Oké, akkor foglalkozol a Tannal, meg értelmezed is a magad módján. Ajánlom neked a szutrákat vizsgálódásra,.....hogy eljuttasson az Egy-hez, amit nem lehet értelemmel felfogni, vagy szavakkal leírni,.....ott van vége az agyalásnak....na meg a szenvedésnek.
Ha a Tant tutajnak tekinted, még a dharmát is el kell hagynod,.....nemhogy a nem-dharmát.
Ne gondold hogy irányítani akarlak,...legjobb ha nem gondolsz.
Jó utat az "ösvényen".!
"A valóságban lásd a Buddhát! Dharmatestek vezérelnek. A valóságot megismerni, Ép ésszel felfogni nem lehet!"
ez tudat mizéria valószínüleg fordítási hiba. hiszen a tudat - gondolat amivel teremtünk ezt tudva .. s avilágot megismerve, tudjuk fenntartani a helyes=középutat amin a lét-létfolyam tapasztalhatóság "érzékszerveinkre hat"
úgy vigyázok magamra hogy másokra vigyázok/tanítom/, úgy vigyázokmásokra hogy magamra vigyázok/tanulok-fejlődék amit a létfolyam megkíván/.
így éntelen, hiszen a változás lehetősége megmarad, ami a tudatosság . Hiszen az energia-töltések halmaza praktikusabb mint a biológia, a különbség csak az ideológiában rejlik.. az viszont kihat a gondolkodás kereteire....todomány, infrastruktura, .. szellemiség.
a szajkozás azt jelenti 2500 éve kiforgatjátok a tant, a szellemi rabszolgaság fenntartására.
Ami ugyan senkinek sem jó .. hiszen mindenki belehal.
De így legalább akaratosságotok .. csökönyösségeteket .. nem került napvilágra ..
a tudatosság = ráébredsz teremtői mivoltodra ../ mint hizi írta teremtesz , de mivel nem tudod nem tudatosan élsz .. csak szokások -történelem-kultúra-hierarchia szempontjából, nem a létben .. csak a mások hoz képesti valakiségi komplexusban.
.. hát ezért nincsen haláltalanság csak egymáson okoskodás..bürokrácia .. foglalkoztatáspolitika.. s egyébbbbb haszontalanságok.. mik a halandói lét *értékét-értelmét* adják-engedik.
olyanok vagytok mint az egynyári növények.. avilágról mitsem tudtok.. mégis értelmesnek gondoljátok magatok.. mert a történelem-kultúraideológia rendszeréneknek .. a fejlődés érdekében sem vagytok hajlandók belátni hogy a kászt háborút.. tudatlanságot teremtitek az emberiségre, a hatalmi komplexusok kielégítésére.
A nihilistává válást terjeszted az irányíthatóság fenntartására.
/ "Ha fennáll az a tétel, hogy a világ örökkévaló, akkor van értelme az önmegtartóztatásnak" - ez így nem mondható, Málunkjáputta. "Ha fennáll az a tétel, hogy a világ nem örökkévaló, akkor van értelme az önmegtartóztatásnak" - ez sem mondható így, Málunkjáputta. Akár az a tétel áll fenn, hogy a világ örökkévaló, akár az a tétel áll fenn, hogy a világ nem örökkévaló, egy bizonyos: van születés, van öregség, van halál, van szomorúság, fájdalom, szenvedés, bánat, gyötrelem, és én csak azt hirdetem, hogy mindezeknek már ebben az életben végét lehet vetni.
Vaccsha, elég ebből a tudatlanságból, elég ebből a bizonytalanságból! Vaccsha, ez a Tan mély értelmű, nehezen fogható fel, nehezen sajátítható el, túlhaladja az értelmet, fenséges, bölcs, csak tudósoknak való. Te nem értheted meg, mert más nézeteket vallasz, más felfogást követsz, mást hiszel, más szabályoknak veted alá magadat, más tanítóid vannak. Nos, viszontkérdést teszek fel, Vaccsha; felelj rá belátásod szerint. Mi a véleményed, Vaccsha: ha tűz égne előtted, tudnád-e: "Itt előttem tűz ég"?
