Kedves Apukák :)! Közvélemény kutatást végzek egy előadás sorozathoz/ workshophoz. Nagyon nagy szükségem lenne a segítségetekre. Kérlek tiszteljetek meg válaszaitokkal. előre is köszönöm. üdvözlettel: Fótos Nikoletta
Nálunk sosem volt baj az új anyukajelöltekkel, pláne ha nem volt gyerekük. Évente egy-kettő jön-megy, de ez benne van a pakliba, hiszen nem várható el ma már, hogy ténylegesen alkalmazkodjon a gyerekekhez. Aki elmegy, azzal is marad a barátság, írogatunk hébe-hóba. A gyerekek jól elvannak itthon így is heti 3-4 nap, és nem keresik az anyjukat sose.
Jólvan, sikerkült abba a fél mondatba belekapaszkodnod, amivel nem értesz egyet.. .:) Gratulálok. Kérlek olvasd újra és ne egy, a szövegkörnyezetből kiemelt fél mondatra reagálj, hanem a teljesre.
Szóval persze, van hogy 4-5 évig tart egy válás, de nem is erről beszéltem, nem a jogi részéről, hanem a fizikai értleemben vett válásról. Szóval amíg apu meg anyu még mindig együtt jelenik meg a családi karácsonyi vacsorán, addig nem az a legfőbb gond, hogy a nászajándékba kapott porcelánról nem egyeztek meg.. Amíg apu a barinőjét még szégyenli a család és a barátai előtt (és ez nyilván nem a válás melletti döntés meghozatala után képbe kerülő szereplőknél adott, hanem akik katalizáltorai a válásnak), addig a gyerek előtt se jópofizzon vele. És amíg a gyerek számára nem kialakult hogy mikor hol kivel van, amíg a válás nem olyan szinten nem zajlott le, hogy apu értékes bélyeggyűjteménye még a garázsban van, hanem mondjuk a minden nap hordott ruháinak jelentős része is a fiókban pihen, addig nem szerencsés. Szerintem. De persze mindenki úgy csinálja, ahogy szerinte jó - meg ahogy sikerül. Nyilván vannak olyan helyzetek is, hogy esetleg a gyerek előbb találkozik az új partnerrel, mint hogy egyáltalán új partner lenne belőle, mert hát egy kisgyerekes anyának/a gyerekkel otthonlévő apának viszonylag korlátozott a lehetősége arra, hogy bepasizzon... Tehát vagy a munkahelyről merít, vagy gyerekkel együtt szervez olyan programot, ahol összefut a későbbi partnerével.. Ez egy tökmás szitu, mint ahogy az általad leírt, nem szeretőből feleség/férj típusú történetek is..
És a jófejségre is csak annyit írtam, hogy ha csak megjátszott, azt sokáig nem lehet megjátszani. Ha meg tényleg jófej, annak meg örülni kell, nem féltékenykedni rá.
basszus sok válás 4-5 évig tart, /vagyonmegosztás, gyermekelhelyezés / akkor évekig ne mutassa be a gyereket apu a barátnőjének?? szerintem ez hülyeség....amikor én váltam az exem kapcsiból bemutatta a gyerekemnek a barátnőjét /most már feleség /, neki és nekem is szinte rögtön lett komoly párkapcsolatunk, /egyik sem volt szerető korábban, csak így jött ki a lépés / a válást még ki sem mondták, de a párjainkat a gyerek már ismerte.....és ennek 15 éve, az exem felesége azóta is jófej a gyerekkel, akárcsak az elején, pedig neki nem volt kölke még akkor..........
Nekem a környezetemben az a tapasztalatom, hogy a "lián" (legyen Liána :) ) csak az elején ilyen marhajófej a gyerekkel, próbál beilleszkedni, keresi a helyét, igyekszik apuka előtt is jó színben feltüntetni magát... de ahogy múlik az idő, ebből a szerepből - ha csak szerep - előbb utóbb kiesik, mert ha nincs gyereke, akkor bazira kezdi unni, hogy gyerektelen, független félként minden második hétvégét, a nyaralásai egy részét (azaz a saját fizetett szabadságát) arra áldozza, hogy jófejkedjen más gyerekével (aki lehet hogy mindezek ellenére baromira nem fogadja el és nem értékeli a jófejkedését...), vagy azért, mert annyira komolyra fordul a kapcsolat, hogy esetleg közös gyerek is születik, és akkor meg megindul az összehasonlítgatás...
