Keresés

Részletes keresés

xplod Creative Commons License 3 napja 0 0 14230

Szia.

Legálisan nem lehet sajnos. Eleve a hajtóanyag gyártása problémákba ütközik és akkor nem beszéltünk a légtérhasználatról.

Van a törvényben olyan hogy irányított kifújás ,de itt is van pár törvénytelen dolog.

Ami legális az az N2O gyorsulási versenyeken használják  tehát a hajtóanyag megoldva, de itt is a légtérhasználat a gond.

 

Üdv: xplod

Előzmény: bodgabo (14229)
bodgabo Creative Commons License 2017.05.17 0 0 14229

Szóval, újból nekigyűrkőzök.

Már egy jó ideje érdekelnek a különböző rakéták, mostanában pedig elkezdtem a tettek mezejére lépni.

Eddig angol nyelvű oldalakat nézegettem, Richard Nakka oldalán rengeteg hasznos dolgot találtam. Ezt a fórumot nemrég találtam meg, végigolvasva itt is előjött sok érdekess információ, főleg az utóbbi időkben íródott PU 

hajtóanyag téma nagyon érdekes.

Mostanában hajtóanyagokkal kísérletezek. A lőporos valamiért gyengén muzsikál, alumínium porral gyutacsnak jó. 

A cukrosak tetszenek, eddig a KNSU-val nem volt még problémám, ezt próbáltam simán összeolvasztva, 

újrakristályosítva és finom por formában tömörítve is. Utóbbi esetben "kér" egy kevés vasoxid-ot, és a "necces" 

olvasztással nem kell bajlódni. Érdekelnek még a kompozitok, bár tapasztalatom nincs még velük. Szeretném 

kipróbálni az epoxit és a PVC port mint tüzelőanyagot is. A perklorátok előállításáról egyelőre többeknek sikerült 

lebeszélnie, azzal még csak gondolati szinten foglalkozom.

Hosszabb távon viszont a hibrid hajtóművek is érdekelnek, azok már műszaki szempontból is érdekesebbek.

A képeken lévő, készülő félben lévő motor egy 53mm belső átmérőjű varrat nélküli rozsdamentes cső, 400mm hosszú hajtóanyag fér el benne. A fúvóka egyelőre egy MZ dugattyúból és egy meghibásodott radaros szintmérő kürtantennájának párosításából lett tákolva, első mérőpadi próbákhoz remélem megteszi majd.
Jó lenne valami információ arról, hogy komoly amatőr rakétákat hol és milyen feltételekkel lehet legálisan reptetni. A Nevada sivatagba nem mennék el így hirtele, de valamelyik környező országba -ha ott lehet- átmennék teljesíthető feltételek esetén.

 

Aws Creative Commons License 2017.05.16 0 0 14228

Szép darab.

Azért remélem leírod megint a hsz-t. Ha először txt-be nyomod, akkor nem veszhet el :)

Debrecen nekem messze van, de rakétával nem nagy távolság!

Előzmény: bodgabo (14226)
bodgabo Creative Commons License 2017.05.16 0 0 14227

Sziasztok!

Kétszer is elveszett az "elküldés" gomb megnyomása utána hozzászólásom, nincs időm (és türelmem) most újraírni.

Szóval Debrecen környékén keresek rakétás érdeklődésű amatőröket, elektronikai, kémiai érdeklődés nem hátrány :)

bodgabo Creative Commons License 2017.05.16 0 1 14226

 

Vízrakéta Creative Commons License 2017.04.20 0 0 14225

Az ausztrál AirCommandRockets érdekeset gurított: hibrid rakétát készítettek, amely akár víz-, akár pirorakétaként is használható...

https://www.youtube.com/attribution_link?a=A7biWKC8Z58&u=%2Fwatch%3Fv%3DK07TM7cuvMQ%26feature%3Dshare

Platon Creative Commons License 2017.04.14 -1 0 14224

Én is csatlakoznék, ha van rá lehetőséged folytasd kérlek.

Előzmény: Törölt nick (14222)
Aws Creative Commons License 2017.03.26 0 0 14223

Remélem majd folytatod azért a leírásokat...

Előzmény: Törölt nick (14222)
Törölt nick Creative Commons License 2017.02.19 0 0 14222

Lemaradt képek.

 

Spike

Törölt nick Creative Commons License 2017.02.19 0 0 14221

Tisztelt fórumtársak és AWS!

Mielőtt rátérnék a tüzelőanyagok sajtolástechnológiájára, előtte még más jön. Sok blokkot sajtoltam és meg kell mondjam, egyáltalán nem egyszerű homogén hengereket létrehozni. Ha nem lesznek eléggé tömörek, vagy egy változik az anyag térfogatában, akkor az égés sem lesz egyenletes és ez többféle probléma forrása lehet. Ahhoz, hogy egyenletes minőséget lehessen létrehozni nagyon fontos az alapanyag plasztikussága, megfelelő reológiai tulajdonságai.
Az ammónium-nitrát bázisú alapanyagnál a PU tüzelőanyag alkalmazása adta eddig a legjobb eredményt. Ez igaz a gyártástechnológiára és a „felhasználásra" is. Habár még egyetlen üzemanyag blokk sem lett beépítve tényleges rakétába, először „szárazon" kell bizonyítania az alapelképzelésnek. Mindazonáltal a megfelelő kezelési szilárdság és égéstechnikai jellemzők is ebbe az irányba mutatnak. Volt sikeres kísérletem lenolajos összetétellel is, de az ilyen blokkoknak szilárdságát nem találtam megfelelőnek. Lehet ezt is még fejleszteni, azonban ebben a pillanatban nem igazán látok jobb megoldást mint a PU tüzelőanyag. Ennek az anyagnak a szilárdulása egy kémiai folyamat (amint erről már közzétettem ezt-azt). Vagy valamennyi nedvességtartalomra van szükség az alapanyagban, de ez nehezen ellenőrizhető és szerintem a nedvesség meghagyása hibás irányzat lenne, vagy olyan reaktív ágensre kell, amely reakcióba lép a PU alapanyagával, az MDI-vel. Ezt tavaly már ismertettem a CMC és az etilén-glikollal összefüggésben. Mind a két anyag alkalmas, mivel tartalmaz szabad hidroxil csoportokat, amellyel az MDI reakcióba léphet. Azonban vannak más szempontok is. Az alapanyag egy majdnem fekete, száraz por. Ehhez nem lehet csak úgy hozzákeverni az MDI-t, mert az mézszerűen sűrű anyag. Acetont használtam az MDI feloldására. Ehhez a 250 g-os minták esetén mintegy 20 g volt szükséges. Ekkor egy sűrű, de nem folyós zagyot képez az anyag és a sajtolás megkezdése előtt az acetont el kell párologtatni, méghozzá eléggé gyorsan. Ehhez ventilátort használtam, ami működő megoldás, de sajnos messze nem tökéletes. Az aceton ugyan illékony, de koránt sem párolog el eléggé gyorsan. Már e közben is megindul a reakció az MDI és a CMC v. a glikol között. A glikollal különösen gyorsan reagál. A gyártás némi kínlódás után megoldható volt, de végül is el kellett hagyjam mind a két (CMC, glikol) anyag alkalmazását.
A másik probléma, hogy hiába van hozzáadva a folyékony MDI az alapanyaghoz, akkor is ez egy nem túl jó reológiájú anyag a sajtoláshoz. Arra számítani kell, hogy nem lesz egyforma tömörségű a termék teljes térfogatában. Márpedig ez fontos, pl. az egyenletes égési sebesség szempontjából. A különféle szilárd rakétahajtó anyagok gyártásánál használnak ún. plaszticizátort. Ez olyan adalék, amely mintegy „folyósítja" a keveréket. Szerencsés esetben önthető lesz az alapanyag, de az AN tartalmú keverékek esetén inkább csak a sajtolást teszi könnyebbé de ez akkor is nagy könnyebbség. A plaszticizátorok elsősorban különféle nagy molekulájú észterek, de vannak egyéb anyagok is. Tulajdonképpen polimerek, mint pl. a PET (poli-etilén-tereftalát), amelyekből az üdítős flakonok készülnek és még sok minden más. Csak a PET egy különösen hosszú láncú szilárd polimer. Esetünkben olyanra van szükség, amely a felhasználáskor egy sűrű, viszkózus anyag és egyéb tulajdonságai is összhangban vannak a feladattal. A különféle poliészterek sajátos reológiája lehetővé teszi, hogy az egyébként száraz, tapadós por alakú alapanyag egy jól tömöríthető, omlékony, „nedves" tapintású masszává alakul. A hozzáadott plaszticizátor mennyisége nem sok, kb. 2-3 %. Olyan anygot fejlesztettem, amely nemcsak a plasztikusságot javítja, hanem egyben reakcióba lép az MDI-vel és kemény anyaggá szilárdul és mellesleg tüzelőanyag is egyben.

