Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
igen ez egy nagyon jo kerdes. azert nagy kulonbseg van Indokina es Algeria kozott. Indokinaban talan csak hadifogolykent maradtak? Algeriaban meg katonailag a vegere nagyon megnyertek a haborut. (ez a bekeszerzodesben is latszott valahol. maradhattak meg az orszagban evekig. megtarthattak a tengeri bazist.) igazabol az ALN teljesen megszunt, a maradek tuneziaba menekult, az FLN meg csak egyiptombol szovegelt.
a francia hadviseles algeriaban a mai napig alap az amerikai doktrinaban
igazabol az lehetett erdekes, hogyan dolgozzak fel az elarulas erzetet. minek harcoljanak egy olyan haboruban tovabb, minek vertek ki az ellent az orszagbol ha vegen ugyis odaadjak nekik az orszagot. ez a mai napig egy merges seb franciaknal
Szervusz, én nem vagyok nyugállományban, de qru qrx és Kis Daru igen. Van ismerősöm aki 37 évesen kapta meg a nyugdíjat, akad aki szinte az egész életét ott tölti. Hogy mihez kezdesz a nyugdíj után, a te dolgod, ha végképp nincs hova menned, ott az idősek otthona ha úgy tetszik. Nem tudom hogy írják, Piloubié. De az tényleg a végállomás. A nyugdíj mellett dolgozhatsz civilben, többen kezdenek valami vállalkozásba Franciaországban utána, mint például Sch Billy, aki építkezik. Szóval ha a negyvenes éveidben kilépsz, még előtted az élet, de az esetek nagy többségében egy másik katonai, vagy contractor szolgálat a folytatás.
A quelques heures de l'ouverture au public du camp militaire de Carpiagne, ces samedi 25 et dimanche 26 avril, le colonel Rémi Bouzereau, commandant le 1er Régiment étranger de cavalerie (REC), a accepté de répondre aux questions de LaProvence.com
Le colonel Bouzereau, chef de Corps. T.J.
Le 1er REC est unique au sein des forces françaises. Quelle est sa particularité ?
C’est à la fois le seul régiment de cavalerie de la Légion étrangère et le seul régiment de la Légion au sein de la cavalerie, ce qui justifie sa devise "A nul autre pareil" qui était aussi celle du Roi Soleil. Nous sommes d’ailleurs les héritiers du "Royal Étranger", régiment fondé par Richelieu en 1635. En fait, le 1er REC a vu le jour en 1921 à Sousse, en Tunisie, créé avec des contingents de cavaliers tsaristes, les "Russes blancs", qui fuyaient la révolution bolchevique.
Qui sont aujourd’hui les légionnaires du 1er REC ?
Le régiment est composé à 80% d’étrangers qui servent sous commandement français. C’est ce qui explique que sur notre étendard figurent les mots "Honneur et Fidélité" et non "Honneur et Patrie". Près de 80 nationalités sont représentées dont une majorité issue de l’ex-bloc de l’Est, d’Amérique du Sud et d’Asie. C’est pour moi-même et mes officiers une grande responsabilité car nous commandons des hommes qui viennent se battre et éventuellement mourir pour un pays qui n’est pas leur patrie d’origine, la France.
Quelles sont alors leurs motivations ?
A vrai dire, par discrétion, hormis lors de son engagement, on ne pose jamais cette question à un légionnaire. Chacun vient pour des raisons qui lui sont propres, qu’elles soient d’ordre personnel ou liées au contexte politique ou économique du pays dont il est issu. Le légionnaire vient chez nous refaire sa vie et chercher une forme d’excellence. C’est cela le vrai challenge: offrir une deuxième chance à un homme qui a connu des difficultés dans sa vie, sans le juger a priori. La France permet à ces étrangers de s’intégrer. Ils peuvent d'ailleurs demander la nationalité française au bout de cinq ans d’engagement ou s’ils ont été blessés en opérations.
Comment réussissez-vous pareille alchimie ?
Nous combinons un commandement sans concession sur la discipline à une manière très humaine de faire adhérer. En un sens, la Légion constitue la synthèse militaire de l’esprit français. D’autres nations ont essayé de nous imiter mais sans jamais parvenir exactement au même résultat.
Quel est votre principal matériel de combat ?
