Így van, komoly probléma, az állandóan változó, szántón átvezető utak, és az 5 méteres pontossággal felmért utak engedélyezésének, ill. az utak jelezhetőségének összehangolása.
Ilyenkor van nagy szükség a kreatív festésre, jó irányba mutató nyilakra, és kanyarodási előjelző jelzésekre.
A beszámolód erről a területről is érdekes, többnyire reális képet ad az itteni állapotokról, sok hasznos információval együtt.
Ugyanakkor néhány gondolatot, megjegyzést is felvet részemről. Mindenek előtt - bár nem tisztem, de a realitás miatt - pontosítani kell, hogy a nagy projektnek nem része /sajnos/ az OKT jelzésrendszerének felújítása. Ez egy másik projekt része.
A felszántott utak jövőbeni járhatósága szerintem hiú remény, mert ma itt, holnap ott kerül művelés alá egy-egy terület. Ezért az útvonalvezetés változhat. Amit tavaly felmértek, lehet ma szántó, áthelyezem az utat, ha tudom és jövőre az lesz járhatatlan. Erre megoldás lehet a közutakra való átterelés, mint ahogy ez a javaslat szerepel pl. Felsővadász-Nyésta között is. Ez ugye kerülő többlet út, nulla látnivalóval, és ellent mond a módosítások fő érvének, hogy a kéket ne betonon vezessük. Melyik ujjamba harapjak?
A szalagozás sajnos nem jó megoldás. Amivel ott találkozhattok, az vélhetően a tavaszi teljesítménytúrát segítő jelzésmaradványok, ami elitélendő hiányosság. Jobb helyeken ezért a NP részéről büntetés, azaz a jövő évi engedélymegvonás jár. Arról nem is beszélve, hogy ezek nem örök életű jelek.
A másik lehetőség, az oszlopozás is erre a sorsra juthat, mert itt a fa és a fém fogyóeszköz. De erről a következőkben még szólok.
Nagyon fontos lenne olyan helyeken is a jelzés, ahol nincs fa (szántó, mező)
Az OKT fejlesztésből be kellene szerezni egy talajfúrót, s azzal lukat fúrni az oszlopoknak, amire a jelzés kerül. Ez megoldás lehet(ne) télen is, amikor a köveken levő jelzést befedi a hó.
Hát hogyne lettek volna kellemes élmények, sőt, főleg azok voltak!
Azért írtam inkább a nehézségekről, mert ezeket kellene kiküszöbölni, hogy minél többünknek még inkább a pozitív tapasztalatok legyenek túlsúlyban.
A Cserehát egy egész kis külön világ az aprófalvaival, és én sokkal rosszabbra számítottam, lepusztultabb, depressziósabb környékre. Persze nagy a szegénység, de azért itt is történnek előremutató dolgok, és nem hinném, hogy pl. a hollandok ne néztek volna alaposan körbe Európában, mielőtt családok tucatjai nem telepednek le ezen a környéken.
Az irotai szállásról: a túrafórumon írt róla valaki, ott találtam (a Talentumosok nem vették fel a telefont). Lehetett kérni itt is vacsorát, ez fontos, mert a faluban ugyebár nincs bolt vagy kocsma. Ugyanakkor a többi irotai szálláshelyhez hasonlóan erre is igaz, hogy egy kicsit túlárazott. Telefonszám a honlapon: http://www.tulazoperencian.hu/
Van wifi, ami azért fontos, mert térerő viszont nincs, így viszont be lehet jelentkezni az otthoniaknál.
"...Leérünk a Potrec nevű völgy torkolatához. KB 200 méteres U alakú kitérőt tesz benne az út, ugyanis itt a fővölgy talpa eléggé vizenyős. A Bors-völgyben tovább már a völgytalpon marad az út."
2012-es atlasz:
"...Elérjük a Potrec mellékvölgyét. Jobbra kb 250 méteres kitérőt tesz benne az út, ugyanis a torkolata és a fővölgy talpa eléggé vizenyős, sásos, tocsogós."