Igazi esély a normális elfogadásra akkor van ha mindkét félnek, tehát a Liánának is van egy előző kapcsolatból lévő gyereke... mert akkor megvan a mérleg másik oldala... OK, ő elfogadja a párja gyerekét, és azt is elfogadja, hogy számára a gyerek az első, hiszen vele is épp ugyanígy van ez.. számára is a saját gyereke az első...Cserébe a párja sem pörög azon, hogy esetleg anyja-fia/lánya napot akar tartani a saját gyerekével, és a párja is igyekszik maximálisan jófej lenni Liána gyermekével.. Ha a Liánának nincs gyereke, ez hosszútávon baromira frusztráló, hogy örökös második szerepbe kényszerül, gyakorlatilag a semmiért mond le egy csomó mindenről és még jópofát is vágjon hozzá kötelezően...
Hogy az Old Lady (volt feleség/válófélben lévő fél) mit szóljon Liána jófejkedéséhez...? Szerintem örüljön, hogy a gyerek jólérzi magát és nem sírva jön haza/veti keresztbe a lábát az ajtón amikor jön apa, hogy viszi programra... És leginkább használja ezeket az időket ki, hogy ő is "nyaraljon", és mire a gyerek hazajön, ne a hétköznapi taposómalomban megfáradt, kimerült, ideges szülő várja, hanem egy jókedvű, mosolygós, "jajdenagyonhiányoztál, képzeld, nekem olyan izgalmas hétvégém volt, elmesélem majd, de előbb mesélj milyen volt a tiéd"-szülő. Persze, rohadt fájdalmas szembesülni azzal, hogy egy origami papírmadár lesz a legértékesekbb kincse, amit féltve őrizget, mert az Liánával hajtogatta... vagy hogy egyre többert beszél Lianáról... de a gyerek az gyerek... aki vele kedves, azt szereti. És ez így van jól. Szerintem nagy hiba gyűlöletet elültetgetni benne, csak hogy szolidáris maradjon az egyedül maradt féllel... Mondom, Liána úgysem lesz mindig ennyire jófej, majd akkor átértékeli a dolgokat. A megfelelő időpontot viszont érdemes megvárni vele és ez szerintem akkor van, amikor már mindkét fél felvállalta a másikat a barátai-rokonai előtt. Amíg az ő kapcsolatuk csak egy külön kis világ, esetleg behatárolt, korlátozott baráti körrel (azzal a pár emberrel akik előbb értesültek a liasonról mint az exfeleség...), rokoni szálakat abszolút kihagyva, addig az érzelmileg leginkább érintett rokont, a gyereket sem kell(ene) bemutatni. És nem azért mert nincs hozzá semmi köze Lianának... van köze, hiszen a párjának a gyereke. De épp annyi köze van hozzá, mint a párja anyjához, testvéréhez stb. Ha velük nem ebédel még együtt vasárnap/ találkozik szülinapon stb. akkor a gyerekkel se menjen már jófejkedni, mert marha rosszul fog kijönni, ha a még a válási katyvaszban nyakig merülő gyerek életéből ki-be lépnek nagyonjófej szereplők... Nyilván más a helyzet, ha a válás már lezajlott, mindenki feldolgozta, senki sem alszik el sírva emiatt és akkor jön apunak egy bárakárki, mert az már lényegtelen, hogy ma Zsuzsi, tegnap Klári, holnap meg Rozi lesz velem marha jófej... egyik sem változtatja meg apám hozzám való viszonyát. Liánára ez nem mondható sajnos el, mertnagyon aktív szerepe van abban, hogy apunak milyen kapcsolata lesz/nem lesz a későbbiekben a gyerekekkel.