A plaszticizátor

Ez egy ún. lineáris poliészter, amelyet borkősav és etilén-glikol reakciójával állítok elő. A gyártás elviekben egyszerű, a valóságban azért kell némi gyakorlat. Egy magas oldalú lábasba beleszórom a borkősavat és hozzáadom a számított mennyiségű glikolt. A glikol mennyisége nem sztöchiometrikus, hanem kb. 1,2-szerese az elméletinek. Egyrészt így gyorsabb a reakció, másrészt a glikol kissé illékony, ezért számolni kell egy kis veszteséggel.
A gyártást jól szellőző helyen végzem, mert a glikol gőzei mérgezőek. A sokat használt villany rezsóm alkalmas erre. A munkát a szabadban, a kertünk hátsó fertáján intézem. Elég a 2-es fokozat, nem kell ész nélkül forralni, inkább csak melegen tartani. Kezdetben a fedőt rajta hagyom, de amikor (néhány óra múlva) már láthatólag sűrűsödött akkor leveszem. A gyártást időnként ellenőrzöm, de azért nem kell vigyázzba állni mellette. A kémhatást mérem (pH papír) és ha a sűrűsödés ellenére is még erősen savas, akkor még glikolt adagolok. Nem sokat, épphogy. A fölösleges glikolt a gyártás végén el lehet forralni. Az észterképződés víz kilépéssel történő reakció, amelynek során az etilén-glikol alkoholos hidroxil csoportjai reakcióba lépnek a borkősav karboxil csoportjaival és összekapcsolódnak. Melléktermékként víz keletkezik. Ezt a folyamatot nevezik észterképződésnek, melynek során savak és alkoholok lépnek egymással kémiai reakcióba. Mivel a glikol és a borkősav is két értékű vegyület, ezért láncmolekulát hoznak létre, esetünkben lineáris poliésztert. A melegítés során az edényből kezdetben inkább vízgőz távozik, de a reakció befejeződésével már a fölöslegben alkalmazott glikol. Ez a reakció az anyag teljes megszilárdulásáig tarthat, ezért időnként levettem az edényt és hagytam kihűlni. Amikor hidegen már olyan viszkózussá vált mint a legsűrűbb méz, akkor jónak ítéltem. Tehát a gyártás igényel némi gyakorlatot. Szerencsés ha a kísérletező kedvű személy rendelkezik vegyipari ismeretekkel. Ez úgy általában igaz erre az egész hajtóanyag fejlesztésre. Az edényt, amelyben ezt az anyagot kotyvasztottam a gyártás elején lemértem, még üresen, hogy tudjam majd, mennyi anyag képződött ténylegesen. Amikor ez a gyantaszerű tömeg kihűlik, akkor egy borostyán színű, sűrű, ragadós massza lesz belőle. Ez így kezelhetetlen, ezért meglangyosítom, hogy éppen megfollyon, majd ugyanannyi alkoholt öntök rá, mint a massza tömege. Némi kevergetés után feloldódik és egy étolajnál is hígabb oldatot képez. Ezt zárható edényben tartom (befőttes üveg), így az alkohol nem párolog el. Ebből az oldatból könnyen kimérhető a szükséges mennyiség pipettával v. mérőhengerrel. Ilyen eszközökhöz könnyen hozzá lehet jutni.
Tegyük fel, hogy már megvan a többi alapanyag is. A megőrölt hajtóanyag egy majdnem fekete porszerű tömeg. Ebből az oldatból annyit kell hozzáadagolni, hogy a gyanta mennyisége a majd elkészülő hajtóanyagra vonatkoztatva 2-3 % legyen. Ehhez még kell valamennyi alkohol, hogy jól homogenizálható legyen. Kb. földnedves keveréket kell létrehozni. Legjobb erre a célra a konyhai tésztakeverő. Ezt kézi fúróba fogom és ezzel keverem nem túl nagy fordulatszámon. Miután alaposan összekevertem, lezárom az edényt, majd úgy hagyom legalább egy napig. Azért mert így biztosan eljut minden pórusába az oldat. Ezután az alkoholt el kell párologtatni. A jól ismert kalcium-kloridos szárító dobozaim erre alkalmasak. A kalcium-klorid az alkohol gőzeit is megköti. Mindenképpen el kell távolítani, mert a későbbiekben zavar a gyártás során. A masszát nem a fehér tálcáimra, hanem egy magasabb peremű kisebb rozsdamentes tepsibe öntöm és úgy teszem a szárító kamrába. Miért? Azért, mert mér ilyenkor is megfigyelhető, hogy a masszához adott poliészter mennyire plasztikussá teszi az eredetileg száraz, tapadós hajtóanyagot. Szinte magától „folyik szét" a tepsiben. Ennyire jelentős hatású a plaszticizátor. Kicsit előre szaladok időben, de amikor a sajtolás előtt hozzákeverem az MDI-t, még folyósabbá válik. Habár ebben az esetben is fel kell oldani egy kevés acetonban, hogy eléggé folyékony legyen, mert így sokkal könnyebb homogén masszát létrehozni De ez az aceton mennyiség sokkal kevesebb, mint az eredeti gyártásban, amelynél alkalmazott aceton mennyiségnek csak kb. a fele kell. Ez a 250 g-os alapanyag mennyiséghez kb. 10 g-ot jelent. Ennyivel kell „hígítani" az MDI-t, mielőtt megkezdem az alapanyaggal történő összekeverést. A gyártásnak erről a szakaszáról majd részletes, lépésről-lépésre történő ismertetőt írok és valószínűleg videót is készítek az egyes szakaszokról, amit majd közzéteszem. Az elmélet szempontjából a lényeg, hogy az MDI, a borkősav-glikolészter szabad hidroxil csoportjaival uretán kötést létesít (hasonlóan, mint ezt az etilén-glikollal v. a CMC-vel összefüggésben tavaly ismertettem).