Il s’agit de l’engin blindé AMX10RCR. Il date du début des années quatre-vingts mais a été régulièrement revalorisé en fonction de l’expérience acquise sur le terrain. Le régiment en possède normalement 36 en dotation mais depuis la fin de la Guerre Froide, nous n’avons plus besoin en permanence de 100 % de nos moyens pour nous entraîner. Le régiment dispose donc de 18 de ces engins à Carpiagne. L’AMX10RCR est un véhicule de 16 tonnes à six roues motrices, doté d’un canon de 105 mm approvisionné de 48 obus, capable de rouler à 110 km/h et parcourir 600 km sans ravitaillement. Il correspond parfaitement à la culture française qui privilégie les engins légers, souples d’emploi avec une bonne puissance de feu, une grande mobilité et une protection suffisante.
Pour quels types de mission l'utilisez vous ?
Nous sommes les héritiers de la cavalerie légère qui était surtout chargée de missions de renseignement, de couverture et de flanc-garde sous l’Ancien Régime et l’Empire. Aujourd’hui, nous sommes engagés par exemple pour effectuer des missions de reconnaissance, de contrôle de zone, d’ouverture et de protection d’itinéraire, d’escorte de convois ou encore d’appui à d’autres unités.
Que vous apporte le site de Carpiagne par rapport à celui d'Orange où vous étiez stationnés auparavant ?
C’est le paradis du légionnaire cavalier! Nous avons vécu pendant 47 ans sur les 120 hectares de notre quartier à Orange et y étions très attachés, ainsi qu’à nos amis orangeois et à tous les anciens du régiment qui se sont retirés dans la région. Mais avec ses 1500 hectares, le potentiel de Carpiagne est exceptionnel en terme d’entraînement opérationnel. Ce camp dispose de tout ce dont nous avons besoin: des pistes nous permettant de nous entraîner au pilotage des blindés, des champs de tirs, des infrastructures de sport en cours de rénovation, certains systèmes de simulation de dernière génération, etc. Nous avons également de la place pour développer nos infrastructures. En plus, nous sommes à deux pas de Toulon et d’Istres, ce qui facilite nos projections par voie maritime ou aérienne. Et tout à côté se trouvent le commandement de la Légion étrangère (Aubagne) et celui de la 6ème Brigade légère blindée (Nîmes). C’est vraiment l’idéal.
Quel est le poids économique d'un régiment comme le 1er REC et quelles sont ses retombées sur le territoire qui l'accueille ?
Le régiment emploie environ 790 personnes et verse chaque année près de 20 millions d’euros de masse salariale. En 2012, à Orange, nous distribuions 2,3 M€ aux entreprises locales pour nos dépenses d’entretien et de fonctionnement, auxquelles on peut ajouter ici les dépenses de rénovation des infrastructures du site de Carpiagne. Nous avons également entre 350 et 400 enfants scolarisés dans les villes voisines comme c’était le cas à Orange. Actuellement, 90 familles sont établies à Carnoux et 45 à Marseille. Mais la plupart des légionnaires sont célibataires et 70 % habitent sur le camp.
Vous préparez un prochain déploiement sur un théâtre d'opération extérieur. En quoi va-t-il consister ?
Nous partons pendant quatre mois en République centrafricaine dans le cadre de l’opération Sangaris avec un groupement tactique composé de différentes unités de la Légion étrangère: un état-major et un escadron du 1er REC, une compagnie de 2èmeREI (Régiment étranger d’infanterie), une section du 1er REG (Régiment étranger de génie) et le groupe de commandos parachutistes du 2ème REP (Régiment étranger de parachutistes). La mission consistera à permettre les conditions politiques d’un retour de la stabilité en RCA, et notamment dans Bangui, la capitale . J’assurerai le commandement de ce groupement pendant deux mois, puis mon successeur à la tête du 1er REC, le colonel Valentin Seiler, prendra ma relève fin juillet. En parallèle le 2ème escadron va être engagé dans l’opération Barkhane, au Mali.
Vous restez également très présent sur le territoire national.
En effet, le régiment participe à l’opération Sentinelle qui constitue aujourd’hui la priorité opérationnelle n°1 de l’Armée de Terre. Il a d’ailleurs été engagé dans Marseille dès le mois de janvier pour y protéger les sites sensibles suite aux attentats du 11 janvier.
Miért csak ez a két opció van? Más eszedbe sem jut?
"Emberileg elviselhetőek azok a kiszabott parancsok melyeket mondjuk egy Afganisztáni Mission adnak ki a felettesek?"
