Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Ott voltam én is a Dózsában '83 tól '85 febuárig . Azt a szívást amit az első hatosban kaptunk ott azon az őszön kopasztól az öregekik , ugyanis HM szemle volt 5 évente . Augusztusban vonultam és dec. 19.-én engedtek először haza . 4 es lőtér - Dörögd - Várpalota , hetekig sátorban laktunk télen is . És bevonulás előtt ismerősöm , aki pont 5 évvel előttem volt ott megjósolt mindent szörnyűséget :), még a kiképző őrült nevét is eltalálta . Aztán a HM szemle után egyszercsak laza lett minden . Utánna jöttek a katona élmények .
Első 1 éves bevonulóknak már nemadták oda a katonakönyvüket.
Akik 90/3-tól vonultak.Leszereléskor viszont kaptunk egy cetlit amin rajta volt ,hogy itt tőltőttük időnket és szakmánkban folytattuk.Valami ilyen szőveg van rajta.
Én is Ady Ligeten szolgáltam 1990-91 ig.Ismertem a jóóóóó embereket.Tisztelet a kivételnek!!!!
Jóniról jut eszembe egy történet.Vólt egy srác keménykötésű a nevére már nem emlékszem.Sokat szeretett a fogdán lenni.Egyszer elintézödött,hogy a srác hazamehetett elvtávra.A srác Miskolc után lakott.Szóval tőbb száz kilóméterre.Hazament,majd jópár napután betelefonált,hogy az édesnyja nagyon beteg és nem meri ilyen állapotban othagyni.Monták neki menjen el a legkőzelebbi rendőrörsre és hosszabitassa meg az eltávját.Persze a rendőrörsről semilyen hir nemjőtt,hogy egy határőr jelentkezett volna.Jónni urat előszették és elküldték
a srác után.Jóni úr közeledett a ház felé,hát nézi ahogy a mama a tornácon kinn cigarettázik.A mama nem is tudta,hogy a fiának ithon kell lennie.
Végűl Jóni úr utazott 1 napot a semmiért.A srácot elkapták ,majd visszakerült a laktanyába.A srác elmondta rengetegett bulizott haveroknál,discó,csajok,stb.
"50. Amikor megbámulod az utcán a melletted elhaladó csinos csajokat azon gondolkozol, hogy vajon a spiné hogy nézne ki egy M60-sal."
Egyik jóbarátom, aki...hát, nem airsoftozik;) ilyenkor ösztönösen az ellenkező irányba kezd nézelődni, hogy vajon mi lehet az, amiről megpróbálják elterelni a figyelmét:)
...- húha, ez a volt vkf. Havril? Mert akkor átbaszott titeket:...
Üdv Topiklakók!
HŰha!
...(Kissé régebbről ismerem, egy rajban voltunk a főiskolán. Decemberben már le is érettségizett - vagyis harmadjára az is sikerült neki.)...
Aranyapja!
Jól emlékezel? Én picinyt elébb voltam Zalkás (négyévfolyamos), és annak ugyan részese voltam akkor, hogy TISZTi rendfokozatú et.-ket érettségi vizsgára "trenírozzak" növendékként, többek között jómagam is!
DE AZT BIZTON ÁLLÍTOM: Érettségi nélkűl akkor már nem kerűltek be a tiszti iskolára növendékek! (Így szvsz Havril sem. Hacsak nem volt valami QRV@ nagy hátszele, és egyébb okok miatt "megelőlegezték" a bizalmat! Kivétel erősítette mán akkor is a 'szabált! :-D ) Ugyan már az érettségi előtt eldőlt, hogy lehetsz-e tisztisulis, de a sikeres érettségi vizsga előfeltétele volt a pölö én esetemben a Zalkára történő bevonulásnak. (Pontosabban volt ugyan egy növendék társam, akinek a pótérettségi sem sikeredett, és bevonúltatták növendéknek a Zalkára, ill. az MN 9127-hez), de aztán Őt napokon belül a csaptszolgálat állományába tették. Pár napot volt Zalkás!
31. A lépcsőn oldalazva, a falhoz simulva megy fel.
32. Az összes polója vagy fekete, vagy zöld, furcsa, mások számára érthetetlen ábrákkal és feliratokkal baloldalt.
33. A bankban vagy boltban biztonsági őrt lát egy Madlanddal, eszébe jut: ,,Szegény, neki csak 69 csatorna jutott..."
34. Ha a munkahelyén a kollégái az unalomtól ekezdik dobálni valamivel és el is találják, az asztal alá gurulva ösztönösen keresi a vörös marker-szalagot.
