megnéztem a Wojzeck-et a Katonában. sokkal jobb a nemzetis Black Rider-nél, pontosabban jobb volt az előadás. a darab maga nincs olyan jó, mint a Black Rider, de a zene és az ének is sokkal jobb volt ebben.
Bad As Me is Tom Waits’ first studio album of all new music in seven years. This pivotal work refines the music that has come before and signals a new direction. Waits, in possibly the finest voice of his career, worked with a veteran team of gifted musicians and longtime co-writer/producer Kathleen Brennan. From the opening horn-fueled chug of “Chicago,” to the closing barroom chorale of “New Year’s Eve,” Bad As Me displays the full career range of Waits’ songwriting, from beautiful ballads like “Last Leaf,” to the avant cinematic soundscape of “Hell Broke Luce,” a battlefront dispatch. On tracks like “Talking at the Same Time,” Waits shows off a supple falsetto, while on blues burners like “Raised Right Men” and the gospel tinged “Satisfied” he spits, stutters and howls. Like a good boxer, these songs are lean and mean, with strong hooks and tight running times. A pervasive sense of players delighting in each other’s musical company brings a feeling of loose joy even to the album’s saddest songs.
februrá 22-én este a Hunnia Art Bisztróban (Bank u. 5.) Mulligan nevű zenekarom ad egy akusztikus koncertet, utána beül mellénk Bornemissza Ádám barátom, és letolunk jópár Tom Waits dalt. Ezúttal valószínűleg a nyolcvanas évek termése lesz túlsúlyban, de ha jól sikerül, biztosan csinálunk még ilyet, és akkor majd válogatunk mindenünnen (zongoristánk nincs).
és itt ütötte meg a szemem. Mondjuk amikor én vettem a jegyet (szerintem kb. egyidőben veled), akkor gyakorlatilag azt sem tudtam, hogy ki viszi színre a darabot, mert Waits, Burroughs és Wilson biográfiájával hirdették csak.
És persze, gáz a felolvasás, de nekem úgy tűnt, hogy ez a színpadkép/hatás része akar lenni. Amúgyis ilyen "mese a mesében" jellegű történet, ezzel meg mintha még egy keretet húzott volna rá.
Tudomásom szerint a Felolvasószínház keretében ment a darab, úgyhogy nem értem, mi a gond a felolvasással :)
Amúgy nagyon tetszett a tegnapi előadás. Amikor nem értettem az angol kiejtést, akkor olvastam a magyar feliratokat, amikor meg nem akartam lemaradni a folyószöveg angol eredetijéről (aminek néha egész más íze volt, mint a remekbeszabott fordításnak), akkor azt is elolvastam.
ha nincs elég ideje, ne vállalja. főleg ilyen kevés szövegnél. nekem február óta megvolt a jegyem, tehát jó régen lehet tudni, hogy lesz ez az előadás...
Hát igen, igaz... (Persze nem tudjuk, kinek mennyi ideje volt/lett volna tanulásra.) A zenekar sem szólt annyira nyersen, mint kellett volna (a basszusklarinét nagyon hiányzott), de azért összességében jó előadás volt, tetszett. Feltétlenül érdemes megnézni, ha valaki még kap jegyet a mai előadásra.
Megnéztük a Nemzetiben a Black Rider-t tegnap. Summázva: Faszán összepakolt zene faszán összepakolt zenekartól. Jó teljesítmények a fiatal színészektől. A nagy neveknek úgy látszik, nem kötelező megtanulni a szövegüket; bicskanyitogató volt. Kezükben hülye mappákkal énekeltek, Básti Juli, szarvas József, Molnár Piroska, mindenki, a fiatalokon kívül. A főszereplő, a Wilhelm-et alakító srác, aki a Made In Hungária című filmben is főszerepel (nem láttam), mindent vitt a többiekhez képest, akiknek csak egy-egy villanásuk volt. Az angol kiejtéseket nem csesztetném, de azért Básti Julinak valami jórézésű ember annyit elmondhatott volna, hogy a devil nem devil, hanem legalábbis devöl. Csajom szerint bizonyos életkor fölött bizonyára nem kötelező megtanulni a szöveget. nodehát mégiscsak szarjon sünt, aki ilyet felvállal - mármint a rendező, hogy ilyet megenged. A legszarabb az, hogy minimális szövegük volt. egy-egy dal kábé, meg pár sor versike.