Amikor a gyanta feloldására alkoholt említettem, akkor természetesen etil-alkoholra gondoltam. A denaturált szesz is kb. 90--96 % alkohol, de tartalmaz valamennyi vizet is. Ilyet ne használjunk. Vízmentes alkohol is kapható ALKONEK néven. Egyes festék és egyéb üzletekben kapható. Csak ilyennel dolgozzunk.

Más összetételű észterek is lehetségesek, pl. a glikol citromsavval alkotott vegyülete, de ez a tapasztalatom szerint körülményesebben gyártható. Fontos szempont, hogy mit tudok gyártani. Kellemes elfoglaltság elméletek kreálni, hogy mi lenne a legjobb vagy legkényelmesebb, de ez nem az én megközelítésem. Amit csak lehet magam hozok létre. Lehetséges ugyan ehhez hasonló segédanyagokat rendelni a neten, de hamarosan a hatóságok is csengetni fognak, nem csak a megrendelt anyagot kézbesítő csomagszállító.

Teszek egy kiegészítést az MDI-vel kapcsolatban. Mindig így hivatkozok erre az anyagra, mert a kereskedelmi termékeken is így tesznek. Valójában az MDI, amely megnevezés lényegében anglicizmus, mivel a „rendes" megnevezése: difenilmetán-4-4-diizocianát. Ennek az anyagnak az olvadáspontja kb. 40 C-fok. Ugyanakkor a formálisan ezt az anyagot tartalmazó termékek folyékonyak, vagy ahhoz hasonló állagúak. Az ellentmondás a következő képen oldható fel: mivel az MDI szobahőmérsékleten szilárd anyag, ezért nem kényelmes a felhasználása. Azért, hogy ezt megkönnyítsék, ún. pre-polimert gyártanak valamilyen poliol, leggyakrabban butilén-glikollal reagáltatva. Ez egy rövid láncú polimer lesz, izocianát végződésekkel. Ez egy mézszerűen folyékony anyag. Ezt már sokkal könnyebb felhasználni, ugyanakkor kémiai szempontból nem különbözik az MDI-től, azzal azonos kémiai reakciókat ad. Ez ugyan egy erősen tömörített magyarázat volt, de rakétatechnikai szempontból teljesen mindegy.

Egyenlőre ennyi. A mellékelt képek megtekintésével jobban érthető lesz, amiket ismertettem.

 Spike

 

 

Aws Creative Commons License 2017.02.18 0 0 14220

Szia Spike!

 

Köszönjük a videót! Az összetétel meghatározásánál mennyire követed a sztöchiometrikus arányokat, vagy itt ezt nem lehet olyan egyszerűen meghatároni? Mikor tervezel mérőpados tesztet a tolóerő meghatározáshoz?

Tavaly írtad, hogy a PU-hoz kell adagolni valamit ami tartalmaz vizet a PU kötéséhez. Ez ugye a CMC. Az 1-3 összetételben viszont nincs jelölve a CMC. Ezeket hogyan keményítetted ki?

 

Köszönöm!

Előzmény: Törölt nick (14219)
Törölt nick Creative Commons License 2017.02.17 0 0 14219

 

Tisztelt Fórumtársak!

Ahogy ígértem, a kísérleti hajtóanyag blokkok teszteléséről készített videókat magyarázó szöveggel együtt közzéteszem. A youtube-ra töltöttem fel. A következő helyen érhető el:

https://m.youtube.com/watch?v=67GumJ-ybEI

Hamarosan ismét felbukkanok a blokkok gyártásával kapcsolatos témával, különös tekintettel a préselési technológiámra.

Spike

 

Törölt nick Creative Commons License 2017.02.12 0 0 14218

 

