Topik a csillagos égbolt szerelmeseinek, minden, ami távcsővel, fényképezőgéppel, ccd-vel vagy szabad szemmel elérhető, legyen az bolygó, hold, üstökös, aszteroida, vagy épp sarki fény.
Alternatív tudósok ("kérésre bármit tagadok, cáfolok") a szomszédos topikokban keressenek menedéket!
Attól függ mit nevezünk fénynek. De valóban egy másodpercen belül jött létre bárhogy is definiáljuk. Egyébként a Biblia ebben is téved, hogy létezhet önmagában fény?
Annyiban azért igaza van leckonszev-nek, hogy számít az anyagsűrűség is. ;-)
A fizikai tény ez: a plazma csakis töltött részecskékből áll, a töltött részecskék pedig mindenféle fotont el tudnak nyelni.
Ebből következően a plazmán áthaladó elektromágneses sugárzás fotonjai bizonyos százalékban elnyelődnek. Hogy mekkora százalékban, az függ attól, hogy a sugárzás útjába mennyi töltött részecske esik, megakasztva a fotonokat a terjedésükben. Megfelelő mennyiségű részecske esetén az elnyelés 100%-os. A megfelelő mennyiség összejöhet a nagy sűrűségből, vagy a nagy térfogatból, ezért aztán a legjobb jellemző a plazma fotonelnyelésére a fotonok átlagos szabad úthossza.
Az univerzum 380 000 éves kora előtti "plazmakorszakban" az átlagos szabad úthossz centiméter-méter nagyságrendű volt, azaz gyakorlatilag átlátszatlan a közeg. Jelenleg a gyakorlati értelemben vákuumnak tekinthető világűrt kitöltő híg(!)-plazmában olyan ritkán vannak a részecskék, hogy a fotonok szabad úthossza millió fényéves, azaz átlátszó a közeg.
Egyébként ugyanez van az átlátszatlan közönséges szilád anyagokkal is. Ha nem fémes kötésűek, akkor csak megfelelően vékony csiszolatot kell a cuccból készíteni, és máris átmegy rajta a fény. Persze! Mert kevés részecske van a fény útjában!
Az átlátszatlanság oka az volt, hogy még nem léteztek atomok. Elektronok és atommagok (H és He) nem voltak egymáshoz kötve, azaz plazma állapotú volt az egész univerzum. Az minden elektromágneses sugárzást elnyel, hiszen attól elektromágneses a hullám, hogy megrázza a töltéseket, megforgatja a a mágneses nyomatékkal rendelkező részecskéket, mindez energiát vesz el a sugárzási tértől.
Házilag kivitelezhető kísérlet a plazma fényelnyelésének kimutatására: a gyertyaláng árnyékot vet, ha egy másik fényforrással világítjuk meg. Minél erősebb a fényforrás, annál látványosabb, mert nagyobb a kontraszt.
És itt érünk vissza a csillagászathoz: a fedési változók azért vannak, mert a csillagok nem engedik át a másik fényét magukon. A sajátjukét sem, a Napból is csak a fotoszférát látni.
Közepi csillagok távolságát nagyon egyszerű megmérni, meg kell nézni, hogy a Földpálya különböző pontjairól mennyire látjuk más irányba a csillagot. Innen középiskolai geometriával ki lehet számolni.
Egyébként én tanultam csillagászatot és be is tudok számolni a távolságmérésről, csak tudni kéne a konkrét kérdést, mert egészen máshogy számoljuk ki egy távoli galaxis távolságát, mint egy közeli csillag távolságát.
A plazma önmagában még nem ok arra, hogy valami átlátszatlan legyen. A Nap és közöttünk is plazma van, mégis látjuk a Napot. A plazma akkor lesz átlátszatlan, ha sűrű, de ez gázra is ugyanúgy igaz.
De elhiszem, hogy olyan sűrű volt a plazma, hogy a fény számára áthatolhatatlan volt, csak nem tudtam, ezért kérdeztem.
A csillagászati távolságmeghatározásban egy fénykép-elemző bérmunkásként dolgozó hölgy jutott rendkívüli jelentőségű felismerésre a XX. század elején. Felfedezése csaknem elkallódott. Amikor a szakemberek késve feleszmélve Nobel-díjra javasolták, ő már nem élt.
"Egyébként miből gondolod, hogy nem volt a fény számára átlátszó az univerzum félmillió évig? Ilyet még nem hallottam."
Külön kiemelte, hogy kerekítéseket használ!
Az univerzum az első 380000 évben plazma állapotban volt, az meg kerekítve félmillió év. A plazma egyik alapvető tulajdonsága, hogy az elektromágneses sugárzásra áthatolhatatlan (átlátszatlan).
Ezt tényleg benéztem, a fotonkorszak végén, amikor indult a háttérsugárzás már több mint egymilliárd fényév volt az átmérő. Egyébként miből gondolod, hogy nem volt a fény számára átlátszó az univerzum félmillió évig? Ilyet még nem hallottam.
Na jó, 15 milliárd évre kerekítek én is, de odateszek egy posztitet, hogy ez kerekítés. Egyenletes tágulást feltételezek - első közelítésnek megteszi. Az univerzum félmillió (postit: kerekítés) évesen vált átlátszóvá a fény számára, korábbi fotonok nincsenek. Ami ma érkezik hozzánk (mikrohullámú háttérsugárzásként), az félmillió fényévre, azaz több, mint egy galaxisátmérőnyire volt a "kitisztulás pillanatában".
Neutrínókra viszont igaz lehet az a néhány centi? Nem. A neutrínók számára az első másodperc végén vált átlátszóvá az univerzum, a fenti meggondolás szerint akkor 300 ezer km-re (majdnem egy Föld-Hold távolságnyira) volt a most érkező neutrínó.
Gravitációs hullámokra viszont igaz lehet az a néhány centi.
Egész pontosan ha most észlelünk egy 15 milliárd éve elindult fotont, az néhány centire volt az elindulás pillanatában. ismerünk is ilyen fotonokat, háttérsugárzás a nevük.
Ez igazan szomoru, lehet hogy a 15 milliard fenyevre levo galaxistol par centire voltunk amikor elindult a fenye? Elfogadva azt a feltetelezest, hogy tizenot milliard eve volt az osrobbanas.
Ha most érkezik meg a hárommilliárd éve elindult fény, akkor nem hárommilliárd fényévre volt tőlünk az objektum, mikor elindult. Csak kevesebbre, mivel a foton és köztünk is tágul a tér.
Az alapszakos csillagászkurzusokon a távolságmérést nem a távoli galaxisok távolságának meghatározása miatt tanítják. Csak a közeli csillagok állapothatározói miatt.