Nem tudom igazán, hogy mennyire a kérdésedre válaszoltam...? :)
Nem tudom, hogy mit is mondjak, azokra, akik egy válópert harmadik félként képesek és hajlandók végigasszisztálni, természetesen nem a végén csöppentek bele.Sajnos, még én sem tudom, hogy milyen jövőnek nézek elébe, de jelenleg valaki folyamatosan információt kap az otthoni dolgainkról, ötpercenként írnak neki.....:(((
Nyomorult féreg az, aki ebben harmadikként részt vesz, se tartása nincs, se becsülete az ilyen embereknek...:(((.
Sajnos ellent kell mondjak: a gyerek (főleg, ha kicsi még) inkább a "hétvégi" szülőnél érzi jobban magát, ahol mindent megengednek neki, "nyaralós" hangulat van, ellentétben a hétköznapi taposómalmos (kimerült, ideges) szülővel, aki valóban a gyereknevelés oroszlánrészét viszi, de ezt a gyerek csak sokkal később, felnőttkorban fogja igazán megérteni/értékelni.
További komplikációt jelenthet a "megfosztott apáknak", hogy tegyük fel, ők a "hétvégiek", akik együtt élnek a "liánnal" (akin kikapaszkodtad a langymeleg sz*rból, ahogy egy topictársunk remek metaforát kreált)...nem érthető meg, hogy nem azért gürcöl az anya, hogy a "lián" ellene uszítsa gyereket (pl. ajándékok a hétvégi jópofizás során, kisgyerek másképp ítél, apa manipulálása ezáltal), de hogyan is tilthatná meg, hogy a "lián" ne legyen jelen a gyerek társaságában, hiszen neki semmi köze a más gyerekéhez, csak a biológiai apának jár a láthatás?
Mi ez a hülyeség? Ki foszt meg? Nem kell hagyni, törődni kell a gyerekkel! Rögtön onnan, hogy megszületik. Nem csak a válás után!!!! Akkor a bíróságon simán ki tudod harcolni, hogy nálad, vagy közösbe legyenek. Na persze ezért tenni is kell, és nem akkor amikor már váltok, hanem előtte is. Tudj háztartást vezetni önállóan, és gyereket nevelni (főzés, mosás, teregetés, takarítás, pelenka, éjszakázás ha beteg, tanszerek, szülői értekezlet stb.)!!! Akkor bizonyíthatóan hozzád kötődik a gyerek jobban, ilyen egyszerű.
Igen, ilyen is van, szerencsére erről már személyes tapasztalatom nincs (és ne is legyen!), de láttam már ilyet..
(bírósági harcidurci)
Ahol nincs gyerek ott nem hiszem, hogy probléma lenne, de ha már van gyerek, az sajnos nagyon megtekeri a történetet... kezdve ott, hogy akivel képtelen voltál együtt élni és rossz volt a kommunikációtok, azért tartotok ott, ahol, azzal nagyon flottul együtt kéne működni, miközben már annyira sem vagytok szinkronban, mint a legrosszabb hónapokban... Surlódásmentes mozaikcsaládot meg még nem láttam. És akkor most finoman fogalmaztam.. A dolog iróniája, hogy a válásra azért kerül sor, mert a felek végre békére vágynak...
Senki nem mondta, hogy ettől rossz szülő... persze, hogy kell saját idő. Csakhogy a legritkább eset, hogy a szeretőzés úgy történik, hogy lecsípek egy kicsit a munkaidőből, meg nem megyek el edzeni, vagy nem foglalkozok most a hobbimmal... Szóval a munkaidő fix, a hobbiról nem mond le, mi marad hát... a családdal töltött idő, ami eleve minimális a legtöbb családban. Ezt az időt, ne adj isten, arra is fordíthatná, hogy megbeszélje a problémáit, vagy pozitív irányba kormányozza a hajót. Ha meg nem lehet már, akkor ezzel kéne a másik elé állni, még mielőtt képbe kerül egy harmadik. Persze ez utópia, mert a legtöbben ülnek a langymeleg szarban, amíg nincs egy újabb lián amire át lehet kapaszkodni.. (tudom, te kivétel vagy, de pl. a párod már nem az.. Mert ugyan szakítottatok mielőtt ő otthagyta végül a feleségét, de vajon akkor is otthagyta volna-e, ha nálad 0 esélye lett volna...? A párod előző kapcsolata hány évig tartott amúgy/hanyadik évben romlott meg saját meglátása szerint? Nem vetítenék ebből előre semmit, mert A és B ember kapcsolata egészen más mint B és C emberé, csak érdekel..