35. Ha a dohányzásra kijelölt helyen ül az első gondolata: ,,Mennyi időt is kell eltöltenem a ,,hullaházban"?"
36. A mágikus 150 szám mindig megdobogtaja a szívét, bárhol is látja azt.
37. Az ötéves csemetéjével együtt szomorkodnak azon, hogy az ő lábára még nem készítenek katonai bakancsot. 38. Az arcszőrzet nem csak szőrzet...
39. Az ismerős vadászok nem bírják megérteni, hogy miért rossz a szembe szél, és miért nagyon jó a hátszél. 40. Minden egyes objektumra vagy terepre úgy tekint, mint potenciális gyakorlótérre.
41. Biztos vay abban, hogy a JÓ hétvége akkor kezdődik, amikor leszállsz a hévről és bemész a falusi kocsmába vagy borozóba. 42. Ha összegyűrt sörösdobozt látsz az utcán azonnal elkezded kiszámolni, hogy mivel lőttek, milyen távolságból, milyen tuninggal, még akkor is, ha az csak el lett taposva. 43. Ha a moziban hangtompítós fegyvert látsz az első gondolatod : ,,Ennek is szépen meghosszabították a csövét". 44. A halívúdi filmek szereplői maga szerint azért cserélnek ritkán tárat, mert ,,bunkerben" vannak.
46. Ignorál inden embert, ami 80 méternél nagyobb távolságban van öntől, mivel azokat még mesterlövésszel is nehéz eltalálni. 47. A sarok mögül előbb a tenyér és fej bukkan elő, és csak utána a többi. 48. Ha családi kirándulásra indulsz az erdőbe, viszed magaddal a térdvédőt, oldalfegyvert és azon gondolkozol, hogy hol állítasz nekk csapdát. 49. Amikor smárolsz a csajoddal általában felemeled a védőmaszkot.
50. Amikor megbámulod az utcán a melletted elhaladó csinos csajokat azon gondolkozol, hogy vajon a spiné hogy nézne ki egy M60-sal. 51. Ha már valahol berúgtál a barátokkal nagyon sajnálod, hogy nem hoztál magaddal legalább egy petárdát.
52. Részegen rendszeresen lövöldözöl egy szál gatyában az erkélyről, a tábortűz melletti bokrokra, vagy a folyó túloldalán lévő településre. 53. Ha az utcán csattanást vagy durranást hallasz, ösztönösen a földre vetnéd magad és félregurulnál.
54. Megszoktad a döbbent tekinteteket, amikor lemész a metróba, vagy bemész egy boltba.
55. A kollégáid, akik sosem játszottak, menevettetnek butaságukkal, amikor ecsetelik Japán előnyeit Kínával szemben. 56. A földön egyetlen lábbeli létezik - a surci. 57. A biztonsági őrök és rendőrségi kommandósok az utcán megértéssel néznek, és az első kérdésük általában ez: ,,Ne haragudj, hogy megkérdezlek, de hol és mennyiért vetted ezt a ... (bármivel kiegészíthető)?"
58. A szomszédok mindig előre köszönnek és az istenért nem hinnék el ha megtudnák, hogy programozó vagy, vagy könyvelő. 59. Ha hosszúkás dobozokat lát a szíve hevesebben kezd dobogni, a hegedűtokról már nem is beszélve. Az össze, utcán elhaladó gitáros, fuvolás és egyéb, hosszúkás dobozok und huzatok viselői alapos szemvizsgálat alá esnek, hogy nem-e tagjai a militáns testvériségnek. 60. Míg olvasta az adott pontokat megértően bólogatott.
Maga túlságosan is sokat foglalkozik airsofttal, ha...
1. Belépve egy helyiségbe azon töri az agyát, hol kéne itt úgy megbújni, hogy biztosítva legyenek az optimális tüzelési szektorok.
2. A macskáját ingerlő galambok a környéken rohamsisakot és golyóálló mellényt hordanak és meglehetősen idegesen bámulnak a nyitott ablakon át a szoba homályába.