Ha tűz égne előttem, Gótama, tudnám: "Itt előttem tűz ég."
- És ha megkérdeznék tőled: mitől ég ez a tűz, amelyik itt ég előtted, mit válaszolnál a kérdésre?
- Ha megkérdeznék tőlem: mitől ég ez a tűz, amelyik itt ég előttem, ezt válaszolnám a kérdésre: "Ez a tűz, amelyik itt ég előttem, attól ég, hogy fűvel és fával táplálják."
- És ha kialudna előtted a tűz, tudnád-e: "Kialudt előttem a tűz"?
- Ha kialudna előttem a tűz, tudnám: "Kialudt előttem a tűz."
- És ha megkérdeznék tőled: ez a tűz, amelyik kialudt előtted, melyik égtáj felé távozott, keletre, nyugatra, északra vagy délre, mit válaszolnál a kérdésre?
- Nem lehet rá válaszolni, Gótama. Hiszen a tűz, amely attól égett, hogy fűvel és fával táplálták, annak felemésztése után, ha nem raktak rá újabbakat, táplálék nélkül maradt, és éppen ezért mondjuk róla, hogy kialudt.
- Ugyanígy, Vaccsha, a testet, amellyel a meghatározó a Beérkezettet meghatározhatná, a Beérkezett levetkőzte, gyökerét elmetszette, mint kidöntött fatörzset; megsemmisítette, soha többé létre nem támadhat. A Beérkezett megszabadult a testi vonatkozásoktól; mély, felmérhetetlen, megismerhetetlen, mint a nagy óceán. Nem lehet azt mondani róla, hogy újjászületik; nem lehet azt mondani róla, hogy nem születik újjá; nem lehet azt mondani róla, hogy újjászületik is, nem is; nem lehet azt mondani róla, hogy sem újjászületik, sem nem születik újjá. Az érzeteket (~ értelmet, ~ adottságokat, ~ megismerést), amelyekkel a meghatározó a Beérkezettet meghatározhatná, a Beérkezett levetkőzte, gyökerüket elmetszette, mint kidöntött fatörzset; megsemmisítette őket, soha többé létre nem támadhatnak. A Beérkezett megszabadult az érzetek (~ értelem, ~ adottságok, ~ megismerés) vonatkozásaitól; mély, felmérhetetlen, megismerhetetlen, mint a nagy óceán. Nem lehet azt mondani róla, hogy újjászületik; nem lehet azt mondani róla, hogy nem születik újjá [...stb.].
E szavak hallatára Vaccshagotta remete így szólt a Magasztoshoz:
- Gótama, mintha egy falu vagy város határában állna egy nagy szálafa, és a mulandóság törvénye szerint lefoszlana róla lomb és gally, lefoszlana róla kéreg és háncs, és idő múltán lomb és gally nélkül, kéreg és háncs nélkül, szárazon, tisztán állna a törzs, ugyanúgy lomb és gally nélkül, kéreg és háncs nélkül, szárazon, tisztán áll előttem Gótama úr magyarázata. Pompás, Gótama! Pompás, Gótama! [...] Fogadjon el Gótama úr a mai naptól életem végéig világi tisztelőjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért! //
amikor azt állítja fejetetején áll a világ , s talpára állítja. Arra utal a teremtőiség kihejezése az egyedből , olygondolkodás lehetőségét engedi mi a közösségben élés/foglalkoztatáspolitika-szaporodás/. De nincsen miért valóságban világegyetemben gondolni-örökkévalóságban-ittésmostban.
Hemzseg az írásod a képzetektöl meg az előítéletektöl,....rendesen beleragadtál a szamszára ragacsos anyagába. Ez van mikor valaki átkölti a Tant.
