Krisztus testéről a Biblia több helyen írja, hogy Isten nem engedi, hogy rothadás érje, az Oltári szentséget viszont bárki által leellenőrizhető módon érheti rothadás, tehát a kettő anyagilag nem feleltethető meg egymásnak.
„Nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet [Krisztust]. ” Apcsel 15:34
(Szent István Társulat fordítása)
Már csak arra nem tudott nekem soha senki válaszolni, akkor végülis mi az amivel állítólag "többet" hisz a római katolikus hívő (aki osztja Veled ezt az értelmezést)?
Mert azon kívül, hogy Jézus valóságos jelenlétét -sztm Bibliaellenes módon- egy romlandó élettelen tárgyhoz kötve, abba térbelileg behatároltan hiszik és képzelik el, más különbséget nem látok.
Ezt meg nem annyira látom "plusz" dolognak, inkább "mínusznek" tűnik a mi hitünkhöz, megtapasztalásunkhoz képest.
Citing Jesus's words "The flesh profiteth nothing" (John 6.63), Zwingli said, "This passage breaks your neck". "Don't be too proud," Luther retorted, "German necks don't break that easily. This is Hesse, not Switzerland." On his table Luther wrote the words "Hoc est corpus meum" ("This is my body") in chalk, to continually indicate his firm stance.
Az nem cáfolja meg a valóságos jelenlétet az Eucharisztiában, maximum annak valami szuperrealista értelemben vett szalmabábját, amit az Egyház nem tanít. Olvasd el ITT (esetleg még [nem pedig vagy] ITT) hogy hogyan magyarázza ezt a mostani pápa. Angolul még ITT.
A Káldi kommentár azt írja a 63-as vershez:
"A szellem az, mi megelevenít, a test nem használ semmit. Az igék, melyeket én nektek szólottam, szellem és élet."
Szavaimnak testi felfogása, mintha azt akarnám azok által mondani, hogy az én testemet úgy kell enni, mint minden egyéb húst… haszontalan, nincs abban élet, sem igazság, és nem szerez életet; hanem a szellemi fölfogásban, melyszerint az én személyem titokteljes módon, habár valósággal (a kenyér és bor színe alatt) lesz veendő, ebben van az élet és igazság, és ez vezet életre; az én szavaim tehát nem nyersen, érzékileg értendők, hanem szellemi tartalmok, igazságuk szerint (Ar. sz. Ján. Teofil). Mily sok nehézség elenyészik a hitre nézve, ha Jézus Krisztus jelenlétét az Oltáriszentségben ily módon fogjuk föl! Erre vonatkozólag mondatja sz. Ágoston Jézussal a fönebbi helyen: Nem ezt a testet, melyet láttok, fogjátok enni, nem azt a vért inni, melyet keresztre feszitőim ontani fognak; egy titokteljes szentséget adok nektek, mely valódi értelemben véve, nektek lelki életet fog adni. Ha bár láthatólag kell azt megünnepelni, de csak mint láthatlant kell azt érteni.
Nem erre gondoltam mint általad elolvasandó anyagra, hanem az általam már megjelölt helyen található misecáfolatokra. Különben Vigor e pöffenetét is a helyére tettem: elolvashatod azt is. Akkor legalább nem fogsz válaszképtelenséged palástolására kiragadni szénné cáfolt, részben nem is teológiai ellenvetéseket a topikból. Nem: tartsd magad a topiknyitóban elvárt színvonalhoz, és érvelj, ha tudsz.
Mint már egyszer írtam, Nemo intellektuális sportként kezeli a vallást. Aki az ő területén, észérvekkel fog vele harcolni, azt kegyetlenül becserkészi és bebizonyítja, hogy a Misztérium nem más, mint pogány hagyomány. Az ilyen emberek elvetették a Szentlelket és saját emberi okoskodásukat helyezték az első helyre. Ráadásul Nemo-nak sok esze van, ezért az, hogy kívülről-belülről megtanulta a Szentlélek hagyományának megnyilvánulását, a teológiát, és azt "sola scriptura" elven el tudja vetni, számára elég bizonyíték arra, hogy ez a hagyomány csak egy pogány csökevény. Ez ellen a leghatásosabb harc a "gyümölcseikről ismertetik meg" elv. Rögtön mondom: a protestantizmus gyümölcse Amerika. A jövő megmutatja, milyen ennek a gyümölcsnek az íze.
Nem értik meg az aki nem ISten igéjéhez ragaszkodik, hogy Jézus semmilyen valóságos átváltoztatást nem csinált, hogy a kenyérből, valóságos fizikai hús, csont , és vér legyen.