Fotó:
bejelöltem az irányokat Zádorfalva felől, itt jobbra a cserjén egy tűrhetően látható kis törzsön volt is jel, csak azt nem fotóztam le, nem gondoltam hogy jelentősége lehet.
Balra be amerre a GPS jelez most csak egy kis alig látható ösvényke van.
"Ha egy turista a TUHU hibás térképe miatt belegyalogol a tökig érő vízbe (mint én is majdnem tegnap) mert a GPS arra jelzi az utat akkor az hiba, és joggal szidja majd a térképet, mert ha az atlaszt nézte volna akkor a helyes úton megy."
Esős időben azért szidja a TUHUt, mert át kell gyalogolni a vízen, száraz időben meg azért szidja a térképet, mert mekkorát kellett kerülni, egyenesen meg pár lépés lett volna. Ezeknek a kéktúrázóknak semmi nem jó! :-)
Tamás, nem gondoltam hogy pont te fogsz ilyen blődségeket írni.
Konkrétan arról polemizáltok hogy miért is kell a hivatalos útvonalat semmibe venni, egy kb 200 méteres kerülőt, és rövidíteni, mert amerre a kéktúra halad annak semmi értelme. És még alá is támasztjátok ilyen érvekkel hogy:
"Az egyetlen érv, ami szerint el tudom fogadni a kerülő megjelenítését, az a tervezhetőség, mert itt akár 5-10 percet is rá kell számolni."
Nem, nem ezért kell megjeleníteni hanem azért mert arra megy a kéktúra. Ennyi.
És van is rá oka. Lehet hogy csak pár hétig nem járható ez a kis lefolyástalan terület de akkor ez miatt a pár hét miatt kerüli ki a kék. Ez nem egy kis pocsolya amit félrelépve kikerülsz! Az útvonal kijelölőjének is feltűnt ez, nem véletlen hogy a régebbi és az újabb atlaszban is szerepel.
Ha egy turista a TUHU hibás térképe miatt belegyalogol a tökig érő vízbe (mint én is majdnem tegnap) mert a GPS arra jelzi az utat akkor az hiba, és joggal szidja majd a térképet, mert ha az atlaszt nézte volna akkor a helyes úton megy.
Pontosítjuk a kéktúrát... felesleges poik tucatjai és lényegtelen földutak kerülnek fel a térképre a kék mentén, de ha egy konkrét hiba van a térképen magán az útvonalon az nem érdekes, hülyeség az egész.
Gratulálok.
A "kerülés teljesen felesleges", meg hogy "mindenki úgy megy ahogyan tud " , nos ezek egy útvonalkövető túramozgalom teljesítőjétől érdekes hozzáállásról tanúskodnak.
Bódvaszilasra a főváros felöl elérhető legkorábbi vonattal sikerült lejutnunk, bár a f11-es érkezés így sem tekinthető korainak. A vonat pontos volt, az állomáson pár perc várakozás után (menesztések) megkaptuk a míves településneves bélyegzést, plusz egy dátumosat is. Az állomásnál levő söröző zárva volt, a faluközpontban az Esztramos büfé (és a mellette levő üzlet) viszont nyitva. Itt fel is tankoltunk, mert elképzelhetőnek tartottam, hogy aznap már nem sok nyitott egységgel találkozunk. Eggyel sem találkozunk, mint utóbb kiderült.
Nem, Bódvarákóig tényleg nem tévedtünk el. :-) A bolt-kocsma kombó zárva, a bélyegző a kerítésen rendben. A faluban újabb vendégház épül. Jó kis kaptató a Mile-hegy nyergéig, útközben töméntelen őzlábgomba. Elaraszoltunk egy a sárba ragadt terepjáró mellett: azért errefelé is volt eső, ha nem is annyi, mint máshol. Tornabarakonyig nem volt komolyabb gond a jelzéssel, persze nem ártana sűrítés itt sem.