3. A lakásba induntalan ,,borsózemekbe" ütközik, a leggyakrabban a fürdőszobában találja őket, a cipőiben és a kajában.
4. A tévében pörgő akciófilmeken csak mosolyogni tud.
5. Ha valahol észrevesz egy fehér vagy sárga ,,borsószemet" megértően mosolyog, és áldást kér a földi halandókra.
6. A fegyverboltokban magát úgy ismerik, mint ,,az a gyerek, aki havonta három-négy fegyvertokot és fegyverhuzatot vesz".
7. Ha gázt érez a lakásban, akkor nem rohan ablakot nyitni, hanem előbb ,,megsorozza" a konyhaajtót.
8. A szomszéd nénik magát minimum terroristának tartják.
9. Maga idegeskedik, amikor felfelé megy a lépcsőn vgy sötét helyiségbe lép, közben kézigránátra vagy legalább egy zseblámpára gondol. 10. Fülének a legédesebb zene a működő ,,meghajtó" keleplése.
11. Tegnap magánál járt a körzeti megbízott, méghozzá golyóálló mellényben és előretartott pisztollyal érkezett. A szomszédok kárörvendőn nyihogtak.
12. Az ön fotóin amik az utóbbi 2-3 évben készültek nem találunk olyat, amin nem lennének terepszínű ruhát viselő emberek. Ha pedig van ilyen - az a nagyi születésnapja.
13. A maga barátnője pontosan tudja, hogy mi a különbség a P90 és PDW között. Ez utóbbit részesíti előnyben.
14. Jó lenne valamit harapni, de csak ,,borsóra" van pénz.
15. A körzeti megbízott ma ugyan olyan egyenruhában lépett ki a lépcsőházból, mint amilyet ön is visel. Hűségesen nézett a maga szemébe és esküdözött, hogy amint megvan a jövőhavi fizu - vesz egy ,,meghajtót". A szomszédok enyhe sokkban. 16. A számítógépe keresőjében aligha találunk a húsz legelső hivatkozás között olyat, ami nem az AIR... vagy MILITARY... szavakkal kezdődik.
17. Ha nemdves lábnyomokat lát az aszfalton, automatikusan katonai bakancsok nyomait kutatja, és igyekszik megállapítani, hogy a haveri vagy ellenséges klub emberei közül ki járhatott erre. 18. A munkahelyén már mindenki megszokta a következő szövegeket a dohnyszünetben: ,,Vágod, ülünk vele a szétlőtt fészerben. Azt mondja, képzeld, mi lenne, ha bedobnának ide véletlenül egy gránátot. Hát nem bedobnak egyet?!... Meg is halltunk mind a ketten." 19. Ha napszemüveget választ, biztosan a Bolle, UVEX, Willey céget választja, és a modellek nevében tuti benne lesz a Tactical szó. 20. Ha az utcán katonai egyenruhát viselő embert lát, elsőre próbál visszaemlékezni ara, hogy mely csapat hord ilyet és hogy mikor, hol játszott már velük. 21. A boltok kirakatán található ,,Hamarosan nyitunk!" felirat elsőre ezt a gondolatot ébreszti magában: ,,Be kéne zsákolni valahol újabb bogyókat". 22. A meghajtó szóról tuti nem a számítógép jut eszébe. 23. Egyesek messziről meg tudják különböztetni a Proppert az Alphától, és az Arkadist a Miltechtől. Ja, és tudják hogy most miről volt szó! 24. Ha a távolban embert vagy épületet lát, fejben kezdi számolgatni a távolságot és a borsó repülési pályáját. 25. A parkban sétálva alig tudja leküzdeni a kényszert, hogy szakaszos futásban közlekedjen.
26. Kapásból meg tudja mondani az összes ország egyenruháit, durván 45-től napjainkig. 27. Ugyan így kapásból fel tudja sorolni az összes elitalakulatot és órákig úgy tud mesélni akcióikról és bevetéseikről, mintha ott lett volna. 28. A Facebookon és iwiwen a barátok rubrikában az emberek durván fele hasonló airsoftos vagy military őrült. A másik fele közepesen ronda nő (mivel a katona számára ismeretlenek a szerelem szavai, meg amúgy is - a pénz nem szórakozásra való, hanem tuningra és borsóra.) 29. A maga számára Angóla, Vietnám, Nicaragua és Indokina nem holmi távoli országok és a rég múlt idők konfliktusai, hanem a hétköznapi jelen és valóság. Méghozzá úgy mondja, hogy ,,Angóláztunk", ,,Vietnámoztunk", ,,Afganisztánon voltunk", illetve gyakran emleget egy bizonyos mítikus ,,Terepet". 30. A mobil telefonon a férfi nevek többsége állatnév.
