Az előző pillanatok megtestesüsülései elmúltak, a jövőben meg nincsenek. Minden megtestesülés egy másik itt-és-most. A halál sem más, csak egy itt-és-most, és az áramlat halad tovább ... meg sem rezzen.
... aről szól az abhidharma, a tudat 17 pillanatával kapcsolatban.
Ez a tökéletes állandótlanság, ez a tudámyban a kanumelmélet, a kvantált folyamat mert semmiképpen, semmi formában lineaeitás a Tan szerint nincs.
Aztán, hogy a papok mit mondtak, az nem az én szférám. Az a vallásos világnak szól. Emez meg a tudománynak.
Nem a test inkarnálódik ebben maradhatunk, ha azonban szüntelenül inkarnálódik a tudat, akkor miért akadályozná ez meg egy olylan pillanat, aminek adtunk egy nevet. Az is egy pllanat. Az az egy miért szakítaná meg az áramlatot.(a Tau-nak nevezett bili nem buddhizmus, hanem olyasmi mint a new-age, csak piacképesség szepontjából van összeállítva ... összehordva)
Ez megmagyarázza a láma szemléletét is, valóban nem az aki akkor volt ... előző létezéseiben. Az állandótlanság megértése ezért egy fontos alaptétel. Mondjuk fontosabb mint a négy nemes igazság.
A téma ilyen hivatkozással való felvetése tehát nem buddhista.
Látod, milyen jó, hogy rajta tartod a szemedet a dolgainkon. köszönöm, feri ... a posztod hibátlan.
Az újraszületés, újjászületés vagy reinkarnáció a buddhizmusban egy tudomány, amely leírja, hogy a tudat (Pali: vidzsnyána)[1][2] vagy tudatfolyam (Pali: viññana-sotam,[3]szanszkrit: vijñāna-srotām, vijñāna-santāna, vagy citta-santāna) halálkor (vagy az "aggregátumok egymásba olvadásakor") hogyan válik az újbóli egyesülés egyik kiváltó okává. Az új személyben létrejövő tudat se nem azonos, se nem teljesen különböző, mint az elhunyté, azonban a kettő okozati kontinuumot vagy tudatfolyamot alkot.
A hagyományos buddhista kozmológiában az újjászületés történhet emberi, állati és egyéb formákban. Az újjászületés függ a korábbi életek karmáitól (a test, beszéd és tudat általi cselekedetek). A jó karmák üdvösebb, míg a rossz karmák kevésbé üdvös újjászületést eredményeznek. Ennek az alapvető oka az, hogy a tudat megragad a nemtudásban és nemtörődésben (páli: avijja, szanszkrit: avidjá): a nemtudás kigyomlálása után az újjászületés megszűnik. A soha le nem szálló fénysugárhoz szokás hasonlítani azt, hogy ilyenkor mi szokott történni.[4]
"Post-Classical Developments in the Concepts of Karma and Rebirth in Theravada Buddhism." by Bruce Matthews. in Karma and Rebirth: Post-Classical Developments State Univ of New York Press: 1986 ISBN 0873959906 pg 125
^ Ugrás ehhez:abCollins, Steven. Selfless persons: imagery and thought in Theravāda Buddhism Cambridge University Press, 1990. ISBN 052139726X pg 215[1]
Ugrás fel↑"Post-Classical Developments in the Concepts of Karma and Rebirth in Theravada Buddhism. by Bruce Matthews. in Karma and Rebirth: Post-Classical Developments State Univ of New York Press: 1986 ISBN 0873959906 pg 125
De e tudatáramlás a sajátom vagy valami tőlem függetlenebb, esetleg kollektív?
Mert ha kizárólag sajátom, akkor csak keresztneveken megy a disputa: nekem mindegy, hogy az újraszülető énemet "lelkem"-nek, "tudatom"-nak, "szellemem"-nek vagy valami egyébnek nevezik, a lényeg, hogy örök érvényű vagyok-e, ami azért talán nem mindegy.
