Úgy lehetne spórolni, ha a Starship nem menne, csupán LEO-ra. Úgy tud olcsó lenni a rendszer, ha nem csak a booster, de a második fokozat is nagyon soxor újra tud használódni. Kihasználni a 100 tonna (8.5m x 15m) teherméretet, tömeget. Összelegózni belőlük bármit ami a projektnek szükséges.
Ki merne felülni a Marson egy olyan Spaceshipre, ami ugyan túlélt egy marslégköri leszállást és fel lett töltve újra 1200 tonna hajtóanyaggal, de a felszínen már két és fél évet állt mínusz 80 fokban, hogy azután a Föld légkörében megmártózzon és leszálljon Texasban Mechazilla karjai közé?
Minden spéci feladathoz spéci eszköz kell. Lehetetlen mindent a Starshipre bízni. Jól hangzik, aláírom, de sztem nem lesz megvalósítható.
Ha 100 embert akarunk egyszerre, egy eszközön indítani, ott vannak a felfújható modulok, sokkal kényelmesebb lenne, mint egy tin can. Lehetne külön meghajtómodul, akár hibrid; kémiai és ionhajtóművek rajta. Meglenne a kezdeti nagyobb gyorsulás, de azután magasabb lehet a végsebesség.
Másik ötletem az újrahasználható, automata TMI modul. Miután Mars felé lökte az egész szerelvényt, visszatérne LEO-ra feltöltődni H2-vel. Ez persze nukleáris reaktoros lenne, szóval kell még fejlesztés hozzá.
Külön marsi leszállóegység. Ha 100 embert szállítunk le, elég egy-egy ülés nekik, uszkve 1.5 m3/ember, 8.5m átmérővel kábé 3 szint, plusz egy szint a hajtóműveknek. De itt azután marsi le- felszállásra be lehetne állítani SSTO-t, a később érkező űrszerelvényeknek nem is kellene leszállóegységet magával cipelni.
tüskék nyaka kellene hogy rugalmas legyen.. és/vagy a csempékbe a furatok hosszúkásak amikben csúszkálhat sugárirányban... ha már nem az általad javasolt 1pontos rögítést preferálják. de még rahedli ötlet lehet, és ezt itt a földön is lehetne tesztelni indítás nélkül.. érthetelen miért nincs megoldva még.
Persze deformálódik az acéllemez rugalmassága miatt repüléskor is, rezeg is rendesen, és maga a lemez -200 °C körüli, a csempe 1500+ °C, ezt kellene áthidalni a ragasztónak, hogy rugalmas is maradjon és ragadjon is.
A legnagyobb problémát azonban szerintem nem is ez okozná.
A Shuttle ragasztásos megoldása nem csak biztonsági okokból nem volt sikertörténet, hanem a karbantartást, az újbóli felszálláshoz való előkészületeket is megnyújtotta a sérülésék javításának macerája.
A Starship csapos megoldása ha működik ezt a problémát pár órára szűkítheti le.
Jah... mostmár értem, tehát a jelenleginél szilárdabb rögzítésre gondolsz a rugalmas ragasztóval.
Azt hiszem ami a Shuttlenél működött itt kevésbé alkalmas.
A Starsip tartályainak deformációja nagyságrendekkel nagyobb, mint a Shuttleé. Kevésbé hatékony a ragasztás egy ilyen vékony óriási hő és nyomásingadozásnak kitett felületen.
(A deformáció nem repülésnél jelentkezik természetesen hanem a kriogén üzemanyag feltöltésekor.)
Itt nem a hőpajzs a probléma. Az régen megoldott dolog. A gond az hogy a SpaceX eleve rossz megoldást választott. Egész egyszerűen hihetetlen ez a merev tüskés dolog amikor két ennyire különböző hőtágulású anyagot akarsz egymáshoz rögzíteni egy olyan környezetben ahol extrém hőmérséklet változások vannak.
Tartok tőle hogy Musk ötlete volt és senki nem mert szólni neki hogy ez hülyeség.
A booster pillanatszerűen ment tönkre motor indítási hiba miatt.
Az ajtó nagyon nehéz probléma. Ez egy rugalmas, deformálódó fém szerkezet és légmentes tömítést kéne elérni. Valami rugalmas ajtó kéne amit pneumatikus tömlőkkel zárnának légmentesen. A mostani merev megoldás nem hiszem hogy beválik.