Igen rémlik ez a fazon. Én is Ady ligeten szolgáltam 1991/92-ben,az orosházi kiképzés után az akkor alakult Akció Rendészeti Századnál.Százag pk:Csősz fhdgy
Akik hírtelen beugranak Jóni szds,Fischer fhdgy,Bodocsi ales.....
A Jackson mellett voltunk elhelyezve később pedig fabarakokba az őrszázadok mellett....
Nem velem történt, hanem munkatárssal. Kis ember volt minden tekintetben, így aztán még aknavetősnek sem felelt meg, a műszakiakhoz került. Vasutat újítottak fel, vagy hogyan hívják ezt a dolgot, elég az hozzá hogy kapott egy olyan sűrű fogú villás szerszámot. Első dolga volt hogy aládugta egy lassan elhaladó szerelvény kerekeinek, így a vagy 40 centiből rögtön lett 10. Látták hogy reménytelen eset, ezért kinevezték vízhordónak. Ceglédi kannában hordta a bakterháztól a vizet. Az út a bakter kikötött kecskéje előtt vezetett el, hát kifigyelte hogy meddig engedi a lánc a kecskét, ott húzott egy vonalat és onnan ingerelte az állatot addig, amíg az neki nem rontott volna, de gye a lánc megfogta az utolsó pillanatban. Ment is a dolog egy ideig, de egyszer észrevette a bakter hogy mi folyik, és odébb verte pár méterrel a láncot rögzítő karót. Jött az emberünk, odaállt a jelhez, csesztette a kecskét, az meg is indult és puff! :)
Amikor visszatértem a farakáshoz láttam, hogy gestanyó egészen más helyen van, és nem ott, ahol hagytam. Führerin büszkén ücsörgött a nyírfákból összehordott farakás tetején, kábé öt méter magason, lóbálta a puskát, és valami birodalmi nótákat dúdolt. Időközönként megrázta az öklét az erdő irányába. - Hallom lőttek? - kérdeztem naivan. - Még szép. Ahogy elhúztál - egyből mozgás támadt a cserjésben. Nem szaroztam sokat, a közepibe beküldtem kettőt. - Hová???!!! - nedves, hideg verejték vert ki, de hírtelen. - Hát oda, ahol mozogtak a bokrok. - Ácsi, valamit nem értek. De hiszen a fegyver nem volt töltve?! Kivettem belőle a lőszert! - Pityu, mondtam már neked, hogy rohadék vagy? Itt hagyod a barátnődet, és mindössze négy tölténnyel... - Milyen négy töltény?! Egyet sem hagytam neked! - Á, kirámoltam előtte a kesztyűtartót. Ott találtam párat. Olyan felirat volt a dobozon, mint a budikon - két nulla. Erre úgy gondoltam,hogy ha már két nulla, akkor csak ijesztgetésre jó. Olyan budis töltények, tudod? Lövök egyet-kettőt, és mivel csak ijesztgetni jó a lőszer, majd jól beszarnak a népek... Be is szartak, ne félj! Tudod, hogy repesztettek befelé a sűrűbe? Itt hagytál engem, és amint elmentél - mozgás támadt a bokrokban. Hát, megtöltöttem a puskát. Gondolom, kis buzik, el akarjátok lopni a fámat? Frászt! Majd jól beszartok... Hát, odapörköltem kettőt... - Bacod. - markoltam a szívem tájékát. - És ha kinyírtál valakit?.. Hülye! Engem sitre fognak vágni! És téged is!... Ha eltaláltál valakit. - Á, semmiség. Húzzál haza egy ásóért. Elássuk, ha volt valami gáz. Miért, mit vártál? Mit bámulsz? Itt hagytál egy zsenge hajadont, egyedül az erdőben. Még lőszert sem hagytál a puskához. Mindenről magamnak kell gondoskodnom, mindig... Ne fossál. Nincs ember - nincs probléma. Szerinted fogja valaki keresni? Majd azt fogják gondolni, hogy eltévedt az erdőben. Elkoboztam gestanyótól a puskát, majd csőbe töltve a két megmaradt lőszert elindultam abban az irányban, ahonnan führerin mozgást észlelt. - Azok a buzik onnan kúsztak, Pityu. Vidd magaddal a pedikür ollómat, ha valami gond lesz - leszúrod a szemetet. A helyszíni szemle arra engedett következtetni, hogy a sörét szétkapott egy hangyabolyt, de látszólag nagyobb kár nem keletkezett. - Pityu, ha van ott valami - ne felejtsd el a kontroll-lövést! Ezek sebesülten a legveszélyesebbek! - hallottam a hátam mögül. - Olvastam nálad egy könyvet, ott ezt írták. Vigyázz, ha mozognak a füleik - azonnal lőj. Mingyárt hozom az ásót!... - Fuh... Hála az égnek, nem történt semmi - mondtam magamban. Kész, többé soha semilyen lőszert nem fogok tárolni a kocsiban.
