, megebédeltünk, megittuk a sört, és jól éreztük magunkat a bőrünkben. Ezt csak fokozta a szomszéd padra lecsüccsenő, kiránduló hölgykoszorú látványa. :-)
Tovább indultunk, és máris az Upponyi-szoros rövidke, de megunhatatlan szépsége fogadott bennünket. A meredek sziklafalak a Nap kicsinyke melegét is megvonták tőlünk, kicsit zordabb lett a klíma, a keskeny aszfaltúton helyenként jég nehezítette utunkat. A Lázbérci-víztározót télen még nem láttam. Csöndesebb, de nem kihalt: kirándulókkal, futókkal, kerékpárosokkal is találkoztunk. A horgászhelyek üresen ásítoztak, a vadkacsák egyik lábukról a másikra állva igyekeztek a tudomást nem venni a víztározó jégpáncéljának fagyos érintéséről.
Hosszan gyalogoltunk keresztül Dédestapolcsányon, az Aranykehely fogadó most sajnos kimaradt, pedig anno nagyon jót ettünk itt feleségemmel, a Nagy-kőhöz azért kis kitérőt tettünk, a fölötte lévő Serényi-kastélyhoz most sem. Felújításra szorul az átkosban SZOT-üdülőként funkcionáló szép épület. Az országúton még egyet kapaszkodva a szépülő Mályinkára érkeztünk. A Sanyi kocsmában zártuk a hivatalos részét a túrának. Bélyegzés, frissítés, beszélgetés Sanyival, majd buszhoz indulás. Idős néninek köszönünk, neki is dicsérjük a falut, ő kéri, hogy vigyük a jó hírét, megígérjük és a jó hír vitelét én most el is kezdtem. :-) Amikor a Másfél millió lépés .. mályinkai csordását említem, szinte könnybe lábad a szeme, de már nem hogy szarvasmarha, egyéb jószág sincs a faluban. Ő bízik az üdülőfalu ideájában, a városi népek szívesen vesznek itt is parasztházakat, én Tornabarakonyon borongok neki. Nehéz kérdés, de abban egyetértünk: élő falvakra lenne szükség.
Elbúcsúzunk, befut a buszunk, amiről alig 6 perc múlva már le is szállunk Dédestapolcsányban. Túrázó csoport érkezik Uppony felől, Bánkúton szállnak meg, kéktúráznak. Beugranak egy sörre a megállóhely névadójába (Szövetkezeti italbolt), majd örömmel látják, hogy 20 perc múlva autóbusz indul Mályinkára. Ezt igénybe is veszik, de mint tudjuk, mindenki úgy kéktúrázik, ahogy az jól esik neki. Mi csatangolunk még egyet a faluban: világháború emlékmű, református templom, lelkészlak (?), rajta óson tábla: Református Egyházközség Dédes és Bántapolcsány.
Befut a Jósvafőről érkező budapesti buszunk. Egertől egy csontrészeg, idősebb utastárs élénkítette az utazás monotonitását elmés hozzászólásaival. Túratársam ennek a járatnak a sofőrjét is lenyűgözte műszaki ismereteivel. Már Budapest határában, a 13. km-nél King Long típusú járművünk olajszűrője megadta magát, a szimpatikus sofőr a leállósávba kormányozta a leálló motorú járművet, majd segítséget kért. Fent említett utastársunk az ajtóhoz imbolygott, a sofőr határozottan kérte, hogy ne szálljon le, de ő tudott egy olyan érvet mondani, amivel lefegyverezte az ellenállását: "Nem vizelhetek a buszon!"
Recskről érkező autóbusz játszotta el a Carpathia szerepét és mentett ki minket szorult helyzetünkből. Sáros bakancsú, a Mátrában túrázó fiatal hölgyek társaságában érkeztünk a Stadionokhoz.
Nem Kéktúra, de úgy érzem, hogy a Visegrádi-hegység "szerelmeseinek" egy fontos és egyben szomorú hír, mellyel tegnap szembesültem a 3 X 50 TT 2. szakaszának bejárása közben:
a Lom-hegyi-nyeregben álló a Tölgyikrek is megadták magukat a jég súlyának, lábukat törve örökre megpihentek...
2014 december végéig készültek ezek a térképek a turistautak.hu adatokból. Jelenleg is elérhető online és GPS-re vagy okostelefonos eszközökre letölthető változatban is de nem frissítik tovább.
Az új és hetente frissülő térképek már az OSM adatbázisből készülnek. Nagy előnye, hogy a határainkon kívüli területek sokkal kidolgozottabbak mint eddig voltak.
Magyarország területén ellenőrizni kell, hogy melyik térkép a jobb. Az esetek nagyrészében a régi változat a nyerő.
