Rétek, félelmetes völgyek, kilátók
Pilisszentlászló - Visegrád
Nem lehetett kihagyni a tegnapi napot, menni kellett.
Sajnos a pecsétet "rejtő" kocsma zárva volt, de a közelben van egy kis bolt, mely trafik is, ész szinte mindig nyitva van.
Mellett a János kocsma, egykor szebb napokat is megélt.
A tankolás még Szentendrén megtörtént, és a céges pecsét pont jó, lehetett indulni felfelé.
Egy mukagéppel állták el a kis völgy bejáratát, nem épp udvarias gesztus, alig tudtam megkerülni.
A talaj még fagyos volt, csak a szintet kellett leküzdeni az egykori vízmosásokban, illetve azok szélén.
Elérve az aszfaltos utat, az első rét a Szarvas-szérű.
Tágas, szellős, a Nap kellemes volt.
Rövid emelkedő után az egykori szekérút indul lefelé. szerencsére már nem használják, jóllehet a kerítéseket elbontották, szépen fejlődnek a fiatal fák.
Paő-rét stabil hely, a pecsét már-már kiváló.
Néhgy asztal és nyolc pad, ebből két "pár" vadi új.
Egy idősebb erdei munkás épp szedegette a szemetet, a környék rendezett, tiszta, van fa a tűzrakónál, már-már idill.
Bőven volt időm, örültem a döntésnek (mármint hogy elmegyek), de menni kellett.
A táblák megvannak a "nagy elágazásban".
Adtunk nevet is ennek a PONT-nak!
http://www.turistautak.hu/poi.php?id=164064
Ez egy fontos csomópont, aki a Vöröskőre akar kitérni, annak itt kell "váltani".
Az egykor veszélyes oldalazó ösvény most tűrhető volt, bár ott, ahol megolvadt, volt bennem némi félsz.
Nagyon mély völgy van jobbra lefelé, de az út jól járható, már-már klasszikus turistaút.
Remélem, megmarad!
A Vízverés nyerge a szokásos, itt is szépen sütött a Nap.
Van egy szóló pad, itt lehet napozni.
Van asztal is, na és esőkunyhó is.
A hely idilli, gyermekeimmel ide jártunk, amikor Visegrádon töltöttük a nyarat.
Most sem csalódtam, van egy emlékkő, előző alkalommal is meg kellett lennie, de most "felfedeztem".
http://www.turistautak.hu/poi.php?id=159278
Itt jártam.
Innen van egy elkerített rész, kényelmes látra be is és ki is.
Jól látszik, hogy ez a hegy bizony vulkanikus.
Rövid kellemetlen, ragadós erdészeti szállító út, majd a gerinc, a tetején a pad (MOLI pihenő), na és a fantasztikus panoráma.
Napfürdőztem egyet, majd irány lefelé.
Nagyon nem szeretem, de ott nem maradhattam.
Ismét szekérút, a Sóstói-rét széléig.
Itt is vannak padok, csak kicsit vizenyős a rét.
Nem véletlen, hisz itt van a vízválasztó, túl vagyunk a Visegrádi-kapun is, innen már kényelmes, helyenként murvás, egykori erdészeti út, de úgy néz ki, ez már a gyalogos turistáké. Örülök neki.
Nagyvillám fürdött a napfényben, voltak bátor autósok, de bolt semmi, a csárda zárva, a gondnok matatott a házon, kaptam bélyegzőt.
Át a várhoz, itt sem volt nagy élet.
Megettem a csúcs-csokoládé másik felét, majd irány a meredek, sziklás lejtőn lefelé.
Balesetmentesen leértem:-)
Útközben, a kálvária kápolnánál padok, a kálvária kezdetén is lehet pihenni.
A Nap még ragyogott, mikor betértem a kocsmában a jól megérdemelt fél unikumot "bedolgozni".
A francba a gyógyszerekkel!!!
A buszban jó meleg, már csak a városi közlekedéssel kellett megbírkózni, és végre itthon.
Még 60 kilométer.
OKT forever