T. AWS!

Egyáltalán nem szándékoztam felhagyni ezzel a tevékenységgel, mivel érdekel és talán mások is meríthetnek az eredményeimből. Ezzel kapcsolatban a legnagyobb problémám, hogy Magyarországon nem lehet mindezeket a fejlesztéseket hasznosítani. Olyan ostobaságokban merül ki a hazai rakétázás, mint a tűzijáték és egyéb dedós marhaságok. Környezetbarát, szilárd rakétahajtó anyag fejlesztés jelenleg is folyik több helyen Európában, de a hazai hagyományoknak megfelelően még kutató intézetek sem foglalkozhatnak ilyesmivel, mivel ez „büntetőjogi kategória”. Magasról leszarom, hogy mit lehet és mit nem. A fejlesztéseimet közzéteszem, ennek talán lesz még haszna. Magamról most annyit, hogy sikerült „megmerítkeznem” a hazai belterjes tudományos körökben és semmitől sem okádok jobban, mint amikor begyepesedett vén faszok osztják az észt és igyekeznek eltiporni minden innovatív kezdeményezést. Meg lehet nézni, hogy mindig ugyanazok a kiszőrösödött alakok bukkannak fel bármilyen, az űrkutatással vagy általában a rakétatechnikával kapcsolatos témákban. Mindez nem azért van, mert a fiatalabb generációnak nem lennének használható ötleteik, hanem mert azok, akik már ott regnálnak vagy 40 éve, veszélyeztetve érzik a pozíciójukat, a vastag fizetést, amely minimális „erőfeszítéssel” és jól fűtött irodával párosul. Általában fiatal, friss, korszerű ismeretekkel rendelkező fiatalokkal veszik körül magukat, de csak azért, hogy kihasználják a saját maradék ambícióik érdekében. Igyekeznek nevetségessé tenni, vagy elnyomni minden egyéb próbálkozást amely bármi módon veszélyeztetné a helyzetüket, mert minden pillanatban attól rettegnek, hogy a fiatalabb generáció a „fejükre nő”. Abban az értelemben jól gondolják, hogy az elavult ismereteik birtokában semmi perc alatt lemaradnának egy tényleges versenyben az új generációval szemben. Amit ezektől hallhatunk, azok unalmas, lapos, egymásból építkező előadások, csak a kávészünetet váró hallgatósággal. Magam is megtapasztaltam ezt.
Most, hogy kipanaszkodtam magam, a kérdéseket igyekszek megválaszolni, de majd lesznek újdonságok is.
A szén természetesen tüzelőanyag is, de egyben stabilizálja az égést is. Ennek fontos feladata van az AN bázisú anyagoknál, mert ha 10 % alá csökkentettem a mennyiségét, akkor az égés és a gyújthatóság is egyre inkább instabilabbá vált. Legutóbb írtam, hogy az 5 % szenet tartalmazó keverék nem volt gyújtható, többszöri próbálkozás ellenére sem, pedig egyre keményebb gyújtással kísérleteztem. Így végül felhagytam ezzel az irányzattal. Most már kizárólag 10 % szenet tartalmazó összetételekkel foglalkozok. Ennél többet sem érdemes adagolni, mert akkor a PU mennyiségét kell csökkenteni. Az összes tüzelőanyag (szén+PU+CMC) nem haladhatja meg a 20 %-ot, mert akkor már csökken  a fajlagos impulzus. Valójában 17 %-ot állítottam be (10 % szén, 5 % PU és 2 % CMC), függetlenül az oxidáló összetételétől, amely változatos arányban tartalmazhat ammónium-nitrátot, kalcium-nitrátot és nátrium-nitrátot. Vagy  a tüzelőanyag, vagy az oxidáló százalékos összetételét változtatom egy kísérlet sorozaton belül. Ha túl sok a változó, akkor nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni a mérésekből. Tehát az előbb említett tüzelőanyag összetételt tartom a jelenlegi kísérleteim során. Az oxidálóban alkalmazott arányok: 75% AN, 15 % NAN és 10 % CAN. Nem eutektikus összetétel, de csak kevés víz kell ahhoz, hogy 110 °C-on oldatot képezzen. Ilyen hőmérsékleten veszélytelenül adagolható a CMC és a szén. Valójában a CMC-ből készítek oldatot és ehhez adom a nitrátokat az oldat készítés során, mert csak így lehet a CMC-t oldatba vinni. Mintha tapéta ragasztót készítenék, ezért néhány napig hagyom a vízben gélesedni és ehhez adom a nitrátokat melegítés közben.
A kalcium-nitrátot lehet, hogy nem említettem korábban. Ez egy választható lehetőség. Teljes mértékben kiváltható nátrium-nitráttal, de van azért néhány előnye. Mielőtt rátérnék a gyártására vagy egyéb forrására azt tudni kell, hogy mindig kristályvizes formában történik a felhasználása. Tehát Ca(NO3)2.4H2O formájában. Pont ez a lényege, mert ez az kristályvizes forma kb. 43 °C-on megolvad a saját kristályvizében. Így alig kell már vizet hozzáadni, hogy az összes AN és NAN is feloldódjon. Ezt a vízmennyiséget már tartalmazza a CMC gél. A 110 °C-ot soha nem lépem át,  ha a víz a párolgás miatt csökken, akkor pótolom, hogy ezen a hőmérsékleten az összes nitrát oldatba menjen. Ilyenkor biztonságosan hozzákeverhető a szénpor, nem kell öngyulladástól tartani. Valójában 130 C a maximális megengedhető hőmérséklet, de ez a 20 C különbség a biztonsági tartalék. A vizes oldatból történő gyártásról tavaly már írtam, igaz lehet, hogy a CAN-t nem említettem. E nélkül is megy, csak ekkor a NAN mennyisége nem 15, hanem 25 % lesz az oxidálón belül. Viszont a CAN segítségével lényegesen kevesebb víz jelenlétében lehet a gyártást végrehajtani, ezért gyorsabban elkészülhet az alapanyag, mert hamarabb leadja a nedvességét a szárítókamrában. A másik előnye a CAN alkalmazásának, hogy az égés tökéletesebb lesz. Ezt ránézésre a hevességéből érzékelhetjük. A nehezebb atomtömegű kalcium ionok jobb katalitikus hatást fejtenek ki, mintha kén lenne égésgyorsítóként használva, habár ezt a lehetőséget is vizsgálom. A youtube-ra feltöltött videómon a heves égést létrehozó keverék is CAN tartalmú volt. Ez még látható is, mert a kísérleti cuccra ráírtam ezt az adatot is, hogy később is egyértelmű legyen. Abban az időben amikor az a videó is készült még az oxidáló összetétele sem volt teljesen kiforrva, így a különböző változatok sokaságával kísérleteztem. Azért a CAN alkalmazása nem teljesen probléma mentes, mivel nagyon nedvszívó anyag, tehát az ilyen tartalmú anyag kezelése ebből a szempontból fokozott figyelmet igényel. A lényeg, hogy csak addig dolgozzunk ezzel a szabad levegőm, amíg feltétlenül szükséges, ill. a munkákat érdemes 40 % relatív páratartalom alatt végezni. Ebben az esetben nem okoz problémát a használata. Egyéb égésgyorsító katalizátort, mint pl. a javasol nátrium-kloridot nem használok, mert a kezdeti kísérleteim során nem okozott észlelhető növekedést az égési sebességben. Inkább olyan nitrátokkal kísérleteztem (mint pl. a kalcium-nitrát), amely önmagában is megoldja ezt  a problémát. Ezeknek a nitrátoknak az adalékolását azonban visszafogottan kell alkalmazni, a javasolt mennyiségeket nem érdemes túllépni, mert növelik a kiáramló égéstermékek átlagos molekulatömegét és ezáltal csökken a kiáramlási sebesség, végső soron a fajlagos impulzus. Néhány közelítő számolást végeztem, hogy mennyi az optimális mennyiség, de mivel többféle szempont szerint is lehet a problémát közelíteni, ezért ez egy kompromisszum eredménye is. Egyenlőre maradok ennél az összetételnél, mivel minden más rosszabb eredményeket produkált. Eredmény alatt az ugyanakkora üzemanyagblokkok égési sebességét értem. Ezt tekintettem viszonyítási alapnak. Lehetséges más összehasonlítási alap is, de egyenlőre erre van lehetőségem. E mellett az égés stabilitás is fontos.  Sokféle fontossági szempont lehet, de az égésnek mindig stabilnak, egyenletesnek kell lennie.