Attól nem rossz apa vki hogy van magánélete, és némi időt tölt a szerelmével, vagy a barátjával vagy a feleségével vagy a szexpartnerével vagy a hobbijával....attól jó szülő vki hogy semmi időt nem fordít saját magára?
Az önbecsülés is az erkölcshöz tartozik? Akkor igen.
Sajnálom, nekem nincs gyerekem, de egy férfiban még a "rossz férj"-nél is kiábrándítóbb, ha "rossz apa". Önértékelészavaros nőknek lehet vonzó a másodhegedűs szerep, nekem nem volt az.
És igen, a porontyot is számításba vettem, elsősorban őt sajnáltam, hogy ilyen hülye szülei vannak.
A szerelem (újdonság varázsa a megunt feleség mellé) elmúlik, a gyerek megmarad.
Akkor miért vette el a nejét, és döntött a családalapítás mellett, ha nem tudja vele megbeszélni a gondjait? Ja, vagy csak újabban nem tudja? "Helyzetteremtéshez MINIMUM 2 ember kell."
akkor te egy roppant erkölcsös nő vagy, veregsd meg a válladat :)))
aki csal nem biztos hogy csak a farka után megy, lehet hogy szerelmes, lehet hogy sokkal többet érez a szerető iránt mint amit valaha érzett a hites iránt, lehet hogy a gondjait csak a szeretővel tudja megbeszélni mert a hites szarik rá???
és kutyából is lehet szalonna, ha a megfelelő ember mellett vagy........az én unokaöcsém csalta az összes barátnőjét, mígnem elkapta a szerelem és 10 éve pincsikutyus a felsége mellett.........
én meg úgy gondolom hogy mindenkinek joga van a boldogsághoz és nem kell minden szabad percet a gyerekkel tölteni, ha anya és apa együtt tölt egy szabad hétvégét abban sincs semmi kivetnivaló, ugyanígy ha apa a barátnőjével vagy anya a pasijával szeretne programozni akkor miért is ne? nem hiszem hogy egy boldogtalan besavanyodott szülő jó egy gyereknek........én is lepasszoltam néha a fiamat a mamákhoz mikor programom volt, nem hiszem hogy folyamatosan azon kell izmozni hogy a gyerek seggében legyél napi 24-ben, nem ettől leszel jó szülő.......
Van az a helyzet, mikor valaki nem akar kilépni a házasságból, kényelmes lenne neki, de a feleségnek már elege lett a látszatból, és csak azért akar kilépni, hogy vége legyen a manipulálásnak, a hazudozásnak és a színjátéknak.
Ekkor robban a bomba, és előkerül az agresszív énje a kényelmes félnek és nem válogat az eszközökben, hogy hogyan alázza a válni szándékozót, mindenhol, legyen az bíróság és egyéb hatóságok....:((((
Ezek szerint a folytatás sem egyszerű, ahogy írod.....
Semmilyen szitkot nem szórok rád, különösen a 2. pont tekintetében nem. Egyszer beszélgettem valakivel aki elmondta hogy ő éveken át agyba-főbe csalta a feleségét mielőtt elváltak... ami nem szép nem szép, meg mindenki megérdemelte, de leginkább azt sajnálja, hogy ezt az időt nem a fiával töltötte...!
Életem során nem egyszer ajánlottak nekem szeretői pozíciót nős/családos emberek...egytől egyig visszautasítottam;
1. egyedülállóként jogos elvárásom, hogy a másik is az legyen (nem rombolok családot)
2. ha meg gyereke van, nem szégyelli magát? Inkább töltse a rám szánni próbált idejét a gyerekével, nem? Szégyellje magát, ha a farkát a gyereke elé helyezi a fontossági sorrendben.
3. gondolkodjon el, hogy a megromlott/kihűlt házasságban mi az ő felelőssége! Helyzetet teremteni egy ember (pl. csak a feleség) nem tud, a helyzetteremtéshez MINIMUM 2 ember kell!