Tornabarakony a 2014-es KSH adatok szerint az ország (holtversenyben) 3-4. legkisebb lélekszámú települése, szerintem a lakók mindegyikét láttam, bár lehet, hogy többen nyaralók voltak. :-) Kedves falu, és szerencsére egyáltalán nem tűnt úgy, hogy ezt a falut nagyon félteni kellene: épül-szépül, bár vannak pusztuló épületei is. A közterületek pedig lekaszálva, szépen karbantartva.
Rakacaszendig megint nem volt probléma, mivel a Barakonyból széles földút majdnem odáig tart. Majdnem. Rakacaszend előtt már itt is jelentkezett a probléma, hogy az utolsó párszáz métert a falu felé toronyiránt kellett megtenni. A falu jóval rendezetlenebb, szegényebb, mint az előbbiek, a kocsmák, bolt zárva, így a túrafórumon megadott, bolt mögötti címre mentem a bélyegzésért. Egy mozgássérült úr tolókocsiban ülve hozta a bélyegzőket. Kissé kellemetlenül éreztem magam, de nyilván szólnának, ha már teher lenne számukra a bélyegző őrzése.
Rakacaszend-Irota. A mumus. GPS-szel felvértezve azt hittem, nagyobb eltévedés nem lehet. Aztán mivel az orrom elé is próbáltam figyelni, a jelzéseket is keresgélni, mégis volt több helyen is, hogy 100-200 métereket tovább mentünk, amerre nem kellett volna. A jelzettség pocsék, a járhatóság jó néhány helyen szintén. Parlagfű-allergiásoknak különösen ellenjavalt ilyenkor a szakasz. Néhol az erdészek meghagyták a jelzett fatörzseket, de sok helyütt – elágazásokban is – hiányoznak a jelek, legtöbbször nincs is mire festeni. Több, nem jelzett elágazásnál nem az ésszerűnek gondolt (egyenes, jobban kijárt) irány a helyes. A Kecske-padnál pl. végre lehetett jelet látni, de aztán – visszatérve ide – láttuk, hogy ez halvány szürke kereszttel át lett húzva; ez vezethetett régebben Gadna felé. Korábban vadonatúj P+ jelzéseket ugyan találtunk, de a Kék alig van jelezve. Köszönet azoknak, akik néhány helyre szalagokat raktak, nagy segítség! Elolvasva utólag Hörpölin leírását, valószínűleg ugyanott hibáztunk, ahol ő is. Végül lejutottunk Irotára, szállásunk pedig a Túl az Óperencián vendégházban volt. Kissé kimerültünk, nem emlékszem, hogy mikor aludtam el legutoljára már este fél nyolckor. :-)
Másnak reggel hétkor már úton voltunk, mivel számítottunk rá, hogy nem lesz minden rendben az úton. Irota után a gerincig megint nincs jelzés, aztán ott hirtelen előkerülnek, és Felsővadász fölöttig egész sűrűn vannak. Felsővadászra a GPS-re töltött útvonalon ereszkedtünk le, igaz, út és jelzés itt már nincsen, tán a napraforgó mellett kell haladni. A cigánysor helyett viszont egy telek felső végébe jutottunk: a telek aljáról 4 kutya rontott felénk, úgyhogy innen visszafordultunk. Már sejtem, hogy itt párhuzamosan néhány méterrel észak felé kellett volna valahogy kerülnünk (errefelé viszont nem láttam ösvényt). Mi viszont dél felé indultunk, és csak a TSZ-telepet megkerülve jutottunk be a faluba. Itt egyértelműen mi bénáztunk, kb. +2 km lett a jutalmunk. Felsővadászon a kocsma-dohányboltban a pecsét rendben, és végre meg tudtam inni a reggeli kávémat is. Egy sörrel is lekísértem, a folyadékpótlás végett, ugyebár. Felsővadászról kifelé az út beszántva, mi elkövettük azt a hibát, hogy a szántó szélénél mentünk fel, de itt a végén át kellett volna verekedni magunkat egy 10-15 méter széles sűrű és szúrós bozótoson, ami nem sikerült, így párszáz métert megint kerülhettünk, hogy visszajussunk a Kékre. Nyésta előtt megint toronyiránt kellett lefelé haladni, jelzés, út nincs. Fordított U alakban jutunk le a falu főutcájára.