Nem nekem szól a kérdés de elég értelmetlen itt bemenni a faluba:-) el is tévedtem először. persze az egyszerű magyarázat hogy vonattal lehet ide kijönni és innen lehet bármelyik irányba menni. Az útvonal változtatás oka meg szerintem az hogy minél nagyobb ívben elkerüljék a mészkőbányát. A banyanak is van története. Ott is bővült a termelés így áttevődött időként a szállítási útvonal, szerintem:-)
Garass, tudsz esetleg nekem arra válaszolni hogy a Bélkőre menő '82-ben is érvényben lévő kéktúra miért változott? (Lak-völgyből a víkendházak közt fel a Bélkő-nyakig, egyenesen)
Esetleg ha van infód és kedved mesélhetnél egy kicsit a kékről errefelé, mert érdekelne, biztosan részt vettél pár útvonal-módosítás felfestésében.
Ez az a térkép '82-ből amelyen a múlt hétvégi túrám útvonalát bejelöltem:
Igen, a festésnek lassan ideje van, bár ez meglehetősen időjárás függő. Én tegnap voltam gallyazni, de még bizony -6 fokban indultam. A festésről még szó sem lehet, mert +10 fok alatt értelmetlen. A fának is át kell melegednie. De az előkészületek zajlanak. Ezért is érdekelhet minden hasznos információ.
Az utóbbi időkben eléggé távol kerültem a projekttől, csak folyosói pletykák állnak a rendelkezésemre. Viszont nagyon szorít már a határidő, a jelzések felfestésének el kell hamarosan kezdődniük! Remélem, hamarosan konkrét információkat kaptok a felfestendő nyomvonalakról!
Egyébként éppen itt van nyitva előttem a ttrmap, a múlt hétvégi Nógrád-Katalinpuszta túrámról írom a leírást a honlapomra, és most látom csak, hogy katalinpusztai útvonalváltozás még nincs felvezetve rá! Pedig az már van legalább egy éves!
Hamarosan Pápa is bekapcsolódik az országos turistaút hálózatba , végre
Valkai Sporttárs érdeklődésére küldöm ezt a vázlatot, amelyen kékszínű nyomvonalon az új Piros sáv (P1-P7 jellel), Zöld sáv (Z1-Z5 jellel) , Zöld négyzet (Z négyzet jellel), Piros kereszt (P+1-P+2 jellel) látható. A Somlót nem részleteztem.
Megjegyzés:
A Piros sáv jelzését tavasszal folytatjuk Kupi-erdő – Attya-pta – Tapolcafő – Pápa – Nagygyimót – Vaszar – Vanyola – Bakonyszentiván felé (a projekt keretében).
Reményeink szerint a Z sávot a Kupi-erdőből folytatjuk még Bakonypölöska – Ganna irányba, a Piros keresztet pedig Pápasalamon – Nyárád irányba (ez már projekten kívüli lehetőség)
Nem a festés ténye, hanem a hová a kérdéses. Mert a jelek szerint senki sincs a helyzet magaslatán. Az óvatos megfogalmazásod is ezt erősíti. Csak reménykedtem, hogy van valaki aki tud segíteni. De így is köszönöm a választ.
Információim szerint ez fel lesz festve, a dzsindzsás irtásfolt kerítésének külső oldalán halad majd a nyomvonal, érintve a Nagy-Zúgó-hegy csúcsát (+1 hegy)."
...
"4. Szandavár elkerülő:
Információim szerint fel lesz festve."
Hát, ha Neked ebből az jön le, hogy biztosan fel lesznek festve ezek a változások, akkor erre nem tudok mit mondani.
"Szóval ha van halálbiztos információd, vagy egy használható térképvázlatod, azt szívesen venném."
Ahogy a mondás is tartja, csak a halál az, ami biztos, de egy-két évtizeden belül talán ebben is változás fog beállni - már ahogy az orvostudomány fejlődik jelenleg... Mindenesetre "halálbiztos információm" az útvonalváltozások felfestéséről nincs.
Nem, szerencsére nem, inkább a gyakorlatlanabb botosok estek-keltek, nekem valahogyan be szokott jönni ez a taktika aminek a lényege hogy minél csúszósabb a lejtő annál apróbb léptekkel szinte futva haladok lefelé.
Még a jégen is bejött a BUÉK 20-on.
Tavaszi Széll látta már többször, de még nem próbálta, mert ő sem értette hogy hogyan is csinálom. :-)
Hozzáfűzöm én sem, valószínűleg picivel az átlagos felett van a mozgás koordinációm meg a reakcióidőm, ezért sikerül és nem taknyolok egy ordenáré hatalmasat.
....igen, erről beszélek én is. Felhigult az emberi faj, túlnépesedett és minden ezzel járó szociális, genetikai stb. hátrány egyre inkább szem elé kerül. De ez már nagyon off.
A TTT bélyegzőhelyek fórumai kissé gazdátlannak tűnnek nekem, szinte soha nem lehet észrevenni moderátori beavatkozást akkor sem amikor talán indokolt lenne.
Például van jó néhány bélyegzőhely amelynek oldala teljesen szétcsúszott, hála egy-két ügyes beírásnak, ezeket szerintem mindenképpen rendbe kéne hozni.
ez meg '75-ös