4. ha a feleségével képes lenne megtenni, velem is meg fogja, csak idő kérdése (kutyából nem lesz szalonna)
Várom a szitkot-átkot, rajta!
Különösen a 2. pont kapcsán...önként és dalolva mondana le a gyerekkel töltött időről, aztán meg sír, hogy "meg van fosztva"?
senki nem mondta hogy teljesíteni kell, ez túl izzadságszagú, de nagyon sok sárkány feleség van akik nem fekszenek le a férjükkel vagy tessék lássék módon odarakják a pinájukat, csoda ha nyomorult pasi szeretőhöz megy??? de nemcsak a szexről van szó, nagyon sok picsa csak arra hajt hogy anyagilag kihasználja a férjét, nem szeretem azokat a feleségeket akik sírnak rínak hogy elhagyott az uram, csak azt nem veszik észre hogy jócskán benne voltak abban hogy el lettek hagyva.......persze ezeknek a nőknek a szerető a kurva aki elcsábította a férjüket........ha nem inged ne vegyed magadra...
Ez annyira szép, hogy csípőből véleményt alkotsz rólam, hogy nem is nagyon hiszem, hogy van hozzáfűznivalóm... Mint írtam, vannak kivételek... A ti kapcsolatotok akkor kivétel, így jó? A nagy átlag nem ez, teljesen mindegy hány ilyen kapcsolatot és együttélést ismersz. Nyilván az is kérdés, hány évesen vált az ember fia-lánya... Ha 25 évesen dobbant egy elsietett házasságból az más, mint ha 45 évesen egy hosszú kapcsolatból... mert ha 50 felett van mire rájön, hogy amire váltott az sem jobb, mint amiről, akkor már lehet nem ugrál, hogy további virágra szálljon, de nem azért mert az annyival jobb és annyival többet kap abban a kapcsolatban, egyszerűen csak nem akar egyedül maradni... De azért csak légy annak boldogságában, hogy te mindent megadsz és EZÉRT marad veled majd mindig. Nem tudom ez boldogság-e, egy olyan élet, amiben tudod hogy nem hibázhatsz..? Most őszintén... van, hogy valaki mindig 100%-on teljesít?
Jópár szeretöi kapcsolatból kinőtt házasságot együttélést ismerek ami már jócskán túl van azon az időhatáron amit leirtál.....az enyém is ilyen.....szerintem intelligens ember nem szidja az exet, mint ahogy az új nőt sem, nyilván te tettél azért hogy elhagytak és megcsaltak, általában ez így van mikor a pasi szeretőhöz menekül, viszonylag ritkább az hogy otthon megkap mindent és mégis csal
Személyes tapasztalatom is van, sajnos, én lennék a gonosz ex... és a saját életünkről ennél részletesebben most nem szeretnék beszámolni, mert óhatatlanul magukra ismerhetnek a felek (és ismerőseik), bármennyire kozmetikázom a dolgokat... ha meg túl sokat takarok, akkor meg erősen félreérhető a dolog.. Csak azt tudom, hogy ennél normálisabban, nyitottabban nehéz hozzáállni a dolgokhoz, amit csinálok, az a "rendes" és a "balek" határán mozog erősen és még így is én vagyok állandóan a rossz, meg aki nem veszi őket figyelembe... Holott csak az van, hogy néha húzok határokat a saját magam érdekében. De nagyon sok olyat benyeltem már, amit nem lett volna kötelező.. és azt látom, hogy a volt feleség mindig "rohadék", bárhol bárkit olvasok. Lsd. második feleségek blogja. Mondjuk ebben is van ráció, a lelkiismeretet valahogy el kell hallgattatni, tehát ha az illető nem azon akar keseregni, hogy tönkretett egy családot (ami persze szerintem sem állja meg a helyét, de ahogy a válás során a gyerekek is önmagukat hibáztatják, úgy a harmadik is emiatt forog álmatlanul éjszakákon át, bárakárhányszor nyugtassák meg, hogy ha működött volna a házasság, nem került volna képbe..). Nos hosszútávra a lelkiismeret elhallgattatására kiváló recept, ha a feleséget démonizáljuk, a férjet áldozati szerepbe tuszkoljuk, magunkat pedig szentté avatjuk, mint az áldozat megmentőjét. A feleséged tökjófej és te egy seggfej vagy, amiért így viselkedsz vele, nyilván nem az a gondolatkör, amire fel lehetne húzni egy bármilyen szintű kapcsolatot..
