AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
Szerintem a Mercyről lehetett volna többet is írni. De egyébként a Lucifer's Friendre is kíváncsi lettem volna, hogy van-e esetleg olyan, akinek másmilyenek a benyomásai, mint nekem.
Titokban reménykedtem, hogy legalább nyomokban lesz benne elgalább valami guilty pleasure foszlány, valami '80-as évek hajlakk nosztalgia, de nem volt. Meg más sem. Némi steril eurovíziós plasztik szag. Aki nem hallgatta meg, az is pontosan ezt az élményt kapta.
Pedig vagány, pimasz koncepció rejlik a névválasztás mögött.
"Az együttes neve azért lett Vanilla Ninja, mert a megalakuláskor mind a három lány haja világos volt (innen a Vanilla, azaz vanília) és olyan kemény és harcos a stílusuk, mint a nindzsáknak (innen a Ninja)."
(Wikipedia)
Ezek már azok az évek, amikor Fater gyermeki lelkesedéssel tobzódhatott a kedvenc orosz oldalain. És azokon is tévedhetetlen biztonsággal sikerült megtalálnia a negyedosztályt.
Meghallgattam az új Helloweent, és hááát a libabőr, mint fokmérő nem igazán jött elő, talán csak egy-egy rövidebb pillanatra. Túl sok most a Bon Jovi-, Kiss-ízű hajmetálos lityi-lötyi, szóval ez egy tisztességes 7-8 pont első benyomásra, de én maradok a Walls Of Jerichónál, ha igazán tökös Helloweenre vágyom. Az előző produktumuk is jobban harapott.
Nálam itt tört meg a jó lemezeik sora. Még a klasszik felállás ugyan, de már elkezdett kifogyni a patron. Míg korábban 1-2 filler, de legalábbis közepes téma akadt egy lemezen, itt a lemez több mint fele az. Ha az első 3 szám + She-Wolf + Vortex szintet tartani tudná végig, máris sokkal elégedettebb lennék. Na de nem tudja. A FFF meg egy olyan Metallica korszaki primkó demótéma, amit még Hetfieldéknek se mert megmutatni annak idején. Listáztam, de inkább csak a sokszori hallgatása miatt, ez max. csak 7/10-et ér.