A kalcium nitrát forrása

Mielőtt a gyártására rátérnék megemlítem, hogy a kereskedelemben mint műtrágya is beszerezhető. Annyit figyelembe kell venni, hogy nem a tetrahidrátja formájában árusítják, hanem ammónium-nitráttal alkotott kettős sójaként, amely tartalmaz némi kristályvizet. Egészen pontosan: 5Ca(NO3)2.NH4NO3·10H2O. Ezt könnyű figyelembe venni a hajtóanyag gyártása során, némileg több víz kell a 110 °C-os telített oldat beállításához. Hamar kitapasztalható a helyes gyártás. Azonban a CAN meglehetősen drága anyag, főleg ha sok kell. Lényegesen olcsóbban előállítható a nátrium-nitráthoz hasonlóan, ammónium-nitrát cserebomlásával, csak ebben az esetben mész-hidrát (szárazra oltott mész) kell a nátrium-karbonát helyett. A mészhidrátból eléggé pontos mérést lehet készíteni. Azért csak „eléggé”, mert valójában nem teljesen tiszta anyag, ezt a CAN gyártása során figyelembe kell venni. A mészhidrát (kalcium-hidroxid) vízben eléggé rosszul oldódik, ezért sok vízzel kell a reakciót végrehajtani, ennek ellenére a mész jelentős része zagy formájában lesz jelen és csak  lassan megy oldatba, ahogy a reakció előre halad. Csakúgy, mint a nátrium-nitrát gyártásánál ammónia távozik az anyag forralása közben, ezért ezt is szabadban kell végezni a tavaly ismertetett szempontok szerint. Ha valakit érdekel pontos mennyiségeket tudok közzétenni a sikeres gyártás érdekében, de ha a CAN-al tervez bárki kísérleteket, első próbálkozásokhoz javaslom a kereskedelmi anyagot, mert bár nem olcsó, de indulásnak megfelel és nem kell a nehézkes, időt rabló gyártással kínlódnia. Miután a használatával elegendő gyakorlatot szereztem, akkorra már a CAN-ban nagy lehetőséget láttam, ezért legyártottam kb. 10 kg-ot, tetrahidrát alakjában. A vizes oldatából ugyanis tetrahidrátja kristályosodik ki. Lehetséges vízmentest is gyártani, de ez fölösleges , mert amúgy is vizes oldatot kell készíteni.

A hajtóanyag összetételét már eléggé beálltnak tekintem. Nyilván még kísérletezek, de már csak a részleteket igazítom. A tüzelőanyag kérdésében is döntésre jutottam: marad a PU, amely csak kevés problémát okozott, viszont mindig sikeresek voltak a tesztek. Most már inkább a megbízható gyújtásra összpontosítok. Amint a kísérletek során kiderült, ez nem is olyan egyszerű. Az AN bázisú hajtóanyag kemény gyújtást igényel és ezt a feltételt nem egyszerű kielégíteni. A kísérletek során bizonyossá vált, hogy erős, de rövid ideig tartó gyújtás során is 2-4 másodperc, mire stabil égésfront jön létre a teljes rendelkezésre álló felületen. Ez nyilván lehet rövidebb, de úgy tűnik, hogy így is legalább 2 másodperc kell. Tehát olyan gyújtásra van szükség, amely legalább ennyi ideig erős lángot biztosít. A régebben tervezett gyújtási lánccal ez végül is összhangban van, de a megfelelő anyag fejlesztése még csak most kezdődött. A klasszikus lőporos indítás itt teljesen eredménytelen. Végeztem kísérleteket ilyen alapon, de teljesen ellenőrizhetetlenek a viszonyok, így felhagytam ezekkel a próbálkozásokkal. A minták többnyire szétdurrantak, mert a lőpor nagy nyomástényezője miatt nem tudtam összehangolni az égési időt a többi feltétellel. Ezért inkább a már jól működő megoldások közül választottam, de még ez vagy ezek is a fejlesztés fázisában vannak. A lényeg, hogy az égési sebessége legyen eléggé nagy, de jól kézben tartható. AN alapon ezt nem lehet megoldani, ezért egy általam még nem járt, de mások jóvoltából már kitaposott úton indultam el, egy rövid ideig. Lehetséges homogén hajtóanyagot létrehozni az ún. „cukros” anyagok felhasználásával. A legfontosabb irány, hogy sikerüljön eutektikus összetételű (vagy azt megközelítő) hajtóanyagot létrehozni, amelyben az egyes összetevők molekuláris szinten keverednek, amely alapja a gyors égésnek. Némi számolgatás után meghatároztam az optimális összetételt, azonban még a legalacsonyabb olvadáspontú, eutektikus CAN-NAN-KN összetételnek is 130 C az olvadáspontja. Mivel a CAN terahidrát alakjában van jelen, ezért a kristályvíz ezt a hőmérsékletet csökkenti kb. 110 C-ra. Azonban cukorral összeolvasztva egy nehezen szárítható, nyúlós masszát kapok, amelyet túl problémásnak találtam a kísérletek során. Ezért a több, különböző irányzat után inkább a már meglévő hajtóanyag összetételét módosítom úgy, hogy az alkalmas legyen indító töltetnek is. Ebben az esetben az oxidáló nagyrészt nátrium-nitrát, valamennyi ammónium-nitráttal együtt. A pontos arányok még kísérleteket igényel. A tüzelőanyag szén és CMC (amely egyben kötőanyag is a PU-val reagálva). Ennek az anyagnak a kidolgozás megegyezik a hajtóanyag blokkokéval és megfelelő égési sebességet ad, ugyanakkor az égés sebessége nem szalad meg a nyomás növekedésével. Még pontosítom az összetételt, de már látszik, hogy ez lesz a jó megoldás. Képbe került egy újabb adalék, a plaszticizátor. Ez egy olyan magas forráspontú észter (sokféle lehet), amelyből már 2 %-ot adalékolva is nagymértékben növekszik a hajtóanyag massza plasztikussága, folyóképessége, hogy könnyebben lehessen feldolgozni. Ezekben a percekben is folyamatban van ilyen irányú kísérlet.