A korábban általam linkelt cikkben van szó Nyéstáról. Tény, hogy kihalóban levő falu (45 lakossal nem igazán számít metropolisznak), de néhány házat itt is felújítottak. Állítólag hollandok költöznek nagy számban a környékre. Újabb domb, a teteje környékén keskeny, benőtt ösvény, Abaújszolnok felé viszont megint úttalan úton, magas fűben kell haladni. A faluban pecsét rendben a TASZos ház kerítésén. Baktakék széléig egész rendben van az út, bár a jelzések itt is ritkásak. Helyenként viszont előkerülnek a (vékony) fatörzs köré applikált kék jelzéssel ellátott műanyaglapok, amik sokat segítenek. Baktakék előtt az út napraforgóval bevetve, de dél felé a tábla szélén haladva le lehet menni a műútig. Nem túl jelentős probléma, talán ha 100 méter kerülő, és talán jövőre megint előkerül az út.
Baktakéktől már nem adódott komolyabb probléma az útvonalkövetéssel, de itt már nem is volt ilyen tökön-babon átvezető szakasz, Fancsalon át Abaújdevecserig földút vagy aszfaltút vezetett. A Fancsal előtti aszfaltút-levágást is simán sikerült megtalálni.
Nagyjából ennyi.
Már elég sokat sikerült megtennünk a Kékből, ekkora elkavarások eddig nem voltak, valószínűleg már nem is lesznek.
Megint csak magánvélemény, de szerintem elsődleges fontosságú lenne a Kéktúra projekt részeként az útvonal egyértelmű kijelölése, felfestése, ha nincs mire festeni, akkor szalagozással vagy karók leszúrásával lehetne a jelölést megoldani. Lehet, sőt talán biztos, hogy térképpel és iránytűvel el lehet érni a következő falut, de a Kéktúrának nem tájékozódási versenynek, hanem kijelölt túraútvonalnak kellene lennie. Ezért nem – a Kéktúra útvonalától esetleg több kilométerre levő – 38. új kilátó megépítésére lenne szükség a Kéktúra-projekt keretében, hanem megfelelő útvonal-kijelölésre és jelzettségre. Ez – a 2,5 milliárdos projekt-költségvetéshez képest – nem lehet egy igazán jelentős összeg. Minden más csak ezen felül. Én jelenleg éppen ezt nem látom. Legalábbis a csereháti szakasz esetében nem látom, mert azért szerencsére jócskán vannak kéktúra-szakaszok, ahol térkép nélkül is bátran el lehet indulni.
Magánvélemény: ha utcát, teret, parkot, intézményt - vagy hogy ON legyek, jelvényszerző túrát - neveznek el egy híres emberről, aki történetesen vak volt, teljesen rendben van. De éppen kilátót??
A hétvégén kispapival a csereháti szakaszt abszolváltuk (Bódvaszilas-Encs).
A Kék egy része járhatatlan (konkrétan 2-300 méteres szakasz napraforgóval beültetve Baktakék előtt, Felsővadász után pedig egy szántó kellős közepén haladhat keresztül a Kék. Amúgy is jellemző hogy tökön-babon át, a templomtornyot valahogy belőve kell megközelíti a következő falut, hiszen út, ösvény nincs. Ha van, az sem feltétlenül arra, amerre a tuhu térképe mutatja.
A méteres felmérés itt teljesen értelmetlen volt.
Vannak még tanulságok, talán nemsokára írok pár sort, de ez most az előbbi téma miatt kikívánkozott belőlem.
3x jártam itt ebből egyszer (először:) körbejártam, de mindháromszor járható volt, tehát talán nem túlzás azt mondani hogy az év nagyobb részében járható az "egyenes".