Azt sem veszed észre hogy balgaságot mondasz: te: "szavakhoz ragaszkodsz",....közben meg itt szajkózod már vagy fél éve a tudatosodás meg a haláltalanság szavait. /ez a te vallásod ami a nemtudásból fakad/ Tudd meg ilyen nem létezik, sem nemlétezik, ....a tudáshoz a Tan vezet, ezt nem kerülheted meg.
Szóval nem megmagyarázni, hanem elmagyarázni akartam, mert reméltem megérted.
Ha az egót a háttérbe szorítod, nyitottá válsz a tanításra,.....addig semmi esélyed....
– Szerzetesek, a forma nem én. Ha a forma én volna, akkor ez a forma nem vezetne szenvedéshez, és rendelkezhetnénk a formával eképpen: „A formám így legyen, a formám ne úgy legyen”. De mivel a forma nem én, hát szenvedéshez vezet, és senki sem rendelkezhet a formával eképpen: „A formám így legyen, a formám ne úgy legyen”.
– Szerzetesek, az érzés nem én. Ha az érzés én volna, akkor ez az érzés nem vezetne szenvedéshez, és rendelkezhetnénk az érzéssel eképpen: „Az érzésem így legyen, az érzésem ne úgy legyen”. De mivel az érzés nem én, hát szenvedéshez vezet, és senki sem rendelkezhet az érzéssel eképpen: „Az érzésem így legyen, az érzésem ne úgy legyen”.
– Szerzetesek, az érzékelés nem én. Ha az érzékelés én volna, akkor ez az érzékelés nem vezetne szenvedéshez, és rendelkezhetnénk az érzékeléssel eképpen: „Az érzékelésem így legyen, az érzékelésem ne úgy legyen”. De mivel az érzékelés nem én, hát szenvedéshez vezet, és senki sem rendelkezhet az érzékeléssel eképpen: „Az érzékelésem így legyen, az érzékelésem ne úgy legyen”.
– Szerzetesek, a képzőerők nem én. Ha a képzőerők én volna, akkor ezek a képzőerők nem vezetnének szenvedéshez, és rendelkezhetnénk a képzőerőkkel eképpen: „A képzőerőim így legyenek, a képzőerőim ne úgy legyenek”. De mivel a képzőerők nem én, hát szenvedéshez vezetnek, és senki sem rendelkezhet a képzőerőkkel eképpen: „A képzőerőim így legyenek, a képzőerőim ne úgy legyenek”.
– Szerzetesek, a tudat nem én. Ha a tudat én volna, akkor ez a tudat nem vezetne szenvedéshez, és rendelkezhetnénk a tudattal eképpen: „A tudatom így legyen, a tudatom ne úgy legyen”. De mivel a tudat nem én, hát szenvedéshez vezet, és senki sem rendelkezhet a tudattal eképpen: „A tudatom így legyen, a tudatom ne úgy legyen”.
Te vallás károsult vagy így nem is érted abuddhává válást .. csak vallást gyakorolsz, ahol istenként tiszteled buddhát. .. de nem a buddhává /-istenné/ válás a fejlődésed célja. A helyes cselekedet tudatosodás útján való haladás--
.. hogy meg valósíthasd a halaláltalaság állapotát a fejletséged révén....
// gondold már át , szavakhoz ragaszkodsz/éberség/ vagy tudatosodsz ?//
Gótama az embert mint teremtőt soha nem helyezte a középpontba, teremtésröl nem beszélt,..viszont az éntelenség az egyik fő tanítása. Ezt onnan tudom hogy olvastam az összes jelentősebb beszédét.