PVA-val adalékolt gyújtóréteg

Azt a lehetőséget, hogy egy gyújtóréteggel indítsam a hajtóanyagot már régen megvizsgáltam. A közzétett videómon is bemutattam. Működik, de ilyen réteges sajtolást végezni igen nehéz. A javasolt poli-vinil-alkohol vizes oldattal kötött anyag kerülendő, mert vizes. Ilyen masszával bekenni az egyébként is erősen nedvszívó anyagot azt eredményezi, hogy ismét napokig kell majd szárítani a kamrában. Ettől függetlenül már két évvel ezelőtt megkíséreltem a befestős megoldást, de nem PVA hanem PU acetonos oldatával feliszapolva  a gyújtó keveréket. Mérsékelt sikert hozott. Ilyen vékony kb. 1 mm-es réteg, amely ráadásul igen gyorsan ég nem ad eléggé gyors gyújtást. Csak itt-ott hozott létre gyújtási pontokat és a töltet normális égésének a kifejlődése másodperceket vett igénybe. A feladat nem egyszerű. Tehát az indító töltet részére megfelelő anyagot kell fejlesztenem, amely, mint önálló blokk lesz jelen a hajtóanyagtömbök mellett mellett. A tervezetről majd készítek ábrát, hogy érthetőbb legyen miről magyarázok.

Szó volt a korom használatáról, mint szén forrás. Veszélyes csábítás. Padlótól a plafonig minden fekete lesz a környezetében. A ruhából nem lehet kimosni, sem a falról le. Nem javaslom a használatát.

A hidraulikus préselőről, amelyekkel az üzemanyag blokkokat gyártom, majd legközelebb teszek közzé egy ismertetőt, mert önmagában is eléggé összetett téma.

Hamarosan újra felbukkanok friss eredményekkel, képekkel. Írnék ide gyakrabban is, de ezt otthonról nem teszem meg, a régebben említett okok miatt.

Spike

Aws Creative Commons License 2017.02.04 0 0 14217

Még egy kérdés: tavaly ha jól emlékszem nem lett befejezve a hajtóanyag gyártás leírása, az utolsó lépéssel ami a PU bekeverése és a préselés. Ha ezt esetleg közzé tudnád tenni, akkor teljes lenne a leírás.

Köszi!

Előzmény: Törölt nick (14215)
Aws Creative Commons License 2017.02.04 0 0 14216

Szia Spike!
Már azt hittem hogy felhagytál a hobbival, örülök hogy mégsem! :)

 

A viszonylag lomha égés nem feltétlenül hátránya a hajtóanyagnak - pláne hogy ez légköri nyomáson értendő. Vannak esetek, amikor ez még hasznos is lehet. Mondok egy példát: a cukros hajtóanyagoknál a KN értéke 200-300 között van, de néha jó lenne 600-800-as érték is. Ez csak kis fúvóka keresztmetszettel és ebből következően nagy kamranyomással hozható össze. Az 1 atm-en "lomha" üzemanyag talán nem produkál olyan nagy nyomást nagy KN értéknél, hogy a motorcsövet szétvesse.

 

A CAN-ról most írsz először, ez érdekelne: milyen hatása van pontosan, hogyan állítod elő.

 

A ként már Nakka is említi mint katalizátort, illetve a NaCl még lehet jó adalék max pár %-ban.

 

Nem tudom pontosan hogy gyújtod be a hajtóanyag tömböket, de nekem erre lenne ötletem: PVA-val (poli-vinil-alkohol) kevert feketelőporral kellene bekenni, kis ecsettel befesteni a tömbök belső furatát és esetleg a homloklapokat. A PVA elpárolog pár perc alatt. Ez a gyujtás során az egész bekent felületet egyszerre gyújtja, motorban biztos működik, légkörben valószínűleg. Ha a puskapor sem biztosít eléggé intenzív gyújtást, akkor jöhet a termit keverék ugyanígy PVA-val felkenve. Ezzel lehet hogy be lehetne gyújtani a lenolajos keverékeket is.

 

Széntartalom: említetted, hogy a szénpor nem is igazán tüzelőanyag hanem égési segédanyag, a tömböt infrában teszi átlátszatlanná. Itt ugye a legfontosabb faktor a szemcseméret. Ha nagyok a szén szemcsék, akkor több kell belőle %-osan ugyanahhoz a hatáshoz. A kávédarálóban őrőlt faszén valsz nagy szemcsés (nagy a nagy szemcsék frakciója a finom szemcsékkel szemben) -> ezért több kell a keverékbe. Mi lenne, ha lehetne szerezni ipari kormot, amit pl a gumigyárak használnak? Ebből lehet hogy elég lenne az 5% is. Így az ISP-t sem rontaná le annyira.

 

Várjuk a további leírásokat!

Előzmény: Törölt nick (14215)
Törölt nick Creative Commons License 2017.01.30 0 1 14215

Tisztelt Fórumtársak!

 

