No megjártam az Északi középhegységi túrámat. Sok jó változást nem láttam inkább rosszat. A Mátrai kisvasút kisiklott, a pálya állapota amúgyis kritikán aluli ha már szalajka-háznál új pálya van (telítetlen szar talpfával) akkor jó lenne a többi szakaszon is némileg gatyába szedni a vonalat.
Szalajka maradt a túlárazott giccs, jól szétcseszve a Szalajkavölgy hangulatát az odarakott hatalmas lovaspálya betonmonstruma. Egyáltalán nem illik a környezetbe, de legalább lenne annyi eszük hogy 1 vágánnyal bevinnék a vonatot a főútig hogy ne a falu széléről induljon
Miskolc: EU pénz ide, Eu pénz oda, a hiperszuper elektromos mozdony azóta is az igazak álmát alussza, a 40 éves csepelek elduruzsolnak még ezen a vonalon egész megbízhatóan. Pozitív hogy van zárt kocsi amibe fűtenek, ám szomorú látvány a poggyásztartók szétbarmolása, a sufnitunning kerékpártartó kialakítása és az Ikarusbusz lámpák a vonaton.
Továbbra is hiányolom hogy 5 év óta képtelenek kialakítani egy "hogyismondják" intermoduális csomópontot felső-majláthon, leszáll az ember a fűtőháznál aztán vakarja a fejét hogy merre van a villamos.
Továbbá az EU-s csilliókból letérkövezett végállomás meg dizájn épület budija továbbra is zárva van, az épület rohad, már most látni hogy ázik, pereg a vakolat. Minek kellett ide ilyen épületet rakni, pénztárral meg váróteremmel? Tettek volna csak egy budit oszt jónapot, úgyse lesz itt használva.
Ja és az egyik vonalon ezek közül már megint zsebre megy a móka, nemigaz hogy nem lehet a tökükre lépni a feketéző kallereknek. Utána meg megy a kimutatás hogy nincs utas a vonatokon.
Csatát nyertek vele, vagy pénzügyi okokból ide csatolták a Közlekedési Múzeumot is?
Akkor áruld el, hogy mi a francot kerestek a Közlekedési Múzeumban a kis Matchbox autók?
Amúgy pedig a valóság az, hogy 1990-1991-ben a Negurá Mihai erdőmérnők vásárolta meg a mozdonyt, és 1993-ban ajándékozta a Hadtörténeti Múzeumnak., de oda ajándékozhatta volna a galambászok szövetségének is, ha úgy akarta volna.
Hogy ezek mit keresnek a bukaresti Nemzeti Hadtörténeti Múzeumban, azt értem, de hogy a CFR 764.215, Hirsch úr egykori O & K 5848-asa mi járatban van ott, arról fogalmam nincs. Csatát nyertek vele, vagy pénzügyi okokból ide csatolták a Közlekedési Múzeumot is?
szerepe... ezeket a vonalakat a máv építette ki, miután (trianon utáni korszak fa hiánya) az erdőség tulajdonosától 78.000 m3 fát lábon megvett. a vonalak 600 mm-es nyomtávval épültek, gőzösök húzták fel a rakott kocsikat csaknem 900 méter magasságba, majd ereszkedtek le a sikló gépházhoz. ott átpakolás, siklózás, átpakolás, szilvásváradon fa feldolgozása talpfának, és nagyvasúttal szállítás a szükséges helyszínekre.
Bükk-hegység, Cserepeskő és az Őserdő között, a Sima-kő lápán, 750-770 méteres magasságban...
Még éppen az előttem 15-20 méterrel átvonuló termetes egyedekkel rendelkező vaddisznókonda hatása alatt álltam, mikor egyszer csak egy újabb érdekességre lettem figyelmes:
A turistaösvénytől balra, picit fentebb a hegyoldalban szabályos útféleség húzódik. Ránézek a GPS-re: "régi vasút"
Érdekelt annyira hogy felmentem az egykori pályára, majd azon haladtam pár száz métert, a töltés szépen megvan.
Viszont olyan szerteágazóan, szinte mindenfelé láttam töltéseket, fordulókat hogy itthon egyből rákerestem, hogyan is volt ez a nyomvonal...
Így:
azt hogy honnan hová tartott a vasútkereső oldalról silabizálgattam, de ha valaki tudja akkor elmondhatná, továbbá azt is hogy ilyen magasságban mi is volt a szerepe ennek a kisvasútnak?
Szénégetésre (mészégetésre?) utaló építményeket, helyeket láttam, vajon ezek végtermékeit szállították?
De akkor valahogyan le kellett vinniük a fennsíkról...