Yu Fu-nian - Schwanberger József: A Taijiquan művészete /részlet/ Buddha tanítása az örök változásról, keletkezésről és elmúlásról szól. Az egyéniség nem azonos a testtel, sem az élettevékenységekkel, sem a gondolkodással, sem az érzékeléssel, csupán ezeknek pillanatnyi, állandóan változó, megszűnő és újra létrejövő összhatása. Az újjászületés oka az ezekhez való görcsös ragaszkodás. Ha ettől megszabadulunk, meg tudjuk szakítani az újjászületés végtelen folyamatát és elérjük a kialvást (nirvána). Ez úgy lehet elérni, ha lemondunk a cselekvés eredményének kívánásáról, mert az kihathat a mostani vagy a következő életre. Ha egyfajta belső egyensúllyal végezzük a cselekvést - lemondva a cselekvés eredményéhez való ragaszkodásról -, akkor cselekvésünk nem jár következményekkel. Az arhat (vagy arahat) olyan, akinek már nem kell újjászületni és jelen életében elérte a megszabadulást (nirvána), azaz olyan, aki "elvégzett mindent, amit csak el kellett végeznie", "többé nem tartozik a törvény (Dharma) alá". Mind a szenvedélyek, mind az önsanyargatás egyformán helytelenek, s a két véglettől való tartózkodást nevezi Buddha "nemes középútnak". Ezért van az, hogy a buddhista életeszmény az egykedvűséget, derűt és nyugalmat sugárzó egyéniség. Buddha is ezzel vonzotta maga köré híveit, és számos történet született szelídségéről. Ez a derű és a kiegyensúlyozottságra való törekvés összhangban volt a kínai kultúra gyökereivel. A kínai szemlélet szerint a taoisták a nem-cselekvést (Wu-wei) javasolják, a buddhisták a kiüresedés tanát tisztelik. Aki a nem-cselekvésnek szenteli magát, az a hosszú, egészséges életet próbálja megvalósítani. De a Tao és Buddha követője is a szellemét próbálja művelni, amely egyedüli igazi önmaga. A Taijiquan egyes mesterei előszeretettel hangsúlyozzák a "veszteségbe való befektetés" fontosságát, melyet párhuzamba állítanak Kong-zi-nak az Én legyőzéséről vallott tanításával ( a Chan is erre törekszik). A konfuciánus tan alapvető parancsa, legyőzni a Én-t és kifejleszteni a szeretet, az alkotás és a harmónia erényeit, s ezután kiteljesíteni az ember Én-jét másokig, azaz kitágítani az ember jóságának hatókörét, ezáltal segítve más embereket ahhoz, hogy jót cselekedjenek. Röviden úgy összegezhetők a fentiek, hogy az ember törekedjen a megértésre, de az utat mindenki maga válassza meg. (Ez a keleti gondolkodásban úgy jelenik meg, hogy sem merev szabályokat, sem eretnekséget nem ismer.) Azok a törvények, amelyek a jelenségeket mozgatják, lényegüket tekintve megegyeznek az erkölcsi törvényekkel, de ezek finomabbak és más szintet képviselnek. Minden kultúrkört megalapozó vallás és filozófia tulajdonképpen ezt hangsúlyozza. Bármilyen utat is választunk, az legyen a törekvésünk, hogy az elme lecsendesedjen, a tudat tükörszerűvé váljon.
. ha van jó a szakmád hasznos része leszel a társadalomnak.. nem csak haszon élvezője. / evolúciómérnök/ politika-társadalom tudomány .. társadalom tudomány .. nem lét tudomány. Társadalom tudomány ma az osztozkodásról-foglalkoztatáspolitikáról szól. A lét viszont az a hely ahol a társadalom tudomány is helyett kaphat, .. ám míg az egyedfejlődésrovására épült társadalom, tudomány életképtelen egyedei .. kiválóan bizonyítják az idomíthatóságot .. az állati hierarchia átörökítése a fejletteszközhasználat melett, sem válnak .. gondolkodó-értelmes lényekké akik az életet szeretnék megoldani.. nem csak a társadalom tudomány kisérleteiben feláldozódni...