Ezen felül különböző oldalon álló ismerőseim is vannak.. Természetesen nincs két egyforma háttér, de nagyon hasonló sémák mentén bontakozik ki a történet. Egy szeretői viszonyból induló kapcsolat átlag életkora maximum 2 év (beleszámolva a szeretőként eltöltött időt is). 3 kivétel van:
amikor tényleg nagy egymásra találás van (mondom, ez azért viszonylag ritka),
amikor az új belépő/vagy a váltást kezdeményező fél "hostage" szituációba kerül és nem tud kilépni...
illetve amikor nem borít senki semmit és mindenkinek úgy jó ahogy van, tehát marad a szerető szerető, a házas meg marad a házasságában, a férj/feleség meg tetteti a vakot-süketet asszisztálva a házasság nevű színjátékhoz és valamiért mindhárom/vagy esetenként mind a négy résztvevőnek ez a legbiztonságosabb. De ahogy bejön az, hogy valaki többet szeretne, vagy valakinek ez nem kényelmes, ott is életbe lép ez a 2, maximum 3 év..
Nem szídom azt sem aki így lép ki a házasságából - így tud. Nem feltétlen tudatos ez, ne azt képzeld, hogy aljas számításból kivitelezi ezt, hogy spóroljon az albérleten.. :) Egyszerűen könnyebb úgy kiszakadni a régi megszokott kerékvágásból, ha van valamiféle vákum.
Hogy a harmadiknak ez miért jó, azt én sem értem, de gondolom, mert azt hiszik ez egy olyan kapcsolat ami miatt megéri bevállalni mindezt. Van, hogy bejön, de az esetek többségében sajnos nem.
Akkor, amikor a gyerek feldolgozta a válást, vagy legalábbis elfogadta és nem a Két Lottit olvassa el hetente 2x (amit nem anyu ad a kezébe, hanem az iskolai könyvtárban bukkan rá). Hidd el, nem annyira egyszerű egy ilyen váltást feldolgozni... bár erősen életkor függő... minél nagyobb a gyerek, annál nehezebb.. Egy 1-2 éves gyerek feltehetőleg nagyon simán veszi. Egy nagyobb nehezebben.
Akkor, amikor apu tudja már mit akar és ezt képes határozottan kommunikálni és nem hitegetni és lebegtetni mindkét oldalt...
Akkor, amikor a korábbi kapcsolat (anyu és apu között) lezártnak tekinthető. Persze 100%-ig tudom, nem lehet lezárni, "meragyerek". De más az, ha kizárólag a gyerek miatt vannak kapcsolatban és más az, ha a válás sem lelkileg sem fizikailag nem történt meg... Nyilván erről az "új feleség" nem szívesen vesz tudomást, főleg hogy felé nem ez van kommunikálva, hanem az ilyen-olyan gáncsoskodó házisárkány, akit csak tévedésből vett el szegény Mr. , sőt, elvenni sem akarta, csak így alakult... és ő a megmentő szerepében tetszeleghet... A csendben, éjszaka az ágynemű alatt/WC-n megírt titkos sms-ek nincsenek az orra alá dörgölve.
A Tulip Noire által leírt szitu nekem azért fura, mert miért az új "feleségnek" akarja bemutatni a gyerekeket...? Addig nem találkoztak vele amíg csak jegyesek vagy még korábban, amíg csak pár voltak? Nyilván akkor a válást már lezongorázta, ha van új feleség... Ha meg lezongorázta nem kérdés hogy viheti-e a gyereket, mert bírósági végzés van róla, amit rendőrségi úton is érvényesíthet ha a volt felesége bármire való hivatkozással akadályozza a láthatást. Ha nincs bírósági végzés, akkor még nem vált el, akkor meg ne azon görcsöljön hogy hogy mutassa be a gyerekeit az "új feleségnek", hanem hogy minél gyorsabban és minél zökkenőmentesebben, minél kevesebb vitával, sárdobálás, köpködés nélkül lezárja a házasságát. Szerintem.