Visszatértem. Mogorván felaprítottam a fát, és azt elvittük a nyaralóba. - Mellesleg, Kátya, vágod, hogy mi ezt a fát nem ,,elhoztuk", hanem simán csak elloptuk? - Miből gondolod? - Hát, izé. Volt egy egészségügyi erdőírtás. A kidöntött fákat felvágták, majd kihúzták az úthoz. Mi meg elloptuk. - Zene állj. Ezt most nem értem. A fát felaprították? Felaprították. Tüzelőnek? Tüzelőnek. Na, mi meg éppen tüzifáért jöttünk. Mi nem tetszik neked? - Jól van, ég veled, E.T. - megéreztem, hogy az ,,ingyenhús" szagát érző fasisztával fölösleges vitatkozni.
Kirakodva a farönköket egy kicsit elgondolkodtam. Hát igen. - Min gondolkozol? Nyomás vissza. - Totálisan elment az eszed? Mi ránk már biztosan ott vár a rendőrség. - Ne fossá'. Ha megállítanak majd azt mondjuk, hogy megyünk dugni, mert otthon nem lehet - sok a vendég... Hogy ki lőtt? Nem tudjuk. Mászkált arrafelé valami muzsik, aztán meg elment...
Visszatérve a farakáshoz konstatáltam, hogy mára a hülyék kifogytak, senkinek sem volt kedve visszatérni, így a felaprított fa érintetlen maradt. Berámolva a csomagtartóba mint mindig elgondolkodtam. Nem szép dolog ez az egész. Gestanyó lóbálgatta a kezében a még füstölgő ,,Husquarnát": - Hát igen... Sima fűrésszel sokáig eltartott volna... Pityu, van még lőszered? - Mert? - Nézd, jön ott valaki egy terepjáróval. A szürkületben gyorsan közeledett egy terepjáró, tetején a kék kupakkal. - Kátya, ugrás a kocsiba. Értünk jöttek. Még van esélyünk elhúzni. - Miért húznánk? Csináltunk mi bármit is? - Még szép. Lopjuk a fát... Kapunk a pofánkba, oszt viszlát... - Ne fossál. Érted bárkinek átharapom a torkát... Szétszedem, mint Bodri-kutya a vizes tömlőt... A terepjáró közben megérkezett, nyilvánvalóan lefékezett. Öt méter távolságban. A bent ülő letekerte az ablakot. - Hét, te vörös ribanc, mi a szent szart művelsz itt?! - Mivantessék?! - mondta a führerin, kinézve a farakás mögül. - Tépjél innen, de kurva gyorsan, míg nem téptem szét a segged brit lobogóra. - Mi van, baszki, de nagy a pofád! Kiszállok és megbaclak, hogy ne lopkodd itt a gazdaság fáját - a kocsiból kimászott egy nagydarab parkőr, akinek a pofáján látszott, hogy már pár éve sírva várja őt a vorkutai uránbánya. Szar ügy, gondoltam, és ismét csöretöltöttem. Hm... Egy lövés a kerekekre, ha meg igy sem jut el az agyukig, akkor jön a második... Nos, röviden szólva, nem volt kedvem kellemetlen dolgokra gondolni. A puskát letettem a farakásra, és kimértem ráirányítottam a vezetőre. De ekkor valami rémes dolog történt, így a puskára sem volt többé szükségem... A farakás mellől meghallottam a motoros fűrész ismerős rotyogását...