Erre nincs válasz. Mindenkinek más az elviselhető. Ha egy katona parancsot kap megcsinálja, kész. Ha van agya, rálátása na meg elég tökös és a parancs adott esetben törvénytelen vagy sérti a szabályzatot akkor nem hajtja végre, jogi lépéseket tesz vagy végrehajtja és utána tesz jogi lépéseket...vagy...
Vannak olyan parancsok amik szabályosak, törvényesek vagy utólag azzá teszik őket :)) de mégis baromság, értelmetlen de végre hajtod.
Ha máris ezen agyalsz, hogy melyik parancs elviselhető melyik nem akkor nem biztos, hogy katonának kell állnod. És tök mindegy melyik seregről beszélünk.
Értem mire gondolsz és értem a kétségeidet is.
"...Nem kell gyerekeket adott esetben illetve nőket, bántalmazni esetleg drasztikusabb módszereket alkalmazni?"
Nem tudom az előző parancsos kérdés erre az erkölcsi kérdéskörre vonatkozott e. Ha jól sejtem igen. Vagyis fogsz e parancsot kapni arra, hogy nőket, gyerekeket bánts? Jól értem?
Mondjuk úgy, hogy ártatlanokat. A kérdésed felvet egy még csomó kérdést.
Vannak morális elveid, gondolataid ez tök jó dolog...
Ha jól tippelek nagyon fiatal lehetsz.
A honvédségről szeretnél többet tudni, nem a toborzó propagandát itt egy topik:
A honvédség egy vicc a légió meg már nem az ami volt. De ha nagyon választani kellene mondjuk 20 évesen akkor a légió, több érv szól mellette a jövőd szempontjából. Ha ügyes vagy és előre gondolkodsz, na és fel is vesznek :), akkor szépen megtudod vele alapozni az életed.
NEKED kell dönteni!!!! - csak neked,,Gyűjtsél információkat , és mérlegelj határozott legyél
Pajtikám a Te életed.-és , ha fasza gyerek vagy lehetsz Jó katona a legióba is és a hon-
védségnél is - csak, ha megöregszel az életed , mint leszolgált ,- lehet - de csak lehet- , hogy szarabb lesz itthon. /mint honvédségi leszerelt// //-Már azért vénségedre, fizikálisan kopottabbként de edzettként , legiós illetve honvédségi PÖCS-ként , de az agy működik még a tapasztalataiddal./// Nahát......
A katona tud vad is lenni, -alapban - azért nem olyan vadak , és azért ,- tudnak ám szeret-
ni és tisztelni is. és ha kell ÚRIEMBEREK lenni.
-Ha katona akarsz lenni ez EGY vélemény volt- Te kérted.
bonjour, nem tudom milyen idoket emlitesz.Nem gondolom nogy szolgaltàl a REC -nel. Mikor 72 ben feloszlott a 2°REI-t , minden ezred leszedte a tejfelt, azaz kivàlasztottàk a legjobb elemeket.
A "maradek" Aubagne ba került.
Ekkor hatàroztàk el a 4° qyalogos felderito skadron létrehozàsàt. Ide osztottçk be az aubagnei"maradekot, es mivel nem volt eleg a letszam, kérték a tobbi ezredeket, hogy szabaduljanak meg a nem "kivànttakkal".
Annak idejen (foleg a REP -nel) nagyon lenézöen kezelték a REC -et.(ludtalpasok.... nem tudnak futni... ulnek a szardinias kocsikban... stb.)
Viszont az agyonlohaltatott REP-tol tobb mint tizen jelentkeztek, mert màr a földig logott màr nekik a rohanàstol, es egy kis nyugira szamitottak..
Ebbol a vegyes szemelyzetbol alakult a 4°Skadron.
'Atképzésre " került sor a Camp des guarrigue i gyakorloterepen, ugy hogy a Repesek is vért izzadtak, es visszasirtàk Calvit.Honapokig futottak, gyakorlatoztak megallàs nelkül. magasabb fokon mint pl egy örmesteriskola.
Itt eszlelték, hogy màs is van a katonaéletben mint a futkàrozàs, amihez nem sok ész kell.
Mechanikusok, löveszek, tankpilotàk,technikusok vannak, es sokkal kevesebb bunko volt mint a gyalogosoknàl.