Szinte magam előtt látom, ahogy a hatalmas hajótest vadul rázkódva emelkedik és a tízezernyi rugalmasan felfüggesztett kerámia lapocska elcsilingeli rajta a jingle bellst, :-)
Igen, egy jó TTW értékű elektromos rendszer nagyon jó lenne. A Marsra már elég hosszú is az út, hogy a folyamatos kis tolóerővel is sokat lehetne rövidíteni z utazási időn, és az kulcskérdés. Azért kémiai hajtóművekkel sem megoldhatatlan a dolog, főleg, ha van elég nafta akkor, amikor elindul a rakéta. Erre jó az orbitális utántöltés. Ez egy olyan technika, ami kikerülhetetlen (amíg nem jön a nukleáris, fúziós, vagy épp az Epstein hajtómű :D ).
Nem egy triviális feladat a hőpajzs, az biztos. Ha van cég, ami megoldja, az inkább a SpaceX, mint pl. a mostanra mélyre süllyedt Boeing.
Ha úgy van, ahogy írod, hogy valóban rugalmasabb rögzítés kell, akkor át fognak arra térni, bár az eddigi repülések alapján már korábban láttunk volna egy ilyen változtatást. AZ biztos, hogy a 4-es repülés előtt a Ship29 hőpajzs csempéivel sokat vacakoltak. Leszedtek egy csomót, visszatették, lehetett látni, hogy más alászigetelést kapott egyik és mást a másik helyeken, van ahol ragasztva van, de a legtöbb helyen a tüskés rögzítés van.
Az biztos, hogy nem lennék a hőpajzs részleg vezetője. :D
Booster: nem működött rendesen a gridfinje, és ezért nem tudta szépen stabilizálni magát, lehet látni, hogy beleng, ahogy a maradék működővel próbálja megoldani. Ez sztem egy aránylag könnyen orvosolható probléma.
Ajtó: ez egy pusztán mérnöki probléma, és nem is a nehezek közül való (mint pl. a hőpajzs). 4-es repülésen biztosan meglesz.
De hogy 2028 előtt nem lesz emberes holdra szállás azt boritékolom.
Addigra pedig kész lesz a két backup HLS-is. Olyan 10% becsülöm hogy addig a Starship HLSt sikerül üzemképesre gyúrni. És 60% esélyt adok rá hogy teljesen törlik végül a két másik megoldás javára. Na de persze csak akkor ha azok időben elkészülnek, mert persze a többiek sem a határidők mesterei.
Szerintem ez a hőpajzs elgondolás alapjaiban rossz. Ki kell cserélni valami rugalmas rögzítésre.
A booster. Hát... A Raptor még mindig nagyon problémás és az egész rendszer szerkezeti stabilitása gyenge, alig van margin.
Hasonló eredményre számítok mint legutóbb. Talán sikerül stabilizálni de itt sem az volt a fő probléma, mert aerodinamikailag amúgy is stabilizálódott. A bezárhatatlan ajtó, és az elégtelen termikus védelem. Mondtam ugye, hogy az ajtó nagy probléma lesz? ;)
Az oda és visszaút hosszú, szükség van élettérre, ltfenntartó eszközökre.
A Marson relatíve nehéz leszállni a ritka légkör miatt. Kisebb a segítség a fékezéshez. Tehát szükség van egy leszállóegységre ami starshipszerű védelemmel rendelkezik.
A marsi viszonyok mostohák, tehát szükség van starship méretű lakótérre az ottléthez és létfenntartó eszközökre is.
Vissza is kell jönni, szükség van starship méretű tartályokkal, hajtóművekkel rendelkező visszatérő egységre.
Az expedíció minden fázisa legalább starship kritériumoknak megfelelő eszközt igényel, tehát véleményem szerint bármilyen helyettesítő megoldás csak duplikálná a feladatot.
Amivel játszani lehet szerintem az az üzemanyag. Tartályhajókat lehetne marskörüli pályán tartani, hogy a visszatéréshez szüksége üzemanyagnak ne kelljen megjárni a Mars felszínét. Persze ha később helyben elő tudnák állítani változna a helyzet.
TMI fokozat, fékező fokozat, leszálló egység, keringő egység. Egy-egy modul. A marsi leszálló és felszálló egység lehet sokkal kisebb, mint egy komplett Starship.