A test szemlélésével / kezdődik az éntelenség gyakorlása/ hamar ráébredhetsz ennek a tanításnak az igazságára: a test nem a tiéd, és a törvények szerint működik, és nem az én képzete lélegezteti....ha elkülönülsz tőle,/prakrititöl / ezt beláthatod
Régebben volt már szó az éberség gyakorlásáról. Azért emlékszem rá mert meglepett a kérdésed, hogy miét is erölteted ezt magadra? Mostmár tudom azért írod ezeket mert Zen vagy,....ott meg elég a saját természetben időzni.
És valóban a tegnapi napom csúcs volt,...belül végignevettem az egész napot. Alig bírtam magamban tartani ezt a hatalmas szabadság érzést,..se gond se képzet.......
Sarlatánnak két fajtáját van, a felkészültet, meg a gagyit. Láttam olyan papot aki annyira felkészült volt, hogy semmilyen kérdéssel nem lehetett megfogni,.......persze tudtam nem igaz amit mond, mert 2500 év keleti bölcsessége súlyosabb érv a mérleg tányérján..... nyalóka volt a gagyi sarlatán. :)
Jelentése: tett, cselekedet. 1. Elsô védikus említése szerint egy papi rituálét jelentett, amivel az isteneket rávették bizonyos dolgok megtételére. Vagyis ceremoniális mágia volt. Aztán Buddha beszélt róla abban az értelemben, hogy a teremtô erôdrôl van szó tulajdonképpen. A Rizspalánta szutra szerint elveted a magokat, és több lesz belôle a világban. Nem személyes, csak addig, amíg személyként tekintesz magadra. Aztán ott a hindu verzió, ami tisztán a kasztrendszert tartja fent. Eszedbe ne jusson feljebb, vagy másfele nézni, mert nem az a karmád! Ezt lépésrôl lépésre beteljesítve fejlödsz a tökéletességig. Legalább is ez az ígéret. Ez jött át Európába, ahol a keresztény misztika és a kálvinista determináltság is nyomot hagyott a témán. Lett belôle tanulás, vezeklés, törlesztés, felsôbbrendû cél, isteni terv. Egyiknek sincs semmi köze ahhoz, ami van. Van az elmének egy logikai tendenciája: ki akarja javítani a múlt hibáit. Egyrészt ez lehetetlen, másrészt eleve az, hogy hibának látod, ítélkezés. Az ítélkezés, a bűntudat, a megértés igénye pedig logikai okoskodásra késztet, és igy nem leszel éber, a lehetőségeidre. Javítás helyett válassz mást! Ha mást választasz, mást teremtesz és vège a "karmának" nem kell megérteni, magyarázni a múlt döntéseit, mert nincs értelme, csak egy választás és az új választásnak egy új irány. Ez a lényege. A szabad akaratnak a lényege: a választásodnak nincs oka! Feladjuk a múlton való csüngést, így végre teremthetjük a valóságunkat, a múlt értelmetlen újraélése helyett. Ez lenne a karma: teremtés. Ahogy egy korlátozás nélküli végtelen lénybôl fakad. Ezt hívják úgy Tibetben, hogy Buddha-karma.
2. Ha viszont elfogadjuk, azt az elképzelést, hogy a jelenünk a múltunk következménye, a jövőnk pedig a jelenünkből alakul, akkor tulajdonképpen már el is fogadtuk az okból okozat keletkezik elvét. Nagyon leegyszerűsítve ugyanis így működik az ok-okozat törvénye – minden tettünknek következménye van, ami az időben bomlik ki
A Tudatosság az a képességed, hogy jelen vagy az életed minden pillanatában anélkül, hogy ítélkeznél magad, vagy bárki más felett. A képesség, hogy mindent befogadsz, semmi felett nem ítélkezel, és megengeded az egész Univerzumnak, hogy az legyen, ami. Ha semmit nem bírálsz, akkor annak látod a dolgokat, amik, nem annak, amik akarod, hogy legyenek, vagy amiknek lenniük kellene, hanem csak annak, amik.
... mond az neked valamit , hogy Gautama az embert helyezte a középpontba mint teremtőt.
