AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
Dream Theater - Metropolis, Pt. 2: Scenes from a Memory
Három DT lemez van, amit nem csak, hogy meg tudok hallgatni, hanem kifejezetten élvezhetőnek tartok a magam kis punk attitűdjével is: az Images, az Awake és ez. Az első kettő nekem hangulattól függően minimum 9, ez azért gyengébb, mondjuk 10/8.
Ez a banda még mindig az évezred köcsögségeinek egyik díszpéldánya. Igen, már hallom is a kérdést, hogy fegyvert fogott valaki a fejemhez, hogy nekifogjak? Persze hogy nem, csak kíváncsi voltam, az eltelt 15+ év alatt puhultam-e annyit, hogy a helyén kezeljem. De ezt nem lehet a helyén kezelni, mi több, helye sem kéne hogy legyen a zenetörténelemben. :)
Uzseka szerint az év albuma az új Watch My Dying volt, Milán Péter szerint meg egy venezuleai black metál zenekar lemeze, akikről (ha jól kerestem rá a topikban) itt még soha nem esett szó. Én ma (na jó a héten) mindkettőt meghallgatom és írok róla, tartsatok velem, rendkívüli AOTD projekt!
Dream Theater - Metropolis, Pt. 2: Scenes from a Memory
Hangszeres tudásban biztos jók, és ha kiadnának egy sallangmentes abridged verziót, lehet, hogy még szeretném is. Így azonban valahányszor kezdem érezni a hangulatot, rögtön elkezdődik a végtelen hokizás, nehogy már olyan is szeresse, aki nem a zeneakadémián végzett. Értem én, hogy ők aztán virtuózok, de nem kell 5 perceknént bizonyítani. 100/46.
Egyrészt mélységes megtiszteltetés, hogy a lemezeim ilyen kiváló topiktárshoz kerültek, amennyiben a GC-tól az At The End Of The Days az, mert akkor több mint valószínű, hogy az enyéim voltak, használd őket egészséggel. A Babylon az kiváló anyag, a GC sem rossz cucc, de valahogy azt a zenekart sosem tudtam igazán megkedvelni.
Másrészt sok sikert a vuduzáshoz, az a szösz legfeljebb az évekkel ezelőtt kimúlt macskám szőre lehet. Macskákat a sírból feltámasztani meg nem annyira remek ötlet!
Lehet, hogy még listáztam valamelyiket de olyan tökegyformák, hogy nem tudok köztük különbséget tenni. A Crack the Skye megvan bontatlan vinylen, majd pár év múlva túl adok rajta brutális haszonnal.
Ha volt a pakkodban egy Ten-Babylon meg egy Galactic Cowboys CD, akkor azokat én vettem meg. Az egyik tokban találtam egy kis szőrkét, gondolom a szemöldököd, vagy ilyesmi. Nincs szükségem ilyen primitív technológiára, mint az átok, mikor van nálam a DNS-edből meg van vudu babám is.
Ez a korszak egyik csúcslemeze, tata! Ten Wheel Drive. The name means power!!!
Jazz-rock (vagy csak sima jazz) több tonnányi fúvóssal és édesdeden üvöltöző énekesnővel, hát ma semmiképp sem voltam erre hangolva. De szerintem máskor se lennék. Miközben érteni vélem az értékeit, Genya leszek (facepalm), ez nekem 5/10-nél nem ér többet. Latzi rám olvashatja legvérmesebb átkát.
Erre természetesen csak egy toplistával lehet válaszolni, különösen, hogy azt az égbekiáltó hiányosságot tártam fel a topik múltjából, hogy sosem írtunk Mstodon toplistát, szóval mindenki elő a farbával!
engem is érdekel mit tartotok csúcspontnak, mivel a Mastodon eddig csak a Leviathannal és legutóbb a Hushed & Grimmel kötött le (utóbbit nagyon kedvelem); élőben pedig még mindig igen jó banda.