1. az utolsó vaddisznó elmosódottan a letört ágak közt. (iszonyú a pusztulás a hókár miatt a Bükkben)
2.-3. a régi kisvasút töltése
1. így vettem észre...
2.-3. térült, fordult, forgolódott... itt találkozik a turistaút és a töltések
1. Őrkői kilátás
2. az időszakos Vöröskő-forrás csodás látvány volt...
3. ... ahová mindenki kisvasúton érkezett, én azzal távoztam.
Annak aki szeretné megnézni a forrást, amely csupán 2-3 hétig működik:
Kisvasút, Stimecz-házig, majd fél óra séta, és ennyi.
Megvan, köszi... a Tehén-kútnál a vége, illetve erdőszéli még tud onnan egy darabot... merre volt tovább, ha volt, merre nem- lehetne itt az oldalon környékbeli, de, ha van, nem adja fel az inkognitóját...
Ebből aztán valami ilyesmi jön ki, persze, a Tehén-kút utáni nyomvonal puszta hipotézis, mint amilyen valamikor az Északnyugati Átjáró volt..: https://postimg.org/image/7dxpovrwj/
Az lesz, mert az épület(rom)jelzés is ott van mellette. Az ilyen meg szokott keverni, annak idején sokat szenvedtem a buszmenetrendben a Kh., Th., Ib. rövidítésekkel... :-) .
nem. tehénkútnál az út mellé kanyarodott a vonal, majd a térképeden az ifjúsági tábor nevű objektum fel ereszkedett. ma is szépen látszik a töltése. hogy onnan merre tovább... passz.
(Először azt hittem, a könyvüket is megvette a múzeum...)
Az egyik cikk azt írja, ment az a vonat Héregig is. Hogy, hogy nem, de a Tehén-kút után, ameddig a '28-as térkép jelöli a vonalat, ott a "volt Peskő-alja megálló" és a vértestolnai vonal nem erre ment. A tornyói erre folytatódott volna?
- 106-os szerkezetszámú gőzmozdony. ( ez egy belső keretes, keret közötti víztartályos gép. nem tudok róla, hogy készült 600 mm-es nyomtávra, átalakítani a 760-ast 600-asra biztos nem lehetett )
mert a "gróf eszterházy móritz" uradalom erdeiben, a wolfner féle fakereskedő cég 600 mm-es vasutat épített. az építési engedély száma 30/407.1900.KM. a vasút közigazgatási bejárására 1900.05.22-én került sor.
Tornyópusztát galántai Esterházy Miklós József gróf vásárolta meg. A gróf 1897-ben bekövetkezett halála után unokatestvérének, Esterházy Móricnak lánya, sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi Péterné Esterházy Mária grófnő örökölte.
A puszta egy részét 1910-ben Hirsch Géza megvásárolta a grófnőtől.
Egyes források szerint ebben az időben épült Tornyón a még ma is látható kastély. 1919-ben már Erdélyi Mihályé volt Tornyópuszta, aki egy évvel korábban jutott az 569 kataszteri holdat kitevő birtoktesthez. 1931-ben a puszta nagyobb részét herceg Hohenlohe-Landenburg Lajos és felesége futaki Hadik Ilona grófnő vásárolta meg, ekkor a településnek 110 lakosa volt.
Az uradalom területe 1935-ben és az 1943-as összeírások alapján is 2278 katasztrális holdat tett ki.
Az 1945-ös népszámlálás alapján Tornyópusztán 141 lakos 63 lakásban lakott, valamint megtalálható volt itt egy vadászház is. Főként lovat, szarvasmarhát és bárányt tenyésztettek itt, de a puszta saját kisvasúttal is rendelkezett.
1945-ben elhunyt Lajos herceg négy gyermeke közül valószínűleg a legidősebb, Sándor Gottfried használta a tórnyói rezidenciát, hiszen 1948-ban ott született második fia, Albrecht.
A II. világháború alatt az átvonuló szovjet katonák megszállták a kastély épületét, melynek állaga emiatt leromlott.
1948-49-ben a Tarjáni Állami Gazdaság tulajdonába került, akik nem óhajtották, hogy Tornyópuszta a 18 km-re fekvő Bicske közigazgatása alatt álljon, hanem lépéseket tettek a puszta Tarjánhoz csatolásáért.
azt hogy honnan hová tartott a vasútkereső oldalról silabizálgattam, de ha valaki tudja akkor elmondhatná, továbbá azt is hogy ilyen magasságban mi is volt a szerepe ennek a kisvasútnak?
Ez csodás kinézetű poszt lesz, csak olvasható legyen...