Hosszú idő után ismét itt! Voltak változások, amelyek hosszabbra nyúltak mint terveztem. Elköltöztünk a családdal egy másik településre és a néhány hétre tervezett események több hónapra nyúltak. Tavaly novemberben azonban már volt időm a hajtóanyag fejlesztéseket folytatni. Többféle összetételre voltak elképzeléseim, de mint minden elmélet próbája a gyakorlat. A kísérletekhez az időjárás nem volt alkalmas, legalábbis a szabadban végzettekhez. Találnom kellett megoldást a zárt helyen végzett munkához. A kísérlet körülményei jól illeszkednek a szenes kályha vagy a kandalló biztosította feltételekhez, hiszen azok eleve tüzelésre lettek tervezve. Az alsó épületben lévő öreg kályha éppen megfelelt a célnak, és mivel amúgy is fűtésszezon van, senkinek sem tűnik fel az időnként felszálló füst. Kifejezetten előnyös helyzet, mert nem kell attól tartani, hogy mikor bukkan fel valaki a kísérletek közben. Igaz, nyáron feltűnőbb lehet a füstölgő kémény, de majd megoldom azt is. Tehát folytattam az ammónium-nitrát bázisú szilárd rakétahajtó anyaggal a kísérleteket. Az alapvető gyártástechnikai fogások már kiforrottnak tekinthetők, lényegében az összetétel finomítására helyeztem a hangsúlyt. Az oxidáló összetételében az AN mellett változtattam (csökkentettem) a NAN (nátrium-nitrát) arányát, azonban emiatt kisebb lett az égési sebesség, ahogy ez végül is várható volt. Rengeteg kísérletet lehetne végezni annak megállapítására, hogy mennyi NAN lenne az optimális, mivel a mennyiségének növelése egy adott százalékon túl már csökkenti a fajlagos impulzust. De nem csak NAN-al, hanem más nitráttal is kísérleteztem pl. kalcium-nitráttal (CAN), ezzel sem éppen mostanában. A tavaly közzétett videómon is a legsikeresebb oxidáló összetétele: AN, NAN, CAN volt. Ahogy mondani szokás, ezen már csak rontani lehet. Ugyanakkor a CAN nem teszi könnyebbé a hajtóanyag gyártását, viszont egyértelműen hevesebb lesz az égés. A viszonylag lomha égés egyébként nem túl előnyös tulajdonsága az AN alapú anyagoknak, hacsak nem pont ez a cél. Most megkíséreltem CAN nélkül gyártani az oxidálót, tehát 85 % AN + 15 % NAN és katalizátort találni az égési sebesség növelésére. Különféle cikkek a ként említik, ami logikusnak tűnhet, de nem találtam egyértelműen szignifikáns különbséget azok között az összetételek között, amelyek között csak a 2-3 % kén tartalom lenne a különbség. Mindenesetre folytatom ez irányú kísérleteimet, mivel csak nagy számú mérésből lehet egyértelmű következtetéseket levonni. A másik lényeges kérdés: a tüzelőanyag komponens fajtája és mennyisége. Felvetődött lehetőségként a lenolaj használata, de eléggé lehangoló eredménnyel végződött a első kísérlet. Mivel az AN alapú hajtóanyag meglehetősen kemény gyújtást igényel és a megfelelő égés kifejlődéséhez 2-3 másodperc szükséges, ezt nem célszerű tovább nehezíteni. A megszokott gyújtási eljárásom a lenolaj alapú anyagnál teljesen hatástalannak bizonyult. Később még visszatérek erre, de egyenlőre jegelem a témát. A hajtóanyag széntartalmának 10 % alá csökkentése szintén rontja a gyújtási tulajdonságokat. Most maradok a már bevált 10 %-os mennyiségnél. A másik tüzelőanyag ágens a poliuretán, amelyről tavaly sok mindent közzétettem. Számos kísérletem során sem találtam jobbat. A CMC, amely reagál a PU-alapanyaggal, kb. 2 %-nyi mennyiségben van jelen. Nem csak tüzelő és kötőanyag, de egyben segédanyag is a gyártás elején, amikor oldatotokból indulok ki, mert növeli a viszkozitást, így a szénpor nem ülepszik le az edény aljára. Ezekről már szintén írtam tavaly, csak emlékeztetőül utalok most rá. Tehát többféle összetétellel kísérleteztem. A szokásos módon lyukas hengereket préselek a tesztekhez és a kályhában végzem az égési kísérleteket. A gyújtást már nem gázlánggal végzem, mint a régi videóimon is látható, hanem elektromosan, izzószállal. Ez sem újdonság, de sokkal praktikusabb. Videót itt nem tudok feltölteni, de néhány képen bemutathatom a kísérleti körülményeket.  

Az 1. képen a gyújtás pillanata látható, de egyben a kályha belsejében az öreg samott burkolat is. A kép jobb oldalán az elektromos gyújtás kábele. A gyújtás után kihúzom az égő anyag közeléből, hogy ne zavarjon. 

A 2. képen a kifejlődött égés virít. Hevesnek tűnhet és elhiheti mindenki, hogy az is, de nem annyira, mint a NAN mellett még CAN-al adalékolt régi kísérleteimben. A tüzelőanyaga 10 % szén és 5 % PU és 2 % CMC volt. 

A 3. képen egy olyan minták láthatók, amelyeknek az égése nem indult meg. A gyújtáskor képződő szikrák okozta égésnyomok jól megfigyelhetők. Ezeket a mintákat megkísérelem erősebb gyújtással indítani. Eldöntöttem, hogy ha akkor sem sikerül, akkor a lenolajos kísérletekkel felhagyok. 

 

Egy másik irányzat a szén mennyiségére vonatkozott. 5 % széntartalmú anyag 5 % PU-val párosítva (minden más azonos az 2. mintával) nem lesz teljesen stabil égésű. Észrevehetően pulzál, bár a kiégés teljes volt és meglehetősen heves. A nem stabil égés miatt a továbbiakban visszatérek a 10 %-os széntartalmú keverékekhez. Az 5% lenolajat tartalmazó keverékeket 10 % széntartalom mellett végül sikerült meggyújtanom hosszabb égési idejű indító anyaggal. Az eredmény nem lett meggyőző, bár stabilan égett, de kissé lomhán. Az 5 % lenolaj + 5 % szén nem gyulladt meg, így ez utóbbi irányzatot végleg elvetettem. Összességében a lenolajos változat nem hozta a várakozásaimat. Minden látszólagos előnye ellenére ezzel az üzemanyaggal felhagyok. Tehát marad a PU, mint olyan anyag, amely már bizonyított és elegendő gyártási tapasztalatom gyűlt össze ezzel kapcsolatban.

Mivel valamennyi kísérletről videót készítek, azokból a korábbi összeállításomhoz hasonló anyagot készítek, amelyet a youtebe-ra felteszek. Még hozzá sem kezdtem, de amikor kész lesz, majd ismertetem.

 

Spike

KatiPult Creative Commons License 2017.01.23 0 0 14214

Ciolkovszkij sejtette, hogy komoly dolgot fedezett fel.

Azt viszont el sem tudta képzelni, hogy ebből hobby lehet:-)

 

Vízrakéta Creative Commons License 2016.12.08 0 1 14213

Köszönöm! Éppen ezért keresem, hogy hátha mást is érdekel ez az itthon kevésbé ismert terület... A népszerűsítése érdekében egy blogot és egy Facebook oldalt is elkezdtem működtetni, ill. iskolában is tartottam népszerűsítő előadást... Hátha mások is rácuppannak a témára... :)

Tucso69 Creative Commons License 2016.12.08 0 0 14212

Légy üdvözölve!

Az nagyon komoly magasság, nem gondolom, hogy egyszerű elérni! Grat!

Előzmény: Vízrakéta (14211)
Vízrakéta Creative Commons License 2016.12.07 0 0 14211

Sziasztok! Vízrakétával foglalkozom, eddig 144 méterig jutottam. Látom, hogy ez pirotechnikai rakétás fórum, de más rakétás fórum nem lévén tőletek kérdezem, hogy nincs-e köztetek olyan, aki netán vízrakétával (is) foglalkozik? Üdv!

Golgotai77 Creative Commons License 2016.08.22 0 0 14210

Szia. Nagyon szépen köszönöm a választ, igazán haszns amit írtál.