Ebben az értelemben az éntelenség, = emberiség. Így a teljes éntelenség gyakorlása ott kellene kezdődnie hogy ne végy levegőt se... !!
DE ha mégis megteszed .. űgy a tudatosság kerül előtérbe ahol már az üresség meghaladása a tét ahol a levegő .. világegyetem-kémia-fizika .. értelem .. a fejlődés útja, a buddhává válás -természetfelettivé válás.
Ám ha a foglalkoztatás politikának kívánsz éntelen biorobotokat gyártani .. az már nem tudatosság , hanem a jóhiszeműséggel való vissza élés .. ami rossz karmádhoz vezet
Az utóbbi években egyre több pszichoterapeuta veszi át a buddhizmus éberségre alapuló meditációs gyakorlatát, és alkalmazza azt pszichoterápiája részeként. Például az éberség alapú stressz-csökkentő és az éberség alapú kognitív terápiákat olyan pszichiátriai problémák kezelésére használják, mint a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD), depresszió, szorongás, krónikus fájdalmak. Az ilyen jellegű terápiák eredményei sok esetben biztatóak.Ennek ellenére az éberség meditációnak, akár valamilyen terápia részeként, akár munkahelyi stressz csökkentésére használják, megvannak a maga árnyoldalai, káros hatásai. A buddhista tanítók közül többen is úgy vélik, hogy az éberség meditációt nem megfelelően alkalmazzák.
... ezek alapján méis felelőtlenség felmagasztalni a módszert, mert hallottam én is furcsa történeteket. De szerinted hol tart az, aki túl van korrektül az éberség gyakorlásán és nem vitte be az erdőbe valamelyik sarlatán.
Ilyeneket mondanak:"Amikor végére élünk a dalnak.....ami marad az ÉBERSÉG......és az éberség nem a semmi hanem a MINDEN."
A fentebbi három pontot Lílávadzsra Pressing Lajos írta, nem én agyaltam és semlegesen tekintek az ő munkásságára. Na de már bocsánat, miért pont itt terjed a hülyelégy??? Mi a fene van túl az éberségen szerinted, vagy számodra ... TiTu??? Miért szenvedsz, hogy éber maradhass??? Mit ad ez neked???
(1) Ha kellően elcsendesedtünk, akkor mindenféle magyarázkodás nélkül, pusztán éljük meg, ahogyan az öt érzékszervi benyomás áramlik, megjelenik és eltűnik.
(2) Ha így figyelünk, akkor ezek a tapasztalatok nem kint és nem bent vannak, nem kintről jönnek befele és nem bentről mennek kifele. Csupán jönnek és mennek. Sőt, ha jobban megnézzük, még csak azt sem tapasztaljuk, hogy valahonnan jönnének, valahol lennének vagy valahova mennének. Ekkor van az, hogy az érzékszervi tapasztalatokat a közvetlen valójuk szerint szemléljük, mint amiket sem lerögzíteni, sem megragadni nem lehet.
(3) Bár a különféle érzékszervi ingerek folyamatosan áramlanak, ezek többségéről nem veszünk tudomást, míg egyeseket megragadunk, kiemelünk, mint szépek vagy csúnyák, élvezetesek vagy visszataszítóak.
Einsten azonban felismerte a relativitást, Vagyis nem tudjuk mi az ami áramlik és mi az ami nem. Persze esetleg lehet találni egy fix pontot, de elég régóta keresik és még nem találtak. Maradhatunk abban, hogy minden dharma, akkor az információ is az ... márpedig ez biztosan mozog.
ezzel van egy apró probléma: "... mitől áramlana a dharma ha nincsen aki áramoltassa?!"
a kérdés feltételezi, hogy áramoltatónak kellene lenni, de nincs. Ami van az a kiegyenlítés törvénye. Ahol valamiből sok van onnan az a valami arra megy ahol kevesebb van belőle. Így jön létre egy homogén határolt mező.
mondjuk egy lapos tálban hullámokat látunk haladni egyik irányból a másikba, a kérdés az hogy el kell-e mozdulni a halmaz részecskéinek egyikiránybó a másikba? Nem szükséges. Elegendő ha fel és le elmozdulnak az alkotók és az elnozulás(fel és lle) oka halad csupán az látható írányba.