De ez már elhangzott, inkább a minivízióm miatt írok:
Kb. (max) 20-30db jól megválasztott és elhelyezett nagydarab terméskővel egész évben járható lenne az átkötés és még adna egy új jellegzetességet/érdekességet is az OKT-ra...
Ne aggódj, nem fogsz eltévedni, hisz az oldalvölgyben (Potrec) kerülés (ahogy az ATLASZ térképe jelzi az útvonalat) száraz időben teljesen felesleges.
Visztula fája ott van a másik oldalon, azon van a jelzés.
Ezt már kibeszéltük pár éve, de az újszülöttnek minden vicc új.
Szerintem mindenki úgy megy, ahogy tud.
A szekérút valóban ott keresztezi az időszakos vízfolyást, ahol az ATLASZ jelzi, de ez az út semmivel sem biztonságosabb, mint a TUHU által jelzett "egyenes" út.
Nedves időben más a helyzet.
Ha már csak ennyi probléma lesz a TUHU térképével, akkor beülök az autóba, és készítek egy trekket, hogy fel lehessen vinni a térképre a hivatalos útvonalat.
Felfesteni nem lehet semmit, mert nincs hova.
Remélem, hamarosan eljutsz a völgybe, és meggyőződhetsz saját szemeddel arról, hogy ebben a völgyben nem lehet eltévedni.
Lehet egy jó nagyot kerülni, ahogy az OKT50-en tette a túravezető, ezt a trekket adhatta át az MTSZ-nek, ezért lehet, hogy a TRR-ben szerepel a kerülő út.
A kéktúrás atlaszok ott a méretarány alapján kb egy 250-300 méteres kitérőt jeleznek, ez a nagyobbik kerülő út lehet, ami a műholdképen is kiválóan látszik. Logikus, mert az ezen belüli terület időszakosan nem járható a víz miatt.
Azt gondolom hogy a kis vízfolyás forrását kerüli így ki a kéktúra. Ez a hivatalos útvonal.
Festeni valóban nincs mire a jelzéseket, ezért csak az atlasz, a józan ész meg a GPS marad.
Zádorfalva és Gömörszőlős közt van egy elég embörös hiba a kéktúra nyomvonalán a turistautak.hu-n.
Güszi, azt nem vetted észre véletlenül áprilisban mikor arra jártál?
" Sikerült felmérni a Gömörszőlős és Zádorfalva közötti "állapotokat" ezt írtad, csak ezért kérdezem.
Tompa fájánál annyiban hasznosabb lett volna hogy nem vezetne bele a jelzés egy mocsaras, vizenyős területbe.
Mentem a GPS szerint és csak azért nem merültem térdig a vízben mert az első kéktúrámról rémlett egy nagyobb kunkor errefelé, és nem hallgattam a készülékre. Viszont sokan mások szemlátomást igen, gondolom bosszankodtak is eleget. Ugyanis ösvény-féleség vezet a mocsárba, az aljnövényzet viszont magas, így nehéz észrevenni.
Át lehet rajta verekedni magad, de nem túl nagy élmény, pláne hogy kb max 150-200 méteres a kitérő.
Az én GPS-emen régebbi a térkép, azon nincsen meg a kunkor, de a jelenlegi tuhus térképen sem látom.
Erről a kunkorról lenne szó a Potrec nevű résznél a fotót a nyíllal jelölt résznél csináltam. A GPS által mutatott útvonalat pedig szaggatottal jelöltam.
Oláhtamás, megnéznéd Te is, hátha csak tévedek? De szerintem nem, mert csak a GPS-t nézva már az egyik lábam bokáig merült, onnan fordultam vissza, kb 10 méter után.
Ebből aztán ki is derült hogy Aggtelek és Putnok közt gyalogoltam le a hiányzó kilométereket, nagyon szép túra volt, és igencsak tanulságosra sikeredett.
bejelöltem az irányokat Zádorfalva felől, itt jobbra a cserjén egy tűrhetően látható kis törzsön volt is jel, csak azt nem fotóztam le, nem gondoltam hogy jelentősége lehet. 