"... Buddha egy olyan újramegtestesülést tanít, amelyben egy szüntelenül változó és mozgásban levő tudatáramlás hozza létre, a véget ért létezésben felgyülemlett erők hatása révén, az új individuumot. Ennek megfelelően a lélekvándorlás kifejezés csak akkor alkalmazható a buddhizmusra, ha „lelken” valami teljesen mást értünk, mint a brahminok ..."
Amiket leírtál nem a lélekvándorlás koncepcióból indulnak ki. Újraszületések sorozata, a helyénvaló kifejezés.
ne halandzsáz már meg áll az agyad..élni tanulj meg, nepedig a halált keresd.
politika-társadalom tudomány .. társadalom tudomány .. nem lét tudomány. Társadalom tudomány ma az osztozkodásról-foglalkoztatáspolitikáról szól. A lét viszont az a hely ahol a társadalom tudomány is helyett kaphat, .. ám míg az egyedfejlődésrovására épült társadalom, tudomány életképtelen egyedei .. kiválóan bizonyítják az idomíthatóságot .. az állati hierarchia átörökítése a fejletteszközhasználat melett, sem válnak .. gondolkodó-értelmes lényekké akik az életet szeretnék megoldani.. nem csak a társadalom tudomány kisérleteiben feláldozódni...
A halállal a lételemek széthullanak, ilyen a test és a test által öröklött DNS..testi tulajdonság lánc, csomag.
Az újjá testesülésnél vagy születésnél..uj DNS lánc aktivizálódik, vagyis uj testi fizikai előnyök, hátrányok. Aki újra született, az A SZÜLÖK által kap egy uj jobb vagy rosszabb testi fizikai karmikus láncot, azonkívül magával hozza a fel nem dolgozott megmaradt múltbeli saját szellemi karmáját, amely az idősödéssel fokozatosan aktivizálódik mennél idősebb lesz az újra megtestesült.
Kérdésem az volna, hogy miért szokás buddhista részről tagadni a reinkarnációt (a Buddhapest szerint például: "Buddha nem tanította a reinkarnációt/lélekvándorlást"), amikor Buddha ilyeneket mondott:
"Visszaemlékeztem sok különböző korábbi létezésemre",
"láttam távozni és újraszületni az élőlényeket", "többé nem kell e világra kerülnöm", "többször nem fogok újjászületni",
"Aki ismeri múlt életeinek folyamát..., azt nevezem bráhminnak."
?
E kijelentései nem egyértelműen a lélekvándorlás koncepciójából indulnak ki?
"Szüntelen elengedéssel módunk van arra, hogy a szabadság állapotában maradjunk. Az érzések jöhetnek-mehetnek, míg végül ráébredünk, hogy nem az érzéseink vagyunk, a valódi „én” pusztán tanúja ezeknek. Abbahagyjuk a velük való azonosulást. Az „én”, ami megfigyel és tudatában van annak, ami történik, mindig ugyanaz marad. Egyre inkább ráébredünk a változatlan tanú tudatára, és elkezdünk azonosulni ezzel a tudatszinttel. Fokozatosan és mind inkább tanúvá leszünk, a helyett, hogy a jelenség megtapasztalóinak tekintenénk magunkat. "
Annak a mércéje, mennyire vagyunk hajlandóak mások tudomására hozni tetteinket, gondolatainkat, érzéseinket és szándékainkat. Bármi, ami ezt a hajlandóságot csökkenti, eltávolít, elkülönít minket a saját belső tökéletes forrásunktól.Amikor őszintétlenek vagyunk, a körülöttünk lévőkre vetítjük azokat a tetteket, gondolatokat, érzelmeket és szándékokat, amelyeket vonakodunk kifejezni. így ők válnak csalóvá, szélhámossá, rablóvá, hazudozóvá vagy gyávává - mindazoknak a tulajdonságoknak a hordozóivá, amelyeket nem ismerünk el saját magunkban. Amikor a rossz" dolgokat megtagadjuk magunkban, ezeket kivetítjük a külvilágba, ujjal mutogatunk rájuk, és ami a felelősséget illeti - mossuk kezeink. Titkos tisztességtelenségünket kivetítjük a világra, amely aztán idegenek cselekedeteiben tér vissza hozzánk.