Gestanyó kimászott a rejtekhelyéről, lóbálva a működő fűrészt, és elindult a terepjáró irányába: - Kit neveztél te festett kurvának?... - lassan odalépett a bikához, és a torka magasságában tartva a gépezetet folytatta. - A tökeidet kapjam le, kapásból, vagy az ajtóval kezdjem? A parkőr nyilvánvalóan nem várta az események ilyen módú alakulását és bambán bámulta gestanyót: - Te csaj, neked mi kéne? Haggyál lógva!... - Te húzzál innen, baromarcú. Mi kéne neked, tüzelő? Lófaszt neked, nem tüzelőt! Egy kicsit rákapcsolt a fordulatszámra, amitől a fűrész érdes, visitó hangokat adott ki magából. Mindezt 10 centire az ürge arcától, alaposan megpermetezve amazt olajjal és fűrészporral. A benzinfüst beszállt a terepjáróba, ahonnan a többi köztörvényes arcú gyerek elkezdett hadonászva kiabálni: - Csajszi, ne bomolj! Vágd már ki azt az izét!!! Kátya egy kicsit lóbálta a fűrészt ide-oda. Nagyon tetszett neki ez az új szerep. Még szép - életében először látott olyan férfiakat, akik hallgattak rá. Méghozzá nagyon figyelmesen. - Állj már meg! Ne gyere közelebb! Te liba, tágulj a kocsitól. Hallod? Kopj már le rólunk! - Még mindig nem hallottam, hogy kit is neveztél te festett kurvának?... Natúr vörös vagyok. - Brummmm, még egy kis gázt adott. ,,Ki ne foggyon a benzin"- gondoltam. - Bocsi, anyukám, tévedtünk. Tudod, sötét van, másra gondoltunk. Mi is fáért jöttünk... Tedd már el azt a fűrészt! Megbizonyosodva afelől, hogy elérte a kívánt hatást, gestanyó azért megérdeklődte: - A gatyád még száraz? Még igen? Akkor meg húzzál innen, amíg a párom el nem lőtte a tökeidet. Nézzenek oda, hogy beszélnek ezek egy nővel?! Én csak felültem mosolyogva a farakás tetejére, és nem törődöm mozdulattal a combjaimra fektettem a puskát. - Ezek őrültek. - hallottuk a kocsiból. Gázt adtak és hátsó menetbe kapcsoltak. Nagy lendülettel nekicsapódtak az általam már lefűrészelt farönköknek. Lemásztam a rakásról. - Figyelj oda, debilkém, hogy hová hajtasz! Ha nem tudsz vezetni, botanikusok gyöngye, ülj otthon. - kiáltott utánuk Kátya, majd odajött hozzám, és bajtársiasan megveregette a vállam. - No, ezzel megvolnánk. Mondtam, hogy ne fossál - érted bárkit széttépek. - Kátya, és ha nekik is lett volna puskájuk? - Az iszik pezsgőt az élet ünnepén, rovarkám, aki elsőként lő, vágod? Ezt jegyezd meg... És többé ne dugdosd előlem a lőszert... Mellesleg, megspóroltunk négy rongyot... Az már egy új motoros fűrész árának a fele...
Drang nach dácsa, avagy faszállítás fasiszta módon. .............................................
Hol volt, hol meg totálisan nem volt, de eljött az ideje, hogy visszatérjek a fasiszták eredetének őstörténetéhez, meg a csodaszaros legendájához. A hajdan dühöngő őrült gestanyóm többé nem követelt emberi jogokat, csendesen és viszonylag kulturáltan viselkedett, no de az alaptermészet ellen nincs mit lépni, így az undorító gonosz fasiszta valója ismét felszínre tört.