Globálosan ismerünk olyan áramlást aminek ismerjük minden okát és feltételét. Ez pedig az Univerzum tágulása. De mivel minden dharma ...
értelmetlen egy tanítás szövegéből egyetlen példát kiemelni, különösen ha az már az öszegzés. A kezdet az alap. De ez az amit a rizstermelő tud/tudhat. Ez nélkül nem lehet belmrülni a tantásb sem. Minden út az első lépéssel kzdődik ... ez megkerülhetetlen.
A kezdet így hangzik:
- Szerzetes, ez a személy hat elemből, az érintkezés hat alapjából és az elmebeli vizsgálódás tizennyolc fajtájából áll, valamint négy támasz áll a rendelkezésére. A gondolatok árhulláma nem söpri el azt, aki ezekre [az alapokra] támaszkodik, és mikor a gondolatok árhulláma soha többé nem sepri el azt [a személyt], [akkor] nevezik a megnyugvásban [időző] bölcsnek. [Ennek a bizonyos] személynek nem kellene mellőznie a bölcsességet, meg kellene őriznie az igazságot, ki kellene fejlesztenie a lemondást és gyakorolnia kellene a megnyugvás [elérése] érdekében. Röviden ez az elemek bemutatása.
MN 140 Dhātuvibhaṅga Sutta
ennek pedig kezdete ez:
Tartalom
1. Az elemek bemutatása miért nem mindjárt a szutra végét idézted? Tök mindegy szvsz nem értetted meg a tanítást.
"Szerzetes, az [az elgondolás, hogy] „Én vagyok.” egy képzet. Az [az elgondolás, hogy] „Én ez [és ez] vagyok.” egy képzet. Az [az elgondolás, hogy] „Én [a jövőben] létezni fogok.” egy képzet. Az [az elgondolás, hogy] „Én nem fogok létezni.” egy képzet. Az [az elgondolás, hogy] „Én formával rendelkezőként fogok létezni.” egy képzet. Az [az elgondolás, hogy] „Én formátlanként fogok létezni.” egy képzet. Az [az elgondolás, hogy] „Én észlelőként fogok létezni.” egy képzet. Az [az elgondolás, hogy] „Én nem–érzékelőként fogok létezni.” egy képzet. Az [az elgondolás, hogy] „Én észlelőként fogok létezni.” egy képzet. Az [az elgondolás, hogy] „Én sem észlelőként sem nem–érzékelőként fogok létezni.” egy képzet. A képzet egy betegség, a képzet egy rákfene, a képzet egy fullánk. Azt, aki meghaladja valamennyi képzetet, szerzetes, a megnyugvásban [időző] bölcsnek nevezik. És a megnyugvásban [időző] bölcs nem születik [újjá], nem öregszik, nem hal meg; nem inog meg és nem lesz izgatott. Mivel semmi sincs jelen benne, ami megszülethetne. [Ha] nem jön létre a születés, hogyan lenne [lehetséges] az öregedés? [Ha] nincs öregedés, hogyan is halna meg? [Ha] nincs halál, hogyan is inogna meg? [Ha] nem inog meg, miért kellene izgatottnak lennie? Nos, ez az, amivel kapcsolatban ezt mondtam: „A gondolatok árhulláma nem söpri el azt, aki ezekre [az alapokra] támaszkodik, és mikor a gondolatok árhulláma soha többé nem sepri el azt [a személyt], [akkor] nevezik a megnyugvásban [időző] bölcsnek.”