nem egészen így gondolkodom, mert a Buddha nem hirdetett dogmákat
a nyolcrétű nemes ösvény leírásában valóban szerepel a "helyes" szó. Ennek az az oka, hogy a Buddha megvilágosodott, vagy felébredt ... ahogy jobban tetszik és elmondta mit cslekedett és mi módon és ahogy azokat celekedte úgy jutott el céljáig ezért az ö részéről helyes dolgokat tett.
Én sokszor leírtam, már ennek alapján mi a megfelelő cselekedeteket igyekszünk alkalmazni, de ez csak egy remény.
Semmi előírást ... mint mondjuk a 10 parancsolat ... nem követelt meg.
Három cselekedetet különböztetünk meg: gondolkodás. beszéd és írás és a tett. Ezek formálják a karmát.
Természetesen nem mondhatjuk hogy szabadok vagyunk, mer a feltételektő függünk éd ok éd okság törvényének vagyunk alávetve, de a válsztás szabad mert abban te egyedül dönthetsz, ezért megalapozott a személyes felelősséged abban, hogyan alakul a karmád.
Gondolom az természetes. hogy érvényes törvényekkel és adott feltételekkel ellentétes választás nem jön szóba.
A Tan szerint nincs bűn és nincs bűnös, mivel minden állandótlan és mi is aszerint változunk.
Még valami fontosat érdemes megjegyezni. A helyzet az, hogy nem szükséges semmiféle spiritualitás ahhoz hogy valaki, erkölcsöt, moralitást és etikát betartson. Azzal születünk. Ezektől vagyunk EMBEREK.
.. ja manapság a helyes gondolat a *helyes cselekedet*ről,gondold ezt .. gondold azt .. csináld ezt.... csináld azt..lényeg hogy szolgálj.. s boldog leszel.
Ezt a fogalmat: spontán, eddig avval a "cselekvéssel" azonosítottam be, ami gondolkodás nélkül jön létre. Ok okozat elve alapján persze nem beszélhetek spontán dologról, hiszen a törvények beteljesítik az okot. Ha most jobban belegondolok bármely fogalom értelmezésébe, nem értek semmit belőlük,....különös..
Ezt a pragmatikust még nem ismertem,....kicsit kóstólgatom...
Azt gondolom Buddha a Tanitásait nem a gondolkodás révén közölte, mert ha a tudata nyugodt, tiszta volt, azt a gondolat felkavarta volna. Ha van gondolat tárgyak vannak,....ha tárgyak vannak kész a varázslat.
Valahonnan jön az információ,....mondjuk, az Önvaló megynyilvánul, vagy a tudatalattiból jön.
Szerintem nem lényeges a felébredés szempontjábol belemenni a fogalmak kavalkádjának értelmezésébe. Láthatod számomra a spontán megjelölés is elvisz egy téves nézethez,....valójában meg üres.
Azért köszönöm a linket. Meg köszönöm a forrásokat amiket eddig javasoltál. Nagy részüket elolvastam. Papaji tanítása a csúcs számomra,......puszta olvasása, olyan mélységekbe vitt, mint még soha,...a közelébe kerültem valami hatalmas leírhatatlan dolognak,...komolyan azt éreztem,... hogy a "fordulat" bekövetkezik,.. az elmémben?...nem tudom meghatározni hol.
Ahhoz képest ez az állapot elég szar.