Tudom, hogy Elon "legnagyobb találmánya" ebben a dologban az SSTO Mars felszínről egészen LEO-ig (visszafelé). Viszont manapság ő maga mondja, hogy a Marsra érkező Starshipek túlnyomó része ott is marad, csak nagyon kevés érkezne vissza a Föld közelébe. Szóval a Starship tök feleslegesen olyan nagy amilyen nagy. Mindenre specializált eszköz kellene.
A pályára állítandó tömeg az akkor is ugyanakkora tömeg marad.
Ha Mars expedíciót akarunk, ahhoz egy nagyobb jármű kell, ami elviszi oda az utasokat, plusz a le(és fel) szálló egységet, stb, és ehhez bizony kémiai meghajtással sok nafta kell. Az meg sok tömeg. (mondjuk a java része az oxigén, az meg van a Holdon, csak elő kell állítani, meg elküldeni a Föld körüli pályára - ja már megest az utántöltésnél vagyunk. :)
Az SLS valóban igen drága mulatság. (Az Orion sem olcsó, de legalább részben újrahasznosítható, a szervíz modulja nem).
Olcsóbban is ki lehet hozni a dolgot, és sanszos hogy ez is lesz belőle - idővel ki fog maradni a képletből az SLS (a maga kis szolid 1 milliárd dolláros indítási árával) és sanszosan az Orion is.
Miért kell a Holdra menni:
- ha embereket akarunk látni a Naprendszerben bóklászni (ha nem akarjuk, hogy örökre be legyünk zárva egy bolygónyi területre), akkor azt el kell kezdeni valahol. A Holdon a legegyszerűbb kitesztelni a technikákat
- vannak olyan erőforrásai a Holdnak, amik még igen jól jöhetnek - főleg az űrben, konkrétan a Föld gravitációs kútján kívül. Üzemanyag, építőanyagok (pl. Mars Cycler-ekhez)
- tudományos haszon (többrétű)
- katonai. stratégiai haszon
- a Föld problémáinak az orvosolásában is segíthet
- űrbeli napenergia-termeléshez sok anyag kell megépíteni a naperőműveket az űrben
- Nap árnyékoló projecthez is sok anyag kell.
- végül egy izgalmas jövő részeként annak a lehetősége, hogy az ember ellátogathasson a Holdra, az sem egy utolsó dolog /de ez csak bónusz/
A Starship bálna verziója lesz majd érdekes. 2-3 teherhordó úttal lehetne két-háromezer kbm térfogatú állomásokat összebiggyeszteni LEO pályán. Illetve bármi más, nagyobb méretű eszközt, legyen az holdi vagy marsi expedíció. Ettől teljesen feleslegessé válna 10x-es utántöltés. Értem, hogy jópofa dolog az, hogy a második fokozat majd egyben leszáll más égitesteken, de sokkal több idő, anyag, energia Musk eredeti elgondolása.
Csúszik az Artemis program, de majd egy szép napon törlik az egészet, mert minek is ez a bődült drága játékszer?
Ebből a pénzből egy rakás szondát lehetne küldeni a Naprendszer minden külső bolygója köré, meg azon túl is. Mi a fenét lehet keresni a Holdon, még pár kiló port hazahozni?
Állandó bázist, ahonnan minden nap elindulhatnának... de hová? És minek?
Szerintem a Boostert le fogják tudni tenni a tengerre egy szimulált landolással (toronyra szállással).
A Ship már érdekesebb kérdés. Szemlátomást nagyon igyekeznek megoldani a heat-shield rögzítési problémáját. Abban biztos vagyok, hogy tonnányi adatot gyűjtöttek a reentry közben (akármilyen elfuserált kontroll alatt is történt).
Szerintem kontrollált reentry-re számíthatunk a 4-es repülésben (Ship29), és ... a többi meg jó kérdés. Biztos vagyok benne, hogy tovább ki fogja bírni, mint a Ship28.
Sok más újdonságot nem láttam náluk egyelőre. Az ionhajtóművük elég jónak tűnik.
Februárból, egy sajtónyilatkozatukból:
Pulsar Founder - Richard Dinan added: “This opens up an important business opportunity for Pulsar and the UK. We have been in conversations with global satellite manufacturers who have been keenly monitoring our progress. ..."
Idénre tervezték a statikus teszteket a DFD-vel. Ami elméletileg szolidan megalapozott rendszer és igazából töredékébe sem kerül egy Raptornak mondjuk egy prototípus.
Hatalmas dolog lenne ha bevállna a gyakorlatban is.
Azzal elvileg legjobb esetben (Isp = 35000s) akár a fénysebesség 0,3% is elérhető lenne.