Előzmény: gekkoka (14209)
gekkoka Creative Commons License 2016.08.09 0 1 14209

Üdv! bocs hogy én válaszolok a kérdésedre. De nem. Vagyis nem ajánlott! Túl nagy a mechanikai igénybevétel... Egy bizonyos szemcseméret alatt pirogén az alumínium, főleg ha ilyen nagy a súrlódás. (levegőn öngyullad) A kávédaráló friss fémfelületet eredményez, ami nagyon reaktív. Golyósmalom kell ide, kerámia golyókkal. Kemény falú dobbal. Az szétkalapálja az alumíniumot pelyhekre és a meglévő oxid réteget nem dörzsöli le. Kevésbé reaktív a végtermék. Egyenletesebben dolgozik.  Ettől függetlenül jártam már úgy, hogy a malom dobjából kiszóródott alu meggyulladt. A malomba dobott kevés paraffin viasz segít a problémán. (2%)

Előzmény: Golgotai77 (14208)
Golgotai77 Creative Commons License 2016.08.09 0 0 14208

Szia Spikelogan. Tőled kérdezném, hogy ha vennék egy 180W os kávédarálót, akkor több menetben meg tudná e azt valósítani, hogy az 50 mikronos aluminium poromból 5-7 mikronost őröljek.

Törölt nick Creative Commons License 2016.04.19 0 0 14207

T. AWS!

 

Ha meghaladja a 130 C-ot az AN oldat hőmérséklete, akkor öngyulladás következhet be. Természetesen csak akkor, ha van benne már éghető anyag is pl.: szén, CMC, cukor stb. Az ilyen helyzetet mindenképpen el kell kerülni, mert igen súlyos baleset lehet a következménye. Amint arról már írtam, inkább hígabb oldatból kell dolgozni, kb. 100 °C-on telítettel. Akkor nincsen balesetveszély. Általánosan elmondható, hogy 100 C felett növekszik az öngyulladás lehetősége. 

 

Természetesen a tiszta AN megolvasztható. Ha bármilyen szennyeződést tartalmaz (akár szervetlent is, amely katalizálja a bomlását), akkor robbanás is bekövetkezhet, tehát senki ne próbálja meg. Ugyanakkor az olvasztása semmiféle célt sem szolgálna, tehát ne tedd! 

 

Nem látom értelmét a fűtött szárítókamrának. Bonyolult, tűzveszélyes és érdemben nem fog gyorsabban szárítani. A bemutatott ventilátoros szoba-hőmérsékletű szárítóm kielégítően működik. Néhány nap alatt elérhető a légszáraz állapot és mehet a kalcium-kloridos kamrába. Ezek nagyon üzembiztos megoldások, mert kizárt a meghibásodásból adódó baleset. Ugyanakkor egy fűtött kamránál, ha a termosztát meghibásodik vagy a beállítás hibás, esetleg a hőmérő rossz helyen van elhelyezve, akkor a hőmérséklet felszökhet és akkor borítékolható a baleset. Mellesleg eléggé sokba is kerülne.

 

A darálót nem flex hajtja, hanem egy leharcolt porszívó motorja. A motor még elfogadható állapotban volt, hogy felhasználjam erre a célra. Végül is a motor hasonló, mert a flex-ben is kommutátoros motor dolgozik. Ezek könnyen szabályozhatóak. 

 

Habár engem nem különösebben érdekelnek a cukros anyagok, de ezt is oldatból gyártanám mert ekkor a keveredés molekuláris szintű. Majd az anyag teljes száradása után a megőrölt anyagot MDI-vel szilárdítanám. Az AN bázisú anyag gyártásának még nem ismertettem az utolsó fázisát, amely során az MDI belekerül az anyagba. Majd hamarosan lesz képes ismertetőm. Most nem tudok hosszabban írni, mert más elfoglaltságom is van, de sor fog kerülni rá.

A vízből együtt kristályosított anyag esetében valóban nem kell puder-szerű finomságúra őrölni, de azért elégé meg kell. A sűrűbb szövésű teaszűrőn át kell mennie az anyagnak. 

 

A NAN nagyobb teljesítményű anyagot ad cukorral párosítva (ill. bármivel párosítva), mint a KNO3. Azért, mert nagyobb az oxigén tartalma és kisebb az átlagos molekulatömeg. Ettől függetlenül a KNO3 is használható. Annyi előnye még van, hogy nem nedvszívó, de a cukros anyagok mind azok, a cukrok miatt.

 

Nem igazán tudom, hogy mit lehet várni olyan hajtóanyagtól, amelynek az égése 0,5-1 másodperc körül van. Esetleg az indító töltetnél lehet számomra jelentősége, de erre már van saját keverékem, amelyet fejlesztek. Én jellemzően a hosszabb égési idejű anyagokat preferálom, mint például az AN bázisúak. Néhány héten belül lesznek újabb kísérleteim. Azokat majd ismertetem, addig türelmet kérek.

 

Spike

xplod Creative Commons License 2016.04.18 0 0 14206

Jó az ha van ,ki tudja :xD

 

A hybrid motort könnyű összerakni ,tudod jól te is ,csak az oda vezető út nehézkes.

Palackot venni ,mert ugye N2O-t nem töltenek akármibe , azon kívül csak olyan helyen töltenek  ahol gyorsulásra használják , és persze ott van az a  fránya magasság. Magyarországon tudod jól te is ezt már beszéltük hogy nincs nagy terület  szabadon sajnos.

Kaptam ígéreteket telemetriára , de semmi , mindent megtudnak csinálni csak lusták! Így hagytam az egészet.

Előzmény: Aws (14204)
Aws Creative Commons License 2016.04.13 0 0 14205

Sajnos a kristályok nem összenyomhatóak, így a préselés szerintem nem működik. A csurgatás, majd levegős szárítás jó lehet, a kérdés hogy utána a maradék vizet mivel távolítod el, szerintem a vákuumszárítás vagy a 100C feletti levegős szárítás is szóba jöhet.

Előzmény: xplod (14203)
Aws Creative Commons License 2016.04.13 0 0 14204

Szia Xplod!

Mire kellett egy akkora golyós malom? Ipari termelésre készültél? :D

Ha jól emlékszem anno mondtad, hogy dolgozol hibrid motoron, ezzel kapcsolatban van valami fejlemény ami publikus?

Előzmény: xplod (14203)
xplod Creative Commons License 2016.04.12 0 0 14203

Esetleg ha csinálunk egy prést? Az is elég jól kinyomná a vizet az anyagból!

Előzmény: Aws (14197)
xplod Creative Commons License 2016.04.12 0 0 14202

Úgy látom csak elő kell vennem a golyósmalmom a pincéből megint!!!Jó nagy 300mm átmérő és 600-700mm hosszú! :XDDD

Előzmény: Törölt nick (14180)
xplod Creative Commons License 2016.04.12 0 0 14201

Figyelek ám! :))

 

Van mit olvasnom. Érdekes dolgokat ír a fórum társ. Üdv nálunk.

Az AN alapú hajtóanyag jól sikerült , nekem is van itthon 1 zsák , 6-7 éve a szekrényben  , tervbe volt  a dolog de elfelejtődött! (sajnos)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!