Nem véletlen volt hogy találkoztam veled, pont akkor mikor szükségem volt a megfelelő ismeretekre,...pont akkor mikor az egó megroppant.
egyszerre több univerzum létezik, és a szabályok is teljesen eltérőek....
nem kéne összekeverni öket...üdv....
1.Egyedül az alakított erő képes hatás kifejtésére, és csak a forma az, ami neki hatékonyságot kölcsönöz.
Ha fénysugarak alakítatlan üvegen hatolnak át, úgy hatásuk az eredetivel megegyező. Ha azonban nagyítólencsén keresztül összpontosítódnak, úgy gyújtani képesek.
2. Részünkre az egyetlen hozzáférhető és alakító erő a tudat. Minden tudat—aktus formáló—teremtő erővel bír, és közvetlen valóságot, teremt. Ez a valóság alaki formát ölt és az alak a forma adja az elKÉPzelésnek az energiát. Minden tudat—aktus egyéni formát, alakot (képet) teremt, s így az egyén lelki erejét és anyagi testének forma felépítését viszi véghez. Hatása azonban ezzel nem szűnik meg, és az elektromos hullámokhoz hasonlóan tovább terjed minden irányban és erősségének, minőségének megfelelően, befolyásolja a környező világot, illetve más tudat-centrumokat.
Erőssége kevésbé függ az energia—kifejtéstől, de sokkal inkább az elKÉPzelés KÉPszerűségétől, vagyis a formától. Ezért van a szimbólumoknak óriási erő kifejtő képessége.
3. AZ ELKÉPZELÉSEK EREJE.
Az átlag ember a szokásai szerint cselekszik. „Amint belül, úgy kívül” törvényének értelmében a belső képek formázzák a külső valóságát, azt, amit mi „realitásnak” nevezünk. Az élet a külső világban tükrözi azt, ami bennünk van. Az átlag embernél a szokásos belső képi automatizmusok a gyakran ismétlődő nem kívánt eredményeket, rossz szokásokat hozzák életre. AZ el-KÉP-zelés nélküli cselekvés tehát a rossz szokások ismétlődését eredményez. Viszont ha csak az el-KÉP-zelést teremtem meg de nem cselekszem ezen cél irányában akkor az eredmény kis hatásfokú vagy kevés lesz. Ezért a két világ a szellemi és fizikai összekötése és mindkettő együttes használata hozza meg a kívánt eredményt. Az el-KÉP-zelésel egybekötött célirányos CSELEKVÉS együtt verhetetlen páros. Ha valaki erős jellem, akkor határozott „KÉPzett-séggel” rendelkezik. Bizonyára jó ki-KÉPzést kapott, és jó volt az elő-KÉPzettsége. A KÉPzettsége nemcsak határozott személyiséget KÉPzett belőle, hanem arra is KÉPesé tette, hogy saját körülményeket KÉPezzen, ALAKítson ki, elKÉPzeléssel. Az egyéni sorsok tehát lényegében elképzelések KÉPek által keletkeznek, melyeknek mi magunk vagyunk a Teremtői. Mégpedig függetlenül attól, hogy a KÉP pozitiv vagy negatív. Az életkörülmények külső eseményként mutatják meg nekem, a saját belső KÉPeimet. Az adott LÉTem ennek a tükröződése. A ráhangolódás törvénye szerint, mindenki a sorsnak csak abból a szeletéből részesül, amely megfelel az Ő személyes belső KÉPeinek vagyis KÉPzettségének. Ez érvényes mind az egyéni, mind a közösségi sorsra. A KÉPzettség nemcsak a saját életutunkat, hanem a közösség életútját, sorsát is meghatározza. A teremtő KÉPzelet csodáiról számtalan történet szól. A legérdekesebb ebből a mindannyiunk elKÉPzelése által (háromdimenzios) KÉPet öltő, universum a Tudatunk.