De aki nem látja át, hogy Jézus tanítványai, fizikailag csak kenyeret, és bort ittak, és csak szellemi értelemben részesületek Krisztus testében, és vérében a Szent Lélek által.
Az emberek nem lehetnek olyan balgák, hogy azt higgyjék, hogy a katolikus papok valóságosan Jézus fizikai testévé, és vérévé változtatják a bort, és a kenyeret, mert ha így lenne akkor a hivek, emberi húst, és vért innának. :)
Egy szóval akkor mise nem más, mint kanibál szertartás lenne.
köszi. én is. sőt, sok igét ismerek, ami a szívemben van. pedig nem ettem meg a Bibliám. ugyanígy Jézus valóságos testével táplálkozom, pedig nem változtattam át az ostyát Krisztussá és nem kajáltam meg. biztos nehéz ezt felfogni olyan neveltetéssel, amit kaptál...
Mt 26,26 - Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem!"
Mk 14,22 - Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem."
Lk 22,19 - Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: "Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre."
Jn 6,51 - Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért."
Jn 6,54 - De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.
Jn 6,55 - A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital.
Jn 6,56 - Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.
1Kor 11,24 - hálát adott, megtörte, és így szólt: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre."
"Kissé" nagyon is valóságos! Mert kifejezetten kijelenti, hogy az bizony az.
"47Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van.48Én vagyok az élet kenyere.49Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak.50Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg.51Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért."52Erre vita támadt a zsidók közt: "Hogy adhatja ez a testét eledelül?"53Jézus ezt mondta rá: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek.54De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.55A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital.56Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.57Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik.58Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él."59Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított.60Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: "Kemény beszéd. Ki hallgatja?"61Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: "
Nemhiába méltatlankodnak sokan, mondván:
Kemény beszéd. Ki hallgatja?
Jézus ezt mondta rá: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek.
A csoda az nem humbug, és csalás. Az úrvacsorai kenyér nem változik át a katolikus tanítás szerint valóságosan Jézus Krisztus testévé a ceremóniában. Ez hazugság, és egyszerű szemfényvesztés. A mise során nem lesz a kenyérből, Jézus teste, és húsa, vagy csontja, ahogy nem lesz a borból valóságosan fizikailag vér sem.
Részlet Dr. Glória Polo Ortiz Akit villámcsapás ért könyvéből. Beszámoló a túlvilágról.
A halál órája - az utolsó óránk
A pap megszentelt kezét hogy gyűlöli a démon! Szakadatlanul és egyre erősebben gyűlöli ezt az Úrtól teljhatalommal felruházott kezet. Azért utál az ördög minket, katolikusokat olyan nagyon, mert vanOltáriszentségünk, mert az Oltáriszentség nyitott kapu az ég felé, s ez az egyetlen kapu. „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete lesz!” – mondta Jézus. Az Oltáriszentség nélkül,azaz az Úrszent testének és drága vérének vétele nélkül, senki nem juthat be a Mennyországba.
Az Úr odamegy minden haldoklóhoz, mindegy, milyen hitű vagy hitetlen. Minden emberhez odamegy az Úr az utolsóórában, felfedi magát, és szeretettel és irgalommal azt mondja: „ÉN vagyok A TE URAD!”
Ha az ember elfogadja az Urat, és bűnei megbocsátását kéri, példátlan dolog történik, amit nagyon nehéz megmagyarázni: az Úr a lelket magával viszi egy helyre, ahol szentmise folyik, és ez az ember fogadja az Oltáriszentséget, az útravalót.
Ez misztikus szentáldozás. Csak az, aki magához vette az Úr testét és vérét, juthat a mennybe. Ez titkos kegyelem, amit Isten az egyházunknak adott, és olyan sok ember van, aki csak szidja az egyházat. Csak a katolikus egyház által kapjuk meg az üdvösséget.
A haldokló, aki elfogadta az Urat, megkaphatja az üdvösséget, és a tisztítótűzbe kerül, megmenekül a kárhozattól. A tisztítótűzben az Eucharisztia kegyelméből jut tovább. Ezért gyűlöli úgy a papokat az ördög. Amíg vannak papok, lesz, aki a kenyeret és a bort átváltoztatja Jézus testévé és vérévé.
Ezért kötelességünk, hogy imádkozzunk a papokért, mert a démon szakadatlanul küzd ellenük. Az Úr mindezt megmutatta nekem.
Csak a papok segítségével tudjuk a kegyelemben gazdag bűnbánat szentségét elnyerni. Az ő közreműködésükkel nyerhetünk bűneinkért bocsánatot.