Ez a banda még mindig az évezred köcsögségeinek egyik díszpéldánya. Igen, már hallom is a kérdést, hogy fegyvert fogott valaki a fejemhez, hogy nekifogjak? Persze hogy nem, csak kíváncsi voltam, az eltelt 15+ év alatt puhultam-e annyit, hogy a helyén kezeljem. De ezt nem lehet a helyén kezelni, mi több, helye sem kéne hogy legyen a zenetörténelemben. :)
Csak ismételni tudom, amit már korábban megírtam, a Mastodon nálam a legnagyobb pozitív pálfordulást jelentő zenekar az utóbbi évtizedekben, és a fordulat ezzel a lemezzel következett be. Megvolt a Leviathan is, meg a Blood Mountain is, utóbbi AOTD írásában kifejtettem, hogy mi volt a bajom a Crack The Skye-ig a bandával. Itt eljött valami olyan ideális egyensúly a zenében, ami rögtön befogadhatóvá tette őket számomra. Nyilván a bömbölések minimalizálása, és az ének dallamosabbá válása játszott ebben főszerepet, de a zene is letisztult valamelyest, úgy, hogy közben az izgalmassága szemernyit sem csökkent. Mondjuk húzódoztam meghallgatni, és először csak azt konstatáltam, hogy “na, ez most legalább végig tudott menni”, aztán jött a “hm, ebben mégiscsak van valami”, aztán a “hé, ez egész jó”, és eljutott a “hát be kell lássam, hogy ez bizony remek”-ig. Az azévi listázáskor a 6. helyre fel is küzdötte magát, ami a megelőző lemezeik fényében engem is igencsak meglepett, de azóta természetesen tovább ért, és az utána jövő albumok fényében is kiderült, hogy bizony ez volt a magnum opusuk. Abszolúte 10/10, a műfaj egyik csúcsremeke.
A Maszti az egyik olyan zenekar, amire leginkább igaz, hogy a klipeket is érdemes megnézni, mert úgy még fogósabb a zene. Igazából ahogy öregszek, egyre kevesebbet Masztizok, de reggel újrahallgatva, azért még mindig bizsergett ott, ahol kellett. Nem a kedvencem a bandától, de azért 100/90.
abszolút van értelme és haszna a jól karban tartott analóg cuccoknak; olyan is az áruk és nem véletlenül. ezeket az eszközöket már nem gyártják és ahogy távoznak az eredeti mérnökök, szűnnek meg műhelyek, annál kiváltságosabb is ilyen eszközökkel dolgozni.
viszont színpadra nincs értelme túl drága és egyedi hangszerrel meg erősítővel nap mint nap kiállni (pl Apocalyptica is alap kínai kópia csellókkal turnézik, lemezfelvételre meg vagy az otthon tartott sajátot vagy bérelt mesterhangszert használnak).
két szempont jutott még eszembe:
1. backline biztosítás: a digitális tech mellett szól az is hogy ha az éppen szóló cuccal gond van, akkor sokkal gyorsabb váltani a backup második pótcuccra. ez annyira gyorsan megy - pl Devin Townsend vagy Jordan Rudess mostani effektoszlopai - hogy egyetlen fadert kell áthúzni egy másodperc alatt és már a pótcucc szól.
ezzel szemben egy mikrofonozott erősítőt vagy kombót cserélni minimum 5-10 perc; csak ha nincs beállítva mindkettő.
2. analóg cuccoknak stúdióban felvételkor van különösen nagy haszna.
ez nem csak fejekre, erősítőkre; hanem előfokokra (preamp, channel strip), kompresszorokra, hangszín szabályzókra, limiterekre vagy fizikai, mechanikai delay (plate reverb vagy tape delay) eszközökre hatványozottan igaz. nagyon jók ezen eszközök szoftveres emulációi pluginekben (uad, arturia, softube, ssl, plugin alliance, stb.) de a vas az mindig vas marad (az utolsó 10-15%ot csak egy jó vassal éred el).
Sunn O))) hangzása messze nem ennyire polírozott, a legutóbbi turnén akár egy porszívót is bekapcsolhattak volna néha. náluk tényleg rendes hangfalak vannak és együtt dörögnek is; szóval ők igazán trve előadók. amúgy bírom őket, pláne amikor Oren Ambarchi vagy Hildur Gudnadóttir játszott velük.