Az 1°REC ma is a Légio legfenyesebb ezredeinek az egyike, magasan hordva az Idegenlégio hagyomànyait, és megszünt màr régen a lenézés, mert ha odapörköl egy -két 90 es àgyu, az nyomot hagy..... és megnyugtato!!!
..Szeretnék megkérdezni, pár légiós volt avagy jelenlegi tagot egyaránt... hogy mi a jobb az ő véleményük szerint, egy honvédség avagy egy idegen légió?
Emberileg elviselhetőek azok a kiszabott parancsok melyeket mondjuk egy Afganisztáni Mission adnak ki a felettesek?
...Nem kell gyerekeket adott esetben illetve nőket, bántalmazni esetleg drasztikusabb módszereket alkalmazni?
Felmerül a kérdés, hogy mi éri meg jobban egy Légió tagja lenni, avagy elmenni egy magyar honvédségbe... és a sok olvasás, és tanulmányozás után sokkal jobbnak láttam a légiót... kíváncsi lennék a véleményetekre.
Kérdésem a következő lenne. Bármikor jelentkezhetek a légióba, vagy vannak felvételi időpontok megadva?
Ha túlesek az alapokon és végigcsinálom, van-e lehetőségem éles terepre kerülni? Hol vannak jelenleg ilyenek? Csádról tudok, meg talán iszlám területen is vannak légiósok.
Hasonlóan "gru qrx" -hoz . Ha megengeded én is gratulálok.,és köszönöm hogy olvashattam.
/ -minek az ordenálé hang, a leszóló szavak, anélkül is jókatonák -voltunk,-Tudom mondod
hogy én nem,- jól van , nálad legyek én pöcs trollozó- kész.,- ennyi. /
Oroszból én is fordítottam , /magamnak / de a fordítás az kurva nehéz hogy élvezhető legyen a köznek ,édesanya nyelvünkön.
De van egy másik kedvenc versem -Juhász Gyulától-
Most hogy közreteszem Nem mint volt katona hanem csak egy PÖCS CIVIL Nem trollkodni akarok nem is szoktam, hanem csak úgy hátha tetszeni fog egy katonának vagy egy topikolónak.
És ne keménykedjünk.-
Búcsú - írta Juhász Gyula.-
Mielőtt Innen végképp elmegyek,
Szeretnék elköszönni , emberek.
Mint rab,akinek int a szabad út,
Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.
Mint madár,kit Dél vár arra túl,
Az eresz alján még egy dalt tanul.
Mit is daloljak, én szegény beteg,
Mit is dadogjak nektek emberek ?
Talán nem is kell még búcsúzni se ?
Hisz észre sem vett emgem senkise.
Csak egy könny voltam,aki porba hull,
Csak egy sóhaj,ki égbe szabadul.
Csak egy csók, ki hideg kőre lel,
Csak egy szó, kire visszhang nem felel.
Egy pillangó, ki csillagot keres,
S elgázolja egy durva szekeres.
Üdv
Ui:. / -Pedig megfogadtam hogy csak a KÜRTÖK-kel folytatok társalgást. BOCS . /
Állok a part szélén nézve hogy reggeli szélben egy vitorlás halad, és indul el az óceán felé. A szépség ő,maga az élet, nézem mig alakját vesztve eltűnik a messzeségben.
Valaki így szól mellettem „Elment!” Hovà ment? Csak annyi történt hogy már nem látja tekintetem.
Az árbóca örökké sudár, a hajó testje erősen hordta az emberi rakományt. Eltünése a tekintetem elől nekem fáj csupán,mert benne nem hagy nyomot.
És abban a pillanatban mikor valaki szólt mellettem „Elment!” Ugyanakkor vannak mások ,akik látják feltűnni őt amint feléjük halad s elragadtatva felkiáltanak „Itt van hát”!Pont ilyen a Halàl
Amiről írsz, fél évszázada elmúlt, még nem is éltem akkor. Még a szüleim sem. Amiről itt általában szó esik, az az elmúlt két évtized.
Helyeslem hogy az unokádat az apján keresztül le akarod beszélni az otthoni katonai szolgálatról. Már villog az orbán kormány vele, hogy mennek az iszlám ellen harcolni. Hát az bizony jó messze van a határainktól. Ahogy a Nagyapád életét is odadobta egy csatlós kormány, ugyan úgy küldenék őt is a bipsi bérencek az iszlám ellen.
Nem a veteránok ellen írok, a Don-kanyarban lemészárolt második hadsereg ellen. Ez azért feltűnt nem?