Egyszer aztán leereszkedtem odáig, hogy hajlandó voltam meglátogatni anyósom dácsáját (hétvégi nyaralóját), de előtte közöltem a már szófogadó páromnak annak kapcsán, hogy ,,anyádat ott nem szeretném látni". Úgy döntöttünk, hogy vikkendezünk. A motoros szemétdombunk kitartóan pöfékelt, sűrű Ciklon-B füstöt eregetve az ég felé; a gestanyóm és énmagam már előre örültünk annak, hogy összefutunk rég nem látott barátaimmal a helyi SA-ból, azok női egyletével, és a partaigenosséknál megjelent ifjú hitlerjugendekkel (akkorára páran már megnősültek és elszaporodtak)... Ekkor... teljesen véletlenül... az út szélén... megpillantottunk... EGY FARAKÁST. Fából volt dögivel. Pontosabban, azt sem tudnám megmondani, hogy mennyi is volt az annyi, mert rohadtul sok fát raktak le stócokban a nyaraló felé vezető úton. Elképesztő mennyiségben. A parkerdőgazdaság éppen írtással foglalkozott, hogy a helyi vadorzók és partizánok ne unatkozzanak, így a kitermelt faanyagot, elszállítás előtt, kihordták a fő felvezetési útvonalhoz. Ebben volt némi kóser elgondolás is, mert úgy hitték, hogy majd a kempingezőknek és nyaralóknak jó pénzért azt el fogják adni. Naívak. No, röviden szólva, nekünk nem is volt szükségünk tüzelőre, de a führerinem, megérezve az ,,ingyenhús" szagát kijelentette: - Pityu, tudod-é, hogy mennyibe kóstál manapság egy teherautónyi tüzifa? - Nem, nem tudom, Le Sarome, otthon központi fűtés van, nálad úgyszintén, míg velem élsz és a papucsod ott van az előszobában... a dácsán meg gázkonvektor. - Hm... Mit mondtál? Milyen papucsról van szó? - Semmi... ez csak egy költői hasonlat... - Hasonlat?! Pedig világosan hallottam - ,,míg velem élsz". - Jó hallottad. Míg jó a magaviseleted - addig a te papucsod lesz az előszobában... - Jól van-jól van. Ne húzd fel magad... No de Pityu, tudod te, hogy mennyibe kerül egy teherautónyi tüzifa? - Nem, nem tudom. - Én meg tudom. Legalább négy ezerbe. - És? - kérdem lustán. - ,,És", te rovar! Ha a kilences Ladánk csomagtartóját telepakolnánk, és kidobnánk azt a sok szart, amit ott tárolsz, akkor három nekifutásból majdnem egy teherautónyi fát tudnánk elvinni a nyaralóba. - Lusta vagyok én erre... Ha annyira kell neked - fogj egy fűrészt, és essél neki. Én biztosan nem fogok ezzel foglalkozni, mert szarok magasról a fára. - Pityu... izé... fűrészeljük már fel, hiszen volt neked valahol egy benzinfűrészed. - Volt... - jut eszembe hírtelen. Volt valahol a garázsban egy vén ,,Druzsba" benzinmotoros fűrészem, amit még 1982-ben vett a nagyapám, és sikeresen ottfelejtett, mielőtt elment Szent Péterhez. - Jól van, asszony, majd egyszer...
Életemben másodszor vettem elő a szovjet szado-mazochisták eme zöld találmányát, és mielőtt bepörgettem volna a motort, sikerült leszakítani a körmömet a vietnámi papucsos lábamról. Anyáztam. Sokáig. - Pityu, nem is gondoltam volna, hogy milyen temperamentumos és kifejező ez a magyar nyelv. - csicseregte Führerin, majd elhúzott vásárolni. Öt percnyi munka után a ,,Druzsba" megdöglött, kilőve magát gyújtásán keresztül. Követte nagyapámat a hosszú, fényes alagúton át vezető úton. - Azannyát... Ez sem T-34-es... - gondoltam némi megvetéssel. Hívtam az asszonyt. - Helló, Kátya, hallod? Nem lesz tüzifa... Mi az, hogy ,,nem érdekel"?! Azt mondtam, hogy NEm LESZ TÜZIFÁD!.. Megdöglött a fűrész... Te húzzál oda, bacod. Hol érdekel engem, hogy a papád már felépített egy fáskamrát... Ja, látom a tehetségét - úgy is néz ki az az alkóv. Tizenkét év alatt mások képesek voltak megépíteni Peinemünde barlangvárosát... Leteszem a telefont. Öt perc múlva csörög. Felveszem. - Halló... Mi kéne? Menj... Mi van? Hogy hogy megvetted?? Mit vettél???! Honnan volt rá pénzed? AZ ÉN DZSEKIMBŐL??!! A szádba ne lépjek?... no várjál csak... Minyán érkezek...
Amint bevágódom a parkolóba látom, hogy gestanyó büszkén kocog a tűsarkain a bevásárló központ előtt, kezében lóbálva a hatalmas ,,Husquarnát"... A békés járókelő népek gyanakodva sandítanak feléje. Gestanyó leszedte a láncfűrészről a védőburkolatot, és vörösre mázolt karmokkal próbálgatja a fűrész élét. Mindezt szélesvásznú farkasvigyorral. - Mit vettél, te szerencsétlen? Stillfűrészt kellett volna venni, azt legalább a Reichben gyártották. - A svédek a háború alatt kinek az oldalán harcoltak? A németekért vagy az oroszokért? - Kátya, hogy jön ez ide?... Amúgy a svédeket pont nem érdekelte az egész. - No látod, engem sem érdekel. Nesze, itt a fűrész. Mehetünk...