Egy fiatal japán szerzetes, akinek feltett szándéka volt eljutni a nirvánába még ebben az életben, magányosan meditált egy híres kolostor mellett, egy tavon lévő szigetecskén álló remetelakban. Hamar le akarta tudni ezt a megvilágosodás dolgot, hogy utána maradjon ideje más dolgokra is az életben. Mikor a kolostor gondnoka megérkezett evezős csónakjával a heti rendszeres ellátmánnyal, a fiatal szerzetes meghagyta neki, hogy hozzon drága pergament, pennát és kiváló minőségű tintát. Lassan harmadik évét töltötte magányban, és tudatni akarta a kolostor apátjával, milyen jól haladt. A pergamen, penna és tinta meg is érkezett a következő héten. A következő napokban sok meditálás és fejtörés után a fiatal szerzetes a következő rövid verset írta míves kalligráfiával a remek pergamenre: A lelkiismeretes fiatal pap három éve egyedül meditál, nem mozdíthatja meg őt a négy világi szél már. Biztosra vette, hogy a bölcs öreg apát meglátja ezekben a szavakban, és a gondos írásban, hogy tanítványa mostanra megvilágosodott. Finoman feltekerte a pergament, óvatosan megkötötte egy szalaggal, és várt a gondnokra, hogy elvigye a tanárának. A következő napokban maga előtt látta az apátot, amint lenyűgözve olvassa a gondosan papírra kanyarított, remek verset. Elképzelte, ahogy drága keretben kiakasztják a kolostor nagytermében. Semmi kétség, hogy apáttá nevezik ki, talán egy híres városi kolostor élére. Milyen boldogság töltötte el, hogy végre sikerült neki! Amikor a gondnok ismét a kis csónakban evezett a sziget felé a heti élelemmel, a fiatal szerzetes már várta. Kisvártatva átadta neki a pergament, hasonlót, mint amilyet ő küldött, de más színű szalaggal átkötve. - Az apáttól – mondta kurtán a gondnok. A szerzetes izgatottan letépte a szalagot, és kihajtotta a tekercset. Ahogy rávetette szemeit a papírra, azok olyan szélesre tágultak, mint a Hold, és arca pont annyira el is fehéredett. A saját pergamenjét látta, de a tökéletes kalligráfiával megírt első sor mellé hanyagul, piros golyóstollal oda volt vetve: „Fing!” A második sor jobbján egy másik piros, randa tintapaca éktelenkedett: „Fing!” A harmadik sorra egyszerűen ráfirkálták a tiszteletlen „Fing!” jelzőt, míg a negyedik szintén kapott egyet. Ez túl sok volt! Nem elég, hogy az kivénhedt, öreg apát olyan ostoba, hogy nem tudta észrevenni a megvilágosodottságot a kövér orra előtt, de még olyan barbár és civilizálatlan is volt, hogy illetlen graffitival vandalizálta a műalkotását. Az apát nem szerzetes, hanem egy punk módjára viselkedett. Sértés volt ez a művészetnek, a hagyománynak és az igazságnak. Az ifjú szerzetes szemei elkeskenyedtek a felháborodottságtól, arca a jogos haragtól vörösen égett, és követelőzően felcsattant a gondnoknak: - Vigyél az apáthoz! Azonnal! Ez volt az első alkalom három éve, hogy a fiatal szerzetes elhagyta a sziget remetelakját. Haraggal átitatva beviharzott az apát irodájába, bevágta maga mögött az ajtót, lecsapta a pergament az asztalra, és magyarázatot követelt. A sokat megélt apát lassan felvette a papírt, megköszörülte torkát, és felolvasta a verset: A lelkiismeretes fiatal pap három éve egyedül meditál, nem mozdíthatja meg őt a négy világi szél már. Azzal letette a pergament, a fiatalra bámult, és folytatta: - Nahát! Szóval, fiatal pap, nem mozdíthat meg a négy világi szél már. Mégis, négy apró fing egyenest átfújt a tavon!"