Tudják, mi a gyóntatószék? Ez egy tisztító medence, a lélek fürdője. Nem vízzel és szappannal fürdés, hanem Krisztus vérével.
Ha az ember lelke a bűnöktől piszkossá és feketévé válik, a szentgyónásban Krisztus vére tisztára mossa. Ezzel elszakadnak a láncok, amivel a lélek a Sátánhoz kötötte magát.
Ezért logikus, hogy a Sátán a papokat gyűlöli, és őket kísérti a legjobban. Még az a pap is, aki maga is bűnös, jogosultfeloldozni és a szentségeket kiszolgáltatni. Az Úr megmutatta nekem, hogyan történik ez.
Ez az Ő szívének sebében történik. Vannak olyan dolgok, amelyek meghaladják az emberi értelmet, mert szellemi valóságok. Az Úr sebein keresztül a lélek isteni dimenziókba emelkedik. Felemelkedik az isteni irgalmassághoz, az isteni irgalmasság kapujába. Felemelkedik, és az örök főpásztor szívében, ahol a vérző kereszt áll, a kereszt szent vére tisztára mossa.
Láttam, amint a bűnbánattal megtisztult a lelkem. Minden bűntől, amit őszintén bevallottam és megbántam, feloldozta az Úr a köteléket, ami a Sátánhoz kötött.
Milyen kár, hogy a bűnbánat szentségétől távol maradtam. Ez csak papok által lehetséges. És a többi szentséget is a papok szolgáltatják ki. Ezért kötelességünk imádkozni a papokért, hogy Isten óvja, világosítsa meg, és vezesse őket.
Érthető, hogy az ördög gyűlöli az egyházat és a papokat, mert egy szentéletű papnak hatalma van arra, hogy sok lelket elszakítson a Sátántól.
Jézus nem változtatta át valóságosan az utolsó vacsorán a kenyeret az ő testévé, és a bort sem változtatta át az ő vérévé. Hiszen akkor a tanítványai meg sem ették volna. A misén nem változik át semmi. Nem Jézust, és vérét eszik, és isszák fizikai valóságában. Jézus nem kanibál alkalmat csinált.
A biblia egyetlen helyen nem ír miséről. Amit a katolikus egyházban csinálnak az valóban nem úrvacsora, és nem Istentisztelet, hanem valami más, ezért is hivjátok misének.
Jézus és az apostolai nem miséztek sohasem. Én ezért nem járok misére, és nem is csinálok semmilyen misét sem.
Jézus, és apostolai nem miséztek, ez egy r.katolikus vallási ceremónia, évszázadokkal később kialakult, és az apostoli tanításoknak is ellentmondó ceremónia.
"A 13. századi teológusok szemében a kálváriai feláldozás teljesen elégséges, és mint valóságos feláldozás, kizárja az ismétlés minden lehetőségét. De a feláldozás csak az áldozat egyik eleme, és nem is az, amit az áldozópapnak cselekednie kell. A papi ténykedés a felajánlás. A felajánlást Krisztus olyan módon végezte (amint Szent Tamás megjegyzi), hogy az általunk is megújítható legyen. A feláldozás, a megölés egyszer végrehajtatván, nem szorul ismétlésre, és azt ki is zárja. A felajánlás viszont naponta is ismétlődhet, és ez szükséges is Krisztus parancsa szerint: "Ezt tegyétek az én emlékezetemre." Ha tehát az áldozat nem a megölés vagy a feláldozás, hanem a megölt vagy megölendő dolog felajánlása, akkor akkor a mi napi ünneplésünk is mindennapi áldozat. Így tanítanak egyöntetűen a Lombard Péter negyedik könyvében található híres kérdés régi kommentátorai: "Si Christus quotidie immoletur, vel semel tantum immolatus sit." [Vajon Krisztust mindennap feláldozzák-e, vagy csak a egyszer áldoztatott fel?]"
"Ez olyan, mint egy pajzs: Egyszer kell átvenni, és utána felmutatni." - Mármint a mise mint a kálváriai áldozat felajánlása volna szerinted a pajzs felmutatása? Hogyan egyezteted ezt össze azzal az általam a Bibliából bebizonyított ténnyel, hogy Krisztus nem azért jött, hogy sokszor felajánlja magát, mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ megalapítása óta? (Emlékezz, a miséről szóló tridenti tan szerint a felajánló és a felajánlott dolog ugyanaz, mint a kereszten, csak a felajánlás módja különbözik.)
Ezt éppen elégszer elmondtam már e topik régibb folyamában, és senki nem tudta érdemben megcáfolni, ahogy most te sem. Hát ilyen alaposan olvastad el ezeket a cáfolatokat.