Amint visszatértünk a falerakathoz elégedetten konstatáltam, hogy valószínűleg mi voltunk a leg ravaszseggűbbek, ugyanis valahogy senki sem kívánt fát lopni. - Nos, kezdhetjük... - mondtam magamban, és elővettem a gyilkos eszközt. - Pityu, elolvastad a használati utasítást? - A pecsába az utasításokkal. Inkább világíts... Itt lennie kell egy kallantyúnak, amit meg kell húzni... Amíg tanulmányoztuk a motoros fűrészt el kezdett motoszkálni bennem a felismerés, hogy valamit elfelejtettünk. - Kátya... Hol a benzin? - Pityu, nem vagy egy kicsit kapd be? Hát nekem kell benzinről gondoskodnom? - Jól van, itt maradsz. Ül-fekszik-jó kislány... Hogy a franszba bírnak mások a nőikkel? A csomagtartóban találok egy slaggot, mely segítségével majd leszívhatok némi benzint... - Nos, - mondom némileg elgondolkodva. - Most meg a szopás következik... - Pityu... Izé... Sok itt az errejáró... - Én a benzinről beszélek, anyjuk. Első nekifutásból nem sikerült, csak telenyeltem magam naftával, így kénytelen voltam kézipumbával iparkodni egy kicsit a motortérben, míg sikerült tűrhető üzemanyag mennyiséget nyernem. - Rovarkám, félre. - mondtam az asszonynak. - Minyán olyat fogok alakítani!... A fűrész kitartóan nem kívánt beindulni. Kissé dezsavú érzésem támadt, ami emlékeztetett a ,,Druzsbával" folytatott küzdelmemre. - Baszki... Mondtam neked, hogy Still-t kellett volna venni. Nézd mán, nem akar beindulni ez a svéd szemét! - Pityu, mi az a gomb az oldalán?... - Asszony - kuss. Mit értesz te a technikához? Nekem legalább mérnökök is voltak a családomban. - Mondom, és közben vadul rángatom a felhúzó kart. Vagy öt perces tornagyakorlat után veszem észre, nagy szégyenemre, hogy a führerin által említett gombnál ott virít a felirat - ,,bekapcs.". Seggel az asszony felé fordulok, hogy ne lássa, mit művelek, és gyorsan benyomom a gombot. A svéd balalajka elkezd ropogni. Kezdhetjük a favágást. ,,Zzzzzuty" - mondta svéd motoros fűrész, és 20 perccel később már össze is volt vágva három csomagtartónyi fa. - Kátya, húzzunk haza, rámoljuk ki a csomagtartót, és utána visszajövünk berakodni. - Hülye vagy? Addigra ellopják a fát. - Ugyan már, ki az a hülye, aki a nyaralóövezettől 10 kilométernyi távolságban, hajnalok hajnalán, nekiáll fát lopni? - Mondom, hogy elviszik. - Á, ugyan. Húzzunk, semmi baja nem lesz a tüzelőnek.
Körülbelül 20 perc múlva visszaértünk. Kinyitom a csomagtartót és vezényelgetek: - Kezdheted a bepakolást... - Pityu... Megfújták a fát... - Ugyan már... Rossz helyen nézed. Majdnem egy vagonnyit összeaprítottam... Vak vagy? - Pityu... Én itt csak a fűrészport látom... - Az anyját... - a felaprított fának tényleg hült helye volt. Komolyan elcsodálkoztam a láthatatlan tolvajfront harcosainak gyors és operatív munkáján. Hát, hiába: az orosz muzsik, ha valami ,,ingyért" van - gyors, találékony, szapora és teherbíró... - Na, ennyit rólad, te. Te teremtés koronája... Nem hallgattál mamusra, így húzhatsz haza a fűrészért, nekem meg hagyd itt a puskát.
A hazafelé vezető úton lövést hallottam, meg még valamit, de nem tulajdonítottam ennek különösebb jelentőséget.
"valami Havril András volt... /amúgy jó fej volt, intelligens ember, Őt respektáltuk/" - húha, ez a volt vkf. Havril? Mert akkor átbaszott titeket: a VSZ Legbutább Katonája címet nagy fölénnyel nyerte. (Kissé régebbről ismerem, egy rajban voltunk a főiskolán. Decemberben már le is érettségizett - vagyis harmadjára az is sikerült neki.)
